Minden a Szeplőtelenül fogantatottal A Csodásérem Társulatának bemutatása A kommunikáció jelentősége - George Gregory Gay generális atya levele a Misszióstársaság minden tagjához Nem vagy egyedül Nagyné Zólyomi Katalin vincés testvérünk novellája
Itt az újesztendő, új kihívásaival, új lehetőségeivel, új kötelességeivel és feladataival. Kötelesség. Furcsa, negatív felhangú szó. Pedig ha belegondolok abba, hogy számomra is igazából kötelesség, hogy egyetemre járok, egyetemre kell járnom, újságot kell szerkesztenem, mert elvállaltam, haza kell mennem, mert szüleim hazavárnak, én pedig a fiuk vagyok, be kell mennem a kórházba meglátogatni szeretteimet, akkor valahogy ezek a kellek a tevékenységek fényében valahogy annyira furcsán hangzanak. Hiszen belegondolva abba, hogy gyermekkorom csodás élményeit mégiscsak szüleim gondoskodásának és szeretetének köszönhetem, hogy az egyetememet igazából én választottam, én akartam ide járni, hogy szeretteimet meglátogatni nem is kötelesség, hanem szinte öröm, hiszen láthatom a boldogság apró sugarait felcsillanni sokszor bánatos és elgyötört szemeikben, ha pedig alaposabban körülnézek, rájöhetek arra is, hogy talán nincs még egy húszéves ember, aki a saját újságát szerkesztheti. Így persze azonnal észreveszem a ronda és ormótlan kell szócska mögött a lehet és a szabad szavak üdítő változatosságát is. Szabad és lehet újságot szerkeszteni, hazalátogatni, bemenni a kórházba felvidítani rokonaimat, szűrt almalevet iszogatni velük és közben reményt és szeretetet vinni az életükbe. Hiszen mi másért is érdemes élni, mint azért, hogy másokat egyre boldogabbá és boldogabbá tehessünk. Január-februári dupla számunkban olvashatnak a Csodásérem Társulatáról, olvashatják George Gregory Gay generális atya a Kommunikáció eszközei című körlevelét, újra közlünk egy novellát Nagyné Zólyomi Katalin vincés testvérünk írásai közül, s figyelmükbe ajánljuk a megszentelt életről szóló imánkat is. Tisztelettel: Szűcs Péter 2010. december 26-án megnyitottuk a Család évét. Kérjük minden kedves olvasónkat, hogy ezen időszak alatt szenteljenek külön figyelmet a családok megsegítésének, illetve az értük elmondott imának, valamint kiemelt figyelemmel foglalkozzunk azokkal, akik épp családalapítás előtt állnak. Köszönjük. 2011. január 25-én, Szent Pál apostol megtérésének ünnepén a Misszióstársaság alapításának évfordulója lesz. A szigetszentmiklósi vincés csoport 2010-ben nagy örömünkre két fővel szaporodott, akik máris bebizonyították rátermettségüket erre a szép és nehéz munkára. Sajnos két fő olyan idős, és beteg, hogy tevékeny munkát nem várhatunk el tőlük.jelenleg összesen 18 fős a csoport, ebből 11 fő nyugdijas. 2011. február 2-án Urunk Bemutatását és a Megszentelt Élet napját ünnepeljük. Kérjük kedves olvasóinkat, fordítsanak időt a papi és szerzetesi hivatásokért elmondott imákra ezen a napon. Köszönjük. 2
Minden a szeplőtelenül fogantatottal! 1830-ban, Párizsban, Labouré Szent Katalin (az Irgalmas Nővérek Rendjének jelöltje) különös kegyelemben részesült. A nővérek anyaházában háromszor is megjelent neki Szűz Mária. Először 1830. július 18-án éjjel, majd november 27-én, végül pedig decemberben, ennek a jelenésnek a dátumát azonban már nem jegyezte föl pontosan. A novemberi alkalom különösen nagy jelentőséggel bír. Ez alkalommal ugyanis Katalin feladatot kapott Máriától, mégpedig azt, hogy készítsenek egy érmet egy megadott minta alapján. Ez lett a Csodásérem. Mind a mai napig november 27-én tartja a Vincés Család a Csodásérmű Boldogasszony ünnepét. A Csodásérem nagyon rövid időn belül igen nagy