Menekülés a szerelemtől

BELLA ANDRE Menekülés a szerelemtől Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2014 1

A fordítás alapjául szolgáló mű: Bella André: From This Moment On Marcus & Nicola The Sullivans 2 Fordította TÓTH ATTILA A regény kitalált történet. A benne szereplő nevek, személyek, helyek és események a szerző fantáziájának szüleményei. Bármilyen hasonlóság valós - élő vagy halott - személyekkel, vállalatokkal, cégekkel, eseményekkel vagy helyszínekkel pusztán a véletlen műve. 2

Kedves Olvasó! Valahányszor leülök a számítógépemhez, hogy a Sullivan családról írjak, együtt nevetek a hőseimmel, együtt sírok velük, és ami a legfontosabb, velük együtt leszek szerelmes. Bár nincs közöttük határozott kedvencem, be kell vallanom, hogy szinte fülig beleestem Marcusba. Ő a legidősebb, mindig is érett volt, és felelős gondolkodású, aki a szívén viselte a család minden tagjának boldogságát. Annyira lefoglalta a testvéreivel való törődés, hogy hajlamos volt megfeledkezni a saját boldogságáról. Ahogy erről az erős, önfeláldozó és csodálatos hősről írtam, a történet az elejétől kezdve a végéig örömöt jelentett számomra. Az sem mellékes, hogy ő az egyik legszexisebb hős, akit regénybe foglalhattam. A Menekülés a szerelemtől lapjain Marcus és Nicola mindössze egy éjszakát akar egymással eltölteni. A kibontakozó érzelem - és a határtalan vonzódás - azonban szorosabb kapcsolatot alakít ki közöttük. De vajon elég szoros ez a kapcsolat, hogy ne csak a következő, titkos pillanatra gondoljanak? Remélem, hogy a Sullivan család örömteli órákat jelent majd Önöknek is. Jó szórakozást kívánok a könyvhöz! Bella André 3

Első fejezet Marcus Sullivan úgy érezte, hogy tényleg egyfajta missziót kell teljesítenie. Húsz perccel korábban otthagyta az öccse eljegyzési összejövetelét, és egyenesen San Francisco Mission városrészébe indult. Még az utcákon is hallani lehetett a zenét, amely elég hangos volt, hogy már a belépésre várakozók is táncra perdüljenek tőle. A bőrruhák, testékszerek, a fluoreszkáló haj és a tetoválások sosem tartoztak Marcus világához. A szokatlan és kissé ijesztő megjelenésük ellenére, a várakozó férfiak és nők legalább boldognak tűntek. Marcus is úgy tervezte, hogy pár órán belül ő is sokkal boldogabb lesz, mint most. Természetesen tudta, esélye sem lehet rá, hogy olyan boldog legyen, mint az öccse, Chase, aki épp akkor jegyezte el álmai asszonyát. Chase egy hónappal korábban találkozott Chloéval Napa Valleyben, amikor a lány autója lecsúszott az útról, és egy sáros árokban kötött ki. Amikor Chase-nek végre sikerült védett helyre vinnie Chloét, zúzódást vett észre a lány arcán, és rájött, hogy az igazi problémát nem a sárba ragadt autó jelenti. Több napba telt, amíg a nő bizalmába tudott férkőzni, és megtudta, mit tett vele a volt férje, és rá tudta venni, hogy feljelentést tegyen a rendőrségen. Amikor Marcus először találkozott Chloéval, rögtön érezte, hogy az öccse fülig szerelmes, és azzal is tisztában volt, hogy nem alaptalanul. Chloe nemcsak szép, de édes, intelligens, bátor és szeretetteljes teremtés, és legalább olyan elragadtatással szereti Chase-t. Az egész család összegyűlt aznap este az öccse eljegyzési összejövetelére - még Smith, a világ egyik leghíresebb és legelfoglaltabb filmsztárja is ott volt. Chase az első Sullivan, aki eljegyzést köt, és ez mindnyájuk számára nagy jelentőséggel bírt. Főleg az anyjuk számára, aki egyszerre volt boldog és megkönnyebbült, hogy nyolc gyereke közül egy végre hajlandó kimondani a boldogító igent. Marcus élvezte az ünnepi találkozót a testvéreivel és az anyjukkal, de végig olyan érzése volt, mintha mindenki őt nézné, és azon tűnődne, vajon miért nem jegyezte még el Jillt, a barátnőjét. Hiszen már két éve együtt voltak, és az alatt a huszonnégy hónap alatt ő is megállapodott a lány mellett. Túlságosan is. A család egyetlen tagja sem tudta, hogy Jill miért nem volt ott az eljegyzési ünnepségen, ő pedig nem akarta elrontani Chase és Chloe összejövetelét azzal, hogy elmondja, mi történt valójában. Mellesleg ő maga is alig tudta elhinni, annak ellenére, hogy a saját szemével látta, mit tett Jill. A klubból hallatszó zene hangosabb lett, ahogy Marcus végigment a bejutásra várakozók hosszú sora mentén. Úgy tűnt, mindenki vagy egy évtizeddel fiatalabb nála, és annak ellenére, hogy a korkülönbség miatt kívülállónak kellett volna éreznie magát, úgy vélte, kifejezetten jó helyre jött. 4

Teljesen szakítania kellett a valósággal, és első lépésként a Mission negyedbeli, huszonéves fiatalokkal teli klub tökéletesen megfelelt a célnak. Annak ellenére, hogy öltönyt és nyakkendőt viselt, a biztonsági ember alaposan végignézett rajta, mielőtt kinyitotta előtte az ajtót. Marcus nagy termetű és széles vállú férfi volt, lapáttenyérrel, amely súlyos sérüléseket is tudott okozni, amikor az öccsei és húgai gyerekként a védelmére szorultak. Noha csak nagyon ritkán próbált másokat megfélemlíteni a testi erejével, szükség esetén nem riadt vissza attól, hogy minden rendelkezésre álló eszközt bevessen. A zene nehéz, lüktető ritmusa egészen átjárta a testét, ahogy belépett a zsúfolt klubba, ám sem a hangok, sem a villogó fények nem tudták elhomályosítani a gondolatait. De nem is azért jött. Nem azt akarta elfelejteni, hogy mit látott. Nem, tűnődött el Marcus, miközben összeszorult a gyomra a látványtól, ahogy egy pár a gyors ritmusú zene ellenére lassan, összeölelkezve táncolt. Nem akar felejteni, és nem fogja újra elkövetni a korábbi hibáját. Sosem lesz már olyan buta és vak. Azért van most itt, hogy bepótolja a két elvesztegetett évet. Huszonnégy hónappal korábban egy forró, augusztusi éjszakán találkozott Jill-lel San Franciscóban. Egy jótékonysági estélyre hívták meg, amelyet a lány cége rendezett, és ahol a Sullivan Borászat tekintélyes adománnyal járult hozzá a gyermekeket támogató alaphoz. Ahogy meglátta a nő hűvös, szőke szépségét, úgy gondolta, végre megtalálta az élete kirakós játékából hiányzó darabot. Harmincnégy éves volt, és már megfogalmazódtak benne a gondolatok családról, feleségről. Jillben a jövőjét látta: házasságot, gyerekeket és olyan vacsorákat a szőlőbirtokon, ahol a tökéletes feleség ül mellette. Aznap délután azonban rájött, hogy a helyzet egyáltalán nem tökéletes... * * * Marcus már akkor boldog nyögéseket hallott, amikor elfordította a kulcsot Jill lakásának zárjában. Éppenséggel valami film is lehetett volna, amelyet felhangosítottak a pikáns résznél, de tudta, miről van szó - és már hónapokkal korábban is tudhatta volna, ha őszinte magához. Jill már jó ideje nem figyelt rá, és érzelmes jeleneteket rendezett. Ő próbálta meggyőzni magát, hogy a nő csak a munkája miatt ingerlékeny, és ezért fordít egyre kevesebb figyelmet a szexre. Amikor azonban a barátnője már a birtokra sem ment ki hétvégenként, hogy pihenjen, neki be kellett ismernie, hogy a problémát nem a sok munka jelenti. Többször próbált is beszélni róla, annak ellenére, hogy a lány folyton kitért a kérdések elől. Egy pillanatig a kilincsen tartotta a kezét, majd kinyitotta az ajtót, és belépett. Ahogy átment a barátnője lakásán, a boldog nyögések és sóhajok egyre 5

