O B L Á C I Ó BENCÉS LELKISÉGI LAP 2011 XI/2

O B L Á C I Ó BENCÉS LELKISÉGI LAP 2011 XI/2

TARTALOM XI/2. AZ OB L Á T US SÁG RÓL Verbényi István Szent Henrik, az oblátusok védőszentje 4 Az obláció megújításának liturgiája 5 Borián Elréd OSB Oblátusrektori beszéd 2011 8 LEGYETEK TANÚIM! Beszélgetés Hirka Antal OSB atyával szentföldi útjáról 14 Lantos Klára Szentföldi mozaik 18 Fintáné Dohy Angéla OSB obl. Tihanyi és füredi emlékek 21 Vajdovichné Visy Erzsébet Uram, taníts minket imádkozni! Margit OSB obl. Pannonhalmi lelkigyakorlat 23 Horváth Éva Teréz OSB obl. Caritas testvérünkre emlékezünk 33 Pelsőci Judit Angéla OSB obl. Martina testvérünkre emlékezünk 34 Lillik Mária A győr-kismegyeri bencés templom felszentelése 37 MÚLTUNK FORRÁSAINÁL Beszélgetés a rubinmisés Olofsson Placid OSB atyával 43 ME D I TÁ CI ÓK Jókai Anna Bölcsek és pásztorok 46 A Bajor Kongregáció Általános Káptalanja A bencés imaközösség 48 Beszélgetés Somorjai Ádám OSB atyával 51 Hermann Schalück OFM Megérteni és megértésre találni (II. rész) 54 Varga Károly és Erika Az atyaság megélése a családban 59 Sulyok Elemér OSB Láttuk csillagát 66 IMÁD S Á GOK II. János Pál Karácsonyi imádság 69 Obláták, oblátusok közbenjáró imája 71 SZÉ P I RO DA LOM Szent Ányos ünnepének himnusza 72 Borián Elréd OSB Novemberi lépcsőima 74 Borián Elréd OSB A pannonhalmi arborétumban 76 Sík Sándor Misék 78 SZEMLE Klaibán Sándor Günter OSB obl. Jézus terében 79 HÍ REK 82

Genezáreti tó (Tiberiás tava vagy galileai tenger) 3

AZ OBLÁTUSSÁGRÓL Verbényi István SZENT HENRIK, AZ OBLÁTUSOK VÉDŐSZENTJE Július 13. Szent István király feleségének, Gizellának volt a testvére. A hildesheimi katedrális iskolában tanult, és hazájába csak akkor tért vissza, amikor apja visszakapta birtokát. Apja halála után átvette a hercegség vezetését, ahol fontos feladatának tekintette az egyházi élet megújítását. Huszonkilenc éves volt, amikor III. Ottó császár meghalt. Maga mellé tudta állítani a választó hercegeket, és így császárrá is koronázták. Az Egyház életének igaz segítője volt a belső reformokban, de ugyanúgy a missziós tevékenységben is kitűnt. Számos egyházmegyét és kolostort alapított, így feleségével együtt jó példát mutatott. Henrik császár alapította a bambergi püspökséget is. 1024-ben halt meg, és 1146-ban már szentté is avatták. A bencés oblátusok patrónusa. Olyan államférfi volt, aki a keresztény értékek megvalósítását tartotta fő feladatának, és ezt tevőlegesen is segítette. VI. Pál pápa az ENSZ-nek küldött egyik üzenetében példaképként állította a politikusok elé. 4 A bambergi dóm lovasszobrát sokan Szent István-ábrázolásnak tartják.

Az oblátusságról AZ OBLÁCIÓ MEGÚJÍTÁSÁNAK LITURGIÁJA (Szentmisében a kenyér és bor felajánlása után az oratio super oblata előtt ajánlott ez a liturgia, mert maga az oblació szó is a szentmise fölajánlásából származik. Zsolozsma keretében a Magnificat előtt legyen. Mindenki kezében legyen égő gyertya, mint húsvét éjszaka a keresztségi fogadalom megújításakor. November 21-e, Szűz Mária bemutatása az oblátusok ünnepe. Ehhez az ünnephez kapcsolódva végezzük ezt a liturgiát, vagy február 2-a, Urunk bemutatása, Gyergyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez közel ajánlható az obláció megújítása.) Elöljáró (dékán): Egyedül Isten ad erőt a kitartáshoz. Ő erősít meg minket a hitben, a reményben és a szeretetben, hogy új örömmel járhassunk tovább azon az úton, amelyet Ő mutatott nekünk. Imádkozzunk az obláció megújításáért, a hitért és a bizalomért, hogy Szent Benedek tanítását kövessük. Kérjük az Urat, hogy a testvéri szeretetet és az Oblátusszabályzatot megtarva hűségesek legyünk hozzá. (Csendes ima) Elöljáró: Jézus Krisztus, akit elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket, Uram irgalmazz! Oblátusok: Uram, irgalmazz! Elöljáró: Jézus Krisztus, aki eljöttél, hogy magadhoz hívjad a bűnösöket, Krisztus kegyelmezz! Oblátusok: Krisztus kegyelmezz! Elöljáró: Jézus Krisztus, aki az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk, Uram, irgalmazz! Oblátusok: Uram, irgalmazz! 5

