A kiadvány megjelenését támogatták: Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma S finančnou podporou MK SR

A NÉPES

A kiadvány megjelenését támogatták: Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma S finančnou podporou MK SR Kiadványunk kéziratának előkészítését támogatták: Csemadok Országos Tanácsa, Pozsony Bibliotheca Hungarica, Somorja MK Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma az Anyanyelvi Konferencia közvetítésével Magyar Népművészetért Alapítvány A kiadványt szerkesztette: Görföl Jenő Nyelvi szerkesztő: Görözdi Judit ISBN 80 89001 31 9 Takács András Csemadok Országos Tanácsa és a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya

A NÉPES ÍRTA ÉS ÖSSZEÁLLÍTOTTA: TAKÁCS ANDRÁS Elektronikus változat Dunaszerdahely, 2004 Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 33.

Szerkesztik: Bárdos Gábor Huszár László Kovács László Végh László

TARTALOM Előszó... 7 Takács András: A Népes... 9 Dokumentumok... 31 Beszámoló a Csemadok KB 1953. január 30. ülésére.... 33 Csemadok KB Elnökség, Jelentés kastély ügyben... 35 Magyar színházért, népi együttesért (Lőrincz Gyula országos elnök)... 36 Beszámoló a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes szervezési munkájáról és működéséről... 39 Beszámoló a Csemadok Központi Elnöksége 1953. december 21-én tartott ülésén... 43 Költségvetési elszámolás a Népi Együttes kiadásairól, 1953. december 30-ig... 48 Részlet a Csemadok KB tanácskozásának jegyzőkönyvéből, 1954. őszén... 49 A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes 1954. évi műsora... 51 Részlet a Csemadok V. Országos Közgyűlésének elnöki beszámolójából... 54 A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes tagságának és alkalmazottainak névsora... 55 Cséfalvay Katalin és Jóba Lajos elbocsátó levelei... 59 Visszaemlékezések... 61 Ág Tibor: Szíjjártó Jenőre emlékezem... 63 Takács András: Nótafák és táncosok gyűjtéseim Ág Tiborral... 72 Részlet Béres József korreferátumából... 82 Boček Gézáné, Gesztes Zsuzsa visszaemlékezése... 87 Cséfalvay Kató visszaemlékezése... 88 Koncsol László: Népes, Komárom, 1954. május 30.... 90 Pathó Károly visszaemlékezése... 93

Sajtóvisszhang... 97 Vajda József: A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes... 99 Fellegi István: A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes bemutatkozásához... 102 Egri Viktor: A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes nagysikerű bemutatkozása... 107 Beszélgetések... 111 Beszélgetés Náglné Nagy Júliával, a Népes volt táncosával... 113 Beszélgetés Takács Andrással, a Népes egyik alapítójával, tánckarának volt művészeti vezetőjével és koreográfusával... 120 A könyvben előforduló nevek magyarázata... 125 A helység és intézménynevek magyarul és szlovákul... 130 Fényképmellékletek... 131

ELŐSZÓ Kiadványunkban magyar nemzetiségi kultúránk egy sajátos, a néphagyományi kultúra ápolásának egy új formáját jelentő volt intézményével foglalkozunk. Sajátos annyiban, hogy a Felvidék magyarságának kultúrájában ilyen jellegű és feladattal ellátott művészeti kollektíva előzetesen soha nem létezett. Mi fiatalok, akik az együttes létrehozásánál fáradoztunk, a fiatalságunknak köszönhetően talán nem is tudatosítottuk vagy kellő súlyával nem éltük/éreztük át, hogy micsoda felelősséget vállaltunk az együttes megszervezésével és első műsorának megalkotásával. Az 1950-es évek első felében nemzetiségi kultúránk életében is a nagy felszabadulás, a beneši dekrétumok eredményezte teljes sötétségbe és némaságba szorított nemzeti tudat újra megszólaltatását éltük. Óriási szervező és alkotó energiák szabadultak fel bennünk, fiatalokban, és nemcsak fiatalokban, hanem az egész nemzeti közösségben. Mertük vállalni a lehetetlent is, melynek eredményeképpen 1949-ben megalakult a Csemadok. Gomba módra jöttek létre a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolák. Megjelentek a napi-, heti- és havilapok, magyar nyelven is sugározni kezdett a Csehszlovák Rádió. A Csemadok részeként megalakult a Magyar Könyvkiadó, egymást követve megalakult két színházi testület: a szlovák Faluszínház magyar társulata és a Magyar Területi Színház, valamit a sor befejezéseként 1953. június 1-vel a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a hírében és a köztudatunkban máig élő Népes. Kultúránk e csodálatos sokszínű virágcsokrának rövid életéről, tündökléséről és megszüntetéséről adjuk a tisztelt olvasó kezébe e visszaemlékezést. A tények tolmácsolását a kor dokumentumaira bízzuk. Azokkal nem lehet vitába szállni. Nem lehet azt állítani, hogy én így gondoltam, így, meg úgy mondtam, a tényeket tudomásul lehet és kell venni. A dokumentumokat azért válogattuk és építettük olyan sorrendben, amellyel az együttes egész életét a megalakítás vajúdásától kezdve a felszámolásáig időrendi sorrendben követhetjük. A dokumentumok élettel telítését szolgálják a visszaemlékezések és a fényképek sokasága is. Igaz, hogy a fénykép csak egy-egy villanás az együttes életéből, de hatalmas erővel bíró, nagyon sok mindent megmagyarázó, hihetővé tevő villanás. Vegyük például a gidrafai kastély lépcsőjén fényképezőgép elé álló együttest alapító mintegy ötven főt. Kormegosztás- 7

