Jánosi Zoltán A LÁZADÁS BÖLCSŐHELYE (Népmese, szerep és küldetéstudat az induló Ratkó József lírájában) 1 1. Alig van olyan jelentősebb tanulmány, amely Ratkó József lírájának a népköltészettel való erős kapcsolatát ne említené, és nincs a költőnek olyan pályaszakasza, ahol ez a mélyben fogant viszony versek sorában ne testesülne meg. A folklórhatás a népdaloké ott van már első hozzáférhető zsengéiben is, azokban a kéziratos versekben, amelyeket az alkotó nyíregyházi középiskolás éveinek kísérleteiből Margócsy József tett közzé először a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 1996-os Ratkó-számának hasábjain. 2 Az a népköltészeti és folklórközeg, amely a költői fejlődés különböző szakaszaiban átáramlik Ratkó József lírájába, természetesen nem korlátozódik csupán a népdalokra. A szárnypróbálgatás évei után az archaikus kapcsolatrendszer e költőiség alakító erejének tekintetében is hatalmas mértékben kitágul, s a Ratkóversek szövegvilágában szinte a teljes verbális magyar folklórművészet alapformáit megjeleníti. Az indulás népdalai, meséi, népi gyermekköltészet-motívumai után balladákat, ráolvasásokat, bájolókat, keserveseket, siratókat, monda- és erőének-allúziókat fogad magába, s a népi frazeológia, szókincs (szólások, közmondások, népi beszédfordulatok, régies és táj szavak stb.) számos elemét, továbbá a folklór igen sok rituális elemét is magába szűri. A népköltészet szövegei igen gyakran a velük együttélő rítus szcenikájának, vázának áttűnésével együttesen lényegülnek át verseibe, s többek között gyermekjátékok, siratások, varázsoló cselekvések képleteit rögzítik műveiben. A folklórelemek integrálása e költészetbe már annak kezdetén sem egyszerűen hangpróba, miméziskísérlet vagy népies,játék" csupán, hanem a legtermészetesebb identitás-kifejezés. Az emberi-költői szerep és a poétikai hangütés egymásra találása történik meg a folyamatban. A folklórbeemelés a néppel és a szegénységgel való azonosulás stiláris-poétikai megnyilvánulása, eredménye, az induló költői hovatartozás biztos megnevezése" 3 is. E mély folklórkapcsolatok kialakulásában az első ösztönösebb érintkezések után nagy szerepet kapott József Attila és a népi lírikusok (elsősorban Sinka István) példája, majd Juhász Ferenc, Nagy László hatása, valamint a zeneköltő (és -gyűjtő) Bartók és Kodály kultúraszemlélete, szellemisége. Mindezek eleven mintaként segítették elő Ratkó születésének századában 1 A tanulmány az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok T 025 238. nyilvántartási számú kutatási pályázatának támogatásával készült. 2 Margócsy József: Ratkó néhány ifjabbkori verse. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 1996. aug. 3. 405-411. Különösen a Kérés, a Virágba borult már, a Havas mezőn, a Csillagocska c. verseken érzékelhető jól a népdalok hatása. 3 Margócsy József: Ember és munka. Kelet-Magyarország, 1963. máj. 1.7.
annak a költői programnak a megszületését is, amely költészetünk bartóki" szintézise modelljében összegezhető, s amit később tudatosan kialakítandó, felépítendő modellként vallott alakuló líravilága lényegi vonatkoztatási pontjának, iránytűjének (több magyar költő társaságában) Ratkó József is. A folklór verbális, rituálismotorikus, hiedelmi-koncepcionális, szimbolikus, világ- és társadalomértelmező tartományainak mind mélyebbre és messzebbre vezető, gondolatilag és stiláris szempontból is mind alaposabban bejárt útjai révén Ratkó József lírája eleven kapcsolatot teremt a folklórt és a népköltészetet feltápláló ősmaggal, az archaikus mítoszok világképével, poétikájával is. S noha versei folklórvonulatának van egyfajta minden nép folklórjában természetes nemzeti aurája, e líra szegénység-védelmének, szociális érzékenységének, közösségért küzdő, annak gondjait vállaló felelősségtudatának szempontjából ez csupán háttérvonás. A költő szemléleti fókuszában ugyanis a folklóron átszűrődő globális archaikum univerzális életelvűsége áll, az arra a kulturális, morális, művészeti és elvi-ideológiai erőrendszerre tekintés, amely a közösséget, a szűkebb és a tágabb családot, a nép" életét az archaikus mítoszok embervédő gondolati és poétikai modelljének közvetlen átsugárzásaként, hagyományaként az életelvet képviselő, közösségvédő hősök és a velük szembenálló negatív erők köré szervezi a népköltészetben. Tipizálva, polárisán elrendezve így a létezést és annak egymásba fonódó, egymás ellen küzdő erőit, a hős helyét egyértelműen jelölve ki az emberérdekű pólus, a szocium védelme oldalán. 