HENZSEL ÁGOTA SZATMAR VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI JEGYZÖKÖNYVEINEK REGESZTÁI 1629-1634 II/l Nyíregyháza, 1996.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 10. Sorozatszerkesztő: Nagy Ferenc Lektorálta:Balogh István A kiadvány a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült Szövegszerkesztés : Drobni Erzsébet ISSN 1217 4831 ISBN 963 7240 13 6 Kiadja a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára Felelős kiadó: Dr. Nagy Ferenc Készítette: Mohácsi - Art 300 példányban
ELŐSZÓ Levéltárunk éppen tíz esztendeje indította el kiadványainak új sorozatát, a Közleményeké azzal a céllal, hogy elősegítse a történeti források megjelenését. A Közlemények első kötete Regeszták Szatmar vármegyei jegyzökönyvéből (1593. május 1. - 1616. augusztus 6.) címmel, Balogh István nyugalmazott levéltárigazgató, a történelemtudományok doktora munkájaként jelent meg. Balogh István az országban is az elsők között vállalkozott arra, hogy a vármegyei nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek latin nyelvű bejegyzéseit magyarra fordítsa, ezáltal a kutatók, érdeklődők szélesebb köre számára is hozzáférhetővé tegye. Ez a munka válogatás, a jegyzőkönyvek azon bejegyzéseit dolgozta fel, amelyeket a köztörténet, az igazgatás- és kultúrtörténet, valamint a helytörténeti rás szempontjából fontosnak ítélt. Sorozatunk tizedik kötetét levéltárunk fiatal, tehetséges munkatársa, Henzsel Ágota készítette Tartalma azonos az első kötetével, a feldolgozás módját tekintve azonban eltér attól. A jegyzőkönyv minden egyes bejegyzését lefordította és a fordítás alapján minden bejegyzésről tartalmi kivonatot, regesztát készített. A regeszták a jegyzőkönyvben szereplő minden személy- és helynevet tartalmaznak. Ezért egy-egy ügyről csak címszavakban, nevekkel és adatokkal zsúfolt körmondatokban szólhat.
A történeti Szatmar vármegye levéltára Trianon után kalandos utat járt be. A jegyzőkönyvi sorozat ma a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárában található, az iratok pedig Kolozsvárott és Szatmárnémetiben. Nehéz tehát a kutatásuk, éppen ezért tartjuk fontosnak a megye történetével kapcsolatos források közzétételét. Kötetünk a honfoglalás 1100. évfordulóján jelenik meg. Szerény tisztelgés ez nemzetünk gazdag múltja előtt. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, hiszem, hogy múltunk ezen darabjának megismerése is gazdagítja jövőnket! Nyíregyháza, 1996. március Dr. Nagy Ferenc levéltángazgató
BEVEZETÉS A kötet az 1629 és 1634 között keletkezett 1151 jegyzőkönyvi bejegyzés regesztáját (tartalmi kivonatát) foglalja magába. Ezek a bejegyzések mintegy felét teszik ki a Szatmar vármegyei prothocolumok (jegyzőkönyvek) második kötetének, amelynek évköre 1629-től 1640-ig terjed. A szatmári jegyzőkönyvek sorozata 1593-ban kezdődik, az első kötet anyaga 1616-ig tart. Az 1616 és 1629 közötti időszakból nincsenek meg a jegyzőkönyvek. A Pásztói Máté jegyző kézírásával írott feljegyzések túlnyomó többségükben eredeti tisztázatok. A rendszeresen vezetett jegyzőkönyvben mégis van néhány hiányos bejegyzés és utólagosan betoldott, fogalmazványnak tekinthető lap is. A vármegyei nemesség tanácskozásain készült jegyzőkönyveket keletkezésük után több mint száz évvel kötötték be könyv alakban. A Szatmar megyei levéltár 18. századi rendezésekor kerültek a bejegyzések mellé, a lapszélre Schemberger Ferenc registrator (levéltáros) mutatózásra utaló tárgyszavai és számai. A jegyzőkönyvekhez készült segédletek sorsa ismeretlen, valószínű, hogy e korai időszakból nem maradtak meg. A megyegyűléseken keletkezett iratanyag páratlan forrás a helyi közigazgatás és jogszolgáltatás megismeréséhez. Bár a bejegyzések elsősorban a nemesek jogügyleteivel foglalkoznak, a 17. századi Szatmar megye középnemességének életét tükrözik, összességükben a kor politikai, társadalmi, gazdasági viszonyait is láttatják. Szatmar vármegye