BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK NAPPALI tagozat EXPORT-IMPORT szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK NAPPALI tagozat EXPORT-IMPORT szakirány IPARI PARKOK, MINT A GAZDASÁGFEJLESZTÉS ESZKÖZEI AZ ÉSZAK - ALFÖLDI RÉGIÓBAN Készítette: Sándor Evelyn Budapest, 2009. 1

2

Tartalomjegyzék TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE...4 BEVEZETŐ...5 1. AZ IPARI PARK, MINT FOGALOMKÖR...7 2. IPARI PARKOK FAJTÁI VILÁGBAN...11 2.1. A TELEPÍTÉS JELLEGE SZERINT... 11 2.2. FUNKCIÓK (KÜLDETÉS) SZERINTI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS... 12 2.3. ÁTFOGÓBB SZERVEZETI STRUKTÚRÁK SZERINT... 13 2.4. TELJESÍTMÉNY ALAPÚ CSOPORTOSÍTÁS... 14 2.5. AZ INKUBÁCIÓ... 14 2.6. A KLASZTER, MINT JELENSÉG... 15 2.7. GYAKORLATBAN IS MEGVALÓSULT PÉLDÁK A VILÁGBAN... 17 3. IPARI PARKOK MAGYARORSZÁGON...23 3. 1. AZ IPARI PARKOK MEGJELENÉSE ÉS FEJLŐDÉSE... 23 3.2. AZ IPARI PARKOK FINANSZÍROZÁSI FORRÁSAI... 29 3.3. AZ IPARI PARKOKAT SEGÍTŐ INTÉZMÉNYEK... 31 4. AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓ...34 4.1. SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE... 36 4.2. A NYÍREGYHÁZI LOG IN - PARK... 39 4.2.1. A park létrehozása és működése... 40 4.2.2. Példaértékű vállalkozások... 49 4.2.3. A park létrehozásának gazdasági és társadalmi hatásai... 51 4.3. A JÖVŐBENI FEJLESZTÉSI IRÁNYVONAL: LOGISZTIKA... 53 4.3.1. Debrecen Logisztikai Szolgáltató Központ és Ipari Park... 54 4.3.2. Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet... 56 5. A RAKAMAZI IPARI PARK (RIP)...63 ÖSSZEFOGLALÁS...67 IRODALOMJEGYZÉK...69 Mellékletek 3

Táblázatok és ábrák jegyzéke 1. Táblázat: Ipari parkok jellemzői 1997-2007... 27 2. Táblázat: Az észak-alföldi ipari parkok főbb jellemzői... 35 3. Táblázat: Az EAOP prioritásai és támogatása (2007-2013)... 48 4. Táblázat: A parkba betelepült vállalkozások... 64 5. Táblázat: A parkba betelepülő vállalkozások... 64 1. ábra: Az ipari parkokba betelepült vállalkozások és alkalmazottaik száma az Észak- Alföldön 1997-2007... 36 2. ábra: Vasúti áruszállítási teljesítmények alakulása 1920-2000... 58 4

Bevezető Napjainkban, a sajtóban egyre többet hallhatunk arról, hogy környezetünkben sorra létesülnek úgynevezett ipari parkok, inkubátorházak, vállalkozási övezetek stb. A mindennapi szóhasználatban a legelterjedtebb az ipari park kifejezés használata, de mindennemű utánajárás nélkül, vajon mennyire vagyunk tisztában azzal, mit is takar pontosan ez a fogalom? A legtöbben először egy olyan nagyobb kiterjedésű területre asszociálnak, melyen gyárak, üzemcsarnokok sorakoznak egymás mellett és azok valamilyen termelő tevékenységet végeznek. Alaposabban kutatva azonban kiderül, hogy az olyan területeknek, melyeken valamilyen gazdasági tevékenységet végeznek, akár termelnek, akár szolgáltatnak, számos fajtája különböztethető meg, és ipari park kifejezés csak egy összefoglaló név. Jómagam első alkalommal egy újságcikknek köszönhetően figyeltem fel az ipari parkok témájára: városunkban, Rakamazon - mely egy körülbelül 6000 főt számláló kisváros az Észak-Alföldön, Tokajtól 3 km-re -, ipari park létesül. Felmerült bennem a kérdés, hogy melyek azok a motivációk és lehetőségek, amik miatt érdemes kisvárosunk mellett egy ilyen területet kialakítani, hiszen a múltban az itt élő emberek számára a megélhetés legfőbb forrása a mezőgazdaság volt. Ez volt az egyik ok, mely késztetett arra, hogy diplomamunkaként alaposabban foglalkozzam ezzel a témakörrel. A másik pedig, hogy az ország keleti régiója elmaradott terület, mint gazdaságilag, mint pedig társadalmilag. A foglalkoztatottsági problémák javulása pedig nagyon lassú folyamat. Erre talán megoldásként szolgálhatnak az ipari parkok, mint munkahelyteremtő- és fenntartó létesítmények. Dolgozatomban szeretném megismertetni az olvasót azzal, honnan is ered ez a gazdasági megoldás, hogyan került hazánkban, hogyan sikerült itthon közel 20 év alatt több mint 200 ipari parkot létesíteni, mi lett ennek a gazdasági és társadalmi hatása, és az Észak-Alföldön megvalósult néhány példa segítségével bemutatni mindezt a gyakorlatban is. Kutatásaim során igyekeztem valamilyen szempontból érdekes és kiemelkedő példákat találni a gyakorlati megvalósításra, a már régóta, jól működő parkok körében. Mivel a kezdeményezések több mint 90%-a életképesnek, sőt még sikeresnek is mondható, 5

