NORA ROBERTS Vértestvérek A Pogánykő már évszázadok óta létezett, jóval azelőtt, hogy három fiú körbeállva összevegyítette rácsorduló vérét és vértestvérré fogadta egymást akaratlanul kiszabadítva ezzel egy pusztító erőt. Minden hetedik évben eljön egy hét júliusban, amikor a városka lakói kimondhatatlan dolgokat művelnek, amire aztán később mintha nem emlékeznének. A kollektív őrület megnyilvánulása ismertté vált a város határán túl is, és Hawkins-völgyről elterjedt, hogy megszállta valami gonosz erő. Ez az újkori legenda vonzza Hawkins-völgybe a riporter-író Quinn Blacket, aki azt reméli, könyvet írhat a kísérteties témáról. Még csak február van, de Caleb Hawkins, a város alapítóinak leszármazottja már látta és érezte a gonosz jelenlétének első jeleit. Sosem tudja elfeledni a huszonegy éve az erdőben átélt rémítő eseményeket, és az előjelek még soha nem voltak ilyen erősek. Calnak szüksége lesz két barátja, Fox és Cage segítségére, de meglepő módon támaszkodnia kell Quinnre is. A nő szintén látja a gonoszt, amit a városka lakói nem látnak. Amint a tél tavaszba fordul, Cal és Quinn viharos gyorsasággal egymásba szeret. ők alkotják majd a sarokkövét a férfiak és nők egy csoportjának, amelynek tagjait összeköti a sors, a szenvedély és a harc a sötétségből testet öltő lénnyel. A trilógia további kötetei: A Hawkins-völgy, Pogánykő.
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Nora Roberts: Blood Brothers Fordította: Palásthy Ágnes Szerkesztette: Rózsa Judit A könyvet tervezte: Malum Stúdió Copyright 2007 by Nora Roberts Hungarian translation Palásthy Ágnes, 2009 Hungarian edition copyright GABO Kiadó, 2009 A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges. Kiadja a GABO Könyvkiadó 1054 Budapest, Vadász u. 29. www.gabo.hu Felelős kiadó: Földes Tamás Felelős szerkesztő: Solymosi Éva ISBN 978-963-689-291-3
Fiaimnak, AKIK GYAKRAN KÓSZÁLTAK AZ ERDŐBEN MÉG AKKOR IS, AMIKOR NEM LETT VOLNA SZABAD. Ahol az Istennek templomot építenek, oda az ördög örömest kápolnát rakat ROBERT BURTON A gyermekben felsejlik a férfi, miként a reggel is jelzi a napot JOHN MILTON
ELŐSZÓ Hawkins-völgy Maryland Provincia 1652 Az kúszott felé a levegőben, amely nedves gyapjúként súlyosan borult a tisztásra. Gyűlölete kinyúlt a föld felett némán sikló ködkígyókon át. Érte jött a hőségtől fuldokló éjszakában. A halálát akarta. A férfi várakozott, amint az átcsörtetett az erdőn, fáklyáját a szürke égbolt felé emelve; amint átgázolt a patakokon, és megkerülte a bozótost, ahol a kisebb állatok összebújtak, mert rémülettel töltötte el szívüket a nyomában járó szag. Pokolbűz. A férfi már elküldte Annt és a méhében hordott életeket biztos menedékbe. Az asszony nem sírt, gondolta most a férfi, amint a kiválasztott gyógyfüveket a vízbe morzsolta. Az ő Annje aztán nem. De látta a fájdalmat az arcán és sötét szemében, amelyet annyira szeretett ebben az életében és az összes előzőben is. Ann világra fogja hozni, felneveli és kitanítja majd a három gyermeket. Belőlük pedig, ha eljön az ideje, három másik ered majd. Az erő, amivel a férfi rendelkezik, az övék lesz egykor, a fiaké, akik majd csak hosszúhosszú idővel azután fognak először felsírni, hogy a ma éjszakai munka bevégeztetett. Hogy rájuk hagyhassa az eszközöket, amelyekre szükségük lesz, a fegyvereket, amelyeket forgathatnak majd, a férfi kockára tett mindent; mindazt, amivel rendelkezett, és mindazt, ami ő maga volt. A vérét, a szívét, a látását hagyta rájuk örökül. Ebben a végső órában még megtesz mindent, amit tehet, hogy felruházza őket mindazzal, amire szükségük lesz, hogy elbírják a terhet, hogy igazak maradjanak, és meglássák a sorsukat. Erős és tiszta volt a férfi hangja, amint szólította a szelet, a vizet, a földet és a tüzet. A kandallóban pattogni kezdtek a lángok. A tálban a víz megremegett. A férfi a textildarabra tette a vérkövet. A kő mélyzöldjét bőségesen pettyezte a piros. A férfi tisztelte, és kincsként őrizte ezt a követ, akárcsak az előtte jártak mind. Most pedig megtöltötte erővel, ahogyan vízzel megtöltenék egy kupát. A teste egyre gyengülve remegett és verejtékezett, miközben a fény glóriaként körbezárta a követ. A ti javatokra mormolta a férfi fiaknak fiai. Három része egynek. Hűségben, reményben, igazságban. Egyetlen fénnyé egyesülve, amely visszaveri a sötétet. Íme, most esküt teszek. Nem nyugszom addig, amíg be nem teljesül a végzet. A rituális tőrrel megvágta a tenyerét, hogy vére a kőre, a vízbe és a lángokba hulljon. Vér a véremből. Kitartok addig, míg eljöttök értem, amíg rászabadítjátok ismét, amit kell, a világra. Őrizzenek benneteket az istenek. Egy pillanatig átjárta a fájdalom. Annak ellenére, hogy maga akarta így, mégis fájdalmat érzett. Nem az élete miatt, ami lepergett, mint a homokórában a homokszemek. A haláltól nem félt. Nem félt attól, amivel hamarosan egyesül majd, és ami nem volt halál. Azt fájlalta, hogy ebben az életben már sosem forrhat Ann ajkára az övé. Hogy nem látja majd megszülető gyermekeit, sem az ő gyermekeiket. Fájlalta, hogy nem akadályozhatja meg az elkövetkező szenvedést, amint nem volt képes rá oly sok előző életében sem. Megértette, hogy nem ő az eszköz; ő csak egy edény, amelyet az istenek megtöltöttek és