egyike volt a hét felső-magyarországi vármegyének, amelyeket a nikolsburgi béke (1621) értelmében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kapott meg. 1629-ben bekövetkezett halála után ezek a vármegyék visszakerültek a Magyar Királysághoz. A visszacsatolást végző királyi és vármegyei biztosok tevékenységének a jegyzőkönyvben is maradt nyoma. A Bethlen Gábor hadjáratai során elfoglalt területek visszavételére tett megyei kísérletek azonban a nagyhatalmú Bethlen István ellenében hatástalanok maradtak. Tanulságos a vámmentességgel rendelkező Nagybánya szabad királyi város és az aranyosmeggyesi vámot birtokló Lonyay Zsigmond
küzdelme kiváltságaik érvényesítésére, amely ekkor a nagybányaiak javára dőlt el. A felső-magyarországi vármegyékben történt eseményekről, a hajdúfelkelésről, I. Rákóczi György fejedelemmé választásáról (1630) alig esik szó, a kiszámíthatatlanul változó hatalmi viszonyok miatt ezeket nem kommentálták, említem is alig említették. Kivételt képez az 1631-1632-ben zajló felső-magyarországi parasztfelkelés, amelynek hullámai ide is elértek. A négy tiszáninneni vármegye: Szatmar, Szabolcs, Bereg és Ugocsa középnemessége figyelemreméltó szervezkedést folytatott a parasztmozgalom, vagy annak utórezgései ellen. A jegyzőkönyv megőrizte a négy vármegye nemességének katonai együttműködésre, közös katonatartásra irányuló terveit, katonai rendtartását. Lejegyezték a megbékélt parasztok esküszövegét is. A köztörténeti vonatkozású témáknál nagyobb terjedelemben szerepelnek a jegyzőkönyvben a nemesek törvénykezésével kapcsolatos bejegyzések. Ezek ügyvédek állításáról, szolgabíró és esküdt hivatalos ügyben való kiküldéséről, idézésekről, vizsgálatokról szólnak. A jegyzőkönyv sajátossága, hogy számos, a nemesek egymás közötti jogkövetkezménnyel járó ügyét mintegy hitelesítésül jegyzőkönyvbe másolták. Ezek a bevallások, egyezségek és tanúkihallgatások általában magyar nyelvűek. A terjedelmi korlátok miatt teljes szövegük nem közölhető. Néhány - a regesztákban dőlt betűvel írott - tartalmi idézettel próbáltuk érzékeltetni adatgazdagságukat. A jegyzőkönyv olvasásakor feltárul a vármegye, mint hatóság működésének sok apró részlete, valamint a tisztviselők feladatkörével, tennivalóival összefüggésben levő számos adat is. A nemesség határozatai az iratkezelés módjával is foglalkoztak. Szükségesnek tartották, hogy szabályozzák az idézések címzését, a másolatok kiadását. A régi vármegyei iratokat a főispán, az újabbakat a jegyző őrizte. Szatmar vármegye nemesei az 1629 és 1634 közötti időszakban évente 15-16 tanácskozást tartottak, a hat év alatt összesen 85-öt. A megyegyűlések elnevezésében felfedezhető bizonyos következetesség, mégis úgy tűnik, hogy a tanácskozások fajtái nem különültek el
mereven. Ezt támasztja alá a vármegyének egy 1633-as szabályrendelete is, amely szerint a gonosztettek ügyét nemcsak a törvényszék, hanem a gyűlés is tárgyalhatja, határozhat is róla. A tanácskozások legtöbbjét gyűlésnek (congregatio) nevezték, olykor csak 1-2 bejegyzést írtak róluk. Közgyűlésre (generalis congregatio) évente egyszer került sor, többnyire ekkor volt a tisztújítás. Törvényszéket (sedes iudiciaria) általában kétszer, tavasszal és ősszel tartottak. A jelzett években hatszor fordult elő, hogy két napig tartott a törvényszék, ilyenkor a törvényszék második napja kifejezést használták. Néhányszor előfordul pecsételő szék (sedes sigillatona) és helyesbítő szék (sedes rectificatoria) említése is. Az előbbi elnevezés okmányok hitelesítésével, az utóbbi az adókivetés javításával hozható kapcsolatba. Van példa kettős elnevezésre is, pl. gyűlés és pecsételő szék. A tanácskozások keltezése érdekes és változatos. Az évszám feltüntetése mellett az első években egyházi ünnepek szerinti datálással találkozunk a jegyzőkönyvben - összesen 45-szőr. Ezeket a keltezéseket a jegyzetekben közöltük. Később a hónap nevét és a nap számát