4 Ennek a folklórból felörvénylő világképnek az első közvetítői, ahogyan a legtöbb gyermek, úgy Ratkó József számára is az archaikus mítoszok, eposzok koncepcionális hagyatékát minden folklórműfajnál színesebben és világosabban őrző népmesék voltak. E műfaj képletei lobbantak át a népdalok, a gyermekköltészeti formák mellett leghamarabb és legközvetlenebb módon az induló Ratkó költészetébe. (Majd opponálódtak is a sorssal, a történelemmel, s később modulálódtak is egyes motívumaikban, beleütközve a kor külső és a személyiség belső történéseibe.) Az első népmeséket a költő is, ahogyan arról a korai születésű (1960) Keserű torkú ének, majd a Félelem nélkül c. kötetben 1966-ban napvilágot látott Önéletrajz tanúskodnak, a nagymamától s az édesanyjától hallotta. Édesanyja meséire Önéletrajzéiban mint a háború szörnyűségeit oldani akaró, a világból kiemelő szándékú szavakra emlékezik vissza, de már a mesehallgatás körülményeiben is a későbbi Ratkó-sors fájdalmas prognózisa, a világ nyers erőinek kitettsége nyilatkozik meg. Még a mesehallgatás átmeneti idilljét is megtagadja a történelem. Éjszaka nem szoktunk lemenni a bunkerba, pedig egyre sűrűbben bombáznak éjszaka is. Ha fölébredünk, összebújunk az ágyban, s figyelünk. Anyám megpróbált mesével nyugtatni bennünket de nem a mesét, a becsapódásokat hallgattuk." Édesanyja a mesemondáson kívül másképpen is megpróbálja átvarázsolni körülöttük a háborútól, majd csupán" a szegénységtől s az apa indulataitól rémes világot, belecsempészni a mese kimenekítő, feloldó mozzanatait, a 4 Vö. Meletyinszkij, Jeleazar: A mítosz poétikája. Budapest, 1985. (a továbbiakban Meletyinszkij, 1985.) Fordította: Kovács Zoltán. A Nemzetségalapító ősök, demiurgoszok kultúrhéroszok, az Archaikus teremtésmítoszok és A szocium etiológiája c. fejezetek.
játékot és a csodát. Rongylabdát készít, saját szájától vonja meg s hozza vissza a munkából gyerekeinek a madárlátta" kenyeret, énekel, de a nyomor s a részeges apa keltette szenvedéseket mindezek alig-alig tudják enyhíteni. Ratkó József önéletrajzából egy Dickens tollát megszégyenítő nyomorú, szenvedő gyermekvilág realisztikus rajza bontakozik ki a háború utáni évek Magyarországán, amit a sorstörött, iszákos apa jelenléte egyre lidércnyomásosabbá tesz. Ez a világ még a háború utáni gyermekszenvedéseket, sorsokat bemutató világhírű, Radványi Géza rendezte filmünk, a Valahol Európában (1947) képeinél is mélyebb megalázottságot, nélkülözéseket mutat. Ott a szabad gyerekközösség és a jövő reménye, gondoskodó és felelős felnőttek enyhítették a tragédiát, ennek az életközegnek viszont szinte semmiféle perspektívája nincs. Apám naponta elküld bennünket csikket szedni. Ha nem szedünk egy-egy gyufásdobozzal, akkor megver. Ha látok egy csikket az utcán, körülnézek, nem jön-e valaki, s aztán nyúlok érte. Utálom a csikkeket. Olyanok, mint egy-egy nagy döglött hernyó." Az önéletrajz több szakaszában a Twist Olivér-i nyomorban vergődő világ, sőt az Andersen által megírt, még szívfacsaróbb Kis gyufaárus lányéhoz hasonló korábban József Attila által is megélt gyereksors válik szinte sebeiben is tapinthatóvá, huszadik század középi, eleven valósággá. Ma nagy öröm ért. A Marx Károly utcán ődöngtem, s a kocsiúton a jégbe fagyba sok-sok napraforgómagot leltem: valaki a verebeknek szórta ki. Nekiestem, és sikerült fölkapirgálnom egy jó zsebrevalót. Otthon megpirítottuk, megettük " A veréseket, a megalázásokat, a nélkülözést, az anyát is sújtó ütlegek látványát, a lelket és testet érő pofonokat, rúgásokat csak (a környezet világát természetszerűen visszatükröző, ezért olykor nyersnek, keménynek tűnő) játékaik, egy-egy velük megtörtént esemény mesei kiszínezése, majd az olvasás tudják úgy-ahogy átfényezni. Amikor például a háborús időben, akár a mesei cimborák, heten kerekednek fel" kenyérvadászatra", vagy amikor nagyesküt" tesznek ( Ha olyanra kellett esküdni, ami nem volt bizonyosan igaz, így esküdtünk:»edesapám haljon meg tüzes koporsóban, ha nem igaz. «")> va gy ha kis mesehősökként szabályszerűen világgá mennek", szökni próbálnak, többször is, a gyötrelmek eme infernójából. ( Egyszer édesanyám elment Orosházára nagyanyámékhoz. Két bátyámmal utánaszöktem.", Laci sejtette, hogy szökni készülünk", Újra megszöktünk anyám után Orosházára." stb.) Vágyálmaikban, mesei sugallatokon, a zsarnok apától és a szegénységtől való szabadulást egyszerre képzelték el. Apám megint elverte édesanyámat s elment inni. Sanyi azzal vigasztalja, hogy ha majd megnő, megveri, elzavarja apukát, s hoz egy zsák aranyat. Azon már én is elgondolkoztam, hogy kéne elverni apukát, de a zsák arany nem jutott az eszembe. Nem is hiszem, hogy el tudna hozni valahonnan." Ebben az emberi" környezetben már a jóllakás is szinte mesei csodának számított. így épül bele az emlékezetben egy öreg szilvafa látványába is a napot megváltó gyönyörű áhítat. Csodálatos napunk volt! A környékbeli szőlőkben böngészgetve leltünk egy hatalmas, öreg szilvafát, telisdedteli aszalódott szilvával, s alatta is istenem micsoda rengeteg szilva! Mohón, szótlanul markoltuk tele körül az ingünket, elkötöttük a nadrágszárat, s
