Az evangélium tanítása és tanulása

Az evangélium tanítása és tanulása Kézikönyv ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők számára

Az evangélium tanítása és tanulása Kézikönyv ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők számára Kiadja Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Utah, Salt Lake City

Méltányoljuk e könyvvel kapcsolatos megjegyzéseidet és javaslataidat. Kérjük, a következő címre küldd el ezeket: Seminaries and Institutes of Religion Administration 50 E. North Temple Street, Floor 9 Salt Lake City UT 84150-0009 USA E-mail cím: ces-manuals@ ldschurch.org Kérjük, tüntesd fel nevedet, címedet, egyházközségedet és cövekedet! Ne felejtsd el megadni a kézikönyv címét! Ezt követően írd le a megjegyzéseidet! Intellectual Reserve, Inc., 2012 Minden jog fenntartva Printed in Germany Az angol eredeti jóváhagyva: 12/11 A fordítás jóváhagyva: 12/11 Az evangélium tanítása és tanulása fordítása Hungarian 10581 135

Tartalom Előszó...V A Szabadító módján történő tanítás................................................................ V Bevezetés... IX Az Egyházi Oktatási Szervezet... IX Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás... IX 1. A célkitűzés... 1 Célunk [1.1]... 1 Evangélium szerinti élet [1.2]... 2 Tanítás [1.3]... 5 Igazgatás [1.4]... 8 2. Az evangélium tanításának és tanulásának alapjai... 10 A Lélek által taníts és tanulj! [2.1]...11 Teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz! [2.2]... 14 Naponta tanulmányozd a szentírásokat, és olvasd el a kurzus anyagát! [2.3]... 20 Értsd meg a szentírások és a próféták szavainak összefüggéseit és tartalmát! [2.4]... 25 Ismerd fel, értsd meg és alkalmazd az evangélium tanait és tantételeit, valamint érezd át igazságukat és jelentőségüket! [2.5]... 27 Magyarázd el és oszd meg az evangélium tanait és tantételeit, valamint tégy bizonyságot azokról! [2.6]... 33 Tanuld meg kívülről a kulcsfontosságú szentírásverseket és az alapvető tanokat! [2.7]... 35 3. A szentírások tanítása az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás keretein belül... 40 Az evangélium tanítása és tanulása alapjainak beépítése [3.1]...41 Lukács 5: Példa [3.2]... 44 4. Felkészülés a tanításra............................................................................ 51 Személyes felkészülés [4.1]... 51 Tanulói felkészülés [4.2]...54 A lecke előkészítése [4.3]...55 5. Tanítási módszerek, készségek és szemléletek... 64 Kérdések [5.1]... 64 Osztálybeszélgetés [5.2]... 69 Osztályban zajló közös szentírásolvasás [5.3]... 71 Tanítói előadás [5.4]... 71 Történetek [5.5]... 73 Kiscsoportos beszélgetések és feladatok [5.6]... 74 Írásbeli feladatok [5.7]... 75 Tábla [5.8]...76 Tárgyak és képek [5.9]... 76 Audiovizuális és számítógépes bemutatók [5.10]... 77 Zene [5.11]... 81 Általános tanácsok és figyelmeztetések [5.12]... 82 6. A hitoktatóként való fejlődés folytatása... 84 Az Úr ígérete [6.1]...85 Tárgymutató...87

Előszó Amikor elkezdjük megvizsgálni önmagunkat és módot keresünk fejlődésünkre hitoktatóként, találhatnánk-e jobb követendő példát? Vállalkozhatnánk-e nemesebb tanulmányra, mint saját elképzeléseink, céljaink és módszereink elemzésére, és azok Jézus Krisztuséival való összevetésére? (Boyd K. Packer, Teach Ye Diligently, rev. ed. [1991], 22). A Szabadító módján történő tanítás Gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy mit tudsz a Szabadítóról! Látod-e Őt magad előtt tanítványaival körülvéve? Látod-e magad előtt, amint a tömegeket tanítja a Galileai-tenger partján, vagy amint négyszemközt beszélget az asszonnyal a kútnál? Mit veszel észre tanítási és vezetési módszerei kapcsán? Miként segített másoknak tanulni, lelkileg növekedni, illetve megtérni evangéliumához? Szerette őket, imádkozott értük, és állandóan szolgálta őket. Lehetőségeket talált arra, hogy együtt legyen velük és kifejezésre juttassa szeretetét. Ismerte érdeklődési körüket, reményeiket és vágyaikat, és tudta, mi történik velük az életükben. Tudta, kik ők, és kikké válhatnak. Egyedülálló módokat talált arra, hogy segítsen nekik tanulni és növekedni olyan módokat, melyek kifejezetten rájuk voltak szabva. Amikor küszködtek, nem mondott le róluk, hanem továbbra is szerette és szolgálta őket. Azzal készült a tanításra, hogy időt fordított a magányos imádkozásra és böjtölésre. A mindennapos egyedül töltött pillanatok során Mennyei Atyja útmutatását kereste. Használta a szentírásokat, hogy küldetéséről tanítson és bizonyságot tegyen. Arra tanította az embereket, hogy maguk is gondolkodjanak el a szentírásokon, és forduljanak hozzájuk, amikor választ keresnek saját kérdéseikre. Szívük lángra gyúlt bensőjükben, amikor Jézus hatalommal és felhatalmazással tanította Isten igéjét, és saját maguk tudták, hogy a szentírások igazak. Megosztott egyszerű történeteket, példázatokat és a valós életből vett példákat, melyek jelentőséggel bírtak számukra. Segített nekik felfedezni evangéliumi tanulságokat saját tapasztalataikban és az őket körülvevő világban. Beszélt halászatról, gyermekek születéséről, a mezőn való munkálkodásról. Hogy az egymás iránti gondoskodásról tanítson, elveszett bárányok megmentéséről mesélt. Hogy megtanítsa tanítványait megbízni a Mennyei Atya gyengéd gondoskodásában, arra biztatta őket, hogy tekintsenek a mező liliomaira. Olyan kérdéseket tett fel, melyek gondolkodásra késztették és mély érzésekre ébresztették őket. Őszinte érdeklődést tanúsított válaszaik iránt, és örvendezett, amikor kifejezésre juttatták hitüket. Lehetőségeket adott nekik saját kérdéseik feltevésére és meglátásaik megosztására, Ő pedig megválaszolta kérdéseiket és meghallgatta élményeiket. Szeretetéből adódóan az emberek biztonságban érezték magukat, amikor megosztották Vele gondolataikat és személyes érzéseiket. V

