Digitális fényképezés Előnyei Költségkímélő, hisz nem kell fizetni a film negatívokért és a költséges előhívásokért. Mivel a digitális fényképezőgépek azonnal mutatják az elkészített képet, egyből látjuk a jó vagy rossz eredményt, nincs az a hosszú, bosszús várakozás a képek előhívásakor. Nyomtatás előtt (ha szükség van erre) a csúnya hibák észlelhetőek és javíthatóak. Környezetkímélő, nem használja a hagyományos feldolgozás során igényelt kemikáliákat, vegyi anyagokat, amelyek gyakran a csatornákban, és onnét a folyóinkban és tavainkban végzik. Nincs többé bosszantó várakozás, hogy fogyjon el a film a fényképezőgépben, vagy nem exponált filmek elvesztegetése, ha éppen nem bírjuk kivárni míg az összes lehetséges hely betelik. Fontosabb fogalmak Fókusztávolság: Az objektívet jellemző paraméter. Egyszerű domború lencsénél a lencsére eső párhozamos fénysugarak a lencse mögött, a fókuszpontban metszik egymást. A lencse fősíkja és a fókuszpont távolsága a fókusztávolság. Látószög: A kép átlójának megfelelő szögtartomány, amit az objetív belát. A zoomobjektívek látószöge változtatható. Ezeket a fókusztávolság két szélső értéke jellemzi. Élességtartomány: Az a tárgytávolság tartomány amelyen beül a téma élesre állítható. Mélységélesség: Az érzékelő felbontása illetve a film szemcsézettsége miatt a felvételt nem csak ott látjuk élesnek, ahol az objektív valóban tűéles képet alkot, hanem a közelebbi és távolabbi téma részleteken is. Azt a tématávolság-tartományt amelyen belül a kép még elfogadhatóan éles, mélységélességnek nevezzük. Autofókusz: A kamera azon képessége, hogy a téma élességét automatikusan betudja álltani. Az egyszerűbb gépek erre a célra az objektíven kívül működő infravörös távmérőt alkalmaznak. Ezzel akkor kell vigyázni, ha ablakon keresztül fényképezünk, ugyanis a gép hajlamos az üvegre mérni. A fejlettebb kamerák kontraszt érzékeny AF-rendszereket használnak, amelyek az objektíven át mérve a tényleges élességet határozzák meg a kép középső részén, vagy több különböző mezőben (autofókusz mezők). Fix fókusz: A legegyszerűbb kamerákban használt megoldás, amelynél nem lehet az élességet állítani. Azt használja ki, hogy a lerekeszelt (F/5,6 körül, ld. később) nagyobb látószögű (kb. 35 mm-es) objektíveket be lehet állítani úgy, hogy a mélységélesség néhány métertől a végtelenig terjedjen (hiperfokális távolság). Az ebben az állásban gyárilag rögzített lencsével élességállítás nélkül tűrhető képeket lehet kapni, mérsékelt fényerő mellett. Rekeszszám: Az objektíven átjutó fény mennyiségét az objektívbe szerelt blende (állítható ármérőjű lyuk) nyílása szabja meg. A fókusztávolság és a pupillaátmérő hányadosa a rekeszérték. Használata azért célszerű, mert a látószögtől függetlenül jellemzi a fényképezőgépbe jutó fény mennyiségét. Fényerő: az objektív legnagyobb rekesznyílásához tartozó rekeszérték. Zársebesség vagy expozíciós idő: Az expozíció alkalmával a film, vagy szenzor felületére jutó fény mennyiségét nem csak a rekeszszel, hanem a megvilágítás idejével is változtatni lehet. A megvilágítás ideje az expozíciós idő. Értékét másodpercben, törtalakban adjuk meg. Szokásos értékek például: 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/500...
