A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 195-206 Pécs, 2015 Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében Gál Éva Janus Pannonius Múzeum H-7621 Pécs, Káptalan u. 5. e-mail: gal.eva.jpm@gmail.com A Janus Pannonius Múzeum Történeti Osztályának gyűjteményében számos muzeális érték tárgy és dokumentum található, amelyek a 19-20. századi polgári társasági életről vallanak. Ezek közt különösen érdekes a korabeli táncmulatságok, bálok világát felelevenítő anyagcsoport. Archív fotográfiák, meghívók, táncrendek, újságok, divatlapok, jelvények, könyvek, viseleti kiegészítők, naplórészletek tartoznak e körbe. Együttes vizsgálatuk nyomán kirajzolódik előttünk a bálok egykori világa. A bálok eredete A bál elnevezése a latin olasz eredetű ballare (táncolni) szóból származik, jelentése társas táncmulatság. Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Izabella menyegzőjének alkalmából rendezték Amiens-ben. Az ötlet Medici Katalinnak is megtetszett, aki szorgalmazta a bálokon a könnyű, kivágott ruhák viselését és a gyakran kacérkodásra szolgáló álarc használatát. A mai értelemben vett bálozási szokások elterjedését XIV. Lajos (1638-1715) korától számítjuk. Kezdetben a tehetősebb réteg kiváltsága volt a bálozás, aztán a 19. században egész Európa táncra perdült, ugyanis ekkorra vált a bál széles körben elterjedt szórakozási formává. Ebben a korszakban a bálozás már a polgári életforma velejárója lett, s ahogy napjainkban is, a különféle egyesületek, sportkörök, társadalmi egyletek is bekapcsolódtak a szervezők körébe. A bálok szerepe A bál mint a szórakozás sajátos formája, a társadalmi érintkezés, a társasági élet jellegzetes polgári helyszíneként lép elénk, amely egyben kultúra- és divatközvetítő szerepet is betöltött gondoljunk a viseletekre, a táncokra, a zenére, a kialakult szokásokra. A bálokat Pécsett is leginkább a farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakában tartották. Városunkban a 19. század közepén kedveltek voltak a baráti összejövetelek is jó barátok között egy-egy polgári szalonban, ahol, ahol a férfiak puncsot vagy krampampulit ittak, a nők, a gyermekek pedig bárbároisz -t 1 iszogattak (Jellachich 1912: 32.). A pécsiek olyannyira kedvelték a farsangi fánkot, hogy a 18-19. 1 Bárbároisz = Bavaroise tejjel. Egy mai recept pl. így írja le a csokoládés Bavaroise készítését: Egy lábosban készítsünk 1 dkg cukorral szirupot, adjuk hozzá egy tojás sárgáját, és habverővel jól keverjük össze. Egy külön edényben olvasszunk föl 8 dkg főzőcsokoládét kevés vízben, majd öntsük rá a tojásos szirupot, keverjük tovább, és végül csurgassuk rá a 3 dl forró tejet és 3 cl konyakot. Habverővel keverjük habosra. Előmelegített csészékben kínáljuk. Ld.: http://gasztroabc.hu/recept/1453_csokolades-bavaroise/
196 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) század fordulóján fánkmúlató vígasságok -nak nevezték a farsangi mulatságokat. A táncestélyek, bálok természetesen alkalmat adtak a fiataloknak az ismerkedésre is. 2 A dualista korszak virágzó egyesületi életében is fontos szerepet játszott a bál. Segítette a tagság összekovácsolódását, s gyakran nemes célok megvalósításának is eszközévé vált. Ezek a rendezvények ugyanis alkalmat adtak az adakozásra is. A báli meghívókon mindig feltűntették a jótékonykodás célját, a jegyek árán túli felülfizetést már előre megköszönték. Az újságokban pedig ezekről az adományokról később hírt is adtak. A 19-20. század fordulójának helyi sajtótermékeiben