Megkérte őket, hogy tegyék bizonyságukat, és amikor így tettek, a Lélek megérintette szívüket. Ti kinek mondotok engem? kérdezte. Amikor Péter felelt, megerősödött a bizonysága: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Jézus megbízott bennük, felkészítette őket, és fontos megbízatásokat adott nekik mások tanítására, megáldására és szolgálatára. Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek hangzott fel számukra adott parancsolata. Az volt a célja, hogy segítsen megtérniük a másoknak nyújtott szolgálatuk által. Megkérte őket, hogy hittel cselekedjenek, és éljenek az Őáltala tanított igazságok szerint. Minden tanításában arra összpontosított, hogy segítsen követőinek teljes szívükkel az evangélium szerint élni. Ennek eléréséhez lehetőségeket talált arra, hogy erőteljes tapasztalatok által tanuljanak. Amikor megjelent a nefitáknak, arra kérte őket, hogy egyesével jöjjenek Hozzá, hogy személyesen láthassák, érezhessék és megismerhessék Őt. Amikor azt érezte, hogy nem értik VI

teljes mértékben az üzenetét, arra kérte őket, hogy térjenek haza és készüljenek fel, hogy visszajöjjenek és további ismeretekre tegyenek szert. Minden körülmények közepette Ő volt a példaképük és az útmutatójuk. Megtanította őket imádkozni azáltal, hogy velük együtt imádkozott. Megtanította őket szeretni és szolgálni azzal, ahogyan Ő szerette és szolgálta őket. Megtanította őket arra, hogyan tanítsák evangéliumát, azáltal, ahogyan Ő tanított. Jól látható, hogy a Szabadító tanítási módszere különbözik a világ módszerétől. Ez tehát a te szent elhívásod hogy úgy taníts, ahogyan a Szabadító tanított. Ha így teszel, a fiatalok helyet adnak szívükben az evangélium magjának, hogy el lehessen ültetni, és az megduzzadjon és növekedjen. Ez vezet majd a megtéréshez tanításod végső céljához. Miközben segítesz a fiataloknak megtérni, segítesz felkészülniük arra, hogy egész életük során a Szabadítót kövessék hogy missziót szolgáljanak, elnyerjék a templomi szertartásokat, igazlelkű családot neveljenek, és építsék Isten királyságát szerte az egész világon. VII

Bevezetés Az Egyházi Oktatási Szervezet Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Egyházi Oktatási Szervezete (EOSZ) Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Oktatási Testületének és Igazgatóságainak irányítása alatt áll. Az Első Elnökség tagjai, a Tizenkét Apostol Kvóruma kiválasztott tagjai, illetve további általános felhatalmazottak és általános egyházi tisztségviselők alkotják az Oktatási Testületet. Az Egyházi Oktatási Szervezeten belül önálló egységeket képez az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás, a Brigham Young Egyetem, a Brigham Young Egyetem Idaho, a Brigham Young Egyetem Hawaii, valamint az UNSZ Üzleti Főiskola. Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás (IFH) hét közbeni vallási oktatást biztosít a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek. Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás felügyeli továbbá az általános és középiskolákat néhány helyen az Egyesült Államok területén kívül. Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatásban a feladatunk nem puszta oktatás, hanem vallási oktatás. A vallási oktatásnak örökkévaló vonatkozásai vannak, és megköveteli az Úr Lelkének befolyását. Ifjúsági és felsőfokú hitoktatókhoz szólva ifj. J. Reuben Clark elnök ezt tanította: Hatalmas küldetésetek van nektek, tanítóknak! Tanítókként az oktatás legmagasabb csúcsán álltok, mert felbecsülhetetlen érték és hosszantartó hatás tekintetében ugyan milyen tanítás érhet fel olyasvalamivel, ami azzal foglalkozik, ami az ember az örökkévalóság tegnapjában volt, ami a ma halandóságában, és ami a jövő holnapjában lesz! (The Charted Course of the Church in Education, rev. ed. [1994], 9). Világszerte ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők ezrei segítik az egyház fiataljait és fiatal felnőtteit abban, hogy magukévá tegyék Jézus Krisztus evangéliumát és annak tantételei szerint éljenek. Annak érdekében, hogy a tanítók segítséget kapjanak erőfeszítéseikben, létrejött ez Az evangélium tanítása és tanulása címet viselő kézikönyv. Ez egy forrásanyag. A tanítók alaposan ismerjék meg tartalmát, és újra és újra lapozzák fel, különös figyelmet fordítva azon területekre, amelyek a leginkább a segítségükre lesznek! Miközben a hitoktatók tanulmányozzák ezt a kézikönyvet és útmutatást kérnek az Úrtól, Ő sugalmazást ad nekik felkészülésük során, megerősíti a tanulóikkal kialakított kapcsolatukat, felmagasztalja a tanításukat, és megáldja őket a Lélekkel, hogy még teljesebb mértékben el tudják végezni a munkáját. IX