ban 15-60 évig minden korosztály képviselete jelen van, vagy a Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban tartott ősbemutató függönye előtt felsorakozott nyitóképet, illetve a teltszínházi közönséget ábrázoló képet, az 1954 nyarán készült fellépéseket, és a vidám együttesi életet ábrázoló felvételeket, valamint az együttes hatalmi szóval történő felszámolása után a gondolat, a feladat továbbvivőiről, az Ifjú Szívekről és a Szőttesről készülteket. S végül azt a csokrot, melyet az együttes alapításának harmincéves évfordulóján örökítettünk meg. Milyen hatalmas erőről tanúskodnak ezek a felvételek, akik akarunk, következtetni is tudunk belőlük. Nemzeti, nemzetiségi létünkre, kultúránkra vonatkoztató következtetéseket vonhatunk le belőlük. Annak ellenére, hogy a borítólapon egy név, a nevem van szerzőként feltüntetve, a könyv alkotásában sokan részt vettek. Az én érdemem a segíteni akarók, tudók megkeresése, megszólítása, a munkák összefogása, összegzése volt. Köszönet az írásban rendelkezésre bocsátott segítségért, a sokszor jól jött, a munkámon sokat lendítő biztatásért, a Csemadok és a Bibliotheca Hungarica által rendelkezésre bocsátott dokumentumokért, a volt tagok által közlésre adott fényképért. A dokumentumokat, a korabeli cikkeket teljes terjedelmükben közöljük, felvállalva az itt-ott előforduló ismétléseket is. A korlátolt terjedelemre hivatkozás csak részben indokolná a spórolás ürügyével kihagyott részeket, illetve feleslegesen gyanút ébresztene. A teljes anyag közlésével ezt is szerettük volna elkerülni. Köszönet azoknak is, akik könyvünk megjelentetését, az ünnepi megemlékezés rendezvényeit: a tanácskozást, az utódegyüttesek ünnepi színházi műsorát, az ünnepi társulati gyűlést, az azt követő állófogadást, valamint a rendezvény sajtópropagálását anyagiakban is támogatták. Tudatosítjuk azt, hogy az ő segítségük nélkül az ötvenéves évforduló is csak olyan baráti találkozó lehetett volna, mint a harmincadik évforduló volt. Nagy kár lett volna, mert végre már szükséges tudatosítanunk és hangosan kimondanunk, hogy a felvidéki magyarság kulturális életének egyik tartó pillére lett az együttes, mert belőle, munkájának segítségével nőtt ki a néphagyomány feltárásának, ápolásának, megőrzésének, tudományos és színpadi feldolgozásának, újra közkinccsé tételének az a folyamata, amely mai életünket nagy-nagy értékekkel szépíti, hovatartozási nemzeti tudatunkat erősíti, napjainkat gazdagítja. A szerző 8

Takács András: A NÉPES ELŐZMÉNYEK A negyvenes évek végén és az ötvenes évek első felében felpezsdült Csehszlovákia magyarságának szellemi és kulturális élete. Napi-, heti- és havilapok szerkesztőségei kezdték meg munkájukat. Társadalmi szervezetek és kulturális intézmények alakultak, köztük a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a Csemadok is. Magyar tannyelvű iskolák nyitották meg a kapuikat, megindult a magyar pedagógusképzés, Pozsonyban megalakult a Szlovák Faluszínház magyar részlege, Komáromban a Magyar Területi Színház (Matesz), és végül 1953 nyarán megszületett a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a Népes is. Áttekintésünkben az utóbbi létrejöttével, tevékenységével és feloszlatásával szándékozunk részletesebben foglalkozni. Kulturális életünk vezetői akik akkor azonosak voltak a Csemadok vezetőivel az együttes létrehozásának szükségességét korán, az ötvenes évek legelején felismerték. A haladó hagyományok feltárása, valamint a népi hagyományok gyűjtése, művészi feldolgozása már az 1949-ben megalakult Csemadok első, munkáját meghatározó célkitűzései között szerepelt. Ebben az időben Csehszlovákia Kommunista Pártjának ideológiai állásfoglalása is kívánatosnak tekintette, hogy a népi és a forradalmi hagyományok képezzék az újonnan születendő szocialista kultúra alapját. Ennek jegyében Szlovákiában 1949-ben megalakult a Szlovák Állami Népművészeti Együttes (Sľuk SZLÁNE), 1951-ben a Szlovák Katonai Művészegyüttes (Vus SZLKM), 1953-ban a Duklaalji Ukrán Népművészeti Együttes (Puľs DUNE), és ennek a sornak természetes folytatása volt még ha nagyon sok vajúdás után is a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes Mľuk) megalakulása. Ezzel Szlovákiában a hivatásos népi együttesi hálózat kiépítése teljessé vált és befejeződött. A Szlovákiában élő népek, illetve nemzetiségek népi kultúrája ezzel elnyerte a műveléséhez szükséges legmagasabb szervezeti formát, amelyben kiteljesedhetett az óriási méreteket öltő amatőr népművészeti mozgalom. 9