népszerűségre tett szert. Sokan viselték nyakukban, általa pedig különböző kegyelmi ajándékokban (gyógyulásokban, megtérésekben) részesültek. Ahogy telt-múlt az idő, az érem tisztelete nőttön-nőtt. Különösen azok után, hogy 1854-ben IX. Piusz pápa meghirdette Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának dogmáját. Az egyházi hatóságok, különösen Párizsban és Lurdesban jóindulattal viszonyultak a Csodáséremhez, hamar elfogadták, látván annak hitelességét és valódiságát. Az érem tisztelete végül két közösség születésében teljesedett ki: 1847-ben jött létre a Máriás Vincés Ifjúság, 1905-ben pedig a Csodásérem Társulata. A társulat 1905-ben, a mai Lengyelország területén kezdte meg működését. A társulatot a lengyel püspök kezdeményezésére 1909. június 8-án X. Piusz pápa hagyta jóvá, ezek után már semmi sem állhatott működése útjába. A társulat vezetésére a Miszszióstársaság az akkori generális atyát kérte fel. A társulat célja, hogy az említett Csodásérem által a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária tiszteletét népszerűsítse. A tagok tisztelik Máriát, keresztény életet élnek, a közömbös emberekben igyekeznek felébreszteni a hitet, valamint anyagi és lelki támogatást nyújtanak a rászorulóknak. Aktívan részt vesznek az Egyház életében, megpróbálják megismertetni Isten szeretetét az emberekkel, imádkoznak egymásért, a missziókért, valamint azokért, akik missziós tevékenységre készülnek, illetve azért, hogy az Egyház testvéri közösségként élhessen. A Csodásérmű Boldogasszony tisztelete nemcsak tevékenység útján valósul meg, hanem az imádság is nagy szerepet kap. 1930-ban az Egyesült Államokban, majd 1956-ban Franciaországban is megjelent a Csodásérmű Boldogasszonyhoz kapcsolódó kilenced, melyet sok helyen manapság is minden szerdán elimádkoznak a hívek. A társulat életében különösen fontos ünnepek is vannak: július 18-19-e, Szűz Mária első megjelenésének évfordulója, november 27-e, a Csodásérmű Boldogasszony ünnepe, november 28-a, Labouré Szent Katalin emléknapja, illetve december 8-a, a szeplőtelen fogantatás ünnepe. Ma a társulat világszerte 7 millió tagot számlál. A kommunikáció jelentősége George Gregory Gay generális atya levele a Misszióstársaság minden tagjához A Kongregáció ma már nem az, ami egyszer volt, de még az sem, ami majd egyszer lesz. Kedves Konferenciatagok! Az Úr Jézus Krisztus áldása és békéje töltse el szíveteket most és mindörökké! A világ már nem olyan, mint volt, de még nem is olyan, mint majd egyszer lesz. Testvéreim, a világ megváltozott, gyorsabban, mint ahogy bármelyikünk is gondolta volna. Egyetlen weboldal, a facebook annyi tagot számlál, mint a harmadik legnépesebb ország a világon, egyedül Kína és India népessége múlja felül ezt a számot. Egy határok nélküli világban élünk. Vajon misszionáriusaink figyelmen kívül hagyhatják-e ezt? Elhanyagolhatják-e, hogy ily módon kapcsolatot teremtsenek a virtuális világ nagyrészt fiatal tagjaival? Nem kellene-e a misszionáriusoknak elsajátítaniuk a 3
A kommunikáció jelentősége George Gregory Gay generális atya levele a Misszió Kongregációjának minden tagjához missziós területek nyelvezetét és kultúráját? XVI. Benedek pápa is hangsúlyozta, hogy segítenünk kell a digitális világ fiait abban, hogy érezhessék az Úr jelenlétét, hogy növekedjen reménységük és hitük, hogy közelebb kerülhessenek Isten szavaihoz, melyek megváltást és segítséget ajánlanak az egész emberi társadalomnak. Ezek révén a szavak sokféle úton indulhatnak és érkezhetnek meg, mutathatják meg, hogy Isten minden egyes életkorban, minden életszakaszban jelen van, beleértve