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése Az a célunk, hogy segítsünk a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek megérteni és rábízni magukat a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló tanításokra, érdemessé válni a templom áldásaira, és felkészíteni magukat, családjukat és más embereket a Mennyei Atyánkkal való örök életre. Célunkat az alábbiak által érhetjük el: Evangélium szerinti élet Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, és törekszünk a Lélek társaságára. Viselkedésünk és kapcsolataink példaértékűek otthonunkban, az osztályteremben és a közösségben. Folyamatosan törekszünk jobbá tenni teljesítményünket, tudásunkat, hozzá állásunkat és jellemünket. Tanítás Az evangélium tanait és tantételeit tanítjuk a tanulóknak, amint azok a szentírásokban és a próféták szavaiban találhatók. Ezek a tanok és tantételek oly módon kerülnek tanításra, amely megértéshez és épüléshez vezet. Segítünk a tanulóknak betölteni szerepüket a tanulási folyamatban, és felkészítjük őket arra, hogy maguk is tanítsák az evangéliumot másoknak. Igazgatás Megfelelő módon igazgatjuk programjainkat és kezeljük forrásainkat. Erőfeszítéseink révén támogatjuk a szülőket azon felelősségük betöltésében, hogy megerősítsék a családjukat. Szorosan együttműködünk a papsági vezetőkkel, miközben részvételre buzdítjuk a tanulókat, és olyan lelki környezetet biztosítunk számukra, ahol barátkozhatnak egymással és együtt tanulhatnak. X

A célkitűzés Jézus Krisztus evangéliuma tanítóinak szent megbízatás adatott. Céljuk túlmutat azon, hogy egyszerűen csak átadják a tananyagot. Dallin H. Oaks elder ezt mondta: Az evangéliumi tanító sosem elégedik meg csupán egy üzenet átadásával vagy egy beszéd elmondásával. Egy kiváló evangéliumi tanító segédkezni akar az Úr munkájában, hogy örök életet hozzon az Ő gyermekeinek (Evangéliumi tanítás. Liahóna, 2000. jan. 97.). Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése világos útmutatást nyújt az oktatóknak és a vezetőknek arra irányuló erőfeszítéseiket illetően, hogy segítsenek az Úr munkájában. Notes 1 Célunk [1.1] Az a célunk, hogy segítsünk a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek megérteni és rábízni magukat a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló tanításokra, érdemessé válni a templom áldásaira, és felkészíteni magukat, családjukat és más embereket a Mennyei Atyánkkal való örök életre. Mennyei Atyánk azt szeretné, ha minden gyermeke elnyerné az örök életet (lásd Mózes 1:39). A Szabadító azt tanította: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust (János 17:3). Ennélfogva az áll a vallási oktatás középpontjában, hogy segíteni kell a tanulóknak megismerni és szeretni Mennyei Atyjukat és Fiát, Jézus Krisztust, továbbá segíteni kell nekik megérteni a Szabadító tanításait és engesztelését, és arra támaszkodni. Jézus Krisztus engesztelése központi szerepet játszik a szabadítás tervében. Ez az az alapvető igazság, melyen az evangélium tanai és tantételei alapulnak, és ennek kell állnia minden evangéliumi tanítás és tanulás középpontjában. Boyd K. Packer elder tanúságot tett arról, hogy az engesztelés jelenti a keresztény tan gyökerét. Lehetséges, hogy sokat tudtok az evangéliumról, amint az szerteágazik onnan, azonban ha csupán az ágakat ismeritek, és ha az ágak nem érintkeznek azzal a gyökérrel, ha elvágattak attól az igazságtól, akkor nem lesz bennük sem élet, sem erő, sem megváltás ( The Mediator, Ensign, May 1977, 56). Miközben a tanulók tanulnak Jézus Krisztusról, követik tanításait és példáját, valamint alkalmazzák életükben az Ő engesztelését, erőt kaphatnak, és megtapasztalhatják a megbocsátást, gyógyulást és megtérést. Henry B. Eyring elder ezt tanította: Magasabbra kell tekintenünk! Meg kell tartanunk a célokat, melyek mindig is előttünk lebegtek: beiratkozás, rendszeres részvétel, bizonyítványszerzés, a szentírások ismerete, és annak megtapasztalása, hogy a Szentlélek megerősíti az igazságot. Ezenkívül meg kell céloznunk a missziós mezőt és a templomot. A tanulóknak azonban többre van szükségük az alatt az idő alatt, amíg a mi tanulóink. [ ] 1

