Új évfolyam 104. szám 2007 december - karácsony hava S E P S I S Z E N T G Y Ö R G Y I EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Kívánunk a kedves híveknek áldott, békés, kegyelemteljes karácsonyt és boldog új esztendőt! Lajos atya és munkatársai Rafaello: A szent család Ó, mély csöndje ennek a szent éjszakának, milyen mélységes titkokat takarsz, az isteni bölcsesség művét!... összekötve a földieket az égiekkel, az Atya ölén a Szűz ölével. Gyöngeségem nem tud megérteni Téged, hiszen önmagát sem képes megérteni, csak szeretné megadni azt, amit kívánsz, úgy, ahogy akarod. Minden elmélkedő képesség elnémul bennem, a titok nagyságát eltakarja a szeretet nagysága s ki tudná elmondani Isten szeretetét? Vedd akaratomat, adj békét, mert amikor békét nyújtasz, szeretetet adsz. A szeretet csak benned nyughat, mert Te vagy a középpontja. Nem tudom mi tetszhet neked bennem, hogy magad felé vonzzál. Íme te, aki istállóban születtél, betértél bensőm istállójába. Nem nagyobb titok születésed, mint irántam való jóságod. II. Rákóczi Ferenc karácsonyi imája
Miért istálló Szinte örök kérdés: Jézus miért született istállóban, miért lett a szúrós szalmával bélelt já szol első pihenője? Igaz, a hívő ember elismeri, hogy Isten gondolatai nem a mi útjainkon járnak és nem a mi vágyaink, elképzeléseink szerint cselekszik. Mégis jogosnak érezzük a kérdést: miért az istálló, miért a jászol? Ha nem is fürkészhetjük ki a világszínpad Rendezőjének elgondolásait, ér - telmünk szerény lámpásával a megértés útjára léphetünk. Miért született Jézus istállóban? Választ ke - resve csak körül kell néznünk a villanyfényes vá ro sokban, a luxusvillákban, és tündöklésük fé nyében megpillantjuk a nyomortanyákat, ahol mil liók tengetik nyomorúságos életüket. Munkanélküliek, hajléktalanok, törzsi háborúk üldözöttjei társaságában élünk. Ócska bádogházak, az ut cákon folyik a szennyvíz, sokszor még annyi me leg sincs, mint az istállóban volt. A harmadik év ez - redbe érkező emberiségnek semmi oka a di csekvésre. Szinte megoldhatatlan problémákkal kell szembenéznünk és gyakran fölsóhajtunk: Raj tunk már csak az Isten segíthet. Hogy segítsen, azért született istállóban. Mint egész élete során, születésekor is az utolsó helyet választotta, mert azonosulni akart mindazokkal, akik a szegény Lázárhoz hasonlóan a szívtelen gazdagok asztalánál próbálnak ételmorzsákhoz jutni. A mai világról is elmondhatjuk azt a végzetes ítéletet, amelyet Pál apostol fogalmazott meg a haldokló Római Birodalomról: Érzés és irgalom nélküli lett az emberi élet. Az ilyen élet, az ilyen kultúra pedig nem más, mint halálra létező kultúra. Képzeljétek el, ha az afrikai Tanzániából lá togatóba érkezne hozzánk Roberta mama. Meg - csodálná díszes karácsonyfáinkat, a felvirágzott oltárt, a betlehemi istálló gipszfiguráit és közben a fejét csóválná. Majd a mikrofonhoz lépne, hogy a maga afrikai módján egy történettel feltárja előt - tünk karácsony titkát. Képzeljétek el, hogy egy as szony nagymosást akar rendezni. Hátára köti azt a kendőt, amiben kisgyermekét hordozza. Fogja a fehérneműt és kimegy a folyópartra. Ott gyermekét leülteti a fűbe, ő pedig munkához lát. Beáztatja a ruhákat, egy sziklán ala posan kiveri belőlük a szennyet. Hirtelen segélykiáltást hall. Gyermeke a folyóhoz mászott és a rohanó víz magával sodorta. Az anya semmit sem tudott tenni kimentésére. Fogta a kimosott ruhákat, a gyermeket hordó kendőt és hazament. Este hazajött a férje és tudomására hozta: gyermekünk belefulladt a folyóba, de a hordókendő megmaradt. Látom folytatja Roberta mama, hogy most értetlenül néztek rám. Nem fogjátok fel, mit akartam mondani ezzel a történettel. Pedig igen egyszerű a tanulsága. Azt éneklitek a mai napon, hogy Jézus megszületett, mégpedig nekünk született. És ti mit csináltok? Nekem úgy tűnik, hogy elveszítettétek Jézust és csak a hordozó kendőt birtokoljátok. Ra gyogóan kivilágítjátok az utcákat, az üzleteket, a karácsonyfák alján ajándékok sorakoznak, de a szívetekből hi ányzik a nektek született Gyermek... Belefúlt a tagadás, a közöny, a bűn sodró áramába. Kérdezhetné valaki: Vajon mit jelent Jézust hordozni szí vünkben? Nem csupán azt, hogy megismerjük életét, hogy olvassuk a bibliánkat, szentmisére járunk és megkereszteltetjük gyermekeinket. Mily fájdalmas a lelkipásztornak olyan testvéreket kísérni a temetőbe, akik úgy éltek, mintha Isten nem létezne. Csak a szokások kendője lobog a vállunkon, de hiányzik belőle Jézus. Nem éljük azt, amire tanított. Nem teszünk meg mindent, hogy kitakarítsuk saját lelkünk is tállóját. Belenyugszunk abba, hogy sokaknak még istálló sem jut szállásul. Jézus azért született istállóban, hogy ezekre a gyalázatos állapotokra emlékeztessen. Nyilvánvaló, hogy a népszámlálás elmúltával a Szent Család is megfelelőbb hajlékba költözött. Nem nyomorogtak, de nem is dúslakodtak a földi javakban. Mind a kettő em bertelen, istentelen állapotok létrehozója. A nyomorgóknak hiába kínáljuk (folytatása a harmadik oldalon) György Attila 2
