BARANYA MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Janus Pannonius Múzeum

BARANYA MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Janus Pannonius Múzeum TÁJÉKOZTATÓ a megyei múzeum tervezett programjairól az EKF 2010 évére Készült: A Baranya Megyei Önkormányzat Oktatási és Kulturális Bizottsága 2009. szeptember 22-i ülésére

2 Az Európa Kulturális Fővárosa rendezvény év kiemelt és különleges feladatot ró valamennyi megyei és városi intézménye számára. A város felújítása, a szaképületek átalakítása rendkívüli odafigyelést igényelnek, hisz a megújulás országos szinten egészen egyedi feladatot biztosít mind az intézmények, mind pedig a beruházók számára. Kivételes lehetőség az ország kulturális életében is, hogy egyszerre 4 múzeumi épület teljeskörű felújítása zajlik, melyek esetében valamennyi szakmai, műszaki, állományvédelmi és kiemelten műemléki elvárásoknak kell megfelelni. A feladat szépsége egyben hatalmas energia befektetést követel. A kihívás nagy, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a szükséges szakembereket megtaláljuk és szakmai tanácsaikat a beruházások folyamán betarthassuk. A problémákat nem taglaljuk, mert háttér eseményként kezelendő. Ugyan akkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy ezen intézmények lesznek a majdani nagy kiállítások helyszínei, és egyhamar ekkora lehetőséget nem kap sem a város, sem maga az ország. Minden megújított épület több évtizedre kell, hogy a szakmai igényeknek megfeleljen. Beszámolónk elkészítésekor tehát erre nem teszünk kitérőt, mindössze ezt a bevezetőben jelzett utalást, de sem az EKF beruházásai, sem a Régészeti Múzeum Norvég pályázatán való részvétel nem alábecsülendő szakmai munkát igényel. Intézményünk szakmai/művészeti beszámolója a pécsi EKF 2010 évre vonatkozó és a programban kiemelt jelentőségükén kezelt kiállítások és rendezvényeket mutatja be röviden összefoglalva. Magyarok a Bauhausban Helyszínek: Pécs, Papnövelde u. 5., 2010. aug. 15. okt. 15. Berlin, Bauhaus-Archiv és Collegium Hungaricum, 2010. nov. 15. 2011. febr. 15. A program koncepciója A jelenség, amit a pécsi ún. bauhäuslerek csoportos és egyéni működése, Bauhausbeli pályafutása, kapcsolatrendszere, az egyes életutak szerteágazó alakulása képvisel, jól modellezi a térség multikulturális és interetnikus arculatát, egyedülálló módon reprezentálja azt, hogy a város és szűkebb környéke e csoport tagjai által egy időszakban a modem művészet és építészet egyetemes történetének élvonalához csatlakozott. A tagok képzőművészeten, alkalmazott grafikán, formatervezésen, építészeten, színházon átívelő tevékenysége a Bauhaus összművészeti törekvéseinek megfelelően lehetőséget kínál olyan komplex kiállítás megrendezésére, amely mindezeket a területeket felöleli és egységben láttatja. A bemutatni kívánt rekonstrukciók, a maguk idejében papíron maradt tervek (építészeti és színpadi produkciók) modell-szintű kivitelezése a ma rendelkezésre álló technikai adottságokkal az egykori Bauhaus-utópiák és próféciák beteljesülésének lehetőségét is felvillantja. A magyar résztvevőknek, tanároknak és hallgatóknak a weimari majd dessaui Bauhausban játszott meghatározó szerepével a szakirodalom és számos kiállítás foglalkozott, azonban a magyarok legnépesebb és legkoherensebb csoportjának, a pécsieknek a működését átfogó kiállítás és mindenre kiterjedő publikáció még nem jött létre. Ez az oka annak, hogy az elgondolást a múzeum legfontosabb szakmai partnere, a berlini Bauhaus-Archiv is magáévá tette. A koncepció a pécsi bauhäuslerek és az előzményüknek tekinthető Pécsi Művészkör, valamint a magyar aktivizmus korai periódusához köthető egyes művészek tevékenységének ismertetésén túl kiterjed a magyarok képzésében