AZ EVANGÉLIUM TANÍTÁSA ÉS TANULÁSA Ha megtanítjuk fiataljainknak, hogy szeressék a Szabadító Jézus Krisztust, akkor ők a Mester hű tanítványaivá válnak. Ez a folyamat felkészíti őket arra, hogy hűséges, szerető férjek és apák, feleségek és anyák legyenek, vagyis az örökkévaló családok vezetői. A templom életük természetes és fontos részévé válik. Misszionáriusokká válnak, akik fiatal felnőttként, majd később érett házaspárokként az Urat szolgálják a missziójukon. [ ] Amikor fiataljainkat erősítjük, Krisztus felé vezetve őket, akkor a családokat és az egyházat is erősítjük. (Dieter F. Uchtdorf, A Teacher of God s Children [an evening with President Dieter F. Uchtdorf, Jan. 28, 2011], 3) Jézus Krisztus tiszta evangéliumának be kell hatolnia a tanulók szívébe a Szentlélek ereje által. [ ] Velük kapcsolatos célunk az legyen, hogy őszintén megtérjenek Jézus Krisztus visszaállított evangéliumához, míg köztünk vannak ( We Must Raise Our Sights [EOSZ konferencia a Mormon könyvéről, 2001. aug. 14.], 2). A valódi megtérés Jézus Krisztus evangéliumának legnagyobb áldásaihoz vezet, melyek a templom szertartásain keresztül válnak elérhetővé. Amikor a tanulók hithűen megkötik és megtartják a templomi szövetségeket, érdemessé válnak azokra az áldásokra, melyek közé tartoznak a felmagasztosulás és az örökkévaló családok. Fokozott lelki erőt, nagyobb békességet és további személyes kinyilatkoztatást fognak megtapasztalni. Azok a tanulók, akik életüket a Szabadítóra és a templomra összpontosítják, fokozottabb védelemre tehetnek szert a világ csábításaival és megtévesztéseivel szemben, és felkészültebbek lesznek arra, hogy elvégezzenek mindent, amit Mennyei Atyánk tőlük kér. Meglehet az erejük ahhoz, hogy szilárdan megmaradjanak azon az ösvényen, amely az örök élethez vezet, és nagyobb segítséget tudnak nyújtani a családjuknak és másoknak is abban, hogy maguk is megtalálják és kövessék a tanítványság ugyanezen ösvényét. Evangélium szerinti élet [1.2] Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, és törekszünk a Lélek társaságára. [1.2.1] Az egyik legnagyobb dolog, amit a tanító megtehet azért, hogy segítsen a tanulóknak elérni az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzését, az a Jézus Krisztus evangéliuma iránti következetes és hithű engedelmesség. Amikor a tanítók törekednek krisztusi jellemet kialakítani, valamint törekszenek megismerni Mennyei Atyánkat és a kedvére tenni életük minden tekintetében, akkor megáldatnak az isteni hatalom olyan mértékével, amely hatással lehet arra, hogy tanulóik miként fogadják és értik meg az evangéliumi üzenetet. Amikor a tanítók hithűen élnek az evangélium szerint, akkor méltók lesznek a Szentlélek társaságára, amely elengedhetetlenül fontos az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók sikeréhez. A Tan és a szövetségekben az Úr kihangsúlyozta: ha nem kapjátok meg a Lelket, akkor nem taníthattok (T&Sz 42:14). Robert D. Hales elder ezt a tanácsot adta: Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatóknak sok felelősségük van, de ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni ezeknek, először a személyes igazlelkűségre kell törekedniük. Tanítókként úgy kell az evangélium szerint élnünk, hogy a Lélek örökké velünk legyen ( Teaching by Faith [an evening with Elder Robert D. Hales, Feb. 1, 2002], 1). Viselkedésünk és kapcsolataink példaértékűek otthonunkban, az osztályteremben és a közösségben. [1.2.2] A tanítóknak felelősségük, hogy feddhetetlenül éljék életüket, illetve hogy méltón példázzák a tanokat és tantételeket, melyeket tanítanak. A tanítóknak 2

A célkitűzés minden körülmények közepette úgy kell beszélniük, szolgálniuk és élniük, hogy az összhangban álljon egy olyan ember életével, aki szereti az Urat és rendelkezik a Szentlélek társaságával. Elsődleges jelentősége van annak, hogy a tanítók miként viselkednek saját otthonuk zártabb világában, és miként bánnak házastársukkal és gyermekeikkel. Eme legjelentősebb kapcsolataikban meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel és szelídséggel, és színleletlen szeretettel kell viselkedniük (lásd T&Sz 121:41). Ezra Taft Benson elnök a következőket mondta: Reméljük, kiváló kapcsolat van közöttetek férjként és feleségként. Reméljük, hogy otthonotokban megvan a Szabadító békességének és szeretetének lelkülete, és ez nyilvánvaló mindazok számára, akik belépnek oda. Ne legyen vita és súrlódás az otthonotokban! [ ] Házaspárként ti az Első Elnökséget képviselitek a megjelenésetekben és mindenben, amit tesztek ( The Gospel Teacher and His Message [address to CES religious educators, Sept. 17, 1976], 7). Az osztályteremben a tanítóknak nap mint nap lehetőségük adódik arra, hogy krisztusi jellemvonásokat példázzanak, mint amilyen a jószívűség, a türelem, a kedvesség, a tisztelet, valamint a szent dolgok iránti áhítat. A tanítók ápoljanak pozitív és helyénvaló kapcsolatot tanulóikkal, és kerüljék, hogy bárki iránt is megkülönböztetett figyelmet tanúsítsanak, ami félreérthető lenne, illetve szóbeszédre adhatna okot. A tanítók törekedjenek krisztusi módon viselkedni, miközben részt vesznek a különféle iskolai, közösségi és egyházi tevékenységeken és eseményeken. Igyekezzenek megfelelő és támogató kapcsolatot kialakítani és ápolni a szülőkkel, a munkatársakkal, a vallási vezetőkkel és a közösség tagjaival. Ha következetesen így élnek, azzal a Jézus Krisztus evangéliuma iránti őszinte benső elkötelezettségről tesznek tanúságot, és egyre inkább képesek lesznek jó hatást gyakorolni mások életére. Mindannyian rég felismertétek, hogy azt tanítjátok, amik vagytok. [ ] Összességében véve jellemvonásaitokra jobban fognak emlékezni, mint egy bizonyos igazságra egy bizonyos leckében. [ ] Mert ha tanítványi mivoltotok komoly, az meg fog mutatkozni, és emlékezni fognak rá. Az efféle kilátás, hogy miként fognak emlékezni rátok, továbbá személyes igazlelkűségetek lesz az, ami lehetővé teszi számotokra, hogy valódi hozzájárulást tegyetek tanulóitok életében. (Neal A. Maxwell, But a Few Days [address to CES religious educators, Sept. 10, 1982], 2) Folyamatosan törekszünk jobbá tenni teljesítményünket, tudásunkat, hozzáállásunkat és jellemünket. [1.2.3] Isten gyermekeiként a tanítókban megvan az isteniség egy része, amely táplálja az ember vágyát a jobbá válásra, a fejlődésre és arra, hogy egyre inkább hasonlóvá váljunk Mennyei Atyánkhoz és Jézus Krisztushoz. Folyamatosan ápolják ezt a vágyat, és az Úr és mások segítségével cselekedjenek az olyan benyomások szerint, melyek fejlődéshez vezetnek! Gordon B. Hinckley elder kihangsúlyozta, milyen fontos az állandó egyéni fejlődés: Hiszek a jobbá válásban. Hiszek a növekedésben. [ ] Növekedjetek tovább, fivéreim és nőtestvéreim, legyetek akár harminc, akár hetven esztendősek! ( Four Imperatives for Religious Educators [address to CES religious educators, Sept. 15, 1978], 2). A fejlődéshez szükség van vágyra, szorgalomra, türelemre, valamint az Úr elmélkedés és ima által kért segítségére. Henry B. Eyring elder fontos tantételt tanított önmagunk jobbá tételével kapcsolatosan: Legtöbbünknek van némi tapasztalata önmagunk fejlesztését illetően. A tapasztalatom a következőket tanította meg nekem arról, hogy miként válnak jobbá az emberek és 3