Négy lyukas zsebünkön át csurgattuk, potyogtattuk egész a combunkig, föl, a szilvát szerfordultunk, míg haza tudtuk hordani mindet." 2. E széteső otthonból" a későbbi lelencsorsba jutás csak az apai dührohamoktól és a huzamosabb éhezésektől menti meg a gyermek Ratkó Józsefet. A még szörnyűséges állapotában is valamiképpen a család" tűzhelyének nyomait őrző közösség széthullása a gyerek kiszolgáltatottságát még inkább Twist Olivér-i méretűvé, sőt azt meghaladóvá teszi. A lelenceket munkára vivő akár a rabszolgavásáron, izmaikat tapogató nevelőszülők" és a kis gondozottak találkozása az angol író tollára és korfestésére visszakívánkozóan szívszaggató, utólagos életrajzbeli leírása is mindenféle mesétől távol állóan realisztikus. Szinte mindennap járnak itt idegenek. Nagykendős nénik, csizmás, kucsmás parasztbácsik. Rendszerint akkor jönnek, amikor reggelizünk. Megállnak az ebédlő ajtajában, állnak, s nézegetnek bennünket... Tegnap hozzám is idejött egy bajuszos bácsi, fölállított, megfogta a vállam, körbefordított, nagy, undok tenyerével végigtapogatta a karomat, hümmögött, azután elment." A lelencállapotba sodródás, különösen pedig a falura, nevelőszülőkhöz kerülés néhány vonatkozásban mégis a népmesék előhívó vidékét, környezeti-színtérbeli elemeit, tartalmi és strukturális mozzanatait teremti újjá, immár a gyermek Ratkó József családból száműzetésének" éveiben. A kiszolgáltatottság, az úr-szolga viszony már-már a mesék (a változtatás igényét eleve magába programozó) indító képeihez hasonló mértékűvé lesz. A kisfiú, az ép családba belépő idegen" a családi hierarchiában a legalsó gyakran az állatokénál alig magasabb szinten található helyet foglalja el. Sorsa így a mesebeli, elnyomott szegénylegényét s ezzel együtt a meseszületést inspiráló történelmi sorsot és kort ismétli meg, s az archaikus mítoszokat a külső társadalmi valóság fejleményeiből átalakító egyik tipikus hősmese-evokáló pozíciót (a család peremszférájába jutást) teremti újjá. Körülményeiben is mindazokat az egységes közösségből kisodródást eredményező világkereteket izzítja köré a sorsa: a kitaszítódást és a családszerkezet legaljára kényszerülést, ahonnan a hősmesék kulcsszereplői is igen gyakran világgá indultak. S amely állapot őstörténeti prototípusainak medréből egyébként e meseműfajok kialakulását maga a tudomány is eredezteti. A mesebeli család bizonyos mértékig a»nagy család«, vagyis a féltörzsi típusú patriarchális képződmény általánosítása. Implicite társadalmi értelme van, a törzs bomlásának a jele, hogy a család elnyomja a mostohalányt, s hogy a legkisebbik testvért megbántják. A kisebbik testvér motívuma feltehetően az archaikus minoritás elsorvadását s a családon belüli egyenlőtlenség kialakulását tükrözi" 5 írja Meletyinszkij. Felfogására a magyar népmesekutatás egyik reprezentatív összefoglaló tanulmánya is egyetértően hivatkozik a Magyar Néprajz Népköltészet kötetének (1988) Népmese című fejezetében. Óceániai mesékig terjedő összehasonlítások 5 Uo. 345. 272
alapján Meletyinszkij úgy látja fejti ki Banó István, hogy az elnyomott, gyakran ügyefogyott legkisebb testvér alakja a nemzetségi nagycsalád széthullása következtében a bátyjai áltál elnyomott legkisebb fiú sorsával hozható kapcsolatba." 6 Ratkó Józsefnek a többé-kevésbé koherens saját és idegen családok, emberi közösségek perifériájára kerülése azt a tipikus, szociális identitásában és egyenlőségében megalázott, abból kivetett sorsot rekonstruálja a századközép Magyarországán, amely az archaikus folklórban fontos összetevőként vezetett a mítoszokból kivirágzó népmesék születéséhez. Meletyinszkij a jelenség univerzalitását az egyetemes folklórnak mind a szociális, mind az egyébként szokásokban és nyelvben is eltérő civilizációs szféráiban kimutatja. A mesében... a hős szerepébe szándékosan társadalmilag elesett, üldözött ember, a család, nemzetség, falu megalázott-megvetett képviselője kerül... a mese tudatosan e hős társadalmi elesettségét emeli ki. Idesorolható a sok szegény árva a melanéziai