erősebben hangzottak. - Igen, ott! Pontosan ott! Nagyon jó! Jill mindig kiáltozott az ágyban, de ő csak akkor jött rá, hogy ezek a hangok milyen megtévesztőek, amikor most mintegy a közönség soraiból hallotta őket. A keze ökölbe szorult, ahogy megfordult a konyhában, és az előszobán át a hálószoba felé indult. Nem kívánta megpillantani a látványt, de tudta, hogy szükség van rá. Olyan makacsul kitartott a nő mellett. És miközben hallgatta, ahogy Jill színlelt eksztázissal sikoltozik egy fickóval, akivel éppen együtt van, hirtelen fel kellett tennie magának a kérdést, hogy miért. Már nagyon régóta kérte a lányt, hogy költözzön Napa Valleybe, és éljenek együtt a birtokon, ám az mindig talált valami okot az elutasításra. Az utolsó az volt, hogy a lakása remek választás, mivel csak egy háztömbnyire van a pénzügyi cégtől, ahová gyakran kell bemennie már hajnali 4:40-kor; és ő, Marcus, bármikor ott lakhat vele, amikor csak akar. Az igazság azonban az volt, hogy Marcus sosem érezte magát otthon abban a lakásban. Minden szín a fehér hideg árnyalata volt, a tükrök és az üvegfelületek pedig már a legkisebb érintéstől bepiszkolódtak. Nem olyan otthon volt, ahová bárki gyerekeket képzelne. Mivel ők nyolcan voltak testvérek, nagyon jól tudta, hogy a sáros lábak és piszkos kezek mit tehetnek az ilyen bútorokkal. Az eredmény nem szép, de ilyen az élet. A valódi élet. Az ő háza Napa Valleyben viszont tele van nagy és kényelmes kanapékkal, Olaszországból importált szőnyegekkel és olyan műtárgyakkal, amelyeket szeret, függetlenül attól, hogy híres művész vagy egy pályakezdő festő alkotása. A lánnyal viszont közös jövőt akart, és feltételezte, hogy ennek érdekében engedményeket kell tennie. Hány hétvégén jött be a városba, hogy Jill-lel találkozzon, amikor a nő úgy akarta! Hányszor változtatta meg a teljes programját az utolsó pillanatban, csak hogy itt lehessen, amikor szükség volt rá! Természetesen tudta, hogy a testvéreinek megvan a maguk véleménye Jillről, de meglepő módon sosem ütötték bele az orrukat a kapcsolatukba. Talán arra gondoltak, hogy előbb vagy utóbb úgyis megjön az esze. Egyedül Chase akart nemrégiben megtudni valamit Jillről, de addigra már olyan kuszává váltak a dolgok, hogy ő igazából nem is akart válaszolni az öccse aggodalmas kérdéseire. Igen, Marcus tudta, hogy már feladta a megszámlálhatatlan alkalommal végzett kísérletet, hogy Jillt boldoggá tegye. Ám eddig még egyetlen alkalommal sem sétált be élő pornóműsorba, és főleg nem olyanba, ahol a barátnője a főszereplő. A nő olyan pózban ült a fickón, mintha rodeón lovagolna meg egy vad csődört. Egyedül a cowboykalap, a csizma és a kantár hiányzott. A férfi anyaszült meztelen volt - ezt a hálószoba ajtajából is egyértelműen látni lehetett -, de Marcus mintha csak távolról figyelte volna őket. Mintha csak véletlenül kapcsolt volna be egy 18 éven felülieknek szóló pornócsatornát egy 6

szállodai szobában, holott a háta közepére sem kívánta a tévés szexet. Abban a pillanatban a barátnője alatt fekvő alak észrevette, hogy ő az ajtóban áll. - Hogy a francba? A férfi ijedtnek látszott. Egyértelműen nem számított rá, hogy valaki egyszerűen csak benyithat. Jill abban a pillanatban megmozdult, és ránézett Marcusra. A szeme tágra nyílt, mintha csak meglepetést tükrözne. Ő azonban már jól ismerte, és átlátott rajta. Míg a szerető egyáltalán nem várta a megjelenését, Jill igenis számított rá. Mióta csalja már meg ezzel a fickóval? És a kapcsolatuk milyen más tekintetben volt még hazugság? Jill lepedőt húzott magukra, de a mozdulatot egyáltalán nem kapkodta el. Miközben Marcus figyelte őket, ahogy elengedik egymást, világosan látta, hogy a lány a lehető legkívánatosabb látványt akarja nyújtani, mialatt valamennyit eltakar a meztelenségéből. A szerető azonban egyértelműen távozni próbált, amilyen gyorsan csak lehet. - Elmegyek innen - mondta a pasas, majd átnyúlt az ágy másik oldalára és felkapta a farmernadrágját, de Jill lefogta, hogy maradjon az ágyon. - Nem, Rocco, nem kell elmenned. Rocco? Az ő klasszikus szépségű barátnője, a nő, akit feleségül akart venni, hogy családot alapítson vele, és akivel meg akarta osztani a Sullivan Borászat vezetését, egy Rocco nevű ronda, szakállas és undorító testékszereket viselő figurával kefél? Ez csak valami rossz tréfa lehet! A fickó Jill és Marcus között nézett valamit, és kissé elsápadt, ahogy pillantása megpihent Marcus öklén, és látta, a látogató válla hogyan tölti ki az ajtókeretet, de ott maradt, ahová Jill lenyomta - mint egy jól idomított kutyus. Jill kikelt az ágyból, hagyta magáról lecsúszni a lepedőt, majd felvett egy franciabugyit és egy kék selyemből készült köntöst, amely a szoba sarkában álló szék támláján volt. Közelebb ment Marcushoz, és azt mondta neki: - Talán a nappaliban kellene beszélgetnünk. Szerencsére úgy surrant el Marcus mellett, hogy nem ért hozzá, de elég közel volt ahhoz, hogy érezni lehessen rajta a szex szagát. Egy másik férfi szagát. Marcusnak nagy kedve lett volna ököllel belevágni Rocco arcába. Egyértelmű volt azonban, hogy ezt az egészet Jill főzte ki. Az elejétől a végéig. Tehát inkább a nővel kell foglalkoznia. Átment a folyosón a nappali szobába, ahol Jill várt rá. A lány nem látszott bűntudatosnak. És most, a két évvel korábbi, augusztusi nap óta, amikor Marcus megpillantotta a terem másik végéből, és úgy döntött, ő jelenti számára a jövőt, most először gondolta úgy, hogy nem is szép. Igen, klasszikusan igéző vonásai vannak, magas és vékony. de az arcán valami olyan, belülről jövő csúnyaság ül, amit ő korábban nem volt hajlandó észrevenni. - Roccóba vagyok szerelmes. 7