saját életünket is. (Üzenet a 44. Kommunikációs Napra) Hogyan is lehetnénk képesek megtenni mindezt, ha nem beszéljük nyelvüket, illetve gyakran elítéljük őket virtuális világuk létezése miatt? A kongregáció már nem az, ami egyszer volt, de még nem is az, ami majd egyszer lesz. Mindössze húsz évvel ezelőtt csak nagyon keveseknek volt bármiféle elképzelése arról, hogy a technológiai fejlődés miként változtatja majd meg világunkat. Tíz évvel ezelőtt, a harmadik évezred kezdetén az akkori generális, Robert Maloney egy körlevelében azzal a kéréssel fordult minden provinciához, hogy anyaházukban biztosítsanak internetes hozzáférést. Mára elértük, hogy központi házunkból immár minden egyes provinciát el tudunk érni e-mailben, s a legtöbb provinciának már honlapja is van. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy jelenleg a provinciák csupán elenyésző kisebbségének van aktív s vonzó honlapja. R. Maloney az új technológiai lehetőségek kiaknázásával kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a szegények megsegítésének érdekében ezek lelkipásztori munkánkban való felhasználására törekedjünk. Testvérem, szeretném, ha az alábbi két kérdéssel kapcsolatban elgondolkodnátok. Első kérdésem: Miként változik majd a világ az előttünk álló hat évben? Szeretni fogjuk-e, vagy sem? Vajon a technológia egyre nagyobb szerepet kap-e életünkben, beleértve a szegények életét is? Második kérdésem: Készek leszünk-e arra, hogy egy ilyen világban szolgáljunk? A 2010-es Központi Találkozón nyilvánosságra hozott akciótervünk ezzel kapcsolatban a következő szempontokat emeli ki: Bátorítsuk a tagokat, hogy az előttünk álló hat évben a pasztorációs munka végzéséhez alakítsák ki a szükséges attitűdöket és készségeket. Gondoljuk újra struktúráinkat, hogy az adminisztrációs munka akadálytalanul működhessen. Tágítsuk ki horizontunkat, hogy felfedezhessük az evangelizáció és a szolgálat új szükségleteit és útjait. Fejlesszük kreativitásunkat, hogy bátran válaszolhassunk a határok nélküli világ új kihívásaira. Az említett tevékenységi formákat nagymértékben megkönnyíti az internet és egyéb technológiák alkalmazása. Fontos kérdés ugyanakkor, vajon képesek vagyunk-e használni vincés technológiai forrásainkat arra, hogy a szegények szolgálatának céljából együttműködjünk másokkal, különösen a Vincés Család többi tagjával; 4 hogy a legszegényebb országokban is segíteni tudjuk az ott lakók számítógépes tanulmányait, hogy folytassuk tagjaink bevezetését a számítógépes technológiák világába, hogy új utakat fedezhessünk fel idősebb tagjaink haladásának megsegítésére. Mindezekkel kapcsolatban természetesen már tettünk lépéseket. Afrikában például elindítottunk egy a számítógépek és számítógépcentrumok telepítését célzó programot, pénzügyi jellegű problémák miatt azonban csak nagyon lassan haladunk. Természetesen szükség van még egyéb fejlesztésekre, ill. újabb lépések megtételére: Szükség van arra, hogy minden egyes provincia rendelkezzen egy figyelemfelkeltő és működőképes, gyakran frissített honlappal, mely főleg a fiatalokra összpontosít. Ez az alkalmazottaink felé való teljes elköteleződést és bizalmat is magába foglalja, elköteleződést és bizalmat, mely lehetőséget biztosít számunkra, hogy technológiai lehetőségeink révén számtalan embert érhessünk el. Nemzetközi szinten szeretnénk tanulási lehetőséget biztosítani mindenki számára. Igyekezni fogunk minél több tréninget, tanfolyamot biztosítani tagjaink számára, hogy jól képzett felhasználókká válhassanak, ezáltal pedig képesek legyenek az evangelizáció ügyét szolgálni ilyen formában