A magyar népművészeti együttes létrehozását a Csemadok Központi Bizottsága vállalta magára. 1951 őszére elkészültek az előzetes tervek. E sorok íróját, aki akkor a SZLÁNE táncosa volt, 1951. december elsejével azzal az elképzeléssel alkalmazták a Csemadok KB titkárságán, hogy 1952. január elsejétől ő lesz a megalakuló népi együttes táncrészlegének a vezetője és koreográfusa. Az együttes létrehozásához még további kemény szervezőmunkával eltöltött másfél évre volt szükség. Ez alatt az idő alatt tervek készítésével, az énekes, táncos, zenész tehetségek felkutatásával és megnyerésével foglalkoztunk és azzal, hogy a hivatásos népművészeti együttes gondolata nemzetiségünk tulajdonává váljon. Emellett számtalan szervezési és anyagi problémát kellett megoldanunk, sőt a kiszemelt vezetők is akkor készültek fel, ismerkedtek a felvidéki népi zene-, tánc-, viselet-, és szokáshagyományokkal. A Csemadok központi apparátusában Ág Tibor személyében 1950-től dolgozott zenei szakember. Vele összefogva 1952-53-ban már ketten jártuk az országot: ismerkedtünk a népi hagyományokkal és népi énekesek, zenészek, táncosok után kutattunk. Közben a Szövetség is végezte a szervező munkát. A Csemadok Központi Bizottságának Elnöksége ebben az időben havonta foglalkozott a megalakítandó együttes kérdésével. A Csemadok III. Országos Közgyűlésén, 1952. május 24-25-én pedig már a központi beszámolóban szerepelt az együttes megalakításának a gondolata. A titkárság ebből az alkalomból a csehszlovákiai magyarság népi hagyományainak sokrétűségét és gazdagságát bizonyítandó a küldöttek és a politikai delegációk részére ünnepi kulturális műsorként országos népművészeti seregszemlét rendezett. A seregszemle az első ilyen jellegű és méretű kulturális rendezvény volt, s meghatározó erővel hatott az amatőr tánccsoportok, illetve a helyi Csemadok szervezetek tevékenységére. A közgyűlés után sor került a hivatásos népi együttes profiljának, szervezeti felépítésének kidolgozására. Az együttes feladatát a feltárt hagyománykincs művészi feldolgozásában és színrevitelében jelölték meg. Állományát 20 táncos, 46 énekes és 34 zenész alkotta, valamint 30 fős művészeti, adminisztrációs és műszaki személyzet, összesen tehát 130 fő. Ahogy az elgondolás kikristályosodott, 1952 júliusában a Csemadok Központi Bizottsága kérvénnyel fordult a Megbízottak Testülete Elnökségéhez, a mai kormány elődjéhez. A kérvényben részletesen taglalták az együttes létrehozásának szükségességét, célját és felépítését. A kérvénnyel befejeződött a tervezgetés időszaka. A teljességhez tartozik, hogy a kérvény 10

megfogalmazása előtti időben a Csemadok vezetése élén Lőrincz Gyula elnökkel és Fellegi István főtitkárral tárgyalásokat folytatott az illetékes szervekkel és személyekkel. Ezek a konzultációk is előkészítették a kérvény tartalmának a kialakítását. A Csemadok KB levéltárában fellelhető dokumentumok a kérvény további sorsáról nem tesznek említést. Az előkészületek folytatásából viszont arra következtethetünk, hogy az illetékes szervek egyetértettek a javaslattal. Ág Tibor és jómagam országjárásának is mutatkoztak az eredményei. 1951-53-ban felmérő néprajzi gyűjtéseket végeztünk a Zoboralján (Kolon, Zsére, Lédec, Nyitragerencsér, Egerszeg, Gímes községekben), Komárom környékén (Martos, Izsa, Naszvad, Szentpéter községekben), Medvesalján (Újbást, Óbást, Medveshidegkút, Tajti, Vecseklő, Péterfala községekben), a Bodrogközben és az Ung vidékén (Bodrogszerdahely, Királyhelmec, Szentes, Kisgéres, Nagykapos, Kaposkelecsény, Kiskapos községekben, illetve kisvárosokban). A már említett országos népművészeti seregszemle előkészítésekor, a Garam, az Ipoly, a Hernád és a Sajó völgyének hagyománykincse is ismertebbé vált. Ezeken a néprajzi gyűjtő-térképező utakon zenét, táncot, viseletet tártunk fel úgy, hogy a Csemadok két szakemberéhez alkalmanként társul szegődött Bočekné Gesztes Zsuzsa a népviselet, Dobos László a népköltészet, Langlerné Hemerka Olga pedig a népzene és -tánc gyűjtéséhez. A tehetségkutatás első eredményeként 1952 elején a Csemadok Pozsonyi Alapszervezete védnöksége alatt létrejött egy népi zenekar, az együttes leendő zenekara, 30-40 fős létszámmal. Amatőrként (beutazóknál utiköltségtérítés ellenében) gyakoroltak szorgalmasan, szinte naponta, a hivatásos együttes közeli megalakulásának reményében, Ág Tibor és Piroska Mihály kiváló cimbalmos vezetésével. Két nagysikerű fellépést is tartottak: a Csemadok III. Országos Közgyűlése alkalmából ők kísérték az összes helyi és vidéki tánccsoportot és szólóénekest, 1952. július 4-én pedig a Pozsonyi Vár Szabadtéri Színpadán a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium tánccsoportjával és a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Pedagógiai Gimnázium énekkarával társulva adtak nagyszerű népművészeti műsort kb. 8000 néző előtt. A műsort Ág Tibor és Takács András szervezte, rendezte, az énekkart Janda Iván vezényelte. Sajnos a zenekar nemsokára feloszlott. A tagok nagy része családfenntartóként már nem bírta a bizonytalan, kereset nélküli létet, s a beígért hivatásos együttes megalakulása még mindig elérhetetlenül távolinak tűnt. A zenészek szétszóródtak, szükségből különböző kávéházi és egyéb zenekarokban vállaltak munkát. A hivatásos együttes megalaku- 11