A mentegetőzés igencsak gyatra volt. Amikor a férfi nem szólt semmit, csak nézte őt a nappaliban, ahol korábban együtt vacsoráztak, filmeket néztek vagy nevettek - ami most már olyan hamisnak tűnt -, Jill védekezésbe ment át. - Mindketten tudjuk, hogy a kapcsolatunk nem vezetett volna sehová. Marcus tehát végre megkapta a választ. - Én azt akartam, hogy legyen célja. Azt mondtad, időre van szükséged. Megadtam neked az időt, eleget ahhoz is, hogy valaki mással bújj össze a hátam mögött. Roccóval. Jill szeme elkerekedett a hangjából érződő, alig palástolt düh hatására. Marcus korábban sosem beszélt így vele, sosem emelte fel a hangját, és egyszer sem akart erőszakosan érvényt szerezni a véleményének. Mindent úgy ért el, hogy keményen megdolgozott érte, okos volt és megfontolt, vagy ha szükség volt rá, valamennyi Sullivan-bájt is bedobott az ügy érdekében. Csak gyerekkorában használta az öklét, hogy megvédje a testvéreit, és akkor is csak olyan esetekben, amikor már semmi más eszköz nem maradt a meggyőzésre. - Figyelj - kezdte a lány egy bosszús sóhaj kíséretében, mintha kizárólag a férfi lenne a hibás az egész kalamajkáért -, ez a kapcsolat közöttünk jó volt egy darabig, legalábbis az elején, de ha igazán szerettük volna egymást, akkor már házasok lennénk. Marcus határozottan felvonta a szemöldökét. - Tudod jól, hogy házasságot akartam. A nő megrázta a fejét. - Két évig voltunk együtt, Marcus. Ha igazán házasságot akartál volna, akkor leveszel a lábamról, hogy ne is tudjak ellenállni. De te mindig a testvéreiddel foglalkoztál, vagy mindig a mamádnak akartál segíteni valamiben. Az arckifejezése végre a számítgatás helyett igazi dühöt tükrözött. - Megpróbáltalak szeretni, Marcus. Igazán. De valami mást is akarok, valami többet. Valami izgalmasat. És olyan férfira van szükségem, akinek én vagyok az első. Mindig. Függetlenül attól, hogy mi történik az életében, még akkor is, ha a családja és a barátai közénk akarnak állni. - Csillogott a szeme, ahogy folytatta. - Azt akarom, amit Roccótól kapok: hogy szexinek és fontosnak tart engem. Nem akarok felékszerezve üldögélni melletted a borászat összejövetelein. És nem akarom, hogy mindig én legyek az utolsó a fontossági listádon. Marcus bután meredt a nőre, akiről ostoba módon feltételezte, hogy a felesége lesz, a gyermekei anyja. Jill még mindig viselte a tőle kapott gyöngyöt, amely akkor is rajta volt, amikor egy másik férfival szeretkezett meztelenül. A lány arról beszélt, hogy ő túl sokat foglalkozik a testvéreivel, de hát mit várt volna? Hogy hagyja ott őket Jill kedvéért? Erre sosem lenne képes - sosem tette volna meg -, mivel inkább volt az apjuk, mint a bátyjuk. Amikor az apjuk mindössze negyvennyolc éves korában váratlanul meghalt, Marcus azonnal átvette a helyét, hogy segítsen az anyjának, főként a kisebb gyerekekkel, akik 8

akkor csak két- és négyévesek voltak. A családra áldozott idejének egyetlen másodpercét sem sajnálta. Előbb nyílik meg alatta a föld, mintsem hogy elnézést kérjen Jilltől, amiért szereti őket. Ebben a pillanatban leginkább arra vágyott, hogy letéphesse a gyöngysort Jill nyakából, és a gyöngyök szerteszét guruljanak a padlón. Ehelyett azonban nyugodt hangon csak annyit mondott: - A jövő héten elküldöm az asszisztensemet a holmimért. Felveszi majd veled a kapcsolatot, hogy megállapodjatok egy megfelelő időpontban. - Látod? - támadt neki Jill, és rámutatott, miközben a mellén szétnyílt a köntös. Marcus valamikor kifejezetten kedvelte a lány pici mellét, amely ugyanolyan klasszikusan szép vonalú volt, mint az egész teste. Most azonban semmilyen hatást nem váltott ki belőle. Mintha nem is látná. Megfogadta magában, hogy a következő nő, akivel kapcsolatot kezd, Jill tökéletes ellentéte lesz majd. - Pont ezért nem élhetek veled. - A nő már kiabált. - Hol vannak az érzelmeid? Hol van a szenvedély? Meg mernék esküdni rá, hogy még az átkozott szőlőd is fontosabb neked, mint én. És abban is biztos vagyok, hogy az átkozott testvéreiddel is többet törődsz, mint velem. Marcus mellkasát majd szétvetette a düh, de az egész cécó már értelmetlen melodrámának tűnt a számára. Az ördögbe, hiszen abban a pillanatban, amikor kinyitotta a lakás ajtaját, és meghallotta, hogy a barátnője egy másik férfival van az ágyban, már mindennek vége volt. - Ez az utolsó esélyed, Marcus! Nem látod? Ha most elmész, ha nem tudsz megnyugtatni, hogy legalább megpróbálsz engem tenni az első helyre az életedben, akkor örökre elveszítesz. Marcus abban a pillanatban ismerte fel, hogy a dühe ellenére és a lány hűtlensége miatt érzett haragja dacára nem akar küzdeni Jillért. Két évbe telt, amíg meggyőzte magát, hogy tényleg szereti a lányt... és öt perc alatt rájött, hogy ez nem igaz. Valójában nem szerette. Inkább csak azt képzelte, hogy szereti. - Isten veled, Jill! * * * A dalban a kemény rock dallamosabb és lágyabb zenére váltott, ahogy Marcus végre megszabadult a sötét emlékektől. Odament a bárhoz, rendelt egy pohár whiskyt, és úgy hajtotta fel, hogy nem is érezte az ízét. Az ital kegyetlenül égette a gyomrát, amikor otthagyta a bárpultot. Eredetileg még úgy tervezte, hogy Jillt is elviszi Chase és Chloe eljegyzési összejövetelére aznap este, de végül egyedül ment. Milyen ostoba dolog volt két évig várni, hogy Jill elhatározza magát! Arra várni, hogy a nő készen álljon és 9