(folytatás a második oldalról) az evangélium kenyerét. Jézus sem kell nekik, hazug, áruló csókokról is, de általánosságban a mert nincs mivel táplálniuk. A gazdagság is méreg, szeretet jelét látjuk benne. Mily nagy ajándék mert a történelem tanúsága szerint ez ásta meg földi életünkben a szerelem, a szeretet, a barátság, kedvesünk ölelő karjában és csóközönben Athén, Róma és talán Európa sírját. Jézus mindennapi kenyeret kér mindenki számára, és ránk bízta élni. Ilyenkor sejtjük meg az igazi boldogság a kenyérosztás feladatát. Nekünk kellene gondoskodnunk ar ról, hogy minél több ember befogadja re, hogy csendben megcsókolja a Földet, meg- mibenlétét. Karácsonykor Jézus azért jött a Föld- szívébe, és ne álljon meg a külsőségeknél. csókolja az egész emberiséget. Betlehemtől a Valaki fölvetette a kérdést: Miért ünneplik a Golgotáig kitárt karral állt és áll elénk, hogy Karácsonyt azok is, akik egyébként nem sokat megcsókoljon, hogy szívére öleljen minket. törődnek Istennel, keresztény hitükkel? Egy hívő Karácsonya annak van iga zán, aki elfogadja Isten költő kissé cinikusan ezt felelte a kérdésre: Sokan felkínált szeretetét és legfőbb kötelességének csak azért ünnepelnek, mert mások is ezt teszik... tartja, hogy átadja mindazoknak, akik hisznek, Ezzel ellentétben a hívő ember egyetért azzal a hinni akarnak Isten szeretetében, a szeretet végső megállapítással, amely szerint karácsonykor az győzelmében. Ég megcsókolta a Földet. Igaz, hogy tudunk mi Betlehemi látogatók Az evangélium részletesen beszámol a napkeleti bölcsek Jézusnál tett látogatásáról. A ke resz - tény hívők kezdet óta szívükbe fogadták a bölcseket, akik példát adtak arra, hogy aki őszinte szeretettel és élő hittel keresi Jézust, az meg is találja. Érthető tehát, ha ezt a történelmi eseményt a hívő képzelet körülvette a legendák ko szo rú jával. Ezek sokszor csak kitalált történetek, de a magvuk ko - moly igazságokra tanítja hallgatóit vagy olvasóit. Az evangéliumból arról is értesülünk, hogy a Jé - zust látogató pásztorok elhíresztelték, amit láttak és hallottak. Nem csoda tehát, ha példájuk nyomán mások is felkeresték az újszülött Gyermeket. Erről szól a következő legenda: Alig hagyták el a napkeleti bölcsek Betlehemet, amikor újabb látogatók érkeztek. Minden dí - szes kíséret nélkül, szinte észrevétlenül osontak be a város utcáiba. Az egyik rongyos ruhában, éhe sen és szomjasan nézett körül és a szent család szállása felől érdeklődött. A másik hajlott háttal lépkedett, súlyos bilincseket hordott a kezén. Lá - tása mindenkiben szánalmat ébresztett. A harmadik ember gondozatlan hajjal, kócosan, izgatott tekintettel lépegetett társai mellett. A város lakói közül többen, akik a szent család szállása közelében tartózkodtak, gyanakodva, rosszat sejtve nézték a nem éppen rokonszenves látogatókat. Ki tud ja, talán tudomást szereztek a bölcsek ajándékáról és most azokat akarják elrabolni. Néhányan eléjük álltak, hogy megakadályozzák közeledésüket. Ebben a pillanatban kinyílt a ház ajtaja és Szent József jelent meg a látogatók előtt. Az ag - godalmaskodók meglepetésére kijelentette: A Gyermeket bárki megnézheti, akár gazdag, akár szegény. Ezzel intett a három koldusnak, hogy lépjenek be a szobába. Szótlanul borultak le a bölcsőben fek vő Jézus előtt és a zizegő szalma láttán arra gon doltak, hogy szegénységével ez a Gyermek is hoz zájuk hasonlít. József és Mária szánakozva néz ték a különös látogatókat és szívből megsaj - nál ták őket. Egy fonott kosárban rejtőztek a bölcsek ajándékai. József kiemelte belőle az aranyat. A rongyos ruhájú jövevény felé nyújtotta ezekkel a szavakkal: Itt az arany, vegyél belőle tisztességes, meleg ruhát, enni- és innivalót. Mi megleszünk nélküle is. A másiknak felkínálta a balzsamos mirhát, hogy bekenje vele sebeit és enyhíthesse fájdalmait. A harmadiknak, aki a legszomorúbbnak látszott, a tömjént kínálta fel, hogy illatos füstje elűzze bánatát. A három látogató azonban nem nyúlt a felkínált ajándékok után. Meg is indokolták visszautasításukat. Az első kijelentette: (folytatása a negyedik oldalon) 3
