A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLÕ SZEMÉLYEK JOGAI

Use the bookmarks! FOGYATÉKOSSÁGTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK IX. DISABILITY STUDIES FT DS A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLÕ SZEMÉLYEK JOGAI A legfontosabb nemzetközi egyezmények Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar 2009

A fogyatékosságtudomány a társadalmak politikáit és gyakorlatát vizsgálja, hogy jobban megértsük a fogyatékossággal kapcsolatos sokkal inkább társadalmi, mint testi tapasztalatokat. A fogyatékosságtudományt mint diszciplínát azzal a céllal fejlesztették ki, hogy a károsodás jelenségét kibogozza a mítoszoknak, az ideológiáknak és a stigmának abból a hálójából, ami ráborul a szociális interakciókra és a társadalompolitikára. E tudományág megkérdõjelezi azt az eszmét, amely úgy tekint a fogyatékossággal élõ emberek gazdasági és társadalmi státuszára és a számukra kijelölt szerepekre, mintha azok a fogyatékossággal élõ emberek állapotának elkerülhetetlen következményei lennének. A Fogyatékosságtudományi Társaság, 1998

FT DS FOGYATÉKOSSÁGTUDOMÁNYI TANULMÁNYOK DISABILITY STUDIES Sorozatunk célja az, hogy az ELTE GYK-n a jövõben a foglalkozási rehabilitációs szakirányú továbbképzésben részt vevõ hallgatók számára széles, közös ismerethátteret teremtsünk. Sorozatszerkesztõ: Könczei György Olvasószerkesztõ: Molnár Gabriella Tervezõszerkesztõ: Durmits Ildikó Tördelõszerkesztõ: Lendér Lívia Kötetünknek ez a kiadása a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával készült 2009-ben. Ezt a könyvet csak digitalizált formában kínáljuk, kizárólag saját hallgatóink számára, a jogtulajdonossal kötött egyszeri és kizárólagos megállapodás alapján. Bármely, írásos engedély nélküli további elõállítása (nyomtatás, másolás stb.) szigorúan tilos. We provide this book only in digitalized format and exclusively for our students at ELTE GYK under the agreement with the copyright holder. Any further reproduction (printing or copying etc.) prohibited without permission.

A sorozatszerkesztõ elõszava Sorozatunk 9. kötetében a fogyatékossággal élõ emberek jogait megfogalmazó, szabályozó nemzetközi jogi dokumentumokon túl néhány, azok hátterét megadó szupranacionális (nemzetek fölötti), többnyire jogi erõvel bíró szöveget talál az Olvasó. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozata valójában jogi erõvel nem bíró kiáltvány, mégis szemléleti alapját nyújtja valójában minden további, az ENSZ keretében a késõbbiekben ratifikációra megnyitott nemzetközi emberi jogi egyezménynek, akárcsak az Európa Tanács és az Európai Unió hasonló horderejû dokumentumának (ld. késõbb). A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát és a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi jogokmányát az ENSZ keretében fogalmazták meg, fogyatékosjogi tartalmaik ugyanakkor lényegesen szûkebbek, mint az ENSZ-nek a fogyatékossággal élõ személyek jogairól szóló egyezményének témakörünkbe tartozó tartalmai. (Ez az utóbbi, 2006-ban az ENSZ Közgyûlése által elfogadott egyezmény, a tárgykör legteljesebb, legmodernebb nemzetközi jogi elemeit mutatja fel). A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 159. és 168. számot viselõ egyezményei, bár régebbiek, a foglalkoztatás vonatkozásában mégis máig is a legfontosabb nemzetközi sztenderdet határozzák meg. Az Európa Tanács európai egyezménye az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl éppúgy általánosságban alapoz a polgári és a politikai jogok (elsõ generációs jogok) szemszögébõl, miként az ENSZ-nek a föntebb említett dokumentumai is teszik. Az Európa Tanács Módosított európai szociális kartája (ezt kötetünk a magyar mellett angol és francia nyelven is hozza) második generációs jogokat: gazdasági és szociális jogokat és az azokhoz kapcsolódó állami kötelezettségvállalásokat határozza meg. Különösen 15. cikkelye vonatkozik a fogyatékossággal élõ személyekre. Az Európai Unió joganyagából az Európai Bizottság 2204/2002/EK rendelete és a Tanács 2000/78/EK irányelve (a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlõ bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló) teszi számunkra, az Európai Unió polgárai számára teljesebbé a többi nemzetközi dokumentum által megrajzolt képet. Budapest, 2009. októberében Könczei György sorozatszerkesztõ 4

