Április -Ajándék készítés: -Tulipán varrása textilből a Nagymamáknak
Mondókák-rigmusok-versek: Vizuális tevékenységek: -Mese illusztráció -Zelk Zoltán: A három nyúl -Témajavaslat: -színes papírból kivágott tojás formák díszítése részarányos vágással -tojásformák díszítése filctollal, ceruzával Nemes Nagy Ágnes: Lila fecske (új ) Piros dróton ült a fecske, piros dróton lila folt, mert a fecske lila volt. Ült a dróton egymagában, ibolyaszín kiskabátban, lila volt a háta, szárnya, földre hullott lila árnya, gyufa-vékony, lila lábon álldogált a piros ágon, lila volt a szeme csíkja lila, mint a lila tinta. -Mintázás: -A baromfi udvar lakói. -Vers illusztráció: -Sün, nyúl mintázása -Témajavaslat: -Édesanyám, -Édesanyám és én -rajzolás ceruzával, zsírkrétával, filctollal Április volt, jött az este, meg sem mozdult az a fecske. Április volt, április, én hagytam ott végül is. Lila csőr, lila toll, most is ott ül valahol 2.old. 51.old.
április 25-én FMK-ban sport vetélkedő április 27-én - 10 órától majális : tánc, májusfa állítás Végh György: Virághozó április Elmúlt a tél, itt a tavasz, minden bokor újra éled, a földből a virágokat előhúzzák a tündérek. Április is segít nekik, megáll minden kicsi fánál- virágot tűz mindenhová: tavasz van ott, merre járt már. Virágot hint a friss szélbe, száll a színek zivatarjas merre elmegy, a kopár föld virágoktól tarkabarka. 50.old. 3.old.
Húsvéti versek gyakorlása, ismétlése április 23.-án tartottuk a Föld napját Erre az alkalomra minden gyermek hozott egy virágpalántát, melyet délután közösen a szülőkkel együtt elültettünk az óvoda udvarán a kiskertünkben. Locsolóvers: Itt a húsvét, eljött végre A szép lányok örömére Mert a lányok szép virágok Illatos víz illik rájuk Ne fuss hát el, szép virágom, Locsolónak csók jár, három. Nyuszi fülét hegyezi Nyuszi fülét hegyezi, (két mutatóujjunkkal fülecskét csinálunk) Nagy bajuszát pödöri (képzeletbeli bajusz pödrése) Répát eszik, rop, rop, rop. (répa ropogtatását utánozzuk) Nagyot ugrik, hopp, hopp, hopp.(ugrálunk mint a nyuszik) Két kiskakas összeveszett 4.old. Két kiskakas összeveszett, A verembe beleesett. Szil, szál, szalmaszál, Eredj pajtás, te hunyjál. Virágpalánták ültetése, majd a föld köszöntés egy nagy közös énekléssel. 49.old.
Fésűs Éva: Húsvét Bokrok alján piros tojást leltem, azt mesélik, nyuszi járt a kertben. Megkérdeztem mind az ibolyákat, rám nevettek: ilyet sose láttak! Azt se bánom, ha tavaszi tréfa, bárhogy történt, minden olyan szép ma! Hajnalhangú madarak üzennek, csengő réten barikák születtek. 48.old. április 21-én szombaton Munkanap ügyelet az oviban Barkás ágon szellő fuvolázik, illeg- billeg lilaruhás jácint. Vendég is jön, mosdik már a macska, zöld szemében aranysugaracska. 5.old.
Készülődés az Anyáknapi ünnepségre és a Föld napjára. (ápr. 22.) Nadányi Zoltán: Anyu Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. 6.old. 47.old.
Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. "Anyu, anyu! Anyu!" hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel. "Anyu! Anyu! Anyu!" most is kiabálom. Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag; látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged. 46.old. 7.old.
Á prilis 20.-án - pénteken kirándulni voltunk a Nagytétényi kastélyban A második foglalkozáson vettünk részt. Anyák napjára - Ma gyar népköltés Úgy repültem, mint a madár! Pedig szárnyam nincsen. Virágot is hoztam Neked! Pedig kertem sincsen. A szeretet az én szárnyam, szívem az én kertem. Anyák napján köszöntelek, édesanyám, lelkem. 1. Drámajáték 2. Kézműves foglalkozás Barokk kori nyakék vagy karkötő készítése filc anyagból díszítés kövekkel, strasszokkal, farkasfoggal 3. A kiállítás egy újabb részének megtekintése. -szerzetesek szobája -érdekes feladatok megoldása csoport munkában. 8.old. 45.old.