is. Segítséget fogunk nyújtani abban, hogy minden egyes provincia az internetes misszióval kapcsolatban irányelveket, perspektívákat fogalmazhasson meg. Segíteni fogunk honlapok létrehozásában, olyan honlapokéban, melyek a Kongregáció alapnyelvén íródnak majd, így is segítve azt, hogy bárki könnyedén frissíthesse azokat a világ bármely tájáról. Mérlegeljük egy nemzetközi összejövetel megszervezésének lehetőségét is, akár virtuális, akár személyes formában, hogy lehetőséget nyújtsunk mindenki számára tapasztalatai megosztására annak érdekében, hogy ebből mások is segítséget meríthessenek, illetve hogy megismerkedhessenek az új technológiák használatával. Engedjétek meg, hogy II. János Pál egyik nagyszerű gondolatával foglaljam össze mondanivalómat. Habár a virtuális világ, vagy kibertér nem képes helyettesíteni a valós, személyes közösséget, a fogadalmak megtestesülő valóságát és a liturgia, illetve az evangélium azonnali és közvetlen hirdetését kiegészítheti, valamint felkeltheti az emberek érdeklődését a hitélet egy teljesebb megismerése iránt, gazdagíthatja a felhasználók vallási életét. Testvéreim, kérlek benneteket, gondolkodjatok el e levél üzenetén, és igyekezzetek új utakon szolgálni azokat, akik uraink és tanítóink. Vincés lelkületben testvéretek: G. Gregory Gay, C.M. generális atya
Nem vagy egyedül Az egyik kis faluba új lakók költöztek. Egy fiatal nő egy kislánnyal, aki alig múlt tíz éves. Az ütött-kopott házacskának, melybe kerültek, málladozott a fala, teteje is rozoga állapotban volt. Kerítése valaha fehérre festett léckerítés lehetett. Férfi kellett volna a házhoz, hogy megjavítsa, amit lehet, vagy más mesterembert hívjon. Az asszonyt még a gyermek születése előtt elhagyta a férje. Pénze nem volt, a házacskát is alig tudta kifizetni. Nem kételkedett benne, hogy rengeteg munka lesz a házzal, ám elhatározta, megbirkózik vele. Egy nap korán felkelt, festéket vett a kerítéshez, és miután felébredt a gyerek, együtt kezdtek bele a kerítés festésébe. Közben nagyokat nevettek. Eszterke mindent összefestett, a földet is, ahol állt. Nemsokára a házikó takaros kis házzá változott. A kertet megművelték, az ablak alatt virágok nyíltak. Aki arra járt, rácsodálkozott, milyen szép lett minden. Az asszony közben még munkát is vállalt a közeli gyárban. Eszterkéből szép nagylány lett. Miután elvégezte az általános iskolát, anyjával azon kezdtek el gondolkodni, hol folytassa tanulmányait. A mindennapi vonatozás miatt anyja nem szívesen engedte el a városba, nem tehetett azonban mást, mivel gimnázium csak ott volt. Jaj, Istenem, nehogy valami bajod legyen! Ne aggódj anya mondta Eszter. Egy napon, amikor a kislány hazament az iskolából, anyját az ágyban fekve találta. Eszter megijedt. Mi baj, anya? Kislányom, úgy vártalak! Kérlek, hívd el az orvost! Az orvos jól ismerte az asszonyt, aki sokszor megfordult a rendelőben. Régóta baj volt a szívével, a gyógyszeres kezelés már nem volt elég hatékony. Új szív kéne! Beutalom a kórházba. Nem mehetek, doktor úr. Pedig muszáj! Mi lesz a gyerekkel? Jövőre végez az iskolában, majd akkor. Nem várhatunk addig, nem hiszem, hogy a szíve addig kibírná. Éjszaka újra rosszul lett. Eszter mentőt hívott, amely sivítva vitte a kórházba. A kislány rémülten ült anyja ágyánál. Egy kicsit el is aludt. Azt álmodta, festik a kerítést és nevetnek, mert anya úgy tudott nevetni, hogy a konyhaszekrényben a poharak összekoccantak. Eszter alig várta, hogy az órák befejeződjenek. Az iskolából egyenesen a kórházba ment. Anyja aludt. Sokáig nézte alvó anyját. Sírással küszködött. Nem akarta, hogy anyja