Tartalom 1. EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE: AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA 6 2. EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE: A POLGÁRI ÉS A POLITIKAI JOGOK NEMZETKÖZI EGYEZSÉGOKMÁNYA 12 3. EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE: A GAZDASÁGI, A SZOCIÁLIS ÉS A KULTURÁLIS JOGOK NEMZETKÖZI EGYEZSÉGOKMÁNYA 28 4. NEMZETKÖZI MUNKAÜGYI SZERVEZET (ENSZ): 159. SZÁMÚ EGYEZMÉNY A FOGLALKOZÁSI REHABILITÁCIÓRÓL ÉS A FOGLALKOZTATÁSRÓL 38 5. NEMZETKÖZI MUNKAÜGYI SZERVEZET (ENSZ): 168. SZ. EGYEZMÉNY A FOGLALKOZTATÁS ELÕSEGÍTÉSÉRÕL ÉS A MUNKANÉLKÜLISÉG ELLENI VÉDELEMRÕL 43 6. EURÓPA TANÁCS: MÓDOSÍTOTT EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA REVISED EUROPEAN SOCIAL CHARTER CHARTE SOCIALE EUROPEENNE REVISÉE 56 7. EURÓPA TANÁCS: EURÓPAI EGYEZMÉNY AZ EMBERI JOGOK ÉS ALAPVETÕ SZABADSÁGOK VÉDELMÉRÕL 126 8. EURÓPAI BIZOTTSÁG: A BIZOTTSÁG 2204/2002/EK RENDELETE (2002. DECEMBER 5.) AZ EK-SZERZÕDÉS 87. ÉS 88. CIKKÉNEK FOGLALKOZTATÁSRA NYÚJTOTT ÁLLAMI TÁMOGATÁSRA TÖRTÉNÕ ALKALMAZÁSÁRÓL 145 9. ÖSSZEFOGLALÓ AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG 604-ES KÖZLEMÉNYÉRÕL, AMELY A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLÕ EMBEREK HELYZETÉRÕL SZÓL 162 10. A TANÁCS 2000. NOVEMBER 27-I 2000/78/EK IRÁNYELVE A FOGLALKOZTATÁS ÉS A MUNKAVÉGZÉS SORÁN ALKALMAZOTT EGYENLÕ BÁNÁSMÓD ÁLTALÁNOS KERETEINEK LÉTREHOZÁSÁRÓL 165 11. EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE: A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLÕ SZEMÉLYEK JOGAIRÓL SZÓLÓ EGYEZMÉNY 177 5

EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE: AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA FT DS

AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA Bevezetõ Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlõ és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon, tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfõbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyõzõdése szabad lesz, tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végsõ szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön, tekintettel arra, hogy igen lényeges a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejlõdésének elõmozdítása, tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek Szervezetének népei újból hitet tettek az alapvetõ emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és a nõk egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elõsegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg, tekintettel arra, hogy a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttmûködve biztosítják az emberi jogok és alapvetõ szabadságok általános és tényleges tiszteletben tartását, tekintettel arra, hogy a jogok és a szabadságok mibenléte tekintetében közös felfogás kialakításának a legnagyobb jelentõsége van az említett kötelezettség maradéktalan teljesítésének szempontjából a közgyûlés kinyilvánítja az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem elõtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján elõmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történõ általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. 1. CIKK Minden emberi lény szabadon születik és egyenlõ méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek. 7