felmerül egy következő kérdés is: hol van a határ? Két évtized alatt több mint 200 működő létesítmény mellett szükség van-e még újabbakra? Ha ez a szám a jövőben növekedni is fog, vajon hosszú távon is életképesek lesznek-e az újonnan kialakított parkok? Véleményem szerint ez csak akkor valósulhat meg, ha van valami olyan különleges vonzereje ezeknek a parkoknak, mely a környezetében egyedinek mondható. Ezért az újonnan, 2007-ben létrehozott rakamazi ipari park példáján keresztül szeretném boncolgatni azt a kérdésemet, hogy honnan tudhatjuk, hogy egy park alkalmas és érdemes-e a továbbfejlesztésre és vajon a hozzá fűzött jövőbeni, pozitív elvárásoknak meg tud-e felelni? 6

1. Az ipari park, mint fogalomkör Ha a legáltalánosabb meghatározást szeretnénk megfogalmazni arra a kérdésre, hogy valójában mit is takar az ipari park fogalma, akkor azt mondhatjuk, hogy egy olyan ipari terület, mely vállalkozásokat koncentrál. Az azonos területen való működés, valamint együttműködés pedig különböző előnyökhöz és lehetőségekhez jutatja ezeket a vállalkozásokat, így mozdítva elő saját maguk és környezetük fejlődését. Rakusz Lajos, az Ipari Parkok Egyesületének elnöke a következő definíciót adta az ipari parkra: Ipari parkoknak minősülnek azok a létesítmények, amelyek: egy területileg behatárolt ingatlanon infrastruktúrával és szolgáltatásokkal kedvező feltételeket megvehető, lízingelhető vagy bérelhető telkeket, épületeket biztosítanak a betelepülő vállalkozásoknak, a betelepülő vállalkozások jellegét tekintve elsősorban korszerű termelő és/vagy szolgáltató tevékenységet folytató, nagyobb létszámú munkaerőt foglalkoztató kis- és középvállalkozásokat támogatnak, a hazai és külföldi tőke bevonásával döntően olyan innovációt valósítanak meg, amely elősegíti az ipari struktúra átalakítását korszerű termékek gyártásával, korszerű technológiák és szervezési módszerek alkalmazásával a környezet károsítása nélkül, előnyben részesítik az exportorientált termelést növelő késztermékgyártó és beszállító vállalkozásokat, segítik a hazai szellemi tőke bevonását, az ipari és egyetemi kutatóhelyek bekapcsolódását. (Rakusz, 2007) Az ipari befektetők sok szempontot vesznek figyelembe, amikor telephelyet keresnek egy adott régióban. A potenciális befektetők 10-15 országot is összehasonlítanak, és minimum 30-40 kritérium alapján hoznak döntést. Az adott ország paramétereit attól függően súlyozzák, hogy hol vannak a piacaik, külföldi piacok hogyan és mennyi idő alatt érhetőek el, mennyire fontos a logisztika, rendelkezésre áll-e a szakképzett munkaerő, találnak-e alkalmas beszállítókat, valamint hogy milyen fizikai infrastruktúrát tudunk felmutatni. 7

Az ipari parkok adottságain túl sok múlik az információs felkészültségen is, és a gyors tájékoztatáson is. Természetesen törvényi keretek közé kellett illeszteni azt, hogy milyen módon hozható létre és működtethető egy ilyen létesítmény, Ez biztosítja a legalapvetőbb koordinációját az ilyen jellegű kezdeményezéseknek. Minden ország szabályozása különböző, igazodik a helyi gazdaság állapotához és jövőbeni fejlesztési elképzeléseihez. Magyarországon azok a területek, melyek eleget tesznek az ipari park létesítés követelményeinek, úgynevezett Ipari Park címet nyernek el. Ennek megszerzése követelmény mindennemű további fejlesztéshez és finanszírozási források igénybevételének. Hazánkban az Ipari park cím odaítélésének feltételeit, az elbírálás szempontjait, valamint a cím megszűnésének okait a 186/2005. (IX. 13.) kormányrendelet határozza meg, és a mindenkori nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter dönt az odaítéléséről. A cím elnyerésére évente egy alkalommal van lehetőség pályázatok útján. Szintén szabályozottak a pályázatok formai és tartalmi követelményei, melyek biztosítják a benyújtott projektek összehasonlíthatóságát. Törvényeink szerint a következő feltételek teljesülése esetén tekinthető egy létesítmény ipari parknak: legalább 20 hektár alapterületű, a mezőgazdasági művelés alól már előzőleg kivont, infrastruktúrával (utak, közműhálózat stb.) ellátott területek, melyeken termelő és szolgáltató tevékenységeket valósítanak meg, a terület tulajdonosi viszonyai és a hasznosítás lehetőségei tisztázottak, a pályázó rendelkezik teljes körű megvalósíthatósági tanulmánnyal, melyben felméri, hogy a park létesítésére kijelölt terület valóban alkalmas a projekt megvalósítására, illetve várhatóan hogyan befolyásolja majd park közvetlen környezetét (gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi tényezők), a pályázat benyújtásakor már legalább 5 vállalkozás a park területén működik, vagy ugyanennyinek hivatalosan is megerősítette betelepülési szándéka van, és a foglalkoztatottak létszáma legalább 100 fő, 8

