Pista bácsi unokája A pesti kislány. A faluban csak így emlegették. Két éves lehetett, amikor az édesanyja hazavitte a faluba és a szülei segítségét kérte. Sírva panaszolta, hogy tovább már nem bírja a házasságában, elhagyja a férjét. A Goldberger export-részlegénél már kapott is munkát, csak hát mit csináljon a gyerekkel? Nem hagyhatja egész nap magára, a gyárba nem viheti magával, nincs, akire bízza. Édesanyám, csak magukban van minden reményem! zokogta. Jól van, lányom! De ezt még apáddal is meg kell beszélni. Ő dönt. Várjuk meg, mit mond. Légy türelmes. Én majd beszélek vele. Te ne szólj, ne kérd! Tudod, nem akarta ezt a házasságodat. Azt mondta, ha harminc évig várni tudtál, most miért olyan sürgős. Hogy tudtad ezt az úrhatnám pincért választani? Ez egy hozományvadász. A te pénzedet akarta. Vettetek is a te pénzeden Egerben egy vendéglőt. Azt mondtad, hogy ez 9
egy jó vállalkozás. Aztán nem egészen egy év alatt az egész elúszott. A pincéred elbokázta. Igaza lett apádnak! Haragszik rád. A kislányodat úgy látom nagyon szereti. Bízd rám a megbeszélést. Főzök valami kedvére való ebédet, te süssél palacsintát. Délben, ha együtt ülünk az ebédnél, akkorra végiggondolja ezt a gyerekvállalást, és majd meghalljuk a döntését. Az ebéd pörkölt volt nokedlivel, meg túrós palacsinta. Az apa átlátott az asszonyi praktikán, tudta, miért kap kedvére való ebédet. A gyomrán keresztül akarják megnyerni a döntését. Unokáját magához hívta. Gyere, lányom, ide az ölembe. Mi együtt eszünk! Az asztali áldás után csendben folyt az ebéd. Még a pici lány is szokatlanul jóízűen evett a nagyapjánál. Nahát, édesapám, ez a gyerek még eleszi maga elől az ételt! mondta az édesanya. Hagyd csak, lányom! Mi jól megértjük egymást. Igaz, kislányom? válaszolta az apa. 10
Mindannyiuk arcán kedves mosoly suhant át. Az apa válaszában az is benne volt tudták, hogy a saját lányával már nem ez a helyzet, a megértéssel. Lányom kezdte az apa. A gyerek maradhat, de vegyél egy tehenet. A gyereknek kell a friss tej. Van nekünk is két tehenünk, az egyik vemhes, hamarosan borjadzik, a másik meg még fiatal, nem ad elég tejet. Biztosan láttad, nevelek egy bikaborjút, abból pénzt csinálok, ha már eladható lesz. Az istállóban van hely, a jövő heti vásáron keresünk majd anyáddal egy egészséges, jótőgyü tehenet. A gyereket is visszük magunkkal, hadd lásson egy vásárt is. Az apa nagyon okos volt. Értett az állatokhoz, a növényekhez, az időjárásból, a csillagok állásából tudta, mikor milyen munkát kell végezni a mezőn. Okos, nyugodt parasztember volt. Komótosan elvégzett minden munkát, hogy legyen elég ennivalójuk és jutott még ajándékozásra is az elszármazott gyerekeknek. Fiatalabb korában disznókkal kereskedett. 11
Egy zsidó veszett el benne szokták mondani. Volt ebben egy kis irigység is, mert haszna volt a munkájának, de a kereskedésből most már kiöregedett. Mári, a felesége örült is ennek, mert féltette. A vásár után áldomást ittak és csak a ló, a Csinos eszének köszönhette, hogy hazakerült. A pénzére sem tudott vigyázni. Éjjel, amikor hazakerült, bement az árnyékszékre és a nyakában lógó pénzeszsákból a pénze mind kipotyogott a deszkapallóra. Mári szedte össze a pénzt. A férjét hagyta aludni az árnyékszéken. Szemrehányást sem tett, mert így utólag már úgysem ér vele semmit. Okos asszony volt. A nagyapa életét színessé tette kis unokájának az ottléte. A gyereknek egyszerre lett apja és nagyapja is. Vitte is magával, ahová csak tudta, még szántani is. A kedves, halk szavú nagymama öle mindig kész volt szegény kis lánykájának befogadására, hogy megóvja minden bajtól, megnyugtassa. Bözsike tudta, hogy melyik tehén az övé. De nem játszhatott vele. 12
Nagyapád ahogy a nagyanyja szokta mondani megtiltotta, hogy odamenj a tehénhez, mert még megrúghat, vagy rád léphet. Az pedig fáj. Szót fogadott. Megtanulta, hogy mit szabad és mit nem. Nem is történt semmi baj egy vasárnap reggelig. Együtt reggeliztek a konyhaasztalnál. Inkább csak ő, meg a nagyapád. Nagyanyja sürgött-forgott. Nagyapja sonkás sült tojást kapott. Ő meg a szokásos reggeli kakaót, friss kaláccsal. A macska bejött a sonka illatára és lopni akart belőle. A nagyanyja észrevette, elhessegette, de a macska szájában akkor már lógott egy kis darab sonka. Ezen nevetnie kellett, de a szája tele volt kakaós kaláccsal és a nevetésével egy csomó félig megrágott kalács a nagyapja vasárnapi bajuszára repült. Ekkor a nagyapja eltiltotta az asztaltól. A gyerek csak akkor ehet velem az asztalnál, ha majd megengedem! Addig nem! alig emelte fel a hangját. 13
A nagyanyja mindjárt elhúzta unokáját az asztaltól, az ennivalóját a hokedlire tette, őt meg egy kis sámlira ültette. A nagyapa már a következő közös ebédnél megkérdezte: Hol van ez a lánygyerek? Nem látom itt az asztalnál! Így hát be is fejeződött a tilalom. Nem is tartott sokáig. De többet tele szájjal nem nevetett, de nem is beszélt az asztalnál. 14