Tudjuk, hogy a fényképezőgép és a film együttműködésnek köszönhetően készül a fénykép. De vajon ismerjük részletesebben is a dolgokat? Múltkori cikkben a fényképezés keletkezését sétáltuk körbe. A mostani írást egy folytatásnak gondoltam. Úgyhogy ebben a részben az emulzió készítésének folyamatát ismerhetjük meg. Már tudjuk, hogy az emulzió az a réteg ami a fényérzékeny anyagokat tartalmazza. De az emulzió is van valamiben, ez a zselatin! A folyamat itt kezdődik: A zselatin az a réteg mi megóvja az emulziót a külső káros behatásoktól, és persze a helyén is tartja. A zselatint állati bőrből és csontokból nyerik, főzés útján.(akár a kocsonya otthon :) Igazából fehérjéből és kollagénből áll. A zselatin érdekes dolog. Hiszen vizet is tartalmaz és vízben minden mennyiségben oldódik. A kész zselé hidegre megdermed, melegre folyékonnyá válik, hideg vízben pedig duzzadni kezd. Ha lehűtjük a zselatint akkor csökken a viszkozitása és megdermed ezt hívjuk gélesedésnek. Ha a zselatin kiszárad akkor pedig zsugorodik. De térjünk rá a fontos összetevőkre: 1 / 8
A fotózásban lényegében három zselatin típust használunk. (Barbit-zselatin, emulzió-zselatin, védőréteg-zselatin) A zselatin-t adalékanyagokkal alakítják megfelelőre. (cserzők, mattírozók,nedvesítők, konzerválók, stabilizátorok, színérzékenyítők, kémia érzékenyítők, színképzők és kisülés elleni anyagok ezek) A zselatinos oldatok és a fotóemulziók olvadás pontja egészen alacsony. Már 26-32 foknál elolvadhatnak az anyagok. Ez nem éppen a legjobb ami a szárítást illeti. Ezért cserzőanyagokkal kezelik. (pl: a fotópapírokat lehet már 100 C. fok felett is szárítani. Ez azért is jó, mert így felgyorsítható a laborálási folyamat.) A cserzőanyag, felelős a külső mechanikai behatások elleni védelemért. Ilyen anyag a formaldehid is,(amit gondolom mindenki ismer hallásból legalább :) De lehet még glioxál, a krómtimsó, króm-acetát...stb. Mattírozó anyagok: A fényudvar mentesítő rétegek mattírozására használják.(ki gondolta volna. ;) pl.: a fotópapírnál a felületi csillogás megszüntetésére. Ilyen anyag a: Rízskeményítő, etil-celuloz...stb. 2 / 8
Konzerváló anyagok: A zselatint penészedés és baktériumok ellen is védeni kell. Ezért konzerváló anyagokat is adnak hozzá. Ezek az anyagok a: Femol, Timol...stb. A stabilizáló anyagok: A belső érlelés elmaradásáról, lassításáról gondoskodnak. (Az emulzió fotógráfiai jellemzői erősen megváltozhatnak a külső behatásoktól vagy a belső éréstől.) Színérzékenyítők: A színes negatív és pozitív kép kidolgozása közben színezékekből álló kép keletkezik. Ezt úgy érik el, hogy az emulzióba adagolt színképzőkből és az oxidálódott redukálószerekből képződik. Kisülés elleni anyagok: Bizonyos vegyületekkel emelik az emulzió elektromos vezetőképességét. Ezért ha az emulziót pl.: dörzsöljük, (igazából amikor felhúzzuk a filmet, a fényképezőgépben akkor is megtörténhet ez a dolog.) az elektromosság nem halmozódik fel és nem történhet elektromos kisülés. Ezzel a kis kitérővel látjuk már a zselé összetevőit. Ennek fényében jöhet az emulzió készítésének története: (A gyártás, melynek során elkészül a fényérzékeny réteg egy több lépcsős folyamat.) 3 / 8
Első a sorban, a Lecsapás: A lecsapás valójában nem más mint, ezüst-nitrát oldat és halogenidsó oldat zselatin jelenlétében való összeöntése. Persze ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre hallatszik. Az összetevők itt is pontosan betartott mennyiség-arány alapján kell hogy szerepeljenek, hiszen ha a zselatin nem megfelelő minőségű vagy hibás a mennyiség, a keletkezett ezüst-halogenid csepp formájában kiválik és akkor fuccs. :) A lecsapásnak különböző mozzanatai vannak: Direkt lecsapás: Közvetlen lecsapáskor, ezüst-nitrát oldatot adnak a halogenidsó-t tartalmazó zselatinos oldathoz. Fordított lecsapás: Ekkor az ezüst-nitrát zselatinos oldathoz adják a halogenidsó oldatot. Kettős lecsapás: Az oldatokat egyszerre folyatják a zselatinba. A lecsapás eredmény viszont nagyban függ a hőmérséklettől, a keverés sebességétől és az időtartamtól is. 4 / 8