AZ EVANGÉLIUM TANÍTÁSA ÉS TANULÁSA a szervezetek: legjobb, ha apró változtatásokat keresünk, amelyeket a gyakorta végzett dolgokban eszközölhetünk. Hatalom rejlik a kitartásban és az ismétlésben. És ha sugalmazás vezet minket a megfelelő apró dolgok kiválasztásában, amelyekben változtathatunk, akkor a következetes engedelmesség nagy fejlődést fog előidézni ( The Lord Will Multiply the Harvest [an evening with Elder Henry B. Eyring, Feb. 6, 1998], 3). Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók folyamatosan törekedjenek jobbá tenni teljesítményüket, tudásukat, hozzáállásukat és jellemüket! Teljesítmény. A tanítók rendszeresen törekedjenek jobbá tenni teljesítményüket, ami a tanítással és adminisztrációval járó kötelességeiket illeti! Ezt megtehetik azzal, ha kiegyensúlyozott, kitartó és szorgalmas erőfeszítést tesznek az alapvető tantételek és készségek megértésére és alkalmazására. Ha segítségért fordulnak az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási segédanyagokhoz, a tanfelügyelőkhöz, a munkatársakhoz, a tanulókhoz, a papsági vezetőkhöz és másokhoz, az segíteni fog a tanítóknak és a vezetőknek pontosabb képet kapni teljesítményükről, illetve útmutatást kapni arról, hogy mely területen van a leginkább szükségük fejlődésre. Tudás. A tanítók állandóan törekedjenek arra, hogy tanulmányozzák a szentírásokban és a próféták szavaiban található Fivéreim és nőtestvéreim, egyikünk szövegösszefüggéseket, tartalmakat, tanokat és tantételeket! sem tud eleget. A tanulási folyamat Amikor így tesznek, gyarapodni fog a Szabadító evangéliumáról és engeszteléséről való tudásuk, és nagyobb mértékben vég nélküli folyamat. Olvasnunk kell, megfigyeléseket kell tennünk, be kell tudják majd megáldani tanulóik életét. A tanítók mélyítsék el építenünk a tanultakat, és elmélkednünk kell mindazon, amit elménk elé tárunk. ket és megértésüket, melyek megtalálhatók a szentírásokban a tanítás alapelveiről és hatékony módszereiről való ismeretü- és az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási anyagokban egyaránt! (Gordon B. Hinckley, Four Imperatives for Religious Educators, 2) Ismerjék továbbá a megfelelő igazgatás tantételeit is (lásd az Igazgatás című 1.4-es részt a 7. oldalon), valamint értsék az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás irányelveit és gyakorlatait! Hozzáállás. A tanítók hozzáállása nagy mértékben meghatározza saját boldogságukat, valamint azt, hogy mennyire [H]a hozzám jönnek az emberek, képesek jó hatással lenni tanulóikra. A tanítók, akik állandóan arra törekszenek, hogy örvendjenek (lásd 2 Nefi 4:30), akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. kegyelmem elegendő minden másokat szolgáljanak, egységet alakítsanak ki, illetve a lehető legjobbat hozzák ki a kihívást jelentő helyzetekből, ál- olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek dást fognak jelenteni a tanulóik és munkatársaik életére. bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge Jellem. Azok a tanítók, akik törekszenek az evangélium szerint élni, és akik következetesen és őszintén megpróbálják dolgokat. fejleszteni a teljesítményüket, tudásukat és hozzáállásukat, (Ether 12:27) természetes módon olyan jellemet fognak kialakítani, amely szükséges az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzés eléréséhez. Richard G. Scott elder ezt tanította: Úgy válunk azzá, amik lenni szeretnénk, hogy következetesen, mindennap azok vagyunk, amivé válni akarunk. Az igazlelkű jellem becses megnyilvánulása annak, hogy éppen mivé válunk. Az igazlelkű jellem értékesebb minden általunk birtokolt fizikai tárgynál, minden tanulás által nyert tudásnál, és minden elért célnál (A hit és a jellem átformáló ereje. Liahóna, 2010. nov. 43.). Végső soron a teljesítményünk, tudásunk, hozzáállásunk és jellemünk fejlesztésének kulcsa Jézus Krisztus példájának követésében rejlik. Howard W. Hunter 4