lásakor nagy részük újból jelentkezett, így rögtön a megalakulás után a zenekar csaknem teljes felállásban gyakorolhatott. 1952 őszén és telén tovább folytak az előkészületek. A Csemadok járási titkárságai és alapszervezetei is bekapcsolódtak az énekes, táncos tehetségek kutatásába. Jó alapot szolgáltak ehhez a már működő amatőr tánccsoportok, énekkarok és színjátszó csoportok, ezek alkották a tagtoborzás bázisát. MEGALAKUL AZ EGYÜTTES A szervezés eredményeiről, az illetékes párt- és állami szervek szóbeli ígéreteiről 1953. január 30-án tárgyalt újból a Csemadok elnöksége. Az írásbeli beszámolót Vajda József, a Csemadok KB titkára terjesztette elő, megfogalmazva az együttes nevét, célját és feladatait. A korrajz kedvéért, az előkészítés, valamint az alakítás körüli bizonytalanság érzékeltetésére idézzük a beszámoló megfelelő részét: A népi együttes célja: A szocializmus építésének érzelmi alátámasztása, az új szocialista tudathoz fűződő érzések úgymint szocialista hazafiság, proletár nemzetköziség, a munkához, az alkotáshoz való új viszony kialakítása és elmélyítése, tehát politikai és gazdasági célkitűzéseink érzelmi úton való alátámasztása, ezúttal a termelés fokozásához és a szocialista munkaverseny kiszélesítéséhez lelkesítő hangulat kialakítása. A népi együttes feladatai: 1. Az igazi magyar népi zene- és tánckultúra megismertetése és terjesztése a csehszlovákiai magyar dolgozók széles tömegei között. 2. Új szocialista-realista, tehát a társadalmi valóságot visszatükröző alkotások népszerűsítése. 3. Az élenjáró szovjet zene- és tánckultúra termékeinek megismertetése és megszerettetése a dolgozók széles tömegeivel. 4. A dolgozó tömegek zenei ízlésének fejlesztése, általános műveltségének növelése. 5. A dolgozók minél nagyobb tömegének bevonása az aktív kultúréletbe (ének-, zene-, és tánccsoportok megalakításának kezdeményezése, előkészítése, megalakítása, stb.). 6. Népművészeti kincsek felkutatása, további népdalok, néptáncok gyűjtése. Javasoljuk, hogy az együttes neve: Csemadok Központi Népi Együttese legyen. Ezután további öt, az együttes megalakítását szorgalmazó határozati pont következett. 12

Az Elnökség az anyagot teljes terjedelmében jóváhagyta. Az együttes neve Gyurcsó István költő javaslatára Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, rövidítve Népes lett. Ez csak látszólag mozaikszó, közben mély értelmet, a népből származást, a néphez kötődést jelent. Ezt a gyűlést követően a szervezési-előkészítői munka új lendületet vett, Ág Tibor és Béres József folytatták a megfelelő székhely keresését az együttes részére. Megnéztek vagy harminc főváros környéki kastélyt, köztük a bősi, a diószegi, a gidrafai, a szarvai, a gombai, a féli, a tonkházai, a hódi kastélyokat, és a fővárosban a Markovich utcában a Kisfaludy-féle házat. Az eredményről 1953. április 4-én írásbeli tájékoztatót terjesztettek a Csemadok KB Elnöksége elé, amely határozatilag kötelezte Lőrincz Gyula elnököt, Varga János főtitkárt és Béres Józsefet, hogy a gidrafai, a diószegi vagy féli kastélyok ügyében április 8-11 között el kell járni a Megbízottak Testületének Elnökségén. Az Elnökség még arról is döntött, hogy a káderek kiválasztását a népművészeti együttesbe április végéig végre kell hajtani, és az együttes leendő tagjait május hó folyamán 21 napos kultúrpolitikai iskolára kell behívni. A gyűlésen visszamenő, 1953. január 1-i hatállyal kinevezték az együttes vezetőit. Az igazgató Béres József, a művészeti vezető és karnagy Ág Tibor, a tánckarvezető és koreográfus Takács András lett. A nevezettek év elejétől már ebben a funkcióban végezték együttesszervezői feladataikat. Hármukhoz csatlakozott júniusban Langlerné Hemerka Olga ének- és táncpedagógus, majd Somló Irén ruha- és kelléktáros. Az 1953. április 4-i elnökségi ülés határozata értelmében felvételi vizsgabeszélgetésekre került sor a Csemadok, a SZLÁNE, valamint az Információs és Népművelési Megbízotti Hivatal szakembereiből alakult bizottság előtt. A tehetségvizsgák április végéig zajlottak le Szlovákia nemzetiségileg vegyesen lakott négy kerületében (Pozsony, Nyitra, Besztercebánya, Kassa). Az eredményről, az előkészítő munka sikeréről és a megoldatlan problémákról teljes képet nyújt Béres József igazgató 1953. június 8-án elhangzott, elnökség előtti beszámolója, melyből kitűnik, hogy a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes 1953. június elsején alakult meg Gidrafán (Budmerice), az átmeneti időre bérbe kapott, a Szlovák Írók Szövetségéhez tartozó kastélyban, 52 művészeti dolgozóval. A megalakulást hétnapos kultúrpolitikai iskolázás előzte meg, amely június 1-e után, az együttes életének első két hetében is tovább folytatódott. Akkoriban minden állami együttesnél 2-3 hetes politikai tanfolyamot tartottak évente. A Népes is ezzel kezdte a működését, és ez alatt az idő alatt az első tehetségellen- 13