kötelezettséget vállal a pályázó arra, hogy 5 éven belül a betelepült vállalkozások száma eléri majd a 10-et, és összességében legalább 500 foglalkoztatottal rendelkezik majd, az ipari park létrehozását egy nyilatkozatban természetesen a helyi önkormányzat és az illetékes regionális fejlesztési tanács is támogatja. Látható tehát, hogy komoly feltételeknek kell eleget tenniük azoknak, akik valóban meg szeretnének valósítani egy ilyen jellegű kezdeményezést. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a cím megszerzése közvetlen pénzügyi támogatást nem von maga után. A pályázónak rendelkeznie kell megfelelő összegű kezdő tőkével, a további finanszírozáshoz pedig jelentős összegekre lehet pályázati mind az Európai Uniónak, mind pedig az állami programoknak köszönhetően. A parkokat általában valamilyen gazdasági szervezet működteti profitorientáltan. Az üzemeltető vállalkozás bevételi forrásai elsősorban a földterület és a rajta lévő ingatlanok eladásából vagy bérbeadásából illetve betelepülőknek nyújtott kiegészítő szolgáltatásokból erednek. Emiatt az üzemeltető gazdasági társaság köteles minden évben a minisztériumnak beszámolni éves tevékenységéről, hogy nyomon követhető legyen a fejlődés, vagy éppen egy park hanyatlása. 1 Olyan eset is lehetséges, hogy az ipari park cím elnyerését követően egy terület mégsem tudja teljesíteni azokat a kötelezettségeket, melyeket az "Ipari Park" cím - szerződésben vállalt és melyeket szintén az 186/2005 (IX. 13.) kormányrendelet szabályoz. Az Ipari Park cím megszűnésének kétféle módja lehetséges. Egyik esetben a cím viselője önként, egy nyilatkozatban mond le a cím viseléséről, a másik esetben pedig a cím megvonásra kerül, mivel valamilyen kötelezettségét nem teljesítette a cím birtokosa: elmulasztotta a minisztérium felé a beszámolási kötelezettségét az elnyert pályázati összegeket nem a megfelelő célra fordította illetve a vállalt fejlesztések nem valósultak meg. 2 Döntési jogkörrel ezekben az esetekben is a mindenkori gazdasági miniszter rendelkezik. A valóságban két fő kritérium teljesítését várják el a cím elnyerését 1 186/2005. (IX. 13.) kormányrendelet 2 186/2005. (IX. 13.) kormányrendelet 9

követően: a pályázat elnyerésétől számított 5. év végére a betelepült vállalkozások száma legalább 10, illetve a már létező és a létesítendő munkahelyeken a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma legalább 500 fő legyen. Ilyen park ma Magyarországon körülbelül 55-60 darab van. Szakmai körökben az a meggyőződés az uralkodó, hogy ha az ipari park legalább az egyik kritériumot teljesíti, akkor a továbbiakban is jogosult a cím viselésére. (Ma körülbelül 90-100 projekt teljesíti az egyik minimumot, tehát 150 körüli azoknak a parkoknak a száma, amelyek szakmailag megfelelnek a minimum követelményeknek.) A fennmaradó, viszonylag nagyszámú park már nagyon vegyes képet mutat: 15-20 körülire tehető azon parkok száma, amelyek semmilyen tekintetben (ma már) nem tekinthetők ipari parknak. Ezektől a parkoktól a címet az NFGM jelenleg (elsősorban a gazdasági válságra hivatkozva) nem kívánja megvonni. A fennmaradó 35-40 park potenciálisan még fejlődőképes lehetett volna, de több okból nem tudott fejlődni (tőkehiány, szakértelem hiánya, rossz gazdaságföldrajzi adottságok, stb.). A cím megvonására ez idáig egyetlen park esetében sem került sor, a címet önkéntesen 3 park adta vissza, míg a cím-viselő felszámolása miatt 1 park szűnt meg jogilag. Ha egy ipari park csődbe megy, természetesen a címmel járó további támogatási lehetőségeket is elveszíti, és ismételten csak 1 év után pályázhat újra. Az "Ipari Park" címhez kötött pénzügyi támogatásokat (amelyek elsősorban infrastruktúra-fejlesztéseket céloztak) igénybe vett ipari parkok közül eddig egy projekt került olyan helyzetbe, hogy nem tudta teljesíteni a pénzügyi támogatási szerződés feltételeit, ez esetben a támogatás visszafizetésére (kamattal növelten) kötelezték a parkot. Ezen tartozások behajtása a Magyar Államkincstár feladata, majd ellehetetlenülés esetén lehetőség van különböző jogi lépések megtételére (pl. bírósági végzéssel jelzálogjog alapján végrehajtás) is. 3 3 Forrás: Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági minisztérium 10