Az oblátusságról Elöljáró (dékán): A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen. Oblátusok: Oblációnkat megújítva felajánljuk magunkat hűséges és szerető Istenünknek és a Boldogságos Szűz Máriának. Megígérjük, hogy a pannonhalmi Szent Márton Monostorral közösségben Szent Benedek atyánk Regulájának szellemében az evangélium vezetése szerint élünk, és Krisztusnak semmit elébe nem teszünk. Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy Neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Könyörgések: Elöljáró (dékán): A mi Urunk Jézus Krisztus, az élő Isten fia buzdított minket arra, hogy hívjuk segítségül őt. Ezért kérjük bizalommal: Előimádkozó (oblátus): Neked ajánljuk minden élő és elhunyt oblátus testvérünket, családtagjaikat és hozzátartozóikat. Válasz: Kérünk Téged, fogadd be őket örök otthonodba! Előimádkozó: Segíts kérünk, hogy újult erővel térhessünk vissza oda, ahová rendeltél minket. Válasz: Kérünk Téged, adj békét és örömet nekünk! Előimádkozó: Küldd el ránk Szent Lelkedet, hogy a kísértések ellenére is bizalommal járhassuk utadat. Válasz: Kérünk Téged, adj halló szívet nekünk! 6

Az oblátusságról Előimádkozó: Kérünk Urunk, küldd el bencés oblátusaid számára a Lélek adományait, hogy egyre jobban növekedhessenek a szeretetben és egymás gyengeségeinek elfogadásában. Töltsd el őket igazi alázatossággal, erős hittel, bátorsággal és reménnyel. Válasz: Kérünk Téged, hallgass meg minket. Előimádkozó: Add nekünk, Urunk, a hallgatás és virrasztás kegyelmét, és adj bölcs szavakat és tetteket, amelyek épülésre szolgálnak. Válasz: Kérünk Téged, hallgass meg minket. Elöljáró (dékán): Mindenható Istenünk, Szent Benedek atyánkban olyan mestert és tanítót ajándékoztál nekünk, aki arra tanít minket, hogy Téged keressünk és Neked szolgáljunk. Add kérünk, hogy szereteted elébe semmit ne helyezzünk, és teljes örömmel és bizalommal járjunk parancsaid útján. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Válasz: Ámen. (A szentmisében az Imádkozzatok, testvéreim felszólítás és az oratio super oblata következik. A zsolozsmában a Magnificat antifónája.) 7

Az oblátusságról Borián Elréd OSB OBLÁTUSREKTORI BESZÉD 2011 Tisztelettel és szeretettel köszöntöm az oblátusokat, oblátákat és barátainkat a lelkigyakorlat első estéjén. Örülök, hogy újra láthatlak Benneteket, és kérem Isten Szent Lelkét, hogy az imádság belső párbeszéde gazdagítsa önismeretünket és szeretetünket. Örülök, hogy Várnai Jakab ferences atya elvállalta a lelkigyakorlat vezetését, aki a Sapientia Szerzetesi Főiskola tanszékvezető tanára. Többek között az egyháztant tanulmányozta és tanítja. Ősi kapcsolat áll fenn a bencések és a ferencesek között. Az ifjú, a lovageszménytől a szegénység úrnőjéhez megtért Ferenc Szent Benedek szerzeteseitől kapta Assissiben az első romos templomot, amelyet saját kézzel épített fel. Halála után az őt tisztelő bencések festtették meg Subiacóban még gloriola nélkül, vagyis még a szentté avatás előtt legrégibb képmását. Ebben az évben is több dékániát meglátogattam, akikhez nem jutottam el; ősszel pótolni szeretném. Hálásan köszönöm a gyűléseken megtapasztalt lelki készülődést, fogadást. A zsoltárimádság természetesen nélkülözhetetlen része az oblátusgyűlésnek. A dékánokat arra kérem, hogy rövid, kb. tíz perces bevezetés legyen a témához. A bevezető legfontosabb feladata, hogy jó kérdéseket tegyen fel, de minden kör indítása előtt csak egy világosan megfogalmazott kérdés legyen. Az igazi, nyitott kérdésnek nem célja tudatosan vagy tudattalanul, hogy igazolja az előtte elmondottakat. A Lélek által sugallt gondolatokat várja. Ezek a hozzászólások se legyenek hosszabbak három percnél, és inkább több kör legyen, minden kérdéshez egy újabb kör. A Vigan-féle módszernél tanulhattuk, hogy a legfontosabb az, amit a Lélek mond nekem, azt kell a közösbe tennem. (Obláció 2009/1) Ne kezdjem el tehát okosságaimra tanítani az oblátustársakat és az emberiséget. A dékán se értékelje a mondottakat, hanem figyelmes füllel hallja meg mindenki, hogy mit mond a Lélek az egyháznak. Szükség van laza beszélgetésre, egymás iránti érdeklődésre, kis agapéra is. Ezért minimum két óra kell egy gyűlésre. A dékánokat kérem, hogy lehetőleg minden hónapban hívják fel telefonon a dékániához tartozó testvéreket vagy írjanak nekik e-mailt, érdeklődjenek felőlük, biztassák, segítsék őket. A következő évben Anselm Grün Meinrad Dufner Mélyből forrásozó lelkiség című könyvét olvassuk. Az érdeklődők és preceptoraik számára 8