őrzés is megtörtént. Az együttes indulásakor ez a hónap számított minden új tag kötelező egy hónapos próbaidejének. Június elseje után módosult a politikai tanfolyam terve: a napi foglalkozás kb. 50%-át már a szakmai képzés töltötte ki. Július elsejére döntés született az együttes elhelyezéséről is. Az illetékes szerv a Galánta melletti Hódi falu kastélyát jelölte ki erre a célra, a már felsorolt lehetőségek közül a legkevésbé megfelelőt. Az épület kicsi volt, nem voltak megfelelő próba- és hálótermek. Lehetetlen volt a tagság bentlakásának megoldása, és hiányoztak a hivatali helyiségek. Ráadásul az épület egy jelentős részét kápolna foglalta el, a vallásos szlovák falu egyetlen temploma, amelyben minden vasár- és ünnepnapon rendszeresen istentiszteleteket tartottak. ELHELYEZKEDÉS, MŰSORÉPÍTÉS Hódiban tehát kedvezőtlen körülmények között kezdődött el az együttes munkája. Ennek ellenére a műsor előkészítése olyan ütemben haladt, hogy a csoport még a nyár folyamán két alkalommal közönség elé léphetett. Először Pozsonyban a Megbízottak Testülete székházának gyönyörű parkjában felállított szabadtéri színpadon, egy békemanifesztáció keretében, másodszor Nagymegyeren, a járási aratási ünnepély alkalmából a futballpályán épített szabadtéri színpadon adták a főműsort. A sajtóban mindkét fellépésről elismerő és bíztató kritika jelent meg. A táncrészleg munkájában az ősz folyamán kisebb törés következett be, mivel a két legjobb táncost, Zoller Gábort és Sárközi Elemért, valamint a tánckarvezető-koreográfust, Takács Andrást is behívták katonának. A részlegvezető funkciót Hemerka Olga vette át, de a tánckarvezető, a pedagógus és a koreográfus feladatkörét egy személyben nagyon nehéz volt betöltenie. Az együttes vezetése kereste a jobb megoldást. Hazai szakember után kutatott, de főleg magyarországi segítséggel akart a helyzeten javítani. Takács András az ősbemutatóra tervezett két koreográfiájával, a zoboralji anyagra épülő Vetélkedéssel, és a hagyományos verbunktánc motívumokra épülő Verbunkossal a bevonulása előtt már elkészült. Ezek a táncok az őszi-téli ún. brigádfellépéseken már műsoron szerepeltek. A táncok színpadképes állapotban tartása, valamint az új táncosok táncba állítása is az új tánckarvezető feladata lett. Az ősz folyamán az együtteshez igazolt a pozsonyi Szlovák Rádiótól Szíjjártó Jenő énekkarvezető karnagynak, valamint a pozsonyi Katonai 14

Művészegyüttestől Viczay Pál hangképző pedagógusnak és szólóénekesnek. Így jelentősen javult az ének- és zenekar szakmai vezetése, és a tánckar munkája is jobb lett, mert Ág Tibor művészeti vezető legalább az ének- zenei nevelés terhét levehette Hemerka Olga válláról. Az őszi időszak szorgalmas műsortanulással telt el. Az év végére megoldódott a koreográfus kérdése is, Kvočák Józsefet, a SZLÁNE táncosát emelték a funkcióba. Táncosnak vele jött az öccse, Kvočák András is. Béres József és Hemerka Olga mindkettőjüket ismerte még kassai amatőr korukból. Az 1953. december 21-én tartott ülésén a Csemadok KB Elnöksége újból napirendre tűzte a Népes ügyét. A Jelentés a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes eddig végzett munkájáról és jövőbeni feladatairól című beszámolót Béres József igazgató terjesztette elő. Az ülésen részt vett az együttes művészeti vezetője, Ág Tibor, aki az előterjesztést szóban kiegészítette és a felvetett kérdésekre válaszolt. A beszámoló teljes áttekintést nyújtott az együttes életéről és a sürgős, megoldásra váró feladatokat is felvázolta. Néhány részletet idézünk belőle: A 70 tagú ének-, zene- és tánccsoporttal 1953. július 4-én Hódiban telepedtünk le. Az énekkar 24, a zenekar 16, a tánccsoport 17 tagból áll. Az énekkart és a zenekart Ág Tibor és Szíjjártó Jenő vezeti felváltva, a tánccsoportot pedig Takács bevonulása óta (november 1.) Hemerka Olga. Az együttes kidolgozott állandó napirend és órarend szerint dolgozik. A rendes foglalkozási idő napi hat óra. Ezen idő alatt zene, tánc és éneklési alapismeretek elsajátítása, kottaolvasás, hangképzés, intonáció, ritmusgyakorlatok, dallamdiktálás, zeneelmélet, kórusművek tanulása, népi tánctechnika és klasszika, valamint táncszámok, népi szokások és népi játékok tanulása folyik. Erre az aprólékos, mindent az alapoktól kezdő munkára azért volt szükség, mert énekes, illetve táncos szakmai előképzés akkoriban még nem létezett. Igaz, hogy az alapozás lassította az előrehaladást, de előnnyel is járt: egységes éneklési és mozgásstílust lehetett kialakítani, ami a műsorépítésben, az előadói stílus formálásában döntő jelentőségű lett. A rövid félév alatt az együttes tagjai úgy politikailag, mint szakmailag nagyon sokat fejlődtek folytatódik a beszámoló, munkájukat tudatosan, lelkesen és odaadóan végzik. A kollektív szellem nagyon jó. Súrlódások, nézeteltérések úgyszólván nincsenek, ami arra enged következtetni, hogy jó, egészséges szellem fog meghonosodni, ami nagyon fontos tényezője további fejlődésüknek. Legjobb haladást az énekkar és a tánccsoport ért el, a zenekar fejlődése nem kielégítő. Egyrészt, mert zenészeink nehezen küzdik le a kávéházi stílust. 15