április 19-én - csütörtökön -délelőtt a fókák csapattal korcsolyázni voltunk -16 órától: Néptánc nyílt nap volt -16.30 -tól: szülői értekezletet tartottunk. Veress Miklós: Vaseszű Mihók Megkérdeztem az apám, hátha megmondja talán: miből van a vas, miből van a víz. Azt felelte az apám: Ezt se tudod, kiskomám! Vasból van a vas, vízből van a víz. Megkérdeztem az anyám, hátha megmondja talán: miből van a só, miből van a sár. Azt felelte az anyám: Ezt se tudod, kiskomám! Sóból van a só, sárból van a sár. Most már én is okos vagyok, mindentudó szemem ragyog: apából van az apám, anyából van az anyám. Én meg gyerekből vagyok. 44.old. 9.old.
Donászy Magda: Nagymaminak Anyák napján reggel, Mikor a nap felkel, Nagymamikám elé állok sok-sok szeretettel. Édes jó anyámat fölnevelted nékem, Most én értem fárad, mint anyámért régen. Ha nincs itt, hiányzik, jöttét várva-várom, nála jobb nagymami nincs is a világon. Mesét mond, ha kérem, főz, vasal naponta, mintha mindnyájunknak édesanyja volna. 10.old. Anyák napján reggel, mikor a nap felkel, őt is köszöntöm hálás szeretettel. április 18-án szerdán A zeneovisokkal a tavaszi hangversenyre mentünk a Köztelek utcai zeneiskola hangversenytermébe. 43.old.
Április 17-én kedden Színházban jártunk, megnéztük a Kolompos együttes a Furulyás Palkó című a mesejátékát Dramatikus játék, bábukkal, élő szereplőkkel, muzsikával: hogyan találja meg a királykisasszony párját a juhászlegény személyében. /A juhait elvesztő pásztor, vagy pásztorlány zenés történetének meseszerű feldolgozása Badacsonyi rózsafán két szál vessző... Badacsonyi rózsafán két szál vessző, Szőtték, fonták, összeroppantották, Ropp, ropp, ropp Bíbici Panna... Bíbici Panna, Rákezdi Vince, Akit ér, akit ér, Majd elviszi a nagy szél. 42.old. 11.old.
Vershallgatásra: Április 10- én kedden Húsvét másodnapján (ill. az első óvodai napon) a fiúk meglocsolják a lányokat, óvó néniket, amit ők díszített tojásokkal viszonoznak. 12.old. Szalai Borbála: Süni Samu Süni Samut odújából kicsalta a kikelet... - Jó, hogy megjött már a tavasz, kezdtem unni a telet!... S amint éppen nyújtózkodik, arra ballag Nyúl Jenő: - Szép, jó reggelt! Süni pajtás, elég későn bújsz elő! Látod, én már fel is vettem halványszürke öltönyöm. Valahányszor jön a tavasz - új ruhába öltözöm. Te még mindig ezt a kopott tüskés gúnyát viseled? Ejnye, ejnye, Süni komám, elég ósdi viselet! Ha akarod, elmehetünk, felkeressük a szabót: varr ő neked puha prémből új nadrágot, új zakót... - Nincs szükségem a szabóra! Régi ruhám megteszi. S ha nagyon kell, tüskéimet majd köszörűs hegyezi!... Ezzel elevenítjük fel, hogy Húsvét hétfőn, még mindig szokás az ország sok vidékén a locsolás. Régebben a legények a lányokat a patak vizébe mártották, később a kutak mellett vödörből öntözték meg őket. Napjainkban a megöntözés csupán kölnivizes locsolássá alakult. A vízzel való öntözés az ő si termékenységvarázslás maradványa. Április 15-én A Húsvétot követő vasárnap a Fehérvasárnap. A lányok egyes vidékeken ilyenkor komatálat vittek egymásnak: hímes tojást, kalácsot, gyümölcsöt, italt, süteményt. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, és örök barátságot kötöttek egymással. Vannak vidékek, ahol még ma is él ez a szokás. A tálat adhatja még fiú is lánynak, lány is fiúnak, sőt fiú fiúnak. 41.old.