elfogadja őt, valamint azt az életet, amelyet ő kínál neki. Marcus tudta, hogy a szerelem igenis létezik. Tapasztalta a szüleinél is. Az érzés ott volt minden pillantásban, amelyet Chase Chloéra vetett, és minden mozdulatban, amikor az öccse és a menyasszonya megérintette egymást. Mindazonáltal ez még nem jelenti, hogy egyhamar újra próbálkozna vele. Most nincs másra szüksége, csak arra, hogy jó darabig elszakadjon minden érzelemtől és a terveitől. Ettől függetlenül remélte, hogy egy nap talál majd olyan nőt, aki jó feleség lesz, jó partner és jó anya. De nem most, és nem a közeljövőben. Ez az este kizárólag az élvezeteké. Egy olyan, hosszú éjszakára vágyik, amikor érzelmek és tervek nélkül szeretkezhet valakivel, aki semmit nem tud az ő álmairól és reményeiről. Egy olyan nővel, aki a lehető legkisebb mértékben sem törődik az ő családtagjaival, és egyszerűen csak el akar menni vele egy szállodai szobába. Egye fene, ha még egymás nevét sem tudják meg, az sem jelent problémát. Párok dörgölőztek egymáshoz a sötét helyiségben, ahol a levegőt izzadság, alkohol és szex szaga töltötte meg. Marcus beljebb ment a sötétbe, egy olyan helyre, ahonnan jól szemmel tarthatta a táncparkettet. Rengeteg pár simult egymáshoz, ugyanakkor szingli nők és férfiak tucatjai flörtöltek egymással a bárnál, a fal mellett. Akárhová pillantott, az emberek mindenütt mohó tekintettel méregették egymást, azt remélve, hogy ez az este lesz számukra az igazi, amely meghozza a szerencséjüket. Marcus megfogadta, hogy olyasvalakit keres, aki mindenben különbözik Jilltől. Egy makrancos, zabolátlan nőt, akivel pár szenvedélyes órát eltölthet, mielőtt visszatér a valóságos életéhez Napa Valleyben. Minden kétséget kizáróan a megfelelő helyre jött. * * * Nicola Harding a tetőtéri lakosztály ablakában állt, ahonnan a San Franciscó-i Union Square-re nyílt kilátás, és a lenti utcán elhaladó gyalogosokat figyelte. Péntek este az emberek hazafelé mentek a munkából, és gondolatban már arra készültek, hogy a barátokkal töltik az este további részét a városban, vagy találkozhatnak valakivel, aki talán az igazi lesz. Néhányan siettek, néhányan lassan bandukoltak a tömegben, megint mások pedig olyan egyértelmű örömmel nevettek, hogy Nicola meg mert volna esküdni rá, hogy még a tetőtéri lakosztály zárt ablakán keresztül is hallja. Tudta, hogy neki is ott kellene lennie velük, hogy jól érezhesse magát. Hat hónappal korábban bizonyára valami elegáns étteremben vacsorázott volna, olyan emberek között, akik hízelegnek neki, és megpróbálják megnevettetni, csak hogy a kedvében járjanak. Sajnos keserű tapasztalatok révén kellett megtanulnia, hogy az ilyen embereket nem ő érdekli igazán. 10

Nicola Harding, aki szeret Monopolyt játszani, jelentéktelen apróságokkal foglalkozni, sikeres vállalkozók életéről szóló történeteket olvasni, érdektelen senki volt a számukra. Mindenki számára csak Nico volt a fontos. Dicsekedni akartak, hogy egy popsztárral szórakoztak együtt. Fényképet akartak készíteni róla a mobiltelefonjukkal, hogy elküldhessék a barátaiknak. Ellépett az ablaktól, és újra a hatalmas tetőtéri lakosztályt nézte. Egy embernek túl nagy, ám a lemeztársaság úgy gondolta, akkor bánik vele megfelelően, ha ilyen helyen biztosít neki szállást a koncert és a videofelvétel idejére. Senki sem tudta, mennyire magányosnak érzi magát egyedül egy hatalmas lakosztályban, ahol egy teljes család elférne, és még maradna is hely. Arra gondolt, hogy felhívja a középiskolai barátnőjét, Shellyt, hogy mi van vele, de elvetette az ötletet, még mielőtt felvette volna a telefont. A kapcsolatuk kicsit furcsa lett, amikor ő híressé vált. És azok után, hogy milyen borzalmas képek jelentek meg róla és a korábbi barátjáról, Kennyről... Nicola számára világos volt, Shellynek halvány gőze sem lenne, hogy mit mondjon neki. Feltételezte, hogy most már túlságosan is különböznek egymástól. Shelly eljegyezte magát a barátjával, akivel a főiskolán ismerkedett meg. Azt tervezik, hogy házat vesznek, a karrierjüket építgetik, és kutyát tartanak. Nicola viszont folyton utazik, egzotikus helyszínekre repül világszerte, hogy tévéinterjúkban szerepeljen, fényképfelvételekhez pózoljon, és rajongók ezreit szórakoztassa a fellépéseivel. Tény, hogy ha kívülállóként olvasná a róla szóló híreket, eszébe sem jutna az egyedülálló szó az életével kapcsolatban. A party girl már annál inkább. A hírességek magánügyeivel lépten-nyomon foglalkozó bulvárlapok fotósai ott ólálkodnak minden sarkon, és minden olyan pillanatot megörökítenek, amikor ő egy híres férfi társaságában mutatkozik, függetlenül attól, hogy ő mennyire kerülni szeretné az ilyen kompromittáló helyzeteket. Folyton úgy ébred reggelente, hogy bekapcsolja a számítógépét, és a közösségi portálokból azt kell megtudnia, hogy nem kizárólag a Top 40-es férfiakkal szeretkezik állandóan, de a hollywoodi férfitársadalom többi részével is. A lemeztársaság emberei, a reklámügynökök és a sajtósok mindig azt mondják, hogy bármilyen hír jó hír, és ő már rég felhagyott vele, hogy az ártatlanságát bizonygassa előttük. Mellesleg azt is tudta, hogy nem hinnének neki azok után, milyen képek jelentek meg róla az előző évi nyaralásáról - borzalmas felvételek, amelyek mintha még mindig felbukkannának itt-ott, pedig azt hitte, végleg megszabadult tőlük. Miután évekig küzdött, hogy az emberek hallgassák a zenéjét, nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a munka meghozta a gyümölcsét, és egy szám a népszerűségi lista élére került. Bár mindenki figyelmeztette, hogy az üzleti világ bekapja, megrágja és kiköpi, ha nem elég óvatos, ő azt hitte, hogy ettől nem kell tartania, mivel megfelelő emberekkel veszi körül magát. Egészen addig, mígnem eljött a nap, és egy rosszban bízott meg. 11