kiürítettek szándékuk szerint. A munkától kimerülten, a veszteségtől elszomorodva kiállt a kunyhó elé, a nagy kő mellé, hogy fogadja a végzetét. Az egy ember alakját öltötte magára, de ez csak egy üres burok volt, miként a férfi teste is. Az Lazarus Twisse-nek nevezte magát, és a szentéletűek egyik elöljárója volt. Ő, és akik követték, akkor telepedtek le a provincia erdőiben, amikor kiszakadtak a New England-i puritánok közül. A férfi figyelmesen megnézte őket a fáklyáik fényében, ezeket az embereket és azt az egyet, aki nem ember volt. Ezek, gondolta magában, a vallásszabadságért jöttek az Újvilágba, és aztán üldöztek és elpusztítottak mindenkit, aki nem az ő vallásuk keskeny ösvényén haladt. Te Giles Dent vagy. Az vagyok felelte a férfi, ebben az időben és ezen a helyen. Lazarus Twisse előrelépett. Az elöljárók komor fekete öltözékét viselte. Magas tetejű, széles karimájú kalapja árnyékot vetett az arcára. De Giles látta a szemét, és a szemében a démont. Giles Dent, te és az Ann Hawkins néven ismert asszony bűnösnek találtattatok boszorkányság és ördögi praktikák vádjában. Ki vádol ezzel? Hozzátok elő a lányt rendelkezett Lazarus. Előrevonszolták, egy-egy férfi fogta mindkét karjánál. Vézna lány volt, alig tizenhat éves Giles becslése szerint. Az arca viaszfehér, s a tekintetéből sugárzott a rettegés. A haját lenyírták. Hester Deale, ez az a boszorkány, aki megrontott téged? Ő emelt kezet rám, meg az a nő, akit a feleségének nevez. A lány mintha önkívületben beszélt volna. Istentelen dolgokat cselekedtek a testemen. Holló képében szálltak az ablakomra, és berepültek a szobámba éjszaka. Elnémítottak, hogy ne tudjak beszélni, sem segítségért kiáltani. Gyermekem szólalt meg gyengéden Giles, mit tettek veled? A rémülettel telt szemek mereven átnéztek rajta. A sátánhoz fohászkodtak mint istenükhöz, és áldozatként elvágták egy kakas torkát. És megitták a vérét. Engem is arra kényszerítettek, hogy igyak belőle. Nem tudtam megakadályozni őket. Hester Deale, megtagadod a sátánt? Megtagadom. Hester Deale, megtagadod-e Giles Dentet és az Ann Hawkins nevű asszonyt, mint boszorkányt és eretneket? Megtagadom. Könnyek peregtek az arcán. Megtagadom őket, és fohászkodom az Istenhez, hogy mentsen meg engem. Imádkozom az Úrhoz, hogy bocsásson meg nekem. Megbocsát súgta neki Giles. Nem a te bűnöd. Hol van az Ann Hawkins nevű asszony? szólalt meg fenyegetően Lazarus, és Giles rávetette tiszta tekintetét. Nem fogod megtalálni. Állj félre. Bemegyünk az ördögnek eme házába. Nem fogod megtalálni ismételte meg Giles. Rápillantott a Lazarus mögötti tisztáson álló férfiakra és a nők maroknyi csoportjára. Halált látott a szemükben, sőt a halál mohó vágyát. Ez a démon műve volt, amely a
hatalma alá vonta őket. Csak Hesterben látott Giles félelmet vagy sajnálatot. Ezért felhasználva az erejét, kinyúlt feléje gondolatban. Fuss! Látta, amint meglódul, aztán visszabotorkál. A férfi Lazarushoz fordult. Mi ismerjük egymást, te meg én. Küldd el őket. Engedd el őket, és intézzük el magunk. Egy villanásra meglátta Lazarus szemének vörös fényét. Neked véged. Égessétek meg a boszorkányt! kiáltotta. Égessétek porrá az ördög tanyáját és mindent, ami benne van! Fáklyákkal jöttek rá és bunkósbotokkal. Giles érezte a záporozó ütéseket és a gyűlölet dühét, ami a démon legerősebb fegyvere. Térdre esett. Mögötte füstölve lángra kapott a kunyhó. Sikolyok visszhangzottak a fülében, és hallotta bennük az őrület hangját. Utolsó erejével kinyúlt az emberben rejtőző démon felé, amelynek vörösen izzott sötét szeme, amint a gyűlöletből, a félelemből és az erőszakból lakmározott. Érezte, ahogy a démon kárörvendően felemelkedik, biztos lévén a győzelmében és az utána következő lakomában. A férfi pedig magához ragadta a füstös levegőn át. Hallotta, amint az felsikoltott a dühtől és a fájdalomtól, amikor a lángok a húsába martak. A férfi pedig szorosan tartotta, mint egy szeretőt, miközben a lángok elemésztették őket. A tűz pedig az égbe szökkent, szétterjedt, és elpusztított minden élőt a tisztáson. Egy napig égett meg egy éjszaka, izzón, mint a pokol legmélyebb bugyra.
1 Hawkins-völgy Maryland 1987. július 6. A Pleasant Avenue-n álló szép ház takaros konyhájában Caleb Hawkins igyekezett palástolni türelmetlenségét, miközben az anyja becsomagolta a táborozáshoz szerinte szükséges ellátmányt. Az anyja világában a tízéves fiúknak friss gyümölcsre volt szükségük, házi sütésű, zablisztből készült kekszre (ez utóbbi nem is volt olyan rossz), fél tucat kemény tojásra, egy csomag Ritz kekszre mogyoróvajjal megkenve, néhány zellerszálra és répahasábra (fúj), és laktató sonkássajtos szendvicsekre. Ehhez járult még a termosznyi limonádé, egy tucat papírszalvéta és a két doboz töltött keksz, amit az anyja a reggelire gondolva helyezett el a kosárban. Anya, nem fogunk éhen halni tiltakozott Caleb, amint az anyja töprengve állt a nyitott konyhaszekrény előtt. Csak Foxék hátsó udvarában fogunk sátorozni. Ami hazugság volt, és égette is a nyelvét. De az anyja sosem engedné el, ha megmondaná neki az igazat. És a fenébe is, már tízéves. Vagyis holnaptól már annyi lesz. Frannie Hawkins csípőre tette a kezét. Tűzrőlpattant szép, szőke asszony volt világító, kék szemmel és divatos dauerolt frizurával. Három gyermeke volt, köztük Cal a legkisebb és az egyetlen fiú. Na hadd nézzem csak azt a hátizsákot! Anya! Drágám, csak látni akarom, hogy nem felejtettél-e el valamit. Kedvesen, de határozottan kinyitotta Cal sötétkék hátizsákját. Váltás fehérnemű, tiszta ing, zokni, rendben, rendben, rövidnadrág, fogkefe. Cal, hol van a ragtapasz, és a szúnyogriasztó? Mondtam, hogy tedd el. Az ég szerelmére, nem Afrikába megyünk. Akkor is felelte Frannie, és jellegzetes mozdulatával, ujjával intve mutatta, hogy menjen, és hozza ide őket. Amíg Cal távol volt, az asszony előhúzott egy üdvözlőlapot a zsebéből, és a csomagba csúsztatta. A fiú nyolc órán és tizenkét percen át tartó fájdalmas vajúdás végén éjfél után egy perccel született. Az anyja minden évben ezen a napon odaállt a fia ágya mellé éjfélkor, és figyelte álmában egy percig, aztán megcsókolta az arcát. Most betölti a tizedik évét, és ő nem tudja végrehajtani ezt a kis szertartást. Erre gondolva hirtelen szúrást érzett a szemében, úgyhogy elfordult, hogy letörölje a ragyogóan tiszta konyhapultot, amikor meghallotta a fia trappolását. Itt van minden, oké? Az asszony ragyogó mosollyal fordult hátra. Oké. Közelebb lépett, és megsimította a gyerek rövidre vágott, puha haját. Valaha lenszőke hajú kisfiú volt, gondolta magában, de már sötétedik a haja, és végül valószínűleg világosbarna lesz. Amilyen az övé is volna a Valódi szőke segítsége nélkül. Frannie megszokott mozdulattal tolta feljebb a fekete keretes szemüveget a fiú orrnyergén. És ne felejtsd el megköszönni Mrs. Barrynek és Mr. O Dellnek, mikor odaérsz. Nem fogom. És amikor holnap elindulsz haza.