Az oblátusságról ezt az egyik alapkönyvként soroltam fel a befogadásról szóló, a dékánok és a rektor által jóváhagyott határozat végén. Jónak tartom, ha ezt a könyvet mindannyian átelmélkedjük. Érdemes két fejezetet venni egy alkalommal. A monasztikus hagyomány és Szent Benedek Regulája című fejezeteket különösen fontosnak vélem. Aki bevezeti, az kiemelhet a részletből kulcsszavakat, és mondja el, hogy számára mit jelentett a szöveg. Ha otthon imádkozunk, elmélkedünk a könyv elolvasása után, akkor szívünkből tudunk szólni. Anselm Grün talán a bencés világ legismertebb lelkivezetője. Szerzetesi, bibliai, pszichológiai tapasztalatait osztja meg velünk könyveiben, amelyek tartalma nem mindenben egyezik meg a hitoktatáson tanultakkal. A Mélyből forrásozó lelkiség című könyve is alapvető változásokra, átgondolásra késztet, ha engedjük lelkünkre hatni. A dékániáknak lehetőségük van színesíteni, saját színt vinni a gyűléseikbe, de a közös olvasmányt vegyük komolyan. Most pedig egy távol levő jelöltről és néhány változásról szólnék. A Pannonhalmi dékánia Sopronban lakó tagjai ismerték meg Frank Gerzsont, aki kiváló zenész volt, de elhatalmasodó betegsége tolószékhez köti. Kértem, hogy Angéla dékán és Brigitta preceptor testvérünk is vegye fel vele a kapcsolatot, én is leveleztem vele. Miután megtudtam, hogy szeretne jelölt lenni, kérésemre Angéla a dékánoknak megírta, hogy Gerzson nem képes részt venni a lelkigyakorlaton, amely szabályzatunk szerint a jelöltség kezdete. A dékánok elfogadták a kivételt, így a közösség előtt magam jelentem be, hogy Frank Gerzson a Pannonhalmi dékánia jelöltje. Nemrég személyesen is meglátogattam, és akkor is köszönetét fejezte ki. Szabadjon levelének egy részletét idéznem: Az Úr megmentett! A márciusi esemény előtt 3 hónapon át minden reggelemet az 50. zsoltárral kezdtem. Elképesztő lázas állapotba kerültem (40,5), és ezeket imádkoztam: Áldott legyen az Isten, Jézus Krisztus az Isten Fia Minden lebénult, szememet, számat nem tudtam használni, tudtam, hogy nagy baj van, talán menni kell Nem a magam kis nyomorult életéhez ragaszkodtam, hanem egyedül Krisztushoz! Nincsenek szavak, hogy elmondjam miket láttam: Fények, Színek, Tudat, Rend, Irgalom Köszönöm a jelöltséget! A Bécsben lakó Simon Ferenc Efrém atyát már sokan ismerjük, mert már 2007-ben lelkigyakorlatot tartott nekünk és maga is oblátus. Egy évvel ezelőtt jelezte, hogy két magyar fiatalemberrel együtt zsolozsmázik, és beszél nekik az oblátusságról. Májusban felkeresett, és főapát úr beleegyezésével egy dékánia-sejt indulhat Bécsben, amely Szent Márton Monostorához tartozik. IV. Boldog Károlyról nevezik el a 9

Borián Elréd OSB csoportot. Efrém atyát preceptorrá nevezem ki. Érdeklődési időnek elfogadom az eddigi foglalkozásokat, és Márkus István, illetve Tiboldi Ákos elkezdheti a jelöltségét. Tavaly a dékánválasztás előtt jeleztem, hogy a Pannonhalmi dékánia a következő dékánválasztáskor két dékániára fog szétválni. Az Oblátusszabályzat így szól: A csoportok létszáma lehetőleg ne haladja meg a 12 főt. A győri csoportot elnevezzük Szent László-csoportnak, mivel a gyönyörű ereklyetartó herma miatt Győr jeles napja Szent László ünnepe. A Szent László-csoport már most három dékániánál nagyobb létszámú, majdnem 12 főből áll, a jelöltekkel együtt még több is. A márciusi dékángyűlésen beszélgettünk a dékánián kívüli oblátusokról. Próbáljuk tartani velük a kapcsolatot. Továbbra is áll, amit tavaly mondtam, hogy nem tartom helyes állapotnak a dékánián kívüliséget, mert még betegen is elég könnyű ma már telefonon tartani a kapcsolatot a társakkal. Nem is akarok a dékánián kívüli státusra engedélyt adni, csak legalább egy év meggondolási idő után. Az viszont kétségtelen tény, hogy a két világháború között is volt erre példa, mert a közlekedési távolság miatt nem tudtak egyesek eljárni a gyűlésekre. Ciszterci oblátusokkal való kapcsolatfelvételről is beszéltünk, ez a Budapesten vagy közelében élő testvérek számára reális cél. Krisztiána testvért kértem meg, hogy segítsen a kapcsolatkeresésben, aki ezt meg is tette. Az új zirci főapát Brückner Ákos Előd atyát, aki a ciszterci oblátusok vezetője, Székesfehérvárra helyezte, ezért a találkozás megszervezése kicsit összetettebb feladat. Nem egyszerű kérdés, mikor beszéljünk egy dékánia megszűnésének lehetőségéről, illetve mikor kérje egy dékán a dékánia megszüntetését? Véleményem szerint akkor, ha a dékániai gyűléseken a létszám rendszeresen négy fő alatt marad, vagy valami más súlyos ok lehetetlenné teszi a testvéri közösség megélését. Lelkigyakorlatunk központja az imádság. A zsoltárimádság és a belső magánimádság egyaránt fontos. Önismeretünket, szavainkat is javíthatja az imádságra hangoló csend és belső párbeszéd. Bernardin Schellenberger így ír: Benedek számára a beszéd értékes volt. Ezért utal Regulájában sokszor a hallgatásra, hiszen ezen múlik, hogy a beszéd nem romlik és nem értéktelenedik el. Ez a meggyőződés és ez a cél a zsidó és keresztény spirituális hagyomány sajátos jellemvonását tükrözi. Abból a bölcsességből él, hogy kezdetben volt az Ige, a teremtő Szó, amelynek a világ a létét köszönheti.»és Isten volt az Ige.«(Jn 1,1) Az igaz szó tartja meg a világot létében. Igaz szó nélkül nincs igaz élet. (Obláció 2009/1, 39 40.) 10