számos példát találhatunk erre. A Pécsi Jótékony Nőegylet a bálok, táncestélyek, tea-zsúrok bevételeiből a szegényeket támogatta. A Pécsi Torna Egylet egyik álarcos báljának bevételéből tervezték elkészíttetni az egyesület zászlaját, amely a pécsi tornászok országszerte szerzett dicsőségét is hirdette. A Zsolnay Gyár Önkéntes Tűzoltóságának bálján a felülfizetéseket tűzoltószerek vásárlására fordították. A Baranyamegyei Katona Hadastyán Betegsegélyző Egylet teljes báli bevételét pedig a szegény rokkant tagok segélyezésére használták fel. A múzeumi gyűjtemény meghívói között sok esetben találkozunk a táncestély, táncvigalom elnevezésekkel. Ezeket a mulatságokat az év bármely időszakában szívesen megrendezték, de persze a legfőbb időszak mégiscsak a farsang volt. De vajon mi a különbség a bál és a táncestély között? Erről szól a Pécsi Napló egyik tudósítása 1904-ben: Itt a farsang, s mint minden évben, az első nagyobb táncestély az idén is a pécsi jogászok mulatsága. Nem rendeznek bált, csak táncestélyt, amely azonban fölér egy bállal. Nem olyan feszes, nem olyan forma szerinti, szabadabban lélegzenek, frissebb, könnyebb a levegő, s nem is jár annyi költséggel, mint akkor, ha a bál elnevezést tűzik a homlokzatra A szülők is, a jogászok is jobban járnak. S ami fő, sokkalta jobban érzi magát a fiatalság a táncestélyen, mint a bálon. Nem olyan fényes és barátságosabb, melegebb a hangulat. S aztán a fiatalabb lányok is elmehetnek, akik a bevett szokás szerint báli terembe bizony még nem léphetnek be. Furcsa szokás, de így van. A társadalom konvenciós szokásait nehezen rugdalhatja le a haladó emberiség. Báli helyszínek Pécsett Jellegzetesnek mondható, hogy minden társadalmi osztály a maga társaságában szórakozott. Pécsett számos egykori báli helyszínt ismerünk. A városi elit, a nemesi, nagypolgári réteg szórakozóhelye volt a Király utcai Nemzeti Kaszinó (1. ábra), melyet nagy rendezvények esetén összenyitottak a mellette álló Hattyú-ház termeivel, de említhetjük a Jókai téri Sneckenberger Szálát (termet), illetve a pécsi Stadttheatert is. Utóbbi helyszínről a színháztörténeti kutatások nyomán alkothatunk képet. Az 1840-től működő Városi Színházban a bálszervezést az adott évadra leszerződött színigazgató mint bálrendező vállalta. Emiatt a színigazgatók számára fontos volt az is, hogy a színésztruppokban jó tánctudású művészek is legyenek, hiszen ezeken a kedvelt rendezvényeken ők 2 A fiatalok ismerkedhettek a házaknál rendezett tea-zsúrokon is. Ezeket mindig a lányos házaknál tartották, és a potenciális vőjelölteket, udvarlókat is meghívták. A leányokat persze szüleik, rokonaik kísérték el, és ők is jöttek értük. A fiatalember nem kísérhette haza a leányt. A gardedám pedig árgus szemmel felügyelte, figyelte a fiatalokat, akik a táncon kívül incselkedős társasjátékokat, kártyajátékokat, zálogosdit, szembekötősdit is játszottak. A pécsi Visy-családnál amikor a fiatal leány már jegyes volt, és választottja minden nap délutánestefelé meglátogatta, akkor sem maradhattak kettesben. Náluk a fiatalabb leányt hagyták ott felügyelni, amit persze ő nagyon unt. De ismerkedhettek a fiatalok kötetlenebbül is, a sportpályákon. A polgári réteg kedvelt sportjai között említhetjük a korcsolyát és a teniszt. Sok kapcsolat, szerelem szövődött sportolás közben. A korzózás is alkalmat adhatott arra, hogy a fiatalok szemet vessenek egymásra, de utcán ismerkedni nem volt illendő. Lehetőség adódott az ismerkedésre az egyletek rendezvényein is.
Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében 197 1. ábra: A Nemzeti Kaszinó épülete Pécsett, a Király utcában az 1920-as évek végén. (Fotó: Füzi István) 2. ábra: Bálozók csoportképe. Pécs, a Hotel Pannonia bálterme, 1940 körül. (Fotó: Füzi István)
198 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) mutatták be a kezdő táncot. A zenét, a dekorációt is a színtársulat szolgáltatta. A Bécsből induló társulatok ismertették meg a helyi közönséget a legdivatosabb ruhákkal, táncokkal, az új módival. 3 A kispolgári közönség, az iparosok inkább a Polgári Kaszinóba vagy éppen a Felsőmalom utcai Tímárházba (ma a Várostörténeti Múzeum épülete), régi nevén a Derfli -be jártak szórakozni. A különbejáratú, erkélyes, festett falakkal díszített, tükrökkel, (gyertyás) csillárokkal felszerelt elegáns táncteremben számos bált tartottak, főként a német iparos közönség részére. A fiatalság kedvelt szórakozóhelye volt a báli szezonban a Vigadó épülete, de említésre méltóak még a vendégfogadókban és más vendéglátó egységekben (pl. a Magyar Korona, a Hétfejedelem, az Arany Naphoz címzett vendégfogadók, a Scholtz-féle Sörcsarnok) tartott rendezvények is. Emellett fontos szerepet kaptak az egyesületi székházak is nem véletlenül, hiszen ezek rendelkeztek nagy befogadóképességű terekkel. (Pl. a Pécsi Jótékony Nőegylet székháza, a külvárosi és belvárosi katolikus körök). 4 A múlt századfordulón a legnagyobb termet a Budai Katolikus Kör tudhatta magáénak a Király utca keleti végén. A két világháború közti időszakban a Pannonia Szálloda volt a vigalmak egyik kedvelt helyszíne (2. ábra). Persze kisebb táncos estélyeket magánházaknál is rendszeresen tartottak. Formáját tekintve voltak nyílt (mindenki számára nyitott, látogatható) és zártkörű rendezvények, illetve kedveltek voltak a maszkabálok is. A régi meghívókból kiderül, hogy ezeken nem volt kötelező mindenkinek maskarát ölteni, illetve a hölgyek viselhettek álarcot, a férfiak nem mindig. A bálok általában este 8 és fél 10 óra közti időben kezdődtek, és hajnalig tartottak. A zenét szolgáltató muzsikusok a táncrendben előírt zeneszámokat adták elő, és egy nagyobb szünetet ( szünórát ) tartottak. A táncos rendezvények esetében sokszor találkozhatunk Pécsett Korodi Gyula zenekarával, de cigányzenével is. A kedvelt táncok közt említhetjük a csárdást, polkát, rohampolkát, bostont, négyest és a keringőt. A báli készülődésről A korabeli újsághirdetésekből megtudjuk, hogy egy-egy bál megmozgatta a polgári társadalom széles rétegeit. Egy szezonban 12-20 bálról olvashatunk a korabeli sajtótudósításokban. A lázas készülődés nemcsak otthon, a családokban folyt, hanem a rendezőség részéről is, hiszen igen sok tennivaló volt a szervezés kapcsán. A 19. század végén a számos egyesületi vagy intézmények által szervezett bál esetében külön rendező bizottságot hoztak létre, amelynek az egyesületi felépítéshez hasonlóan volt elnöke, pénztárnoka, tagjai, védnökei, fővédnöke. Feladataik közé tartozott a terem kiválasztás és lefoglalás, terem díszítés, dekorációk, különlegességek, látványosságok beszerzése, műsor biztosítása, zenészek, ételek, ruhatár megszervezése, meghívók elkészíttetése, postázása, a rangos meghívottaknak személyes eljuttatása, a táncrendek elkészíttetése, a hölgyek számára apró figyelmesség pl. kis virágcsokor készíttetése, rendezői karszalagok, jelvények beszerzése. (Majd később, már a bál ideje alatt a program figyelmemmel kísérése, a vendégek eligazítása, információadás, a személyek bemutatása is.) A főrendező fontos feladata volt a meghívottak névsorának összeállítása. Ez a névsor mint friss hír már a másnapi újságban olvasható volt. (Bár megjegyezzük, hogy ennek összeállítása nem volt könnyű feladat. Időnként méltatlankodókkal is találkozhatunk, akik véletlenül kimaradtak.) 3 Megköszönöm Márfi Attilának a színtársulatok és bálok kapcsolatára vonatkozó értékes információkat. 4 A Pécsi Jótékony Nőegylet székháza a Mária utcában igen keresett helyszín volt egykor. A fennmaradt meghívók alapján elmondható, hogy a 20. század első felében számos pécsi egyesület, civil szervezet tartotta itt rendezvényeit, az előadó estektől a táncestélyeken, bálokon, batyubálokon keresztül a tea-zsúrokig.
Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében 199 Érdemes szólni arról is, hogy a báltermeket egészen különleges módon igyekeztek díszíteni, minden kényelemmel ellátni. Említhetjük pl. a Vígadóban 1900-ban rendezett Torna Egylet álarcos karneválját, ahol a termet úgy alakították ki, hogy az a velencei Szent Márk teret idézze fel. Sőt, nagy költséggel rendeltek egy olasz automata készüléket is, amelyen nyolc félember nagyságú bábu működött. Vagy pl. a MÁV munkásainak bálján szintén a Vígadóban a színpadi részen a díszítmények között egy nagyméretű kasírozott mozdony-dekorációt építettek fel. Tudósítás részlet a pécsi jogászok báljáról (Pécsi Napló 1900. január 4.): A Nemzeti Kaszinó termeit, a mulatság színhelyét már péntek este óta a díszítés munkájának zaja töltötte be A kapubejárat, a nagy vestibulle s a széles lépcsőzet, pálmák, babérfák s szebbnél szebb dísznövények egész falával volt övezve, s amint a lépcsőzet üveg ajtóin az öltöző helyiségekbe, innét az előterembe léptünk, egy valóságos exotikus jellegű téli kert állt előttünk. Üde növénycsoportok, pálma lugasok váltogatták egymást, közben-közben elhelyezett pihenőkkel; emitt egy művészi kézzel összeállított mohos kőparok közt csergedező vízesés, ott egy vígan csobogó szökőkút ragadta meg szemünket A sűrű növényzet közül intenzív fénnyel törtek elő a színes villamégők, kellemes, gyengéd sugaraikkal elárasztották az egész helyiséget. Éles ellentétben állt e világítással a hatalmas tánczterem vakító csillogása, a számos csillár itt százszorosan verődött vissza a sima parquetten s a bejárattal szemben elhelyezett nagy tükörben A terem legszembeötlőbb pontja az ízlésesen készült fényes baldachin, mely alatt betegeskedése miatt megjelenésében gátolt bálanya, lovag Biedermann Rezsőné helyettesítésében Opris Péterné úrnő leányaival foglaltak helyet. 5 Háromnegyed 9 óra tájban összegyűltek a fehér moire karszalagos rendezők, s izgatottan sürögve várták az első vendégeket. A báli öltözék ünnepélyes viselet, ezt természetesen előre be kellett szerezni. A pécsi boltok széles kínálatukat ajánlották a vásárlók figyelmébe: ruhák, kelmék, kiegészítők között lehetett főként a tehetősebbeknek válogatni (3. ábra). De varrónővel is megvarrathatták az öltözet darabjait. A divatos báli toilettekről, jelmezekről, azok összeállításáról, a szükséges kiegészítőkről a hölgyeknek szánt divatújságok, divatlapok tudósítottak, amelyekből a múzeum is őriz 19-20. századi értékes példányokat. A maskarák között kedveltek voltak például Pierrot, Pierrette, Rózsakirálynő, indus táncosnő, XIV. Lajos korabeli udvarhölgy, dominó, vagy éppen a magyar történelmi személyiségeket megjelenítő ruhák (4. ábra). A kelmék, anyagok, ékszerek, kiegészítők helyes és illendő, korhoz, nemhez kötött használatát ismertető illemkönyvek a pécsi polgári otthonok könyvespolcán is megtalálhatók voltak. Ízléstelen, ha egy család nőtagjain a szivárványnak mind a hét színe rikítóan képviselve van. Kék és lila szín, zöld és kék, vagy zöld és vörös színek ne essenek össze; de nemcsak a ruhákra nézve, hanem annak a díszítése, szalagok, kalap, kesztyű színe stb. mind meggondolva állíttassanak össze.csipkék, gazdag ékszerek és nehéz szövetek csak esti díszöltönyökhöz valók Könnyű szövetek, valamint a lenge báli készletek az ifjúságé; asszonyok harminczöt, legfeljebb negyven éves korukig viselhetik azokat. (Kalocsa 1884: 546-558.) Dr. Arató Jenő pécsi táblabíró naplójából, amelyet szintén a múzeum őriz, ismerünk egy báli készülődésről írt élményszerű beszámolót az 1900-as évekből. Bár ez még a 5 Biedermann Rezsőné a Pécsi Jótékony Nőegylet elnöknője volt 1903-1918 között, anyagi támogatásával épült fel a Mária u. 18. szám alatti egyesületi székház. Opris Péter pécsi postaigazgató 1887-1913 között, jelentős szerepet játszott a postapalota felépítésében.