2. Ipari parkok fajtái világban Idáig általánosságban került meghatározásra, hogy mit is jelent az ipari park, mint fogalom és jelenség. Mivel a világgazdaságban már az 1960-as évek óta jelen van ez a fajta gazdasági megoldás ezért számos különböző változata alakult ki. Megvalósítandó céljukat tekintve azonban mindegyik megegyezik: az ipari parkok átfogó keretet és eszközt adnak az innováció megkönnyítésére, előmozdítására és fejlesztésére. Tevékenységük tipikusan kiterjed az inkubációra, a technológiai transzfer elősegítésére. A parkok kiváló lehetőséget adnak a kockázati tőke tranzakciók előkészítésére és lebonyolítására. A parkok hozzájárulnak az EU programjainak kialakításához és megvalósításához; partnerségre képesek és alkalmasak a hálózatban való működésre. 4 Jelleget és funkciót tekintve azonban már találhatunk különbségeket az egyes parkok között. A jól elkülöníthető csoportosításra 2005-ben az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottságának köszönhetően került sor egy tanulmányban. 5 2.1. A telepítés jellege szerint Zöldmezős beruházások: ebben az esetben egy, még beépítetlen területet jelölnek ki az ipari park számára, melyet már korábban, ipari célra különítettek el. Ezen a területen először az infrastrukturális beruházások kezdődnek meg, és attól függően, hogy milyen mértékűek, jelentős nagyságú tőke befektetését is igényelhetik. Általában a települések határában helyezkednek el. Nagy előnyük, hogy a tervezéskor, a struktúra kialakításkor maximálisan figyelembe vehetőek a befektetők igényei, ezért ezek a parkok a legjobban szervezhetőek és üzemeltethetőek. Barnamezős beruházásokat: ebben az esetben pedig egy adott terület újrahasznosítására kerül sor. A területen már meglévő ipari létesítményeket és ingatlanokat újítják fel és alakítják át a befektető igényei szerint. Előnye, hogy az infrastruktúra (víz, csatornák, energia-villany és gáz-, vasút, utak, stb.) már rendelkezésre áll, felújítása kevesebb befektetést igényel, mint újonnan való kiépítése. 4 Rakusz Lajos: Ipari parkok fejlesztése-foglalkoztatás, Ipari Park Egyesület, 2007., 15.o. 5 Európai Gazdasági és Szociális Bizottság: az ipari parkok szerepe az új uniós tagállamok ipari szerkezetváltásában, 2005.12.15, 1-46.oldal 11

Hátránya, hogy sok esetben elavult technológiák öröklődnek tovább, a modern, több szempontú követelményeknek csak részben felelnek meg. Korlátozódik a befektető döntési köre is a felhasználhatóságot illetően. 2.2. Funkciók (küldetés) szerinti megkülönböztetés Tudományos park Az elnevezés már önmagában is sokat elmond. Akkor nevezhető egy terület tudományos parknak, ha ott megvalósítható új technológiákra alapuló vállalkozások alapítása, illetve elősegíthető a technológiai transzfer felsőoktatási, K+F tevékenységet végző intézmények és a parkban (vagy azon kívül) működő vállalatok között. Ilyen például a Cambridge-i Tudományos Park Angliában. Külön szervezetek is alakultak arra, hogy az ilyen parkok közötti együttműködést segítsék (International Association of Science Parks IASP és az Association of University Related Research Parks AURRP ). Technológiai park A technológia szó ismeretet vagy szaktudást jelent. A technológia parkok elsősorban biztosítják az infrastruktúrát főleg a kutatás-fejlesztés területén új technológiát alkalmazó, leginkább kisvállalatok számára. Innovációs központ Az ilyen jellegű létesítményekben általában magas piaci kockázatú új termékek és technológiák fejlesztésével foglalkoznak. Mivel az újdonságok mindig magasabb kockázatot hordoznak magukban, ezért különböző pénzügyi, kereskedelmi, kutatási és technológiai tanácsadásra van szüksége a vállalkozásoknak, Az ilyen jellegű információkat és gyakorlati segítséget az innovációs központokban koncentráltan megtalálhatják. (Ilyen feladatot elláthat technológiai park is.) Kereskedelmi park Ezeken a területeken a kereskedelemhez kapcsolódó tevékenységek tömörülnek: termelés, csomagolás, eladás, kiállítás, adminisztratív munkák, stb. 12