Nem fogadom el az aranyat, hiszen az em - berek azt gondolnák, hogy loptam valakitől. Tedd csak el, mert hamarosan szüksége lesz rá a gyermeknek. A második hasonlóképpen védekezett: Már megszoktam sebeimet, elég erős va - gyok a fájdalmak elviseléséhez. Tartsd meg a mir hát, a kisbabának nagyobb szüksége lesz reá... A harmadik bevallotta: Én a bölcselők világából jövök, akik téves eszméikkel a kétségbeesés sivatagába vezettek. Ott elvesztettem hitemet. Mit érnék én a tömjénfüsttel? Csak ködbe burkolná kételyeimet. A jelenlévő emberek meglepődve hallgatták a három koldus vallomását. A kisded Jézus nyugodtan feküdt bölcsőjében és fénylő szemmel hallgatta látogatói szavait. Te nem tartozol a gazdagok világához, ha - sonló vagy hozzánk a szegénységben. Ezért nem akarunk elmenni tőled anélkül, hogy ne adnánk valami ajándékot. Mindenki meglepetésére az első koldus egy rongydarabot helyezett Jézus elé és ezt mondta: Amikor majd megfosztanak ruháidtól és 4 Bálint Sándor: (folytatás a harmadik oldalról) Karácsony, húsvét, pünkösd csak egy rongyot hagynak neked, gondolj rám és imádkozz értem! A második ember levette egyik bilincsét ezek kel a szavakkal tette a bölcső elé: Fogadd el bilincsemet és gondolj rám majd akkor, amikor téged is megkötöznek, bilincsbe vernek... A harmadik látogató csak ennyit mondott: Fogadd el kételyeimet, Istentől való elhagyatottságomat. Nehezebb ez minden bilincsnél, nem tudom egyedül hordozni. Kérlek, vidd az ir - galmas Isten elé. Abban az órában, amikor majd te is így panaszkodsz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet? A gyermek Jézus kerekre tágult szemmel néz - te és hallgatta a három látogatót. Láthatóan elfogadta, sőt örült a különös ajándékoknak. Hiszen éppen azért jött, hogy magához hívja az elesetteket és megenyhítse fájdalmukat. A három látogató szemmel láthatóan megkönnyebbülve állt fel és elhagyták azt a szent helyet, ahol súlyos terheiket letehették. (Hubert Brosseder nyomán) A karácsonyi ünnepkör színe a fehér, vagyis az öröm színe. Miért örül a keresztény ember karácsonykor? Az ajándékoknak? A családnak? A gyermeknek? Elsősorban nem ezekért, hanem mindazért, amit a Cordines-kódex karácsonyi prédikációja felsorol: Először azért kell örülni, mert Isten emberré lett, hogy ember lenne Isten. Másodszor azért, hogy az Úr lőtt szolga, hogy a szolga lenne úrrá, és mennyországnak királya. Harmadszor azért, mert Isten mennyországból leszállott, hogy ember földről mennyekbe fölmenne. Negyedszer azért, hogy Isten lőtt embernek fia, hogy ember lenne Istennek fia. Ötödször azért, mert az haláltalan Isten lett halálossá, hogy az halálos ember lenne haláltalanná. Hatodszor azért, mert az gazdag Isten lőtt szegénnyé, hogy szegény ember lenne gazdaggá. Forrás: Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd, 18. o.
Az Ige testté lett és közöttünk élt Karácsony éjjele mindig a leghosszabb, mert fénylő karjával visszanyúlik gyermekkorunkba, magához öleli legszebb emlékeinket. Megállunk a betlehemi jászol előtt és gondolatban visszamegyünk az első karácsonyig, amely egyszerűségével túlszárnyalt minden emberi elképzelést. Méltán jegyzi meg egy marxista író, Ernst Bloch: Olyan történet, mely az istállóval kezdődik és a kereszten végződik, nem a legendák világából származik. A kisbaba még nem tud beszélni, búját-baját sírással, örömét mosolyával jelzi, így tesz Jézus is. Ha figyelmesen nézzük, könnyeket látunk szemében. A betlehemi barlangból sötét kilátás nyílik a világra. A Gyermek sír, mert éhes. Nem édesanyja tejére, hanem az emberek szeretetére. Erre szomjazott a keresztfán is. Eljött a földre, hogy születésével és halálával hirdesse az Isten emberszeretetét. Nemde földi életünk boldogságának legfontosabb feltétele, hogy szeretetével felénk forduljon egy másik ember. Hogy megszólítson a szeretet nyelvén. Csak a szeretet nyelvén lehet megszerkeszteni az igazi béke Magna Chartáját. Kétezer év múlt el az első karácsony óta és Jézusnak végig kellett néznie a véres háborúkat! Egyesek balga módon azt állították, hogy értem harcolnak, értem verekszenek. Megmondtam és újra mondom: nincs szükségem fegyvereitekre. Nem ismerek szent háborút, fegyverekkel vívott kereszteshadjáratot. Hegyi beszédemben nyíltan megmondottam: boldogok a békességszerzők. De mert ma is sokan az