Debreceni Egyetem AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 2011/43. ACTA AGRARIA DEBRECENIENSIS 16. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum KÜLÖNSZÁM 2011. október 19-20. Debrecen
Szerkesztők: Dr. Kövics György J. Dr. Dávid István Lektorok: Dr. Bozsik András (növényvédelmi állattan, biológiai növényvédelem) Dr. Nagy Antal (növényvédelmi állattan, ökológia) Dr. Karaffa Erzsébet (növénykórtan, molekuláris biológia) Dr. Dávid István (gyombiológia, gyomirtás) Dr. Szarukán István (növényvédelmi állattan) Dr. Tarcali Gábor (integrált növényvédelem) Dr. Kövics György J. (növénykórtan) Dr. Irinyi László (növénykórtan, molekuláris biológia) Dr. Radócz László (integrált növényvédelem) HU-ISSN 1587-1282 2
Tartalom Kövics György: A NÖVÉNYVÉDELEMÉRT Emlékérem alapítás Gulyás Antal (1884-1980) tiszteletére 5 Kövics György: Dr. Tóth Oszkár a Gulyás Antal emlékérem a növényvédelemért kitüntetettje, 2011 (laudáció) 11 Bozsik András: Bognár Sándor (1921-2011) emlékezete 16 Bozsik András: Lovrintól Szécsényig - emlékezés Lipthay Bélára (1892-1974) 21 Jordán László: Időszerű kérdések a növényvédelemről 33 Kristó István Erdei Kálmán Máté Imre: Mikrobiológiai készítmények alkalmazása a napraforgó növényvédelmében 36 Szojka Anikó Mojtaba Asadollahi Fekete Éva Fekete Erzsébet Karaffa Levente Sándor Erzsébet: Magyarországi Botrytis cinerea izolátumok azoxystrobin rezisztenciájának vizsgálata real-time PCR technika segítségével 41 Szőke Csaba Virág István Magyar Donát Rácz Ferenc Marton L. Csaba: Kukorica genotípusok fuzáriumos szárkorhadásának értékelése képelemző program és fertőzési index számítás segítségével 45 Apró Melinda Papp Mária Cseh Eszter Gáborjányi Richard Horváth József Takács András Péter: Dél-magyarországi gabonatermő területek vírusfertőzöttsége 52 Takács Ferenc Mojtaba Asadollahi Karaffa Erzsébet: A Botrytis cinerea Pers.:Fr. azoxistrobin rezisztenciájának vizsgálata 56 Salamon Pál Nemes Katalin Salánki Katalin: Bogyó melanotikus gyűrűsfoltosság a paradicsom foltos hervadás vírussal (Tomato spotted wilt virus, TSWV) fertőzött rezisztens Capsicum genotípusokon kialakuló betegség 64 Radócz László Tarcali Gábor Irinyi László Görcsös Gábor: Az ukrajnai Cryphonectria parasitica (MURR.) BARR szubpopulációk megjelenése kocsánytalan tölgyön (Quercus petraea) 70 Irinyi László Görcsös Gábor Radócz László: Molekuláris biológiai vizsgálatok a Kárpátmedencéből származó Cryphonectria parasitica izolátumokon 76 Mojtaba Asadollahi Éva Fekete Erzsébet Fekete Levente Karaffa Erzsébet Sándor: Az I-es és a II-es csoportba tartozó Botrytis cinerea izolátumok patogenitása különböző növényeken 81 Kövics György J. Tarcali Gábor: A Taphrina deformans különleges előfordulása kajszin, Magyarországon 86 Bozsik András: A tulipánfa-levéltetű (Illinoia liriodendri (Monell, 1879) (Hemiptera: Aphididae) megjelenése Magyarországon 93 Bozsik András: A nagy csalánnal társult fontosabb ízeltlábúak 97 Szarukán István: Egy elfeledett meggykárosító, a meggyfúró ormányos (Anthonomus /Furcipes/ rectirostis L.) újra jelentkezett 104 Nagy Antal Szarukán István Lovász Erzsébet Dávid István: Kártevő Agriotes (Coleoptera: Elateridae) fajok elterjedésének és tömegességi viszonyainak vizsgálata Magyarország fő kukoricatermő területein 107 Kristó István Makó István Gazdagné Torma Mária: Clearfield technológia alkalmazása a napraforgóban 114 Somogyi Noémi Szabó László Dávid István: Az ázsiai gyapjúfű (Eriochloa villosa /Thunb./ Kunth) megjelenése Hajdú-Bihar megyében 119 Bónis Péter Árendás Tamás Berzsenyi Zoltán Marton L. Csaba: Kukorica genotípusok herbicid toleranciájának változása aszályos és csapadékos évjáratokban 124 3
Contents György Kövics: FOR CROP PROTECTION Establishment medallion in honour of Antal Gulyás 5 (1884-1980) György Kövics: Dr. Oszkár Tóth awarded by Antal Gulyás medallion for crop protection in 2011 11 (laudation) András Bozsik: Remembrance of Bognár Sándor (1921-2011) 16 András Bozsik: From Lovrin to Szécsény remembrance to Béla Lipthay (1892-1974) 21 László Jordán: Adequate responses to plant protection policy 33 István Kristó Kálmán Erdei Imre Máté: Usage of microbiological products in the protection of the sunflower Anikó Szojka Mojtaba Asadollahi Éva Fekete Erzsébet Fekete Levente Karaffa Erzsébet Sándor: Q-PCR analysis of the resistance of Hungarian Botrytis cinerea isolates toward azoxystrobin Csaba Szőke István Virág Donát Magyar Ferenc Rácz Csaba L. Marton: Studies on the Fusarium stalk rot infection of the maize genotypes using the Findex percentage and a computerised image analysis program Melinda Apró Mária Papp Eszter Cseh Richárd Gáborjányi József Horváth András Péter 52 Takács: The virus infection of South-Hungarian corn fields Ferenc Takács Mojtaba Asadollahi Erzsébet Karaffa: Azoxystrobin resistance of Botrytis cinerea 56 Pers.:Fr. isolates Pál Salamon Katalin Nemes Katalin Salánki: Fruit melanotic ringspot (FMRS) a disease of 64 resistant Capsicum genotypes infected with Tomato spotted wilt virus (TSWV) on the fruits László Radócz Gábor Tarcali László Irinyi Gábor Görcsös: Studies of Cryphonectria parasitica 70 (MURR.) BARR subpopulations on Quercus petraea in Ukraine László Irinyi Gábor Görcsös László Radócz: Molecular studies on Cryphonectria parasitica 76 isolates from Carpathian-basin Mojtaba Asadollahi Éva Fekete Erzsébet Fekete Levente Karaffa Erzsébet Sándor: 81 Pathogenicity differences between group I and group II of Botrytis cinerea György J. Kövics Gábor Tarcali: An unusual occurrence of Taphrina deformans on apricot trees in 86 Hungary András Bozsik: Occurrence of the tulip tree aphid (Illinoia liriodendri Monell, 1879 (Hemiptera: 93 Aphididae) in Hungary András Bozsik: Arthropods assiciated with the stinging nettle in Hungary 97 István Szarukán: A forgotten sour cherry pest, the stone fruit weevil (Anthonomus /Furcipes/ 104 rectirostis L.) appeared again Antal Nagy István Szarukán Erzsébet Lovász István Dávid: Study on distribution and relative 107 abundance of click beetle pests (Elateridae: Agriotes sp.) in Hungarian maize fields István Kristó István Makó Mária Torma: Use of Clearfield technology in the sunflower 114 Noémi Somogyi László Szabó István Dávid: Occurrence of woolly cupgrass (Eriochloa villosa /Thunb./ Kunth) in Hajdú-Bihar county, Hungary Péter Bónis Tamás Árendás Zoltán Berzsenyi Csaba L. Marton: Changes in the herbicide tolerance of maize genotypes in wet and dry years 36 41 45 119 124 4