folklórban, a tibeti-burmai hegyi törzsek, az eszkimók, a paleoaziatikus népek, észak-amerikai indiánok stb. folklórjában. Hősünket a nagybácsi feleségei (Melanézia), a rokonság és a szomszédok (Észak-Amerika) alázzák meg... Hozzá hasonlók a kemencesutban kuporgó szereplők, a kisebbik testvér vagy Hamupipőke, a mostohalányok az európai folklórban. " 7 Az ostoroktól, ütlegektől a gyermek Ratkó Józsefnek a szó szoros értelmében a saját bőrén megszenvedett tapasztalatai az egyetemes civilizáció egy évezredekkel túlhaladott fázisbeli tragikus élményét is közvetítik tehát, s e kultúrtörténeti háttér nemcsak a későbbi, érett költő folklórra és a benne megjelenített igazságelvre támaszkodásának univerzális dimenzióit s megszenvedett komolyságát segíthet megérteni, hanem a személyiségébe tömörülő, nagyon messziről felszakadó történelmi indulatokat is. A szociális kitaszítottság olyan mély vermét mutatják meg az állami gondozásba jutott Ratkó József életkörülményei, ahonnan a legkisebb fiú szerepébe átlényegített csodás lázadások és teljesítmények képesek csak kiemelni. A képzelet tudja csupán valamiképpen ellensúlyozni a maga fantasztikus diadalaival vagy kimenekítésével a valóság komor tényeit. Ennek a mesei szerepkörnek a mitológiai magja a közösségi lételveket magába tömörítő kultúrhérosz volt. 8 A mesék fiának küzdelmeiben a személyes hányattatásokon való győzni akarás mellett ezért mindig meghatározó vonás a kollektív sérelmek, a közös kisemmizettség orvoslása is. Szélsőségei ellenére már a kis Ratkó József sorsa is tipikus vonásokat visel. Gyermekkora világát és a kor társadalmát elemezve Bíró Zoltán mutat rá arra, hogy a nélkülözések, bennük az apa iszákossága, sorstöröttsége is, mennyire társadalmi eredetűek voltak, s így szélesebb rétegeket érintettek. Az apa a maga rossz sorsát és tönkrement életét a kocsmákban igyekszik felejteni, majd az egész nyomorúságot leverni a családon. Nemcsak Ratkó, egy egész nemzedék élte meg ilyenformán vagy hasonlóképpen az apák elrontott és a 6 Banó István: Népmese. In: Magyar Néprajz. 5. köt. Népköltészet. Főszerk. Vargyas Lajos. Budapest, 1988. 66-67. 7 Meletyinszkij, 1985. 343. 8 Vö. Erdész Sándor: A mese és hiedelemvilág kapcsolata. In: Magyar Néprajz. 5. köt. Főszerk. Vargyas Lajos. Budapest. 1988.79. és Meletyinszkij, 1985. 339.
történelem által megrontott életét és az anyák megszomorítottságát. Annak idején a pesterzsébeti szoba-konyhák és a faluszéli kis házak mindennapos csetepatéi voltak ezek, ezekben a csetepatékban folytatódott a történelem " 9 A lovak alól trágyát hányó, kora hajnalban munkára hajtott, veréssel fegyelmezett nevelt" fiú sorsa így alig különbözött Illyés felpofozott béreseinek (Puszták népe, 1936) vagy a Móricz által az irodalomba emelt éhező tiszántúli zselléreknek a sorsától, azzal a nem csekély eltéréssel, hogy Ratkó József ekkor még gyermek volt és félig árva, családtalan, tehát sem életkora, sem szűkebb emberi közössége nem védhette meg a gyötrő külső erőktől. S e félelmetes trauma már egy feudális nyűgeit levetkező, háború utáni világban érte. Ratkó József sorsában így mintha a második világháború utáni magyar nép legelnyomottabb, leghátrányosabb rétegeinek erői és kínjai gyűltek volna egybe, és készülődtek a mesei alapzatokon is az önfelmutatásra és a lázadásra. 3. A művészi önéletrajz verses vagy prózai formáiból kiragadott illusztrációk arra is keserűen mutatnak rá, hogy ezt a világot a szegényember mesei nyomorától valóban csupán egy hajszál választotta el: Huszonkilenc esztendős lettem. Voltam lelenc, hát vertek engem. Istállóban háltam saroglyán. Sárban-hóban hajszolt a gazdám. A Dal című versében írja le mindezeket, prózában pedig így emlékezik részletesebben ugyanerre: Tegnap este megmondta a gazdám, hogy kora hajnalban megyünk szántani. Nem tudom, mit jelent nála a kora hajnal, hiszen én négyre már mindig megitatom a lovakat. Egyszer történt csak meg alig két-három napja lehettem Parasznyán, hogy későbben keltem a kelleténél, akkor a gazda villával piszkált le a szénatartó fölött lógó saroglyáról, amely fekhelyemül szolgált. " 10 A kis lelencfiú úgy szólítja rendszeresen gazdámnak" éppen soros nevelőapját, ahogyan röghöz kötő, őket deresre húzó, pallosjoggal is rendelkező urukat a történelem ködbe 9 Bíró Zoltán: Sors és szerep. Arcképvázlat az ötvenéves Ratkó József költészetéhez. Napjaink, 1986. 8. sz. 21. 10 Ratkó József: Önéletrajz. In: R. J.: Új évszak kellene. Szerk. Márkus Béla. Miskolc, 1995. 21. A további idézetek nem hivatkozott részei is az Önéletrajzból valók.