tüntették fel. Az átmenet fokozatosan történt: 1629-ben egyszer maradt el, 1634-ben pedig már nem volt egyházi ünnep szerinti keltezés. Számos esetben, mintegy 30 alkalommal mindkét időmeghatározás rendelkezésünkre áll. A kettős datálás alapján úgy tűmk, hogy a jegyzőkönyvben a feria secunda, feria tertia és feria quarta kifejezéseket következetesen nem a hét második, harmadik és negyedik napja, tehát hétfő, kedd, szerda értelemben használták, hanem az egyházi ünnephez viszonyítva a második, harmadik vagy negyedik napot jelölték velük. A csak egyházi ünnep szerinti néhány keltezés feloldásánál ugyanezt a módszert alkalmaztuk. A gyűlések helyszíne 1632. májusáig kizárólag Szatmar. Négy alkalommal, 1630-ban egyszer, 163 l-ben háromszor mulasztották el a megyegyűlés helyének megjelölését. Mivel ekkor még minden tanácskozás Szatmáron zajlott, feltehető, hogy ezeket is itt tartották. 1632 nyarától valamelyik Szatmárhoz közeli mezőváros (oppidum) vagy falu (possessio), főleg Csenger, Csegöld és Batiz volt a tanácskozások helyszíne. Az utóbbi faluban egy egész esztendőn át
tartottak gyűléseket a nemesek. 1634 végére ismét visszatértek Szatmárra, az utolsó gyűlés ott volt. A jegyzökönyvet latinul írták, ezeket a szövegrészeket magyarra fordítva közöljük. Megtartottunk néhány latin kifejezést bizonyos címek és tisztségek jelölésére. A terjedelmes magyar nyelvű szövegrészek miatt azoknál a címeknél, ahol a jegyzőkönyv a magyar nyelvű elnevezést is használta, pl. vitézlő, nemzetes, átvettük ezeket. A forrás kétnyelvűsége az oka az esetleges párhuzamos fogalomhasználatnak, pl. kúria, udvarház. A neveket egyszerűsített, ma is használatos alakjukban írtuk le, az eredeti írásmódot és a variációkat a névmutatóban közöltük. A jegyzőkönyvben hiányosan írt neveket vagy szövegrészeket...[ ] jellel, a bizonytalan olvasatú szavakat (?) alkalmazásával jelöltük. A regesztákhoz név- és tárgymutatót készítettünk, a Szatmar megyei helyneveket térképre rajzoltuk. Henzsel Ágota
1 (2 1) Szatmar vármegye törvényszékének jegyzőkönyvi bejegyzései nemzetes rátóti Gyulafy Miklós és urai Uray Ferenc alispánsága idejéből, amikor Pásztói Máté lett a jegyző. Szatmar vármegye törvényszéke 1629. február 7-én 1 Szatmar mezővárosban 2. (2.1.) Szatmar vármegye közönsége nemes Pásztói Mátét választot-ta meg jegyzőnek. A szokásos esküt vitézlő Márton Péter szavai után mondta el: Én Pásztói Máté Szatmar vármegyének nótáriusa esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiú és Szentlélek, teljes Szentháromság, egy bizony Isten, hogy én minden előttem törvénykezőknek atyafiúságot, barátságot, félelmet, adományt, gyűlölséget és mindeneket hátra hagyván, Magyarország írott törvénye és törvénycikkei szerint igaz törvényt teszek az én értelmem szerint. A prothocolumban mindeneket igazán írok, vármegyém híre nélkül, publikálás nélkül senki kérésére semminemű leveleket és pereket ki nem adok, mindenekben tehetségem szerint ahhoz tartom és alkalmazom magamat, amit a nótáriusságnak tiszte és hivatalja kíván. Isten engem úgy segéljen. Éves fizetése 100 forint lesz, annyi, amennyit a vármegye egykori jegyzőjének, nemes Bodó Ferencnek fizettek. 3. (2.1.) Vitézlő bagosi Bagossy János szolgabíró nemzetes szentmártoni Farkas István, a tiszáninneni kincstári javak prefectusa kérésére és az alispánok parancsára 1628. november 20-án megidézte vitézlő Szilágyi Istvánt a Szatmar vármegyei Óvári faluban lakó jobbágya, Kántor György által, gyilkosság miatt. 4. (2.2.) Bagossy János szolgabíró nemes Paku Pál szolgabíró és felesége, Szabó Katalin kérésére 1628. december 6-án törvényszék elé idézte ifjabb agilis Kömböcz Mihályt a Szatmar vármegyei Cégény falusi Fábián Judit, Kozma Márton felesége által, gyalázkodás miatt. 5. (2.2.) Vitézlő gacsályi Ramocsa Pál szolgabíró nemes fülpösi Nagy Boldizsár és mándi Nagy Tamás kérésére agilis Tekeházy vagy László Istvánt mint tolvajt 1629. január 20-án törvényszék elé idézte felesége, a 1 Feria secunda proxima post festum Beatae Dorotheae Virginis