Kiss Mária: Gyöngyvirág Beszélgetés a gyerekek Húsvéti szokásokkal kapcsolatos élményei, tapasztalatai alapján. Hogyan készülünk az óvodában ill. otthon. -népszokások, jellegzetes ételek (tojás, sonka húsvéti kalács) stb. -tojásfestés, díszítés, locsolkodás Erdő lánya gyöngyvirága gyöngyöm- böngyöm gondot űz, rügy kipattog, madár csattog, barkát vet a parti fűz, zöld erdőben zölden gyöngyen fehér gyöngyből gyöngyvirág, gyöngyös gyönggyel, gyöngyvirággal köszöntöm ma Anyukát 40.old. 13.old.
Zelk Zoltán: Anya, apa hazajöttek Anya, apa hazajöttek, fáradtak, mert este van. Azt kérdezik: féltél, fáztál idehaza, kisfiam? Anya simogat és csókol, kérdezgeti: hogy vagyok? Én meg mondom: hogyha megint elmentek, hát meghalok... De ha mégis tovább élek, és én is felnőtt leszek, hogyha én is gyárba járok keresni a kenyeret: magamhoz veszem a kulcsot, és az ajtót becsukom, akkor aztán másszanak ki, ha tudnak, a kulcslyukon! 14.old. 39.old.
Események: Április 04.-én vártuk a húsvéti nyuszit Az óvoda nyuszija Nyúl Béla az udvarra, a kertbe a bokrok alá hozta a meglepetést. Ének-zene, énekes játékok: Jákobnak volt hat fia (új ) (Ézo.39.) Jákobnak volt hat fia, Mind a hat csizmadia: Simi, Samu, Sámuel, Dini, Dani, Dániel. Bent a bárány, kint a farkas, (új ) (Ézo.150.) Benn a bárány, kinn a farkas, Hízik a bárány, szárad a farkas, Szabad vásár mindennek, Gazdagnak és szegénynek. (A gyereke k körbeállnak, egymás kezét fogva. Valaki a kör közepén áll, ő a bárány, valaki a körön kívül, ő a farkas. "Szabad vásár"-nál a kör kezeket felemelve kaput nyit. Ekkor a farkas kergetni kezdi a bárányt. "Hízik a bárány"-nál leengedik a kezüket. Ha a farkas és a bárány külön rekedtek, akkor várniuk kell a következő kapunyitásra. Ezeket a sorokat mindaddig ismétlik, amíg meg nem fogja a farkas a bárányt.) 38.old. 15.old.
Időjósló jeles napok: Április Szent György hava Hol jártál, báránykám? (új ) Hol jártál, báránykám? Zöld erdőben, asszonykám. Mit ettél, báránykám? Édes füvet, asszonykám. Mit ittál, báránykám? Forrásvizet, asszonykám. Ki vert meg báránykám? Szomszéd legény, asszonykám. Sírtál-e, báránykám? Sírtam biz' én, asszonykám. Hogy sírtál, báránykám? Ühüm-bühüm, asszonykám. 16.old. 37.old.
S a játékok azonmód eltűntek. Ahogy Annuska ránéz az ı Hétszínvirágjára, hát látja ám, hogy már csak egyetlenegy szirom van rajta. "Ejnye, ejnye, hat szirmot már elfecséreltem, s mi hasznom belőle? Na nem baj. Ezután jobban meggondolom." Megy az utcán s töri a fejét. "De mit is kívánhatnék? Rendelek két kiló töltött csokoládét, egy fél kiló savanyúcukrot, tíz deka törökmézet, tíz deka cukrosmogyorót, s hogy el ne felejtsem, egy rózsaszínű perecet Öcsinek, no és? Ha meg is kapok mindent, megeszem az egészet, és akkor nem marad semmim. Nem, akkor már inkább triciklit kérek. Különben minek? A végén úgyis elveszik a fiúk. Sőt meg is vernek. Nem. Jobb lesz, ha jegyet kívánok a moziba vagy a cirkuszba. Az legalább mulatságos. Vagy talán új szandált kérjek? Ennél különb dolgot is kívánhatok. Csak el ne hamarkodjam, ez a fı." Ilyenformán tűnődött Annuska, amikor egyszer csak meglátott egy szép kisfiút, aki egy kapu előtti padon ült. Nagy, kék szeme volt, vidám, de szelíd. Nagyon tetszett neki a fiú, messziről látszott rajta, hogy nem verekedős, és