Az oblátusságról Egész életünkben sokszor kárhoztatjuk magunkat szavaink helytelenségéért. És addig jó, amíg küzdünk azért, hogy az adott szituációban megfelelő szót találjunk. Az értelmezés is örök feladatunk. Önmagunk, szavaink és mások gondolatainak értelmezése. Az értelmezésem sose független előzetes tudásomtól és tudatalatti világomtól. Különösen nehéz a férfi és nő különböző világának megértése. Nagyon sokszor igazolni akarjuk magunkat másokkal szemben. Öntudatlan védekező folyamat ez már a kis gyermekben. És a felnőttek végletekig tudják védeni saját értelmezésüket másokkal szemben, sokszor férfi a nővel szemben és fordítva. André Louf az imádságról szóló könyvében így elmélkedik: A Biblia szerint Isten saját képmására alkotta a férfit és a nőt. A férfi épp a maga férfiasságával képmása Istennek. Isten szeretetéről tanúskodik: a szeretet erejéről, tartósságáról, hűségéről. ( ) Az asszony pedig női voltával képmása Istennek. De inkább jóságáról, gyöngédségéről tanúskodik. ( ) Isten a kettő együtt. Misericordia et veritas, irgalom és hűség egy természetben. Benne értelmünket meghaladó módon azonosul a jóság és az erő. (André Louf: Uram, taníts meg minket imádkozni. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2008, 105 106.) Ha tudunk őszintén, a másik szabadságát tiszteletben tartva kérdezni, ha csöndben a szívünkre hallgatunk, akkor Isten segítségével kiszabadulhatunk értelmezésünk fogságából, és megérezhetjük a Boldogok a szegények jézusi igazságát. Szeretettel emlékezünk meg a másvilágba költözött István és Martina testvéreinkről. Legyen a Szentháromság titokzatos világa az ő otthonuk és fényességük. Kérem, hogy szombaton és vasárnap ebédig tartsunk szilenciumot, keressük fel a bazilikát, káptalantermet vagy a diákkápolnát, hogy új kérdéseket, új értelmezési lehetőségeket kaphassunk az Úrtól. A nyári szabadság miatt kevés szerzetes van jelen, halkan énekeljünk, tartsuk az előénekes ritmusát. A mobiltelefonokat tartsuk kikapcsolva, csak az ebéd utáni szabad időben beszéljünk szeretteinkkel, már ha szükséges. A lelkigyakorlat elszakadás mindennapi világunktól. Betegeket csak délután látogassunk az ebéd utáni szabad időben. Az idén az oblátusok kulcsot kaphatnak a szobákhoz, és ez jó a diákotthonban folyó munkák miatt. Központi intézkedés, hogy 2000 Ft letétet kell kérnünk a kulcsokért, amelyet a végén mindenki visszakap. Hedvig és Fülöp testvért kérem meg a kulcsokkal való foglalkozásra. A mobiltelefonokat hagyjuk a szobánkban, nem kell magunkkal hordozni. Ősszel újra Attyapusztára hívom az érdeklődőket, jelölteket, novíciusokat és a preceptorokat október 21 23-ig (péntek délutántól vasárnap 11

Borián Elréd OSB kora délutánig). Ákos magiszter atyát kértem fel a lelkigyakorlat tartására, aki a Reguláról fog elmélkedni. Attyapuszta nagyon szép helyen fekszik, és fele annyiba kerül, mint a többi lelkigyakorlatos ház. Az érdeklődés, a jelöltség, a noviciátus szakaszai fontos részei a szerzetesi és oblátus hivatásnak. Ebben segít a dékánnal szorosan együttműködő preceptor. A Regula, az Oblátusszabályzat és a Befogadásról szóló határozat egyaránt azt a célt tűzi ki, hogy meggyőződjön róla, hogy az érdeklődő valóban az Istent keresi-e. Tavalyi beszédem egy részletét ismétlem meg: A preceptorok feladata a fiatalabbak, középkorúak megnyerése Szent Benedek lelkiségének. Ehhez érzelmileg és lelkileg befogadó háttér kell. Nem kioktató, hanem meghallgató, először dicsérő, utána finoman korrigáló. Az érdeklődők kb. egy félévig a preceptorokkal beszéljenek, tőlük kapjanak feladatokat, csak utána vigyék az érdeklődőket a dékán jóváhagyásával a dékánia találkozóira. A Regulában Szent Benedek magisztert jelöl ki az apát segítségére, aki a növendékekkel, érdeklődőkkel foglalkozik. Mikor növendék voltam, elég szigorú szeparáció volt, nem beszélgethettünk más atyákkal, nem mehettünk be szobáikba. Ez a Regulából következik. A preceptorok feladatát a kinevezésük előtt felsoroltam az. Obláció 2010/2-es számában. A dékánoktól kétszer egy évben kérek beszámolót, az egyiket a tavaszi dékántalálkozó előtt, a másikat a nyári lelkigyakorlat előtt. Lehetőleg e-mailben is küldjék meg. A dékánok pedig a preceptoroktól kérnek és kapnak tájékoztatást. Aki nem tud hosszabb ideig érdeklődőként vagy jelöltként részt venni a gyűléseken, az nem lehet jelölt vagy novícius, illetve el kell halasztani az oblációt. Érdemes két-három évenként beköttetni Obláció című lapunk köteteit, hogy jobban vissza tudjuk keresni a régebbi írásokat. Különösen a dékánoknak és a preceptoroknak ajánlom. Természetesnek veszem a pacta sunt observanda elvet, vagyis amit már elhatároztunk, leírtunk, azt meg is tartjuk. Ez nem lehet vita tárgya, egyéni érzelmi értelmezések függvénye. Az a terv érlelődött meg bennem, hogy a Pannonhalmi Területi Apátság plébániáin beszámolok a bencés oblátusságról. Először Győrszentivánon az esti mise után az ott élő testvérek segítségével mutattam be küldetésünket, majd Láziban július 2-án, szombaton. Szeretném folytatni ezt a sort, és biztatom a dékánokat, testvéreket, hogy plébániákon mutassák be az oblátusságot, ahol ez lehetségesnek látszik. Decemberben a hagyományt folytatva a Szent Szabina-kápolnában adventi rekollekciót tartok, amelyen a szokásnak megfelelően megújítjuk oblációnkat. 12