Szatmar vármegyei Gacsály mezővárosban lakó Bárány Katalin által. Saját maga vagy ügyvédje jelenjen meg. 6. (2.2.) Vitézlő Kávássy Balázs szolgabíró nemzetes urai Uray Ferenc másodalispán kérésére, 1628. december 15-én megidézte nemes Dengelegi Miklóst huszonnégyszer kimondott lélek elleni borzalmas káromkodás ügyében jobbágya, a Szatmar vármegyei Dengeleg falusi Nagy Demeter által. 7. (2.2.) Ugyanaz a szolgabíró urai Uray Ferenc másodalispán megbízásából megidézte Dengelegi Miklóst a Szatmar vármegyei Dengeleg faluban lakó jobbágya, Nagy Demeter által másik dengelegi jobbágya, Rosta Péter vérontás miatti bírsága ügyében ugyanazon a napon. 8. (2.2.) Kávássy Balázs szolgabíró urai Uray Ferenc másodalispán kérésére, 1629. év 29. napján törvényszék "elé idézte nemzetes szántói Becsky Lászlót az endrédi Apáti Istvánnak mint sikkasztónak és orgazdának ügyében, aki tolvajoknak adott szállást. Az idézést a Szatmar vármegyei endrédi agilis Nikos Pál végezte. 9. (2.2-3.) Ugyanaz a szolgabíró a másodalispán törvényes kérésére megidézte nemzetes nagytárkányi Tárkány Istvánt a Szatmar vármegyei Endréd faluban lakó jobbágya, Somodi Gergely ügyében, tolvajok befogadása és lopott dolgok rejtegetése miatt, másik endrődi jobbágya, Jakab János által 1629. év 29. napján. 10. (2.3.) Vitézlő Paku Pál szolgabíró és Kovács István esküdt a törvényszék előtt jelentik, hogy vitézlő Reszegey Bernát kérésére megintették vitézlő lekcsei Sulyok Györgyöt a Szatmar vármegyei Kispaládon, providus Nagy Bálint által 1628. december 14-én. Kérték, hogy adja vissza agilis Nagy Lászlót, aki Magosligeten lakik. Mivel Sulyok nem adta vissza Reszegeynek Nagy László jobbágyot, törvényszék elé idézik. 11. (2.3.) Paku Pál szolgabíró nemzetes rátóti Gyulafy Miklós alispán törvényes kérésére 1628. november 14-én megidézte nemes Kis Mártont és agilis Varga Andrást, akik Máramarosból jövet két ökröt elloptak. Kis Mártont...[ ] Zsófia asszony által idézték, Varga Andrást a Szatmar vármegyei Majtison lakó Németi Bálint feleségének anyjával.
12. (2.3.) Vitézlő Bagossy János szolgabíró Uray Ferenc másodalispán megbízására törvényszék elé idézte nemes Ugrón Pált a Szatmar vármegyei Kis- vagy Magyarhódos faluból 1628. november 20-án, ugyanott lakó jobbágya, providus Cserődi Lukács által, borzalmas káromkodás miatt. 13. (2.3-4.) Bagossy János szolgabíró előadja, hogy nemzetes Edenfy Katalin, vitézlő Csomakózy Mihály özvegye a Szatmar vármegyei Csomaközön és Mezőpetriben levő telkeit 1628 mindenszentek táján elfoglalták. Személyesen megidézte...[ ] az asszony kérésére a törvényszék elé. 14. (2.4.) Vitézlő Bagossy János szolgabíró előtt ügyvédeket állított nemes Gencsi Anna, vitézlő Vid László felesége Rápoltból 1628. december 6-án. 15. (2.4.) Ugyanakkor nemes Újnémeti Borbála, vitézlő Vasaljai Pál özvegye is ügyvédeket állított, többek között Vid Lászlót. 16. (2.4.) A szolgabíró előtt állított ügyvédeket 1628. december 22-én vitézlő Désházi György. 17. (2.4.) Nemes Keresi Tamás és felesége, Ugrón Erzsébet a Szatmar vármegyei Kiszsadányból ügyvédeket állítottak 1629. január 16-án: Szalay Györgyöt, Halászi Pétert, Juhász Jánost és Fancsikai Istvánt. 18. (2.4.) Nemes Laskay András és lánya, Laskay Borbála ügyvédeket állított 1629. január 27-én. 19. (2.4.) Vitézlő Ramocsa Pál szolgabíró előadja, hogy Szatmar vármegye főispánja, tekintetes és nagyságos rozsályi Kun László előtt vitézlő rátóti Gyulafy András ügyvédet állított 1628. december 11-én. 20. (2.4.) 1629. február 2-án ügyvédeket állított nagyságos nagylónyai Lonyay Zsigmond és anyja, Báthory szaniszlófi Katalin a Szatmar vármegyei Meggyes mezővárosban. 21. (2.4.) Vitézlő Kávássy Balázs szolgabíró előtt ügyvédeket állított nagyságos Sennyei Borbála, nagyságos Károlyi Mihálynak, Szatmar vármegye egykori főispánjának özvegye.