A célkitűzés elnök ezt mondta: Az Úr Jézus Krisztus tanításai és példája az, ami alakítja viselkedésünket és formálja jellemünket az élet minden területén személyesen, az otthonunkban, a foglalkozásunkban és közösségi életünkben, illetve az azon egyház iránti odaadásunkban, amely az Ő nevét viseli ( Standing as Witnesses of God, Ensign, May 1990, 60). Tanítás [1.3] Az evangélium tanait és tantételeit tanítjuk a tanulóknak, amint azok a szentírásokban és a próféták szavaiban találhatók. [1.3.1] Jézus Krisztus evangéliuma tanainak és tantételeinek ismerete, megértése és a róluk való bizonyság megadja a tanulóknak a szükséges útmutatást és erőt ahhoz, hogy olyan döntéseket tudjanak hozni, melyek összhangban állnak Mennyei Atyánk akaratával. A tan Jézus Krisztus evangéliumának valamely alapvető és változatlan igazsága. Boyd K. Packer elder ezt tanította: Az igaz tan, amennyiben megértik, megváltoztatja a hozzáállást és a viselkedést. Az evangélium tanainak tanulmányozása gyorsabban fog javulást hozni a viselkedésben, mint csupán a viselkedés tanulmányozása ( Little Children, Ensign, Nov. 1986, 17). Richard G. Scott elder kihangsúlyozta: A tantételek tömény igazságok, melyeket a körülmények széles skáláján alkalmazhatunk. Egy igaz tantétel világossá teszi a döntéseket még a legzavarosabb és legkényszerítőbb körülmények között is ( Acquiring Spiritual Knowledge, Ensign, Nov. 1993, 86). A szentírások és a próféták szavai magukban foglalják az evangélium azon tanait és tantételeit, melyek megértésére, tanítására és alkalmazására a tanítóknak és a tanulóknak törekedniük kell. Azoknak, akik az evangéliumot tanítják az utolsó napokban, az Úr ezt az utasítást adta: tanítsák evangéliumom tantételeit, amelyek benne vannak a Bibliában és a Mormon könyvében, amelyben ott van az evangélium teljessége (T&Sz 42:12). Az Úr megerősítette továbbá azt is, milyen fontos megérteni és követni az utolsó napi szent próféták tanításait. szívleljétek meg [a próféta] minden szavát és parancsolatát, amelyet úgy ad nektek, ahogyan ő kapja azokat [A]z ő szavát úgy fogadjátok, mintha az én számból eredne (T&SzC 21:4 5). 1938-ban ifj. J. Reuben Clark elnök az Első Elnökség nevében döntő jelentőségű beszédet mondott az ifjúsági és felsőfokú hitoktatóknak. Beszédében ezt mondta: Elsődleges érdekeltségetek, alapvető és szinte egyetlen kötelességetek az Úr Jézus Krisztus evangéliumának tanítása, ahogy az ezekben az utolsó napokban kinyilatkoztatásra került. Úgy kell tanítanotok ezt az evangéliumot, hogy forrásaitokként és hivatkozásaitokként az egyház alapműveit és mindazok szavait használjátok, akiket Isten elhívott népének vezetésére ezekben az utolsó napokban. [ ] Akár magasabb, akár alacsonyabb tisztséget töltötök be, nem szabad megváltoztatnotok az egyház tanait, illetve eltérnetek attól, amint azok az egyház 5

AZ EVANGÉLIUM TANÍTÁSA ÉS TANULÁSA alapműveiben állnak, illetőleg azok szavaiban, akiknek felhatalmazás adatott kijelenteni az Úr szándékát és akaratát az egyházra vonatkozóan (The Charted Course of the Church in Education, rev. ed. [1994], 10; lásd még T&Sz 42:12 13). Ezek a tanok és tantételek oly módon kerülnek tanításra, amely megértéshez és épüléshez vezet. [2.3.1] Amikor a tanítók meghatározzák, miként tanítsák az evangélium tanait és tantételeit, válasszanak olyan módszereket, amelyek eljuttatják a tanulókat eme fontos igazságok megértéséhez, valamint elősegítik, hogy a Szentlélek építőleg és felemelően hasson rájuk. A tanítók és a tanulók akkor értik meg a tanokat és tantételeket, amikor felfogják értelmüket, meglátják más tantételekhez és tanokhoz fűződő viszonyukat, és megértik, milyen jelentőséggel bírnak azok a szabadítás tervében, csakúgy, mint saját életükben. Az örökkévaló tantételek és tanok megértése csak akkor következik be, amikor az egyének az evangélium tantételei szerint élnek, és elméjüket megvilágosítja a Szentlélek. A szentírások megértését az egyén épülésének kell kísérnie. Az épülés szó angol megfelelője (edify) eredetileg a latin aedes szóból ered, amely lakhelyet vagy templomot jelent, illetve a facere szóból, melynek jelentése: készíteni (lásd Collins English Dictionary Complete and Unabridged [2003], edify ). Ennélfogva az épülés kapcsolódik a templomépítéshez is, és azt jelenti, hogy lelkileg építeni vagy megerősíteni. Az épüléshez olyan fogalmak társulnak, mint az öröm, a békesség, a megvilágosodás, valamint az igazlelkű élet iránti vágy. A szentírások azt az ígéretet teszik, hogy ha mind a tanító, mind a tanuló a Lélek útmutatása alatt cselekszik a tanítási és tanulási folyamat során, akkor [a]ki prédikál, és aki fogadja, megértik egymást, és mindketten épülnek, és együtt örvendeznek (T&Sz 50:22). Hittől vezérelt tetteink őszinteségével és következetességével mutatjuk ki Mennyei Atyánknak és Fiának, Jézus Krisztusnak, hogy hajlandók vagyunk tanulni és utasításokat kapni a Szentlélektől. (David A. Bednar, Seek Learning by Faith, 3) Segítünk a tanulóknak betölteni szerepüket a tanulási folyamatban, és felkészítjük őket arra, hogy maguk is tanítsák az evangéliumot másoknak. [3.3.1] Az olyasfajta evangéliumi tanulás, amely előidézi a megtérést, valamint elősegíti, hogy az evangélium mélyen a tanulók szívébe vésődjön, többet kíván a tanító részéről megtett szorgalmas erőfeszítésnél. A lelki tanuláshoz erőfeszítésre és az önrendelkezés gyakorlására van szükség a tanuló részéről. Henry B. Eyring elder ezt tanította: A valódi megtérés azon múlik, hogy a tanuló szabadon kutasson hittel és nagy erőfeszítéssel ( We Must Raise Our Sights, 4). David A. Bednar elder kihangsúlyozta, hogy a tanulók által tett erőfeszítések meghívják szívünkbe a Szentlélek hatását: A tanító magyarázhat, szemléltethet, meggyőzhet és bizonyságot tehet, akár hatalmas lelki erővel és hatékonysággal. Végül azonban az üzenet és a Szentlélek tanúságtétele csak akkor hatol be a szívbe, ha az illető lehetővé teszi, hogy bejusson. [ ] Amikor a tanuló helyesen gyakorolja az önrendelkezését azáltal, hogy a helyes tantételek szerint cselekszik, akkor szíve megnyílik a Szentlélek befolyása előtt, ezáltal pedig meghívja az Ő tanító és bizonyságtevő hatalmát, illetve megerősítő tanúságát ( Seek Learning by Faith [an evening with Elder David A. Bednar, Feb. 3, 2006], 1, 3). 6