A beszámoló következő része a leendő bemutató műsortervét ismertette. A műsort cseh, szlovák, lengyel és ukrán népdalfeldolgozásokkal egészítették ki, jelképezni kívánva ezzel kor kívánalmai szerint a Csehszlovákiában élő különböző nemzetiségű dolgozók együvé tartozását. A színvonalas műsor biztosításához nagymértékben hozzájárult a gondosan és szakszerűen elkészített népviselet, amely már fél sikert biztosít Önálló szabóműhelyt állítottunk fel egy ruhatervezővel, egy szabóval és két varrónővel Bočekné Gesztes Zsuzsa tervezőnő véleménye szerint csak így lehet elkészíteni a bemutatóig a szükséges népviseleteket. Majd a fejlődést jelentősen gátoló tényezők ismertetése következett. Az együttes vezetése akkor már érezte, hogy a Csemadok elnöksége tisztségviselőinek határozatlan fellépése is közrejátszott abban, hogy az együttes a legkevésbé megfelelő székhelyet kapta a sok időt rabló kastélynézési terepjárás alkalmával megtekintett kastélyok közül. Ezért próbálta komoly érvekkel elérni, hogy az Elnökség keményen álljon ki a Népes ügye mellett, hangsúlyozva, hogy az együttes elhelyezése Hódiban, ebben a kis szlovák faluban, szerencsétlen kezdeményezés volt, és az épület nem felel meg rendeltetésének több nyomós ok miatt. Egyharmadát a templom foglalja el, ahol naponta több órát imádkoznak és énekelnek a falusi emberek, így kölcsönösen zavarjuk egymást. A tagok elhelyezése egészségügyi szempontból sem megfelelő. Nyolcan-tízen laknak egy-egy szobában, elegendő levegő és oxigén hiányában, gyakori a fejfájás és ez a munka rovására megy. Hat zuhanyozón kívül nem áll a tagok rendelkezésére semmi más. Nincs fürdőkád, ahol tisztálkodhatnának, a villanymotor, a melegítő nem tud elegendő vizet szolgáltatni Nem áll továbbá rendelkezésünkre elegendő és megfelelő tanterem. A táncos és énekes legények hálóterme nappal a táncosok próbaterméül szolgál. Valamennyi eddigi látogatónk, pártfunkcionáriusok és közéleti személyiségek, a Kultúrügyi Hivatal képviselői egyöntetűen megállapították, hogy az épület nem felel meg küldetésének, és ezért nekünk kell kezdeményezni, hogy a diószegi kastélyt, amely tökéletesen megfelelne megkapjuk. Ezt a javaslatot a Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, Martinovič elvtárs tette december 14-i látogatása alkalmával, és ígéretet tett, hogy rövid időn belül megkapjuk az épületet. A Csemadok az ügyben újból kérvénnyel fordult az illetékesekhez, de az ígéretét senki sem váltotta be. Az együttes jobb elhelyezése soha nem oldódott meg. Az Elnökség élénk és hosszantartó vita után hét pontból álló határozatot 16