vesző századainak jobbágyai. Szóhasználata a második jobbágyságba rekedt magyar középkort idézi, a megszólításban a keserves, történelmünk sötét árnyékaival füstölgő úr-szolga viszony feszül, a gazdám" szó akusztikai erőterében letűnt századok hierarchiájába ragadt jobbágyok és földesurak állnak. Korántsem a népmesék beszélő állatainak a szegényemberhez szóló bizalmas-hűséges viszonya élesedik ki e szóban, hanem pofonok vörös tenyérnyoma. A két világháború közötti falukutató irodalomban ezerszer is megírt kikényszerített alázat, a magát régesrég túlélt idő nyomorúsága. Gazdámnak van egy nagyon fiús természetű lánya. ", Gazdám fölkapta a söprűt, s azzal futott utánam káromkodva... ",...egy sorban dolgozom a gazdámmal: szántok, boronálok, markot szedek, kerékagyat fúrunk, meg fújtatok a gazda kovácsműhelyében, s hajtom neki a vas- meg faesztergát.", A gazdámékon úgy álltam bosszút, hogy eldugdostam a tojásokat...", Putnokon Tóth István volt a gazdám, aki néha elengedett az iskolába, és sokkal ritkábban vert, mint az előbbi. " olvashatjuk rendre az Önéletrajzban. Az állati kiszolgáltatottság a legtermészetesebben csiholja elő a gyerek képzeletéből a mesei mozzanatokra is emlékező szembeszegülés képeit. Néha a gazda is úgy ront rá túl az embertelen munka ráerőltetésén a kisfiúra, alattomosan, hatalmasan, akár egy szörnyeteg. Emberségéből kivetkőzött vadként, mintha valóban" emberalakba bújt sárkány volna. Effajta, a védtelen gyerekre törő gáttalan dühkitörésről tanúskodott már a fenti, seprűvel hajszolás jelenete is, de verték a fiút ostorral is, s amikor a gazda arra kérte, hogy a szomszéd földjéből szántson el egy darabot, s a bűmé felbujtónak később a felháborodó szomszéddal kellett szembesülnie, annak az árát is a kisfiúval fizettette meg. Az egész tolvaj lást alattomosan a tehetetlen gyerekre fogja, és agyba-főbe veri: Ez a büdös lelenc, ez találta ki! Ez, hogy köpné ki a nyelvét, ha ilyet mond! S veszett dühvel ütni, rugdosni kezdett." A rémségesen felébe tornyosuló, gonosz és erkölcstelen felnőttvilág elnyomása ellen Ludas Matyim, Kukorica Jancsira emlékeztető dühök, lázadó vágyak születnek meg benne: a visszaütés akarata és daca. Ezzel a mesei szegényember sárkány bíró ereje csírázik ki a magyar népmesék világközegét, a parasztudvart, az állatokat, szerszámokat, növényeket közvetlenül is maga körül látó fiatalember képzeletében. Lmriár nem iszákos apja vagy a családja szegénysége, hanem az igazságtalan, emberalázó világ ellen, s ez a szembeszegülő dac töltekezik majd később szociális és politikai tartalmakkal is. Kezdetben ez a környezet hatalma fölé emelkedést célzó, a visszaütésre, igazságszolgáltatásra irányuló erőszerző vágy még közvetlen és konkrét tartalmú: Nekem csak egy kívánságom van azon kívül, hogy hazajussak, meg, hogy apám ne igyon az, hogy jó nagyra, erősre nőjek, és meg tudjam verni a gazdámat. " Allatok rugdosásában, tojások eldugásában keres tehetetlen kiutat, később viszont mind erősebben átpoetizálódik, és színes, a mítoszokkal és a mesékkel azonos ívekben sodródó hullámokat vet a fantázia birodalmának Óperenciás-tengerén. Nézek akárhová, gyerekarcom bujkál a fák közt. Rátalál mindenkori gazdám, s ipiapacs, egy-kettő három csattan a tenyere. S kereshetek más búvóhelyet, de ott is meglelnek. Hát mit tehetek?