Ily módon bizonyos járulékos költségek, melyek a kereskedelemben gyakran adódnak földrajzi távolságból, megtakaríthatóak a vállalkozások számára. 2.3. Átfogóbb szervezeti struktúrák szerint Technopolisz Az ókori görögöktől származik a polisz elnevezés. Akkoriban a városokat illették ezzel az névvel. Az ipari terültekhez is jól kapcsolható ez a szó. Technopoliszok esetében egy kisebb város jön létre egy terülten mely tömöríti a gazdasági-és tudományos egységeket, a mindennapi életteret és a kultúrát az ott dolgozók számára, és biztosítja az ezek közötti átjárhatóságot. Számos példa lelhető fel technopoliszra a japán gazdaságban. Technológiai pólus Az ilyen területek már egy magasabb kategóriát képviselnek. Olyan területet jelöl, ahol együttesen jelen van a szakképzett munkaerő, a magas színvonalú kutatási tevékenységet folytató intézetek, az innovációra áldozni hajlandó vállalatok, és pénzügyi intézmények. Technológiai körzet A technológiai körzetekben a technológiai pólus jellemzőin felül jelen van még a fejlett ipari környezet, és legalább egy tudományos park is. (pl. Torino városa) Vállalkozási övezet Vállalkozási övezeteket elsősorban olyan területeken alakítanak ki, melyeken szükségessé vált a gazdasági szerkezetváltás megvalósítása. Ennek érdekében a kormány határozza meg mind a kritériumokat, amelyek alapján egy terület vállalkozási övezetnek minősülhet, mind pedig az övezetnek nyújtható pénzügyi és más kedvezményeket. Az együttműködés érdekében több várost, ipari parkot is magába foglalhat. (pl. Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet, Ózd-Putnok-Észak-Hevesi Vállalkozási Övezet) 13

2.4. Teljesítmény alapú csoportosítás Az ipari parkok létrehozásának is egyik alapvető célja, hogy a kis-és középvállalatok fejlődését elősegítse. Az Európai Unióban olyannyira hangsúlyt kap a gazdaság szereplőinek e szegmense, hogy külön vállalkozásfejlesztési politikát igényel. Az uniós vállalkozási kategóriákat figyelembe véve fogalmazta meg a parkok fejlődésének szakaszait a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium: Induló szakaszról abban az esetben beszélünk, amikor még nem települt be vállalkozás az ipari parkba. Ez még csak a projekt megszületésének időszaka, ekkor még ipari park címmel sem rendelkezik. A kezdeti szakaszban még kevesebb, mint 10 vállalkozás települt be a parkba, a foglalkoztatottak száma pedig 500 fő alatt van, Növekedési szakasz: legalább 10 vállalat már működik a parkban, amelyek 500 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak, vagy a foglalkoztatottak száma már meghaladja az 500-at, de a betelepült vállalkozások száma még nem éri el a 10-et. Az érett szakaszban már legalább 10 vállalat működik az ipari park területén, és ezek legalább 500 főt foglalkoztatnak. Egy projekt elindulása után körülbelül 7-10 évre van szükség ahhoz, hogy egy park ezeket a fázisokat végigjárja, de természetesen az érett szakasz elérése nem jár együtt a fejlődés megtorpanásával. 2.5. Az inkubáció Az inkubáció az üzleti életben egyfajta támogatásként értelmezhető. Ahhoz, hogy egy induló vállalkozás a jövőben versenyképes lehessen, megfelelő anyagi - és információs forrásokra van szüksége. Az üzleti inkubáció, mint lehetőség a kisvállalkozások támogatására, ma már nemcsak a nagyobb városokban, hanem az ipari parkok többségében is jelen van. Először az 1970-es években jelent meg a globalizáció hatására. A sikeres működés megvalósításához a kisvállalkozások esetén jelentős tőke befektetésére van szükség, ám a megfelelő mennyiségű pénzeszközökkel nem minden vállalkozó rendelkezik. Azért értékelődik fel az inkubáció szerepe a gazdaság 14