Kenny először olyan elragadó és édes volt, hogy kisfiús kinézete ellenére a lány azonnal és fülig beleszeretett. A férfi a Los Angeles-i stúdió hangmérnökeként dolgozott, és ő azt gondolta, tökéletes párt alkotnak: a lány, aki gitározik és énekel, meg a szakmailag hozzáértő fickó a keverőpult mögött. Kezdetben voltak virágok, különleges esték elegáns éttermekben, és még egy verset is kapott, amelyet a férfi - az állítása szerint - maga írt neki. Az igazgató a velük turnézó többi zenésszel együtt kissé gyanakvó volt Kennyvel kapcsolatban, és figyelmeztették őt, hogy ne kapkodja el a kapcsolatot. Nicola azonban pont olyan volt, mint a lányok milliói, akik azzal nyugtatják magukat, hogy a barátjukat egyszerűen rosszul ismerik mások. Örült, hogy egyedül ő látja az igazi jóságot a kemény rockos külső alatt. Csak későn ismerte fel, hogy a fickó az érzelmeket mások megtévesztésére használja. Hamarosan rájött, hogy csak úgy tudja őt megtartani, csak úgy lehet benne biztos, hogy a férfi még mindig szereti őt, ha enged a különös kéréseinek. Buta lány! Azóta több ezerszer, vagy inkább milliószor kérdezte már meg magától, hogyan lehetett ilyen naiv. Annyira gyanútlan volt, hogy amikor a barátja a popsztárral töltött vad éjszakák történetét - amelyet a mobiltelefonjával titokban készített fényképekkel illusztrált - eladta egy kiadónak, a hírtől szinte sokkot kapott. Nos, tanult az esetből. Legfőbb ideje volt. Ezután sosem bízik meg másokban olyan könnyen. Főleg olyan, jóképű férfiakban nem, akik el akarják őt bűvölni. Észrevette a képét a tükörben, ahogy melegítőben és pólóban áll a nappaliban. Mint egy igazi party girl. Nagyon fárasztó napja volt, mert a hamarosan sorra kerülő videofelvétel koreográfiáját próbálta, ezért azt tervezte, hogy az óriási ágy takarója alól A helyszínelők következő epizódját nézi meg a tévében. Az ágy hatalmas volt, és szabadon elnyújtózhatott benne, mert amíg itt lakik San Franciscóban, egyedül csak ő lesz itt. Nem lenne szabad a gyomrának összeszorulnia a gondolattól, hogy egyedül alszik. Hiszen sokkal szívesebben aludt egyedül, mint egy Kennyhez hasonló kígyóval. De pusztán attól, hogy tudta, jobb neki egyedül, még nem váltak elviselhetőbbé a hosszú péntek esték. Tudta, hogy csinos: alacsony termetű és formás, bár a lába mintha kicsit hosszú lenne az alkatához képest. Talán még szépnek is lehet nevezni, ha jó a frizurája, a sminkje, és megfelelő ruhát visel. De még akkor is, amikor a lehető legelegánsabb öltözék van rajta - vagy olyan, amely még éppen csak nem túl rövid -, inkább érzi magát úgy, mintha valami egyszerű lány lenne a szomszédból, és nem popsztár. Mivel igenis egyszerű lány, függetlenül attól, ki mit tart igaznak róla. Megszólalt a csengő, és akkor jutott eszébe, hogy teljesen meg is feledkezett a fagylaltról, amelyet a lakosztályába rendelt. Egy ilyen éjszakán egyszerűen nem 12

törődött vele, hogy a szállodai személyzet egyik tagja smink nélkül látja őt, és a hírt azonnal szétkürtölheti a világban a Twitteren. Kétség sem fér hozzá, aznap este a csokoládés fagylalt az utolsó mentsvára. Kinyitotta az ajtót. - Szia! A fiú ránézett, majd a háta mögött az igazi Nicót kereste. Végre újra felé fordult, és az arcán felismerés tükröződött. - Meghoztam, amit rendeltél, Nico. Ő hátrébb lépett, hogy a fiú betolhassa a nagy tálcát, bár egy mozdulattal le is vehette volna az aprócska edényt a tetejéről. - Ezt a fajtát kérted. Öt gombóc. - Köszönöm. Elvette a tollat, amelyet a fiú nyújtott oda neki, hogy aláírja az átvételi papírt, és közben folyton magán érezte a tekintetét, amely a feszes melegítőnadrágot vizsgálgatta. Már vagy tíz éve érzi magán az ilyen férfitekinteteket, attól kezdve, hogy egyik reggel észrevette a tükörben: van melle és csípője. Még csak nem is bánta a vizslató pillantásokat. A velük járó feltételezés zavarta: azt gondolják, pusztán attól, hogy jó alakja van, válogatás nélkül hajlandó ágyba bújni az epekedőkkel. Nem szajha, bármit is gondol róla a világ. Visszaadta a tollat, de a fiú annyira belefeledkezett a melle látványába, hogy észre sem vette. Nicola mindig ügyelt rá, hogy mindenütt udvarias legyen a szállodai személyzettel. Nem olyan rég volt, hogy ő is felszolgálóként dolgozott és szállodai szobákat takarított, miközben arra várt, hogy felfedezzék. Azon az estén azonban nem foglalkozott ilyesmivel. - T essék. A fiú kezébe nyomta a tollat, majd odament az ajtóhoz, és kitárta. Az alkalmazott lassan indult kifelé, és Nicola épp a másodperceket számolta, hogy a fiú mennyi idő alatt ér ki, amikor az megkérdezte: - Teljesen egyedül töltöd az éjszakát? Ez komoly? Ilyesmit kell elviselnie pusztán azért, hogy fagylaltot kapjon? A lemeztársaság szeretett volna kísérőt küldeni vele, aki vigyáz rá, de ő nem tudta volna elviselni, hogy állandóan rajta lógjon valaki. Aznap este viszont nem bánta volna, ha ott van vele egy ilyen biztonsági ember, és levakarja róla ezt a kis mitugrászt. - Köszi, de már vannak terveim - mondta. A fiú bólintott, de a pillantása nem volt kifejezetten bizalomgerjesztő. - A barátom perceken belül itt lehet. - Nos, ha később szükséged lenne társaságra... A fenébe, már elege van az ilyen feltételezésekből! - Csak azért volt rád szükségem, hogy felhozd a fagylaltomat. Ennyi. És nem azért, hogy bármivel próbálkozz. Egyáltalán nem ismersz - emlékeztette a fiút, majd hozzátette -, és úgy vélem, minden okom megvan rá, hogy panaszt 13

tegyek ellened a vezetőségnél. A legközelebbi telefon felé indult, és már készült felvenni, amikor a fiú megszólalt: - Semmi másra nem gondoltam, csak arra, amit mondtam. Hogy most teljesen egyedül vagy, és. A szóáradat hirtelen megszűnt, amikor a pincér rájött, hogy semmit nem ér el vele. - És mi van akkor, ha egyedül vagyok? - vetette oda Nico, mivel önkéntelenül is sértőnek érezte a kérdést. Ha valaki felhívja a figyelmét a magányosságára, az még annál is rosszabb, mint amikor a testét bámulja. - Nem kell mindenkinek buliba mennie péntek este, hogy jól érezze magát. A fiú már a nyitott ajtónál járt, és egyértelműen azt kívánta, bárcsak ki se nyitotta volna a száját. - Komolyan, Nico, igazán sajnálom, amit mondtam. És. mivel nagy szükségem van erre az állásra, ha lenne bármi esély, hogy elfelejtsd az ügyet, akkor. izé, azt nagyon megköszönném. Nicola sóhajtott, és letette a telefont. Tudta, hogy sosem tudna tükörbe nézni, ha a fiú miatta veszítené el az állását. Még akkor is, ha túl messzire ment. - Rendben van. A srác máris a küszöbön túl volt, ő pedig késedelem nélkül becsapta mögötte az ajtót. A fagylaltkehely talpa körül már parányi vízcseppek gyűltek az asztalon, de ő már nem kívánta a fagyit. Ez így nem tisztességes! Az egész világ azt gondolja, hogy ő válogatás nélkül lefekszik mindenkivel, pedig az igazság az, hogy mindössze két fickóval volt testi kapcsolata. Az első Brad volt a tizenkettedik osztályból, és a papa kocsijának a hátsó ülésén bújtak össze. Őt követte Kenny, mert Nico úgy gondolta, hogy szeretik egymást. És ami még ennél is rosszabb: egyik korábbi szeretője sem jelentett igazán nagy élményt. Brad esetében megbocsátható, mert mindkettőjüknek az volt az első alkalom, ráadásul borzasztó helyen. Kenny viszont, így visszagondolva, nem is törődött vele, hogy neki jó legyen. Egész idő alatt csak magával foglalkozott, és ő is csak rontott a helyzeten, mert ki akarta elégíteni a férfit, hogy az jobban szeresse őt. Ha legalább egyszer megtapasztalt volna valamit, ami az igazi örömhöz hasonlít, akkor talán nem bánkódna ennyit a hírneve miatt. Még el is tudná fogadni. Akkor talán tényleg olyan szexi nőnek érezné magát, mint amilyennek az albumok borítóin és a videofelvételekben ábrázolják őt, és nem azt érezné, hogy csak színészkedik. Akkor talán nem kérte volna a koreográfusát, Lorit, hogy olyan sokáig maradjon vele az este, pedig a nő a bátyja eljegyzési összejövetelére volt hivatalos. Nicola hirtelen arra gondolt, hogy Lori bizonyára azért egyezett bele, hogy ott marad, mert megsajnálta őt, amiért olyan magányos. A fenébe, ha a 14