200 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) nagykanizsai gyermekévekre való visszaemlékezés, de azért a századelő polgári miliőjét híven tükrözi. (Arató 1891-1965: 19.): Az újesztendő meghozza a farsangot. Szüleim többször mennek bálba, mulatságba, ilyenkor nagy készülődés folyik. Apám frakkot ölt, anyám kivágott báli toalettbe öltözik, rizsporszaggal, parfőm illattal telik meg a hálószoba, s mi, gyerekek, az ágyból izgatottan nézzük a báli készülődést. Édesanyánk karcsú, nyúlánk, lányos alakja nagyon jól érvényesül az elegáns báli ruhában. Apánk, dús hajával, hatalmas fekete bajszával szintén igen elegáns a frakkban, s alig tudunk betelni nézésükkel. Aztán elrobog velük a kocsi, s magunkra maradunk Német nénivel, ki ilyenkor nálunk alszik, s kinek gondjaira vagyunk bízva. Másnap reggel aztán kíváncsian kutatjuk végig édesapám zsebeit, hozott-e valamit a bálból? Mindig hoz nekünk cukkedlit, és mi élvezettel szopogatjuk a báli cukrot mégiscsak más az, mint a krumpli cukor, szíj cukor, meg a promincli cukor, melyben közönségesen részünk van. Báli forgatag - illemszabályok A fiatal leányok 14 évesen az otthon rendezett zsúrokon részt vehettek, de bálba 16 éves koruk előtt nem mehettek. A leányok akkor mehettek bálba, amikor eladó sorba kerültek, amikor eljött az ideje, hogy bemutatkozhassanak saját társadalmi köreikben. Az első bálos hölgyek fehér báli ruhát viseltek. Egyedül természetesen nem mehettek a bálba, családjuk, illetve családjukból a reá felügyelő gardedám kíséretében jelenhettek meg. Hazafelé sem kísérhette őket fiatalember, vagy udvarló. Sőt, az általános báli szabályoknak megfelelően nem volt illendő egyetlen hölggyel vég nélkül táncolni, vagy a báltermekben hosszasan sétálni, netán kinyitott legyező mögé bújva sugdolózni. A leányok és az ifjak viszont ismerték a virágnyelv fortélyait, így a virágokon kívül például a legyezővel, a zsebkendővel, a kesztyűvel is lehetett titkos üzeneteket közvetíteni. 6 Nézzük példaként a szerelem kifejezésének lehetőségeit: A Szeretlek! üzenet levélben való továbbítására a bélyegnyelvet használhatták a fiatalok oly módon, hogy a bélyeget a levél alsó bal oldalára kellett felragasztani. Közvetlen találkozáskor a leány a jobb kezében tartott zárt legyezőt, vagy zsebkendőjét, vagy mindkét kesztyűjét a szívére helyezte. Ez utóbbi már azt jelezte: Kimondhatatlanul szeretlek! A szerelmes fiatalember küldhetett rózsát kedvesének. Ha a rózsák fehér és vörös színűek voltak, akkor ez az ébredő szerelmet jelképezte. Ha a csokor csupa vörös rózsából állt, az égő, lángoló szerelemről tudósított. A drágakövek közül a szerelmet az opál, a reményteljes szerelmet a heliotróp, a szerelemben való sikert a smaragd jelképezte. A társasági érintkezés szokásai szigorú szabályokhoz kötöttek voltak. Ezeket felrúgni igen nagy illetlenségnek tartották, s aki ezeket figyelmen kívül hagyta, nem fogadták be, nem szívesen hívták bálokra, estélyekre, zsúrokra. A szabályokat megtanulni otthon családi körben, de persze illemkönyvekből is lehetett. Amiről az illemkönyvek mesélnek Kesztyű nélkül illetlenség volt megjelenni a bálon (férfinak, nőnek egyaránt). Tarajos sarkantyúval, karddal tilos volt táncolni. A rendezők adták át a bálra megérkező hölgyeknek az adott alkalomra készíttetett míves táncrendeket, virágcsokrocskát. Az ő feladatuk volt bemutatni egymásnak a párokat, mert amíg egy hölgy nem volt a férfinak bemutatva, nem mehetett el vele táncolni. 6 Legújabb és legteljesebb virágnyelv. é.n. A festett díszű, vászonnal húzott keménytáblás, a lapok élein ara- Legújabb és legteljesebb virágnyelv. é.n. A festett díszű, vászonnal húzott keménytáblás, a lapok élein aranyozott, kopott könyvecske belső lapján kézzel írott ajánlás is olvasható: Fogadja e kis könyvet őszinte szeretetem legkissebb jeléül Józsijától
Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében 3. ábra: Hirdetés: Pécsi Napló 1909. febr. 7. (Fotó: Füzi István) 4. ábra: Archív fotográfia. Fiatal leány Csipkerózsika jelmezben, a 19-20. század fordulóján. (Fotó: Füzi István) 201