fogadott el, amely magába foglalta az épület kicserélését, az önálló káderezést, az önálló könyvelést, a szabóműhely felállítását, stb. Elfogadta a műsortervet is. A hetedik pontban megbízta az igazgatót, hogy járjon el személyesen a Kulturális Minisztériumban, Prágában, az énekkarvezető, és tánccsoportvezető koreográfus Budapestről való megszerzése céljából, a két ország között létrejött kulturális egyezmény keretén belül. Az épületcserét és a magyarországi művészeti vezető beszerzését annak ellenére, hogy a Csemadok mindkét ügyben újból kérvénnyel fordult az illetékesekhez nem sikerült megoldani. A Csemadok illetve az együttes hatáskörébe tartozó többi kérdést megoldották. Szorosabbra fűződött a kapcsolat a szakemberekkel. Béres József erről később így emlékezett meg: Hódiban meglátogatott bennünket igen sok hazai és külföldi szakember. Rendszeresen járt hozzánk Strelec professzor, a Szlovák Tanítók Énekkarának vezető karnagya, segített, bíztatott. Járt nálunk Eugen Suchoň zeneszerző, útmutatásokat adott, főleg az Aká si mi krásna című kórusművének a tolmácsolásához, de a műsorra tűzött Kodály művekhez is. Meglátogatott Moyzes zeneszerző is, a SZLÁNE akkori igazgatója és sokan mások. Mi is felléptünk Oroszváron (Rusovce, a SZLÁNE székhelye) a parkban. Janko Matuška, Eugen Suchoň, František Alvin, Rajter Lajos, Németh Šamorinsky István, Szijjártó Jenő szlovákiai szlovák és magyar zeneszerzők lettek az együttes első műsorának zenei társszerzői, s ez jelentősen emelte a műsor színvonalát. A felsoroltak abban az időben már országosan elismert zeneszerzők voltak. Ilyen értelemben kedvezően módosult feltételekkel, teljes lendülettel folyt 1954 tavaszán az ősbemutató előkészítése. Ebben az időben már országszerte figyelték az együttes készülődését. A nemzetiségi sajtó és a Csehszlovák Rádió magyar adása rendszeresen foglalkozott a társulattal. Az állami és a pártvezetők is gyakran ellátogattak Hódiba. Ilyenkor az együttes rendszerint házi bemutatót tartott, ezenkívül gyakori brigádfellépéseivel is hallatott magáról, és fokozatosan elfoglalta helyét az ország kulturális életében. A felkészülés ideje alatt magyarországi politikusok és ismert művészek is meglátogatták az együttest. Rögtön magalakulásunk után emlékezik Béres igazgató meglátogatott minket Horváth Imre, Magyarország prágai nagykövete és Füredi József, a pozsonyi főkonzul csakúgy, mint Marjai József kultúrattasé. Hoztak tárgyi ajándékokat, filmet, pl. az Ecseri lakodalmast, amelyet közösen vetítettünk le. Járt nálunk Ferencsík János Kossuthdíjas karmester és Sugár Rezső zeneszerző is. Ferencsík, aki akkor éppen 17

Prágában vendégkarmesterkedett, eljött az együttes ősbemutatójára is. Ez a nagyfokú figyelem komoly segítséget jelentett, mivel az együttes vezetői még kevés tapasztalattal rendelkeztek, és így jól jött a bíztatás, a tanács. A felkészülés hajrájában megnyúlt a munkaidő, gyakran késő délután és este is próbáltak az egyes művészeti részlegek. A nők szabadidejükben Bočekné vezetésével a népviseleteket varrták, hímezték, díszítették. Az ősbemutató napjára minden elkészült. AZ ŐSBEMUTATÓ ÉS VISZHANGJA Az ősbemutatóra 1954. április 25-én a fővárosi Szlovák Nemzeti Színházban zsúfolt nézőtér előtt került sor. A bemutatón megjelent a Csemadok teljes vezetősége, beleértve a járási vezetőket és nagyon sok helyi szervezet küldöttségét, továbbá megjelentek magas beosztású párttisztviselők, állami hivatalnokok, a felügyeleti szerv delegációja, prágai minisztériumi megbízottak, neves művészek és közéleti személyiségek. Természetesen jelen voltak a többi hivatásos együttes képviselői, valamint a diplomáciai testületek képviselői is. A bemutató előadást a tervezettől eltérően Karol Bacilek, az SZLKP vezető titkára és Lőrincz Gyula, a Csemadok KB elnöke helyett Béres József, az együttes igazgatója nyitotta meg szlovák és magyar nyelvű ünnepi beszéddel, majd a közel három órás műsor következett. Az előadás forró légkörben zajlott le. Sok számot meg kellett ismételni, s gyakori volt a nyíltszíni taps. A befejező szám után a közönség hosszú percekig felállva, tapsolva ünnepelt. Az előadást nyitó csehszlovák és szovjet himnusz, valamint az előadást záró Internacionálé éneklésére az ének- és a tánckar minden tagja felsorakozott, s mivel zenekari kísérettel hangzottak el a művek, a teljes együttes részt vett bennük. A műsor ének-zenekari, a capella művekből, szólóénekekből, zenekari számokból és öt tánckompozícióból állt. Az előadás óriási sikert aratott. A szokásos tudósítások mellett komoly szakkritikák is megjelentek. A bemutató után a Fáklya kulturális havilapban véleményt nyilvánított Fellegi István, a Magyar Területi Színház igazgatója (előzőleg a Csemadok KB főtitkára, akinek jelentős szerepe volt az együttes megalapításában): Április 25-én avattuk a Nemzeti Színházban a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest, a Népest... Három órán át mindinkább felszabaduló érzésekkel fogadtuk a derűs hatást, amely a színpadon lüktetett, s a táncból, dalból, színpompából áradt felénk... Őszintén átélik mindazt, amit nekünk dalban és táncban nyújtottak, s ebben van si- 18