A célkitűzés A szentírások azt tanítják, hogy azoknak, akik lelki tanulásra törekednek, fel kell készíteniük elméjüket és szívüket az útmutatás befogadására; szorgalmasan keresniük kell a tudást és a megértést tanulmányozás, elmélkedés és ima által; valamint követniük kell a Szentlélektől kapott benyomásokat (lásd Ezsdrás 7:10; 1 Nefi 10:17 19; T&Sz 138:1 11; Joseph Smith története 1:10 20). Sok tanulónak talán szokatlannak és nehéznek tűnhet efféle erőfeszítést tenni a szentírások tanulmányozására. A tanítók azonban segíthetnek nekik megérteni, elfogadni és betölteni szerepüket az evangéliumi tanulás terén. A tanítók segíthetnek a tanulóknak elsajátítani azt, hogy miként vállalhatnak aktív szerepet lelki tanulásukban. Ezt azzal tehetik meg, ha a következőkre biztatják őket: Alakítsák ki a mindennapos szentírás-tanulmányozás szokását! Készítsék fel szívüket és elméjüket a Lélek hatására! Fedezzenek fel és fogalmazzanak meg olyan tanokat és tantételeket, melyek fontosak személyes életükben! Mélyítsék el a szentírásokról való megértésüket szorgalmas tanulmányozás, elmélkedés és ima által! Tegyenek fel kérdéseket és keressenek rájuk válaszokat, melyek segítségével jobban megérthetik az evangéliumot és azt, hogy az miként vonatkozik az életükre! Osszák meg meglátásaikat, tapasztalataikat és érzéseiket! Magyarázzák el az evangéliumi tanokat és tantételeket, és tegyenek bizonyságot igazságukról! Alakítsanak ki megfelelő szentírás-tanulmányozási készségeket, úgymint a megjelölés, keresztutalások készítése, illetve a szentírástanulmányozás segédeszközeinek használata! Azzal, hogy a tanulók eleget tesznek a lelki tanulásban betöltendő szerepüknek, kinyilvánítják, hogy készek tanulni a Szentlélektől. Gyakran elkötelezettebbek és izgatottabbak a szentírások miatt. Világosabban megértik és felidézik a szabadító tanokat és tantételeket, és nagyobb valószínűséggel alkalmazzák a tanultakat. Amikor a tanulók felfedezik az evangélium tanait és tantételeit, kérdéseket tesznek fel, valamint megosztják válaszaikat, értékes készségekre is szert tesznek az egyéni tanuláshoz. Az ilyesfajta részvétel által a tanulók képessé válnak hatékonyabban tanítani az evangéliumot családtagjaiknak, barátaiknak és másoknak. Felkészültebbek lesznek arra is, hogy a jövőben misszionáriusokként, szülőkként, tanítókként és vezetőkként tanítsák az evangélium tanait és tantételeit. [A tanulók] azon döntése, hogy részt vesznek [az órán], az önrendelkezés gyakorlása, ami segít a Szentléleknek abban, hogy személyre szabott üzenetet kommunikáljon egyéni szükségleteiknek megfelelően. A részvétel légkörének megteremtése fokozza annak valószínűségét, hogy a Lélek fontosabb leckéket tanítson, mint amilyeneket ti magatok taníthatnátok. A részvétel elhozza majd életükbe a Lélek útmutatását. (Richard G. Scott, To Learn and to Teach More Effectively, in Brigham Young University 2007 2008 Speeches [2008], 4 5) Igazgatás [1.4] Megfelelő módon igazgatjuk programjainkat és kezeljük forrásainkat. [1.4.1] Az igazgatás utalhat az emberek vezetésére és szolgálatára, illetve a programok és források irányítására és kezelésére is. Jézus Krisztus, aki mindenben tökéletes példát mutatott, megtestesítette az igazi vezető isteni jellemvonásait. Bármi legyen is jelenlegi megbízásuk, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás 7