Expozíció vezérlés: A megfelelő rekesz- és időértékeket beállíthatjuk kézzel (manuális beállítás) vagy rábízhatjuk a fényképezőgépre, hogy mért értékek alapján állítsa be a szükséges paramétereket (automatika). Programautomatika: Mind a rekeszértéket, mind a zársebességet a gép határozza meg egy gyárilag meghatározott program szerint. Egyes típusokon a többféle értékpárból választhatunk. Időautomatika (rekeszprioritás): A rekeszértéket kézzel állítjuk be, a gép ehhez választ expozíciós időt. Rekeszautomatika (időprioritás): A megvilágítás ide kézzel állítható, a gép itt a rekeszértéket választja automatikusan. TTL fénymérés: a fényképezőgép automatikája a beépített fénymérő adatai alapján tudja meghatározni a rekesz- és időértékeket. A fénymérésnek több módja van, de a digitális kamerák jellemzően az objektíven keresztül mérnek fényt. Az ilyen rendszert TTLfénymérőnek nevezzük. CCD: a digitális fényképezőgépekben alkalmazott félvezető fényérzékelő szenzor. Legfontosabb jellemzője a pixelszám, amely a képet felépítő összes képelem (pixel) számát jelenti. Megapixelben, azaz millió darab pixelben szokás megadni. Az olcsóbb fényképezőgépekben 1-2 megapixeles érzékelőket találunk, a csúcsot ma a 15 megapixel körüli kamerák és hátfalak (hagyományos, professzionális fényképezőgép hátsó részére, a filmtartó helyére szerelhető érzékelők) jelentik. Érzékenység: A filmek fontos jellemzője a fényérzékenység, amely adott expozíciónál a film feketedését jellemzi. Meghatározására számos mérőszámot alkottak, manapság leginkább ISO értékekben adnak meg. Digitális fényképezőgépeknél az érzékenység a CCD fényérzékenységétől és az elektromos jel erősítésének mértékétől függ. Az összehasonlíthatóság végett itt is ISO értékeket használnak. Fehéregynesúly: Színes felvételeken a téma színei a megvilágítás jellegétől (napfény, fénycső, izzólámpa stb.), napszaktól és a környezettől függően módosulhatnak. Fontos, hogy a képrögzítő rendszer színérzékenysége össze legyen hangolva a megvilágítás színösszetételével, azért, hogy a téma helyes színekben jelenjen meg. Erre szolgál a digitális fényképezőgépek fehéregyensúly beállítása, amely lehet automatikus vagy manuális. Kereső: TFT-monitoron, amely a CCD által látott képet mutatja. Kis felbontása miatt élességet állítani ezen a kijelzőn elég nehéz és a külső napfény is zavaró lehet. Kissé drágább megoldás az elektronikus kereső, amely a TFT-monitorhoz hasonlóan működik, de annál rendszerint nagyobb felbontású. Mivel zárt térben van, ahová a szemlencsén keresztül lehet bepillantani, a külső fény nem zavaró. A cserélhető objektíves gépeknél általános a pentaprizmás tükörreflexes kereső. Ebben egy tükör vetíti az objektív által alkotott képet a kereső mattüvegére. A pentaprizma feladata az oldalhelyes kép előállítása a mattüvegen kirajzolódó fejtetőn álló tükörképből. Ez az optikai kereső igényes gépeknél a teljes kép 9799%- át mutatja. Képformátum: Kétféle formátum fogalmat kell megkülönböztetni. Az egyik a hagyományos fényképészeti képformátum, amely alatt a kép méretét értik. A legtöbb digitális gépen többféle képformátum közül választhatunk (pl. 640x480, 1200 x 1600, 2400 x 3200 vagy hasonló számpárok). A kisebb méretű kép kevesebb pixelt tartalmaz, tehát részletszegényebb képet jelent, viszont kevesebb tárolóhelyet igényel. Hasznos, ha kameránk a maximális képméret mellett legalább egy kisebb és egy közepes formátum készítésére képes. A másik formátum fogalom az ún. fájlformátum, ami a képek tárolásánál használt kódolási eljárást jelenti. Számos képformátum létezik, a kameráknál a leggyakoribb a TIFF, a JPEG és a RAW, mozgó képnél az AVI, az MPEG, a Quicktime és a Motion JPEG.
