Részletes ismertetı A Felemelı Század Lótenyésztés, lóversenyzés - polgári társadalom c. pályázat II. ütem A kiállítás leghangsúlyosabb része a lóhasználat magyarországi történetének bemutatása a szükséges nemzetközi elsısorban európai kitekintésekkel. Emellett jelentıs szerepet kap a magyar lótenyésztés és tenyésztésszervezés története, ami a 19. században kiemelkedı nemzetközi sikereket aratott. A ló gazdasági és hadászati jelentıségének köszönhetıen a lovak tartása és tenyésztése állami szinten is nagy figyelmet kapott. Ezért a lótenyésztés állami irányítása, a törzskönyvezés és a nagyhírő állami ménesek bemutatása is teret kap a kiállításban. A tenyésztésszervezés kiemelkedı személyiségeinek képei mellett egy 1890-es évekbıl való törzskönyvi lap látható díszmappában. A hazai lótenyésztés története a magyar lófajták szerepeltetése nélkül elképzelhetetlen lenne. A magyar fajták ismertetését Ifj. Vastagh Györgynek és Vastagh Lászlónak az egyes fajták egyegy jellegzetes, vagy kiemelkedı teljesítményő egyedérıl készült élethő szobrai teszik élményszerővé. A ló hadászati jelentıségét már az ókorban felismerték. A harci szekerek majdnem minden közel-keleti és európai birodalomban ismertek voltak. Az eurázsiai füves pusztákon létrejött lovas nomád harcmodor ami honfoglaló ıseinkre is jellemzı volt nagy mozgékonyságot biztosított a hadaknak és lehetıvé tette gyors helyváltoztatás közben is a távolra ható fegyverek használatát. Az Árpád-házi királyok alatt hazánkban is megjelent és tért hódított a nyugat-európai lovagi harcmód. Ez új típusú lovakat, tartásmódot, lószerszámokat, kiképzést igényelt. A vitrinekben fıként korabeli fegyverek, lószerszámok, nyergek láthatók. A török korban új kihívásnak kellett megfelelnie a lovasságnak. Ehhez alkalmazkodva alakult ki a 15. században a világszerte ismert magyar csapatnem, a huszárság. A huszárok fegyverzete és viselete többször is változott, jelentıségüket egészen a 20. századig a modern többlövető, és sorozatlövı fegyverek megjelenéséig megırizték. A kiállításban egy 1935-ös mintájú huszártiszti nyereg látható. A személy- és teherszállításban is meghatározó szerepet játszottak a lovak, egészen a 20. század elejéig. A kiállításban gazdag illusztrációs anyag (képek, modellek, köztük egy tejeskocsi és egy zárt konfliskocsi modellje) segítségével kerülnek bemutatásra a különbözı szekerek és a magyar találmányként számon tartott kocsik változatos típusai. A települések közötti és a városi tömegközlekedés kezdetei is a lóvontatású jármővekhez, a postakocsihoz, illetve a lóvasúthoz és az omnibuszhoz kötıdnek. Az omnibusz a mai autóbuszok lóvontatású elıdje volt. Magyarországon az elsı omnibuszjárat 1832-ben indult Budán, a Lánchíd és Zugliget közt. Az utolsó omnibusz vonal 1929-ben szőnt meg. Technikatörténeti szempontól sokatmondó a kiállításban megtekinthetı archív fotó, amelyen ugyanazon a sínpáron látszik az utolsó lóvasút és az elsı villamos kocsija. Emellett számos kép mutatja be a városi közlekedést. A lóvasút a villamos lóvontatású elıdje, Budapesten 1866 és 1928 közt közlekedett. A taxik elıdei a lóvontatású bérkocsik voltak: az egy lóval fogatolt konflis, és a kétlovas fiáker. A fiákert és a konflist az 1920-as években szorította ki a közforgalomból a géperejő bérkocsi, azaz a taxi. A közlekedéshez kapcsolódva a hosszútávú utazásból kifejlıdı ügetıversenyzésrıl is szót ejtünk. Hazánkban a 19. században terjedni kezdı vetésváltó földmővelési rendszer, illetve a vízrendezéssel mezıgazdasági mővelésre alkalmassá tett területek megnövelték az igaerı
iránti igényt. A kisebb vonóerıvel mőködı, korszerő félvas- és vasekék terjedése, a talajmővelés újabb eljárásai megnövelték a lovas igaerı szerepét. A kapásnövények ápolási munkáinak gépesítését is lóvontatású eszközökkel oldották meg. A traktorok elterjedése elıtt a mezıgazdaság legfontosabb erıgépe a ló volt. A kiállításban a terem közepén egy életnagyságú enteriör mutatja a lóvontatású eke munkáját. A munkagépeket (vetıgép, lókapa, főkasza, aratógép stb.) kifejezetten lóvontatásúra tervezték. Ezekbe ökröt nem is lehetett befogni. A tanyarendszer kialakulása is a lovak használatának kedvezett, az addig vezetı szerepet játszó igásökrökkel szemben. A ló nélkülözhetetlenné vált a mezıgazdasági munkákban. A búza életciklusának minden fázisában jelen volt a ló, még a 20. század elsı felében is. A munkafázisokat gépmodellekkel szemléltetjük. A polgárosodás korában új értelmet kapott az ember és ló kapcsolata, és általában az állatokhoz való újfajta viszonyulás. A ló szerepköre kitágult: Ekkor hódított magának teret a ló- és lovassportok többsége. Az elsı jelentıs nemzetközi lovasversenyt 1900-ban, Párizsban tartották. Az Osztrák-Magyar Monarchia lovasai elıször Torinóban, 1902-ben vettek részt nemzetközi versenyen. Az 1912-ben, Stockholmban tartott olimpián mutatkozott be három lovas szakág: a díjlovaglás, a díjugratás, és a military (lovastusa). Kiállításunkban látható a két világháború közötti idıszak legeredményesebb hölgylovasának néhány tiszteletdíja. A 20. századra a ló elvesztette korábbi meghatározó jelentıségét. A gépesítés háttérbe szorította. Történeti áttekintésünk nem lenne teljes, ha nem mutatnánk be a lovak helyét napjainkban. Szerény keretek között, de a teljesség igényével a lovassportok is említésre kerülnek. A hazánkban nagy hagyományokkal bíró szakágak, mint a díjlovaglás, a díjugratás, a military, vagy a fogathajtás, csakúgy, mint a viszonylag kevéssé ismertek, vagy újabbak, mint a lovastorna (voltizsálás), a western lovaglás vagy a lovaspóló. A kiállításban egy nagymérető kivetítın, és két képernyın a lótenyésztés és a lóhasználat történetével kapcsolatos filmeket vetítünk, valamint a vitrinekben díjak láthatók. A korábbi években részben ugyancsak a NKA támogatásával megvalósult lovas témájú kiállításainkkal (Kincsem, Imperiál - Híres magyar versenylovak, illetve A Felemlı Század I. ütem) együtt e kiállítás egységes egészt alkot A ló. - Nemzeti lókiállítás címmel. A Kincsem, Imperiál terem a lóversenyzés közismertebb változatát, a galoppversenyzést, valamint a két leghíresebb magyar versenyló csontvázát és sikereik történeté mutatja be. A kiállítás korábbi ütemében megvalósult interaktív egység játékos módon közvetíti a legfontosabb lovas ismereteket. Itt a lovak és az ember kapcsolatát járjuk körül, különös figyelmet fordítva gyermek látogatóinkra.