22. (2.4.) Ugyanaz előtt ügyvédeket állított nemes Edenfy Katalin, vitézlő Csomakózy Mihály özvegye. 23. (2.4.) Őelőtte állított ügyvédeket vitézlő és nemes jármi Balázsházy Miklós, Székely Tamás és Szénássy Mihály is Ecsed várában. 24. (2.5.) A szolgabíró előtt nemes Horváth Katalin, vitézlő Pető Miklós özvegye ügyvédeket állított. 25. (2.5.) Nemzetes urai Uray Ferenc másodalispán előtt ügyvédeket állított nemes Horváth Anna, vitézlő Reszegey Bernát felesége. 26. (2.5.) Vitézlő Prosma Péter és Irinyi László a törvényszék előtt ügyvédeket állítottak. 27. (2.5.) Nemes Paku Pál szolgabíró előtt ügyvédet állított venerabilis Szepsi András és honestus Szőcs Mátyás, Szatmar mezővárosi lakosok. 28. (2.5.) 1629. január 9-én vitézlő Bagossy János szolgabíró előtt ügyvédeket állított vitézlő urai Uray Sándor fia, György. 29. (2.5.) A törvényszék előtt ügyvédeket állított vitézlő lekcsei Sulyok Sándor és Ferenc. 30. (2.5.) Nemes Sípos Erzsébet, egykor vitézlő Tyukodi László, most honorabilis Liszkay Péter felesége, valamint lánya, Tyukodi Katalin ügyvédeket állítottak. Tyukodi Katalin atyjától örökölt és a Szatmar vármegyei Tyúkod faluban levő birtokrészének gondnokául és kezelőjéül a törvényszék előtt mostohaapját, Liszkay Pétert állította. 31. (2.5.) Nemzetes mezőteremi Vetési István vitézlő Bagossy János szolgabíró által a törvényszék előtt harmadszor inteti meg a Szatmar vármegyei Iriny faluban lakó vitézlő Irinyi Györgyöt, hogy a mezőteremi részbirtok közbecsüjének összegét vegye fel. 32. (2.5-6.) Tunyogi István Tunyogi András részjószága hitbérét kínálja Gersényi Sándornak, Tunyogi Dorkó fiának a Szatmar vármegyei Tunyogon levő javak visszaadása fejében. Ezek a javak: egy puszta udvarházhely tartozékaival, a Szamos felől Clara István háza, másfelől Bíró Mihály
puszta házhelye van mellette. Kis Pál és Kis István zálogos jobbágyok házhelyükkel, napnyugatról Varga Pál háza, a Szamos felől Kis Mihály háza határolja. Patar Mihály jobbágy, nyugat felől Fani János és Fani Lőrinc pusztája, a Szamos felől Bíró Mihály házhelye van mellette. Puszta házhely, amin Tunyogi Pál lakott, nyugatról Csűri István, Csűri Miklós udvarháza, a Szamos felől Melith György uram pusztája. Fazekas János puszta házhelye, délről Ember György pusztája, északról a Mezőszél. Tunyogi István vitézlő Paku Pál szolgabírót és egy esküdtet kér első megintésre. 33. (2.6.) Tunyogi István a Szatmar vármegyei tunyogi részjószág hitbérét kínálja nemzetes Horváth Annának, aki most Reszegey Bernát, korábban vitézlő Tunyogi János felesége, valamint lányának, Tunyogi Ilonának, Farkas Pálnénak az alábbi javakért: Tunyogi János udvarháza tartozékaival, szomszédok egyfelől Tunyogi Mihály és Tunyogi Ábrahám, másfelől Clara István. Zálogos jobbágyok: Keresztes János, Keresztes Máté házukkal és helyükkel, egyfelől Aszalós András háza, másfelől Sózó Péteré. Galai Gáspár zálogos jobbágy házhelyével együtt, egyfelől Tunyogi István udvarháza, másfelől Demeter László háza helye van mellette. Lőrincz Isván zálogos jobbágy házhelyével, egyfelől Sophi András a szomszédja, másfelől Kövér András háza. Molnár János házhelye a Szamos mellett, Fani Ambrusé ugyanott. Zálogos kert a Csombor szegen az Ágh György kertje mellett. A Böjtös kert zálogos, a Nagy szeg mellett van az első kertre menőben másfél hold föld, egyfelől Gersényi Sándor földje, másfelől Tunyogi Györgyné a szomszédok. Paku Pál szolgabírót kéri egy esküdttel a személyes megintésre. 34. (2.6.) Nemzetes szántói Becsky László szolgabírót, esküdtet kér szökött jobbágyai visszaszerzésére. 35. (2.6-7.) Nemes Horváth Anna, vitézlő Reszegey Bernát felesége szolgabírót, esküdtet kér szökött jobbágyai visszaszerzése ügyében. 36. (2.7.) Tekintetes és nemes rozsályi Kun László, Szatmar vármegye főispánja nevében vitézlő zsarolyani Márton Péter kér szolgabírót, esküdtet szökött jobbágyok visszaszerzésére. 37. (2.7.) Honorabilis Szepsi András presbiter kéri vitézlő Paku Pál szolgabírót egy esküdttel kiküldeni tartozás visszatérítése ügyében.