erőszakban bíznak, minden okom megvan a szomorúságra. Azért van okom a mosolyra, az örvendezésre is. Örülök, hogy itt vagytok. Jólesik látni a hűséges híveket, akik kisded nyájként hétről hétre összegyűlnek templomomban, örülök a betegeknek, öregeknek, szenvedőknek, akik nálam keresnek vigasztalást. Örülök kedvenceimnek a gyermekeknek, akik megtisztulnak a keresztség fürdőjében és bizalommal fordulnak felém. Örülök, amikor a szentmisén a Miatyánkot imádkozva test vérként megfogjátok egymás kezét. Mosolygok és tőletek függ: miből lesz több a földön, Isten könnyéből vagy Isten mosolyából? Egy fiatal lányról beszélte valaki. Bárban, mulatóhelyen dolgozik, a konyhán. Lucynak hívják és távol a szülői háztól is megőrzi vallásos hitét. Már hetekkel előbb megkérte főnökét, engedje el az éjféli szentmisére. Ezt eddig egyetlen esztendőben sem mulasztotta el. Csao búcsúznak tőle munkatársai, amikor 11 óra körül elindul. Mise után visszatért munkahelyére és arcán magával hozta a karácsonyi ünnep örömét. Minden szem rá szegeződött. Valaki megkérdezte: Áldoztál is? Igen. Akkor szívedben lakik az Isten. Bizonyosan. Csókolj meg valamennyiünket! Egyszerű, de igaz történet, amely a karácsony lényegére irányítja figyelmünket. Nevezetesen ar - ra, hogy hitünk szerint Jézus él bennünk. Ez arra kötelez, hogy átadjuk, elajándékozzuk másoknak is. Nélküle üres póz a kereszténység és eredménytelen minden felszínes forradalom. Aki szereti Istent, az az örökkévalóság küszöbén játszadozik s mielőtt bármi történhetnék, a szeretet majd behúzza magához a küszöb alatt és bezárja az ajtót. Akkor aztán nem zavarja már, hogy ég a világ, mert nem tud semmi másról, csak a szeretetről (Th. Merton: A csend szava, 230). György Attila Bódás János: Nem akadt hely Nép a nép hátán nyüzsög Betlehemben, s hogy jött, Akit évezredek óta vártak, - mily szégyen ez - a vaksággal vert ember nem adott helyet az Isten Fiának! Ím, legelőször barmok szeme tágul ámulattal az égi Jövevényre, s egy vén istálló korhadt jászolábul elégült meg milliók lelki éhe. Nem volt hely! S ma sincs! Lelkünk tele van, száz indulat zsibongó népe lakja, s Krisztus bolyong, az Isten hontalan!...feléd vezet ma szent Karácsony napja, s szennyes szívem szállásnak felajánlom: fogadd el, Jézus, s légy Uram, Királyom! 5
Ne fogyasztói Karácsonyt A Karácsonyt nem szabad átalakítanunk és le - aláznunk a haszontalan pazarlás ünnepévé, a si - lány fogyasztói gondolkodás jelképévé. A Karácsony az alázat, a szegénység, a meztelenség, az Isten Fiának alacsony sorát jelképező ünnepe, az Isten Fiáé, aki azért jött, hogy megajándékozzon minket végtelen szeretetével. Ezért hát a mindenünket megosztás szellemében kellene ünnepelnünk, annak a részvételnek a hitelességében, hogy együtt vagyunk testvéreinkkel, akiknek szükségük van szeretetteljes segítségünkre. Ennek alap - ve tő szakasznak kell lennie töprengésünkben Istenről, aki eljő. És találkozhatunk ezzel az Istennel, aki egy védtelen, síró gyermekben jő el. Egy beteg emberben, aki érzi, hogy testi ereje visszavonhatatlanul elhagyja. Egy öregemberben vagy öregasszonyban, aki egész életén keresztül dolgozott, és most lemorzsolódott, s alig tűri el modern társadalmunk, mely a termelékenységen és a sikeren alapul. Ó Krisztus, népek királya, akit az emberiség évszázadok óta várt és vágyott, az emberiség, me - lyet megsebzett és szétszórt a bűn, Te, aki mindannak talpköve vagy, amin az emberiség újjáépítheti önmagát és határozott, megvilágosító vezetést nyerhet útján a történelmen keresztül! Te, aki a megosztott népeket egyesítetted Atyádnak be - mutatott áldozati adományoddal, jöjj, és mentsd meg az embert. Az ember szánalomraméltó és nagyszerű, általad jött létre a föld porából, és a Te képedet és hasonlóságodat hordozza! Előttünk a Karácsony Karácsony szent ünnepének megülése közeledik. Általa emlékezünk meg az Isteni Megváltó, Jézus megszületéséről Betlehemben. Ez arra ösztönöz engem... hogy veletek együtt elgondolkodjam e történelmileg meghatározó eseményen és sugalljak néhány gyakorlati szempontot is. Az evangéliumi történetre alapozódó hit azt mondja nekünk, hogy Isten emberré lett. Vagyis Ő belépett az emberi történelembe, nem annyira annak kihívásaként, hanem hogy megvilágosítsa, hogy irányt szabjon neki, s hogy megváltsa, minden egyes lélek üdvözítésével. Ez az Ige Megtestesülésének jelentése; ez karácsony hiteles jelentése, az igaz örömé és a valódi reménységé. 