kisírt szemekkel lássa. Egy nővér lépett be a kórterembe. Nincs látogatás! mondta. Kérem, hadd maradjak még pár percig nézett reménykedve Eszter a nőre. Jól van mondta a nővér. Hogy van anyám? kérdezte Eszter. Változatlan! Új szív volna szüksége. Ha nem lesz, meghal. Eszter szemét elöntötték a könnyek. Úgy gurultak végig az arcán, mint a gyöngyszemek az elszakadt láncon. Csak sírt, könnyeit nem tudta visszatartani. Közben anyja felébredt. Mi baj, kislányom? Semmi mondta szipogva. Idejövet elestem a folyósón. Rosszul hazudsz mondta az anyja. Na, gyere ide húzta magához a gyereket, és megpuszilta a homlokán. Nem lesz semmi baj! Most menj, mert lekésed a vonatot. Eszter alig tudott az állomásig eljutni. Olyan súlyos lelki terhet viselt, hogy csak többszöri megállással ért el az állomásig. Felszállt a vonatra, és keresett egy üres kocsit. Úgy érezte, nem tudna most senkivel sem beszélgetni. Ahogy végigment a fülkék mellett, talált egy üreset. Belépett. Táskáját és kabátját felakasztotta a fogasra, és megfordult. Meglepetten látta, nincs egyedül. Egy ősz hajú, idős nő ült vele szemben. Hogy került ez a nő ide, amikor az előbb még nyoma sem volt?! A nő tekintetét nem kerülte el, hogy a lány nemrég nagyon sírt. Szemei ugyanis vörösek voltak a sírástól. Na, mi a baj, hogy így elkeseredtél? Semmi! jött a kurta válasz. Rossz jegyet kaptál az iskolában? Én azért nem sírnék felelt a kislány. Hát akkor? Anyukám kórházban van, és nagyon beteg. Új szívre vár. Most is onnan jövök. A nővér megmondta, ha rövidesen nem találnak donort, anyukám meghal! Hát, ez elég nagy baj! Szoktál imádkozni? Nem! Milyen vallású vagy? Katolikus. Miért nem imádkozol? Nincs időm mondta a gyerek. Ideje mindenkinek van. Itt a vonaton is lehet imádkozni, vagy a közértben, míg sorban állsz a pénztár előtt. Egyszer próbáld ki! Hamarabb rád kerül a sor. Eszter tágra nyílt szemmel hallgatta a nőt. De mit imádkozzak? Nem ismersz egyet sem? (Folytatás a(z) 6. oldalon) 5
De! A miatyánkot. Na látod! Imádkozd azt. Gondolja a néni, engem meghallgat az Isten? Biztosan meg. Talán kérhetek is valamit? Mit kérnél? Valami nagyon fontosat. Édesanyámnak egy új szívet. Hát, azt hiszem, meg lehet próbálni. Nagyon sokat kell imádkozni, és tiszta szívvel. Eszter behunyta a szemét, és egy szót mondott ki magában: Istenem! A néni azt mondta, az ima úgy a legjobb, ha hangosan imádkozunk. Az imádság kapcsolatteremtés Istennel. Amit kimondunk, az legyen a szívünkben. Amikor Eszter újra kinyitotta a szemét, a néni nem volt sehol. A vonat megérkezett. Még sokáig gondolt a nénire. Álmodta ezt csupán, vagy valóban megtörtént? Este, amikor lefeküdni készült, elővette a Bibliát. Még soha nem nézett bele. Olvasni kezdte, egyik fejezetet a másik után. Úgy belefeledkezett az olvasásba, hogy észre sem vette, nagyon késő lett. Elmondott egy miatyánkot, és aludni tért. Reggel frissen ébred, amin nagyon elcsodálkozott, hiszen este sokáig fent volt. Mielőtt elindult az iskolába, imádkozott. Már nem volt rosszkedvű. Bizakodott. Barátnője is észrevette a változást. Jobban van az anyukád? Sajnos nem. De nem vagyok egyedül! Egy rokon költözött hozzátok? Nem! Sokkal jobb dolog történt velem. Megtanultam imádkozni! Másnap, amikor bement a kórházba, anyja nagyon rosszul volt, gépekre kapcsolták. Eszter megijedt, az osztályos orvoshoz rohant. Doktor bácsi! Ne hagyja meghalni az anyukámat! Megeszünk mindent, azért van a gépen. Doktor bácsi! Odaadom az én szívemet, csak mentse meg az anyukámat! Az orvos csak nézte a kétségbeesett gyermeket, ilyet még soha nem tapasztalt. Még az orvos is elsírta magát. Menj