Annuska nagyon szeretett volna vele megismerkedni. Oda is ment hozzá bátran, olyan közel, hogy mind a két szembogarában meglátta saját arcát s a vállán lógó két kis copfját. - Fiú, mondd, te fiú, hogy hívnak? - Vityának, hát téged? - Annuskának. Gyere, játsszunk fogócskát! - Nem lehet. Sánta vagyok. - Most látta meg csak Annuska, hogy a fiú lábán furcsa, magas talpalású cipő van. - Milyen kár! - mondta Annuska - nagyon tetszel nekem, s nagyon szívesen szaladgáltam volna veled. - Te is nagyon tetszel nekem, s én is nagyon szeretnék veled játszani, de sajnos, lehetetlen. Hiába minden. S ez már így marad egész életemre. - Ej, micsoda csacsiságokat beszélsz, te fiú! - kiáltott fel Annuska, s elővette az ő Hétszínvirágát. - Ide nézz! S ezzel a kislány óvatosan letépte az utolsó sziromlevelet, az égszínkéket, egy pillanatra a fiú szeméhez tartotta, aztán szétnyitotta ujjait, s boldogságtól reszkető, vékony hangocskáján énekelte: Szívem szirma, szeretlek, szállj nyugatról keletnek, északról meg délfele, szállj el, szállj el százfele! Földet, ha érsz kis szirom, legyen úgy, mint akarom, tedd meg nekem, szépen kérlek - hogy Vitya lába meggyógyuljon. A fiú ebben a pillanatban leugrott a padról, elkezdett Annuskával fogócskázni, s olyan pompásan futott, hogy a kislány sehogy sem tudta utolérni, akárhogy igyekezett is. Hová mész te Kis nyulacska? Hová mész te Kis nyulacska? Ingyom-bingyom Tá libe Tutá libe Má libe Az erdőbe. Minek mész te Az erdőbe? Ingyom-bingyom Tá libe Tutá libe Má libe Vesszőcskéért. 36.old. Minek néked Az a vessző? Ingyom -bingyom Tá libe Tutá libe Má libe Kertecskének. Minek néked Az a kiskert? Ingyom-bingyom 17.old.
18.old. Tá libe Tutá libe Má libe Virágoknak. Minek néked az a virág? Ingyom-bingyom Tá libe Tutá libe Má libe Jó anyámnak. Parton ül a két nyúl... Parton ül a két nyúl, Kis nyúl, nagy nyúl, Ugrabugrál, lyukba bújkál, Bukfencet hány, fűbe turkál, Itt nyúl, ott nyúl, Kis nyúl, nagy nyúl. Tapsi-füle szétáll, vígan sétál, Tapsi-füle szétáll, vígan sétál, Ugrabugrál, lyukba bújkál, Bukfencet hány, fűbe turkál, Erdőn-réten Vígan sétál. vem szirma, szeretlek, szállj nyugatról keletnek, északról meg délfele, szállj el, szállj el százfele! Földet, ha érsz kis szirom, legy en úgy, mint akarom, tedd meg nekem, szépen kérlek - hogy otthon legyek az udvarunkon, de rögtön. Abb an a szempillantásban megint az udvaron termett. Néznek rá a fiúk, és nevetnek rajta. - Na hol az a te híres Északi-sarkod? - Ott voltam. - Hiszi a piszi, bizonyítsd be! - Nézzétek, még lóg a jégcsap rólam! - Ez neked jégcsap? Macska farka ez, nem jégcsap! Annuska megsértődött, s megfogadta, hogy többet nem bajlódik a fiúkkal, inkább átmegy a másik udvarra, ahol a kislányok játszanak. Odamegy, s látja, hogy azoknak mindenféle játékuk van. Egyiknek kis kocsija, másiknak labdája, a több inél ugrókötél meg kis tricikli, sőt egy kislány karján egy nagy beszélőbaba csücsült, a fején babaszalmakalap s a lábán babahócipő. Elbúsulta magát Annuska. Az irigységtől még a szeme is sárga lett, mint a macskáé. "Na - gondolta magában -, majd én megmutatom nektek, kinek van több játéka." Elővette a Hétszínvirágot, letépte a narancsszínű sziromlevelet, eldobta, és nagy hangon mondta: Szívem szirma, szeretlek, szállj nyugatról