Cigány és zsidó zene együtt: a rabbi imája 2011. May 30. C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán! A Száztagú Cigányzenekar és a Budapest Klezmer Band vezetõivel, Beke Farkas Nándorral és Jávori Fegya" Ferenccel beszélgettünk, merthogy június 5-én együtt zenélnek. Lehet-e mainstream valaha a kisebbségek által játszott tradicionális cigány- illetve zsidó zene? Jávori Fegya Ferenc: Hiszek benne, már csak azért is, mert én is áttételesen ismerkedtem meg a klezmerrel: elõször egy cigány embertõl hallottam ilyen dallamokat Kárpátalján. 14-15 évesen egy gyönyörû moldvai zsidó népdalt hallottam egy kerthelyiségben. Megálltam, kiderült, hogy az arrafelé igen híres kiváló hegedûs, Galambosi Gyula játszik. Késõbb azt is megtudtam, hogy Galambosi édesapja igazi klezmerekkel játszott együtt még az elsõ világháború elõtt. A két zenei világ nem áll messze egymástól, de hogy nagyon felkapna minket a média, azt egy kicsit kétlem. Beke Farkas Nándor: A cigányzene, a magyar nóta hosszú éveken át jelen volt a rádióban és a tévében, el se tudtuk nélküle képzelni a vasárnapi ebédet. Ma is volna rá igény, de nem hinném, hogy vissza lehet forgatni az idõ kerekét. Ezt persze nagyon sajnálom.
Ez a kezdeményezés kinek az ötlete volt? JFF: Az ötlet már nagyon régen felmerült mindkettõnkben, de valahogy az élet nem adott rá lehetõséget. Nemrég aztán egy szervezõiroda keresett meg minket a gondolattal, én meg boldogan igent mondtam rá. Soha nem állt tõlünk távol az efféle kísérletezés, a Budapest Klezmer Band a Liszt Ferenc Kamarazenekarral is együttmûködött már. Felkértek ugyanis, hogy írjak egy tételt klezmer stílusban, amibõl aztán 12 tételes klezmer szvit, majd 2001-ben lemez is lett. De játszottunk már a Muzsikás együttessel és Sebestyén Mártával is a Zsidó Fesztiválon. Mennyi idõ volt megvalósítani? Voltak olyan dalok, amiket kifejezetten könnyû, természetes volt összehangolni? BFN: A két kultúra zenéje szinte egy tõrõl fakad. Sok zenei stílus, harmónia közös vagy legalábbis nagyon hasonló. A klezmereknél, de nálunk is van klarinét például, a csárdások szinte elképzelhetetlenek e hangszer nélkül. Mi mindent tudnak egymás zenéjébõl és kultúrájából meríteni? Mit lehet tanulni a másiktól?
JFF: Engem elsõsorban a cigányság zenei világa érdekel, az abban fellelhetõ zenei szabadság, az interpretáció, a szív és a lélek. Ezek az értékek pedig mindenütt mágnesként vonzzák az embereket. A klezmerrel, de a cigányzenével kapcsolatban is elmondható, bárhol is játszunk a világon, rögtön érezni a befogadókészséget. A közös próbákon pedig mindez valóságosan kitapintható. Igyekszünk hidakat építeni egymás zenéje, kultúrája felé, és próbálunk rajtuk átmenni BFN: A zsidó kultúrát nem ismerem nagyon mélyen, de azt látom, hogy az éneket, a siratókat nagyon magasztosan tudják elõadni, ami mélyen megérint. Szóval, lehet egymás stílusából bõven meríteni, tanulni egymástól. Sokak szerint a zene képes megragadni mély spirituális igazságokat. Mit gondolnak errõl? Lehetséges volna, hogy bizonyos harmóniák, dallamok, õsi sémák jobban tudják ezeket közvetíteni? BFN: A mélység és magasztosság mindkét zenei világ dalaira jellemzõ. Ha egy hangon tudunk pendülni, nagyon mély érzéseket lehet átélni. Mindenesetre úgy vélem, a zsidó zene spirituálisabb, bizonyára a vallás miatt. JFF: A klezmer zene népzenén alapul, varázslatos ereje pedig abból fakadhat, hogy a klezmer a zsidó hangszeres népzene és a különbözõ népek közötti kapcsolatok tükre. Minden ember lelkében van egy antenna, ha nyitottak vagyunk, akkor egy-egy koncert több lesz egyszerû zenehallgatásnál. Egyszer Debrecenben játszottunk, és a koncert végén odajött hozzám egy 80 feletti idõs bácsi. Könnyezve mondta: végre megtalálta a gyökereit. Kiderült, hogy 5 éves korában elvitték a szüleit, õt pedig egy magyar család nevelte fel. Magyarként nõtt fel, de
ez a zene felzaklatta, és ennyi év után megérezte, hogy hova tartozott valamikor. Már ezért megéri klezmert játszani. Cigány és zsidó zene együtt: nem felhívás ez a diszkriminációra? Éreznek valamiféle missziót a közös zenéléssel kapcsolatban, amikor egyes településeken mintha fokozódnának a feszültségek a romák és nem-romák között? BFN: Úgy gondolom, a közös koncertnek lehet hírértéke, ami azért is fontos, mert a zenei értékek bemutatása mellett hidat építhetünk a szélesebb publikum felé, és demonstrálhatjuk a kisebbségek kultúrájában levõ pozitív elemeket. Nehéz volna tagadni, hogy van egyfajta másságunk, ám ez a másság része az egyetemes emberi és magyar kultúrának is. JFF: Értetlenül állunk a híradókban mutatott etnikai konfliktusok, erõszakos események elõtt. Nem tudjuk, mitõl keletkeznek ilyen helyzetek, nem értjük, miért van igény a gyûlöletre, a lenézésre és a diszkriminációra. Az utóbbi egy-két évben sok helyen megfordultunk, néha féltünk is az esetleges provokációktól. Érdekes módon még nem volt ilyesmiben részünk, pedig általában telt ház elõtt játszunk, s nem hinném, hogy csak egy politikai oldal elkötelezettjei látogatják a koncertjeinket. Úgy érzem, sokan akarnak átjönni azon a bizonyos hídon. Van egy számunk, aminek ez a címe: A rabbi imája. A koncerteken el szoktam mondani, hogy ezt a dalt a 600 ezer elgázosított magyar zsidó ember emlékének ajánlom. A szám végén hatalmas szokott lenni a csönd. Volt, hogy azt hittem, valami rossz fog történni. Ám ilyenkor meglátom a könnyeket az emberek szemében, majd többnyire hatalmas vastapsot kapunk. Már csak emiatt is úgy érzem, hogy nem reménytelen a helyzet. C-PRESS - mindennapi.hu