A NÖVÉNYVÉDELEMÉRT Emlékérem alapítás Gulyás Antal (1884-1980) tiszteletére Kövics György Debreceni Egyetem AGTC MÉK Növényvédelmi Intézet, Debrecen kovics@agr.unideb.hu ÖSSZEFOGLALÁS A Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány (NOFKA) és a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Hbm-i Területi Szervezete (Kamara) 2011. szeptemberében megalapította a közös Kitüntetési Bizottságot, amely a növényvédelem terén kiemelkedő teljesítményt nyújtó, példaértékű személyiségek erkölcsi megbecsülését kívánja szolgálni a Gulyás Antal emlékérem kitüntetés adományozásával A Növényvédelemért, melyet kiváló oktatók, kutatók, gyakorlati szakemberek nyerhetnek el. A Bizottság tagjai: dr. Szarukán István kuratóriumi elnök, dr. Kövics György titkár, dr. Dávid István tag (NOFKA) dr. Kiss László elnök és dr. Tarcali Gábor titkár (Kamara). A kitüntetés (emlékérem, oklevél, arany kitűző) adományozására rendszerint évi egy alkalommal kerül sor, lehetőség szerint ünnepélyes keretek között. A kitüntetést dr. Gulyás Antal emlékezetének megőrzésére hozták létre, aki a debreceni növényvédelem jeles professzora volt, és több mint harminc éven át az agrárszakemberek oktatásában és a tudományos kutatásban ért el kimagasló eredményeket, melyért 1978-ban a Debreceni Agrártudományi Egyetem egyik első díszdoktorává is avatta. A Bizottság alakuló ülésén úgy határozott, hogy 2011-ben az első kitüntetést dr. Tóth Oszkár ny. egyetemi docens úr részére adományozza a növényvédelem oktatásában betöltött kiemelkedő életútjáért, és akinek laudációját ugyanezen kiadvány külön cikkében ismertetjük. SUMMARY The Public Utility for Development of Crop Protection Teaching (NOFKA) and The Hajdú-Bihar County Regional Association of Hungarian Chamber of Crop Protection Specialists and Plant Doctors (Chamber) established a joined Award Committee in September of 2011, which intend to serve as moral appreciation to prominent persons with excellent achievements by award Antal Gulyás medallion for crop protection which are available for outstanding teachers, researchers, and practical plant protectionists. The members of Committee: dr. István Szarukán, president, dr. György Kövics, secretary, dr. István Dávid member (Public Utility), dr. László Kiss, president, dr. Gábor Tarcali, secretary (Chamber). Handing over of medallion, charter and gold badge will be happened generally once a year in a special ceremony. The award was established in commemoration of Antal Gulyás, who was the first eminent professor of plant protection in Debrecen and reached outstanding achievements in the field of teaching of agronomists for more than 30 years, and research on plant pathology. He became one of the first Honoris Causa Doctors of Debrecen Agricultural University in 1978. The Committee made its decision on the first meeting that the first medallion will be award to dr. Oszkár Tóth retired reader of plant pathology for his excellence in teaching plant protection in 2011. His laudation is available in a separate article of this issue. Kulcsszavak: Gulyás Antal emlékérem, díj, Gulyás Antal életrajz, Tóth Oszkár Keywords: Antal Gulyás medallion, award, Antal Gulyás biography, Oszkár Tóth BEVEZETÉS A Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány (NOFKA) és a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Hbm-i Területi Szervezete (Kamara) 2011. szeptemberében megalapította a közös Kitüntetési Bizottságot, amely a növényvédelem terén kiemelkedő teljesítményt nyújtó, példaértékű személyiségek erkölcsi megbecsülését kívánja szolgálni a Gulyás Antal emlékérem kitüntetés adományozásával A Növényvédelemért, melyet kiváló oktatók, kutatók, gyakorlati szakemberek nyerhetnek el (1. ábra). A Bizottság tagjai: dr. Szarukán István kuratóriumi elnök, dr. Kövics György titkár, dr. Dávid István tag (NOFKA) dr. Kiss László elnök és dr. Tarcali Gábor titkár (Kamara). A kitüntetés (emlékérem, oklevél, arany kitűző) adományozására rendszerint évi egy alkalommal kerül sor, lehetőség szerint ünnepélyes keretek között. A kitüntetést dr. Gulyás Antal emlékezetének megőrzésére hozták létre, aki a debreceni növényvédelem jeles professzora volt, és több mint harminc éven át az agrárszakemberek oktatásában és a tudományos kutatásban ért el kimagasló eredményeket, melyért 1978-ban a Debreceni Agrártudományi Egyetem egyik első díszdoktorává is avatta. 1975-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem növényvédő érdeklődésű hallgatói csoportja megalakította a Növényvédelmi Kör -t, melyet 1984-ben a jeles professzor születésének 100. évfordulóján tiszteletére a Hallgatók Gulyás Antal Növényvédelmi Köré -nek neveztek el. A Kitüntetési Bizottság alakuló ülésén úgy határozott, hogy 2011-ben az első kitüntetést dr. Tóth Oszkár ny. egyetemi docens úr részére adományozza a növényvédelem oktatásában betöltött kiemelkedő életútjáért, és akinek laudációját ugyanezen kiadvány külön cikkében ismertetjük. 5
1.ábra: A Gulyás Antal bronz emlékérem két oldalának és az arany kitűzőnek a terve Figure 1: Drawings of Antal Gulyás bronze medallion (upper and bottom sides) and gold badge for crop protection GULYÁS ANTAL ÉLETRAJZA Gulyás Antal 1884. december 13-án Arad vármegyében, Vaszoján (Vészalja, Vasioaia) született. Négy polgári iskolát Vaszoján végzett, majd a Hódmezővásárhelyi Főgimnáziumba járt, ahol 1903-ban tett érettségi vizsgát. Utána a Kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem természetrajz-földrajz szakára iratkozott be. Ismereteit a kor nagy természettudósa, dr. Richter Aladár mélyítette benne (2. ábra). 2. ábra: A Kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem első évfolyamos hallgatóinak csoportja, 1904 Ülnek: bal oldalon - Uzonyi Ferenc, középen - Gulyás Antal Figure 2: The first year students of József Ferencz University of Kolozsvár, 1904 Sitting on the left Uzonyi, F. middle Gulyás, A. 6
Az egyetem elvégzése után Richter Aladár meghívta őt a Botanikai Tanszékre. Itt demonstrátor, majd helyettes tanársegéd lett. Professzora javaslatára a Kolozsvári Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Karán mikológiából előadásokat is tarthatott. E feladat késztette élete első tudományos munkájának megírására, amit 1906-ban publikált, és ezt bővítette tovább 1907-ben doktori érekezéssé, amelynek címe: "Syringa Josikaea és Syringa Emodi fiziológiai - anatómiai viszonyai kapcsolatban rendszertani helyzetükkel." 1906-ban a debreceni, kassai, keszthelyi és kolozsvári felsőbb gazdasági tanintézeteket átszervezték, az akadémiákon három éves volt a képzési idő. Gulyás Antal a Kolozsvári Gazdasági Akadémián (jogelőd: Felsőbb gazdasági Tanintézet, Kolozsmonostor, alapítva 1869), 1910-ben szerzett okleveles gazda képesítést. Ez időben a Kassai Gazdasági Akadémia pályázatot hirdetett a Természetrajzi Tanszékén a megüresedett tanársegédi állásra. Gulyás Antal itt 1910. júliusában gyakornoki kinevezést kapott. Az I. világháború alatt az 1914-15. 1919-20. tanévekben az oktatás szünetelt. A tanárok és a hallgatók nagy része hadba vonult. Pallagon az épületet katonai kórházzá alakították. A felszerelés az 1918-19-ben dúló belső zavarok és a román megszállás idején tönkrement, illetve gazdát cserélt. Az I. világháborút követően a megapadt debreceni tanári kart kassai és kolozsvári menekült tanárokkal egészítették ki, és az Akadémia már az 1920-21-es tanévben újra működött. Gulyás Antalt Trianon tragédiáját követően (1920. június 4.) 1921-ben levélben megkereste egy volt tanítványa, aki hívta, hogy szükség van rá csonka-magyarországon, a Pallagi (Debreceni) Mezőgazdasági Akadémián, ahol dr. Rapaics Raymund örökébe lépett (3. ábra). Számos jegyzetet írt hallgatói számára (1922/a,b, 1923, 1924, 1927 /?/). 3. ábra: Gulyás Antal mint fiatal tanár, 1920-as évek Figure 3: Antal Gulyás as a youmg teacher in the years of 1920 s 1934-35-től a Növényegészségügyi Körzetet is Gulyás Antal vezette Debrecenben. E téren írt szakcikkei felölelik szinte minden fontosabb szántóföldi és kertészeti kultúra ökológiai és növényvédelmi kérdéseit (1928, 1931/a,b, 1932, 1934/a,b,c, 1936). Egyetemi magántanárságra törekedett. Az Akadémia tantervei szerint rendes tanár csak az lehetett, aki tudományegyetemen magántanári képesítést szerez. 7