Igenis, asszonyom. Az asszony két kezébe fogta a fiú arcát, és a vastag lencséken át belenézett a szemébe, amely ugyanolyan volt, mint az apja nyugodt szürke tekintete. Viselkedj mondta, és arcon csókolta. Érezd jól magad és megcsókolta a másik oldalról is. Boldog születésnapot, kicsikém. Cal általában ki nem állhatta, ha az anyja kicsikémnek szólította, de akkor valami oknál fogva valahogy jólesett, és elérzékenyült tőle. Kösz, anya. Belebújt a hátizsákjába, aztán felemelte a megrakott piknikes kosarat. Hogy a pokolba fog kikerekezni egészen Hawkins-erdőig egy nyavalyás fél élelmiszerbolttal a biciklijén? A srácok halálra fogják szekálni. Mivel nem tehetett mást, kicipelte a kosarat a garázsba, ahol a kerékpárja anyja utasítására rendesen fel volt akasztva a falra szerelt tartóra. Némi gondolkodás után kölcsönvett az apjától két gumikötelet, és a piknikkosarat a kerékpárja drótkosarára erősítette. Aztán felpattant a biciklire, és végighajtott a rövid kocsibejárón. Fox végzett a saját területe kigyomlálásával a konyhakertben, aztán megragadta a permetezőszert, amelyet az anyja állított össze hetente, hogy távol tartsa a szarvasokat meg a vadnyulakat, amelyek máskülönben svédasztalnak tekintették volna a kertet. A fokhagyma, a nyerstojás és a cayenne-i bors keveréke úgy bűzlött, hogy a fiú visszatartotta a lélegzetét, miközben végigspriccelte vele a zöldbabágyásokat, aztán a krumpli, a répa és a retek zöldjét. Amikor elkészült, mély lélegzetet véve hátralépett, hogy megszemlélje a munkája eredményét. Az anyja nagyon szigorúan vette a kertészkedést. Tisztelni kell az anyaföldet, igazodni kell a természethez, és más efféléket mondott. De Fox tudta, nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy legyen elég élelem meg pénz a kertből, hogy jóllakjon a hattagú család meg bárki más, aki csak arra vetődött. Ezért volt most az apjuk meg Fox nővére, Sage lent a piacon, ahol friss tojást, kecsketejet és az anyja házi készítésű lekvárjait árulták a standjukon. Fox odapillantott, ahol az öccse, Ridge a sorok között elnyúlva inkább csak játszott a gyomokkal, ahelyett, hogy kihúzta volna őket. És mivel az anyjuk bent a házban a kisbabát, Sparrow-t rakta le éppen a kiságyba, Ridge most Foxra volt bízva. Gyerünk, Ridge, húzd ki azokat a vackokat. Nekem mennem kell. Ridge álmodozó tekintettel a bátyjára nézett. Én miért nem mehetek veled? Mert te csak nyolcéves vagy, és még ezt a nyavalyás paradicsomágyást sem tudod kigyomlálni. Fox bosszúsan átlépdelt a sorok felett Ridge felére, és lekuporodva gyomlálni kezdett. De tudom. Amint Fox remélte is, Ridge megsértődött, és dühödten kezdte tépkedni a gazokat. Fox felegyenesedett, és farmernadrágja szárába törölte a kezét. Magas, sovány fiú volt, zabolátlan barna haja kócos keretbe fogta csontos arcát. Barna szeme elégedetten csillogott, amint odacsörtetett a permetezőért. Lecsapta Ridge mellé. Ne felejtsd el meglocsolni őket ezzel a szarral. Átvágott az udvaron, megkerülve a konyhakert szélén a valamikori kőkunyhó maradványait: három alacsony falat és a kémény egy darabját, amit sűrűn benőtt a lonc meg a vad hajnalka. A fiú kikerülte a csirkékre borított vesszőkosarakat, a köztük csipegető kotlósokkal, elment a kecskék udvara mellett, ahol két anyakecske ácsorgott unottan, és eloldalazott az anyja gyógynövényágyásai mellett. A nagyrészt szülei által épített ház konyhájába tartott. A nagy
konyhában a pultokat anyja különböző projektjeinek a kellékei borították: befőttesüvegek, fedelek, több tubus gyertyaviasz, gyertyabél. Fox tudta, hogy a Hawkins-völgyben és a környékén a legtöbb ember különös hippiknek véli a családját, de ez nem zavarta, mivel általában jól kijöttek egymással. Az emberek örömmel megvették tőlük a tojást meg a terményeiket, az anyja hímzéseit, a kézzel mártott gyertyákat és egyéb kézműves termékeket, és szívesen felfogadták az apját, ha valamit építtetni akartak. Fox megmosdott a csapnál, aztán átkutatta a konyhaszekrényeket, és bekukkantott a kamrába is, hátha talál valamit, ami nem bioétel. Na hiszen. Az valóságos csoda lenne. Majd átkerekezik a piacra de persze arra, amelyik a városon kívül van, és a megtakarított pénzén vesz pár csomag Little Debbie meg Nutter Butter kekszet. Bejött a konyhába az anyja. Hosszú hajfonatát hátradobta a válláról, amelyet szabadon hagyott a pamutruha. Végeztetek? Én igen, és Ridge is majdnem. Joanna az ablakhoz lépett. A keze automatikusan mozdult, hogy lesimítsa a fiú haját, aztán kezét Fox nyakán nyugtatva kinézett a kisebbik fiára. Van egy kis répatorta meg vegetáriánus fasírt, ha akarsz vinni. Aha. Frászt. Kösz, nem. Megleszek. Fox tisztában volt vele, hogy az anyja tudja, húst fog enni meg finomított cukrot, és azzal is tisztában volt, hogy az asszony tudja, hogy ő tudja, de nem nyaggatta miatta. Az anyja komolyan gondolta, hogy mindenkinek joga van a választáshoz. Érezd jól magad. Úgy lesz. Fox? Ahogy az asszony ott állt az ablak előtt, a beeső fény glóriát vont a feje köré. Boldog születésnapot. Kösz, anya. És a Little Debbie-re gondolva Fox kiviharzott, hogy a ház előtt felpattanjon a kerékpárjára, és elinduljon a nagy kalandra. Az örege még aludt, amikor Gage néhány dolgot bedobált a hátizsákjába. A fiú hallotta a horkolását a vékony falon át az ócska, parányi lakásban a bowlingszalon felett, ahol az öreg dolgozott: a padlót söpörte, a klotyót takarította, és elvégzett minden egyéb munkát, amit csak Cal apja kitalált neki. Bár Gage még csak holnap lesz tízéves, tudta, miért tartotta meg az öregét Mr. Hawkins, miért lakhattak az öregével ingyen a lakásban arra hivatkozva, hogy az apja az épület karbantartója. Mr. Hawkins sajnálta őket főleg Gage-et, akinek egy hitvány alkoholista anyátlan gyermekeként kellett élnie. Mások is sajnálták, ami feldühítette Gage-et. De Mr. Hawkins nem. Ő sosem mutatta ki a sajnálkozását. És minden alkalommal, mikor Gage valamit segített a bowlingszalonban, Mr. Hawkins egy cinkos kacsintás kíséretében készpénzben fizetett neki, úgy, hogy az apja ne tudjon róla. Természetesen tudta, a fenébe is, mindenki tudta, hogy Bill Turner időnként elverte a gyerekét. De Mr. Hawkins volt az egyetlen, aki valaha is leült Gage-dzsel, és megkérdezte tőle, hogy ő mit akar. Szóljanak a zsaruknak vagy a szociális szolgálatnak, vagy akar-e egy darabig vele és a családjával lakni. Gage nem kért a zsarukból, sem a jótékony lelkekből. Attól csak rosszabb lenne az egész. És bár mindenét odaadta volna, ha abban a szép házban lakhatna olyan emberekkel, akik rendes életet élnek, csak arra kérte Mr. Hawkinst, hogy ne rúgja ki az öregét.