2. CIKK Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illetõ ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott. 3. CIKK Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. 4. CIKK Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság és a rabszolga-kereskedelem minden alakja tilos. 5. CIKK Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. 6. CIKK Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék. 7. CIKK A törvény elõtt mindenki egyenlõ és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlõ védelméhez. Mindenkinek joga van egyenlõ védelemhez a jelen Nyilatkozatot sértõ minden megkülönböztetéssel és minden ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben. 8. CIKK Minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvetõ jogokat sértõ eljárások ellen a hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni. 9. CIKK Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, õrizetbe venni vagy számûzni. 10. CIKK Minden személynek teljesen egyenlõ joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kötelezettségei felõl, másrészt minden ellene emelt bûnügyi vád megalapozottsága felõl. 11. CIKK (1) Minden büntetendõ cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bûnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják. (2) Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nemzetközi jog szerint nem volt büntetendõ cselekmény. Ugyancsak nem sza- 8

bad súlyosabb büntetést kiszabni, mint amely a büntetendõ cselekmény elkövetése pillanatában volt alkalmazható. 12. CIKK Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez. 13. CIKK (1) Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani. (2) Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni. 14. CIKK (1) Minden személynek joga van az üldözés elõl más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni. (2) Erre a jogra nem lehet hivatkozni közönséges bûncselekmény miatti, kellõképpen megalapozott üldözés, sem pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaival és elveivel ellentétes tevékenység esetében. 15. CIKK (1) Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz. (2) Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. 16. CIKK (1) Mind a férfinak, mind a nõnek a házasságra érett kor elérésétõl kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nõnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlõ jogai vannak. (2) Házasságot csak a jövendõ házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni. (3) A család a társadalom természetes és alapvetõ alkotó eleme és joga van a társadalom, valamint az állam védelméhez. 17. CIKK (1) Minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a tulajdonhoz. (2) Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani. 18. CIKK Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyõzõdés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyõzõdésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind nyilvánosság elõtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát. 9

19. CIKK Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon. 20. CIKK (1) Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz. (2) Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kötelezni. 21. CIKK (1) Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselõi útján való részvételhez. (2 Minden személynek egyenlõ feltételek mellett joga van saját hazájában közszolgálati állásokra való alkalmazásához. (3) A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlõ szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékûen biztosító eljárás alapján idõszakonként tartandó tisztességes választáson kell hogy kifejezésre jusson. 22. CIKK Minden személynek mint a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz; minden személynek ugyancsak igénye van arra, hogy az államok erõfeszítési és a nemzetközi együttmûködés eredményeképpen és számot vetve az egyes országok szervezetével és gazdasági erõforrásaival a méltóságához és személyiségének szabadon való kifejlõdéséhez szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogait kielégíthesse. 23. CIKK (1) Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítõ munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez. (2) Az egyenlõ munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlõ bérhez van joga. (3) Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítõ fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelõ létet biztosít és amelyet megfelelõ esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki. (4) Minden személynek joga van másokkal együtt szakszervezet alakításához és érdekeinek védelme céljából szakszervezetekhez való csatlakozáshoz. 24. CIKK Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabad idõhöz, nevezetesen a munka idõtartamának ésszerû korlátozásához, valamint az idõszakonkénti fizetett szabadsághoz. 25. CIKK (1) Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, a betegség, a rokkantság, az özvegység, az öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti. 10

(2) Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül. 26. CIKK (1) Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi és alapvetõ oktatást illetõen, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelezõ. A technikai és a szakoktatást általánossá kell tenni; a felsõbb tanulmányokra való felvételnek mindenki elõtt érdeméhez képest egyenlõ feltételek mellett nyitva kell állnia. (2) A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvetõ szabadságok tiszteletben tartásának megerõsítésére kell irányulnia. A nevelésnek elõ kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlõdését. (3) A szülõket elsõbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában. 27. CIKK (1) Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a mûvészetetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez. (2) Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és mûvészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez. 28. CIKK Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhessenek. 29. CIKK (1) A személynek kötelességei vannak a közösséggel szemben, amelynek keretében egyedül lehetséges a személyiség szabad és teljes kifejlõdése. (2) Jogainak gyakorlása és szabadságainak élvezete tekintetében senki sincs alávetve más korlátozásnak, mint amelyet a törvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, valamint a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít. (3) Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni. 30. CIKK A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhetõ úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen. Kihirdetve 1948-ban. 11

EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE: A POLGÁRI ÉS A POLITIKAI JOGOK NEMZETKÖZI EGYEZSÉGOKMÁNYA FT DS

A POLGÁRI ÉS A POLITIKAI JOGOK NEMZETKÖZI EGYEZSÉGOKMÁNYA Az egyezségokmány részes államai tekintetbe vették, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában meghirdetett elveknek megfelelõen az emberi közösség valamennyi tagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlõ és elidegeníthetetlen jogainak az elismerése a szabadság, az igazságosság és a világbéke alapja, felismerték azt, hogy ezek a jogok az emberi lény veleszületett méltóságából erednek, felismerték, hogy Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának megfelelõen a polgári és politikai szabadságjogokat élvezõ, a félelemtõl és a nélkülözéstõl mentes szabad emberi lények eszménye csak úgy valósítható meg, ha olyan feltételeket hoznak létre, amelyek révén mindenki élvezheti polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogait, tekintetbe vették az államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányából folyó kötelezettségét az emberi jogok és szabadságok egyetemes tiszteletben tartására, figyelembe vették, hogy az egyénnek kötelességei vannak más egyének és a közösség iránt, amelyhez tartozik, és törekedni köteles az egyezségokmányban elismert jogok elõmozdítására és tiszteletben tartására, és ezért megállapodtak az alábbi cikkekben: I. RÉSZ 1. CIKK 1. Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlõdésüket. 2. Céljai elérése érdekében minden nép a kölcsönös elõnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttmûködésbõl és a nemzetközi jogból eredõ kötelezettségeinek tiszteletben tartásával szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erõforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitõl. 3. Az egyezségokmányban részes államok, ideértve azokat is, amelyek önkormányzat nélküli, illetõleg gyámsági területek igazgatásáért felelõsek, elõmozdítják a népek önrendelkezési jogának megvalósítását, s ezt a jogot az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának rendelkezéseivel összhangban tiszteletben tartják. 13

II. RÉSZ 2. CIKK 1. Az egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. 2. Az egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy alkotmányos eljárásukkal és az egyezségokmány rendelkezéseivel összhangban gondoskodnak olyan törvényhozási vagy egyéb intézkedések meghozataláról, amelyek az egyezségokmányban elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek, ha ilyenek még nem volnának hatályban. 3. Az egyezségokmányban részes minden állam kötelezi magát annak biztosítására, hogy a) minden olyan személy, akinek az egyezségokmányban elismert jogai vagy szabadságai sérelmet szenvednek, hatékony jogorvoslattal élhessen akkor is, ha a jogok megsértését hivatalos minõségben eljáró személyek követték el; b) a jogorvoslattal élõ személy jogai tekintetében az illetékes bírói, államigazgatási vagy törvényhozó hatóság vagy az állam jogrendszere szerint illetékes más hatóság határozzon, és fejlessze a bírói jogorvoslat lehetõségeit; c) az illetékes hatóságok a helytállónak elismert jogorvoslatnak érvényt szerezzenek. 3. CIKK Az egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat, hogy az egyezségokmányban meghatározott valamennyi polgári és politikai jog tekintetében biztosítják a férfiak és a nõk egyenjogúságát. 4. CIKK 1. A nemzet létét fenyegetõ és hivatalosan kihirdetett szükségállapot idején az egyezségokmányban részes államok az adott helyzet által szigorúan megkövetelt mértékben tehetnek olyan intézkedéseket, amelyek eltérnek az egyezségokmányban vállalt kötelezettségeiktõl, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem állnak ellentétben egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeikkel és nem jelentenek kizárólag faj, szín, nem, nyelv, vallás vagy társadalmi származás alapján történõ megkülönböztetést. 2. E rendelkezés alapján nem lehet eltérni a 6., a 7., a 8., (1. és 2. bekezdés), a 11., a 15.,a 16. és a 18. cikktõl. 3. Az egyezségokmányban részes minden állam, amely él az eltérés jogával, az Egyesült Nemzetek Szervezetének fõtitkára útján haladéktalanul tájékoztatni köteles az egyezségokmányban részes többi államot azokról az intézkedésekrõl, amelyektõl eltér, és azokról az okokról, amelyek erre késztették. További tájékoztatást kell adni ugyanezen az úton arról az idõpontról, amikor az állam az ilyen eltéréseknek véget vet. 5. CIKK 1. Az egyezségokmány egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az jogot adna bármely államnak, csoportnak vagy személynek olyan tevékenység kifejtésére, vagy olyan cselekedetre, amely az egyezségokmányban elismert jogok és szabadságok megsemmisítésére, vagy azoknak az egyezségokmányban meghatározottnál nagyobb mértékben való korlátozására irányul. 14