fejlesztésében, mert jelentősen csökkenti a vállalkozás megindításához szükséges tőkebefektetés nagyságát. Inkubációs folyamat tehát több, kezdő innovációs vállalkozás számára egy létesítményben (épületben) biztosít kedvezményesen helyiségeket, irodákat, irodai felszereléseket és egyéb szolgáltatásokat. Ezáltal ezek a vállalkozások jelentősen csökkenthetik a napi tevékenység költségeit. Az így felszabaduló anyagi és szellemi forrás pedig visszaforgathatóvá válik. A nagyvállalatok is ösztönzik és támogatják az inkubációt megvalósító törekvéseket, hiszen az automatizált folyamatok miatt felszabaduló munkaerőt a KKV-k veszik át. Nagy szerepük van az olyan innovatív termékek kihelyezett fejlesztésében is, melyeknek magas a piaci kockázata. Hazánkban az inkubátorházak, irodaházak töltik be a klasszikus üzleti inkubátorok szerepét. Napjainkban az informatikai technológia gyors fejlődése már lehetővé teszi a virtuális üzleti inkubátorok megjelenését is. Az internet segítségével valósul meg a cégek egymás közti, illetve az üzleti partnerekkel való kommunikációja és információcseréje. Attól függően, hogy támogatott vállalkozás a gazdaság mely területén működik, megkülönböztethető a teljesség igénye nélkül: termelői, szolgáltatói, technológiai, vegyes profilú, iparág-specifikus, felzárkóztató inkubátor, stb. Az Európai Unió is komoly szerepet szán az üzleti inkubátoroknak a térségi gazdaságfejlesztésben a többéves Kis- és Középvállalkozói Programjában. 2.6. A klaszter, mint jelenség Míg az inkubáció az induló vállalkozások támogatásában segít, addig a klaszterek egy adott térségben jelen lévő, azonos iparági tevékenységet folytató vállalatokat ösztönzik együttműködésre és fejlődésre. Ellentétben a kartell megállapodások negatív, versenykorlátozó hatásával, a klaszterek a szabad verseny biztosítása mellett képesek pozitív hatást kiváltani a gazdasági környezetre. (pl. közös lobby, új piacok felkutatása) A klaszter szó jelentése csoport, halmaz. A jelenségre Porter már 1998-ban is megfogalmazott egy definíciót: A klaszterek együttműködő és versenyző vállalatok, kapcsolódó és támogató iparágak, pénzügyi intézmények versenyen alapuló földrajzi koncentrációja. Az Európai Bizottság Vállalkozási Főosztályának meghatározása már bővebb leírást ad: A klaszter olyan egymástól kölcsönösen függő vállalatok és 15

kapcsolódó intézmények csoportja, amelyek együttműködők és versenyzők; földrajzilag egy vagy több régióban koncentrálódnak; meghatározott területre/ágazatra koncentrálnak, közös technológiák és képességek kötik őket össze; tudományos alapúak vagy hagyományosak. 6 A magyar jogban a jelenségre azonban nem találunk pontos meghatározást. Hazánkban a klaszter rendszer működését a Pólus Program irányítja, és integrálja a nemzetközi versenybe. A klaszterek létrejövetele általában nem előre megtervezett, hanem felismerik a területi közelségnek köszönhető bizonyos fokú együttműködések előnyeit. A fejlett országokban ez a jelenség leginkább a szolgáltató szektor vállalataira jellemző, főleg a termékfejlesztés, a marketing, és a pénzügyi szolgáltatások területén. Rajtuk kívül bekapcsolódhatnak a beszállító, illetve kihelyezett tevékenységet végző vállalatok is. Egy 2006-ban készült felmérés szerint a vállalatok közti együttműködés elősegítésére a klaszter intézménye manapság nagyon elterjedt eszköz. Európában 20994 véletlenszerűen kiválasztott, 20 fő alkalmazottat meghaladó vállalkozásból összesen 3528 olyan céget vizsgáltak meg, melyek valamilyen klaszter tagjaként működnek. A felmérésre válaszadóként olyan személyeket választottak, akik stratégiai döntésekért felelősek. A felmérés eredményeként Nagy-Britannia (84%), Litvánia (67%) és Írország (64%) vállalkozásai kedvelik leginkább a klaszter-formát. A lista végén Csehország és Lengyelország (4%) valamint Ciprus (3)% áll. Magyarország a középmezőnytől valamivel lejjebb foglal helyet. Az összesített ranglistát tekintve az uniós vállalkozások több, mint 23%-a egynél több, 50%-a egy klaszter tagja, addig 26%-uk nem vesz részt aktívan ilyen jellegű üzleti hálózatban. 7 Az országok egyéni jellemzői is változatos képet mutatnak. (lásd 1. sz. melléklet) Az ipari parkokban a betelepült vállalkozások között vagy egy régión belül a parkok között is kialakulhat ez a fajta együttműködés és munkamegosztás. 6 http://www.nfu.hu/fogalomtar (letöltve 2009.04.19) 7 The Gallup Organization - Flash Eurobarometer 187: Innobarometer on cluster s role in facilitating innovation in Europe, 2006, 3-14. oldal 16