Gage kevesebb verést kapott olyankor, amikor Mr. Hawkins bőven ellátta az apját munkával. Kivéve persze, amikor a jó öreg Bill bepiált, és jól eltángálta a fiát. Ha Mr. Hawkins tudta volna, mennyire elfajulnak ilyenkor a dolgok, kihívta volna a zsarukat. Úgyhogy a fiú nem szólt róla, és megtanulta elrejteni a verések nyomát, ahogyan a tegnap esti ütlegekét is. Gage óvatosan mozogva kiemelt három doboz hideg sört az apja készletéből. A tegnapi verésből származó fájdalmas hurkák a hátán meg a fenekén még mindig vörösen virítottak, és égtek mint a tűz. A fiú számított erre a verésre. Az apja mindig elverte a születésnapja előtt. Amint az anyja halálának évfordulója körül is. Ez a kettő volt a hagyományos, nagy verés. Máskor váratlan meglepetésként érték a fiút az ütlegek. De néha, főleg olyankor, amikor az öregének folyamatosan volt munkája, az ütések nem voltak erősek, éppen csak odalegyintett neki az apja, vagy megtaszította. Gage nem törődött vele, hogy csendesen mozogjon, amikor az apja szobája felé indult. Bill Turnert legfeljebb egy légiriadó tudta volna felébreszteni részeg álmából. A szoba bűzlött a sör, a verejték és a dohányfüst áporodott szagától. Gage elfintorította csinos arcát. Elvette a fél csomag Marlborót az asztalról. Az örege úgysem emlékszik majd rá, maradt-e cigarettája, úgyhogy nincs mitől tartania. Minden lelkifurdalás nélkül kinyitotta a férfi tárcáját, és kivett belőle három egydollárost meg egy ötöst. Ránézett az apjára, amint a zsebébe süllyesztette a bankjegyeket. Bill boxeralsóra vetkőzve, kiterülve feküdt az ágyon, és nyitott szájjal horkolt. A nadrágszíj, amellyel elverte a fiát az előző este, a padlón hevert, koszos ingek, zoknik és a farmernadrágja társaságában. Egy pillanatig, épp csak egy pillanatig átvillant Gage agyán, valami őrült elégtételként, a kép látta magát, amint felemeli a szíjat, magasra lendíti, aztán nagy csattanással, erősen lesújt vele az apja megereszkedett, csupasz hasára. Meglátjuk, tetszik-e neked. De az asztalon, a teli hamutartó meg az üres üveg mellett ott állt Gage anyjának mosolygós fényképe. Állítólag Gage hasonlított rá, neki is sötét haja, fátyolos zöld szeme és telt az ajka. Valaha kínosnak érezte, hogy egy nőhöz hasonlítják. De mostanában, mióta azt az egyetlen fotót kivéve minden emlékkép megfakult a fejében, amióta nem hallotta magában az anyja hangját, és nem emlékezett az illatára sem, erőt merített belőle. Úgy nézett ki, mint az édesanyja. Néha azt képzelte, hogy az a férfi, aki szinte minden éjjel részeg álomba itta magát, nem az igazi apja. Az ő apja okos volt, bátor és valahogy nyughatatlan. Aztán ránézett az öregére, és tudta, hogy ez az egész egy nagy lószar. A szobából kifelé menet beintett a vén gazembernek. Kézben kell vinnie a hátizsákját. Nem létezik, hogy fel tudja venni a hurkás hátára. Lement a külső lépcsőn, és hátrament, ahol leláncolva tartotta harmadkézből származó biciklijét. A fájdalom ellenére szélesen elvigyorodott, amint felült rá. A következő huszonnégy órában szabad lesz. Úgy beszélték meg, hogy a város nyugati szélén találkoznak, ahol az erdő majdnem az út kanyarulatáig ért. A középosztálybeli fiú, a hippi srác és az iszákos fia. Ugyanazon a napon volt a születésnapjuk, július hetedikén. Cal a washingtoni megyei kórház szülőszobáján sírt fel először, miközben az anyja fáradtan pihegett, az apja pedig
könnyezett. Fox a különös kis farmhaz hálószobájában verekedte magát a napvilágra, ahol nevető apja keze várta, miközben Bob Dylan énekelte a Lay, Lady, Lay kezdetű dalt a lemezjátszón, és levendulaillatú gyertyák égtek az asztalon. Gage pedig a marylandi hatvanötös úton száguldó mentőautóban küzdötte ki magát halálra rémült anyjából. Most Gage érkezett elsőként, és a kerékpárt a fák közé tolta, ahol nem láthatják meg az úton közlekedők sem a biciklit, sem őt. Aztán leült a földre, és rágyújtott aznap délután az első cigarettájára. Egy kissé mindig felkavarodott tőle a gyomra, de a rágyújtás kihívó engedetlensége kárpótolta a hányingerért. Ült, szívta a cigarettát az árnyas fák alatt, és azt képzelte, hogy egy erdei ösvényen jár Coloradóban vagy egy párás dél-amerikai dzsungelben. Bárhol, csak nem itt. Három pöfékelés után először szívta le óvatosan a füstöt, amikor a köves földúton közeledő kerekek zaját meghallotta. Fox tartott felé a fák között a Villám nyergében. Azért nevezték így a kerékpárját, mert az apja villámokat festett a kormányára. Fox apja nagyon vagány volt ilyen dolgokban. Szia, Turner. O Dell tartotta elé Gage a cigarettát. Mindketten tudták, hogy Fox csak azért vette el, nehogy a többiek strébernek nézzék. Úgyhogy sietősen beleszívott, aztán visszaadta. Gage a Villám kormányára kötözött szatyor felé intett a fejével. Mit hoztál? Mindenféle kekszet. Little Debbie-t, Nutter Buttert meg almás és cseresznyés sutit. Ez derék. Én három dobozos Budot hoztam ma éjszakára. Fox szeme majdnem kiugrott a helyéről. Nem kamuzol? Nem kamuzok. Az öregem kiütötte magát. Nem fogja észrevenni. Hoztam valami mást is. A múlt havi Penthouse magazint. Nem igaz. Egy rakás szemét alatt tartja a fürdőszobában. Hadd nézzem. Majd. A sörrel. Mindketten felpillantottak, amint Cal végigvonszolta biciklijét a göröngyös úton. Szia, seggfej köszönt neki Fox. Sziasztok, balfékek. Miután testvéri szeretettel üdvözölték egymást, a kerékpárokat beljebb tolták az erdőben, aztán letértek a keskeny ösvényről. Miután a bicikliket biztonságosan elhelyezték, elővették és elosztották egymást közt az ellátmányt. Jézusom, Hawkins, mit pakolt ebbe a mamád? Majd ha eszed, nem fogsz panaszkodni Cal karja már alig bírta a kosár súlyát. Ráförmedt Gage-re. Vedd föl a hátizsákodat, és segíts nekem. Nem veszem. De azért felcsapta a piknikkosár fedelét, és miután nagyot füttyentett a Tupperware edények láttán, pár dobozt a hátizsákjába süllyesztett. Te is rakjál el pár dolgot, O Dell, különben lemegy a nap, mire odaérünk a Hester-tóhoz. A francba. Fox előhúzott egy termoszt, és beleállította a saját hátizsákjába. Most elég könnyű, Sally?