1938-ban dr. Soó Rezső professzornál az akkori debreceni Gróf Tisza István Tudományegyetemen növénykórtan tárgykörből egyetemi magántanári képesítést szerzett (habilitált). Ennek birtokában kapott lehetőséget rendszeres előadások tartására a tudományegyetemen is. Így vált tanítványává később dr. Tóth Oszkár is, aki biológia-kémia szakos egyetemi hallgatóként a professzor úrtól a Növényi vírusok kollégiumát, majd a második félévben a Növénykórtant hallgatta. 1939-ben nevezték ki a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia igazgatójává, ekkor oktatási feladatait egykori egyetemi évfolyamtársa, Uzonyi Ferenc (2. ábra) vette át. Igazgatói pozícióját 1945-ig töltötte be (4. ábra). 1949. augusztus 1. után már nyugdíjas, de kutatói munkájának élt a Pallagi Mezőgazdasági Kísérleti Kutatóintézetben, ahol a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a dohány növénykórtani vizsgálatával foglalkozott. 4. ábra: Gulyás Antal igazgató (1939-1945) évnyitó beszédet tart Figure 4: Antal Gulyás rector (1939-1945) speaking on an opening ceremony of Pallag Agricultural Academy Több mint harminc publikációja jelent meg szaklapokban. Folytatta a burgonya vírusbetegségeinek kutatását, amit ugyan már 1922-ben elkezdett, de igazgatóságának évei alatt szüneteltetett. A kutató munkáját elismerve a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai és Agrártudományi Osztálya a Növényegészségügyi Szakbizottság tagjává választotta, s feladatul kapta a vírusvizsgálatok ellenőrzését. A Tudományos Minősítő Bizottság 1952. június 12-én munkájának elismeréséül a kandidátusi tudományos fokozatot adományozta számára. 1956. februárjában a Magyar Biológiai Társaság Debreceni Osztályának elnöke lett. Új kutatási területként a száraz termesztésű rizzsel kapcsolatos kutatásokkal kezdett foglalkozni. 1964-ben összefoglalta addig megjelent publikációit a dohány betegségeiről és kártevőiről. Volt tanítványai dr. Ubrizsy Gábor, valamint dr. Tóth Oszkár ösztönözték, hogy azokat könyv alakjában jelentesse meg. 1965- ben meg is született a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában A dohány betegségei és kártevői c. munka, amely ma is használható kézikönyv. E munkáját a Munka-Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. 1978. november 23-án a Debreceni Agrártudományi Egyetem akkori rektora és Tanácsa a jogelőd intézmény volt igazgatójának több mint harminc éven át az agrárszakemberek oktatásában és tudományos kutatásában elért kimagasló eredményeiért a DOCTOR HONORIS CAUSA kitüntető címet adományozta (5. ábra). 1980. május 5-én 95. életévében hunyt el. 8
Gulyás Antal születésének századik évfordulóján, 1984-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem Növényvédelmi Tanszéke bensőséges ünnepségen emlékezett meg Gulyás Antal professzor életútjáról és tudományos - oktatási eredményeiről. Temészettudós, mikológus, virológus, kiváló pedagógus, kutató. 1936-ban korának felszereltségi szintjén kutatja az általa is legrejtelmesebb növényi betegség okozó vírusos betegségeket. Az első volt Magyarországon, aki mikológiával foglalkozott. A nemzetközi kutatási közéletben a mikológusokkal levelezési kapcsolatot tartott fenn. Nagy súlyt helyezett az oktatást célzó tudományos gyűjtemények, szemléltető anyagok állandó bővítésére. Agrobotanikai kertet is létesített, kórtani üvegházzal. Életét a növénybetegségek elleni küzdelemnek szentelte. 5. ábra: Gulyás Antal Doctor Honoris Causa avatása 93 éves korában a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, 1978-ban Figure 5: Antal Gulyás Doctor Honoris Causa award ceremony in his age of 93 at Debrecen Agricultural University in 1978 GULYÁS ANTAL BIBLIOGRÁFIA Fontosabb növénytani munkái: 1907: Syringa Josikaea Jacq. Fil. és a Syringa Emodi Wallich. Ujhelyi és Boros Sajtóján, Kolozsvárt. 70 p. 1907: Syringa Josikaea és Syringa Emodi fiziológiai-anatómiai viszonyai kapcsolatban rendszertani helyzetükkel. Doktori értekezés. 1909: Syringa Josikaea Jacq. Fil. és a Syringa Emodi Wallich. Újhelyi - Boros Ny., Kolozsvár. 38 p. 1922/a: Gazdasági növénytan I. 1923: Gazdasági növénytan II. 1927(?): Gazdasági növénytani jegyzet: a gazdát érdeklő élettani, alaktani és növényrendszertani előadások áttekintése. Harmathy Ny., Debrecen. 226 p. Állattani munkái: 1924: Mező- és kertgazdasági növényeink állati ellenségei. Növénykórtani munkái: 1922/b: Növénykórtan (G. A. előadásai alapján összeállították hallgatói: Debreczeni Imre és Virágos Mihály) 1924: Növényvédelem (akadémiai jegyzet) 1928: A melegágyi dohánypalánták élettani és gomba betegségei és a védekezés ellenök. Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara, Debrecen. 38 p. 1931/a: A magyar dohányfajták osmosisos nyomásának meghatározása. Egyet. Ny., Budapest 93-96. p. 9
1931/b: A magyarországi dohánylevelek bőrsejtjeinek alakja és jelentősége a feldolgozás szempontjából. Egyet. Ny., Budapest. 10 p. 1932: Különböző gyümölcsfajok virágporainak csírázási vizsgálata. 1934/a: Adatok a cerkospóra fertőzések kérdéséhez. 1934/b: A mezőgazdasági növények és gyümölcsfák betegségeinek leküzdése növényvédelmi szerekkel és óvintézkedésekkel. Harmathy Ny., Debrecen. 74 p. 1934/c: A mező- és kertgazdasági növények betegségei és az ellenök való védekezés. 2. rész. 2. kiad. Harmathy Ny., Debrecen. 112 p. 1936: A gazdasági növények és gyümölcsfák nem-élősködő jellegű betegségei. Harmathy Ny., Debrecen. 1938: A burgonya vírusbetegségei: a vírusok jelentősége a leromlásban és az ellenük való védekezések. Nagy K. Ny.,Debrecen-Pallagpuszta. 63 p. 1947: A dohánykártevő Thrips tabaci Lindeman biológiája, kártétele és az ellene való védekezés. Tiszántúli Ny., Debrecen. 6 p. 1951: A dohány melegágyi betegségei. Mezőgazdasági Kiadó, Független Ny., Budapest. 67 p. 1965: A dohány betegségei és kártevői. Mezőgazda Kiadó, Budapest 245 p. IRODALOM Bognár S. (1994): A magyar növényvédelem története a legrégebbi időktől napjainkig (1030-1980). Mosonmagyaróvár. 783 pp. Bognár S.-Koppányi T. (1997): Debrecen és a magyar növényvédelem kapcsolata. 14-18. p. in: Kövics Gy. (szerk.) Első Nemzetközi Növényvédelmi Konferencia - 1 st International Plant Protection Symposium at DAU, Debrecen, 1997. augusztus 18-19. Összefoglalók - Abstracts. Kálmán T. (1993): A növényvédelem oktatásának története a 125 éves debreceni agrárfelsôoktatásban. Diplomadolgozat 61 pp. Kozári Józsefné Dobos I. (1986): Dr. Gulyás Antal munkásságának hatása a növénykórtan tudomány fejlődésére. Doktori értekezés, Debrecen. Kövics Gy. - Kálmán T. (1992): A növényvédelem oktatásának története. in: Szász G. /szerk./: A Debreceni Agrártudományi Egyetem 125 éve. No. 1. Debrecen 188-191. N. N. (2011): Gulyás Antal Növényvédelmi Kör http://portal.agr.unideb.hu/tanszekek/novenyvedelmi/sajat_oldalak/gulyaskor/index.html Szarukán I.-Kövics Gy. (2003): A Növényvédelmi Tanszék és a növényvédelem oktatásának története Debrecenben. Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Növényvédelmi Tanszék. Kézirat gyanánt. 75 pp. 10