A közös munka során lehetőség nyílik bizonyos drága eszközigényű tevékenységek kihelyezésére, akár a kutatás-fejlesztés, akár a termelés területén. A potenciális beszállítók versenyeztetésével csökkenteni tudják a vállalkozások a beszerzési költségeket, fizikai közelségük miatt pedig a szállítási költségeket. Ez a kiélezett helyi verseny a teljesítmény folyamatos növelésére és a minőség szüntelen javítására készteti a résztvevőket. Mivel az új termékek kifejlesztésének teljes folyamatát egyes vállalkozások nem mindig képesek finanszírozni, a közösen végzet kutató-fejlesztő tevékenységben való részvétel megosztja a költségeket a résztvevők között. De akár egy közös érdekérvényesítő fórum szerepét is betölthetik a klaszterek. Mindezen előnyök több, újonnan csatlakozni kívánó vállalatot is vonzanak. Ők még inkább fokozzák a törekvést a versenyben való sikeres helytállásra. Mivel ezeknek az előnyöknek az alapja a fizikai és telekommunikációs összeköttetés, a klaszterek fontos szerepet kapnak a térség infrastrukturális fejlődésében is. 8 Két fő jellemző mégis negatívumként jelenik meg. Az együttműködésnek köszönhetően az átlagosnál nagyobb lesz az ipari tevékenység koncentrációja egy területen, valamint a gazdasági szereplők közötti kommunikáció is gyakoribb és mélyebb lesz. Kénytelenek lesznek megosztani a versenyelőnyt biztosító információk nagy részét. A felmérés szerint az előbbi tényező több mint 90%-ban Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Izlandon jelent problémát. 9 2.7. Gyakorlatban is megvalósult példák a világban A hidegháború idején az Egyesült Államok világszinten is vezető szerepet töltött be az informatika, a számítástechnika és az űrkutatás terén. A háborús versengés miatt kifejlesztett technikák, technológiák némi késéssel a mindennapi életben is megjelentek. Ebben az országban alakultak elsőként az ipart és a tudományt koncentráló technológiai parkok az 1960-es évektől kezdődően. 8 Buzás N. Lengyel I. (szerk.) 2002: Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. SZTE GTK, JATEPRess, Szeged. 61-67. o. 9 The Gallup Organization - Flash Eurobarometer 187: Innobarometer on cluster s role in facilitating innovation in Europe, 2006, 3-14. oldal 17

Egyik talán leghíresebb terület neve az üzleti életben már fogalommá vált - a Szilícium-völgy létrejöttében nagy szerepet kapott a Stanford Egyetem és új kezdeményezése, melyben a tudományos kutatásokat elkezdték az iparban is hasznosítani, ezen belül is a csúcstechnológiai iparban felhasználni. A terület tőkevonzása óriási volt a csúcstechnológia legújabb termékeinek köszönhetően, melyek versenytársak híján hamar piacra találtak. A hadiipar akkori jelentősége miatt a kereslet egy része állandó volt. Innen indult útjára a világszerte híres H.P. (Hewlett-Packard) és Apple márka is. A terület ma is a csúcstechnológiai iparban működik, de alkalmazkodva a 21. század igényeihez. Kutatásainak többsége már a megújuló energiaforrások, azon belül a napenergiára, annak felhasználhatóságára irányul, de jelen van még az információ technológia területén is. A másik hangsúlyos amerikai példa délen, Teaxas állam Orange megyéjében alakult ki és 2 alappillérre épült. A terület Mexikóhoz való közelsége miatt a határ túl oldalán a hazainál olcsóbb és nagyszámú, szakképzetlen munkaerő állt rendelkezésre. A mexikói hatóságok kedvezményekkel vonzották a befektetőket, így alakítva ki egy alvállalkozói hálózatot precíziós műszerek, elektronikai alkatrészek és más csúcstechnológiai termékek gyártására. A szakképzett munkaerőt pedig az 1965-ben alapított Kaliforniai Egyetem biztosította, melynek oktatása és kutatásai a helyi csúcstechnológiai iparra épültek. A Massachusetts állam - Boston környéki ipari térség fejlődése ellentétes utat járt be, mint Orange megye. Itt az ipari fejlődés alapja és mozgatói a helyi egyetemek (Harvard, Boston University, Lowel Institute of Technology) kutatóintézetek és laboratóriumok voltak, melyek egykori diákjai és dolgozói adták a vállalatok alapítóit és szakképzett munkavállalóit is. A terület a szövetségi kormány és a N.A.S.A támogatását is élvezte, a felvevőpiac jelentős részét az állami megrendelések tették ki itt is, hasonlóan a Szilícium-völgyhöz. Napjainkban New York és Washington mellett Boston is az egyik legjelentősebb hitech ipari területnek számít az Egyesült Államokban. Japán esetében a tudatos iparszervezés egy remek példája valósult meg. A második világháborút követően az ország kidolgozta a technopoliszok kiépítésének stratégiáját. A technopolisz olyan terület (legtöbb esetben egy komplett város), melyeken a csúcstechnológiájú ipari egységek, egyetemek, kutatóintézetek és a kellemes lakóterületek együttesen vannak jelen. 1985-ben kezdődött a 19 legmegfelelőbb 18