Kapd be! Nekem itt van ez a kosár, és még a hátizsákom is. Nekem meg itt van, amit a piacon vettem, meg a hátizsák. Fox leemelte nagy becsben tartott rádióját a kerékpárról. Te viszed a zajládát, Turner. Gage vállat vont, és átvette a rádiót. Akkor én választom a zenét. Rapet ne! szólalt meg Cal és Fox egyszerre, de Gage csak elvigyorodott menet közben, és addig csavargatta az állomáskeresőt, amíg talált valami csörömpölést. Nagyokat nyögve és egymást ugratva végre útra keltek. A sűrű, zöld lombok alatt kevésbé érezték a nap perzselő sugarait meg a nyári forróságot. A terebélyes nyárfák és a hatalmas tölgyek koronáján át itt-ott bekukucskált az opálos kék ég egy-egy darabkája. A patak kanyarulata felé vették az irányt, miközben az Aerosmith gyorsabb tempóra sarkallta őket. Gage hozott egy Penthouse-t jelentette be Fox. A pucér magazin, te gyagya tette hozzá Cal értetlen arcát látva. Aha. Aha. Gyerünk, Turner, vedd elő. Majd ha letáboroztunk, és felbontottuk a sört. Sört! Cal ösztönösen hátrapillantott, nem termett-e ott mögötte valami csoda folytán az anyja. Hoztál sört? Három dobozzal erősítette meg Gage, hencegve. És bagót is. Hát nem szuper? bokszolt bele Fox játékosan Cal vállába. Ez a legeslegjobb születésnapunk. Az helyeselt Cal, de titokban halálra rémült. Sör, cigaretta és meztelen nők képei. Ha ezt az anyja valaha is megtudja, szobafogságra ítéli harmincéves koráig. És ebben még nincs benne, hogy hazudott is. Sem az, hogy éppen a Hawkins-erdőn vág át, hogy a kifejezetten tiltott helynek számító Pogánykőnél táborozzon éjszakára. Ha ezt mind tudnák, élete végéig tartó szobafogságot kapna. Ne aggódj már. Amint Gage egyik kezéből a másikba vette át a hátizsákot, hetyke fény villant a tekintetében. Ez az egész nagyon szuper. Nem aggódom felelte Cal, de azért összerezzent, mikor egy kövér szajkó kivágódott a fák közül, bosszús kiáltást hallatva.
2 A Hester-tó szintén tiltott hely volt Cal világában, ami miatt csak még ellenállhatatlanabbnak tűnt. A fák sűrűjében rejtőző barna vizű tavacskában, amelyet a kanyargó Antietam-patak táplált, állítólag egy különös, az első telepesek közül való lány szelleme kísértett, aki valaha régen itt fulladt vízbe. Az anyja gyakran mesélt róla, hogy egy fiú belefulladt a tóba, amikor ő még kislány volt, ami anya logikája szerint kiváló ok arra, hogy Calnak tilos legyen bármikor is ott fürödnie. Állítólag ott volt a kisfiú szelleme is, elrejtőzve a víz alatt, és csak arra várt, hogy egy másik gyerek bokáját megragadva lehúzhassa a tó fenekére, hogy legyen játszótársa. Cal azon a nyáron már kétszer is fürdött ott a félelemtől és az izgatottságtól szédülten. És esküdni mert volna, hogy mindkét alkalommal érezte, amint csontos ujjak súrolják a bokáját. A víz szélén buzogányok sűrű erdeje nőtt, a csúszós part mentén pedig nagy csoportokban virított a narancssárga vadliliom, amit Cal anyja úgy szeretett. Legyezőként szétterülő páfrányok kúsztak fel a sziklás lejtőn meg szúrós indájú szeder, amelynek érett gyümölcse bíborra festette az ember ujját, mintha vérezne. Mikor legutóbb itt jártak, Cal látott egy fekete kígyót, mely felfelé kúszott a lejtőn, alig érintve a szederindákat. Fox nagyot kiáltva lehajította a földre a hátizsákját, másodperceken belül leráncigálta a cipőjét, az ingét, a farmernadrágját, és hatalmas csapásokkal szelte a vizet nem törődve kígyókkal, sem szellemekkel, sem bármi mással, ami esetleg a víz átláthatatlan barna felszíne alatt lehet. Gyertek már, ti gyáva nyulak! Fox, mint egy fóka, alábukott, majd újra felbukkant a vízben. Cal leült, kioldotta Converse All Stars tornacipőjét, és gondosan betömte a zokniját a cipőorrba. Miközben Fox tovább csapkodott és fröcskölt, Cal odapillantott Gage-re, aki csak állt a vízre bámulva. Bemész? Nemtom. Cal lehúzta az ingét, és megszokásból összehajtogatta. Ez is benne van a tervben. Nem tudjuk kipipálni, ha nem csináljuk meg mindnyájan. Igen, igen. De Gage csak állt, míg Cal gatyára vetkőzött. Mindnyájunknak be kell menni, hogy dacoljunk az istenekkel, meg ilyesmi. Gage vállat vonva lerúgta a cipőjét. Menj már, vagy talán homokos vagy? Nézni akarod, ahogy levetkőzöm? Marha. Szemüvegét a bal cipőjébe süllyesztve Cal nagy levegőt vett, és boldogan, hogy csak homályosan lát, beugrott. A víz hidege váratlan sokkhatásként érte. Fox azonnal vizet fröcskölt az arcába, aztán elúszott a buzogányerdő felé, mielőtt Cal viszonozhatta volna a támadást. Épp amikor Calnak sikerült kidörgölnie a vizet rövidlátó szeméből, Gage beugrott melléje, és ő is telefröcskölte vízzel az arcát. Jézusom, srácok! Gage a kutyaúszással akkora hullámokat vert, hogy Cal inkább távolabb ment. Hármuk közül ő úszott a legjobban. Fox gyors volt, de hamar elfogyott az ereje. Gage pedig, nos hát Gage úgy támadt a vízre, mintha le akarná birkózni. Cal kicsit aggódott bár a lelke mélyén örömmel töltötte el a gondolat, hogy egy nap majd használnia kell azt az életmentő technikát, amire az apja tanította a kerti medencéjükben,