Dr. Tóth Oszkár a Gulyás Antal emlékérem a növényvédelemért kitüntetettje, 2011 (laudáció) Kövics György Debreceni Egyetem AGTC MÉK Növényvédelmi Intézet, Debrecen kovics@agr.unideb.hu ÖSSZEFOGLALÁS A Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány (NOFKA) és a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Hbm-i Területi Szervezete (Kamara) 2011. szeptemberében megalapította a közös Kitüntetési Bizottságot, amely a növényvédelem terén kiemelkedő teljesítményt nyújtó, példaértékű személyiségek erkölcsi megbecsülését kívánja szolgálni a Gulyás Antal emlékérem kitüntetés adományozásával A Növényvédelemért, melyet kiváló oktatók, kutatók, gyakorlati szakemberek nyerhetnek el. A kitüntetés névadójának, Gulyás Antalnak az életét és munkásáágát ugyanezen kiadvány külön cikkében ismertetjük. 2011-ben az első Gulyás Antal emlékérem a növényvédelemért kitüntetettje dr. Tóth Oszkár ny. egyetemi docens úr, aki az elismerést a növényvédelem oktatásában betöltött kiemelkedő életútjáért kapja. Dr. Tóth Oszkár tanár úr 30 évet töltött a növényvédelem, ezen belül a növénykórtan oktatásában a Debreceni Egyetem jogelőd intézményeiben, s növényvédő szakirányultak, általános agrármérnökök és növényvédelmi szakmérnökök generációi sajátították el előadásain és gyakorlatain a növénykórtani ismeretek széles spektrumát. Egykori diákjai tisztelettel köszöntik kedves tanárukat, gratulálnak az elismeréshez, és kívánnak neki békés, derűs éveket! SUMMARY The Public Utility for Development of Crop Protection Teaching (NOFKA) and The Hajdú-Bihar County Regional Association of Hungarian Chamber of Crop Protection Specialists and Plant Doctors (Chamber) established a joined Award Committee in September of 2011, which intend to serve as moral appreciation to prominent persons with excellent achievements by awarding the Antal Gulyás medallion for crop protection which are available for outstanding teachers, researchers, and practical crop protection specialists. The biography of late Antal Gulyás distinguished professor of plant pathology is available in a separate article of this issue. The first person to be decorated with the Antal Gulyás medallion for crop protection is Dr Oszkár Tóth retired reader of plant pathology for his excellence in teaching crop protection. Dr Oszkár Tóth had been involved in teaching - by delivering both lectures and practical lessons - crop protection, namely plant pathology in the legal predecessor institute of Debrecen University for more than 30 years where generations of crop protection specialists were encouraged to get a thorough knowledge in plant pathology. The one-time students of the splendid teacher welcome and congratulate to the award, moreover wish him peaceful and happy years. Kulcsszavak: Gulyás Antal emlékérem, kitüntetés, Tóth Oszkár életrajz Keywords: Antal Gulyás medallion, award, Oszkár Tóth biography BEVEZETÉS A Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány (NOFKA) és a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Hbm-i Területi Szervezete (Kamara) 2011. szeptemberében megalapította a közös Kitüntetési Bizottságot, amely a növényvédelem terén kiemelkedő teljesítményt nyújtó, példaértékű személyiségek erkölcsi megbecsülését kívánja szolgálni a Gulyás Antal emlékérem kitüntetés adományozásával A Növényvédelemért, melyet kiváló oktatók, kutatók, gyakorlati szakemberek nyerhetnek el. A Bizottság tagjai: dr. Szarukán István kuratóriumi elnök, dr. Kövics György titkár, dr. Dávid István tag (NOFKA) dr. Kiss László elnök és dr. Tarcali Gábor titkár (Kamara). A kitüntetés (emlékérem, oklevél, arany kitűző) adományozására rendszerint évi egy alkalommal kerül sor, lehetőség szerint ünnepélyes keretek között. A kitüntetést dr. Gulyás Antal emlékezetének megőrzésére hozták létre, aki a debreceni növényvédelem jeles professzora volt, és több mint harminc éven át az agrárszakemberek oktatásában és a tudományos kutatásban ért el kimagasló eredményeket. A kitüntetés névadójának, Gulyás Antalnak az életét és munkásságát ugyanezen kiadvány külön cikkében ismertetjük. A Kitüntetési Bizottság alakuló ülésén úgy határozott, hogy 2011-ben az első kitüntetést dr. Tóth Oszkár ny. egyetemi docens úr részére adományozza a növényvédelem oktatásában betöltött kiemelkedő életútjáért kapja. Vele örülnek egykori tanítványai: okleveles általános agrármérnökök ezrei, növényvédő szakirányult agrármérnökök és növényvédelmi szakmérnökök százai, akik tőle sajátították el előadásain és gyakorlatain a növénykórtani ismeretek széles spektrumát. Egykori hallgatói tisztelettel köszöntik kedves tanárukat, gratulálnak az elismeréshez, és kívánnak neki békés, derűs éveket! Dr. Tóth Oszkár tanár úr 30 évet töltött a növényvédelem, ezen belül a növénykórtan oktatásában a jelenlegi Debreceni Egyetem jogelőd intézményeiben: 1962-től (Debreceni Mezőgazdasági Akadémia /1962-63 tanév/, majd Debreceni Agrártudományi Főiskola /mint egyetemi jellegű főiskola, 1963-tól/, a Debreceni Agrártudományi Egyetem /1970-től/) az 1992. évi nyugdíjba vonulásáig. 11
DR. TÓTH OSZKÁR ÉLETRAJZA A Mátra és a Bükk között csendesen meghúzódó hegyvidéki faluban, Fedémesen született 1929-ben, ahol a szülőfalu puritán, tiszta erkölcse, tisztessége meghatározó példa volt számára. Az elemi és polgári iskolák után az Egri Érseki, majd Állami Tanítóképző Intézetben szerzett oklevelet 1949-ben. Az iskola kincsekkel felérő szellemisége, kiváló tanárainak hivatástudatra nevelése erősítették elhivatottságát a pedagógusi pálya iránt. A tanítóképző elvégzése után iratkozott be a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karára biológia-kémia szakra, ahol 1953-ban kapott diplomát. Harmadéves korában demonstrátorként a Soó Rezső professzor vezette Növénytan és Növényélettani Intézetben önállóan vezetett sejt- és szövettani gyakorlatokat. Demonstrátorként kezdett foglalkozni a Trichothecium roseum nevű gomba biológiájával, antibiotikum-termelésével is. Ekkor jegyezte el magát a mikrobák világával, amely végül is a mikológiához való kötődéséhez vezetett. A Tudományegyetem és az Orvosi Egyetem között bizonyos universitas szellem, az átjárhatóság bizonyos foka már csírájában élő volt a két egyetem között. Went professzornál hallgatott például élettant. Orvos volt Vekerdi László, a biológusok csoportfelelős tanára, műtéteket láttak, bejártak a patológiára boncolásokra. Az universitas eszméje a jelenlegi Debreceni Egyetem létrejöttével (2000) vált tényleges valósággá Debrecenben több mint négy és fél évtized kellett hozzá. A pálykezdő tanár rövid ideig, 1953-1954-ig az Oktatásügyi Minisztérium Egyetemi Főosztályán, majd 1954-től 1957-ig az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen dolgozott. 1957-1962 között Budapesten a Szent István Gimnáziumban (akkoriban: Állami I. István Gimnázium) tanított biológiát és kémiát. Előzményként és később párhuzamosan 1953-1962 között a Madách Imre Gimnázium esti tagozatán is tanított. Ezen eltérő oktatási tapasztalatai kapcsán kezdett foglalkozni a gimnáziumi oktatás tantervi és szakmódszertani kérdéseivel, tudományos igényességgel, ezt jelzik akkori publikációi a Köznevelés-ben, a Család és Iskola, Munka és Iskola című pedagógiai folyóiratokban, és a Kémia Tanítása c. szakfolyóiratban. Oktatás az egyetemen Az agrár-felsőoktatásban dr. Tóth Oszkár 30 éven át dolgozott. 