38. (2.7.) Nemes Várday Katalin, nemes bedeghi Nyáry Pál özvegye nemes Ary Mihály ügyvédje által - akinek a leleszi Szent Kereszt konventtől van ügyvédvalló levele - szolgabírót, esküdtet kér szökött jobbágyai visszaszerzésére. 39. (2.7.) Vitézlő Vas Gábor ügyvédje, Horváth András által szolgabírót, esküdtet kér szökött jobbágyai visszaszerzésére. 40. (2.7.) Nemzetes Edenfy Klára, nemzetes petőfalvi Pető István özvegye Horváth Ádám ügyvédje által szolgabírót, esküdtet kér szökött jobbágyai visszaszerzésére. 41. (2.7.) Nemes Therey Mihály szolgabírót és esküdtet kér a Szatmar vármegyei Hirip faluba szántóföldjei, rétjei, kaszálói kikeresésére. 42. (2.7.) Nemes Ramocsa Margit, vitézlő Szalkay György felesége szolgabírót és esküdtet kér szökött jobbágyai visszaszerzésére. 43. (2.7-8.) Nemes Sennyei Borbála, nemes Károlyi Mihály özvegye és fia, Károlyi Ádám ügyvédjük, vitézlő Reszegey Pál által szolgabírót, esküdtet kérnek szökött jobbágyaik visszaszerzésére, valamint vizsgálat elvégzésére. 44. (2.8.) Vitézlő idős Uray György szolgabírót, esküdtet kér szökött jobbágya visszaszerzésére. 45. Vitézlő Veszprémi Gáspár szolgabírót, esküdtet kér vizsgálat elvégzésére. 46. (2.8.) Vitézlő idős Uray György törvényesen kihirdetett perét, amit nemzetes Lonyay Katalin, nemzetes Nyáry Bernát felesége ellen indított annak jobbágya, agilis Barát János hatalmaskodása miatt, a szokásos 3 forintos terhet letéve megszünteti. A pénz harmadával meginteti az asszonyt, ha nem veszi fel, a pénz a törvényszéken marad. 47. (2.8.) Vitézlő Domahidy Miklóst nemzetes Uray Ferenc másodalispán szóban megintette jobbágyával, Izsó Györggyel. Domahidy tiltakozik, hogy ez nem volt törvényes, így nem köteles megegyezésre, bár kész arra.
48. (2.8.) Nemzetes rátóti Gyulafy Miklós, Szatmar vármegye alispánja mint felperes és hatóság pere nemes Kis Márton és agilis Varga András majtisi lakosok mint alperesek ellen, két ökör ellopása miatt. Felperes ügyvédje vitézlő Almássy András. Kis Márton Máramarosból jövet Jánk vagy Majtis faluknál éjszakázott, ökreit szabadon legeltette. Varga két ökröt Zsarolyánba hajtott. Ö maga Majtis falu erdejében három napig rejtőzött, majd elmenekült. Az ügyvéd kész a bizonyításra. Felperes levelesítő és ítéletlevelet kér. Alperesek mellett senki, pervesztesek lettek. Szatmar vármegye gyűlése 1629. február 28-án 2 Szatmar mezővárosban 49. (2.9.) Vitézlő Bagossy János szolgabíró előtt ügyvédeket állított vitézlő Fülpösi Kristóf és felesége, Csomakózy Erzsébet. 50. (2.9.) Nemzetes Bagossy Anna, nemzetes Uray Ferenc alispán felesége február 27-én ügyvédeket állított. 51. (2.9.) Nemzetes Uray Ferenc alispán előtt folyó év január 24-én, Szatmar mezővárosban ügyvédeket állított vitézlő Csomakózy Boldizsár. A többi ügyvéd közé felveendő: nemzetes Csomakózy András, váradi Trucskay Mihály, bihari Deák Miklós, belényesi Deák György, Váradi László, szentkirályi Mezey Lőrinc, Horváth Vitus és servitorai: körösi Deák István, Gyargya Mihály, Hunyadi Péter, Raski Márton. 52. (2.9.) Vitézlő Ramocsa Pál szolgabíró Gacsály mezővárosi házánál, február 18-án nemzetes Zoltán Katalin, vitézlő özödfatvi Göde Pál felesége ügyvédeket állított. 53. (2.10.) A gyűlés előtt személyesen állítottak ügyvédeket: vitézlő Németi János, Csomakózy György, Reszegey János, Mikolay Miklós és Ferenc. 54. (2.10.) Nemzetes mezőteremi Vetési István a gyűlés előtt ügyvédeket állított. 2 Feria quarta proxima post Dominicam Quinquagesimae