Bosszúból elszeretem tőlük a lovakat, hogy csak nekem fogadjanak szót. Madarat szoktatok a kezemhez, magamhoz édesgetem a füveket, bokrokat. Kinézem gazdáim szájából a szót is. Földjeikre uszítok vihart. S gyilkolom őket álmomban. S amikor túladnak rajtam, viszem magammal az egész falut mindenestül. Hová? Magyarországra. " n emlékezik megaláztatása éveire és szabaduló képzelete lobbanásaira, már-már samanisztikussá stilizálva sorsa ellen lázadó egykori személyiségét, az érett költő. Ezeknek a keserű gyerekkori élményeknek a hallott vagy olvasott népmesék mellett igen nagy, az emberi érzékenység eredendő, belső igazságérzetét és ezért kiálló tettvágyát az élet irányából fölborzoló és elrendező szerepük van abban, hogy az elnyomott, kirekesztett közösség érdekeit szolgáló mesehősi szerep később a lírai én természetes önszemléleteként, Ratkó József ars poeticájának elemi összetevőjeként fogalmazódjék meg. 4. A mese fikcióinak csodáival, a meseígéretek álmaival keserűen le kell azonban számolnia a kamaszkorba érkező, a való világba gyötrelmek lélekrázó kátyúin át belenövő költőnek mindahhoz, hogy később a történelemben helyreállítható emberiesség hitének, az ezért érdemes küzdésnek és erre vonatkozó gondolatrendszerének az egyik feltápláló és kifejező eszmei-képi rétegévé emelje a mesét. E fiatalkori leszámolásnak a Keserű torkú ének az összegző verse. A Fegyvertelenül c. kötetben (1968) megjelent, de még 1960-as datálású mű (ami címe szerint a teljes Ratkó-líra érzelmi atmoszférájának emblémája is lehetne) az életkornak a versdátumnál is egy jóval korábbi periódusára utalva vissza mutatja meg a mesei és a való világnak a gyermeklélekben történt kettészakadását. A költemény a mesei ígéretek" és a valóságos élet nyomorának éles és tanulságos, konklúziós érvényű szembesítését végzi el. A Keserű torkú ének meg-megszakadó, zaklatott fél párbeszéd a föld alatti nagyanyá"-val, a régi mesék új felidézése egyszerre kérdés- és válaszsorozatban. Megfordítva a korábbi szerepeket, most az egykori gyerek felelget,_magyarázgatva a világot a nagymamának, a nagymama emlékének, megfosztva a mesét, a mítoszt egykori varázslatától. Részint azoknak a mesemozzanatoknak, képeknek, történeteknek a felidézése ez a mű, amelyek a nagyanya szájáról repülhettek először a világ csodás ígéreteiként a gyermek Ratkó tudatába, részint pedig e mesei elemek valóságbeli hiányának sorolása is. A gyermekkorból kinövő ember, körbenézve immár az általa bemérhető világban, sem az otthon helyreállítható melegségét nem találja többé ( én nem tudom, hol alszunk holnap") sem a kunyhó" voltában is menedéketjelentő anyai házat, sem pedig a segítő, a,,fanyűvő" erejű idősebb testvért. S a további megszólító kérdéssor és az erre adott válaszhalmaz csak fokozza a veszteségeket. A felidézett mesei varázsképletek egytől egyig kifordulnak önmagukból, saját 11 Ratkó József: Szűkebb hazám: Magyarország. In: Ratkó-breviárium. Szerk. Magyar József. Nyíregyháza, 1993. 67-68.
lényegük negatív lenyomataivá válnak, színességük fekete-fehérre kopik, semmivé foszlik a felnőttkor törvényei szerint átalakuló időben. A mesei káprázatok után olyan világba jut a gyermek, ahol a mesés kincsek, a biztonság, az erő ígéretével szemben a helyét és küldetését kereső hősnek" a néhány éjjelre, padra, kőre / adjatok nékem fekhelyet" 12 vágyát alig egy-két évtizede világgá kiáltó József Attilához hasonlóan még egyetlen éjszakára nyugtot adó ágya sincsen. A világ hirtelen köréje dermedését érzékletesen kifejező képben csupa-csupa kő" lett a (Jancsi és Juliska meséjét idéző) egykori cukorház, s minden itt megnevezett korábbi mesemotívum: a nagybeteg vasorrú néne", a szikkadt kenyérke hajából" épülő kórház képei is egy kihűlő, varázsaitól fosztott világ merev kontúrjait idézik. S egy egészségtelen, beteg emberi közegnek a hős köré zárulását is. Föld alatti nagyanyám tudod-e én nem tudom hol alszunk holnap kis Ferkó leesett az ágyról nyomomban szél szimatolgat Föld alatti nagyanyám tudod-e nem igaz a kunyhó nincs meg