2. Az egyezségokmányban részes bármely államban törvény, egyezmény, rendelet vagy szokás által elismert, vagy azok alapján hatályban levõ egyetlen alapvetõ emberi jog korlátozása vagy csorbítása sem engedhetõ meg azzal az ürüggyel, hogy az egyezségokmány az ilyen jogokat nem, vagy csak kisebb mértékben ismeri el. III. RÉSZ 6. CIKK 1. Minden emberi lénynek veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell. Senkit sem lehet életététõl önkényesen megfosztani. 2. Olyan országokban, amelyek a halálbüntetést nem törölték el, csak a bûncselekmény elkövetése idején hatályos törvényben meghatározott legsúlyosabb bûncselekményekért lehet kiszabni halálbüntetést, és az nem állhat ellentétben az egyezségokmány rendelkezéseivel, sem a népirtás bûncselekményének megelõzésérõl és megbüntetésérõl szóló egyezménnyel. E büntetést csak az illetékes bíróság által hozott jogerõs ítélet alapján lehet végrehajtani. 3. Ha az élettõl való megfosztás a népirtás bûncselekményét valósítja meg, akkor egyetértés áll fenn abban a tekintetben, hogy e cikk egyetlen rendelkezése sem hatalmazza fel az egyezségokmányban részes valamely államot arra, hogy bármilyen módon eltérjen olyan kötelezettségektõl, amelyeket a népirtás megelõzésérõl és megbüntetésérõl szóló egyezmény rendelkezései értelmében vállalt. 4. Bármely halálra ítéltnek joga van kegyelmet vagy a büntetés megváltoztatását kérni. Közkegyelmet vagy egyéni kegyelmet minden esetben lehet adni, illetõleg a halálbüntetést minden esetben meg lehet változtatni. 5. Halálbüntetést nem lehet kiszabni a 18. életévüket be nem töltött személyek által elkövetett bûncselekmények miatt, és azt terhes nõkön nem lehet végrehajtani. 6. E cikk egyetlen rendelkezésére sem lehet hivatkozni avégett, hogy késleltessék vagy megakadályozzák a halálbüntetésnek az egyezségokmányban részes valamely állam általi eltörlését. 7. CIKK Senkit sem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni. Különösen tilos bárkit szabad hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletnek alávetni. 8. CIKK 1. Senkit sem lehet rabszolgaságban tartani; a rabszolgaság és a rabszolgakereskedelem minden formájukban tilosak. 2. Senkit sem lehet szolgaságban tartani. 3. a) Senkit sem lehet kényszer- vagy kötelezõ munka végzésére kötelezni; b) ennek a bekezdésnek az a) pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy az azokban az országokban, ahol valamely bûncselekmény miatti büntetésként kényszermunkával járó szabadságvesztést lehet kiszabni, ott megakadályozná az illetékes bíróság által hozott ilyen ítélettel elrendelt kényszermunka végrehajtását; c) e bekezdés szempontjából a kényszer- vagy kötelezõ munka kifejezés nem foglalja magában: 15