hogy megmentse Gage-et a vízbefúlástól. Éppen arra gondolt, hogy Gage és Fox majd hálával és csodálattal bámul rá, amikor egy kéz megragadta a bokáját, és a víz alá rántotta. Habár Cal tudta, hogy Fox húzta le a mélybe, a szíve mégis a torkában dobogott, amint a víz összezárult felette. Kapálózni kezdett, elfeledve mindent, amit tanult; elfogta a pánik. Épp sikerült egy rúgással kiszabadítania a bokáját, és erőt gyűjtött, hogy fellökje magát a víz fölé, amikor valami mozgást látott balra. Valami egy nő mintha siklott volna felé a vízen át. A haja lebegett fehér arca körül, a szeme pedig sötét üvegnek tűnt. Amint feléje nyújtotta a kezét, Cal rémült sikolyra nyitotta a száját, aztán vizet nyelve felküzdötte magát a felszínre. Nevetést hallott mindenütt maga körül, fémes hangon visszhangzott körülötte, mint a zene a régi tranzisztoros rádióból, amit az apja néhanapján hallgatott. Rettegéstől elszorult torokkal, csapkodva, fröcskölve igyekezett a part felé. Láttam, láttam a vízben, láttam küzdötte ki magából a szavakat, amint megpróbált a partra mászni. Jött utána, úgy képzelte, olyan gyorsan, mint egy cápa. Lelki szemeivel látta, hogy a szája nyitva van, és késként villognak benne az éles fogak. Kifelé! Kifelé a vízből! Lihegve, négykézláb mászott felfelé a csúszós növényeken, és hátrafordulva látta, amint a barátai a vizet tapossák. Ott van a lány a vízben! mondta szinte sírva, és lehajolva a szemüvegét keresgélte a cipőjében. Láttam! Gyertek ki! Siessetek! Ó, a kísértet! Segítség, segítség! gurgulázó hangokat hallatva Fox a víz alá süllyedt. Cal talpra ugrott, és ökölbe szorította a kezét. Dühös és egyben rémült hangja belehasított a csöndes nyári levegőbe. Gyertek ki, a francba! Gage arcán elhalt a vigyor. Összehúzott szemmel nézett Calra, aztán megragadta Foxot a karjánál fogva, mikor előbukkant a vízből. Kimegyünk. Ugyan már! Csak szarakodik, mert lenyomtam a vízbe. Nem szarakodik. Vagy megijesztette Gage hangja, vagy látta Cal arcán, hogy nem tréfál. Mindenesetre Fox kilőtte magát a part felé, s rémülten párszor még hátra is pillantott a válla fölött. Gage követte, hanyag kutyaúszással, mintha csak azt szeretné, hogy történjen valami. Mikor a barátai kimásztak a vízből, Cal leült a földre. Felhúzta a térdét, ráhajtotta a homlokát, és reszketni kezdett. Ugyan, ember. Csöpögő alsónadrágjában Fox egyik lábáról a másikra állt. Épp csak lehúztalak egy kicsit, te meg rögtön kiakadsz. Csak hülyéskedtünk. Láttam a lányt. Fox leguggolt, és hátralökte arcába tapadó nedves haját. Haver, te nem látsz semmit azok nélkül a szódásszemüvegek nélkül. Pofa be, O Dell Gage is leguggolt. Mit láttál, Cal? Őt. A lányt. A rengeteg haja ott úszott körülötte, és a szeme, ember, olyan fekete volt, mint a cápának a filmben. Ilyen hosszú ruha volt rajta, hosszú ujjakkal meg minden, és felém nyúlt, mintha meg akarna ragadni A csontos ujjaival vágott közbe Fox, sikertelenül próbálkozva lekicsinylő hangot megütni. Nem voltak csontosak. Cal felemelte a fejét. A lencsék mögött rémült volt a tekintete. Azt gondoltam, az lesz, de olyan valóságosnak nézett ki. Nem úgy, mint egy szellem,
vagy egy csontváz. Istenem, láttam őt, nem hazudok. Jézusom. Fox még egy fél méterrel távolabb mászott a víztől, aztán átkozódni kezdett, amint a karját megsebezték a szederindák. A francba, most vérzek. Kitépett egy marék füvet, és letörölte vele a karcolásokból szivárgó vért. Eszedbe ne jusson! Cal látta, Gage hogyan bámul a vízre; vajon mi történne csillogott a szemében. Senki nem megy be. Te különben sem úszol elég jól, hogy megpróbáld. Hogyhogy egyedül te láttad? Nem tudom, de nem is érdekel. Csak el akarok menni innen. Cal felugrott, és felkapta az alsógatyáját. Mielőtt belebújhatott volna, meglátta Gage hátát. Te jó ég! Pocsékul el van intézve a hátad! Az öregem beszívott tegnap este. Nem nagy ügy. Apám! Fox odament, hogy megnézze. Ez fájni fog. A víz lehűtötte. Van nálam elsősegélydoboz kezdte Cal, de Gage letorkollta. Azt mondtam, nem nagy ügy. Felkapta az ingét és belebújt. Ha ti ketten nem vagytok elég tökösek, hogy újra bemenjünk, és lássuk, mi történik, akkor akár mehetünk is tovább. Én nem vagyok elég tökös mondta Cal olyan fapofával, hogy Gage felröhögött. Akkor vedd fel a gatyádat, ne kelljen azon törnöm a fejem, mi a fene lóg a lábad között. Fox felbontotta a Little Debbie-t meg az egyik doboz oldalát a hatos csomagból, amit a piacon vett. A tónál történt incidens meg a hurkák Gage hátán túl fontosak voltak ahhoz, hogy beszéljenek róluk. Inkább, még mindig csöpögő hajjal ismét gyalogolni kezdtek kekszet rágcsálva és megosztva egymás közt a meleg kólát. De miközben Bon Jovi arról énekelt, hogy már félúton járnak, Cal azon töprengett, amit látott. Vajon miért ő látta egyedül? Hogy lehetett a lány arca olyan tisztán kivehető a zavaros vízben, mikor a szemüvege a cipője orrában volt? Hogyan láthatta? Minél távolabb került a tó, annál könnyebb volt elhitetnie magával, hogy csak képzelte az egészet. Nem mintha ezt valaha is bevallaná, de lehetséges, hogy csak kiborult. A hőségben megszáradt nedves bőre, és kiverte az izzadság. Erről eszébe jutott, vajon Gage hogy tudja elviselni a fájós hátához tapadó inget. Mert, öcsém, azok a hurkák csupa vörösek meg dagadtak voltak, és biztos nagyon fájtak. Többször látta már Gage-t, miután az öreg Turner elkapta, de a verésnyom a hátán még sosem volt ennyire ronda. Bárcsak megengedné neki, hogy valami kenőcsöt kenjen rá. Mi van, ha elfertőződik? Mi van, ha vérmérgezést kap és elveszti az eszméletét, vagy valami ilyesmi, útban a Pogánykő felé? Akkor elküldené Foxot segítségért, igen, azt tenné, segítségért küldené Foxot, ő pedig ott maradna Gage-dzel és kezelné a sebét, és megitatná, nehogy hogy is mondják? dehidratálódjon. Persze mindnyájan szorulnának, ha az apjának érte kellene jönni, de Gage meggyógyulna. Talán börtönbe zárnák Gage apját. Akkor mi történne, Gage-nek árvaházba kéne mennie? Majdnem ugyanolyan ijesztő volt erre gondolni, mint a nőre a tóban. Megálltak, hogy pihenjenek. Leültek az árnyékba, hogy együtt elszívják Gage egyik lopott Marlboróját. Még mindig elszédült tőle, de valahogy kellemes volt ott ülni erdőben egy sereg feleselő madár között. Itt is táborozhatnánk mondta Cal félig magának. Szó sem lehet róla bokszolt bele Fox a vállába. A Pogánykőnél lépünk át a tizedik