A digitális képkészítés folyamata Digitális képet nem csak digitális kamerával készíthetünk, hanem hagyományos fényképből is előállítható egy szkenner segítségével. A digitális fénykép életciklusa három részre tagolható: a kép előállítására, a pixeleken valamilyen transzformáció végrehajtása és végül az eredmény tárolása. A kép előállítása Valamilyen beviteli eszközzel létrehozzuk egy számítógépes rendszerben a fényképet. A képi információ bevitelére legalkalmasabb eszközök a következők: digitális fényképezőgép kézi szkenner, lap-szkenner film kamerák film-negatívról olvasó szkennerrel kiegészítve videó kamerák - frame-grabber - kártyával kiegészítve digitális videó kamerák Képfeldolgozás A digitális formában tárolt képet valamilyen képszerkesztő programmal manipulálhatjuk (pl. Photoshop, GIMP). A kép szerkesztésének célja az információ valamilyen másik formában tálalása, kép egyes tulajdonságainak kihangsúlyozása, mások eltüntetése. Az igénybe vett transzformációk a leendő felhasználás függvényében variábilisek. (e-mail-be vagy web oldalra fogom beilleszteni, vagy archiválási célból őrzőm csak meg, esetleg profi filmes munkákhoz szükségesek) Néhány gyakori képeken végzett manipuláció: csökkenteni (vagy növelni) a méretet web oldalon való elhelyezéshez a kép egyes tulajdonságainak kihangsúlyozása filterekkel képélesítés panorámaképek készítéséhez képkockák egymáshoz illesztése animációs célból több kép egymás után fűzése a kép fényesség ill. kontraszt igazítása egy másik - digitális - formába való konvertálás Exportálás A digitális fénykép megjelenítésére, mások számára elérhetővé és érthetővé tételére is rengeteg lehetőségünk van, ilyen a: kép kinyomtatása egy színes nyomtatón szövegszerkesztőbe beillesztés web-lapba beillesztés archiválás e-mailben elküldés Adathordozók Az elkészült képet a digitális fényképezőgépnek tárolnia kell, hiszen a CCD chip csak egyetlen kép ideiglenes tárolására lenne képes. A képek digitális tárolására számtalan megoldás létezett, melyek közül csak néhánynak sikerült hosszú távon fennmaradnia és elterjednie. Beépített memória A legegyszerűbb és legolcsóbb információtároló módszer valamilyen beépített memória használata. Ez a megoldás azonban számtalan megkötéssel, hátránnyal jár. A tárolókapacitás bővítése nehezen, vagy akár egyáltalán nem megoldható, pedig erre általában igény mutatkozik. A képek fényképezőgépből való letöltéséig nem lehet új képet készíteni, adathordozót cserélni, és le kell mondanunk arról az elegáns és kényelmes módszerről, hogy a memóriakártyát a fényképezőgépből kiemelve és egy másik eszközben (nyomtató, számítógép) lévő kártyaolvasóba behelyezve rögtön megkezdhessük a képek feldolgozását.
Az ilyen rendszerű gépek egyre ritkábbak, és ez a tárolási módszer manapság szinte kizárólag csak a legolcsóbb gépekre jellemző! Floppy lemezek Régebbi típusoknál (Sony Mavica) szabványos floppylemezeket is használtak adathordozóként. SuperDisk A Panasonic PalmCam fényképezőgép a 3,5 -os floppyval azonos méretű,120 MB-os floppylemezt használ az adatok tárolására. Mini CD Egyes kamerákban a képek tárolására kisméretű, írható CD-t használnak. A képek törlése nem jelent tárterület felszabadítást, csak a tartalomjegyzékből kerül ki a kép. Jellemző kapacitás: 156 MB. Külső méretek: 80 mm átmérő, 1,2 mm vastag. SmartMedia Card Széles körben elterjedt memóriakártya típus. Egyik oldalán feltűnő, nagy felületű aranyozott érintkezőkkel ellátott vékony lapocska. A kártya csak a memóriacsipet tartalmazza. A kezeléséhez szükséges vezérlőáramkörök a fényképezőgépbe vannak beépítve. Compact Flash (CF) Card Az egyik élén elhelyezett 50 pólusú tűs csatlakozóval kapcsolódik a kamerához. Ez a megoldás előnyösebb, mint a Smart Media felületi érintkezői, amiket használat közben könnyű megérinteni, összetapogatni, s így elkoszolódnak, illetve a statikus felöltődés (műszálas ruhák keltette elektromosság) könynyebben tönkre teheti a chipet. A Compact Flash fém és műanyag alkatrészekből álló tokja nem csak egy memóriát, hanem egy nyomtatott áramköri lapon szerelt teljes vezérlőrendszert (controllert) is rejt. Ez lehetővé tette a fejlesztők számára, hogy a memória méretétől független, szabványos csatlakozófelületet alakítsanak ki. Ezen a csatlakozón át fényképezőgép a különféle kártyákat ugyanúgy tudja kezelni, a különbségeket a kártyában lévő controller hidalja át. Jellemző kapacitás: 8 MB, 16 MB, 32 MB, 64 MB, 128 MB, 256 MB, 512 MB, 640 MB, 1 GB. MultiMediaCard (MMC) és Secure Digital (SD) kártyák Az MMC kártyánt a Matsushita Electronics (Panasonic) fejlesztette ki camcorderei számára, de kicsiny mérete és súlya (2g) miatt hamarosan közkedvelt lett a mobiltelefonok, GPS-ek, MP3 lejátszók, Palmtopok és PDA-k gyártói körénben. A Matsushita és a SanDisk együttműködésének terméke az SDkártya. Ez felülről kompatibilis az MMC-vel, vagyis az SD-t kezelő eszközök az MMC-t is tudják olvasni. A régi MMC-t használó készülékek viszont nem ismerik fel az SD kártyát. Az SD kártya - mint nevéből sejthető - adatvédelmi funkciókkal is rendelkezik. Az újabb típusok adatátviteli sebessége 10 Mbit/s. Jellemző kapacitás: 16MB, 32MB, 64MB, 128 MB, 256MB, 512MB. Külső méretek:32 x 24 x 1,4 mm. xd-picture Card A Fuji és az Olympus a SmartMedia kártya felváltására fejlesztette ki ezt a típust. Az XD-Picture Cardot jelenleg a Toshiba gyártja a két cég számára. A kicsiny, mindössze 2 g-os kártya kapacitásának felső határa 8 GB, írási sebessége 3 MB/s (a 16 és 32 MB-osé csak 1,3 MB/s) kiolvasási sebessége 5 MB/s. Jellemző kapacitás: 16MB, 32MB, 64MB, 128 MB (még nem kapható: 256MB, 512 MB).