nyugodtan haza, már úton van az új szív. Amikor Eszter bezárta maga mögött az ajtót, az orvos felsóhajtott: Istenem, segíts! Ekkor mentőautó robogott be a kórház udvarára. Megjött a várva-várt szív. Eszter anyját már vitték is a műtőbe. Eszter órák óta ott térdepelt a kis kápolnában, és imádkozott. Egyszer csak megszólalt valaki. Nem vagy egyedül! A néni volt. Ki vagy te, hogy mindig feltűnsz, amikor bajban vagyok? A védő angyalod. Nagyné Zólyomi Katalin vincés testvérünk évek óta a Szeretetszolgálat tagja, önkéntes segítő. A miskolci Szent Margit csoport vezetője. Aktív, csoportját összefogja, sok programot szervez a tagok számára. A rábízott feladatokat mindig pontosan elvégzi, lelkiismeretes Vincés. Mindenki szereti. Több ilyen és hasonló novellát írt már. Mária, szeplő és makula nélküli menyasszony, az Egyház előképe, mely ha téged követ, "szűziesen őrzi a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet", 262 állj az örök és egyetlen boldogságra törekvő, Istennek szentelt személyek mellett. Erzsébetet meglátogató Szűz, rád bízzuk őket, hogy képesek legyenek megérteni az emberek nyomorúságát, és segítséget tudjanak nyújtani, de 6 mindenekelőtt Szűz Mária segítségül hívása Jézust tudják elvinni nekik. Tanítsd őket, hogy hirdessék a csodákat, melyeket az Úr a világban művel, hogy minden nép az Ő nevét dicsőítse. Erősítsd őket, amikor a szegényekért, az éhezőkért, a reménytelenekért és a nyomorultakért, s mindazokért fáradoznak, akik nyitott szívvel keresik Fiadat. Anyánk, bizalommal fordulunk hozzád imádságunkkal, aki akarod, hogy fiaid és leányaid a Krisztus iránti
teljes önátadás és a szeretet válaszában lelkileg és apostoli tevékenységükben megújuljanak. Te, aki készséges engedelmességgel, bátor szegénységgel és befogadásra kész termékeny szüzességgel teljesítetted az Atya akaratát, eszközöld ki isteni Fiadnál, hogy mindazok, akik megkapták a Neki szentelt élet kegyelmét, a megdicsőült lét tanúságát tehessék Róla, boldogan eljutva a többi testvérrel és nővérrel együtt a mennyországba és az örök világosságba. Veled együtt kérjük, hogy mindenben és mindenkiben szeretet, áldás és dicsőség legyen mindenek legfőbb Urának, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. (II. János Pál pápa, Vita consecrata apostoli buzdítás megszentelt életről, 112.) Január 4. Bayley Seton Szent Erzsébet Anna, a Szent Józsefről elnevezett Irgalmas Nővérek Társaságának alapítója Szent Erzsébet Anna 1774. augusztus 22- én született New Yorkban. Az episzkopális egyházban keresztelkedett meg. Apja, Richard Bayley jó nevű, gyarmati orvos volt. Szülei New York előkelői közé tartoztak. Gyermekkorát édesanyja korai halála és mostohájának meg nem értése nehezítette. Tizenkilenc évesen eljegyezte magát William Maggee Setonnal, New York egyik leggazdagabb kereskedőjének fiával, akit öt gyermekkel ajándékozott meg. Házasságának kilencedik évében elkísérte férjét Itáliába, aki egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, és hamarosan 1803. december 27-én meg is halt. Erzsébet Anna nagyon mély lelkiéletet élt. Férje halála után feltámadt benne a vágy, hogy gyakorolja a felebaráti szeretetet, és életét leányok nevelésének szentelte. Egy pap tanácsára két asszony segítségével 1808 júniusában egy katolikus leányiskolát nyitott Baltimore-ban. Mr. Cooper, aki az iskola megnyitásához tízezer dollárral járult hozzá, rábeszélte, hogy ő és kis társasága Emminsburgban telepedjen le. A városban később 1809. július 31-én meg is kezdték a közös szerzetesi életet, és a Szent Józsefről Nevezett Irgalmas Nővérek nevet vették