keletnek, északról meg délfele, szállj el, szállj el százfele! Földet, ha érsz kis szirom, legyen úgy, mint akarom, tedd meg nekem, szépen kérlek - hogy a világ minden játéka az enyém legyen. Azon nyomban özönlött feléje a sok játék a világ minden tájáról. Elsőnek persze a babák, csak úgy csattogott a szemük a nagy pislákolásban s szüntelenül kiabáltak, hogy "papa, mama!" - "papa, mama!". Annuska először megörült, de azután olyan sok lett a baba, hogy megtelt velük az egész udvar, a kis utca, s a térnek is jó fele. Egy lépést sem lehetett tenni, hogy baba ne kerüljön láb alá. Egyebet sem lehetett hallani körö s-körül, csak a babák sírását. Elképzelhetetlen, mekkora lármát tud csapni ötmillió baba. S ezek csak a moszkvai babák! Annuska egy kicsit megijedt, de ez még csak a kezdet volt. A babák után gurultak a labdák, golyók, kerékpárok, triciklik, traktorok, autók, könnyű harckocsik és ágyúk. Az ugrókötelek úgy kúsztak a földön mint a kígyók, a lábak közé tekeredtek, s ettől az ideges babák még jobban rikácsolta. A levegőben milliószám röpködtek a játékrepülőgépek, léghajók és vitorlázók. Az égből szüntelenül hullott a töménytelen sok tulipán formájú ejtőernyő, és fönnakadt a fákon meg a sürgönypóznákon. A közlekedés elakadt. A rendőrök felmásztak a lámpaoszlopokra, s nem tudják mitévő legyenek. - Elég, elég: - kiabált rémülten Annuska, fejéhez kapva - elég lesz! Nagyon kérem! Nekem nem kell ilyen sok játék, csak tréfáltam. Félek... De hiába, a játék csak úgy özönlött mindenfelől. Kifogyott a szovjet játék, következtek az amerikaiak. Már az egész város a háztetőkig megtelt játékszerekkel. Annuska felszaladt a lépcsőn - a játékok utána. Ki a balkonra - a játékok a nyomában. Föl a padlásra - a játékok is. Akk or kiszaladt a háztetőre, letépte az ibolyaszínű sziromlevelet, eldobta, s gyorsan elmondta: Szívem szirma, szeretlek, szállj nyugatról keletnek, északról meg délfele, szállj el, szállj el százfele! Föld et, ha érsz kis szirom, legyen úgy, mint akarom, tedd meg nekem, szépen kérlek - hogy a játékok menjenek vissza a boltokba, de most mindjárt. 35.old.
legyen úgy, mint akarom, tedd meg nekem, szépen kérlek - hogy otthon legyek azon nyomban a perecekkel együtt. Ahogy kimondta, már otthon is volt, kezében a perecekkel. Odaadta a pereceket a mamájának, s így gondolkozott magában: "Bizony, ez csakugyan nagyszerű virág; ezt a legislegszebb virágvázába kellene tenni." Annuska még nagyon kicsi lány volt, ezért fogott egy széke t, ráállt és felnyúlt a mamája legislegkedvesebb virágvázájáért, amely a legislegmagasabb polcon állt. Hát nem éppen akkor repült el egy sereg varjú az ablak előtt? Annuska pontosan meg akarta állapítani, hány a varjú: hét vagy nyolc? Kinyitotta a száját és elkezdte őket számolni, ujjait egyenként begörbítve. A váza pedig leesett, ezer darabra tört. - Már megint eltörtél valamit, te haszontalan? - kiáltott be anya a konyhából - Csak nem az én legislegkedvesebb vázámat? - Nem, anyukám, dehogy, semmi sem tört el- Rosszul hallottad! - kiáltott vissza Annuska, gyorsan letépte a vörös szirmot, eldobta, és így suttogott: Szívem szirma, szeretlek, szállj nyugatról keletnek, északról meg délfele, szállj el, szállj el százfele! Földet, ha érsz kis szirom, legyen úgy, mint akarom, tedd meg nekem, szépen