Képek letöltése - kapcsolat a PC-vel A digitális géppel készített és a gépben tárolt képeket további felhasználás, nyomtatás, retusálás, szerkesztés, bemutatás céljából le kell töltenünk a digitális fényképezőgépből. A letöltés rendszerint azt jelenti, hogy a képet számítógépbe töltjük át (másoljuk), de manapság egyéb eszközök is képesek digitális képek közvetlen fogadására: nyomtatók, mobiltelefonok, kézi számítógépek, más fényképezőgépek, stb. A digitális információ átmásolására is többféle megoldás létezik. Soros port (USB port) kapcsolat Soros kapcsolat esetén a képeket egy szabványos kábel segítségével másoljuk át a számítógépre. A sikeres munkához a fényképezőgéphez adott szoftvereket először installálni kell a számítógépre. Az USB (Universal Serial Bus) egyfajta továbbfejlesztett soros kábel, mely az újabb képeken kivétel nélkül rendelkezésre áll. Sokkal gyorsabb adatátvitelt és kényelmesebb használatot tesz lehetővé. Az USB kábelt bekapcsolt géphez is csatlakoztathatjuk, a fényképezőgépet a számítógép várhatóan azonnal felismeri. Infravörös kommunikáció Soros, ám közvetlen kábel csatlakozás nélküli kommunikációt jelent az infravörös kapcsolat is. Működési mechanizmusa a televízióknál megszokott távvezérlő működéséhez hasonlít. Ilyenkor nem kell a két eszközt kábellel összekötni, elég ha azok infravörös jeladói egymás látóterében vannak. (Egymás mellé helyeztük a két eszközt.) Infravörös port-ot bármelyik hagyományos géphez csatlakoztathatunk, bár ez a fajta kommunikáció inkább laptopok, nyomtatók, kézi számítógépek és mobiltelefonok esetén elterjedt. A sikeres működéshez természetesen az adatcserében résztvevő mindkét eszköznek rendelkeznie kell infravörös jeladóval. Kártyaolvasók, adapterek Adapterek használatával a digitális fényképezőgépből eltávolított memóriakártyát közvetlenül egy másik eszközbe helyezhetjük. Az egyik segítségével SM kártyákat egy floppylemezre hasonlító eszközbe helyezve, közvetlenül a számítógép floppy meghajtója segítségével olvashatjuk. (A compact flash kártyák külső mérete ehhez túl nagy) A művelethez egy előre telepített illesztőprogramra is szükség van. Digitális képformátumok PSD (Photoshop Draw) - Az Adobe Photoshop saját formátuma, de manapság minden magára valamit adó grafikai program képes feldolgozni. Tárolja a Photshopban használható valamennyi jellemzőt, például az alfacsatornákat, a maszkokat, a rétegek átlátszóságát, egymásra hatását CPT (Corel Photo-Paint) - A Corel PhotoPaint saját formátuma. Funkcionalitásában az előbbihez hasonló, minden információ tárolására alkalmas, amit a Photo-Paint képes előállítani. A PSD-nél kevesebb program képes értelmezni. TIFF (Tagged-Image File Format) - Az általános célú, a professzionális képfeldolgozás legelterjedtebb formátuma. Nem kötődik operációs rendszerekhez, processzorokhoz, programokhoz. Platformfüggetlenségének köszönhetően tudományos alkalmazásokban (műholdas távérzékelés, térképészet) is elterjedt. Belső felépítése lehetővé teszi, hogy alkalmazkodjon a különböző tudású szkennerek, programok és nyomtatók igényeihez. A TIFF állomány a fekete-fehér vonalas színmódtól a nyomdai gyakorlatban használatos négyszínű (CMYK) színmódig számos színrendszer szerinti képet tárolhat. Tömörítéshez többféle veszteségmentes (RLE, LZW) és veszteséges (JPEG) algoritmust használhatunk. A képtartalom mellett számos kiegészítő információt, szöveget, színkorrekciós adatokat tartalmazhat.