pincérfiú észrevette, akkor mindenki más is láthatja. Hirtelen őrült ötlete támadt; mivel sosem fog tudni megszabadulni a róla kialakított képtől, mi lenne, ha inkább megfelelne neki? Mindig is engedett a hirtelen ötleteknek, már kislány korától fogva. A róla írt véleményekben is az állt évről évre: Nicola okos lány, de gyakran gondolkodás nélkül cselekszik. Rendben van, gondolta, miközben különböző ruhadarabokat dobott az ágyra, és azon tűnődött, hogyan lenne célszerű felöltöznie aznap este, mivel már megtanulta a leckét az ostoba fajankókkal kapcsolatban. Egy nap természetesen szerelemre is vágyik majd. Igazi szerelemre. Őszintére. Aznap este viszont egyszerűen csak valami mást is akart érezni a lelkiismeretfurdaláson és a magányon kívül. Belefáradt már, hogy apácaként éljen, és elege volt abból, hogy folyton győzködni próbáljon másokat: ő nem az éjszakai élet hercegnője, holott mindenki annak tartja. Mindössze egyetlen éjszakára vágyott. Találni akart egy férfit, akivel megoszthatja a szenvedélyét, egy igazi férfit, aki már elég tapasztalt, hogy olyan magasságokba röpítse őt, ahol még sosem járt. Először arra gondolt, hogy szűk, fényes, fekete nadrágot vesz fel, hozzá csillogó felsőrészt, amely többujjnyit megmutat a hasából, de elvetette az ötletet. Nem akart túl rámenősnek látszani. Szexi akart lenni! Vad és olyan veszélyesen érzéki, hogy az emberek láthassák, semmi és senki nem szelídítheti meg őt. Hevesen dobogott a szíve, miközben levette a melegítőt és a trikót, majd belebújt egy rövid, pánt nélküli bőrruhába. Egyetlen rossz mozdulat bármilyen irányba, és máris az egész világ elé tárja legendás fenekét vagy mellét. De most semmi ilyesmivel nem törődött. A lélekölő magánynál bármi jobb. Újra egy bulvárlap címoldalára fog kerülni, de most legalább a saját elhatározásából. Rengeteg magazin címlapján szerepelt már, és töméntelen közösségi portálon voltak róla olyan híradások, hogy el sem tudta képzelni, mit gondolnának róla a szülei, ha olvasnák őket. És mégsem lett semmi baja. Nos, nagy általánosságban nem. 15

Második fejezet Marcus a türelméről volt ismert. Mivel hét testvére felnevelésében vett részt, megtanulta, hogyan kell kivárni a hisztik, verekedések vagy akár a sírások végét. Miután elég sokáig figyelte a táncparketten lévő nőket, már tudta, hogy egyiket sem akarja ágyba vinni. Sok nő próbálta magára vonni a figyelmét az elmúlt harminc percben, és nem egy még oda is ment hozzá, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Neki azonban beszélgetésre sem volt szüksége ahhoz, hogy tudja, nem ilyen nőkkel akarja eltölteni az éjszakát, mert szinte lerítt róluk a kétségbeesett elszántság. Marcus tudta, hogy mit keres, ám nagy különbség van a vadóc és a könnyű préda között. Sajnos a bejáratot a klub többi részétől elválasztó vastag, vörös függöny mögül az elmúlt harminc percben egy olyan nő sem bukkant elő, aki megfelelő jelölt lett volna. Ám akkor hirtelen, a függöny szétnyílt, és megjelent a várva várt lány. Marcus úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. A nő fiatal volt, talán a húszas évei közepén járhatott, és olyan átkozottul szép, hogy szinte fájt ránézni. A fekete bőrruha semmit nem bízott a képzeletre, második bőrként tapadt a testére, és széles hasítékok engedtek bepillantást az őrülten izgalmas idomokra. Jill magas termetű volt, ez a nő viszont alacsony. Jill sudár és fegyelmezett volt, ez a lány viszont szexi és. határozottan vadóc. Semmi kétségbeesettség nem volt benne. Annak ellenére, hogy a ruhája milyen sokat felfedett a testéből, és hogy milyen sok látszott a csodálatos lábából a rövid bőrruha szegélye és a nagyon magas sarkú cipő között, semmi nem utalt rá, hogy könnyű préda lenne. Egy férfinak ugyancsak össze kell szednie magát, hogy megfeleljen a számára. És az illető könyörögni sem lenne rest, ha annak eredményeként megkaphatja. Ő a megfelelő! Ahogy a nő megállt a bejáratnál, és lassan végignézett a tömegen, a helyiségben mindenki rábámult. Mágnesként vonzotta a tekinteteket, és valami titokzatos erő folytán nem lehetett másfelé nézni. Marcus sem tudta levenni róla a szemét, de nem is akarta. Ekkor a pillantásuk találkozott. Mintha villám cikázott volna át a sötét helyiségen, és bár ő nem ivott annyit a bárban, hogy bizonytalanul álljon a lábán, elég volt belenéznie abba a tiszta, kék szempárba, máris küzdenie kellett, hogy visszanyerje az egyensúlyát. Mi a baj vele? Folyton emlékeztetnie kellett magát, hogy mi az este célja. Szex! Élvezet! Semmi érzelem, semmi kapcsolat. Az még rendben van, ha a nő puszta látványától egy bizonyos testrésze úgy reagál, mintha tüzet gyújtottak volna benne. De semmi másról nem lehet szó. Nem olyan nőt keres, akit tisztelni akar. Szexre vágyik, ez minden. Elképzelhetetlen, hogy szerelemre lobbanjon. Pont ezért jött a városnak ebbe a 16