kérlek - hogy anyu legislegkedvesebb vázája megint ép legyen. Alig, hogy ezt kimondta, a cserepek maguktól összeszaladtak s összenőttek. Anyu beszaladt a szobába, s látta, hogy legislegkedvesebb vázája a helyén áll, mintha mi sem történt volna. Annuskát mindenesetre megfenyegette az ujjával és kiküldte az udvarra sétálni. Kint a fiúk éppen "Északi sark"-ot játszottak, ócska deszkákon ültek s egy nagy karó volt mellettük a földbe dugva. - Fiúk, fiúk, vegyetek be engem is játszani! - Még mit nem! Nem látod, hogy ez az Északi-sark: Csak nem viszünk lányokat az Északi-sarkra! - Ez az Északi-sark? Ez négy öreg deszka. - Ez nem deszka, hanem jéghegy! Eredj, ne zavarj! Épp most van a legnagyobb jégnyomás. - Szóval nem vesztek be? - Nem! Eredj! - Hát nem is kell! Én nélkületek is eljutok az Északi-sarkra most mindjárt. És nem is olyan rongyosra mint a tiétek, hanem olyanra, mint az igazi. Pukkadjatok meg! Annuska a kapuhoz ment, elővette a titokzatos Hétszínvirágot, letépte a kék szirmot, elhajította, és így szólt: Szívem szirma, szeretlek, szállj nyugatról keletnek, északról meg délfele, szállj el, szállj el százfele! Földet, ha érsz kis szirom, legyen úgy, mint akarom, tedd meg nekem, szépen kérlek - hogy az Északi-sarkon legyek, de most rögtön. Még ki sem mondhatta, amikor szörnyű szélvihar kerekedett, a nap elsötétült, körüs-körül koromfekete éjszaka lett, a föld meg úgy forgott a lába alatt, mint a pörgettyű. Annuska úgy, ahogy volt, vékony nyári ruhácskájában, csupasz lábával, egyes-egyedül ott találta magát az Északi-sarkon, ahol száz fok hideg van. - Jaj, mamácská m, megfagyok! - kiabált Annuska, és sírva fakadt, de a könnyei nyomban jéggé fagytak, s úgy lógtak az orráról, mint a jégcsapok az esővízcsatornáról. A jéghegy mögül előcammogott hét fehér medve, s egyenest a kislánynak tartott: egyik szörnyűbb a másiknál. Az első - ni, jeges, a másik - ideges, a harmadik - talpas, a negyedik - tenyeres, az ötödik - lába kicsit csámpás, a hatodik - szeme tüzes lámpás, a hetedik a legislegmérgesebb. Annuska félholtra vált rémületében, jéghidegre fagyott ujjaival épp csak hogy le tudta tépni a zöld szirmot, eldobta, s kiabált, ahogy csak a torkán kifért: Két kiskakas összeveszett Két kiskakas összeveszett, A verembe beleesett. Szil, szál, szalmaszál, Eredj pajtás, te hunyjál. Komatálat hoztam Komatálat hoztam, Meg is aranyoztam. Ha nem tetszik komának, Küldje vissza komának. 34.old. 19.old.
20.old. Egyél libám (ismétlés) (Ézo 84.) Egyél libám, egyél már, Nézd a napot, lemegy már, Éjfél tájba, nyolc órára, Esti harangszóra, Hipp, hopp, hopp. Egyenletesen körbejárnak. A hipp, hopp, hopp három szótagjára fokozatosan legugolnak. Valentyin Katajev:Hétszínvi rág Volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Annuska. Édesanyja elküldte perecet venni. Vásárolt is hét perecet: két köménymagosat apának, két mákosat anyának, két cukrosat saját magának és egy kis rózsaszínűt Öcsinek, Pavliknak. Fogta a füzérbe főzött pereceket, s hazafelé indult. Megy, mendegél, elbámészkodik, megszámolja a varjakat, elolvassa a cégtáblákat. Azalatt odasomfordál egy ismeretlen kutya, s fölfalja a pereceket, egyiket a másik után: apa köménymagosait, anya mákosait, Annuska cukrosait. Érzi ám Annuska, hogy könnyebbedik a