202 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) 5. ábra: Rendezői kitűző a múzeum gyűjteményéből. (Fotó: Füzi István) 6. ábra: Virágcsokrot formázó, német nyelvű táncrend előlapja, 19. század vége. (Fotó: Füzi István)
Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében 203 Ha a rendezők látták, hogy egy hölgynek nincs partnere, megkérték valamelyik szabad fiatalembert, kérje fel az illető hölgyet egy táncra. Ha mégis előfordult, hogy egy hölgynek nem akadt táncpartnere, viselkedéséről így rendelkezik az 1880-as évek illemkönyve (Kalocsa 1884: 501-514.): Ellenben a nő, kit ama szerencsétlenség ért, hogy táncra nem kérték föl, tűrje e mellőzést nyugodtan. Ha szíve görcsösen vonaglik is, arcának egy vonása se árulja el a csalódást és a rosszkedvet. Látszólag nézze a táncot éppen olyan jó kedvvel, mintha ő maga is részt venne benne. A férfiaknak tehát tisztük, kedves kötelességük volt megtáncoltatni a hölgyeket, vagyis nem ülhettek egész este a babérjaikon. Minden férfit kötelez a tánc. Ha látja, hogy kevés a táncos, akkor nincs ok magát abból kivonnia....ha a társaságban igazán kedvelté akarja magát tenni, úgy engedje át magát a tánc gyönyörének egész lélekkel. Táncoljon elevenen, tűzzel, s vigye a táncosnőket sorra, személyválogatás nélkül. A hölgyeknek is volt kötelezettségük. Ha felkérték őket táncolni (elígérkeztek valamelyik táncra), a legnagyobb neveletlenségnek számított arról elfeledkezni. A táncrend arra szolgált, hogy abban feljegyezzék, melyik táncot, kinek ígérték. A táncra való felhívás ilyen féle alakban történik: Szabad kérnem nagysád egy csárdásra? Erre a felelet: pl. Szívesen! Vagy: Örömmel!, vagy: Nagyon sajnálom, de már el vagyok ígérkezve. Vagy: Köszönöm, nem táncolok többet. A hölgyek vigyázzanak, nehogy aztán az elutasítás után rögtön mással táncoljanak, mert az elutasított férfi árgus szemekkel fogja kísérni, és kellemetlenséget okozhat. Ha a táncra hívás elfogadtatott, az illető tánczene első hangjainál az ifjú táncosnőjéhez siet. Meghajtja magát előtte, s karját nyújtja, mire a táncosnő fölkel és táncosának karját elfogadva a többi táncolókhoz csatlakozik. Ügyelve arra, hogy a nő helye mindig a férfi jobbján legyen. A férfi könnyedén tartja táncosnőjét, nem mereven, nem feszesen, sem pedig erősen magához szorítva A nő virágcsokrát ülőhelyén hagyja, mert ez akadályozná tánc közben. Bal kezét, melyben finom zsebkendőjét tartja, könnyedén a férfi vállán nyugtatja, s ritmikus mozdulatokkal követi táncosának minden fordulatát. A legyező szalagon, vagy finom láncon függ a hölgy övéről. De ne feledje, ez csak legyező és nem ellenző, amely mögött táncosával nevetni, suttogni nem illő dolog. Fiatal, élénk leánykák ügyeljenek arra is, hogy öltözékük fodrait, virágjaik egyes szálait a bálterem padozatán szétszórni szelességre mutat, és ez nem egyeznék meg a kedves, szerény fiatal leány tapintatos modorával. Ha a férfi másodszor is felkért egy leányt, akkor már a szülőknek is be kellett mutatkoznia. A báli meghívást persze akkor illett elfogadni, ha egy férfi tudott is táncolni, mert nagy illetlenség volt csetleni-botlani, a hölgy lábára, ruhájára lépni. Ezért aztán már a báli szezon előtt tánciskolában fejleszthették tudásukat a fiatalok. Pécsett Herczenberger József tánctanár kurzusai voltak igen keresettek. A tanfolyam végén báli mulatságot is rendeztek a Vígadóban. 7 Gosztonyi Gyuláné visszaemlékezése szerint Herczenberger József tánc- és illemtanár még idős korában is tanított. Nagyon kellett ügyelni a leányoknak arra, hogy a táncosok a felkérés sorrendjében jöjjenek, nem adhattak előnyt egyik fiatalembernek sem. Általában a felsőbb polgári körökben megkívánták a visszafogott eleganciát, tapintatos viselkedést, kifinomult ízlést. Harsány, magára a figyelmet túlzottan felhívó öltözködésnek, viselkedésnek nem volt helye. A férfinak nagyon tisztelettudóan kellett viselkednie, még táncosnője legyezőjéhez, zsebkendőjéhez sem érhetett hozzá. 7 Ma a Kamara Színház épülete a Pécsi Nemzeti Színház mellett, a Király utcában.