részébe, ebbe a klubba. Itt ki van zárva, hogy olyan nővel találkozzon, akibe végül belebolondul. A tekintetét végigjártatta a lány meglehetősen keveset takaró bőrruháján. A látvány alapján nem úgy tűnt, mintha tiszteletet akarna ébreszteni. Csak egy ok van rá, hogy egy nő ilyen ruhában menjen el egy klubba, és az ugyanaz, mint amiért most ő is itt van: egyetlen vad, szenvedélyes éjszaka egy idegennel, hogy pár bűnös órára ki lehessen kapcsolni a való életet a gondolatok közül. És akkor a veszélyes idomok megmozdultak a bőr vékony rétege alatt. A lány megindult. Egyenesen őfelé, a lehetetlenül magas sarkú cipő ellenére is tökéletesen határozott léptekkel. A klubban minden pillantás, férfiaké és nőké egyaránt a lányra irányult, ahogy átment a cementpadlón, ám a nő senki másét nem viszonozta, csak az övét. Marcus feljebb emelte a tekintetét a szexre termett testről, és nem hagyhatta figyelmen kívül a lány szemében tükröződő kihívást, hogy ő kellően férfias-e ahhoz, hogy vele foglalkozzon, annak ellenére, hogy a lány vagy tíz évvel fiatalabb nála. Marcus már alig várta, hogy bebizonyítsa neki: nemcsak erre képes, de több testi örömöt adhat neki, mint amennyit korábban bárkitől kapott. Azért jött ide ma este, hogy nőt találjon, ajánlatot tegyen neki, és eltöltsön vele egyetlen, minden kötelezettségtől mentes éjszakát. Most viszont úgy néz ki, hogy neki fognak ajánlatot tenni. Mindig is a magas és vékony nőket szerette, és nem az olyanokat, akik alig érnek a válláig, mint például ez a lány. És még sosem volt olyan nővel, aki ennyivel fiatalabb nála. Még csak kísértést sem érzett rá. Miközben egy hang a fejében azt mondta, a lány túl fiatal, olyannyira, hogy ő minden más esetben kerülné a találkozást, önkéntelenül is arra gondolt, hogy ha az elmúlt két év során a dolgok a tervei szerint alakulnak, most itt sem lenne. Mégis itt van. És esze ágában sincs otthagyni azt, amit ez a hihetetlenül szexi lány kínál - egészen másnap hajnalig. Addig azonban mindenképpen meg akar ismerkedni azokkal az idomokkal! * * * Te jó ég, milyen szép ez a férfi! Magas, erős - és ha a széles váll meg a kedves arc nem lenne elég, a vasalt ing és nadrág is kiemeli őt a meglehetősen közönséges tömegből. Ám ő fütyül rá, hogy más, mint a többiek. Sötét haja egy árnyalatnyival hosszabb a kelleténél, az állkapcsa szép formájú, és picit borostás, amitől Nicola hatalmas vágyat érzett, hogy hozzáérintse az ujjait, és érezze a határozottan férfias száj körül a kis tüskéket. Mindazonáltal mégis a sötét, éhes tekintet volt az, amely már első pillantásra megbabonázta. 17

Ő lesz az! Amikor kiszállt a taxiból, olyan nagy tömeg vette körül hirtelen, hogy fényképet készíthessenek vele és autogramot kérjenek tőle, hogy nagy kedve lett volna azonnal visszamenni a szállodába, hogy megint elrejtőzködhessen. Mire gondolt? Hogy egy klubban találhat magának férfit? Különösen úgy, hogy tudhatná, az őt és a pasit ábrázoló fényképek órákon belül megjelennek az interneten. Nem is beszélve arról, hogy a programszervező és a turné vezetője határozottan kiakadnak, ha rájönnek, hogy ő úgy jött el egy ilyen helyre, hogy egyetlen testőr sem kísérte el. De már nagyon elege lett abból, hogy fogolynak érzi magát egy aranyozott, tetőtéri börtönben! Emlékezett rá, a videoklipben részt vevő táncosok beszéltek erről a klubról, és a hely tökéletesnek tűnt az egyéjszakás lazításra. Noha voltak bizonyos fenntartásai, aznap este nem törődött a hírnév árával, vagy azzal, hogy a dolognak milyen nem várt következményei lehetnek. Hiszen ha megfutamodik, a szállodában semmi más nem várja, csak egy hosszú és magányos éjszaka. Nagy szerencse, hogy megőrizte a bátorságát, mert alighogy belépett a klubba, máris megpillantotta a keresett férfit. Határtalanul örült, hogy nem ijedt meg az utolsó pillanatban. Még az ajkát is megnyalta, ahogy közeledett a férfihoz, aki teljes mértékben viszonozta az ő figyelmét. Kenny tökéletes ellentéte volt: széles vállú és izmos, a volt barátja viszont kifejezetten vézna. Kenny gyakran viselt testhez simuló bőrnadrágot, és egy ilyen klubban nagy valószínűséggel még az ingét is azonnal levette volna, hogy közszemlére tegye a tetoválásait. Vele ellentétben ez az ember úgy néz ki, mintha a Hugo Boss egyik reklámjáról lépett volna le. A drága öltönye kétséget kizáróan rendelésre készült. Pont így néz ki egy igazi férfi, gondolta. Hirtelen rájött, hogy Kenny nem más, mint egy olyan gyerek, aki maskarába öltözik egy rocksztár öltözőjében. Ahogy közelebb ért, ösztönösen is megpróbált vonzóbbnak tűnni. Kidüllesztette a mellét, és a csípőjét is riszálta egy picit. Tény, hogy gyakran kesergett magában, amiért a nőiessége segítségével kell megszereznie dolgokat, de a fenébe is, ha ez a technika ilyen hatásos, mi mást tehet egy lány? És ma este tényleg bedobja magát! Különösen úgy, hogy végre megpillantott egy férfit, akit határozottan megkívánt. Várta, hogy a férfi a nevét mondja, és felismerés tükröződjön a szemében. Két éve még nem lett volna biztos benne, hogy tudni fogják, kicsoda ő, de azt követően, hogy részben Kenny és a titokban készített fotók jóvoltából felkapta őt a média, már alig találkozik emberrel, aki ne ismerné. Mivel azonban az illető csak nézett rá a leplezetlen vágyakozást tükröző, csodálatosan mély tekintetével, és hosszú másodpercek után sem mondta az ő nevét, Nicónak végül eszébe jutott, hogy a férfi esetleg mégsem tudja, kicsoda ő. Vagy talán, gondolt bele azzal a cinizmussal, amelyre a Kennyvel való 18

szakítást követően tett szert, csak úgy tesz, mintha nem tudná, mivel azt gondolja, ezzel felkeltheti az ő érdeklődését. - Szia, Nicola vagyok. Valahogy önkéntelenül is az igazi nevét mondta. A szüleit kivéve mindenki számára már olyan régóta Nico volt, hogy most furcsának érezte a nevet. Ám ugyanakkor kellemes érzés is volt. Várta, hogy a férfi kijavítsa, és meglepődjön, amiért ő nem Nico néven mutatkozott be. Ehelyett az csak megismételte a nevet. - Nicola... A mély, érdes hangtól a lány remegni kezdett, és a karja kissé már libabőrös is volt, annak ellenére, hogy a klub levegője nyirkosan meleg volt a felhevült testektől. Egyértelmű vonzalom vibrált közöttük, és ő kissé hátrébb húzódott, hogy figyelmesen megnézhesse magának a férfit. Látni lehetett, hogy az illető tudja jól, miről van szó, még ha nem is sejti az okát, és határozottan szimpatikus volt, ahogy a szája sarka egy nagyon picit felfelé húzódik, amíg időt ad neki az értékelés elvégzésére. Nicola végül úgy döntött, a barna szempárban tényleg nyoma sincs felismerésnek. Semmi nem volt benne a szállodai fiú tekintetéből, aki majd meghalt a vágytól, hogy egy popsztárral tölthessen egy kis időt kettesben. Mégiscsak összefutott volna az egyetlen emberrel a világon, akinek fogalma sincs, hogy ő kicsoda? Ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Persze még ha tényleg ekkora szerencséje van is, egyértelmű, hogy nyilvános helyen nincs sok esélye. Attól a pillanattól fogva, hogy belépett, minden tekintet őrá irányult, és most mindenki kettőjüket nézi. Rendes esetben ez nem zavarná, hozzászokott már a bámuló tekintetekhez, és szinte mindig figyelmen kívül tudta hagyni őket, annak ellenére, hogy időnként tényleg úgy érezte magát, mintha parányi bogár lenne, amelyet mikroszkóppal vizsgálgatnak. Most azonban hirtelen többet akart, mint egyéjszakányi forró szexet egy csodálatos fickóval. Nicolaként akart tapasztalatot szerezni, és nem úgy, mint Nico. Ami azt jelenti, hogy minél előbb távozniuk kell a klubból, mielőtt a bárpultnál bámészkodók közül valaki odalép hozzá, hogy autogramot kérjen, vagy lefényképeztesse magát vele. - Ma nincs kedvem táncolni... - kezdte, de akkor eszébe jutott valami. - Még a nevedet sem tudom. Tetszett neki, ahogy a férfi zavartalanul odanyúlt az ő homlokához, és félresimított egy vékony hajfürtöt, amely a szemébe lógott. De még ennél is jobban örült a folytatásnak. - A nevem Marcus. - A férfi a száját nézte, majd újra a szemét. - És nekem sincs kedvem táncolni. Arra gondolt, hogy mindketten rengeteg mindent mondhatnának most 19