3 meghatározó szerepet játszó mesterek, műhely - ill. kurzusvezetők alkotásaira valamint önálló egységként az 1922-ben Weimarban Molnár Farkas által szervezett nemzetközi KURI (Konstruktív, Utilitáris, Racionális, Internacionális) csoport tagjainak és munkáiknak bemutatására is. Így a nemzetközi szinten részben alig ismert, részben világhírű pécsiek (Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Johan Hugó, Molnár Farkas, Stefán Henrik, Weininger Andor valamint az újonnan felfedezett Fodor Etel fotográfus) és a Bauhausban, illetve annak környezetében működött további magyarok (Bortnyik Sándor, Moholy-Nagy László, Pap Gyula, Kárász Judit, Blüh Irén, Berger Otti) művein kívül a XX. századi egyetemes művészet Bauhausban működő nagyságai (Josef Albers, Walter Gropius, Johannes Itten, Vaszilij Kandinszkij, Paul Klee, Oskar Schlemmer, valamint a pécsiekre is nagy hatást gyakorló Theo van Doesburg), továbbá a KURI-felhíváshoz csatlakozó nemzetközi hallgatói csoport tagjai is szerepelnek a kiállításban. A rendezvény ezáltal egyrészt tudományos feltáró jellegű vállalkozás, másrészt a húzónevek révén nemzetközi közönséget vonzó attrakció is lesz. A bemutatás természetesen egyrészt a Bauhaus katedrálistól a lakógépig" azaz expresszionizmustól a funkcionalizmusig terjedő szemléletváltozással jellemezhető általános történetébe ágyazódik, másrészt követi az egyes Bauhaus-műhelyek tevékenységét. Horizontális és vertikális metszetekben helyezi el tehát az egyes művészeket és életmű-szakaszokat. Bizonyos művészeti ágak, műformák megkülönböztetett hangsúlyt kapnak mind a katalógusban, mind a kiállításon. Kitüntetett szerepe lesz (különös tekintettel Breuer, Forbát és Molnár működésére) az építészetnek, az ugyancsak Gesamtkunstwerkként felfogható, s a pécsieket építészként, szerzőként, díszlet- és jelmeztervezőként egyaránt foglalkoztató színháznak, a Bauhaus egész arculatát meghatározó bútortervezésének (Breuer Marcell) és tipográfiának, könyvtervezésnek és nem utolsó sorban a Bauhaus életét, ünnep- és hétköznapjait színesítő szórakozásnak, zenének, táncnak (különös tekintettel a Bauhaus jazz-band vezetőjének, Weininger Andornak működésére). A kiállítás érzékelteti, és a két pólus egyidejű bemutatásával dokumentálja autonóm és alkalmazott művészetnek, ill. a két eszmény képviselőinek a Bauhaus történetét végigkísérő konfliktusát. Így tehát par excellence képzőművészeti alkotások, festmények, grafikák, szobrok valamint építészeti tervek, makettek, fotók, bútorok, színpadkép- és jelmeztervek, nyomdai termékek, fényképes és szöveges dokumentumok, filmrészletek együtt alkotják a kiállítás anyagát. A kiállításhoz kapcsolódó rendezvények (Társ-intézmények bevonásával: Pécsi Kulturális Központ, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának oktatói és hallgatói, a Művészeti Szakközépiskola) - a pécsi bauhäuslerek és követőik helyi működését bemutató városnéző séták, szakmai vezetéssel - az egykor az intézményen kívüli közösséget is megmozgató Bauhaus-ünnepek felújítása: Drachenfest Sárkányeregető ünnep Laternenfest Lampion-ünnep jelmezes Bauhaus bál - Bauhaus színházi ill. bábszínházi produkciók rekonstrukciója - a pécsi Bauhaus-emlékek és azok továbbgyűrűző hatásának megjelenítése webes felületen, majd ezek felhasználásával film készítése A kiállításhoz kapcsolódó publikációk

4 Tudományos igényű, reprezentatív catalogue resonnée, mely a témával kapcsolatos ismeretek szintézisére és a recens kutatási eredmények publikálására is vállalkozik. A kötet többnyelvű mutációkban jelenik meg. A kiállítás utóélete 2010. november 15. és 2011. február 15. között a kiállítást a Bauhaus-Archiv az intézet ötvenéves fennállásának jubileumi rendezvényeként mutatja be Berlinben. A NYOLCAK KIÁLLÍTÁSA (Cézanne, Matisse és a Nyolcak munkacímen) és a hozzá kapcsolódó rendezvények PÉCS, 2010 A Nyolcak volt az első magyarországi avantgárd szemléletű képzőművészeti csoportosulás, amely az akkori legmodernebb európai áramlatokkkal (cézanneizmus, fauveizmus, kubizmus, expresszionizmus, futurizmus, stb.) abszolút párhuzamosan, azok eredményeit is integrálva alkotta meg a maga sajátos festői és grafikai művészetét az 1905-1915 közötti periódusban. Megjelenésüknek jelentősége elsősorban abban mérhető, hogy a magyar festészetnek ez az epizódja, nem a külföldi modern áramlatok utáni kései reakciókról, követésekről, hanem egy szuverén, a nemzetközi fejlődés vonulatába szervesen illeszkedő, részben azt is formáló analóg megnyilvánulásokról szól. A csoport tagjai (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) figuratív, leginkább cézanneizáló és expresszív stílusban megfestett, ugyanakkor monumentalitásra is törekvő képei és grafikái új korszakot nyitottak a magyar művészet történetében. Felfogásuk analóg a prágai Nyolcak (Osma), a drezdai Die Brücke, és a párizsi fauve-ok, majd a kubisták és részben az olasz futuristák felfogásával. A Nyolcak három budapesti kiállításon mutatkoztak be együttesen: 1909. december 30-án még a Nyolcak elnevezést nem használva, Új képek című tárlatukkal, majd 1911. áprilisában, már mint Nyolcak egy nagyszabású tárlaton, s végül 1912 végén, amikor már csak négyen állítottak ki. Ezt követően is kiállítottak külföldi tárlatokon, egészen az 1915-ös san franciscói világkiállításig (Panama-Pacific International exposition), ahol a nemzetközi porondon a futuristák mellett a magyar Nyolcak képviselték a legmodernebb, legprogresszívebb európai áramlatokat. A Tanácsköztársaság ideje alatt újra közösen dolgoztak, de tervezett közös tárlatukra már nem került sor. 1911-ben a társasághoz csatlakozott Lehel Mária festőnő és két kitűnő magyar szobrász: Fémes Beck Vilmos és Vedres Márk, valamint hímzéseivel a kor ismert írónője, Lesznai Anna is. Mindhárom kiállításnak óriási, sem azelőtt, sem azt követően, a mai napig sem tapasztalható visszhangja volt, s a társaság fellépése valóságos vízválasztót jelentett a modern magyar piktúra történetében. Pártolóik, támogatóik között volt Fülep Lajos és Lukács György, valamint Bartók Béla és Weiner Leó, kiállításukat meglátogatta többek között a társaság tagjainak közeli barátja, Ady Endre is. A csoport egy része a polgári radikális körhöz tartozott, így a Galilei Körhöz, a Társadalomtudományi Társasághoz, a XX. század folyóirat köréhez, valamint a szabadkőműves páholyokhoz. A most tervezett bemutató a három egykori kiállítást próbálná meg a lehetőségek szerint rekonstruálni, és mindenképpen a ma fellelhető művek legnagyobb részét bemutatni. Ez az új elsősorban kiállítási metodikáját tekintve páratlan

5 rekonstrukciós módszer teljesen ismeretlen a hazai kiállítások történetében, s nem csupán az utóbbi években nyílt ún. mega-kiállítások között foglalhatna el kiemelkedő helyet, de alapos művészettörténeti, kultúrhistóriai, stb. feldolgozottsága révén úttörő szerepet vállalhatna a tudományos igénnyel rendezett, maximális szakmai elvárásokat kielégítő kiállítások sorában is. Az elkallódott, vagy lappangó, de fotókról, reprodukciókról, leírásokból, karikatúrákról (stb.) ismert alkotások dokumentumként egészítenék ki a tárlatot. Mintegy 200 250 eredeti Nyolcak-művel (festmény, grafika, plasztika, hímzés, freskó- és mozaikterv, stb.) ismerkedhetne meg a látogató, olyan alkotásokkal, amelyek biztosan szerepeltek a Nyolcak száz évvel ezelőtt megrendezett tárlatain, illetve olyan művek, amelyek ugyan nem voltak kiállítva, de ugyanazokban az években készültek. Ezt az együttest kívánjuk kiegészíteni olyan európai alkotásokkal, amelyek részben a Nyolcak előzményét (Cézanne), részben korabeli analógiáit (Matisse, Picasso, Kokoschka, Ernst Ludwig Kirchner, Max Pechstein, Bohumil Kubista, stb.) mutatnák be. A most megrendezésre kerülő kiállítás kapcsolt programjaként kivételes zenei eseménynek ígérkezik a Nyolcak egykori kiállításainak megnyitóján és más zeneestéjein elhangzott