(pályázatot nyert) prefektúrában a technopoliszok megvalósítása. Meghatározták adott területek gazdasági erejét, gyengeségeit, és ennek megfelelően a helyi stratégiai iparágat. Felismerték, az információ gyors áramlásának gazdasági szerepét is, így a távközlés fejlesztésével létrehozták a Technológiai piacot. Ez olyan számítógépinformációs hálózatok szervezetét jelentette, melyeken technológiai, kereskedelmi, piaci információk azonnali megosztása és kezelése vált lehetségessé a technopoliszok között. Nagaoka-ban - a közigazgatás az ipar és az oktatás sikeres együttműködésének köszönhetően - hozta létre gyárát a NEC, a Sanyo, a Nikon és a Seiki, valamint itt állították elő sebességmérőkből a világtermelés 80%-t a Honda, a Nissan és a Suzuki vállalatok számára. Hiroshima a szoftverfejlesztésben találta meg a jövő iparágát, míg Kyushu (Japán Szilicium - szigete) az elektronika fellegvára lett. Meglévő ipari parkjai, magas színvonalú oktatási intézményei, fejlett infrastruktúrája a nemzetközivé válás kulcstényezői voltak. Japán még ma is a világelsők között van a csúcstechnológiai termékek gyártásának terültén. Az amerikai és japán példákkal párhuzamosan a fejlődés Európa területén is dinamikus volt, ám a századfordulóig csak a fejlett országokban volt jellemző ipari parkok kialakítása. Az 1970-es évektől kezdődött meg Svédországban a technológiai parkok létrehozása, a stratégiai iparágak (elektronika, informatika, telekommunikáció) fejlesztésével egyetemben. Prioritást kapott a kutatás-fejlesztés, az ipar és az oktatási intézmények együttműködése, a kisvállalkozások és a vállalkozói szellem támogatása. A külföldről importált gazdasági modell Stockholm és Lund régiókban valósult meg példaszerűen. Nagy-Britannia legjelentősebb ipari térsége az M4-es folyosó (London-Bristol) régiójában bontakozott ki. Kezdetben, a kereskedelemben, raktározásban közreműködő helyi és külföldi vállalatok telepedtek meg, később pedig a csúcstechnológiára épült ipar igyekezett kihasználni a jól képzett és mobil, valamint a hagyományos ipari szektorokból kikerülő munkaerőt. A cambridge-i tudományos térség legalább olyan példaértékű volt a világ számára, mint az amerikai Szilícium-völgy. A tudomány segítségével olyan eszközök álltak a gazdaság szolgálatába, mint a világ első szeizmográfja, az első technológiai mikroszkóp (mely alkalmas elektronok megfigyelésére) és az első kereskedelmi forgalomba került automata hőszabályzó. 19

Az 1970-es években a gazdaság fellendítésének érdekében Olaszországban egy speciális kezdeményezés indult útjára. Megalapították a Technocity Társaságot, melynek tagjai vállalatok, oktatási-és tudományos intézmények és pénzintézetek voltak. Célként tűzték ki a régiókban összegyűlt know-how -k összegyűjtését és gazdaságba való integrálását. Torino városa körül alakult ki a 3 legnagyobb ipari zóna az informatikára, elektromechanikára és robottechnológiára épülve. Franciaország gazdasági térségei a 60-as évek környékén indultak fejlődésnek, és jellegüket tekintve igen változatosak voltak. Sophia Antipolis esetében a Japán modell európai megvalósulásáról van szó. Az övezetet 2 nagy részre osztották fel és a mindennapi élet különböző területei (gazdaság, oktatás, lakóhely, sport, kultúra) mind megtalálhatóak voltak egy terülten. Külön zónára oszlottak a vállalkozási övezet és a kutatóintézetek, vállalkozási székhelyek, oktatási központok. A legváltozatosabb iparági területek képviseltetik itt magukat: informatika és elektronika, robottechnika, távközlés, orvostudomány, biotechnológia, vegyészet és gyógyszergyártás, felsőfokú oktatás és a különböző energiaforrások felhasználásával foglalkozó kutatások. Olyan multinacionális vállalatok telepedtek meg, mint az IBM, a Thomson, Air France, Digital Equipement. Toulouseban, amellett, hogy jelen voltak a nagy hagyománnyal rendelkező felsőoktatási intézményekre alapuló ágazatok (egészségügy, kémia, biotechnológia), a külföldi tőke által kedvelt agglomerációs terület volt. Ösztönözték a helyi vállalatokat arra, hogy a jelenlévő külföldi multinacionális vállalatok (pl. Thomson, Motorola, Alcatel Espace) alvállalkozóiként működjenek. Az elektronika, az űrkutatás ezen a területen kapta a legnagyobb hangsúlyt Franciaországban. Látható tehát, hogy mindhárom kontinensen leginkább a csúcstechnológiai iparnak köszönhetően indult meg bizonyos területek gazdasági és tudományos fejlődése, példaértékű gazdasági modelleket és új ipari térségeket létrehozva. 10 10 Georges Benko: Technológiai parkok és technopoliszok földrajza, Budapest, MTA Regionális Kutatások Központja, 1992. 20