GRATIS
HORVÁTORSZÁG CSODÁLATOS TERMÉSZETI ÖRÖKSÉGE Noha Horvátország nem nagy ország, egyszerre mediterrán és közép-európai, hegyvidéki és síkvidéki, partvidéki és szárazföldi. Ez sejtetni engedi, hogy Horvátországban egyes nagyobb európai országokat jellemző változatosságot és gazdagságot találunk, valamint hogy viszonylag kis területén olyan vidékek koncentrálódnak, amilyeneket egyébként csupán Európa, és a nagyvilág távolabbi szegleteiből válogathatnánk össze. Így hát Horvátország biológiai változatosságát tekintve Európa első öt országa közé tartozik, míg egyes szűkebb területeit a világ leggazdagabb biológia változatosságú vidékei között tartják számon. Horvátországban van tehát erdővel borított csipkézett partvidék, szigetek sokaságával, mint a déli tengereken, vannak jól megőrzött ódon mediterrán városkák szűk utcákkal és kőből épült házakkal, csak úgy, mint Olaszországban, de vannak partmenti zöldellő legelői is jellegzetes szárazkő falakkal, amelyek Írországot idézik. A hegyvidékek ékkövei a kiterjedt erdőségek, csak úgy mint Skandináviában, a romantikus hegyi tavak, gyorsfolyású patakok és festői hegyi falvak, mint az Alpokban, de a mély szakadékokkal és szurdokokkal bevagdalt terméketlen karsztvidékek is, csakúgy, mint az amerikai Vadnyugaton. Horvátország síkvidékének végtelen rónaságain olyan kiterjedt, jól megóvott mocsárvidékek terülnek el, amilyeneket csupán Európa legészakibb területein, Oroszországban és Ukrajnában találhatnánk, míg a lankás vidékeket szőlőültetvények, középkori várkastélyok és erődök tarkítják, csak úgy, mint Németországban és Ausztriában. Horvátország természeti örökségének legértékesebb részeit 447 különféle védett területen belül óvják, melyek 5.178 km2 összterülete Horvátország szárazföldi részének 10 %-át teszi ki. Védett területei közül a legfontosabb nyolc nemzeti parkja (Plitvicei-tavak, Krka, Kornati, Brijuni, Mljet, Észak-Velebit, Paklenica és Risnjak), tizenegy természeti parkja (Kopački rit/ Kopácsi-rét, Papuk, Lonjsko polje/ Lonja-rét, Medvenicai, Žumberaki-Samobori hegység, Učka, Velebiti, Telašćica, Vransko jezero /Vranszki-tó, Biokovo és a Lastovo-szigetcsoport), valamint két szigorúan védett természeti rezervátuma (a Bijele Stijene és a Samarske Stijene /a Fehér és a Samari sziklák-a Gorski kotari Bjelolasica hegyen, valamint a Hajdučki és Rožanski kukovi a Velebiten). Az Unesco szellemi kulturális örökség listáján Horvátországból hét hagyomány szerepel - a Dubrovnik védőszentjeként tisztelt Szent Balázs Ünnepe; a Kastav környéki zvončarok (kolomposok) éves farsangi felvonulása; Horvátországi csipkekészítés (Pag, Hvar, Lepoglava); a Za križen (A kereszt nyomában) körmenet Hvar szigetén; Kétszólamú ének és hangszeres játék az isztriai ská-
lán; Ljelje/ Kraljice (Királynők) tavaszi felvonulás Gorjaniból; hagyományos fajáték készítés a horvát Zagorjéban. Ezzel Horvátország a legtöbb védett kulturális hagyománnyal büszkélkedő országok között szerepel. A nemzeti parkokon, természeti parkokon és a szigorúan védett természeti rezervátumokon felül Horvátországban további 426 különféle kisebb megóvott terület és objektum élvez védettséget, közülük 78 különleges rezervátum (botanikai, erdei, geomorfológiai, hidrológiai, haltani, madártani, tengeri, zoológiai), 