békák hullnak a számból sohase szóltam kincset Föld alatti nagyanyám tudod-e lebegő deszkán hálok keresem Fanyüvő testvért senkit se látok Vasorrú néne beteg lett csupa-csupa kő a szikkadt kenyérke épül kórház cukorház hajából Mindezek miatt válik hát keserű torkúvá" ez az ének: a mesei remények lélekóvásától megfosztottság tudata ébred rá önmagára, leplezi le a mesevilágot, s rajzolja át ijesztően rideggé a valóságot is. Csak e leszámolás után emeli majd vissza az érettebb költő ismét a mesét. Elsősorban annak egyik központi mozzanata: a sárkánnyal viaskodó harmadik fiú szerepének a lírai személyiségbe integrálásával, az abban rejlő küzdelemmotívum és igazságképviselet kiragadásával. A sárkánnyal vívó küzdelmet a kor szociális-történeti valóságára is leleplezően vetíti rá majd a fiatal költő. A mesebeli harmadik fiú szerepébe öltözés és ezzel egyidejűen a költői-emberi program kristályosítása után mind szigorúbb lesz e mesemotívumoknak a korral való szembesítése is. A Keserű torkú ének hagyatékát folytató versréteg már ki fog lépni a 12 József Attila: Két dal. 1. Éji dal
személyesebb érintettségek köréből is, s olyan műveket eredményez majd, mint a perifériákon tengődök sorsát a nép meséivel borzongatóan szembesítő Tanyák vagy a költői hagyaték darabjaiban, töredékeiben immár a teljes haza e századvégi sorsára irányított leleplező-átvilágító meseallúzióknak egy megdermedt országot mutató képei. 5. A mesevonások gondolati és stiláris beépítése e líra rétegeibe, s ezzel együtt a mesehősi szerep modern átlényegítése a Ratkó-életmű poétikai és eszmei koncepciójába nagyon mélyen gyökerezik tehát az induló költő életében. Varga Lajos Márton analízise összegzésszerűen fogalmazza meg ezeknek a sorsparamétereknek az egymást átható, finom összefüggéseit. A személyes sorscsapásokat és ebben a kollektív érintettséget, majd a közös sorsból jövők s az új kisemmizettek iránti elkötelezettséget egyazon vonatkozási rendszer egymást fölerősítő, egymásra sugárzó elemeiként fogja fel. Mert kétséges lehetett-e Ratkó József számára, hogy az indítóközegnek képviselő és programadó személyiségre van szüksége? S tétovázhatott-e az, aki, mint ő, olyan környezetből lép ki, amelynek tagjai elemi szükségleteik kielégítésében ugyanúgy korlátozottak, ahogy érzelmi-szellemi szabadságukban? Szerepe, innen nézve kikerülhetetlenül a környezet felnagyító megszemélyesítése kellett legyen. Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy az önéletrajz sokféleképpen gyötrött gyermeke, eredete szerint, a magyar költészet nagyjain át a mesék legkisebb fiújával tart rokonságot. Azzal a hőssel, aki a kisemmizett szegénység élet- és embertiszteletét, az élet és az ember alakíthatóságába vetett hitét, jóság- és igazságvágyát, egészre való jussát testesíti meg. " 1S Ratkó József költői indulásban így nem nehéz megvonni a párhuzamokat korábbról József Attila, Sinka István, Erdélyi József, Veres Péter, később Nagy László, Juhász Ferenc s a más kulturális területeken magasba emelkedett, de gyökereikhez mindvégig hűséges népi tehetségek: Soós Imre, Horváth Teri, Szirtes Ádám, Czine Mihály és mások indulásával, egész életüket meghatározó értéktudatával. A Keserű torkú ének után a személyes csalódásokból, sorscsapásokból kiszabaduló, immár az ember tágasabb problémáira néző, átfogóbb természeti vagy történeti összefüggéseket is stilizáló, kisebb vagy erőteljesebb versképző funkcióban álló mesemotívumok sokasága hatja át a Ratkó-lírát. Ezek olykor csupán egy-egy metaforáig sisteregnek fel, másutt nagyobb egységeket hatnak át, több esetben pedig meghatározóan szabják meg versegészek teljes karakterét is. Apróbb, még csupán színező, atmoszférateremtő szerepű gyakori kellékek például a meseszámok. Az egykori jó barát, N. Géza például hét határon / hét országon" keresztül szökik a hazai gondok elől (N. Géza jó barátom), a szegénységnek is hétszer" kell próbára tenni" az emberek hitét (Szegénység, maradj még velünk), a 13 Varga Lajos Márton: Ratkó Józsefről. Alföld, 1986. 5. sz. 74.