perecfüzér. Odanéz, hát üres a fonál, a kutya épp az utolsókat ropogtatja - Öcsi rózsaszínű perecét. Még a száját is megnyalta utána. - Jaj, te rossz kutya - kiabált Annuska, s a kutya után eredt. Szaladt, szaladt, de csak nem érte utol, s végül el is tévedt. Nézi, nézi, micsoda idegen helyre vetődött. A nagy házak eltűntek, s csupa kis viskó van körülötte. Megijedt Annuska, s keservesen sírva fakadt. Hát csak ott terem egy anyóka. - Kislány, kislány, miért sírsz? Annuska elmesélte hogy járt. Megsajnálta az anyóka Annuskát, bevezette a kertjébe, s így szólt hozzá: - Ne sírj, ne ríj, majd én segítek a bajodon. Perecem, igaz, nincsen, és pénzem sincs. De nı az én kertemben egy virág, a neve: Hétszínvirág, az mindent megtehet. Látom, te jó kislány vagy, ha szeretsz is elbámészkodni az utcán. Odaadom neked a Hétszínvirágot, az majd segít rajtad. S ezzel letépett a tövéről egy nagyon szép virágot, s odaadta Annuskának. Olyanféle volt az, mint a margaréta, csak épp hogy minden szirma más-más színű: sárga, vörös, kék, zöld, narancssárga, ibolyaszín meg égszínkék. - Ez a virág nem közönséges virág ám. Teljesítheti minden kívánságodat. Csak tépd le valamelyik szirmát, dobd el, s mondd el ezt a verset: Szívem szirma, szeretlek, szállj nyugatról keletnek, északról meg délfele, szállj el, szállj el százfele! Földet, ha érsz kis szirom, legyen úgy, mint akarom, tedd meg nekem, szépen kérlek - aztán megmondod, hogy mit kívánsz, s nyomban teljesül. Annuska szépen megköszönte az anyókának a virágot, s kiment a kapun. Az utcán jutott az eszébe, hogy nem tudja az utat hazafelé. Már vissza is fordult volna a kiskertbe, meg akarta kérni az anyókát, hogy vezesse a legközelebbi rendőrhöz, hát uramfia! - se kiskert, se öregasszony, minth a a föld nyelte volna el őket. Mit csináljon? Szokás szerint már éppen elsírná magát, össze is húzódik az orra, mint egy kis harmonika, mikor eszébe jut a titokzatos virág. Gyorsan letépett egy szirmot, a sárgát, eldobta, s így szólt: - Lássuk csak, mit tud ez a Hétszínvirág. Szívem szirma, szeretlek, szállj nyugatról keletnek, északról meg délfele, szállj el, szállj el százfele! Földet, ha érsz kis szirom, 33.old.
- Ide a százassal! - mondta lihegve, ahogy visszajött a tisztás másik végéből. A csiga közben meg se moccant. - Milyen százassal? - tettette magát. - Hát, amit elnyertem tőled! Ne is akard letagadni, hogy nem győztelek le, én már a tisztás másik végére értem, mikor te még el sem indultál! - Nem tagadom én, hogy így volt, szívből gratulálok is a nagy futáshoz! De remélem, nem felejtetted el, hogy adtam tíz lépés előnyt? - Adtál, adtál, de mire volt jó az egész? Ha én adok neked száz lépés előnyt, akkor is én győztem volna! - Bizony így van - mondta a csiga. - Én adtam tíz lépés előnyt, és fogadásunk értelmében jár nekem egy százas. A nyúlnak lekonyult erre a füle, rettentően ideges lett, hogy így túljártak az eszén. Fogta magát, világgá futott. Talán még most is fut, ha a csiga utol nem érte, hogy behajtsa rajta tartozását. Eszterlánc (ismétlés) Lánc lánc eszterlánc Eszterlánci cérna Cérna volna selyem volna Mégis kifordulna Pénz volna karika Forduljon ki Marika Marikának lánca Fésűs Éva: Mesebatyu című könyvéből Minden nap egy mese Tordon Ákos, A kismadár kertje 32.old. 21.old.