38 park-erdő, 71 jelentős táj valamint 108 természeti emlék (földtani, felszínalaktani, víztani, őslénytani, ritka fafajták példányai). Különleges védettséget élvez a 135 hortikulturális emlék: arborétumok, botanikuskertek, parkok, egyes fák és facsoportok. Ezen felül védelem alatt áll 846 állat- (ezen belül 359 madár- és 74 emlősfaj) és 809 növényfaj, valamint 314 gombafajta. Horvátország három fő természeti egysége, a síkvidéki, a hegyvidéki és a partvidéki jelentősen különböznek egymástól alapvető jegyeiket illetően. A legnagyobb kiterjedésű közülük a termékeny és sűrűn lakott horvátországi síkvidék, amely a tágas Pannon-síkság dél-nyugati szélét foglalja el. Fő természeti kincseiként tartjuk számon az ártéri síkság több száz éves tölgyeseit, az eredeti folyásukban megőrzött folyókat, valamint a gazdag és változatos növény- és állatvilágot a földön, a vizekben és a levegőben. Ez a pannon vidék azonban nem teljesen sík, hiszen a rónaság látképében rendszeresen rajzolódnak ki a szőlőskertekkel beültetett festői lankák és erdős pannon hegyek, melyek szigetekként emelkednek ki a pannon gabona tengeréből. A síkvidéki régiótól eltérően a hegyvidéki Horvátország kicsi és igen gyéren lakott, így a természeti környezet nagyobb részt érintetlen eredeti állapotában maradhatott fenn. Sűrű bükköseiben, erdei-és lucc-fenyveseiben medvék, hiúzok és farkasok tanyáznak, a gyorsfolyású patakokat vidrák és pisztrángok népesítik be. Noha a horvát hegycsúcsok nem alpesi magasságúak, a fehér mészormok változatos alakzatai bármely szobrászt megihlethetnének. Az egyedi karsztformációk sokasága az Horvátországra oly annyira jellemző egyedi mészösszetételű szikláknak köszönhető. A felszíni karsztképződmények gazdagsága a felszín alatt is folytatódik, barlangok, szakadékok, valamint a škrap, a dolac, a ponikava és egyéb különleges domborzati alakzatok sokaságában, melyeket aligha találnánk Európa más részein. A horvát karszt fontosságáról az a tény tanúskodik a legjobban, hogy a nemzetközi szakirodalomban ezen nehezen lefordítható elnevezések többségére a horvát eredetit használják. Végezetül mindezek megkoronázásaként következzék a turistákat leginkább vonzó partvidék. A görög tengerpart mellett a horvátnak van a legtöbb szigete és egyben a földközi-tengeri térség legtagoltabb partszakasza. Hossza 1.880 kilométer, az öszszes 1.244 kisebb nagyobb sziget és szirt partvonalát is beleszámítva 6.278 kilométer. Vajon mennyi változatos öble, földfoka, fövenye és rejtett szeglete lehet ennek a tengerpartnak, melyet a tenger kristályos áttetszősége és a partszakaszok a kopár kőszirtektől a buja délszaki növényzetbe beleolvadó területekig terjedő változatossága ékít, és melyen minden idelátogató -főként a csónakkal és jachttal érkező rátalálhat külön bejáratú szegletére. Induljunk hát útnak, ismerkedjünk meg Horvátország természeti szépségeivel és őrizzük azokat, hogy a jövő generációi is gyönyörködhessenek bennük.
HORVÁTORSZÁG IDEGENFORGALMI RÉGIÓI ZÁGRÁB KŐZÉP-HORVÁTORSZÁG ISZTRIA KVARNER LIKA KARLOVAC SZLAVÓNIA DALMÁCIA ZADARI RÉGIÓ DALMÁCIA ŠIBENIKI RÉGIÓ DALMÁCIA SPLITI RÉGIÓ DALMÁCIA DUBROVNIKI RÉGIÓ Az itt szereplő információk pontosságát és az esetleges jövőbeli változásokat illetően a kiadó nem vállal felelősséget.