55. (2.10.) Vitézlő Bagossy János szolgabíró előtt ügyvédet állított nemzetes lokácsi Prépostvári Zsigmond a Szatmar vármegyei Beitek faluban 1628. november 15-én. 56. (2.10.) A gyűlés előtt állított ügyvédeket nemzetes nagykállói Kállay György. 57. (2.10.) Vitézlő Paku Pál szolgabíró nemes Ary Mihály kérésére 1628. augusztus 22-én megidézte nemes Nagy vagy Kovács Erzsébetet, vitézlő magosmarti Pató Ferenc özvegyét gyalázkodás és rágalmazás miatt. 58. (2.10.) Paku Pál szolgabíró Ary Mihály kérésére ugyanazon a napon megidézte nemes Kis vagy Kovács Annát, nemes Ary Boldizsár feleségét a Szatmar vármegyei Dányádról gyalázkodás, rágalmazás és becsületsértés miatt. 59. (2.10.) Vitézlő Almássy András nemes Bagi István nevében kéri vitézlő Paku Pál szolgabíró és egy esküdt kiküldését, hogy legyenek jelen testvére, a néhai vitézlő Bagi Benedek javainak árvái közötti felosztásánál. 60. (2.10-11.) Vitézlő irinyi Irinyi György tiltakozik, hogy jóllehet testvérének, vitézlő Irinyi Andrásnak és Vajda Annának, vitézlő Irinyi Ferenc özvegyének Pórtelek faluban lakó jobbágyai és subditusai számára szabaddá tette az Iriny faluhoz tartozó Czizer erdejét, de nem örökösen. Szolgabírót, esküdtet kér, hogy eltiltsa őket az erdő használatától. 61. (2.11.) Papírra írt tiltakozás, amit a jegyzőkönyvbe bejegyeztek. Tekintetes és nagyságos Perényi Gábor és nemzetes Kölcsey Péter ügyvéd által tiltakoznak, hogy a Cseke falu határában levő vízimalmuk fölött Vas Gábor és az azóta elhunyt Kende Ferenc székes vízi malmot épített gáttal. Az új malom a csekei birtokosok közös földjén épült. Perényi és Kölcsey több csekei birtokostársukkal szolgabírót, esküdtet kérnek megintésükre. Kérik a Tiszán levő malom és gát megszüntetését, mert annak a malomnak feltöltött gátja miatt a víz úgy megfogódott és megállott, hogy az egész csekei határ erdeje és mezeje derekasan mind vízben állván, el kell pusztulni és romlani. 62. (2.12.) Nemzetes Szatmári Anna, vitézlő Fülpösi Péter özvegye Szatmar mezővárosból vitézlő Almássy András ügyvédje által tiltakozik,
hogy ellene per indult zálogbirtok kiváltására. Közép-Szolnok vármegyében Alsó- és Felsöszoporon, Kraszna vármegyében Ilosva faluban vannak a birtokok nővérével, nemzetes Szatmári Katalinnal, Murányi vagy Deák Sámuel özvegyével megosztva. Anna a maga részét nemzetes Sándorházi Istvánnak és feleségének, Dobay Zsófiának 180 forintért elzálogosította. Tiltakozására Debreceni Mihály felesége ellentmondott és erről Szatmar vármegye pecsétjével ellátott hiteles jelentő levelet kér. 63. (2.12-14.) Nemzetes rátóti Gyulafy Miklós alispán jelentése egy megegyezésről, amely Fülpösön 1628. november 23-án történt Fülpösi Kristóf, idős Szirmay Györgyné Veres Zsófia és fia, Tatai Imre, valamint Farkas Boldizsárné Domány Anna és fia, Farkas Pál között, vitézlő Bornemissza János és Ary Mihály tanúk előtt. A egyezséget kötők az alispán nábrádi házánál Komoróczy Ferenc esküdt jelenlétében kérték, hogy egyezséglevelüket a jegyző másolja be a jegyzőkönyvbe, nekik pedig a vármegye pecsétjével ellátott másolatot adjon. Az egyezség a Szatmar vármegyei Fülpösön és Darócon levő javakról szól. Ezek jobbágyok, házhelyek, szántók, bevetett és vetetlen földek, kaszáló kertek, a Szamos parton levő kaszálóhelyek és a két falu határán levő kaszáló rekeszek, amelyek egykor Fülpösi Ferencé, Fülpösi Alberté, majd Karácsony Jánosé lettek. Karácsony János anyja Fülpösi Kristóf nagyapjának testvére, Karácsondi Pál felesége volt. A megegyezés szerint Szirmayné adott Fülpösi Kristófnak az asszony nagyatyjának, Berencsényi Jánosnak egykor elzálogosított jószágból Fülpösdarócon két jobbágyot: Kata Györgyöt anyjával és Illyés Pétert atyjával, Gergellyel. Darócon két puszta házhelyet, az egyik Kata Fábiáné volt, a másik puszta fél házhely Kósa János mellett Illyés Péteré. Az Aracsay Istvántól Fülpösi Kristófra maradt kaszálókat, gyümölcsös kerteket, nyilas füveket és szántókat mintkét határon nyílhúzással felezik meg Farkas Boldizsárné és Fülpösi Kristóf között. Ha Fülpösi Kristóf előbb hal meg, a jószág a két asszonyra marad. Ha amazok halnak meg előbb, a javak Fülpösi Kristófé és utódaié.