1962-ben meghívással került a Debreceni Egyetem egyik jogelődjéhez, az éppen utolsó oktatási évét megélő Debreceni Mezőgazdasági Akadémiára (1962-63-as tanév), amely Debreceni Agrártudományi Főiskola néven, mint egyetemi jellegű intézmény (1963- tól), majd a Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE, 1970-től) kereteiben képzett gazdászokat. Kezdetben 2 évig sejttant, szövettant és botanikát oktatott, majd a Növényvédelmi Tanszék megalakulásától (1964) kezdve 1992-ig növénykórtant (1. ábra). 1. ábra: Dr. Tóth Oszkár a növénykórtan tanára Figure 1: Dr Oszkár Tóth, who is the teacher of plant pathology Az egyetemen az oktatási feladatok már akkor is (mint ahogyan most is) embert próbáló kihívások voltak, volt úgy, hogy egyetlen tanárra heti 24-26 tanóra terhelés jutott. Oktatott növénykórtant az általános 12
agrármérnök képzésben, növényvédelmi szakirányon, növényvédő szakmérnök képzésben, ezen kívül levelező és kiegészítő mérnökképzésben. 1964. őszén jött létre Debrecenben az önálló Növényvédelmi Tanszék, melynek vezetője 1970-ig Koppányi Tibor volt. A kemizálás terjedésével folyamatosan nőtt a peszticid-felhasználásból eredő veszélyesség, amire válaszként 1960-ban Gödöllőn, majd 1968-tól Debrecenben is 2 éves posztgraduális növényvédelmi szakmérnöki képzés kezdődött. A Földművelésügyi Minisztériummal teljes egyetértésben ekkoriban határozták meg az országos érvényűvé vált, és fő vonásaiban ma is használt tantervi, szaktárgyi programok tartalmát, kereteit, a növényvédelmi szakmérnök-képzés fő célkitűzéseit. Körvonalazták a növényvédelmi oktatás, az alapozó és kapcsolódó szaktárgyak illeszkedését az oktatási folyamatban, a didaktikai szempontokat, az oktatásfejlesztés feladatait. Végeredményben kidolgozták azt a követelményrendszert, amely ma is példaértékűen meghatározza a szakmérnöki diploma minőségét, értékét. 1970-ben indult el Debrecenben a máig legsikeresebb növényvédő képzési forma, a növényvédelmi szakirányult agrármérnök képzés, amely utolsó hallgatói 2010-ben szereztek diplomát (2. ábra). 2. ábra: Dr. Tóth Oszkár diákjai körében (1978 Diáknapok) Középen: a Tanár Úr, balra tanítványa, később tanártársa és utóda, Kövics György Figure 2: Dr Oszkár Tóth, the teacher among his students in 1978 (Students Days). In the middle: the teacher, on the left the second is G. Kövics, later on his co-worker and successor A DATE Mezőgazdaságtudományi Egyetemi Karának Növényvédelmi Tanszékére 1970-ben került Szepessy István professzor úr, aki a Növénykórtan előadásait tartotta, 1971-től 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette a Tanszék munkáját. Vele együtt Növénykórtan gyakorlatokat tartott, majd követte őt a katedrán Tóth Oszkár, az 1992. évi nyugdíjazásáig (3. ábra). 3. ábra: A Növényvédelmi Tanszék munkatársai 1978-ban Felső sorban a tanárok: balról jobbra: Halász Tibor, Koppányi Tibor, Szepessy István, Tóth Oszkár, Szarukán István, Deli József Figure 3: The members of Department of Plant Protection in 1978 In the upper row are the teachers: T. Halász, T. Koppányi, I. Szepessy, O. Tóth, I. Szarukán, and J. Deli 13
Kutatási területek Tudományos tevékenységének főbb irányait a víz- és tápanyag-ellátottság és a növénybetegségek összefüggéseinek vizsgálata, valamint a fuzáriumos megbetegedések (búza, kukorica, csillagfürt) és a mikotoxikózisok kutatása jelentette. Elsősorban a kórokozók biológiája, különböző növényfajok és fajták rezisztenciája, a kórokozók patogenitása foglalkoztatta. Másrészt vegyipari, gyógyszeripari gyárak növényvédelmi vonatkozású kutatás-fejlesztési feladataihoz kapcsolódott munkássága. Környezetvédelmi szempontból is előremutatóak voltak a biológia, a fizika (biofizika) és a növényvédelem határterületeire eső kutatások, amelyek a növényvédelem korszerűsítésének módszereit és lehetőségeit vizsgálták a vetőmagvak csávázása vonatkozásában (nagyfrekvencia, vákuum-infiltráció, ultrahang). A növényvédőszer-gyártás és ipari kutatás-fejlesztés keretében együttműködött az Észak-magyarországi Vegyiművekkel (ÉMV, Sajóbábony, 1969-1988), később a Budapesti Vegyiművekkel (BVM) is. Elsősorban az alkilén-biszditiokarbamátok és kinolin-származékok témakörében (SF-101, Kelokarb, Kelosild stb.), a higanymentesítési program és a csávázószerek korszerűsítése érdekében végeztek kutatásokat. Tóth Oszkár közreműködött a Biogal Gyógyszergyár antibiotikum és egyéb ipari termékek kutatásában is. Különböző talajtípusokból és élőhelyekről származó sugárgombák izolálásával, identifikálásával, screening vizsgálatával, fokozott antibiotikum-termelő mutánsok létrehozásával, elsősorban olyan pentaén-típusú antibiotikumokat kerestek, amelyek fungicid, ill. fungisztatikus hatást mutatnak a baktericid hatás mellett. Ezt a szükségszerűség indokolta már akkor is, mert a humán terápiában gyakran alkalmazott baktericid hatású antibiotikumok miatt kialakult a rezisztencia a baktériumoknál, és egyre jobban elterjedtek a gombás megbetegedések az embernél. Sajnálatos, hogy a Biogal (ma: TEVA) Gyógyszergyár teljes privatizációja miatt befejezetlenek maradtak azok a kutatások, amelyek révén a növénykórokozó Xanthomonas baktérium törzsek sikeres fermentációjával xantán-gyantát (xantángumi, ma E415 néven alkalmazzák) lehetett előállítani. A baktériumtenyészet xantángumit választ ki az extracelluláris térbe. Ezzel a módszerrel 3-5 tömegszázalékos xantángumi-koncentráció érhető el. Ez az anyag nagy viszkozitása miatt perspektívikus a mélyfúrásoknál az erősen felmelegedő fúrófej kímélésére, az élelmiszeriparban (elsősorban fagylaltokban, tojástartalmú ételekben, zselatinokban, lekvárokban) alkalmazzák, de a kozmetikai iparban is felhasználható (hidratálóként, és emulgeálószerként). A természetjárást, mint hobbit is a mikológus szemével végezte, sok esetben gyűjthetett vadon élő növényekről olyan fitopatogén gombákat, amelyek Magyarországon új fajokként bukkantak fel (Bremia xanthii, Peronospora lobulariae), és jelentős azoknak a patogén gombáknak a száma is, amelyek új adatokat jelentenek hazánkban. Ezek most az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet Kórtani Herbáriumát gazdagítják (Acta Phytopath. Acad. Sci. Hungaricae, Bp. 1966. Vol. I. num. 1-2.). Kutatási tevékenységét hazai és külföldi szakfolyóiratokban 41 publikáció, mintegy 35 kutatás-fejlesztési jelentés, 3 szabadalom, valamint hazai és nemzetközi konferenciákon való előadások jelzik. Dr. Tóth Oszkár fontosabb tudományos munkái: 1964: Csillagfürt fajták érzékenységének vizsgálata fuzáriózisra szabadföldi kísérletek alapján. Debreceni Agrártudományi Főiskola Tudományos Közleményei, Debrecen. 1964. (1965) 10. tom. 135-142. p. 1968/a: Studies on Fusarium oxysporum f. lupini Strains.l. Acta Phytopathologica Acad. Sci. Hung. 3 (2) 207-219. 1968/b: Zur anfälligkeit von Lupinenarten und -sorten gegenüber von Fusarium oxysporum f. lupini. Wissenschaftl. Zeitschrift der Universität Rostock. 17. Jg. Math. -naturwiss. Reihe. 4-5. Heft 399-403. 