NEMZETI PARKOK TÁJVÉDELMI KÖRZETEK EGYÉB VÉDETT TERÜLETEK KIADJA: Horvát Idegenforgalmi Közösség / FELELŐS KIADÓ: Niko Bulić / SZERKESZTŐ: Slavija Jačan Obratov SZÖVEG: Prof. Dr.sc. Zoran Klarić / TÉRKÉP ELKÉSZÍTÉSE: Studio Bregant / ÖTLETTERV-DIZÁJN: S. Gobbo/Studio Gobbo, Grožnjan FOTÓK: Sergio Gobbo / AYUDANTE: Erni Đurđević / Vendégképek: Plitvice / Kopački rit: Marin Topić, Zvonimir Tanocki; Vízalatti képek: Daniel Frka, Arne Hodalič, Borut Furlan / Állatrilág képek: Tihomir Makovec, Boris Krstinić, Tomislav Šporer Barlangászat képek: Vlado Božić / FORDÍTÁS: Horváth Mira NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS: Comgraf/Umag NYOMÁS: RADIN PRINT, Zagreb, 2010.
1 2 3 ISZTRIA A földközi-tengeri térség csúcsa Az Isztriai-félsziget a Földközi-tenger csúcsán helyezkedik el, ott, ahol a tenger legmélyebben hatol Európa közepébe. Isztria turisztikai régiója, amely csupán egyetlen megyéből, az isztriaiból áll, területét tekintve az egyik legkisebb, látogatottság szempontjából azonban Horvátország első számú régiója. Noha ennek folytán Isztria említésekor sokaknak szállodái és nyüzsgő strandjai jutnak eszébe, Isztria a partvidéken, de főként belső részein egy sor természeti látnivalót és festői tájat foglal magában. Mivel az eltérő természeti és kulturális egységek metszéspontjában lévő elhelyezkedésének köszönhetően Isztria páratlan kultúrájával, zenéjével, valamint gasztronómiájával is kitűnik, csodálatos és varázslatos vidékként is szokták emlegetni. Sétánkat a csodálatos Isztrián kezdjük tehát az Adriai horvát partvidékének legszélén fekvő, Szlovéniával határos Savudrija öbölből. Isztria nyugati partján továbbhaladva alig pár kilométernyire sajátos módon köszönti a látogatót az impozáns Savudrija világítótorony. A 36 m magas, 19. sz. elején emelt építmény (2) Horvátország területének legnyugatabbi pontja mellett magasodik. Sok más horvát világítótoronyhoz hasonlóan manapság turisztikai célokat szolgál, amely az itt megszállóknak nyugalmas és csendes tartózkodást kínál. A torony szimbolikus módon hív Isztria és három varázslatos részének felfedezésére, melyek a vidéket uraló színről a vörös, a szürke és fehér jelzőt kapták. A vörös Isztria, amely túlnyomórészt a félsziget nyugati partjainál elterülő sík vidékeket fedi le, melyek mellett képeslapra illő ódon városkák nyúlnak el, nevét a termékeny
4 5 7 6
8 vörös agyagterületekről kapta. A városkák nagyobb részt a félsziget legkitüremkedőbb földcsúcsain épültek, mint például Novigrad (1), a középkor óta fennmaradt városképével. A vörös Isztriát számos kisebb-nagyobb szigettel tarkított csipkézett part, valamint változatos növényvilág jellemzi, melyben különleges helyet foglal el az olajfák sokasága (6). A természet megóvása céljából a partszakaszok és főként a szigetek számos övezete védett a turisták áradatától. Közülük a legszebb és egyben legismertebb a Brijuni. A félsziget központi részét kitevő szürke Isztria nevét a márga, homokkő, agyag és mészkőkeverékéből álló flis termékeny földjének jellegzetes színéről kapta nevét. Isztria ezen vidékének szépsége azonban