JFIF (JPEG File Interchange Format; a Joint Photographics Experts Group /JPEG/ után közismerten JPEG, vagy JPG) - Rendkívül hatékony veszteséges tömörítő algoritmussal működő formátum, amely mára az Internet egyik szabványos formátumává vált. A digitális fényképezés és a különféle memóriakártyák terjedésével a JPEG jelentősége tovább növekedett. A veszteséges tömörítés mértéke a felhasználó által megválasztható, minél nagyobb mértékű tömörítést választunk, annál kisebb lesz a kép helyigénye, de annál gyengébb lesz a minősége is. A veszteséges tömörítést követően veszteségmentes Huffmanalgoritmussal tovább tömöríti a képet. GIF (Compuserve Graphics Interchange Format) - Tömörítő algoritmusa veszteségmentes (LZW). Legfeljebb 8 bites (256 színű), palettás képek tárolására alkalmas. Különösen kis állományméret érhető el kevés színű, nagy homogén foltokat tartalmazó képek esetén. Két változata is használatban van, a GIF87a és a GIF89a. A 89a verzióban a paletta egyik színe, a 256 közül átlátszóvá tehető, így a kép egyes - az adott színnel kitöltött részei teljesen átlátszóvá vállnak megjelenítéskor. E formátum speciális képessége, hogy nem csak állókép, hanem rövidebb animációk tárolására is alkalmas. Az Interneten hosszú ideig kizárólagos eszköze volt az animált grafikák megjelenítésének, de manapság a Flash animációk kiszorítják. PNG (Portable Network Graphics) Képes fekete-fehér monokróm (1 bites), szürke árnyalatos, palettás (4 és 8 bites) és true-color (8 és 16 bites) képek tárolására, átlátszóság maszkkal együtt. PCD (Kodak Photo-CD Format) - A foto-cd a Kodak cég egyedi fejlesztése saját állományformátummal. BMP (Windows Bitmap Format) - A Microsoft által a Windows rendszerhez kifejlesztett formátum. Alkalmas 1, 4, 8 és 24 bit színmélységű képek tárolására, tömörítés nélkül vagy veszteség nélküli, RLE tömörítéssel. Nem csak önálló,.bmp kiterjesztésű állományokban találkozhatunk ezzel a formátummal, hanem Windows programok állományaiba beépülve is. A BMP formátum hátránya, hogy nem támogatja a CMYK színábrázolást, ezért nyomdai felhasználásra nem alkalmas. Az akkumulátorok A digitális fényképezőgép elektronikus eszköz. Működéséhez szükséges energiát akkumulátorokból nyeri, melyet általában a fényképezőgéphez már a gyártók mellékelnek (akutöltővel együtt). Az akkumulátor formája rendszerint normál ceruzaelem (AA) forma, így akkumlátort a későbbiekben is vásárolhatunk fényképezőgépünkhöz, sőt szükség esetén ceruzaelemekkel is helyettesíthetjük azt. Az akkumulátorok behelyezése és a gép első bekapcsolása után rendszerint el kell végeznünk néhány beállítást. A legtöbb gépen meg kell adnunk az aktuális dátumot és időt, de ilyenkor érdemes elvégezni az elkészítendő képek minőségére, felbontására, a vaku és az LCD kijelzőüzemmódjára vonatkozó beállításokat is. Néhány digitális fényképezőgépen meg kell adnunk a kép tárolására szolgáló média típusát is, hiszen néhány gép többfajta média használatára is képes. Az új akkumulátort legtöbb esetben formázótöltésnek kell alávetni, amelyet a gyártó utasítása szerint kell végrehajtani. Ennek elmulasztása a garancia elvesztésével járhat. Az akkumulátorok használata közben ügyeljünk rá, hogy NiCd akkumulátort csak teljesen lemerült állapotban kezdjük el tölteni, és mindig teljesen töltsük fel az akkumulátorokat A NiMH akkumulátorok elviselik, a Li-ion rendszerűek pedig teljesen érzéketlenek a rátöltésre. (Mindez vonatkozik a mobiltelefon akkimilátorokrais) a hosszabb ideig nem használt akkumulátorokat lemerített állapotban tároljuk. az akkumulátorokat ne tegyük ki nagy melegnek, közvetlen napsugárzásnak ne használjuk vegyesen a különböző típusú akkumulátorokat, hagyományos vagy alkáli elemeket.