1969: A Fusarium graminearum (Schwabe) által előidézett toxikózis sertéseknél, szarvasmarhánál és juhoknál. DATE Tudományos Közleményei, Debrecen. 15. tom. 3-18. (Társszerző: Dankó Gy.) 1973/a: Aspergillus fajok hatása a csirke embryogenezisére. DATE Tudományos Közleményei, Debrecen. 18. tom. Állatteny. sor. 89-122. (Társszerzők: Nagy J.-Pál A.) 1973/b: Vákuumbeszívatással libatojásokba bevitt P-32 beépülésének autoradiografiás vizsgálata. DATE Tudományos Közleményei, Debrecen. 18. tom. Állatteny. sor. 31-69. (Társszerzők: Nagy J.-Kiss I.-Pál A.) 1974: Effect of fertilizer rates and irrigation on Fusarium infection of winter wheat. Acta Agronomica Acad. Sci. Hung., Martonvásár. 23 (1-2) 87-91. (Társszerzők: Bocz, E.-El-Hefni, S.) 1977: Incubált tojások nagyfrekvenciás koagulálása elkülönítő mikrobiológiai és bakteriológiai vizsgálatok céljaira. Magyar Állatorvosok Lapja. 32 (7) 435-439. (Társszerzők: Nagy J.-Pál A.) 1978: Az Ascochyta sojaecola Abramov szója kórokozó magyarországi megjelenése. Növényvédelem 24 (7) 299-304. (Társszerző: Kövics Gy.) 1979: Studies on the pathogeneity of Aspergillus species in the case of chicken embryogenesis. Acta Agronomica Acad. Sci. Hung., Martonvásár. 28 (1-2) 27-46. (Társszerzők: Pál, A.- Nagy, J.) 1983: Modernization of Seed Treatment and Field Spraying for Disease Control in Wheat. Integrated and Complex Plant Protection of Fields Crops. Budapest. vol. 1. 27-34. (Társszerzők: Magyari, I.- Grega, J.) 1989: Gombarendszertani útmutató. Segédlet a növénykórtan c. tárgy elsajátításához. Agrártudományi Egyetem, Debrecen. 26 pp. (Társszerző: Kövics Gy.) 1994: Occurrence of Diachea leucopodia (Bulliard) Rostafinski slime mould on strawberry in Hungary. Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 29 (1-2) 49-56. (Társszerzők: Kövics, Gy.-Tóth, E.) 14
IRODALOM Bognár S-Koppányi T. (1997): Debrecen és a magyar növényvédelem kapcsolata. 14-18. p. in: Kövics Gy. (szerk.) Első Nemzetközi Növényvédelmi Konferencia - 1 st International Plant Protection Symposium at DAU, Debrecen, 1997. augusztus 18-19. Összefoglalók - Abstracts. Kálmán T. (1993): A növényvédelem oktatásának története a 125 éves debreceni agrárfelsôoktatásban. Diplomadolgozat 61 pp. Kövics Gy. - Kálmán T. (1992): A növényvédelem oktatásának története. in: Szász G. /szerk./: A Debreceni Agrártudományi Egyetem 125 éve. No. 1. Debrecen 188-191. Kövics Gy. (2001): Arcképcsarnok. Dr. Tóth Oszkár 30 év az egyetemi növényvédelmi oktatásban. Növényvédelem 37 (3) 141-145. Szarukán I -Kövics Gy (2003): A Növényvédelmi Tanszék és a növényvédelem oktatásának története Debrecenben. Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Növényvédelmi Tanszék. Kézirat gyanánt. 75 pp. 15
Bognár Sándor (1921-2011) emlékezete Bozsik András Debreceni Egyetem, Növényvédelmi Intézet, Debrecen idnabb@gmail.com ÖSSZEFOGLALÁS Bognár Sándor dr., a kertészeti növényvédelmi állattan jeles művelője, a magyar növényvédelmi állattani felsőoktatás egyik meghatározó személyisége. A hazai növényvédelmi állattani tudományos és gyakorlati szakemberek képzése elképzelhetetlen lett volna közreműködése nélkül. A növényvédelmi kutatóintézet egykori munkatársa, a Kertészeti Főiskolán majd Egyetemen a növényvédelmi képzés tartalmi és szervezeti színvonalának megújítója, aki munkásságát és életét a növényvédelem jobbítására és a magyar növényvédelem emlékeinek felkutatására fordította. Kutatásai során kezdetben a nyerges-fürkészdarazsakkal (Pimplinae) foglalkozott, majd a talajlakó kártevők jellemzésével, a pattanóbogarakkal, de sok fáradságot szentelt a rizskártevők valamint a gyümölcsfélék és a szőlő kártevőegyütteseinek felderítésére is. A későbbiekben figyelme a fitofág atkák felé fordult, s méltán tarthatjuk a hazai mezőgazdasági akarológia egyik megalapozójának. Tanító munkájának egyik csúcsa a Huzián Lászlóval 1974-ben és 1979-ben közösen megírt Növényvédelmi állattan tankönyv, amit Szalay-Marzsó László a lehetséges legjobb alkalmazott állattani könyvnek tartott. Teljes joggal. Magas kora ellenére rendszeres résztvevője volt a hazai konferenciáknak, amelyeken szerényen megosztotta a hosszú élete során megszerzett tudást, a példaképeitől kapott és gyarapított erkölcsöt és hazaszeretetet. SUMMARY Dr. Sándor Bognár was a distinguished cultivator of the horticultural entomology and a determining personality of the higher education of Hungarian crop protection. Training of the scientific and extension specialists of Hungarian agricultural entomology would have been unimaginable without him. He was researcher of the Plant Protection Institute, innovator of the crop protection training s essential and organisational standard at the Horticultural College and Faculty, who sacrificed his life s work for developing the crop protection and for the tracking of the history of Hungarian crop protection. He dealt with the Pimplinae (Ichneuminidae) at the very beginning of his carrier and later with the difficulties of soil dwelling pests (Elateridae) but he dedicated a lot of time to the pests of rice and the pest-assemblages of fruit trees and grape. It is important to mention his activity on the phytophagous mites, thus one can call him as one of the founders of the Hungarian agricultural acarology. One top of his educational work was the wonderful manual Agricultural Entomology written with László Huzián in 1974 and 1979. László Szalay-Marzsó said of this book that it was impossible to write a better one. He has been right. In spite of his advanced age he participated systematically in the conferences in Hungary and shared the knowledge gained during his long life, and the morals and patriotism got from his models and developed considerably. Kulcsszavak: Bognár Sándor, emlékezés, növényvédelmi állattan, felsőoktatás Keywords: Sándor Bognár, remembrance, agricultural/horticultural entomology, higher education BEVEZETŐ GONDOLATOK Egy visszaemlékezésnél nem csak megengedhető, de talán kívánatos is, hogy az emlékező saját emlékeit, gondolatait és érzéseit is belefoglalja a munkába, illetve olyan szellemi kapcsolatokra is utaljon, amelyeket a hazai megemlékezésekből valamilyen torz, de korrektségnek vélt, elfogultságként értelmezett félremagyarázás miatt legtöbbször kihagynak, noha esetleg azok a legerősebb hatást gyakorolták a szóban forgó embertársunk személyiségének kibontakozására. Bognár Sándor legfontosabb meghatározottsága mély és tiszta istenhite, a katolikus egyházhoz való kötődése és a magyarsága volt. Sajnálatos jelenség, hogy olyan világban élünk, amelyben az előző mondat gyanakvást kelthet, ezért hozzá kell tennem a magyarságot a szó legnemesebb értelmében használom, úgy, ahogyan a professzor úr azt megélte. A következő életút a professzor úr önéletrajzi munkáján alapul, amelyet 89. életévét betöltve derűs szívvel, és megbocsátó lélekkel fogalmazott meg, s amelynek olvasását minden tanítványának és tisztelőjének ajánlok (Bognár 2011). Lássuk a magam kötődéseit, nem fontossági, hanem felismerési sorrendben! Bognár Sándor kedves tanárom, Huzián László szerzőtársa volt választott diszciplínájukban, kétségtelenül nagyra becsülték egymást, mindketten behatóan foglalkoztak a növényvédelmi állattan mellett annak történetével, s kölcsönösen egymás lektorai is voltak. A kettejük könyve, a NÖVÉNYVÉDELMI ÁLLATTAN, amelyen növényvédők nemzedékei nőttek föl, s amely szakmai anyanyelvként meghatározta a növényvédelmi állattanhoz fűződő tartalmi, fogalmi és formai kapcsolataimat. Mindketten őrizői és átadói voltak a magyar növényvédelmet meghatározó nagy egyéniségektől (Schilberszky Károly, Kövessi Ferenc, Olgyay Miklós, Husz Béla, Uzonyi Ferenc, Manninger Gusztáv Adolf és sokan mások) eredeztethető az elégséges nem elégséges szemléletnek (Bognár in Huzián, 1996), amelynek talán utolsó, meghurcolt hordozója magam vagyok. És a hitem, amely az övékével közös. 16