i) azt a b) pontban nem említett munkát vagy szolgálatot, amely rendszeresen megkövetelhetõ a törvényes bírói határozat alapján letartóztatásban levõ vagy az ilyen határozattal feltételesen szabadlábra helyezett személytõl; ii) a katonai jellegû szolgálatot és olyan országokban, ahol a katonai szolgálat lelkiismereti okokból történõ megtagadása lehetõvé van téve, ott a köz javára végzett olyan szolgálatot, amelyet a törvény a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadó személyektõl megkövetel; iii) a közösség életét vagy jólétét veszélyeztetõ szükséghelyzet vagy természeti csapás esetében megkívánt szolgálatot; iv) minden olyan munkát vagy szolgálatot, amely a rendes polgári kötelezettségek része. 9. CIKK 1. Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Senkit sem lehet önkényesen õrizetbe venni vagy letartóztatni. Senkit sem lehet szabadságától másként megfosztani, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján. 2. Letartóztatásakor minden letartóztatott személyt tájékoztatni kell letartóztatása okairól és a legrövidebb idõn belül közölni kell vele az ellene emelt vádakat. 3. Akit bûncselekmény vádjával vettek õrizetbe, vagy tartóztattak le, azt a legrövidebb idõn belül bíró, vagy a törvény értelemében bírói hatáskört gyakorló más hatósági személy elé kell állítani; az ilyen személynek joga van arra, hogy ügyében ésszerû határidõn belül tárgyalást tartsanak, vagy szabadlábra helyezzék õt. Az általános szabály ne legyen az, hogy az ítélethozatalra váró személyt õrizetben kell tartani, azonban a szabadlábra helyezést függõvé lehet tenni olyan biztosítékoktól, amelyek szavatolják, hogy az érintett személy a tárgyaláson, a bírósági eljárás bármely más szakában, illetõleg adott esetben az ítélet végrehajtása céljából megjelenik. 4. Az a személy, akit a szabadságától õrizetbe vétel vagy letartóztatás útján fosztottak meg, jogosult a bírósághoz fordulni avégett, hogy az késedelem nélkül döntsön a fogva tartás törvényességérõl és rendelje el a szabadlábra helyezését, ha a fogva tartás nem törvényes. 5. Aki törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás áldozata volt, annak kikényszeríthetõ joga van a kártalanításra. 10. CIKK 1. A szabadságuktól megfosztott személyekkel emberségesen és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni. 2. a) A vádlottakat, ha nem állnak fenn kivételes körülmények, akkor el kell különíteni az elítéltektõl és olyan külön elbánásban kell részesíteni õket, amely megfelel annak a helyzetnek, hogy nincsenek elítélve; b) A fiatalkorú vádlottakat a felnõttektõl el kell különíteni és ügyükben a lehetõ legrövidebb idõn belül dönteni kell. 3. A büntetésvégrehajtási rendszerben olyan bánásmódot kell alkalmazni, amelynek alapvetõ célja az elítéltek megjavítása és a társadalomba való beillesztésük elõsegítése. A fiatalkorú elkövetõket a felnõttektõl el kell különíteni, s részükre a koruknak és a jogi helyzetüknek megfelelõ elbánást kell biztosítani. 16

11. CIKK Senkit nem lehet bebörtönözni kizárólag abból az okból, hogy nem képes valamely szerzõdéses kötelezettségének eleget tenni. 12. CIKK 1. Minden olyan személynek, aki törvényesen tartózkodik valamely állam területén, joga van e területen a szabad mozgásra és a tartózkodási helye szabad megválasztására. 2. Mindenki szabadon elhagyhat bármely országot, ideértve saját országát is. 3. A fent említett jogok csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vethetõk alá, amelyek az állam biztonságának, a közrendnek, a közegészségnek, a közerkölcsnek, valamint mások jogainak és szabadságainak a védelme érdekében szükségesek, és amelyek összhangban vannak az egyezségokmányban elismert egyéb jogokkal. 4. Senkit nem lehet önkényesen megfosztani attól a jogától, hogy saját országába beléphessen. 13. CIKK Az egyezségokmányban részes valamely állam területén jogosan tartózkodó külföldit csak a törvénynek megfelelõen hozott határozat alapján lehet kiutasítani, és feltéve, hogy kényszerítõ állambiztonsági okok nem szólnak ellene, akkor lehetõvé kell tenni számára, hogy elõterjeszthesse azokat az érveket, amelyek a kiutasítása ellen szólnak és azt, hogy ügyét az illetékes hatóság vagy e hatóság által külön e célra kijelölt egy vagy több személy felülvizsgálja és hogy a külföldi az eljárásban képviseltethesse magát. 14. CIKK 1. A bíróság elõtt mindenki egyenlõ. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A sajtót és a nyilvánosságot ki lehet zárni a tárgyalás egy részérõl vagy az egész tárgyalásról mind erkölcsi okokból, a demokratikus társadalom közrendjének, vagy az állam biztonságának védelme érdekében, mind akkor, amikor a felek magánéletének érdekei azt követelik, mindpedig a bíróság által feltétlenül szükségesnek ítélt mértékben, az olyan különleges körülmények fennállása esetén, amikor a nyilvánosság ártana az igazságszolgáltatás érdekeinek; azonban minden büntetõ- vagy polgári ügyben hozott ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, kivéve, ha a fiatalkorúak érdekei mást kívánnak, vagy ha az eljárás házassági jogvitára vagy gyermekek gyámságára vonatkozik. 2. Bûncselekmény elkövetésével vádolt minden személynek joga van arra, hogy ártatlannak tekintsék mindaddig, amíg bûnösségét a törvény szerint be nem bizonyították. 3. Az ellene emelt vád elbírálásakor mindenkinek teljes és egyenlõ joga van legalább a következõ biztosítékokra: a) a legrövidebb határidõn belül egy általa értett nyelven részletesen tájékoztassák az ellene emelt vád természetérõl és okáról; b) megfelelõ idõvel és lehetõséggel rendelkezzék védelme elõkészítésére és az általa választott védõvel való érintkezésre; c) indokolatlan késedelem nélkül tárgyalják az ügyét; d) a tárgyaláson személyesen jelen lehessen, személyesen vagy az általa választott védõ útján védekezhessék; ha védõje nincsen, akkor tájékoztassák a védõ választására vonatkozó jogáról; és minden olyan esetben, ha az igazság érdekei ezt megkövetelik, akkor hivatalból védõt ren- 17