évünkbe. Nem változtatunk a terven. Egy órán belül ott leszünk. Igaz, Gage? Aha. Gyorsabban haladnánk, ha ti nem hoztatok volna annyi szart magatokkal. Nem emlékszem, hogy visszautasítottad volna a Little Debbie-t emlékeztette Fox. Senki nem utasítja vissza a Little Debbie-t. Hát Elnyomta a cigarettát, aztán egy követ rakott a csikkre. Nyergeljünk, huszárok. Senki nem járt erre. Cal tudta, hogy ez nem igaz, tudta, hogy a szarvasbőgés idején vadásztak ezekben az erdőkben. De úgy tűnt, mintha senki nem járna erre. A másik két alkalommal, mikor hagyta magát rábeszélni, hogy elmenjenek egészen a Pogánykőig, ugyanezt érezte. És akkor mindkét alkalommal kora reggel indultak, nem délután. Kettőre már újra ki is értek innen. Most, a karórája szerint már majdnem négy óra volt. Az elfogyasztott keksz ellenére szinte korgott a gyomra, szeretett volna újból megállni, és megnézni, hogy mit pakolt az anyja abba a nyavalyás kosárba. De Gage csörtetett előre, minél előbb oda akart érni Pogánykőhöz. A föld a tisztáson megperzseltnek tűnt, mintha tűz tombolt volna a fák között, és mindent felégetett volna. Szinte tökéletes kör alakú tisztást tölgyek szegélyezték, meg akác, és a vadszeder indái. A közepén egyetlen kő volt, amely egyméternyire kiállt a megperzselődött földből, amelynek a teteje lapos volt, mint egy asztal. Egyesek azt mondták, olyan, mint egy oltár. Az emberek, ha egyáltalán beszéltek róla, azt mondták, a Pogánykő csak egy nagy szikla, amely kibújt a földből. A talajt pedig ásványok színezték el vagy egy föld alatti árok vagy talán barlangok. De mások, akik általában szívesebben beszéltek róla, emlegették azt az éjszakát, amikor tizenhárom ember itt lelte halálát, elevenen elégtek ezen a tisztáson. Boszorkányság, mondták egyesek, a sátán imádása, mondták mások. Egy másik elmélet szerint ellenséges indiánok egy csoportja ölte meg őket, aztán elégették a tetemeket. De bármi legyen is a valóság, a halvány szürke kő emlékműként magasodott a koromfekete talaj fölé. Megcsináltuk! Fox ledobta a hátizsákját meg a szatyrát, aztán előrerohant, és körbetáncolta a sziklát. Hát nem szuper? Nem szuper? Senki sem tudja, a vagyunk. És egész éjjel azt csinálhatunk, amit akarunk. Amit csak akarunk az erdő közepén tette hozzá Cal. Tévé és hűtőszekrény nélkül. Fox hátracsapta a fejét, és nagyot kiáltott. A hangja visszhangzott a fák között. Látjátok? Senki sem hall minket. Akár nindzsák vagy űrlények is támadhatnának ránk, nem hallaná meg senki. Ettől egy cseppet sem enyhült a görcs Cal gyomrában. Fát kell gyűjtenünk a tábortűzhöz. A kiscserkésznek igaza van helyeselt Gage. Ti, fiúk keressetek fát, én meg a patakba rakom a sört meg a kólát, hogy lehűljön. A maga rendszerető módján Cal először berendezte a tábort. Az étel az egyik szegletbe, a ruhák a másikba, a harmadikba pedig a szerszámok. Cserkészkésével és az iránytűvel a zsebében elindult, hogy gallyakat és kis ágakat gyűjtsön. A szederindák beléakaszkodtak és megsebezték, ahogy átvágott köztük. Mivel tele volt fával a keze, nem vette észre, hogy a véréből pár csepp a földre hullt a tisztás szélén. És azt sem látta, ahogy a vére sistereg és füstöl, amint magába szívja a megperzselt föld. Fox a zajládát a sziklára állította, úgyhogy Madcor meg a U2 és a Doors zenéje mellett vertek tábort. Cal mutatását követve tábortüzet raktak, de még nem gyújtották meg, amíg fent volt a nap.
Izzadtan és mocskosan leültek a földre, hogy két kézzel és hatalmas étvággyal nekiessenek a piknikkosárnak. Az ismerős ízek jólesően megtöltötték Cal gyomrát, megnyugtatták. Úgy gondolta, érdemes volt pár órán át cipelnie a kosarat. Jóllakottan hanyatt dőltek, és az eget bámulták. Szerintetek azok az emberek tényleg itt haltak meg? tűnődött Gage. A könyvtárban találtam erről könyveket felelte Cal. Hogy egy ismeretlen eredetű tűz tört ki, és ezek az emberek elégtek benne. Furcsa, hogy éppen itt voltak. Mi is itt vagyunk. Gage helyeslően felhorkantott. A mamám szerint az első fehér emberek, akik itt letelepedtek, puritánok voltak. Fox hatalmas rózsaszín buborékot fújt a rágógumival. Valamiféle radikális puritánok voltak, vagy mi. A vallásszabadságért jöttek ide, de valójában úgy értették, hogy mindenki fogadja el az ő hitüket. A mamám szerint sok ember így van a vallással. Én ezt nem értem. Gage azt gondolta, érti, vagy legalábbis részben. Sok a gonosz ember, és még ha nem is gonoszok, sokan képzelik különbnek magukat másoknál. Gyakran tapasztalta ezt, érezte abból, ahogy az emberek ránéztek. És gondoljátok, hogy boszorkányok voltak, a Hawkins-völgyben lakó emberek pedig megégették őket máglyán, vagy valami? Fox hasra fordult. A mamám azt mondja, a boszorkányság is olyan, mint valami vallás. A mamád ütődött. Mivel ezt Gage mondta és tréfálkozva, Fox szélesen elvigyorodott. Mi mindnyájan ütődöttek vagyunk. Szerintem erre inni kell. Gage feltápászkodott. Igyunk meg közösen egy sört, a többi hadd hűljön. Amint Gage elballagott a patak felé, Cal és Fox összenézett. Te ittál már sört? kérdezte Cal. Nem. Te? Viccelsz? Kólát is csak különleges alkalmakkor ihatok. Mi lesz, ha berúgunk, és elájulunk? Apa néha iszik sört. Ő nem szokott berúgni. Nem hinném. Elhallgattak, mikor Gage visszatért a csöpögő sörösdobozzal. Na. Ezzel azt ünnepeljük, tudjátok, hogy éjféltől már nem leszünk gyerekek. Talán csak éjfél után kéne meginnunk vélekedett Cal. Majd akkor megisszuk a másodikat. Ez olyan.. olyan, mint egy szertartás. A csendes erdőben hangosnak tűnt, ahogy Gage felpattintotta a doboz fedelét. Calnak a hang szinte olyan ijesztőnek tűnt, mint egy pisztolylövés. A sör szaga azonnal megcsapta az orrát. Savanyúnak érezte, és eltűnődött, vajon az íze is ilyen lehet-e. Gage fél kézzel a magasba emelte a sört, mintha egy kard markolatát fogná. Aztán leengedte, és nagyot kortyolt a dobozból. Nem sikerült egészen lepleznie a reakcióját. Az arca összerándult, mintha valami furcsán kellemetlen dolgot kóstolt volna. Az arca kipirult, amint elakadó lélegzettel szusszant egyet. Még mindig elég meleg, de köhintett, de azért megjárja. Most ti jöttök. Átadta Foxnak a dobozt. Fox vállat vonva átvette, utánozta Gage mozdulatait. Mindenki tudta róla, hogy Fox ugrik a legkisebb kihívásra is. Fúj. Olyan az íze, mint a pisinek.