egymásnak. Olyasmiket, mint például Elmenjünk innen?, vagy Miért ne mennénk vissza a szállodámba?, ám meglepetten tapasztalta, hogy ezekre a szavakra nincs is szükség. Már minden elhangzott, amit egymás tudomására kellett hozniuk. Ott volt egyetlen pillantásban. Egyetlen érintésben. A bőre égett, ahol a férfi megérintette. Az ujjai hegye érdesebb volt, mint ahogy az elegáns ruha alapján a lány várta volna, és sokkal melegebb is. Kérges és erős volt a simogatása. Pusztán a gondolattól, hogy ez a kéz újra megérintheti, ráadásul a teste érzékenyebb részeit is, hirtelen melegséget érzett, olyan pontokon is, ahol csak nagyon ritkán tapasztalt ilyet, nem is beszélve erről a sistergő forróságról. Az ösztönének engedelmeskedve szó nélkül megfordult, és elindult az ajtó felé, amelyen csak nemrég lépett be. Egy pillanattal később már a derekán érezte Marcus nagy, meleg kezét. Gyakran utazott különböző rendezvényekre az egyes számú testőre kíséretében, egy olyan férfival, aki talán még Marcusnál is nagyobb termetű volt, de még sosem érezte magát ilyen biztonságban, ennyire védettnek. És még ilyen bizsergő érzés sem bujkált benne sosem. A derekán lévő kéz által kiváltott melegség gyorsan átterjedt a csípőjére, majd a hasán át egészen a melléig. A zene még mindig szólt, talán a korábbinál is hangosabban, ám ő csak a saját szíve dobogását hallotta. Csak arra gondolt, hogy már régóta nem vágyott semmire olyan erősen, mint most egy éjszakára Marcusszal. Ennek ellenére némileg tisztában volt vele, hogy butaságot cselekszik; nemcsak azért, mert fényképek jelennek majd meg róla egy titokzatos férfi társaságában, de talán mégsem kellene valaki olyannal elmennie a klubból, akiről az égvilágon semmit sem tud. Az eddigiek alapján akár szadista gyilkos is lehet, aki a következő áldozatára vadászik, hogy lefejezhesse. Ám ahogy őhozzá ért, finoman, mégis határozott mozdulattal - és amilyen gyengéden végigsimított az arcán -, abból ő úgy érezte, bíznia kell az első megérzésében. Kiléptek a hűvös, éjszakai levegőbe, amely határozott felüdülést jelentett ugyan a klubhelyiség fullasztó melege után, mégsem tudta csökkenteni azt a hőt, amely pusztán egy pillantástól és egy érintéstől szétáradt a testében. Marcus keze továbbra is az ő derekán volt, miközben leintett egy taxit, s bár ő mindig is úgy gondolta, célszerűbb, ha maga intézkedik, be kellett ismernie, hogy kifejezetten kellemes pár pillanatra másnak átengedni az irányítást, még ha semmi egyébről nincs is szó, csak egy taxiról. A klub előtt csoportosuló tömeg egyértelműen hangos gyülekezet volt, ám észre lehetett venni, hogy a társalgás elhalkult, ahogy ő kilépett az épületből. Oda sem kellett néznie, tudta, hogy mobiltelefonok tucatjai irányulnak őrá és Marcusra, ezért gondoskodott róla, hogy a haja az arcába lógjon, és nehezebb legyen őt azonosítani. Szerencsére Marcus háta sokat eltakart a rajongók 20

tömegéből. Ám ő már elég régóta híres volt, ezért tudta jól, hogy a tömeg nem fog megelégedni a nagy távolságból készített felvételekkel. Általában nem bánta, ha rajongók társaságában fényképezik. Imádta a rajongóit, hiszen nekik köszönhetően tudott megélni a zenélésből. Ma este azonban - egyetlen drága éjszakára Marcus karjaiban - nem akart más lenni, mint egy csinos lány, akit egy alkalomra felcsíptek. Ha idegenek mennek oda hozzá, hogy beszélgessenek vele és fényképeket készítsenek róla, meg kellene mondania Marcusnak, hogy miről van szó, és kicsoda ő valójában. Valami azt súgta neki, hogy Kennyvel ellentétben Marcus lehet az egyetlen férfi a bolygón, aki nem rajongana az ötletért, hogy egy popsztárral szeretkezzen. A tömeg lassan megindult feléjük, és valaki még a Nico!" nevet is kiáltotta, de akkor szerencsére megállt mellettük egy taxi. Marcus kinyitotta neki az ajtót, ő pedig az arca elé húzta hosszú haját, hogy valamennyit eltakarjon a vonásaiból a sofőr elől, hátha az rápillant, és máris leleplezi. Összeszorult a gyomra, miközben beszállt, és nyomást is érzett benne, ahogy a leendő szeretője csatlakozott hozzá a repedezett bőrülésen. Csak akkor jött rá, hogy a férfi valójában milyen jól megtermett. A legtöbb étvágytalan énekes és színésznő után, akiket ismert, Nicola még sosem érezte ennyire aprónak magát. Ám ahogy Marcus mellett ült, hirtelen olyan benyomása támadt, hogy ő kivételesen pici és nőies. A férfi olyan nagy volt, és annyira betöltötte az autó belsejét, hogy a lány szinte biztosra vette, neki és a sofőrnek már nem is marad levegő a taxiban. - Hová menjünk? - kérdezte a sofőr, és semmitmondó pillantást vetett rá a visszapillantó tükörben. Az idegen hangja váratlanul törte meg a varázst, amely már az első pillantástól fogva Marcushoz vonzotta őt. Te jó ég, mit csinál? Igen, akarja Marcust! Határozottan. Egyedül van. Borzasztóan egyedül. De egyik sem elég ok arra, hogy idiótaként viselkedjen, és veszélybe sodorja magát. Elég, ha csak arra gondol, hogy mi történt, amikor Kennyvel kapcsolatban megbízott az ösztöneiben. Amit a férfi tett, azzal nemcsak neki ártott, hanem az egész családjának is. Még mindig alig tudta elhinni, hogy az anyja elvesztette a tisztségét az iskolai tanácsban, és a közösség azzal merte vádolni az anyját, hogy a többi szülő számára nem jelent megfelelő modellt, hiszen még a saját lányát sem tudta megtanítani a legalapvetőbb dolgokra. Nico nem tagadta, hogy Kennyvel kapcsolatban igencsak bután viselkedett, de nem elég büntetés már neki az is, hogy naponta szemrehányást tesz érte magának? Miért kell még a szülővárosában is mindenkinek a családja ellen fordulnia? Hiszen az ő ostoba viselkedése nem a szülei hibája! Ahogy a pánik érzése egyre erősebbé vált benne, akaratlanul is megragadta a 21