kerük tulajdonképpeni titka... Kétségtelen, hogy a táncegyüttes színvonala meghaladja az énekkar egyébként fejlett színvonalát, különösen ami a táncegyüttes alapanyagát, a táncosokat illeti. Ha még nem is bontakozott ki teljesen a technikájuk és alkotókészségük, szép fejlődést ígér. Szembeötlő a lendületük, életteliségük, és a meggyőző alakításra való készségük. A. M. Brusilnak, a prágai Színművészeti Akadémia professzorának aki Prágából utazott le a bemutatóra véleményét szintén tolmácsolja a fentebbi cikk írója, idézünk belőle: A Népes bemutatkozása szép reményekre jogosító komoly siker volt. Mindnyájan, magyarok és nem magyarok örömmel és nem minden büszkeség nélkül távoztunk a bemutatóról. Lőrincz Gyula festőművész, a Csemadok KB elnöke, ugyancsak tetszését fejezte ki az előadásról, és ezt a Csemadok KB 1954. május 22-i elnökségi ülésén is elmondta. Idézet a gyűlés jegyzőkönyvéből: Megállapíthatjuk, hogy a Népművészeti Együttes első fellépésén sikerrel szerepelt. Hozzáértő emberekkel beszéltem, szovjet koreográfussal, aki nagyon magasra értékeli mind politikailag, mind művészileg az együttes munkáját. Megállapítja (a szovjet koreográfus), hogy míg a SZLÁNE elszakadt a népi jellegétől, addig a Népesnél az a jó, hogy népi jellege van. Az Elnökség további tagjai is írók, költők, politikusok, kultúrában dolgozók, kétkezi munkások hasonló jó véleménnyel voltak a bemutatóról. Lőrincz Gyula végül felkérte az együttest, hogy a komáromi Jókai-szobor eredeti helyére való visszaállítása alkalmából rendezendő Jókai ünnepségekre, tervezzen műsort. Az együttes eleget tett a felkérésnek, és akkor járva először Komáromban, nagy tömeg előtt mutatkozott be. A nyár folyamán a pozsonyi bemutatkozás és más előadások kapcsán minden jelentősebb magyar nemzetiségi sajtóorgánum írt az együttesről. Örömmel üdvözölték, és nagy jövőt jósoltak neki. Küldetéséről is felsőfokon beszéltek. AZ EGYÜTTES DIADALÚTJA A bemutató után az együttes a tanácsolt szükséges korrekciókat végrehajtotta, majd kezdetét vette a tájoló előadások sora, az országjárás. Kiemelkedő fellépésre került sor május 30-án Komáromban, a már említett Jókai ünnepség keretében. Az ünnepség a csehszlovák-magyar kapcsolatok deklarálása volt. A II. világháború befejezése után akkor járt nálunk először jelentős magyar íróküldöttség. A megjelent cseh és szlovák íróküldöttséggel együtt az együttes előadását ők is végignézték. Ebből az alkalomból a Fák- 19

lya kulturális havilap interjút kért tőlük, mely kérésnek a magyarországi íróküldöttség tagjai: Veres Péter, Illyés Gyula, Urbán Ernő és Szabó Pál Kossuth-díjas írók boldogan eleget is tettek. Idézünk a nyilatkozataikból: Veres Péter: Én elég sok népi műsort láttam már a felszabadulás előtt is, de különösen 1945 óta, és azt hittem, már nem sok újat láthatok. Hogy valóban újak, soha nem látottak volnának a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes énekei, dalai és táncai, azt persze nem lehet mondani, de hogy az előadás az én számomra üdítően tiszta volt, azt meg kell mondanom. Persze szabadtéri előadáson ez a zenekar még nem elég erős, és az énekkar sem bírja a versenyt a széllel és a mindig libegő, a hangokat elnyelő falevelekkel, de mind a muzsika, mind az ének kedves, egészséges hatást ad. A táncok meglepően tiszták, finomak, változatosak. Mindössze a sűrű, a sokféle verbunkos formák válhatnak unalmassá, iskolássá, ha az előadás nem a nézők időérzékéhez, hanem a koreográfus elgondolásához ragaszkodik. A népi táncnak a titka a spontaneitás, a szinte révülésig menő elmélyülés, ezért minden koreográfia és minden rendezés csak addig jó, amíg ezt szolgálja. Az a jó rendezés, amelyik nem látszik: ez minden produkcióra érvényes. Itt az érdekes és a szép örök vitájáról van szó. A szép ugyanis mindig érdekes, az érdekes nem mindig szép. Lehet, hogy csak új, soha nem látott, meglepő, borzalmas, vagy akár csúnya is. Ez persze sokkal nagyobb gondolat, mintsem hogy itt pár sorban elintézhetnénk, de ebben a kérdésben az igazi művészet és a szórakoztatóipar tisztázatlan kérdése rejtőzik. A népművészet elsősorban művészet, kristálytiszta népművészet, és csak a szépségével szórakoztathat. Technikai fogások, rendezői ötletek csak addig használnak neki, amíg a benne rejlő szépségek érvényre jutásában segítenek Szeretném elmondani, hogy a népművészeti együtteseknek nemcsak az a feladatuk, hogy feltárják és megőrizzék folklórkincseinket, még az sem elég, ha szép előadásokkal gyönyörködtetik a népet, hanem végső soron arra kell törekedniük, hogy művészi vezetői, példaképei legyenek az egész nép újraeredő társas, szocialista és nemzeti kultúrájának. Meg kell tanulni mindenkinek, iskolában is és iskolán kívül is énekelnie, muzsikát érteni és végül még táncolni is. Így születik meg a szocialista magyar népkultúra. Szabó Pál: A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes bemutatkozása részemre meghatóan szép volt. A hazulról hozott abszolút tisztaságot éreztem legkiváltképpen a táncaikban. Pompás volt. A félő csak az, hogy az idő múlásával és sikereik hatalmasodásával foltokat kap ez a nagy tisztaság. Ha meg tudnák őrizni, s úgy a táncművészet szinte végtelen skáláját megszólaltatni: példát tudnának adni a budapesti, vagyis a mi 20