ÉLETÚT Bognár Sándor dr., a kertészeti növényvédelmi állattan jeles művelője, a magyar növényvédelmi állattani felsőoktatás egyik meghatározó személyisége 1921. január 25-én Budapesten született egy hívő katolikus család kilencedik gyermekeként, és 2011. március 30-án Budapesten hunyt el. A sok gyermek közül azonban csak két fiú, Sándor és 11 évvel idősebb bátyja, József, a negyedik gyermek érte meg a felnőtt kort. A professzor úr felmenői valamennyien Heves megyéből, Gyöngyösről származtak. 1. ábra: Bognár Sándor dr. 2010 körül (Princzinger Gábor felvétele) Figure 1: Dr. Sándor Bognár (Photo: Gábor Princzinger) Szülei korai halála után egészen apró gyermekként testvérével együtt Gyöngyösre vitte apai nagybátyja, Bognár István, akinek családjában annak haláláig nevelkedett. A családi tanács sajnos elválasztotta egymástól a testvéreket, ami az akkor négy éves Sándornak nagy szomorúságot okozott. Gyöngyösön végezte el az elemi és a polgári iskolát, majd a mezőgazdasági középiskola tanulója lett, holott szívesebben járt volna a helyi gimnáziumba. Már, mint elemi iskolás, bejáratos lett a ferencesek templomába és kolostorába, akik szívesen foglalkoztak vele, ők ajánlották neki Széchenyi István A lovakrul című könyvét, s ennek olvasásába már első alkalommal úgy belefeledkezett, hogy még az ebédet is elmulasztotta. Ez volt a kezdete a Széchényi István iránti tiszteletének, amely egész életét végigkísérte. Nagybátyja halála után az őt inkább nem kedvelő nevelőanyja (keményen dolgoztatta, és akadályozta a tanulásban) ridegségének és méltánytalanságának köszönhetően nem maradhatott a gyöngyösi középiskolában. Bátyja sietett a segítségére, ő lett a gyámja, és ettől kezdve lehetőségei szerint ő gondoskodott róla. 1937-ben elhagyta tehát Gyöngyöst, s Budapesten folytatta középiskolai tanulmányait a Fővárosi Mezőgazdasági Középiskolában. Tanulmányai alatt a szalézi szerzetesek vezette óbudai Szent Alajos Árvaház lakója volt. Itt igazi otthonra lelt a jó szalézi atyák között, akiktől szeretetet, megbecsülést, elismerést és felelősségteljes megbízatásokat kapott. 1939-ben leérettségizett, s beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karára. Az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt, mint a gyermekotthon betegszobájának felelőse torokgyíkban és vörhenyben súlyosan megbetegedett, s csodával határos módon gyógyult meg. Az egyetem kiváló tanárai között többen is az MTA rendes vagy levelező tagjai voltak (Doby Géza, Teleki Pál, Zimmermann Ágoston, Szabó Zoltán, Surányi János, Heller Farkas), rájuk Bognár professzor úr mindig büszkén emlékezett. A kezdeti szálláskeresési nehézségek után (egy darabig egy budapesti csizmadiamesternél lakott, mint ágyrajáró) a Csengery Antal diákotthonba került, amelynek légköre és szellemisége kifejezetten bíztató volt számára. Szerény árvasági ellátmányát rendszeres munkával egészítette ki. Ezek főleg nyári munkák voltak, s a keresettel valahogyan kihúzta az őszi hónapokban. Télen és tavasz felé azonban megritkultak a pengők, s ilyenkor a szorgalmi időszakban is dolgoznia kellett. Adatfeldolgozást, rajzok készítését vállalta, de előfordult, hogy havat lapátolt. Tanulmányai vége felé a Műegyetem pátyi tangazdaságának segédtiszti megbízatását nyerte el, ami egy csapásra lényegesen javított anyagi helyzetén. Mint életrajzában írja, egyszeriben Krőzus lett, mert havi 200 pengőt és a teljes ellátást kapott. A pátyi évek során sok tapasztalatot szerzett, sőt a tangazdaság emberei, akiket a pálinkaivásról sporttal és amatőr színjátszó kör szervezésével próbált leszoktatni, őszintén megszerették. 1944 májusában vette át okleveles mezőgazda diplomáját, augusztusban pedig egy másikat, a SAS behívót. A 101/2 Légvédelmi Osztályhoz hívták be, s egységüket Székesfehérvár térségében küldték a frontra. A túlerőben 17
lévő ellenség gyorsan szétverte őket, s rövid menekülés után 1944. december 24-én Zsámbék mellett fogságba esett. Az agyonlövetést bajtársi segítséggel megúszta: karpaszományát és első osztályú Tűzkeresztjét leszaggatták s a sorállomány közé keveredve nem végezték ki, mint előtte az ütegparancsnokát. Rövid, kényszermunkával élénkített hadifogság után márciusban megszökött, és Dombóvár érintésével, visszatért Budapestre az egyetem Növénytani Tanszékére. Még igazán ki sem alhatta magát, s máris az igazoló bizottság elé idézték, mert egy volt évfolyamtársa állítása szerint plakátok rajzolásával előkészítette a holokausztot. A képtelen vádat bizonytani nem tudták, de ennek sem örülhetett sokáig, mert megkapta újabb katonai behívóját, hogy Baján pontonhidat építhessen. Szerencsére az egyetem kérésére októberben leszerelték, s hamarosan visszatérhetett a Növénytani Tanszékre, ahonnan Doby Géza és Surányi János professzorok támogatásával a Növénykórtani Tanszéken kapott tanársegédi kinevezést. Itt 1946-tól 1948 áprilisáig Husz Béla és Kadocsa Gyula professzorok tanársegéde volt, majd elkezdődött életének egy új szakasza az akkori Növényegészségügyi Intézetben. A Szelényi Gusztáv vezette Állattani Osztályra került. Előbb az egyenesszárnyúak rendjével (Orthoptera) kezdett ismerkedni, és ehhez a gyümölcskártevők kutatása társult. Később a nyerges-fürkészek (Pamplinae) alcsaládja lett a csoportja, s a gyümölcsösök mellett a szántóföldi kultúrák kártevőivel, főleg a talajlakó kártevőkkel foglalkozott. Ezekhez a területekhez csatlakozott a növénykárosító atkák kártevőcsoportja, amelyek kutatásához Bognár professzor úr munkássága meghatározó lett hazai viszonylatban. Azt írja egy visszaemlékezésében, hogy az intézet hosszú távú szakmai élményeket, tudása elmélyülését s számos, az élete végéig tartó tisztes barátságot is adott. Az Állattani Osztály légkörét, szellemét, munkamódszerét, a kölcsönös segítséget követendőnek tartotta napjainkban is, hiszen csak egy olyan szellemi műhelyben születhetnek igazi tudományos eredmények, ahol egymás kezét soha nem engedték el. Intézetbeli munkatársaira mindig szeretettel emlékezett, gyakran emlegette őket pl.: Nagy Barnabást, Reichart Gábort, Szalay-Marzsó Lászlót, Ubrizsy Gábort, Vörös Józsefet, és természetesen Guszti bácsit, Szelényi Gusztávot. Közben 1947-ben megházasodott, felesége Kávay Regina Éva tanítónő. Házasságuk 60. évfordulóját 2007- ben ünnepelték. Két gyermekük született: Éva (1948) növényvédelmi szakmérnök, Péter (1954) az Országos Mentőszolgálat vezető mentőtisztje. Két unokájuk, Ágnes (1981) tanítónő és boldog édesanya, és ifjabb Péter (1985) szintén az Országos Mentőszolgálat munkatársa. 