6 Karácsony üzenetének megértése és elfogadása egyet jelent Krisztus örök jelenvalóságával. Az értelmes, szabad férfiak és nők történelmében Jézus marad az örökkévaló és mindenki számára való üdvösség. Vagyis Ő marad a válasz az embert gyötrő végső kérdésekre és annak kegyelme, hogy a gonoszból kiemelkedhetünk és az öröklét várakozásában élhetünk. A karácsonynak e jelentését hordozzátok elmétekben, életetekben, emberi és keresztény ideáljaitokban! A mai embert megrémíti az oly sok egymásnak ellentmondó ideológia és megdöbbenti az oly sok tragikus és fájdalmas jelenség. Szüksége van arra, hogy bizonyossággal tudja, hogy minden el - le nére van remény és öröm, mert Isten emberré lett, Krisztus valóban megtestesült miérettünk, a próféták által megjövendölt Megváltó eljött, és velünk maradt! Hinnünk kell a karácsonyban, erősen és mélyen! II. János Pál pápa Pilinszky János: A FÉNYESSÉGES ANGYAL IS Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végítélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló és puha hóesésben, akár a fényes pelyhek is vigyázva földet értek, a fényességes angyal is, ő is a földre lépett. (Versek, 1995. Osiris-Századvég)
Paul Roth: Mentsd meg a karácsonyt Óh Jézusom, mentsd meg a karásonyt. Nekünk már nincs hozzá erőnk. Mi vásárolunk és rohanunk, kis csomagokat készítünk, karácsonyfákat díszítünk, és énekeljük: csendes éj De a titok, Isten Fiának titka, hogy emberré lett értünk, gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció. Jézusom, a mi bűnünk is, hogy ezt az ünnepet elborítják a reklámhegyek. Mi tudjuk, Kinek jár karácsonyi üdvözlet és kötelező ajándék, mindenki tudja. De meg akarunk szabadulni végre a vásárlási és ajándékozási görcstől. Szent ünnepet akarunk ülni, amelyen nem az a mérték, ki mennyit ad. Jézusom, segíts, nehogy elsüllyesszük egészen, mit jelent ez az ünnep, segíts, hogy ne csak télapók legyünk. Segíts, hogy az adventi hetekben a lelkűnkbe nézzünk. Segíts, hogy az útra visszatérjünk, s elinduljunk megint. Csak így lesznek az ajándékok jeleivé a szeretetnek mint megannyi tükre a Te Szeretetednek. Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt, ments meg minket. Ezért vállaltál embersorsot. 7
8 Szent István, első vértanú Amikor az apostolokat egyre inkább lekötötte a hozzájuk sereglők tanítása, segítőtársak után néz tek. Ezért választottak hét diakónust, akik el - sősorban a szegények gondozásával foglalkoztak. Köztük a tehetséges és buzgó István az igehirdetés szolgálatában is tevékenykedett. Eredményes prédikációi nyomán többen megtértek és megkeresztelkedtek. Ez természetesen nem tetszett a fő - papoknak, az ószövetségi vallás hivatalos képviselőinek. Vitába szálltak Istvánnal, de alulmaradtak. Ekkor haragjukban kihurcolták a városból és halálra kövezték. Három évszázados keresztényüldözés után az Egyház elnyerte szabadságát és előjöhetett a föld alatti katakombákból. Nyilvánvaló, hogy ebben a békés korszakban sem feledkezett meg vértanúiról, így bontakozott ki folyamatosan tiszteletük. István vértanú esetében is így történt. A mi Érdykódexünk beszámol ereklyéinek, földi maradványainak, csontjainak megtalálásáról. A meseszerű történet arról tanúskodik, hogy a hívő képzelet csodás elemek fény koszorújával igyekezett ékesíteni a hit és szeretet hőseit. Élt Jeruzsálemben egy Luciánus nevű buzgó pap. Amikor az egyik péntek reggel felébredt, meg állt ágya mellett egy magas, idős férfi vidám arc cal, hosszú szakállal, fehér palástban, aranyos kereszttel. Cipője aranyként ragyogott, kezében aranyvesszőt tartott. Ezzel érintette meg a papot és így szólt hozzá: Megmondom neked, hol vagyunk eltemetve, ami elég utálatos hely. Menj el ezért János püspökhöz, és mondd meg neki, hogy tisztességesebb helyen helyezze el hamvainkat! Luciánus megkérdezte: Ki vagy te? A meglepő válasz így hangzott: Én vagyok Gamáliel, az írástudó doktor, aki Pál apostolt is tanítottam. Társam pedig Szent István, akit megköveztek és velem együtt temettek el. A harmadik Nikodémus unokám, akit Péter apostol keresztelt meg. Lucianusnak Gamáliel még két alkalommal megjelent és ő ezek után engedelmeskedett. Csontjaikat Jeruzsálem városában tisztes helyen temették el. Az első vértanú tisztelete lassan elterjedt a keresztény hitre térő Európában és magyar ha - zánkban is. A németországi Passau városában ő lett a székesegyház védőszentje. Mivel pedig ha - zánk földje egy ideig a passaui püspökséghez tartozott, az onnan hozzánk jövő hithirdetők magukkal hozták Szent