204 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) A rendezői jelvények A jelvényt, kitűzőt viselő rendezőket a báli forgatagban könnyebb volt megtalálni, segítséget, felvilágosítást kérni tőlük. A múzeumi gyűjteményben levő jelvények zöme selyem, atlaszselyem szalagokból készült, két szín kombinálásával, masni vagy kokárda formára varrva. A lecsüngő szalagrészt általában hosszúra hagyták, ezek végén egy esetben aranyszálas rojt látható. Más kivitelt mutat a Pécs város színeit képviselő kék-sárga szalagból három sorban hajtogatott, virág alakú kitűző (5. ábra). Egy másik jelvény a Magyar Érdemrend csillagát idézi fel. Nyolcágú csillagot formázó, aranyozott dombornyomású papírból, illetve celluloid lapból készült. Fehér selyemszatén masni kapcsolódik hozzá, amelyhez ragasztással rögzítették a táncrendet. 1911-ből származik. 8 Ugyancsak többféle anyag kombinációjával készült a szerencsét hozó patkó-gombanégylevelű lóhere-virág kompozíciójú, amelyet kis kék masni díszít, illetve a bohócfejet formázó, amelynek piros szalagjai apró rézcsörgőkben végződnek. A táncrend A hölgyek fontos báli kelléke volt a már említett táncrend, amelyet emlékként is gondosan eltettek. A pécsi múzeum is őriz családi hagyatékokból származó szép kivitelű táncrendeket (6. ábra). Ezek a változatos formájú, díszítésű, elegáns piciny könyvecskék (vagy lapok) tartalmazták a szünóra előtti és utáni táncokat, azok sorrendjét. Ide írta be a hölgy, melyik táncot kinek ígérte. Borítója lehetett fémdísz applikációkkal ellátott, bársonnyal borított, vagy dombornyomású papírból készült, aranyozott stb. felületű. Sok esetben patent-szerű fémzárral rendelkezett, a picike ceruzát lehetett ide befűzni, amely egyben a zárást is szolgálta. A táncrendek, bár előállításukat tekintve nem egyedi, hanem sorozattermékek, a bennük foglalt aktuális szöveges részek tették őket egyedivé. A múlt századfordulón használt sokféle mutatós alapanyag felhasználásával e könyvecskék az ünnepélyes, alkalmi jelleget hangsúlyozták. 9 A meghívók A múzeumi aprónyomtatványok között találkozhatunk a meghívókkal is. E jeles dokumentumok a Történeti Osztály gyűjteményébe leginkább családi hagyatékok részeként kerültek be. Nagy mennyiségével is kiemelkedik a dr. Boros István és dr. Arató Jenő személyéhez kötődő nyomtatvány anyag. 10 A mulatságokra szóló meghívók között a múzeumban nemcsak pécsi-, de sok baranyai illetőségű is található. 11 A legszínesebb, a legtöbb rajzos-képi elemmel komponált meghívók az önkéntes tűzoltótestületek rendezvényeihez, báljaihoz kötődnek. A Mohácsi Önkéntes Tüzoltó-Egyesület a 20. század első felében például szívesen készíttette meghívóit a helybéli Blandl János Könyvnyomdájában, ahol dombornyomást is vállaltak. Ennek részleteit is megismerhetjük a századelő meghívóján, ugyanis azon feltüntették, hogy Nyomatott»Victoria«dombornyomó gépen,»aerograph«fuvókészülék segélyével. 12 8 JPM/TO Ltsz.: T 83.278.3., T 2013.11.1. 9 Ltsz. T 2013.9.1.; T 2013.10.1. 10 Dr. Boros István (1891-1980) zoológus, tanár, múzeumi szakember, a MNM Természettudományi Tárának igazgatója 1949-1960 között, politikus, Pécs és Baranya megye főispánja majd kormánybiztos 1945-ben, Pécs város utolsó főispánja 1946-1947-ben. Dr. Arató (Neusidler) Jenő (1891-1979) ügyvéd, törvényszéki bíró, táblabíró Pécsett. Lásd: TO gysz 20/82, illetve Ltsz.: 66.2112-66.2322. Széleskörű közéleti tevékenységük nyomán a 20. század sokféle eseményéről hírt adó aprónyomtatványok gyűltek össze a két családban, amelyek az 1960-as és 1980-as években vásárlás útján kerültek a múzeumba. 11 Például meghívók Dárdán, Püspöknádasdon (Baranya megye, ma Mecseknádasd néven), Kiskőszegen, Mohácson, Villányban tartott rendezvényekről. Az ország más vidékeiről származó kis számú meghívót is őriz a múzeum, az említett családi hagyatékok részeként. (Pl. Párkányban, Máramarosszigeten, Esztergomban keletkezett példányok.) 12 Meghívó, 1907. JPM TO Ltsz.: Ny 82.211.5.
Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében 205 A pécsi rendezvények meghívói, nyomtatványai a helyi nyomdákból kerültek ki (pl. Részvénynyomda, Wessely és Horváth Nyomda, Dunántúl Pécsi Egyetemi Nyomda). Jól látható, hogy a nyomdák bizonyos motívum-skálát kínáltak, amelyekből választva alakult ki az egyedi termék (ehhez a mintákon, grafikus elemeken kívül a megrendelő kiválaszthatta a betűtípust, betűméretet, betűszínt, a papírt stb.). A meghívók egy-egy bálhoz kötődő minden fontos információt tartalmaztak. Ezért mint kordokumentumok is fontos források. Végezetül álljon itt egy részlet a Turul Szövetség pécsi ifjainak jelmezes, álarcos estélyére szóló meghívójából, az 1920-as évekből: 13 Az álarcos, jelmezes estély törvényei: 1. Hölgyek jelmezesen jöjjenek, ha akarnak álarcban is. Demaszkírozás éjfélkor nincsen, vagyis nem kötelező. 2. Urak és bajtársak jöhetnek sötét ruhában, de jobb, ha jelmezt öltenek. 3. Viselkedésre törvényt kiki magának szabjon. 4. A rendezők szíves utasításait mindenki tartsa törvénynek. 5. Jelmezes urak a Mór-utcai kapun, hölgyek a főbejáraton léphetnek a nőegyletbe. 6. Az ünnepség Karnevál herceg fogadtatásával kezdődik ½ 10 órakor. A kapuk ekkor le lesznek zárva. 7. Mindenki úgy mulasson, hogy a farsang utolsó napja van. Irodalom Arató J. 1891-1965: Életem 1891-1965. - Kézirat. Janus Pannonius Múzeum/Történeti Osztály Ad. 366.75. Jellachich K. 1912: Pécs a XIX. század közepén. - Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője 1 2: 20 58. Kalocsa R. 1884: Az illem könyve. A művelt ízlés és a tapintatos modor az élet különböző viszonyaiban. - Budapest pp. 546 558. Janus Pannonius Múzeum Ltsz.: Ht/632. Legújabb és legteljesebb virágnyelv. Bp. é.n. Janus Pannonius Múzeum/Történeti Osztály Ltsz.: Ny 83.103. Rövidítések: Ad. Adattár é. n. Évszám nélkül Ltsz.: Leltári szám 13 JPM TO Ltsz.: 66.2243.
206 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) Balls on Pécs in the lights of museum resources Éva Gál Several museum values subjects and documents about the 19-20th centuries civil social life locate in the collection of the Historical Department of JPM. Particularly interesting the material group of contemporary dances and balls. Archive photos, invitation cards, newspapers, books, fashion-books, dance cards, badges belong to this group. The balls of former worlds outlined through their investigation. The balls were the specific form of the social interaction and gave the community a chance to the meeting and the offers. The balls mostly kept in the carnival period. The balls organization was a multiple task for the civil society. In Pécs inns, restaurants, casinos and clubhouses gave place for the prom events. Sometimes the balls kept in the city theater at the 19th century, which organization was a job for the drama group and for the director. Thus the actors from Vienna was introduced the most fashionable clothes, dances and the new trends for the local audience.