Készülő dés az Anyák napi ünnepségre: 22.old. Anyák napja felvirradt (Ézo 241.) Anyák napja felvirradt, erre vártunk régen. Vígan süt a kedves napja odakinn a réten. Szedjük színes csokorba, a mi jót kívánunk Édesanyát k öszönteni, most elébe állunk. Fecske Csaba: A nyúl és a csiga A nyúl lélekszakadva futott át az erdőn. A csiga megkérdezte: - Hová rohansz nyuszi koma, mint akit kergetnek? - Az erdő szélire! - Miért olyan sürgős? - Miért, miért? - bosszankodott a nyúl, nem szerette, ha kérdéseket tesznek föl neki, amikor siet. - Mi dolgod van ott? - kérdezte a csiga. Ez aztán mindennek a teteje, bosszankodott a nyúl. Mérgesen vágta oda: - Azért futok, hogy minél előbb visszaérjek a tisztásra! Mert én a tisztáson nagyon szeretek játszani. Hempergek a fűben, kergetőzöm a többiekkel - mondta a nyúl. A csiga kicsit irigyelte, hogy a nyuszinak semmibe se telik odamenni a napsütötte tisztásra. Neki bezzeg napokra van szüksége ehhez. - Kedves pajtás, már megbocsáss a kérdésért, de ha te úgy szereted a napsütötte tisztást, akkor mért futsz ellenkező irányba? A nyúl dobbantott egy nagyot és futásnak eredt. Csak úgy futtában kiáltotta vissza: - Sürgős dolgom van, nem érek rá veled diskurálni! A csiga néhány nap múlva a napsütötte tisztásra ért. - Hát te mit keresel itt? - kérdezte a nyúl. - Szerettem volna látni a tisztást, a te tisztásodat. Gondoltam, hogy itt talállak és megkérdezhetem tőled, valóban te vagy-e a környék leggyorsabb állata? A nyúl kihúzta magát: - Hát persze, hogy én vagyok! - Bárkivel ki mernél állni versenyezni? - Hát persze - mondta a nyúl, és csak úgy szórakozásképpen elfutott a tisztás közepéig. A csiga irigykedve bámulta. - Még velem is kiállnál? - kérdezte csöndesen. - Te nem tudod, mit beszélsz! - mondta mérgesen a nyúl. - Adok tíz méter előnyt - mondta a csiga. - Mibe fogadjunk? - kérdezte felpaprikázva a nyúl. - Egy százasba. - Rendben! A nyúl vigyorogva lemérte a tíz lépést és elkiáltotta magát "Rajt!" S futott, ahogy csak lába bírta. 31.old.
Egyébre se volt már kedve, szaladni kezdett a medve. Elöl róka, hátul medve, közben a farkas lihegve. Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe. Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk - Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe. Nézi is őket nevetve: együtt szalad róka, medve - -No hiszen, csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél! Szaladj inkább te is erre! - kiáltott rája a medve. - Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket. Három nyulak, de akkorák, nem láttam még ilyen csodát! - Szedte lábát a vadász is, eldobta a puskáját is. Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza, csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet - Mi van ma, mi van ma (Ézo 254.) Mi van ma, mi van ma? Édesanyák napja, pár szál virág a kezemben, édesanyám kapja. Azt is azért adja, aki szorongatja; Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja! Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben - 30.old. 23.old.
Örömünnep ez a nap (Ézo 269.) Örömünnep ez a nap, virágszirmot bont a nap, akácvirág, tulipán, téged köszönt anyukám. Szól a kakukk, a rigó: -Édesanyánk szíve jó! Fülemüle fenn a fán, néked dalol anyukám. Én az édes életet k öszönöm ma Teneked. Régi emlék simogat, puha pólya, patyolat. Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek - - Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka. Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne! Hát amint ott futott, szaladt, szembe vele farkas haladt: - Szaladj te is, komám, farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass! az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam, sosem láttam ilyen szörnyet, ottan ültek három szörnyek! Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek - No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett, a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott! Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve: a medve így szólongatta: -Hova szaladsz, farkas koma? - Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted! Erdő közepiben jártam, jaj, mit láttam, jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek, éppen ebédre készültek. Akkora volt foguk, szájuk, kisegérke vagy hozzájuk! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak medvét esznek! - 24.old. 29.old.
Mese: Csudafa Óvoda - Gyöngyvirág csoport Csudafa Óvoda - Gyöngyvirág csoport Zelk Zoltán: A három nyúl Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak -- - Úgy, úgy bizony, mint az urak! - felelték a három nyulak.- Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni! - Már megjöttünk ez helyr e (Ézo 324.) Már megjöttünk estére, anyánk köszöntésére. Anyánk, légy reménységbe, köszöntünk egészségbe. Gyöngyharmatos hajnalban, Kivirult a hajnalka. Szép kivirult hajnalkák Köszöntsétek jó anyát. Csacsi szarka, nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte. De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott: -Egy jegenye fölött szállok, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe. Összebújva tanácskoznak - Jaj, mekkora nyulak voltak! 28.old. 25.old.
Zene hallgatása: Ó ha cinke volnék Ó ha cinke volnék, Útra kelnék, Hömpölygő sugárban Énekelnék- Ó ha szellő volnék, Mindig fújnék, Minden bő kabátba Belebújnék - Ó ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem- Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék. Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa Piros rózsa, fehér rózsa egy csokorba összefogva, karjaimban alig fér el, alig győzöm öleléssel. Vedd el tőlem, édesanyám, harmat csillag bársony szirmán. Nap csókolta, szél ringatta, kicsi lányod szívből adja. 26.old. 27.old.