Második szakasz.(az Első vagy fizikai érlelés): Az ezüst halogenidek érzékenységét és szemcse eloszlását és fokozati jellemzőit ezüst-halogenidet oldó anyagok jelenlétében adott hőmérsékleten alakítják. Az érlelés alatt két jellemző folyamat megy végbe. Az egyik, hogy a kisebb ezüst-halogenid kristályok feloldódnak és a nagyobb kristályok felületén válnak ki, így növelve a nagyobb kristályokat. A másik pedig, hogy a lecsapáskor keletkezett ezüst-halogenid kristályok egységes kristállyá kapcsolódnak össze. Persze az érlelést is jelentősen befolyásolja a zselatin minősége-hőmérséklete. A ph-érték és a halogenidion fölösleg. Következő lépés, a felesleges sók eltávolítása: Az érlelés után a fotoemulzió sokféle felesleges anyagot tartalmaz. (Vízzel oldható vegyületeket és halogenidionokat) Ezeket sókkal kicsapatják az emulzióból, majd az addigra felaprított emulziót kimossák. 5 / 8
Az eltávolítást követi, a második vagy kémiai érlelés: Ebben az érlelés folyamatban kerülnek az emulzióba a kémiai érzékenyítők. Ezek azok az anyagok amik különböző fényekre érzékenyítik. Az ezüst-halogenid rövidebb hullámhosszúságú fénytartományra érzékeny (kék vagy ultraibolya) Ezért hosszabb hullámhosszúságú fényre is érzékeny lesz a kezelés után. A mesterségesen adagolt kémiai érzékenyítők a ph-érték, hőmérséklet és a ezüstionok koncentrációja által szabályzott mértékben vesznek részt az érlelésben. Az érlelés alatt a zselatinban lévő érlelő anyagok érzékenységi gócpontokat hoznak létre. A gátló anyagok pedig a gócok fátyolgócokká való átalakulását akadályozzák meg. És el is érkeztünk az emulzió készítésének végére. (Most már csak az öntés van hátra.) Az érlelés befejezése után az emulzió hűtőkamrába kerül. (Ott megdermesztik.) Majd később az öntésre való előkészítés során olvasztják fel. Vegyszerekkel kezelik, a viszkozitását pedig desztillált vízzel beállítják. Az emulziót sok mindenre ráönthetik, ez lehet lemez, papír, film vagy esetleg 1 bejárati ajtó.:) Érdekes hogy különböző módszerekkel viszik fel ez a réteget. A lemezekre folyatni szokták, míg a filmre és a papírra pedig merítéssel kerül fel.(az ajtóra és egyéb extrém felületekre kenni szokták. Persze a kenéses fajta kicsit házi. Hiszen előregyártott de még 6 / 8
nem felhordott emulziót mi is vehetünk. ) Aztán létezik még a kenőhengeres módszer és a bemerítéses-levegőkefés is. Az öntési sebességnek összhangban kell lennie a szárítással, különben baj történhet. A fotoemulzió viszkozitása és az öntési sebesség együtt határozzák meg a réteg vastagságot. Ha az emulzió viszkozúsabb, akkor vastagabb réteg marad fent, és ha lassabban öntik akkor több csorog le. Vékonyabb lesz a felvitt réteg. Ezzel a végére is értünk az emulzió útjának. Persze azzal, hogy fent van a rétegünk a filmen, még nincs vége a dolgoknak. Mert még a film kap egy fényudvar mentesítő réteget is. (Síkfilmeknél egy úgy nevezett göngyölődés gátló réteget is felhordanak.) Ez az emulzió alá vagy a hordozó hátoldalára kerül. Ez a réteg lehet zselatinból vagy műanyagból. (Persze ez már 1 másik történet.:) Szóval most hogy minden a helyén van, már csak méretezni és csomagolni kell a kész fényérzékeny anyagokkal ellátott dolgokat 7 / 8
A cikk bizonyos részeinek megírásához/kiegészítéseihez felhasználtam könyveket. (Ezen tudástárakból nem emeltem ki pontos részleteket és nem idéztem szó szerint.) 8 / 8