Bartók, Weiner és Kodály zeneművek eredeti partitúráit felhasználó újbóli előadása. Ebből az alkalomból a teljes hanganyagot rögzítő CD megjelentetést is tervbe vettük. A kiállításhoz kapcsolódnának azok az irodalmi estek is, amelyek az eredeti műsorfüzetek alapján szintén rekonstruálhatók, s az egykori Nyolcak tárlatokon elhangzott Ady, Lesznai, s más Nyugatos szerzők által előadott programokat elevenítenék fel. A kiállítás megnyitásával párhuzamosan kerülne sor a Pécsi Tudományegyetemmel és az ELTE Művészettörténeti Intézetének Doktori Iskolájával közös rendezésben arra a konferenciára, amely a Nyolcak csoport szellemi hátterét, elméleti, filozófiai nézeteit, szépirodalmi és zenei kapcsolatait, analógiáit elemezné. Az előadások a Nyolcak társaságát nem zárt csoportként, hanem mint a századelő magyar társadalmának egyik jellegzetes megnyilvánulását, tágabb összefüggésrendszerben mutatnák be. A konferenciákon elhangzott előadások anyagát nyomtatásban is megjelentetnénk. A kiállítás előkészületei során egyéb fontos kiadványok publikálása is várható. Ezek közül az első forrásmunka: Az utak elváltak című, a Nyolcak egykori sajtóvisszhangját feldolgozó, Tímár Árpád által összeállított, négy kötetesre tervezett cikk-gyűjteménből már 2 kötet megjelenésre került. A társaság tagjairól az utóbbi években több monográfia jelent meg (Tihanyi, Czigány, Czóbel, Márffy) és a kiállítás megnyitásáig újabb, teljes életművet feldolgozó monográfiák megjelenése várható (Berény Róbert). A kiállításokhoz kapcsolódóan a Nyolcak egykori három katalógusát fac-simile kiadásban szeretnénk megjelentetni. Ugyancsak kiadásra kerülne az 1911-es Auróra folyóirat, benne Bölöni György számos, a Nyolcak egyes művészeit elemző tanulmányaival és jóminőségű illusztrációkkal olyan képekről is, amelyek azóta elvesztek. A korábbi kutatások és a mostani rendezés kapcsán összegyűjtött információs anyagokat, dokumentumokat, elveszett képek reprodukcióit, a Nyolcakra vonatkozó interjúkat, fotóanyagot, stb. (tehát mindazt, ami a kiállítás katalógusában terjedelmi okok miatt nem publikálható) külön CD-n összesítenénk, hogy a kiállítást látogató közönség és a későbbi kutatók rendelkezésére álljon. A Nyolcak kiállítás a jelenleg is nagy sikkerrel zajló franciaországi Fauves hongrois című kiállítás-körút (Céret. Le Cateau-Cambresis, Dijon) szerves folytatásának

6 tekinthető. Kurátorai részben azonosak a budapesti Magyar Vadak kiállítás és az azt alapul vevő francia körút rendezőivel. A vártnál sokkal nagyobb franciaországi siker és érdeklődés eredményeképpen esély nyílt a Nyolcak kiállításának franciaországi és más európai országokban, valamint az egyesült Államokban való bemutatására is, amelyekről a tárgyalások már zajlanak. A kiállítás kurátorai: Sárkány József, Barki Gergely, Molnos Péter,Passuth Krisztina, Rockenbauer Zoltán,Rum Attila A kiállítás a Papnövelde utcai MMK-ban lesz 2010 november 21-től látható BMMI JPM Néprajzi Osztály Pécs Fünfkirchen Pečuh Egy soknemzetiségű város tér(idő)képe Kurátor: Vándor Andrea múzeológus Egy város tereiről lakóinak tudatában többféle kép él. Ezek a képek természetesen szubjektívek, vannak azonban ezeknek az elképzeléseknek olyan részei is, amelyek metszéspontokat létrehozva egy város mentális térképének megrajzolását teszik lehetővé. A közös vélekedések alapján az egyes városnegyedeket vagy kisebb területeket sajátos jegyekkel ruházzák fel. Hasonló módon a városba látogatók fejében is kialakul egy másfajta térkép, amelyen a főbb tájékozódási pontokat az egyes turisztikai látnivalók, jobb vendéglők, kellemes kirándulóhelyek szolgáltathatják. Projektünk a város saját társadalma és a várost megismerni kívánók számára egyaránt egy újfajta, olykor az előzetes ismeretekkel egybevágó, olykor azonban attól teljesen eltérő térképet kíván megrajzolni: Pécs multikulturális tér(idő)képét. A