KISZELY GYULA Szerencseállat Regény 2011
ELŐSZÓ Egy szövevényes bélyegzésű csomagot kaptunk. Ez nem volt szokatlan. Az sem volt szokatlan, hogy a csomagban terjedelmes kézirat volt. Magában az sem lett volna szokatlan, hogy a kézirat papírja a jellegzetesen kínai rizsháncspapír volt. Ami a többivel együtt szokatlanná tette az egészet, az az volt, hogy a kínai papírra írt, szövevényes bélyegzésű kézirat magyar nyelvű volt. Hogy a szokatlansága mellett érdekes is volt-e, azt ítéljék meg kedves olvasóink. Mi közreadtuk, mert a közreadása közérdekűnek látszott. Ám ezt is ítéljék meg a kedves olvasók. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ezen a világvégen nem sokat számít, ki mi volt otthon, vagy egykor. Az számít csak, ki mennyi egyéniség most is itt. Én itt nem vittem sokra. Úgy látszik, nem is voltam idevaló egyéniség. Itt hát nem is törődik velem senki. Repülőgépek azonban már innen is járnak és a posta is elvisz sok hírt. A pletyka, meg az ő kiszámíthatatlan útjain még többet. Lehet, hogy ez a három alkalmatosság énrólam is elhord valamit. Otthon meg én is voltam annyi, hogy szerettek sokan olyanok is, akik a kalandorságot elítélik. A kérésem tehát az, adják ki, amit küldök. Hisz vannak otthon, akik meg a kalandos meséket szeretik. Lesznek olyanok is, akik megértik, hogy mi, akik sokat szenvedtünk, 5
miért értettük meg, miért kívántuk meg és miért kerestük az Engesztelődést. És legyenek olyanok is, akik gondolnak rá, ha otthon a kávéjuknál azt olvassák: A Reuter (vagy Havas), vagy egyéb ügynökség jelenti, hogy Ning-po elesett, vagy Ning-pót felmentették mennyi intrikát és mennyi tragédiát jelent az itt. Ha meg talán olyanok is lesznek, akik észreveszik, hogy hány honavesztett magyar fiú vergődik veszett idegenben akkor értsék meg, hogy az Engesztelődést, amelyet mi nem bírtunk itt, a pogány Keleten meg kell kezdeni. De hisz ezt elmondja May a végén. Én, mondom, nem sokra vittem itt. Nem láthattam magas távlatokból az összefüggéseket. Azt mondom el csak, ami a saját bőrünkön történt. Azok azonban, akiknek a tájékozottságát a Reuterek nap mint nap kiegészítik, meg fogják érteni azt is: élet, szerelem, diplomácia, világtörténet néha egy csepp szerencseállaton múlik. 6
I. FEJEZET Úgy tangóztunk azon az estén, mintha részeg néger matrózok lennénk. A jazz veszettül üvöltött, mi meg összecsikorított fogú szenvedéllyel fogtuk magunkhoz a leányokat. Nagyon sok szép leány volt együtt és csupa elszánt képű jobber. A terem azt a benyomást tette, mintha a világ összes népének valami mintavására volna. Válogatott példány minden nemzetből. És minden példány eladó Demokratikus volt különben a vásár, amint demokratikus itt most minden. A stréber Ning-po előbb is Sanghajt játszott, most, amióta jól-rosszul körül van véve ellenséggel, a mandarinok komáznak a csőcselékkel A dölyfös idegenek is komáznak a kinézerrel. Áttört a kínai porcelánfal. A mennyei helytartó mandulaszemű leánya az angol attaséval táncolt egész éjjel, a Bank von Deutschland felesége meg a szovjet-gyanús Me zersz kivel bújta a sarkot. Én, a bérautós, az esti fuvarommal táncoltam folyton. May volt a fuvarom azon az estén. A leány kitört az idegenek korzójának sétapletykáló mezőnyéből és nekifutott az autóstanknak. Akkor láttam legelőször. A bolondos kinézer napgolyó úgy vágódott éppen az öböl vitorlái közé, mintha ott fönt, a lila-sárga magasságban, valami rézistennek a fejét csapták volna el a nyakától az izzó vére küllős csíkokban fröcsögött szét a horizonton és a May sugár alakját káprázatosan körülaureolázta. A leány 7
felnyújtott, kíváncsiskodó nyakkal már messziről nézelődött. Azután egyenesen a Vörös Johnnak tartott. John már emelte a sapkáját és a pipát zsebre vágta A leány azonban megrázta a nagy kalapját Nem, nem megyünk hadarta az ő szeles és muzsi kás beszédmodorában. Van itt egy ember, árbocmagas de most nem látom Kisasszonylába és bagariaillata van Mind bőrszagúak vagyunk a bőrruhától biztatta John May azonban türelmetlenül nyújtogatta tovább a nyakát, mint valami messzi tájról való madár, amely párját hívja a dzsungelben, közben meg folyton szeleskedett: Ez nem visel bőrruhát, khakit visel, mint az angol kapitányok, ha a harctérre mennek A visszavasalt pantallója fölött mesés harisnya látszik Én régi bécsi fiákeresek módján a Lanciám ernyője alatt ültem. Elkezdtem csendesen visszahúzni a lábam. A khakiről és a harisnyáról magamra ismertem. Az ember, hiába, ha sofőr lett is, öltözködik bizonyos fokig, az azonban nem szükséges, hogy ha sofőr lett is, a lábáról keressék, vagy a szagáról a kollegák közt. John szerencsére rossz kolléga, ha fuvar van szóban. Már visszavágta a fülére a sapkát és a pipáját is visszahelyezte az agyarára. I don t know dörmögte a vállát vonva. Azt hittem, hogy nem találnak rám fuvarnak ép pen nem szeretem a szeles hisztérikákat fuvar egyébként is van elég ezen a lázas tengerparton ekkor hozta oda az ördög Xilost és megbökte a kövér, nehezen mozgó nyelvét 8