Az oblátusságról Október 1-jén, szombaton Esztergomba hívom a testvéreket. 10.30-kor találkozunk a bazilika előtt álló Mária-szobornál. A Keresztény Múzeumot, a bazilikát, az altemplomot, a kincstárat és ebéd után a Babitsházat tervezem megnézni, délután 16.30-ra fejeződik be a program. Az idegenvezetőre és a jegyekre kb. 2-3000 Ft-ot kell számolni. Egy önkiszolgáló étteremben szeretnénk ebédelni, mint Pécsett. Jelentkezni hétfőn reggel lehet, vagy szeptember 10-ig e-mailben nálam. A pannonhalmi bazilikát még nem kezdték el felújítani. Az építkezés halasztásának alapvető oka, hogy nemrég lett vége egy hosszú jogi vitának, amelyet a második helyre sorolt kivitelező kezdeményezett az első helyen kiemelttel szemben, és végül meg is nyert. Az időszaki kiállítás meglátogatása nincs a programban, de lehetséges az ebéd utáni szünetben. Günter testvért kérem meg, hogy szervezze meg és vezesse majd az érdeklődőket. Vajdovich Bélának gratulálunk a Pro Pannonhalma díjért; a hétfő délelőtt látható kisfilm az általa felügyelt építkezéseket, az új épületek célját, funkcióit mutatja be nekünk. Katalin testvér szervezi a lelkigyakorlat adminisztrációját, kérem, hogy az adott időre adjuk le neki a meggondolt jelentkezéseket. Túl gyakori a határidő utáni változtatás. Tisztelem Katalin testvér türelmét, mégis arra kérem a testvéreket, hogy se őt, se a többi szervezőt ne terheljük feles legesen. Mindnyájan lelkigyakorlatra jöttünk. Az idén is a dékánoknak kell befizetni a költségeket, akik Katalin testvérnek adják át. Akik nem tartoznak dékániához, azok beszéljenek meg Katalin testvérrel egy időpontot. Obláció című lapunkat csekken befizetőknek igazolást küldenek ki, amelynek nincs más szerepe, minthogy a kiadást igazolja. Remélem, hogy ezt világosabban ráírják majd az igazolásra. A Lélek adjon bölcs szavakat, igaz bátorítást Jakab atyának és nekünk, hogy megtapasztalhassuk: az Isten országa igazság, béke és öröm a Szentlélekben. Pannonhalma, 2011. július 8. 13

LEGYETEK TANÚIM! BESZÉLGETÉS HIRKA ANTAL OSB ATYÁVAL SZENTFÖLDI ÚTJÁRÓL Először is azt szeretnénk megkérdezni, hogy milyen célból utazott a Szentföldre? Zarándokként utaztam, ami azt jelenti, hogy zarándoktársaimmal azért utaztunk, hogy Jézus nyomában járjuk utunkat, imádkozzunk, elgondolkozzunk Jézus tanításán, és hogy megismerjük azokat a területeket, tájakat és még meglévő emlékeket, amelyek Jézussal kapcsolatban voltak. Milyen élményekben volt része a Szentföldön? Nagyon sokban. Voltak, amelyekre nem is számítottam. Akadtak olyan alkalmak, helyek, ahol egészen közel éreztem magam Jézushoz. Azok a tájak, például a Galilei-tó partja, ahol Jézus a hegyi beszédet elmondta, meg az a hely, ahol találkozott apostolaival a Galilei-tó partján. Kiásták Kafarnaum házainak az alapjait, ahol Jézus Péter házában élt. Ezek a helyek nagyon mély benyomást tettek rám. Beutaztunk bárkával a tó közepére, ahol imádkoztunk és elgondolkodtunk Jézus életéről, és azokról a tanításokról, amelyeket Jézus beszélt el azon a helyen. Ez nagy lelki élményt jelentett. Mit vélt ott a legkülönösebbnek? Azt, hogy ma is sokan járnak Jézus nyomában. Nem csak európaiak, ázsiaiak is és afrikaiak is. Nagyon sok zarándokcsoport jött Nigériából is. Természetesen az is érdekes volt, hogy a régészek, akik ott kutatnak, egyre több olyan tárgyi emléket fedeznek fel, amelyek Jézussal vannak kapcsolatban. Ezek is érdekesek voltak, mert úgy gondoltam, hogy a kutatás befejeződött. Most is folytatódik, és folyamatosan tárnak fel újabb és újabb értékes leleteket. Néhány éve a Galileai-tó partján, az agyagba beágyazódva megtaláltak egy Jézus-korabeli bárkát, restaurálták, és egy múzeumban meg is nézhettük. Milyen híresebb helyeket látogatott meg a Szentföldön? A Galilei-tó mellett ott volt Kafarnaum, aztán Názáret, Názáret mellett Kána, ahol a kánai menyegző is történt, a közelben Naim, ahol Jézus az ifjút feltámasztotta. Felmentünk a magas Tábor-hegyre, ahol Jézus néhány tanítvány előtt színében elváltozott. Jártunk ott is, ahol a Jordán folyónak az egyik gázlójánál a hagyomány szerint Jézus megkeresztelkedett. Annak a pusztának a vidékén is jártunk, ahol Jézust megkísértette a sátán. Aztán természetesen voltunk Betlehemben, és a közelben a 14