fel. Szabályzatukat lényegében Páli Szent Vincének az Irgalmas Nővérek számára készített szabályzatából állították össze. Erzsébet Anna negyvenhét évesen 1821. január 4-én halt meg. 1963. március 14-én XXIII. János pápa boldoggá, 1975. szeptember 14-én pedig VI. Pál pápa szentté avatta. Február 1. Boldog Vaillot Mária-Anna és Baumgarten Odilia vértanúk emléknapja Az angers-i Szent János Kórházban működő Vaillot Mária-Anna és Baumgarten Odilia irgalmas nővéreket 1794. február 1-jén, a francia forradalom idején több más vértanúval együtt kivégezték. Mária-Anna 1736. május 13-án született Fontainebleauban és 1751. szeptember 25-én lépett be az Irgalmas Nővérek Társaságába. Baumgarten Odilia a lotaringiai Gondrexange-ban született 1750. november 15-én, majd 1775. augusztus 4-én felvételt nyert Szent Vince családjának soraiba. 1984. február 19-én II. János Pál pápa mindkettejüket további 97 vértanúval együtt boldoggá avatta. 7
Január 7. Boldog Lindalva Justo de Oliveira szűz és vértanú emléknapja Lindalva Justo de Oliveira 1953. október 20-án született Sitio Malhada de Aireiraban (Brazília). Gyermekkorától kezdve mélyen megérintette a szegénység problémája, felnőttként pedig irgalmas nővérként szolgált egy idősotthonban. 1989. július 16-án lépett be a Szeretet Leányaihoz Recife tartományban. 1991-ben misszióba küldték Abriba, Dom Pedro II-be. A város Salvadorban, Bahia államban található. Lindalvára itt idős és beteg emberek szolgálatának megszervezését bízták. Lindalva haláláig megtartotta szüzességét, 1993. április 9-én, nagypénteken halt vértanúhalált. 2007. december 2-án avatták boldoggá. Fontosabb gondolatai: Az idősek szolgálata sok örömet ad, és minden alkalommal teljesebbnek és boldogabbnak érzem magam. Életem minden napja a megújulás és Istennek adott hála kell legyen. Boldog vagyok, hogy megkaptam Isten meghívásának kegyelmét A kegyelem olyan mértékű lesz, amilyen mértékben keresztünk hordozása végett Krisztus követése mellett döntünk. Szeretném bírni a mennyei boldogságot, szeretnék túláradni az örömtől, szeretném segíteni a mellettem lévőt és szeretnék fáradhatatlan lenni a jó cselekvésében. Nagyon jó szeretni az Istent és Szent Anyját! Ha szeretem őket, szívem Istenben van. Január 25. Szent Pál apostol megtérésének és a Misszióstársaság alapításának ünnepe A Misszióstársaság ezen a napon ünnepli alapításának évfordulóját. Szent Vince 1617 januárjában Follevilleben, egy francia községben ismerte fel a falusi nép megdöbbentő lelki nyomorát. Olyan híveket talált a kis községben, akik vallási kötelességeikről csak igen keveset tudtak, vonakodtak a gyónástól, mert úgy látták, hogy papjaik hivatásukhoz méltatlanul élnek. Mivel ezeket látva Szent Vince 1617. január 25-én az életgyónásra jelentkező nép meggyóntatásának egyedül nem tudott eleget tenni, az amiens-i jezsuiták segítségét kérte. Szent Vince beszédet intézett a néphez, később is ebben a prédikációban látta missziós tevékenységének kezdetét. A misszióstársaság megalapítására is eme szomorú tények késztették. Célja az volt, hogy a szegény, falusi népet hitre vezesse, a papságot pedig tudásában és erkölcsében megerősítse. Február 3. Boldog Nicoli Giuseppina szűz emléknapja 10 Nicoli Giuseppina 1863. november 18-án született az olasz Casatisma városában. 20 évesen lépett be az Irgalmas Nővérekhez. Életét gyermekek tanításának és nevelésének szentelte. Szardínia szigetén Cagliariban és Sassariban működött. A keresztény nevelés mellett a szegények szolgálatával is foglalkozott. 1924. december 31-én Cagliariban halt meg, ahol 2008. február 3-án boldoggá avatták.