Xilos a May bankárja és mindig a leány nyomában talpal. Sötétmájú ember, aki szeret kajánkodni a mások dolgán. Ott állt a leány háta mögött és a vastag havannájával hanyagul mutatott felém: Ha csak kisasszonyláb kell, May van itt egy pár. May elém toppant, egy olyan saroktól főig pillantással mértéket vett rólam, azután azt mondta: Na, végre kérem, vigyen az Admirálba Mindjárt felfogta a térde fölött a selymeit és a derekának egy csodálatos vonaglásával a födél alá fészkelődött. Máskor úgy támaszkodik a gépéhez, mint egy autóisten azért nem láttam magyarázta. Nagyon szép leány May, de bakafántos kedvemben voltam. Holnaptól kisasszonylábúnak neveznek az egész standon. Sajnálom foglalva vagyok hazudtam egész hat láb hosszúságomban May pajkosan kacagott az ernyő alól. Maga, ugye, nemrég autós? A taxizászlója áll, mint a Sión hegye Ne bánja, hogy hallotta, amit magáról mondtam én nem bánom én sokszor azért beszélek, hogy hallják, amit mondok. Hát ez szeles ördög, de eszes ördög. Valamit, úgy látszik, evett rajtam Divat lehetek a korzón, vagy ilyesféle. Mindegy. Szép leány. Gyerünk az Admirálba. Hisztérikának már nem tartottam. Az ilyen gyorsszájú leányok nem alattomosak. Elfogulatlanok a férfiakkal. Gyújtottam és kanyarodtunk neki a tengerpartnak Még hallottam, amint Xilos veszekedni kezdett az ernyő alatt. 9
Nem szeretem, May, ha így bizalmaskodik kétes elemekkel A szeszélyeihez szokva vagyok, de Ez nem kétes elem csapott le rá fiatal vércse módján May, kalandor jó Mindnyájan kalandorok vagyunk ezen a tengerparton Ő is, maga is, én is csakhogy Xilos jónak látta ekkor valami idegen nyelvbe csapni, a motor is dolgozni kezdett. Valami hiúság ösztökélt, hogy hatalmas tempót vegyek és úgy száguldtam velük a kínai művészettel kicirkalmazott makadámon, mintha öngyilkosjelölt volnék Az Admirált nem lampionnal világítják, hanem a külön kínai szivárvány hét helyett kétszáz színében játszó nyugati villanyfénnyel. Az egész Ning-po se pierre-lottis. Már claude-farrères sem. Azt a benyomást kelti, mintha egy habszakállú jobber jobb business kedvéért öltözött volna mandarinnak, vagy musmének. A tengerpart házai kacéron nézik a fogsorukat az öböl vizében, igazában azonban józan és merev betonszerkezetek, amelyeket csak a boltos fantázia kendőzött színessé pókhasú urnákkal és rikító selymekkel. A városra egyszerre ráhasal a trópusi, hirtelen sötétség, akkor a koldusnegyedben néhány fakó papírgömb gyúl ki és a jobber rajok fehér flanelesen bújnak elő az Idegenek korzóján Ez minden. Az Admirál is ott állhatna nálunk a Király utcában. Mikor stoppoltam a fénykoszorús portálja előtt, marsall bérruhás kapus hajbókolt a fuvarom elé, egy bambuszpálcás rendőr meg rám vakkantott, hogy siessek félre. May és Xilos egyszerre nyújtotta felém a kezét Ők azon az idegen idiómán egész úton veszekedtek és fölöttem vesze- 10
kedtek. Éreztem a füleimen, hogy May többször a koponyámra mutatott. Xilos most egy nagy bankót lobogtatott dölyfösen elém. Itt van mehet May ellenben valami puhát és hideg tapintásút csúsztatott a tenyerembe. Vegye el a pénzt, de maradjon Amíg kijövök, magára bízom Patsyt Bent nem szeret köhög az ópiumfüsttől A leány azzal eltűnt a fénykoszorú tündöklésében, én meg a tengerbe bámultam Patsy egy aranyvörös, pikkelytestű gyíkforma kis hüllő volt, amely mereven bámult fel rám a csillogó drágakő-szemével. Vágja zsebre a pénzt, Mr. Hunth és hajtson hozzám Itten állok a pálma alatt A csonka Tedd volt, aki a sárhányómra hágott. Szeretem ezt a százforradásos angolt. A tengerpart leghazárdabb sofőrje. Fél kézzel elmanővereztem a gépet. Vagy úgy mondta Tedd, ez a varangy van a kezében. Nagyszerű fuvart fogott. Ismeri a fuvaromat tudakoztam, mialatt pipára csiholtunk. Sokszor hordom az éjszakában őket. Olyankor nekem is a markomba nyomja a varangyot. A szerencseállata dörmögte Tedd fél szájjal a pipa mellől. Lehet azonban keresni rajtuk. Az ember is jól fizet, a leány meg éppen. Én más dologra voltam kíváncsi. Tulajdonképpen kiféle népek kérdeztem, apa, férj, barát? 11