István tiszteletét. Nem véletlen tehát, hogy Géza fejedelem Vajk nevű fia a ke - resztségben az István nevet kapta. Igaz, hogy a keresztneveknek is megvan a ma guk divatja, de fiaink ma is gyakran kapják ke - resztségükben az István nevet. Régebben sokan viselték ezt a nevet és az ő köszöntésükre keletkeztek az ilyen és ehhez hasonló költemények: Kinek ma föltetszett Szép fényes csillaga, Úgymint Szent Istvánnak Holnap lesz a napja. Kérjed Istenedet, Terjessze ki karját, Hogy bőven árassza Az ő szent áldását. Már minálunk a virágok Szépen bimbóznak, A mi árva vetéseink Jóval biztatnak. Élj, élj, élj sokáig, Óh Szent István sokáig. Isten tartsa, boldogítsa Szent országába! (Pusztaszeri köszöntő) Mt 2,1-12
Harmatozzatok egek Harmatozzatok egek, felhők hullassatok esőt! Magasságok küldjétek a Megváltót! Hozzon termést a föld, s legyen gyümölcse az Üdvözítő! Iz 45,8 Hányszor énekeljük az adventi időben a próféta fohászából szerkesztett éneket: Harmatozzatok egek! Mennyi mindent várunk mi emberek onnan felülről! Most szeretném hozzátenni ehhez az érthető kéréshez: Harmatozzatok földi emberek! Ti is megtehetitek, olyan gazdagok vagy tok. Nézzetek körül a téli világban! A csupasz fák és bokrok várakoznak a hóbundára. Még inkább a fagytól rettegő vetések. Mennyi ember fázik, melegre vágyik. Ezért: Harmatozzatok földi emberek! Nyíljék meg a szívetek, havazza be jóságával a ruhátlanokat. A fehér harmat: a tiszta szeretet az ég és föld találkozásából születik. Ezért kell várakoznunk és elébe mennünk a Közeledőnek. Mit ér Jézus érkezése, ha mi egyre hátrálunk vagy kitérünk előle? A szökevények nem ré szesülhetnek a találkozás örömében. Arra is fel kell figyelnünk, hogy Isten csendben jár, halkan lépked emberkereső útjain. Mi pedig beletemetkezünk a zajba, rest a fülünk, nem akarjuk meghallani léptei neszét. Olyan nehéz hangját hallató csen det teremteni magunkban. Aztán ki kellene egyenesítenünk gondolataink girbegurba utcáját, ki kellene irtanunk rendetlen érzelmeink, szenvedélyeink bozótját. A közeledő Istent csak tiszta szemmel láthatjuk meg. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy Jé zus Betlehemben két szent között született, a tisztaság ölén. A keresztfán viszont két lator kö zött halt meg. Igaz, egyikük megtért, a másik meg átalkodott. Ők a kétféle emberi magatartás ős típusai. Mire tanít Jézus szentek közötti születése és bűnösök közötti halála? Arra, hogy a tisztaságból jön és oda akar minket is elvezetni. Vagy szenteket talál vagy szentekké tesz. Áprily Lajos: Karácsony-est Angyal zenéje, gyertyafény - kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást. Mi győzött érdességemen? Mitől csókolhat úgy kezem? Simogatást mitől tanult? Erembe Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus-könny szökött? - kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus-kezem. 9
10 Magány Egy kora reggelen ismertem meg a Nénit... Pár évvel ezelőtt egy napfényes, tavaszi napon egy széles platójú, régi teherautó állt meg a há - zunk előtt. Ódon, megfakult bútorok kerültek elő a mélyéről, melyeknek látványa elszorította a szívem. Eszembe jutatta a nagymamámat, erektől göcsörtös kezének szeretetteljes simogatását, la - kásának egyedi, meghatározhatatlan illatát. Vanília? Ánizs?... A bútorszállítók hangoskodása visszazökkentett a jelenbe. Vajon ki az új lakó? Pár nap múlva, kora reggel ismertem meg a Nénit. A lépcsőház előtt toporgott türelmetlenül, reménykedve. A pos tásra várt. Az idő múlásával egyre többet tudtam meg róla. Két fiúgyermekkel ajándékozta meg a sors, mégis magányosan, egyedül él. A na - gyobb fiát, akivel ez idáig lakott, évekig ápolta, míg fel nem adta a harcot a rákkal szemben. A kisebbik pedig, mindjárt az egyetem befejezése után kiszökött Ausztráliába. Néha jött tőle egy-egy képeslap, ilyenkor a Néni a ház minden lakójával megosztotta önfeledt örömét. A nyár végén hazalátogat. Végre ismét láthatom! újságolta örömkönnyektől fénylő szemekkel. Tervezgetett, készülődött. Meg beszélte mindenkivel, aki hajlandó volt őt vé - gighallgatni, hogy mit fog sütni, főzni. Ahogy egyre hosszabbak lettek a napok, egyre forróbb a nyár lehelete, úgy lett egyre izgatottabb a Néni. Köténye zsebéből bámulatos gyorsasággal varázsolta elő kisfia megsárgult gyermekkori képeit, és a szeretettől csordultig telt szívvel mesélt gyermekkori csíntevéseiről, kamaszkori kilengéseiről. Ha siettünk, nem értünk rá, nem sértődött meg. Kedvesen mosolygott és rendületlenül