deljenek ki számára, éspedig ingyenesen, ha nem rendelkezik a védõ díjazásához szükséges anyagi eszközökkel; e) kérdéseket intézhessen vagy intéztethessen az ellene valló tanúkhoz, és a mellette valló tanúk ugyanolyan feltételek mellett jelenhessenek meg és legyenek meghallgathatók, mint az ellene valló tanúk; f) díjmentesen vehessen igénybe tolmácsot, ha nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet; g) ne lehessen kényszeríteni arra, hogy saját maga ellen tanúskodjék vagy beismerje bûnösségét. 4. A fiatalkorú személyek esetében az eljárásnak tekintettel kell lennie az életkorukra és az átnevelésükhöz fûzõdõ érdekekre. 5. Bûncselekmény elkövetésében bûnösnek nyilvánított minden személynek joga van arra, hogy bûnösnek nyilvánítását és elítélését felsõbb bíróság a törvénynek megfelelõen felülvizsgálja. 6. Amikor valakit bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélnek és ezt követõen az elítélését hatályon kívül helyezik vagy kegyelemben részesítik azért, mert egy új vagy újonnan feltárt tény azt bizonyítja, hogy téves döntés született, akkor azt a személyt, aki ilyen elítélés következtében büntetést állt ki, a törvénynek megfelelõen kártalanítani kell, kivéve, ha bizonyítást nyer az, hogy a nem ismert ténynek kellõ idõben való fel nem tárása tejesen vagy részben neki róható fel. 7. Senkivel szemben sem lehet büntetõeljárást indítani vagy büntetést kiszabni olyan bûncselekmény miatt, amely miatt az adott ország törvényének és büntetéseljárásának megfelelõen jogerõs ítélettel már elítélték vagy felmentették. 15. CIKK 1. Senkit sem lehet bûnösnek nyilvánítani olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a belsõ, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bûncselekmény. Ugyanígy nem lehet súlyosabb büntetést kiszabni annál, mint amely a bûncselekmény elkövetése idején alkalmazható volt. Ha a bûncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés alkalmazását rendelte el, akkor ennek elõnyeit az elkövetõ javára érvényesíteni kell. 2. E cikk egyetlen rendelkezése sem akadályozza valamely személy bíróság elé állítását és elítélését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején a nemzetek közössége által elismert általános jogelvek alapján bûncselekménynek minõsült. 16. CIKK Mindenkinek joga van arra, hogy mindenütt jogképesnek ismerjék el. 17. CIKK 1. Senkit sem lehet alávetni a magánéletével, a családjával, a lakásával vagy a levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig a becsülete és a jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. 2. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen mindenkinek joga van a törvény védelmére. 18. CIKK 1. Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyõzõdés szabad megválasztását vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy vallá- 18