Legyetek tanúim! Pásztorok mezején, ahol annak idején pásztorok várakoztak, és megkapták a hírt az angyaloktól. Voltunk abban a kisvárosban, ahol Keresztelő János született, ahol Szűz Mária meglátogatta rokonát, Erzsébetet. Jeruzsálemben pedig számtalan olyan hely volt, ahol Jézus valóban járt, kezdve attól, hogy megérkezett egy-egy zarándoklattal, hiszen évente háromszor kellett Jeruzsálembe mennie a tizenkét évesnél idősebb zsidó férfinak. Amikor Jézus korában a zarándokcsoport megérkezett, akkor a Siloe tavában megfürödtek, átöltöztek, és utána mentek föl a templomba. A városba az egyik kapun jutottak be, Jézus a szegények kapuján lépett be, és éppen ezért is nagyon megdöbbentő volt, hogy nem csak a Siloe tavát amiről többször olvasunk a Szentírásban tárták fel az utóbbi években, de azt a helyet is, ahol belépett a városba, a városnak azt a kapuját, amelyen Jézus valóban többször átment. Meglátogattuk az olajfák hegyét, az utolsó vacsora termének helyét, majd Jézus keresztútjának különböző állomásait, ahol Jézus vitte a keresztet, ahol elesett vele, az udvart, ahol Pilátus kihallgatta. Elzarándokoltunk a Golgota hegyére, majd Jézus sírjának a helyére. Mindezek nagy élményt jelentettek. Voltunk a Holt-tengernél, meg is fürödtünk benne, érdekes volt a sótartalom miatt nagyobb sűrűségű vízben lebegni. Azt a helyet is megnéztük, ahol a Szentírás fennmaradt néhány tekercsét megtalálták. Jeruzsálemben voltunk abban az emlékparkban, ahol táblákra vésve azon igazak neve szerepel, akik a vészkorszak idején zsidókat mentettek meg. Ott olvastuk többek között Kelemen Krizosztom főapát úrnak és az ő segítőjének, Torda Lajosnak a nevét, akik Pannonhalmán mentettek üldözött zsidókat. A tengerparton Joppéban is voltunk, ami ma Jaffa néven Tel Avivhoz tartozik, ahol Simon tímár tengerparti házában lakott Péter apostol. Az Apostolok Cselekedetei tanúsága szerint itt látomása volt, amikor megjelentek nála Kornéliusz százados küldöttei. Velük ment a tengerparti Cezáreába, ahol megkeresztelte a századost és családját. Itt is voltunk, és megnéztük a nagy Heródes által épített kikötővárost. A zarándokok mennyire láthatják az ott élők életét? Izrael területén zsidók, arabok és más nemzetbeliek is élnek. Az ottani zsidó emberek erőfeszítéseinek a nyomát lehetett látni, akik az 1930-as években odaköltöztek földet művelni, és a kibucokban nagy fáradsággal alakították ki a megélhetésükhöz szükséges mezőgazdasági kultúrát. Ilyen kibuc szállodájában laktunk három napig Galileában. Sok vallásos zsidóval is találkoztunk, akiket hagyományos öltözetükről lehet megismerni, ezek között voltak olyanok is, akikkel Jeruzsálemben a Siratófalnál vagy Dávid sírjánál találkoztunk, ahol átélten imádkoztak. 15