várt a ház előtt egy másik szomszédra. Szívszorító volt a magánya, de egyben volt benne valami furcsa. Abszurd jelenség volt. Nyár vége felé levelet kapott. Előléptették a fiamat! Most nem engedik haza, csak karácsonyra. Kárpótlásul viszont küldött pár fényképet. Jóképű ötvenes úriember, öltöny nyakkendő, hatalmas ház. Minden szép és tökéletes. De akkor mi nyugtalanított, zavart a képen? Vacsora készítés közben villant be a válasz. A férfi tekintete. A szemeivel nem mosolygott. Hidegen, céltudatosan nézett az objektívbe. Már kezdtek sárgulni a falevelek, a természet és a lakók hangulata egyre komorabb lett, de a Néni mindebből nem sokat érzékelt. Rendíthetetlenül várta a postást reggelente. Legtöbbször hiába. Nincs ideje írni, nagyon elfoglalt. Fontos ember lett mentegette fiát elfogultan, majd belekezdett valamelyik régi történetbe. Hallgattam őt, s közben úgy éreztem, mintha egy régi Formán-filmet néznék. A szeretet ünnepének közeledtével egyre izgatottabb lett. Hány éve nem látta kisebbik gyermekét? Tíz, húsz? Ennyi év alatt egyszer sem talált időt arra, hogy meglátogassa édesanyját. És most sem. Karácsony után a Néni egyre hallgatagabb lett, magába zárkózott. Magas, széles csípőjű ősanyatermete egyre görnyedtebb, fáradtabb lett. Egyre ritkábban mozdult ki lakásából, már nem várt levelet. Március végén egy este rosszul lett. A kórházból már nem jött haza. A fia a távoli földrészről intézte édesanyja utolsó útját. Nem kapott szabadságot... Jankovic Nóra Lk 2,1-14
Kialudt a gyertyád, Testvér! A régi Keleten bambuszból és papírból ké - szített lámpásokat használtak, melyekben gyertya égett. Egy vak embernek, aki a barátjánál járt látogatóban egyik este fölajánlottak egy lámpást, hogy hazaútra vigye magával. Nincs szükségem lámpásra mondta a vak. Nekem mindegy sötét van-e vagy világos. Tudom, hogy az út megtalálásához nincs rá szükséged válaszolta a barátja, de ha nincs nálad, beléd ütközhet valaki. Vidd hát magaddal! A vak elindult a lámpással, és alig ment pár lépést, mikor valaki egyenesen beleszaladt. Miért nem vigyázol kiálltotta oda az idegennek, nem látod ezt a lámpást? Kialudt a gyertyád, testvér! felelte az ismeretlen. Állj meg Testvérem, az Úr közeleg feléd! Állj meg, Testvérem, olvasd el mégegyszer a példázatot! Adventi koszorúd fényében úgy érzed Rólad nem szól ez a történet? Adventi gyergyád fénye úgy beragyog, hogy a meditáció címére nemmel tudsz válaszolni? Másodszor elolvasva a történetet adventi énekek között mégsem szól hozzád? Szeretnélek tovább kérdezni. Látod-e a képen a betlehemi Gyermekben a Te személyes Megváltódat? Tudnád Őt életed első helyére tenni? Nem? Nem! Hát mégsem világít a gyertyád, Testvér? Gyere az Isten házába, ahol a Mindenható meggyújtja a gyertyádat! Jaj, ha valakivel összeütközöl! Látod-e a képen a betlehemi Gyermekben a Te személyes Megváltódat? Tudod Őt életed első helyére tenni? Igen? Igen! Akkor szólj szeretettel a Testvérednek: Kialudt a gyertyád, Testvér! Vigyázz, halálra zúzhatod magad, féltelek! Gyere az Isten házába, ahol a Mindenható meggyújtja a gyertyádat! Börönte Márta Adventi kérdés Azt mondtam egy angyalnak, aki az év kapujánál fogadott: adj nekem egy lámpást, hogy biztos léptekkel mehessek szembe a bizonytalansággal. Ő így válaszolt: Indulj csak a sötétbe, és tedd a kezed Isten kezébe, ez jobb, mint egy lámpás, és biztosabb, mint egy ismert út. Ismeretlen szerzőtől Édes Jézusunk, kérünk Téged, adj nekünk az emberiség iránti végtelen szeretetedből, a bűnösök iránti végtelen szelídségedből és elnézésedből, mennyei türelmedből, amellyel a szenvedéseket viselted, megingathatatlan hitedből, amellyel küzdöttél és győztél, ó, Nagy Megváltó! Te vagy a mi magasztos példánk, oltalmunk és védelmünk, Úr Jézus Krisztus! A Te nyomdokaidon kívánunk haladni, benned hinni és tanítványaid lenni. Kérünk Jézusunk, fogadj be szeretetedbe és kegyelmedbe! Ámen 11