AZ EVANGÉLIUM TANÍTÁSA ÉS TANULÁSA minden vezetőjének és tanítójának lehetősége és felelőssége, hogy krisztusi módon vezessen és igazgasson. A jószívűség, az előrelátás és az alázat jellemvonásai lehetővé teszik számunkra, hogy elvégezzük az Úr munkáját úgy, ahogyan Ő szeretné. A jószívűség, vagyis Krisztus tiszta szeretete képezze az alapját a tanítónak a tanulókkal, a papsági vezetőkkel, a szülőkkel, a munkatársakkal és a tanfelügyelőkkel kialakított kapcsolatának! A jószívűség nem pusztán egy érzés, hanem a cselekvés és a létezés egy bizonyos módja is (lásd Moróni 7:45). Az a vezető, akiben megvan az előrelátás, sugalmazott útmutatást nyújt, kialakítja a céltudatosság érzését, és lelkesedéssel tölti el a körülötte lévőket. A szentírások azt tanítják, hogy mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul (Példabeszédek 29:18). Az alázat lehetővé teszi az igazgatóknak és a tanítóknak, hogy felismerjék az Úrtól való függésüket, és arra indítja őket, hogy másokkal együttműködve munkálkodjanak az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzésének elérésén. Az Úr ezt mondta: senki nem segíthet ebben a munkában, csak akkor, ha alázatos és telve van szeretettel hittel, reménnyel és jószívűséggel rendelkezve, mértéktartó lévén minden dologban, amit csak a gondjára bíznak (T&Sz 12:8). Minden tanítónak és vezetőnek megadatott a lehetőség és a És a jószívűség hosszan tűrő, és felelősség, hogy megfelelőképpen igazgassa és kezelje a programokat és a forrásokat. Az igazgatással járó feladatok kedves, és nem irigykedik, és nem az egyének megáldásának lelki célját szolgálják. A költségvetések és jelentések elkészítése, az egyházi tulajdonok és fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem könnyű felbosszantani, források gondozása, a biztonsági óvintézkedések betartása, a nem gondol rosszra, és nem örvend a gonoszságnak, programok felügyelete, a tanácsokban való részvétel, [valamint a tanulókkal, szülőkkel és papsági vezetőkkel való hanem az igazságnak örvend, minden dolgot elbír, minden dologban hisz, minden dolgot remél és minden kommunikáció] mind elengedhetetlenül fontos igazgatási feladat (Administering Appropriately: A Handbook for CES Leaders and Teachers [2003], 2). Henry B. Eyring elder azt taní- dolgot elvisel. (Moróni 7:45) totta: Soha, de soha ne becsüljétek alá az általatok szolgált emberekért jól végzett világi dolgok lelki értékét! ( The Book of Mormon Will Change Your Life [CES symposium on the Book of Mormon, Aug. 17, 1990], 7). Erőfeszítéseink révén támogatjuk a szülőket azon felelősségük betöltésében, hogy megerősítsék a családjukat. [1.4.2] A szülőké annak elsődleges felelőssége, hogy megtanítsák gyermekeiknek Jézus Krisztus evangéliumát, továbbá hogy felügyeljék gyermekeik szociális fejlődését, társas kapcsolatait, öltözködési normáit, illetve hogy megválaszolják tanbéli kérdéseiket. Az egyházi vezetők segítenek a szülőknek e felelősségükben. Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási vezetők és tanítók elsődlegesen abban nyújtanak segítséget a szülőknek, hogy tanítják a tanulóknak Jézus Krisztus evangéliumát, amint az a szentírásokban és a próféták szavaiban áll, kiemelve a család tanbéli jelentőségét, illetve hangsúlyozva a családtagoknak és a családi tevékenységeknek kijáró elsőséget (lásd Administering Appropriately, 4). A tanítók biztassák a tanulókat, hogy tiszteljék szüleiket és forduljanak hozzájuk tanácsért, illetve útmutatásért! A tanítók megoszthatják a szülőkkel is, hogy mi hangzott el az osztályteremben. 8

A célkitűzés Szorosan együttműködünk a papsági vezetőkkel, miközben részvételre buzdítjuk a tanulókat, és olyan lelki környezetet biztosítunk számukra, ahol barátkozhatnak egymással és együtt tanulhatnak. [1.4.3] Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatáson belül minden program az általános és helyi papsági vezetők irányítása alatt működik, akik rendelkeznek a megfelelő papsági kulcsokkal. A fiatalok és a fiatal felnőttek megáldására tett erőfeszítéseikben fontos, hogy az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás vezetői és tanítói szorosan és közösen munkálkodjanak együtt a helyi papsági vezetőkkel. A papsági vezetők irányítása alatt tanácskoznak és együtt dolgoznak annak biztosítására, hogy minden egyes fiatalt és fiatal felnőttet meghívnak és biztatnak a beiratkozásra, a részvételre és az adott kurzus teljesítésére. A tanítók és az igazgatók a papsági vezetőkkel együtt tevékenyen vegyenek részt az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásba tartozó tanulók beíratásában és megtartásában, és ne elégedjenek meg pusztán azok tanításával, akik aktívan járnak az óráikra! A lefektetett irányelvekkel és eljárásokkal összhangban az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási vezetők és tanítók azon is munkálkodjanak együtt a papsági vezetőkkel, hogy megfelelő helyszínt, valamint olyan helyénvaló lelki és társas környezetet biztosítsanak, ahol a bizonyságok megerősödhetnek és az evangélium ismerete elmélyülhet. A tanítók és az igazgatók kövessék a mindenkori ifjúsági és felsőfokú hitoktatási irányelveket, valamint tanácskozzanak a helyi papsági vezetőkkel arról, hogy miféle és milyen gyakori társas- és szolgálati összejöveteleket tartsanak, annak érdekében, hogy támogassák, ne pedig keresztezzék a papsági és segédszervezeti vezetők által már megtervezett és megszervezett tevékenységeket. A tanítók és az igazgatók működjenek együtt továbbá a Fiatal Férfiak és Fiatal Nők vezetőivel, és megfelelően biztassák a fiatalokat az Isten iránti kötelesség, illetve a Személyes fejlődés programban való részvételre. Ahol lehetséges, az ifjúsági hitoktatók tanácskozzanak a fiatalok más tanítóival, tanácsadóival és vezetőivel a fiatalok szükségleteiről. (Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási igazgatás tantételeiről és gyakorlatairól részletesebb információ található az Administering Appropriately című kézikönyvben.) 9