Legyetek tanúim! Találkoztunk a különböző korosztályú zsidó fiatalokból álló csoportokkal: általános iskolásokkal, középiskolásokkal, katonákkal. Úgy tűnt, hogy valamennyien tudatosan viselik sajátos ruházatukat, komolyan veszik múltjukat és mai sorsukat. Találkoztam közülük olyanokkal, akik ugyancsak zarándoklaton vettek részt és járták végig azokat a szent helyeket, amelyek az ószövetségi Szentírásban szerepelnek. Átmentünk Palesztinába, Betlehembe. Ott azokkal az emberekkel, palesztinokkal találkoztunk, akik szegényebben élnek, ott többen vannak a keresztények. Názáretben és környékén is arab keresztények élnek. A júdeai sivatagnál beduinokkal találkoztunk, a Galilei-tó túlsó partján pedig még drúzokkal is, akik sajátos zsidó-keresztény-mohamedán hagyományt követnek. Atya milyen emberekkel találkozott? Először is zarándoktársaimmal, akikkel nagyon sok élményt tudtam megosztani. A zarándoklatot Korzenszky Richárd tihanyi perjel atya vezette, ő vezette a reggeli imádságot, az esti beszélgetést és mindennap valamelyik szent helyen a szentmisét. Egy magyar ember, egy történelemtanár kalauzolt bennünket, ő Erdélyből települt át, most Izraelben idegenvezetőként dolgozik. Ő vezetett minket végig, mondta el annak a helynek a történetét, nevezetességeit, ahol éppen jártunk. Aztán a Kármel hegyén, a karmelita kolostorban egy karmelita atyával találkoztunk, aki Magyarországról ment oda, most ott teljesít szolgálatot. A legtöbb zarándokhelyet ferences szerzetesek őrzik, gondozzák, fogadják a zarándokokat, akik különböző országból érkeztek, és néhány évet ott töltenek. Vannak közöttük lengyel, olasz, portugál nemzetiségű szerzetesek. Bencések két helyen élnek: a Kenyérszaporítás helyén és Jeruzsálemben, Mária elszenderülésének bazilikája mellett. Mit tanult atya az út során? Kicsit jobban megismertem Jézus életének különböző helyszíneit. Az Ószövetségi Szentírás egyes történeteinek a helyei közül is többet láttam. Például azt a forrást is megnéztük, ahol Gedeon próbára tette és megválogatta seregét. Ha az ember imádkozni kezdi azokat az imádságokat, zsoltárokat, amelyeket Jézus is imádkozott, akkor a személyes tapasztalat nyomán jobban át tudja élni azokat a sorokat, amelyek a zsoltárban szerepelnek. Bibliai területeket, tájakat, növényeket, állatokat, különböző természeti jelenségeket ismerhettünk meg, amelyek segítik a Szentírás olvasását és megértését. Átélhettük azt, hogy az ottani embereknek ilyenkor februárban milyen fontos az eső áldása, hiszen nyáron sokszor hét hónapon át nem esik semmi eső. 16

Legyetek tanúim! Ezután másképpen néz a diákokra? Igen, mindenképpen. Nem csak a diákokra, hanem minden emberre. Egy ilyen zarándoklat elmélyíti a Jézussal való kapcsolatot, és ezáltal az emberi kapcsolatokat is. Köszönjük! (A beszélgetést a Pannonhalmi Zsemle VI/2. számára készítette: Hunyady Gergely 8. o. tanuló) Zarándokúton 17

Legyetek tanúim! Lantos Klára SZENTFÖLDI MOZAIK 2009 márciusában a Szabina-kápolna nagyböjti lelkigyakorlatán találkoztam az egyetemi évek alatt megismert Korzenszky Richárd atyával, aki megajándékozott könyvével. Útinapló volt az első szentföldi útjáról. Elmondta, hogy újabb utat szerveznek, s felajánlotta a részvétel lehetőségét. Akkor nemet mondtam. Később hallottam Ágoston és Jeromos testvérek beszámolóját. A 2011. évi útra újra hívtak. Megnyugtatott, hogy lesznek ismerősök: Richárd atya, a lelki vezető, Antal atya Pannonhalmáról és Jeromos testvér is ott lesz. Az ő kedves és határozott unszolására végül jelentkeztem, s örökké hálás leszek neki ezért az útért. Azt hiszem, minden hívő szívében ott él a vágy, hogy megláthassa azokat a helyeket, ahol Jézus járt földi életében. Nekem megadatott, hogy eljussak a Szentföldre. Egy tíznapos utazás minden élményét, a szemünkkel láthatókat és a lelkünkben végbemenőket lehetetlen elmesélni, de néhány képet felvillantok közülük. Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén indultunk el az Úr házába. Tel Avivba érkeztünk, s máris megkezdődött az izraeli körutazás: Jaffa, Netanya, Caesarea, a Földközi-tenger partja, pálmafák, római kori kövek, Heródes monumentális építkezésének maradványai. Azután Haifában föl a Karmelre, Illés próféta hegyére. A sivatagi por miatti ködös időben is nagyszerű látvány tárult elénk: a termékeny, szépen művelt Jezreel-völgy, távolban a libanoni hegyek és a havas Hermon, Galilea. Találkozni fogunk azokkal a helyekkel, ahol Jézus járt, ahol betegeket gyógyított, ahol tanított. Mit sem vont le a találkozás öröméből, hogy Ő 2000 évvel ezelőtt járt előttünk ezen a vidéken. előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. (Mt 28,7) Az Arbel szikláiról láttuk meg a Genezáreti-tavat s partján Ginnosart, a kibucot, ahol laktunk. Elszorult a szívem. Ez Jézus tava. Idézetek jutottak eszembe: Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván. Nagy tömeg követte (Jn 6,1 2); Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon Kapernaum felé. (Jn 6,17) Mi is elindultunk, s végigjártuk a híres helyeket: a Boldogságok hegyét, a kenyérszaporítás helyét, Tabhgát, szótlanul és megilletődve álltunk a parton, ahol Jézus feltámadása után sült hallal várta a tanítványokat (Mensa Christi), mert Jézus ott volt velünk a táj- 18