migráció és a multikulturalizmus alapvetően modern fogalmak, a jelenségek azonban nem új keletűek, főként nem azok Közép-Európa határ menti régióiban. Pécs kulturális és nyelvi közösségét a 19. század végére a katolikus magyarság jelenléte határozta meg. Mégis, az idők folyamán számos olyan közösség érkezett a városba, ill. élt már régóta annak környékén, amely saját értékeivel gazdagította a város kultúráját. Egy részük ma már nincs jelen, mások azonban ma is meghatározók a város hétköznapi kultúrája szempontjából. A projekt által kialakítandó tér(idő)kép egy kiállítás keretében fotók, tárgyak, szövegek, audiovizuális és interaktív eszközök segítségével vázolja fel azokat a korokat és mutatja fel azokat a tereket, amelyek a különböző nyelvű és vallású közösségek működéséhez, azok interferenciájához köthetők. Az így kialakuló térkép alapján egy ismeretlen, részleteiben mégis ismerős város képe bontakozik ki. A város lakói saját tereikben tehetnek felfedezőutat hiszen nem mindenki tudja, miért hívnak egy pécsi városrészt Puturluknak, egy másikat Bolgárkertnek, hol és meddig működött az első horvát iskola, német nyelvű színház és miről nevezetes a Mátyás király utca 26. vagy a Ferencesek utca 22. az idegenek pedig levethetik a turistaszemüveget és mélyebb megismerésre tehetnek szert. A vándorkiállítás alapját Pécs tereiről, lakóiról készült fényképek jelentik. Ezt egyrészt a kiállítás témájra vonatkozó információkat hordozó audiovizuális eszközök egészítik

7 ki, valamint olyan, múzeumi gyűjteményekből szármzó tárgyak, amelyek kézzelfoghatóvá teszik Pécs multikulturális történetét. A kiállítás interaktív része egyrészt a bemutatott pontokhoz kapcsolódó személyek, csoportok Európán belüli útjait mutatja be, másrészt lehetőséget ad a látogatóknak és az internethasználóknak egyaránt, hogy ezt a Pécs Európában Európa Pécsett térképet saját származásuk, saját útjaik, történeteik bejegyzésével gazdagítsák. Előkészítés A tér(idő)kép felvázolását egy történészekből, kultúrantropológuskból, múzeumi szakemberekből alakuló kutatócsoport készíti elő (Pécsi Tudományegyetem, Janus Pannonius Múzeum, Baranya Megyei Levéltár) A kutatómunka célja a város történetének 17. század végétől napjainkig tartó szakaszában megtalálni azon térben is megjeleníthető történeti és kulturális csomópontokat, amelyek révén a multikulturális együttélés várost formáló eredményei felmutathatók. A térbe való leképezés lehetősége mellett fontos, hogy az adott csomópontok tárgyakkal is dokumentálhatók legyenek. A kutatócsoport által kijelölt témákról, terekről a fényképeket felkért fotóművész készíti. Bemutatás A kiállítás első része 2009. december 15-én nyílik a Várostörténeti Múzeum földszinti kiállítótermében, második része 2010 március 1-én. A kiállítás 2010 nyarán látható lesz Ulmban, valamint további helyszínekről is megbeszélések zajlanak (Magyar Köztársaság Nagykövetsége Berlin, Szarajevó) A 20 pontból álló kiállítás tematikus és installációs összeállítása lehetővé teszi, hogy adott esetben amennyiben nem áll elegendő hely rendelkezésre, stb. más helyszíneken csak a kiállítás egy része kerüljön bemutatásra. A kiállítás zárt térben történő bemutatása mellett a témára reflektálva olyan nyilvános tereken zajló akciókat kívánunk szervezni, amelyek a kiállításban bemutatott városi pontokra, terekre a helyszíneken hívják fel a figyelmet. Az akciók mellett, illetve azokat összekötve alternatív, az eddig kevéssé ismert pontokat, történeteket egységes tér- és történelemélménybe foglaló sétákat indítunk. A program partnerei: Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Donauschwäbisches Zentralmseum Ulm Museum Europäischer Kulturen, Berlin Kulturforum Östliches Europa Pécsi Tudományegyetem - Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszék P é c s, 2009. szeptember 16. Dr. Fabényi Júlia sk. múzeumigazgató