MAGUNKRÓL MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Dénes Jázmin Kriszta, Szilvási Dorotytya, Pénzes Edina Dorottya, Bene Erzsébet, Aldea Mária, Aldea Melinda, Téglás Kristóf, Váta Anita, Váta Brigitta. Az Úr hazahívta: - Csonka András, Nyáguly Matild, Antal Borbála, Bara Margit, Bálint Gábor, Bedő Anna, Gál István, Deák Ödön, Kádár AndrÁs, Páljános Mihály, Bíró András, Jakabovits Magda. Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Szent Lucia szűz és vértanú december 13. Európa-szerte, de Szicíliában különösen népszerű szent, Diocletianus császár idejében szenvedett vér tanúságot. Szenvedéstörténetének számos rész letét ismerjük. Tántoríthatatlan volt hitében, és ezért hosszú kínzások után karddal lefejezték. 1894-ben Syracusában tartott ásatások megerősítették, hogy már az V. század elején sírja közelében ismerték a sírfeliratát. Tiszteletének elterjedését igazolja az is, hogy Nagy Szent Gergely pápa ideje alatt a nevét bevették a Római kánonba (I. eucharisztikus ima), ahol ez ma is megtalálható. Szent István első vértanú december 26. A fiatal Egyház első vértanúja. Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteiben említi őt a hét diakónus között, majd történetét elmondja egész a vérta nú - ságig. Csodálatos a beszéde, amely bővelkedik szónoki fogásokkal is, hogy meggyőzze hallgatóit Jézus Krisztus igazságáról. Hallgatói dühükben a városon kívülre hurcolják, ahol megkövezik. Megbocsát ül - dözőinek, és imádkozik értük. Megkövezésének ta - núja Saul, akinek lábaihoz rakták ruháikat. Szent János apostol és evangélista december 27. Zebedeusnak, a gazdag betszaidai halásznak és Sa loménak a fia. Testvérével, Jakabbal együtt a szélsőséges zelóták közé tarozott. Keresztelő ta - nítványa, és ő küldi őt Jézushoz. Jézus titkainak ismerője, különösen bánik vele az Úr. Ott áll Jé - zus keresztjénél, és reá bízza édesanyját. Részt vesz a jeruzsálemi zsinaton, hosszú apostoli munka után Patmosz szigetére kerül száműzetésbe. Itt részesül a látomásokban, amit a Jelenések könyvében ír le. Ő a negyedik evangélium szerzője, ahol mindig a szeretett tanítványként szerepel. Három neki tulajdonított levél is található az Újszövetségben. Ünnepéhez kötődik a bor meg áldásának szertartása. Ugyanis a hagyomány szerint mérgezett bort nyújtottak neki, mire ő egy keresztet rajzolt rá, és egy kígyó jött elő a kehelyből. Festményeken ezt is szívesen megörökítik. Aprószentek, vértanúk december 28. A keleti és a nyugati egyház kalendáriumában egyaránt megtalálható az ünnep. Mivel az esemény Urunk születéséhez kötődik, ezért karácsony közelében ünnepeljük azokat a vértanúkat, akik nem a szavukkal, hanem a halálukkal vallották meg Krisztust. Szent Quodvultdeus karthágói püs pök az V. században ünnepélyes hangon így ír: Ó, micsoda kegyelmi ajándék! Milyen érdemeik alapján jutottak a kisdedek e győzelemre? Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust! Karjaikat még harcra sem tudják emelni, de máris elragadják a győzelem pálmáját! Lapunk megjelenését támogatta a Verbényi István 12
Házszentelés 2007-2008-ban Napok Csoport Napi beosztás Kossuth L.-, Martinovits-, Kőrösi Cs. Sándor utcák, 2007. I. Csíki utca belső fele, Templom utca és Szabadság tér. Május 1-, Horea-Closca-, Sólyom-, Dakó-, Konsza S. December 27 II. utcák és Gábor Áron tér (Mihai Viteazul). Csütörtök III. Váradi József utca és Gesztenye sétány. 2007. I. December 28 Péntek II. III. Ág utca 3, 4, 5, 8, 9, 10, 11, 12, 13-as tömbök és a Bem József utca Akácos-, Hajnal-, Tavasz-,Fenyves-, Szegfű-, Rózsa, Kertész, Fecske, Sas, V. Babes, Galamb utcák. Vadász-, Fülemüle-, Gólya-, Cserei Jánosné-, Nap-, Hóvirág-, Ibolya-, Losy S.E., Gáll L. és G. Enescu utcák. 2007. I. Jókai Mór,-, Tanya-, és Kós Károly utcák December 29 Szombat II. III. 2008. I. Január 2 József Attila-, Budai Nagy Antal-, Villa- és Csorgó utcák. Dózsa György-, Zöld Péter-, Bólyai János-, Erdő és Virág utcák. 1918 December 1 úti magánházak és a 12- és 15-ös tömbházak. Ifjúsági st. 13. tömb és Vasile Goldis 1, 2, 11, 12, 14, 19, 2008. I. 20, 21-es tömbházak Január 5 II. V. Goldis 8, 13, 14, 15, 16, 22, 23, 7/24, 11/24-es tömbök Szombat III. Rövid, Hőközpont és Testvériség utcák tömbházai 2008. I. Stadion utca és tömbházai Január 7 II. Domb- és Fáklya utcák Hétfő III. Sajtó- és Múzsák utcák 2008. I. Egészségügyi sétány és a László Ferenc utca Január 8 II. Jövő és az Árnyas utcák Kedd 2008. Január 9, 10 Szerda, Csütörtök III. A. Saguna, Benedek E., Hársfa és Táncsics M. utcák Pótházszentelés Szerda II. Olt utca és tömbházai, Gyárfás Jenő utca. 2008. I. Január 3 Csütörtök II. III. Arany János-, Nagy György-, Puskás Tuvadar utcák és a Sport utca 2sz. 13 tömb, 4 sz. 14 tömb, 6sz. 15 tömbök Nicolae Balcescu-, Mikes Kelemen- és Híd utcák tömbházai. Grigore Balan út a Munkaügyi hivataltól a jelzőlámpákig 2008. I. Esthajnalcsillag és Zefir utcák tömbházai Január 4 II. Gödri Ferenc és Gróf Mikó Imre utcák Péntek III. Textil, Bánki Donáth, Kriza János, Horgász, Bárányka, Széna, Lázár Mihály utcák