1961-ben felkérést kapott a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Rovartani Tanszékének vezetésére, amit csak hosszas mérlegelés után vállalt el. Egyrészt nagyon jól érezte magát a Növényvédelmi Kutatóintézetben, másrészt vallásos világnézete miatt esetleges konfliktusoktól tartott. Munkája hamar megduplázódott, mert a Rovartani Tanszéket összevonták a Növénykórtani Tanszékkel. Reményei nem mindenben valósultak meg, mert a megtisztelő felkérés mögötti intézmények kollektívái inkább egy komisz darázsfészekre hasonlítottak. Az öröklött munkatársak olyan feszült légkört alakítottak ki, hogy a professzor úr, akkor még docens, hosszú időre kórházba került, amiben más egészségügyi problémák is szerepet játszottak. Felépülése után, mivel a nehézségek továbbra is fennálltak, tanszéki fegyelmi vizsgálatot kért. Az ezt követő áthelyezések megoldották a helyzetet, s az ez utáni közel 10 éves építkezés tette lehetővé a Növényvédelmi Tanszék feladat- és emberközpontú kialakítását. 2. ábra: Bognár Sándor dr. 2001-ben Debrecenben (Kövics György felvétele) Figure 2: Dr. Sándor Bognár (2001, Debrecen) (Photo: György Kövics) 18
Ez az építkezés azonban annyi erőfeszítéssel járt (közben egy cikluson át (1963-1966) levelező-oktatási és továbbképzési rektorhelyettes is volt), hogy 1969-ben súlyos szívinfarktust kapott. Emiatt döntött úgy később, hogy 60. életéve betöltése után nyugalomba vonul. Így is történt, s azóta többször is leírta, hogy ezt döntését soha nem bánta meg. Nyugalmazott egyetemi tanárként is rendszeresen dolgozott (1983-1987 között Kecskeméten a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben volt tudományos tanácsadó), publikált, lektorált, konferenciákon adott elő. Örömmel írom, hogy ide, Debrecenbe mindig szívesen járt, és előadásaival, hozzászólásaival emelte tanácskozásaink színvonalát. Szakmai pályafutása során 1958-ban és 1961-ben egyetemi doktori címet (dr. agr. és dr. hort.),1960-ban a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot, 1979-ben, az MTA doktora címet vehette át. Számos egyetemi jegyzet, tankönyv (pl. a nevezetes Bognár és Huzián: Növényvédelmi állattan; a szerkesztésében megjelent Kertészeti növényvédelem, majd a szívének oly kedves munka: A magyar növényvédelem története a honfoglalástól 1980-ig ), növényvédelmi szakkönyvek, továbbá több mint 200 tudományos közlemény szerzője volt, amelyek magyar és külföldi folyóiratokban jelentek meg (pl. Bognár 1958, 1962, 1966, 1978, 1982, 1988, 1994, 1996; Bognár és Huzián 1974, 1979). Szakmai közéleti tevékenysége szintén sokrétű volt: a Magyar Rovartani Társaság elnökévé választották egy ciklusra, később, 1997-től a Társaság örökös választmányi tagja; tiszteletbeli tagja a Magyar Biológiai Társaságnak, 1969-1973 között titkára a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Bizottságának, majd 1999-től 2002-ig ugyanezen bizottság tiszteletbeli társelnöke. Tudományos és tanító munkásságáért megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Frivaldszky Imre Emlékérem ezüst (1976) és arany (1993) fokozatát, a Horváth Géza Emlékérmet (1983), Akadémiai Díjat (1995), a Szelényi Gusztáv Emlékérmet (1997), s 2002-ben a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Vasdiplomáját 2009-ben vehette át. 3. ábra: Bognár Sándor dr. előadás közben (Princzinger Gábor felvétele) Figure 3: Dr. Sándor Bognár delivering a lecture (Photo: Gábor Princzinger) Milyen üzenetet küldhetne Bognár professzor úr a mának? Nagyon hasonlót, ahhoz, amilyet Huzián tanár úr is küldött élete példájával. Az értékrend és az ember hozzáállása a választott hivatásához, a tevékenységéhez és mindennapi élete során a világ dolgaihoz a legfontosabb! Tisztesség, becsület, szorgalmas, elmélyült, hatékony munka, amelyhez nem elegendő a tehetség, hanem gondos felkészülés, tanulmányok és gyakorlás szükséges. Ki tudja, hová lettek? Hallani sem lehet róluk! A tudást és az igazi eredményeket nem lehet könyvekből kimásolni, vagy elektronikusan kivágni-beemelni, hanem keményen meg kell érte dolgozni. A munka puszta ténye és mennyisége azonban nem elégséges, ami a meghatározó, az a minőség! Itt és most ez azt is jelenti, hogy a plágium nem érték, s az elégséges nem elégséges! Az érték és minőség még nem maga a teljesség. Ami teljessé teheti az a HIT! Ezt legszebben Bognár professzor úr maga fogalmazta meg: 19
Földi életem első 20 évében nehéz próbatételeken vergődtem át, de immár 63 éve boldog tisztes családi életet élhetek. Mindezt eléggé megköszönni nem lehet! Számtalanszor tapasztalhattam, hogy mindig azon az úton haladtam, amelyet Teremtő Atyánk kijelölt a számomra. Így nem véletlen, hogy immár a 90-ik évem küszöbén boldog és elégedett embernek tartom magam. Csak hálát mondhatok mindenért a jó és nehéz napokért is. Mindenkinek azt kívánom, hogy élete alkonyán hálás szívvel elismételhesse ezeket! Higgyünk a költőnek: Non si male nunc, et olim sic erit (Horatius) (Ha most rossz a sorsunk, nem lesz mindig így.) KÖSZÖNETEK Köszönetem fejezem ki dr. Princzinger Gábornak és dr. Kövics Györgynek az emlékírásban szereplő fényképeikért. IRODALOM Bognár S. (1958): Ökológiai megfigyelések és védekezési kísérletek pattanóbogár-lárvákkal (Col. Elateridae) kapcsolatban. In: Isó I.: Kukoricatermesztési kísérletek 1953-1957. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 325-337. Bognár S. (1962): A rizs állati kártevői. In: Kállay K.: Rizs. Mezőgazdasági Kiadó Budapest, p. 196 218. Bognár S. (1966): A szőlő károsítói: Állati kártevők. In: Hegedűs Á. Kozma P. Németh M.: A szőlő. Magyarország kultúrflórája, 4, Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 167 180. Bognár S. (1969): A zöldségfélék kártevői Fontosabb dísz-, gyógy- és fű-szernövényeink gyakoribb kártevői. In: Ubrizsy G.: Növényvédelmi Enciklopédia II. kötet. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 56. Bognár S. (szerk.). (1978): Kertészeti Növényvédelem. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 393. Bognár S. (szerk.). (1982): Kertészek növényvédelmi zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 622. Bognár S. (1988): Ízeltlábúak Arthropoda. Rákok. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.) A növényvédelmi állattan kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 69 176. Bognár S. (1994): A magyar növényvédelem története a legrégebbi időktől napjainkig (1030-1980). Business Assistance. Kisalföldi Vállalkozásfejlesztés Alapítvány kiadványa, Mosonmagyaróvár, pp. 783. Bognár S. (1996): Atkák Acariformes. In: Jermy T. és Balázs K.: A növényvédelmi állattan kézikönyve 6. Akadémiai Kiadó, Budapest, p.13-109. Bognár S. (2011): A bábaképző szülészetétől az egyetemi katedráig. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, pp. 105. http://szit.katolikus.hu/feltoltes/bognar%20sandor(1).pdf Bognár S. - Huzián L. (1974): Növényvédelmi állattan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 395. Bognár S. - Huzián L. (1979): Növényvédelmi állattan. Második, átdolgozott, bővített kiadás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 622. Huzián L. (1996): A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Növényvédelmi Tanszék története (1920-1995). Bessenyei Kiadó, Nyíregyháza, pp. 247. 20