parasztasszony is hétfelé szeli" az ölébe fogott kenyeret (Arckép). A harmadiknak születés, a három kívánság mozzanata is több verset érint (Szerelem, Félek, hogy, Harmadik). A mesei figurák is kezdettől fogva eleven természetességgel lépnek be e költészetbe. A néven nevezett mesehősök közül Fanyűvő szerepel a leggyakrabban, hiánya fáj már a Keserű torkú énekben is, de feltűnik alakja a Fanyűvő-karok segítségét váró költői fohászban a Félek, hogy c. versben, s a természet változását a társadalom stagnálásával egybevető fanyűvő ősz" képében (Új évszak kellene) is. A költőbarátot, Gál Sándort arrafelé viszi az útja, ahol már" a mesei formulát két hang kicserélésével hirtelen a történelembe fordítva a tatár se jár" (Valahol), s a griffinadár is meg-megsuhogtatja szárnyait Ratkó József műveiben (Mese). A mesehősi önszemlélet megizmosodásával egyidejűen felbukkan a nagy, örök ellenfél, a sárkány figurája is. Az egyik arcával mint a természetben, a másikkal mint a történelemben tobzódó emberellenes erők jelképe. Az igyekvő, koraőszi nap"-nak így a havat köpködő, fagyot fúvó sárkánnyal" kell majd vitézül verekednie (Igyekvő), Bartók pedig kiállva sárkányos kapukba" kiáltja haza mindenféle kételkedéssel, tagadással szemben a jövőt (Bartók). Az apróbb meseelemek néhány műben azután átfogó kompozíciós erővé állnak össze. A költőt megérintő reményelvű mesehősi szereptudat a nagyobb egységeket, szakaszokat és az egész verseket is a felismert küldetés, a mesei világrendet maga köré szervező hősi önszemlélet látószögéből világítja át. A mesemotívumokat 1970-ig magukba vonó teljes versek csoportja és a mesével erősebben átszőtt műegységek e periódusban elsősorban a fellelt küldetéses sorsprogram öntanúsítását, egy tisztább élet rontó sárkányai ellen zúduló morális és poétikai erő felmutatását és kihirdetését fogalmazzák meg. A Harmadik, a Félek, hogy, a Jutok majd és a görög mítoszra alapozó Ariadné-fonalam jelentik az e típusú művek sorát. Az 1970-től jelentkező, korral szembesítő, társadalomleleplező,^atkó-meséket", a Tanyák, a Mese, a Töredék című költemények s a De akkor jött a tündér kezdetű mű képviselik, s e sor élén helyezkedik el továbbá a jóval korábbi, még 1970 előtti Biztató is. A bartóki" ideákat célként maga elé tűző költészet mind élesebb eszmei funkcióban, mind stilizáltabban s a lényegre szorítkozóbb módon építi magába, s helyezi szembe a kortárs történelem folyásával a magyar népmesék képeit és erkölcsi, világképi tapasztalatait. A felnőtt korba érő Ratkó József az évek haladtával a kezdeti emocionálisabb kapcsolatok után intellektuálisan is jóval közelebb kerül a mesékben kifejeződő embervédő elvek civilizációs,jelbeszédéhez". Egyik fontos részmozzanata s fényjelző dokumentuma is ennek, hogy még nyíregyházi újságíró korszakában, 1964-ben A mese becsülete címmel riportot készít Új faluréten, a Kállósemj éntől kilenc kilométerre fekvő tanyán" a kor egyik legmegbecsültebb népi mesemondójával, az akkor hetvenkilenc esztendős Papp Jánossal. A riport készítése előtt Erdész Sándort, a nyíregyházi Jósa András Múzeum néprajzkutatóját is alaposan kifaggatta a népmesékről és Papp János tudásáról. Erdész Sándor szavaiból az értékmegjelenítő, eleven néphagyományra, a népmesék mítoszokig villogó ősiségére és tudományos becsére kapott élesebb rálátást. A költő mesékre nyíló figyelme e mozzanat által jelzetten is a
folklór sokrétűen összetett, teljesebb világa felé tágult. János bácsi meséi a néprajztudomány részére azért értékesek mondta a költőnek a néprajzkutató, mert az ősi magyar hiedelemvilág legrégibb elemeit tartalmazzák. Amikor Papp János sárkányokról, táltosokról, más misztikus lényekről beszél, önkéntelenül is a sámánizmusból ismert alakok jutnak az eszünkbe. Mágikus vasfüvekről, lidércekről éppoly részletességgel tud beszélni, mint az emberalakú sárkányokról, vagy a különféle állatok képében járó boszorkányokról. " 15 A sárkányok, boszorkányok emberalakú voltáról Ratkó József a gyerekkori élmények, a könyvek és a parasztudvar után rövidesen a kor, a történelem jóval tágasabb udvarában is újra, s a korábbiaknál még keservesebben győződhet meg. Ám ekkor már nem teljesen védtelen: neki is vannak eszközei a közösségzsaroló hatalom, a bárányarcot öltő erőszak, az embertelen világ rontásai és a kishitűség, megalkuvás ellen. Nem a táltos ló, a csodás kard, a sérthetetlenséget okozó balzsam a fegyverei, hanem az ezeket szülő még nagyobb varázslatok: a szabadságeszme és a költői szó. Ezek birtoklásához segítette hozzá iszonyú kivertségében, szegénységében is a folklór s legelőször a népmese. S indult is tovább rövidesen a folklór által elsőként tisztán megmutatott, az elemi emberérdekek kavicsaitól csillogó úton, Bartók, Kodály, József Attila, Nagy László nyomában a még mélyebb folklórkincshez, a még fájóbb, keményebb igazságok kimondásához. fogást keresve rajta, botolt már nem az őshaza iránt de a lélek felé. 16 14 Erdész Sándorban Ratkó József a korszak egyik legképzettebb népmesekutatóját vallatta". A Vargyas Lajos főszerkesztésében 1988-ban az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar Néprajz sorozat Népköltészet című kötetébe később ő írta A mese és hiedelemvilág kapcsolata fejezetet. E tanulmányában Papp János gondolatait is idézi. 15 Ratkó József: A mese becsülete. Táltosok, sámánok, lidércek Papp János bácsi útja a pásztorélettől a Népművészet mestere" címig. Kelet-Magyarország, 1964. okt. 11.7. 16 Ratkó József: Kodály