Legyetek tanúim! ban, a kövekben, a kagylókban, mindenben. A kafarnaumi zsinagóga korinthuszi oszlopai mellett megint János szavaira gondoltam: Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él. Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. (Jn 6,58 59) Később mi is bárkába szálltunk. Jézus nem jött felénk a vízen, nem történtek csodák, csak a szívünk telt meg hálával, hogy ott lehettünk. Egy maroknyi magyar Tibériás taván elénekelhette a magyar himnuszt, elmondhatta magyarul és meghallgathatta arámi nyelven a Miatyánkot. Az imában együtt voltunk Istennel, egymással, az otthoniakkal, halottainkkal. A Tábor-hegy Galilea legmagasabb pontja. Meredek szerpentinen robogtak föl velünk a taxik a Színeváltozás helyére épült ferences templomhoz. Nekünk is jó itt, ismételtem meg Péter apostol szavait, mert a szentmisében olyan közel éreztem magunkat Jézushoz. Názáret meglepetéssel várt. Valahányszor ezt hallottam: Fölvitték a hegy tetejére, ahol a városuk épült, hogy onnan letaszítsák egy aprócska várost képzeltem magam elé, meg egy kicsi hegyet. Mikor fölértünk, mélyen alattunk fehérlett a jókora város. Ma a legnagyobb keresztény arab város 35000 lakossal. Az Angyali Üdvözlet temploma, bár modern vasbeton épület, mégis kecsesen, könnyedén magaslott ki a házak közül. Az ötödik napon elhagytuk Galileát, délnek haladtunk a Jordán mentén. Szamárián keresztül Júdeába jutottunk, azután a sivatag és a Holttenger vidékére értünk. Megcsodáltuk Massadát, Heródes erődjét, a bátorság és hősiesség szimbólumát, Qumrán romjait, majd szabadtéri szentmisénk volt a pusztában. Valahol itt kísértette meg Jézust a sátán. Mögöttünk kősivatag volt, előttünk mélyen lent kopár hegyek, mellettünk beduinok kuporogtak csendben a nekünk kínálandó portékáik mellett. Különös volt ez az istentisztelet. Megéreztette velünk Isten mindenhatóságát és a teremtés nagyszerűségét, amiről a 88. zsoltár így vall: Tied az ég és a föld is tied, Te alkottad a földkerekséget s mindazt, mi betölti. Észak és Dél kezed műve. Amikor megfogtuk egymás kezét, hogy elimádkozzuk a Miatyánkot, a földön kuporgó beduin beállt közénk. Örült a szívünk. Valósággá vált reggelente felhangzó napkezdő énekünk: Laudate omnes gentes, laudate Dominum. Sötét este érkeztünk Jeruzsálembe. Másnap reggel láttuk meg igazán a várost, rózsaszínes fehéren ragyogott a napsütésben. Itt állunk már kapuidban Jeruzsálem, Jeruzsálem, te jól épült város (121. zs.) hangzott föl bennem a jól ismert zsoltárvers, amikor az Oroszlános kapu előtt álltunk, hogy belépjünk az Óvárosba. János apostol Juh-kapu néven em- 19

Legyetek tanúim! líti ezt a helyet: Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, melynek héber neve Bethesda. (Jn 5,2 3) Itt kezdtük az ismerkedést a várossal. A fürdő melletti Szt. Anna-templomban készültünk föl a Via Dolorosa végigjárására. Silentiumot tartottunk, de még így is nehéz volt átérezni a bazár forgatagában és hangzavarában Jézus keresztútjának mélységeit. Azután megismerkedtünk a Sion templomaival: a bencés Dormitióval és a Gallicantuval (a Kakaskukorékolás temploma), az Utolsó vacsora termével, Dávid sírjával. Sionból, szépsége koronájából az Isten felragyog mondja a zsoltáros a 49. zsoltárban. Egy jókora zápor után így ragyogott fel és köszöntött bennünket az Olajfák hegye fölött egy gyönyörű szivárvány. Jeruzsálemben talán az Olajfák hegye hatott rám a legjobban. Nem is templomainak szépsége, hanem a Getsemane-kert évezredes olajfái, s a tudat, hogy mi minden történt itt Jézus életében. Innen volt a legszebb a város is, innen gyönyörködtünk a Templom-hegyet uraló Szikla-mecset aranykupolájában. Köztünk volt a meredek Kidron-völgy. Ezt az utat tette meg Jézus oda-vissza, amikor fölment a templomba. Jártunk természetesen a Siratófalnál, a méreteivel elkápráztató Templom-hegyen, Dávid városában és a Siloám tavánál, Betlehemben a Születés templomában és a Pásztorok mezején is. Azután elérkezett az utolsó nap. A júdeai hegyek között utaztunk, mint Mária, amikor Erzsébet látogatására indult. Itt, Ein Karemben, a Vizitáció templomában volt az utolsó szentmisénk. Itt adtunk hálát Istennek mindazért, amit ezen az úton kaptunk. S hogy Jézus nyomában is járjunk, búcsúzóul sétáltunk egy kicsit az emmauszi úton. Tel Aviv, Ben Gurion repülőtér, Budapest Hazaértünk, de még napokig nem voltam itthon. S azóta is, valahányszor bibliai helyszínekről hallok vagy olvasok, megjelennek előttem Szentföld tájai, városai. Másképp hat rám a történet, mint korábban. Közelebb kerültem Jézushoz, egy kicsit más lettem. Richárd atya ezt így fogalmazta meg homíliájában: már nem ugyanazon az úton járok, mint az utazás előtt. 20