Február 7. Rendu Boldog Rozália szűz emléknapja Rendu Johanna, felvett nevén Rozália nővér, 1786. szeptember 9-én született Conforban, Franciaországban. Tizenhat évesen lépett be az Irgalmas Nővérekhez. Élete példaként szolgálhat nemcsak a szegények szolgálatára, hanem a Vincés Család ágai közötti együttműködésre is. 1856. február 7-én halt meg. Február 18. Clet Szent Ferenc Regis vértanú emléknapja Ferenc Regis 1748. augusztus 19-én előkelő szülők gyermekeként született Grenoble-ban. Húszévesen lépett be a Misszióstársaságba. 1773. március 27-én szentelték pappá. Az annency-i papnevelő intézetbe küldték teológiát tanítani, e feladatát 15 éven át látta el. Meglepően nagy olvasottsága miatt gúnyosan járkáló könyvtárnak nevezték. Később a párizsi anyaházban a belső szeminárium igazgatója lett. A francia forradalom borzalmai kettétörték életét. Amikor papi hivatását Franciaországban nyilvánosan már nem gyakorolhatta, saját kérésére Kínába küldték. Macaónál ért partot. 30 éven át, először Kiang-Si, később Hu- Kaung tartományban hirdette buzgón az evangéliumot. 1819 júniusában egy keresztényüldözés alkalmával elfogták, 1820. február 17-én pedig Outschangfou mellett keresztre feszítették. 1900. május 27-én XIII. Leó pápa boldoggá, 2000. október 1-jén pedig II. János Pál pápa szentté avatta. Szent Pál megtérése Vincés Hírmondó A Vincés Család kulturális havilapja Kiadja a Lazarista Rend 2087 Piliscsaba, Egyetem utca 1. Felelős kiadó: Lipinski Mihály CM Alapító főszerkesztő: Szűcs Péter Fotók: Archivum Lektoráció: Pilecky Marcell
2011. január 1 Szo Szűz Mária Isten Anyja (Újév) 2 V Urunk megjelenésének főünnepe (Vízkereszt) 3 H 4 K Bayley Seton Szt. Erzsébet Anna 5 Sze 6 Cs 7 P B. Lindalva Justo de Oliveira szűz és vértanú 8 9 Szo V Urunk Megkeresztelkedésének ünnepe 10 H Évközi 1. hét 11 K 12 Sze 13 Cs 14 P 15 Szo 16 V Évközi 2. vasárnap 17 H Szt. Antal apát 18 K Árpád-házi Szt. Margit 19 Sze 20 Cs 21 P Szt. Ágnes vértanú 22 Szo 23 V Évközi 3. vasárnap 24 H Szalézi Szt. Ferenc püspök és egyháztanító 25 K Szt. Pál apostol megtérésének ünnepe Lazaristák alapításának évfrodulója 26 Sze Szt. Timóteus és Szt. Titusz 27 Cs 28 P Aquinói Szt. Tamás 29 Szo 30 V Évközi 4. vasárnap 31 H Bosce Szt. János áldozópap 2011. február 1 K B. Vaillot Mária-Anna és B. Baumgarten Odilia szüzek és vértanúk 2 Sze Urunk bemutatásának ünnepe (Megszentelt élet napja) 3 Cs B. Nicoli Giuseppina szűz 4 P 5 Szo Szt. Ágota 6 V Évközi 5. vasárnap 7 H Rendu B. Rozália szűz 8 K 9 Sze 10 Cs Szt. Skolasztika szűz 11 P A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária; Betegek világnapja 12 Szo 13 V Évközi 6. vasárnap 14 H Szt. Cirill szerzetes és Szt. Metód püspök ünnepe 15 K 16 Sze 17 Cs Hamvazószerda 18 P Regis Clet Szt. Ferenc 19 Szo 20 V Évközi 7. vasárnap 21 H 22 K Szt. Péter apostol székfoglalása 23 Sze Szt. Polikárp püspök és vértanú 24 Cs Szt. Mátyás apostol ünnepe 25 P 26 Szo 27 V Évközi 8. vasárnap 28 H