sát vagy meggyõzõdését vallásos cselekmények és szertartások végzése útján akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa. 2. Senkit sem lehet olyan kényszernek alávetni, amely csorbítaná azt a szabadságát, hogy saját vallása vagy meggyõzõdése legyen, vagy hogy ilyent elfogadjon. 3. A vallás vagy a meggyõzõdés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a rend, közegészség, az erkölcs, vagy mások alapvetõ jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek. 4. Az egyezségokmány részes államai kötelezik magukat a szülõk és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyõzõdésüknek megfelelõen biztosítsák. 1. Nézetei miatt senki sem zaklatható. 19. CIKK 2. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli szóban, írásban, nyomtatásban, mûvészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történõ keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is. 3. Az e cikk 2. bekezdésében meghatározott jogok gyakorlása különleges kötelezettségekkel és felelõsséggel jár. Ennélfogva az bizonyos korlátozásoknak vethetõ alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít és amelyek a) mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetõleg b) az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek. 20. CIKK 1. Minden háborús propagandát törvényben kell megtiltani. 2. Törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyûlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erõszakra izgat. 21. CIKK A békés gyülekezés jogát el kell ismerni. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetõleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogainak és szabadságának védelme érdekében szükségesek. 22. CIKK 1. Mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra, ideértve azt a jogot, hogy érdekei védelme céljából szakszervezeteket alakítson, illetve azokhoz csatlakozzon. 2. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetve a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogainak és szabadságának védelme érdekében szükségesek. E cikk nem akadályozza, hogy e jogoknak a fegyveres erõk és a rendõrség tagjai által történõ gyakorlását törvényes korlátozásnak vessék alá. 19

3. E cikk egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelmérõl szóló 1948. évi egyezményében részes államokat olyan törvényhozási intézkedésekre, vagy a törvény oly módon való alkalmazására, amelyek csorbítják az említett egyezményben maghatározott biztosítékokat. 23. CIKK 1. A család a társadalom természetes és alapvetõ egysége, és joga van a társadalom és az állam védelmére. 2. A házasságkötésre alkalmas korban levõ férfiak és nõk házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni. 3. Házasságot csak a házasulandók szabad és teljes beleegyezése alapján lehet kötni. 4. Az egyezségokmányban részes államok megfelelõ lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy a házasfelek jogai és kötelességei a házasság fennállása alatt és felbontása esetén egyenlõek legyenek. A házasság felbontása esetén rendelkezni kell a gyermekek szükséges védelmérõl. 24. CIKK 1. Minden gyermeknek fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, vagy születésre való tekintet nélkül joga van arra védelemre, amely õt kiskorú állapota folytán a családja, a társadalom és az állam részérõl megilleti. 2. Minden gyermeket közvetlenül születése után anyakönyvezni kell és nevet kell neki adni. 3. Minden gyermeknek joga van arra, hogy állampolgárságot szerezzen. 25. CIKK Minden állampolgárnak a 2. cikkben említett megkülönböztetések, illetve ésszerûtlen korlátozások nélkül joga és lehetõsége van arra, hogy a) a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselõk útján részt vegyen; b) szavazzon és megválaszthassák az általános és egyenlõ választójog alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi és rendszeres választásokon, amelyek biztosítják a választók akaratának szabad kifejezését; c) az egyenlõség általános feltételei alapján hazájában közhivatali tisztséget viselhessen. 26. CIKK A törvény elõtt minden személy egyenlõ és minden megkülönböztetés nélkül joga van egyenlõ törvényes védelemre. Erre tekintettel a törvénynek minden megkülönböztetést tiltania kell és minden személy számára egyenlõ és hatékony védelmet kell biztosítania bármilyen megkülönböztetés ellen, mint amilyen például a faj, a szín, a nem, a nyelv, a vallás, a politikai vagy egyéb vélemény, a nemzeti vagy a társadalmi származás, a vagyoni, a születési vagy más helyzet alapján történõ megkülönböztetés. 27. CIKK Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, ott az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektõl nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják. 20