Te már kóstoltad? Fox horkantva felnevetett, és továbbadta a dobozt Calnak. Te jössz. Cal a dobozt vizsgálgatta. Egy korty sörtől nem fog meghalni, gondolta. Úgyhogy vett egy mély lélegzetet, és ivott egy keveset. A gyomra összerándult tőle, a szeme pedig könnyes lett. Visszaadta a dobozt Gage-nek. Tényleg pisi íze van. Gondolom, nem az íze miatt isszák az emberek, hanem azért, ahogy érzik magukat tőle. Gage újra belekortyolt, mert tudni akarta, hogyan érzi magát tőle. Törökülésben ültek a kör alakú tisztáson, a térdük összeért, és kézről kézre adták a sört. Cal gyomra forgott, de nem érzett hányingert, nem kifejezetten. A feje is forgott, és hirtelen jókedve lett. És a sörtől tele lett a hólyagja. Mikor felállt, forgott vele az egész világ, amitől megállíthatatlanul vihogni kezdett, amint egy fa felé botorkált. Lehúzta a cipzárját, és megcélozta a fát, de a fa egyfolytában mozgott. Fox az egyik cigarettát próbálta meggyújtani éppen, amikor Cal visszabotladozott. Azt is körbeadták, amíg csak Cal majdnem tízéves gyomra fel nem lázadt. Félrekúszott, és mindent kiadott magából, aztán visszamászott, és csak feküdt a hátán, a szemét becsukva, és azt kívánta, bárcsak megállna végre a föld forgása. Úgy érezte, mintha újra a tóban fürdene, és valami lassan lefelé húzná a mélybe. Mikor ismét a felszínre emelkedett, már csaknem alkonyat volt. Feltápászkodott, azt remélve, hogy nem fog újra hányni. A gyomrában és a fejében ürességet érzett, de nem volt már hányingere. Látta, hogy Fox a szikla köré fonódva alszik. Négykézláb a termoszhoz mászott, és amint leöblítette a torkából a sör meg a hányás ízét, végtelen hálával gondolt az anyjára a gondoskodásáért. Kissé jobban érezte magát. Ujjával megdörzsölte a szemét a szemüveg alatt, aztán meglátta Gage-t, aki a földön ült, a megrakott tábortűzre bámulva, amit még mindig nem gyújtottak meg. Jó reggelt, Sally. Cal halványan elmosolyodott, és odament hozzá. Nem tudom, hogy kell ezt az izét meggyújtani. Arra gondoltam, már ideje volna, de kellett volna hozzá egy kis cserkész. Cal elvette a levél gyufát Gage-től, és több helyen meg gyújtotta a fa alá felhalmozott száraz faleveleket. Így jó lesz. Szélcsend van, és a tisztáson nincs semmi, ami meggyulladhatna. Ha kell, még rakhatunk rá, holnap pedig betemetjük, mielőtt elmegyünk. Rendben, tűzoltó parancsnok. Jól vagy? Aha. Azt hiszem, mindent kihánytam. Nem kellett volna sört hoznom. Cal vállat vonva Fox felé pillantott. Nincs semmi bajunk, és legalább nem izgatja a fantáziánkat, hogy milyen íze van. Tudjuk, hogy olyan íze van, mint a pisinek. Gage elmosolyodott. Én nem éreztem tőle gonosznak magam. Felkapott egy botot, és megpiszkálta vele az apró lángokat. Kíváncsi voltam, hogy gonosz leszek-e tőle, és úgy gondoltam, veled meg Foxszal kipróbálhatom. Ti vagytok a legjobb barátaim, úgyhogy veletek kipróbálhatom, hogy megtudjam, gonosz leszek-e tőle. És hogy érezted magad? Megfájdult a fejem. Még mindig fáj egy kicsit. Én nem lettem rosszul, mint te, csak majdnem. Megittam egy kólát, és attól jobban éreztem magam. Miért isznak az emberek ilyen átkozottul sokat, ha így érzik magukat tőle?
Nem tudom. Gage a térdére hajtotta a fejét. Sírt, amikor múlt éjjel elgyepált. Bőgött egész idő alatt, amíg a szíjjal vert. Miért akarná bárki is így érezni magát? Cal fél karjával átölelte Gage vállát, óvatosan, hogy ne érjen a hátán a hurkákhoz. Nem tudta, mit mondjon. Amint elég idős leszek, elmegyek innen. Lehet, hogy beállok a hadseregbe. Esetleg egy teherhajón keresek munkát vagy egy olajfúró tornyon. Gage szeme könnyektől fénylett, mikor felemelte a fejét. Lakhatsz nálunk is egy darabig mondta Cal. Annál rosszabb volna visszamenni. De pár órán belül tízéves leszek. Még pár év, és akkora leszek, mint ő. Talán még nagyobb is. Akkor nem engedem többé, hogy elverjen. Nem üthet meg többet. A francba. Gage megdörgölte az arcát. Keltsük fel Foxot. Ma éjjel senki sem aludhat. Fox panaszkodott és zsörtölődött, aztán elment pisilni, és hozott egy hideg kólát a patakból. Ezt együtt megitták, és kekszet ettek hozzá. Végül elővették a Penthouse-t. Cal látott már meztelen melleket. Lehetett látni ilyet a National Geographicban is a könyvtárban, csak tudni kellett, hol keresse az ember. De ezek itt másmilyenek voltak. Hé, fiúk, gondoltatok már arra, hogy csináljátok? kérdezte Cal. Ki nem? felelték egyszerre. Aki először csinálja, az mindent elmesél a másik kettőnek. Hogy milyen érzés folytatta Cal. És hogy hogy csináltad, és a lány mit csinált. Mindent. Esküdjünk meg. Az eskü szent volt. Gage ráköpött a kézfejére, és előrenyújtotta. Fox rácsapta a tenyerét, ráköpött a saját kézfejére, Cal pedig rátette a tenyerét. Esküszünk mondták egyszerre. Ültek a tűz körül, miközben beesteledett, és feljöttek a csillagok. Az erdő mélyén valahol egy bagoly huhogott. Már elfeledték a hosszú, izzasztó gyaloglást, a kísértetet a tóban és a sör okozta hányingert. Ezt minden évben megtehetnénk a születésnapunkon szólalt meg Cal. Még amikor már öregek leszünk is. Mondjuk harmincévesek, vagy ilyesmi. Ki kellene jönnünk ide együtt. Sört inni és pucér csajok képét nézegetni tette hozzál Fox. Esküd Ne vágott közbe éles hangon Gage. Én nem esküdhetek. Nem tudom, hová megyek majd, de az biztos, hogy valahová elmegyek. És nem tudom, hogy valaha visszatérek-e még. Akkor elmegyünk oda, ahol leszel, amikor tudunk. Mi örökké jó barátok maradunk. Ezen semmi sem változtathat, gondolta Cal, és magában megesküdött rá. Soha semmi nem változtathat rajta, Az órájára nézett. Hamarosan éjfél. Van egy ötletem. Elővette a cserkészkését, kinyitotta, és a tűzbe tartotta a pengét. Mit csinálsz? kérdezte Fox. Sterilizálom. Vagyis megtisztítom. Annyira átforrósodott, hogy el kellett húznia a tűztől. Ráfújt az ujjaira. Ahogy Gage mondta, ez olyan, mint egy szertartás. Tíz év az egy évtized. És szinte egész idő alatt ismertük egymást. Ugyanazon a napon születtünk. Ettől mi másmilyenek vagyunk mondta Cal, bizonytalanul keresgélve a szavakat. Különlegesek, azt hiszem. Jó barátok vagyunk. Mintha testvérek volnánk. Gage a késre nézett, aztán Calra pillantott. Vértestvérek. Aha.