Szatmar vármegye közgyűlése 3 1629. március 19-én 4 Szatmar mezővárosban 64. (2.14.) Tisztújítás. Nemzetes rátóti Gyulafy Miklós és urai Uray Ferenc alispán hivatalukat a szokásos esküt letéve tovább folytatják Szatmar vármegyében. 65. (2.14.) Az eddigi négy szolgabírót közakarattal megerősítik hivatalukban. Nemes Ramocsa Pál, Bagossy János, Kávássy Balázs és Paku Pál letették a hivatali esküt. 66. (2.14-15.) Szatmar vármegye újonnan választott esküdt ülnökei: Mánássy György, Tivadari Péter, Mikolay István, Kende Zsigmond, csepei Zoltán László, Komoróczy Ferenc, Uray Miklós, Csomakózy Ferenc, Rápolti István, Irinyi György, Irinyi László, Ratonyi Péter, Márton Péter, Egry István, Szirmay György, Szabó Ambrus, Csűri Miklós, Szabó György, Szigeti György, Kovács István, Kapossy János, Kölcsey György és Márton Albert. 67. (2.15) Vitézlő Pásztói Máté jegyző előtt ügyvédeket állított méltóságos gróf iktári Bethlen István, Hunyad és Máramaros vármegyék főispánja, birodalmi és erdélyi fejedelmi tanácsos és kormányzó feleségével, méltóságos Károlyi Katalin grófnövel a Szatmar vármegyei Újváros mezővárosban. 68. (2.15.) Vitézlő Kávássy Balázs szolgabíró előtt ügyvédeket állított Vitkay Albert és felesége, Kónya Anna Pórtelek faluban 1629. február 21- én. 69. (2.15.) Ugyanakkor Kávássy Balázs szolgabíró előtt ügyvédet állított vitézlő Vitkay György. 70. (2.15.) Vitézlő apagyi Kondakory Ferenc ugyancsak ügyvédet állított. 3 4 A címben közgyűlés, a szöveges részben törvényszék elnevezés szerepel. Feria secunda proxima post Dominicam Oculi
71. (2.15-16.) Vitézlő Bagossy János szolgabíró és Csűri Miklós esküdt előadják, hogy néhai vitézlő baráti Békési György és nemes Gálfy Anna fia, Békési János, aki az Ugocsa vármegyei Jancsika faluban lakik,előttük bevallást tett. A Szatmar vármegyei Pórtelek faluban levő birtokrészét, harmadrész nemesi kúriáját minden tartozékával és hasznával vitézlő Kávássy Balázsnak zálogosította el 40 forintért. 72. (2.16.) Rakamazy András jegyzőkönyvbe írandó levélben tiltakozik, hogy az apja által Genesen magszakadás révén szerzett házhelyet, szántót és kaszáló réteket, amelyek a Császár Andrásé lettek volna, az el akarja adni. Sem neki, sem atyafiainak nem kínálta fel vételre, ezért eltiltja az eladástól. A vevőket, így Császár Andrásné Dányádi Zsuzsannát a vételtől tiltja el. Ő maga hajlandó megvenni az alispán becsüje szerinti árért. Bizonyságlevelet kér. 73. (2.16-17.) Nemzetes rátóti Gyulafy Miklós alispán a vármegye mint hatóság nevében tiltakozik, hogy jóllehet vitézlő Nábrádi János özvegyét mint gyermekgyilkost Szatmar vármegye ítélete alapján bebörtönöztette, de tovább őrizni nem akarja. A vármegye közönsége úgy határozott, hogy vigyék a szatmári várba a főispán residentiájára és a vármegye előzetes vizsgálata után ott büntessék meg. 74. (2.17.) Vitézlő Kapossy János szolgabírót, esküdtet kér tanúk kihallgatására és szembesítésére. 75. (2.17.) Nemes Szirmay Anna, Balogh János felesége vitézlő Márton Péter által rokonság jogán eltiltja nemes Mezőgyáni Annát, vitézlő Szirmay Ferenc özvegyét a volt férj birtokrészének elidegenítésétől. 76. (2.17.) A vármegye alázatos levelével követként az erdélyi fejedelemhez küldik nemes Csányi Miklóst, hogy ne kényszerítse Szatmar és Szabolcs vármegyéket az ecsedi vár lovasainak tartására. Útiköltségre 25 forintot szedjen be a szolgabíró a taksás nemesektől. 77. (2.17.) Kihirdetik, hogy a következő törvényszéket április 18-án Szatmáron tartják.