mégsem a talaj színéből fakad, hanem a festői lankás vidékekből, melyeket hegycsúcsokra települt szép kis városkák és falvak színesítenek (5) Számos falvat és kisvárost ékítenek a fantáziadús építészeti megoldásaikról ismert festői kistemplomok, mint például a templom Grožnjanban. A fehér Isztria a félsziget észak-keleti partszakaszát fedi le, melyet az Učka és a Ćićarija vonulatai uralnak. Ezek a hegyek évszázadokon át határolták el Isztriát Horvátország szomszédos vidékeitől, és a vidék átjárhatatlanságának köszönhetően a táj érintetlen szépségében maradt fenn. A fehér Isztria nevét a Belső-Isztria és a sziklás keleti part felé meredeken gravitáló mészkő sziklák fehérségéről kapta. A keleti partokon ezért jóval kevesebb az itt lakó és az idelátogató turista, mint a nyugati partokon. A fehér Isztria látképét a vakítóan fehér mészkősziklák (7), és a meseszerű hegyi legelők uralják, melyeket gyakran korbácsolnak erős szelek (3).
10 9
11 12 13 15 Isztria partvidékének egyik legismertebb megóvott és vonzó része a LIMSKI-CSATORNA Isztria nyugati partvidékének közepén, amely fjordként ékelődik a szárazföldbe (10). Különleges alakzata és megóvott vegetációja okán jelentős vidék és tengeri rezervátum. A hajósoknak viszont a Pulától délre fekvő Kamenjak-fok (8) lehet érdekes látnivaló, melyet kénytelenek megkerülni, ha Isztriából az Adria keleti partjai felé veszik az irányt. Isztria keleti partjai mentén továbbhajózva mindig biztonságos kikötés várja őket a mély Raški-öbölben (9). Az utóbbi időben a látogatókat egyre inkább vonzza Belső-Isztria, amely szép tájairól, megóvott természeti vegetációjáról (16), számos karsztképződményéről ismert. Közülük különleges helyet foglal el
14 16 a Baredine - barlang Porečnél (13), melyben különleges barlangi vakgőtét is látni (15). Belső- Isztria azonban mégis csak ízletes ételeiről és borairól és megóvott eredeti építészeti kincseiről ismert. Ez a különleges és a tájba jól beleilleszkedő építészet leginkább a szelíd lankákon megtelepült kisvárosokban jut kifejezésre, melyekben a zajos üdülőhelyek látogatói rátalálhatnak az igazi nyugalomra és átérezhetik az ember és a természet harmóniáját. Ezen városkák egyike Grožnjan, amely nyáron (11) ugyanolyan vonzó, mint télen (14). Megőrizték bájukat a kis falvak is: itt van például Kotle (12), melynek neve hűen utal elhelyezkedésére (kotao-katlan). Isztria természeti kincseinek legértékesebbje s egyben legszebbike mégis csak nemzeti parkja,
18 17
19 20 21 25 a BRIJUNI (17). A Brijuni két nagyobb és tizenkét kisebb szigetből álló szigetcsoport, Isztria dél-nyugati partjainál, Pulától nem messze. Noha a szigetek területe mindössze hét km², az őket körülvevő tengeri terület védettsége okán a nemzeti park összterülete 34 km². A Brijuni-a szigetcsoport tagoltsága (18) és megóvott földközi-tengeri vegetációja okán ismert, melyet részben díszparkként alakítottak ki (19). A szigetcsoport továbbá a római és bizánci korból származó értékes kultúrtörténeti emlékeivel jeleskedik, páratlan szépségének köszönhetően pedig mint egy száz éve nemzetközi államférfiak és arisztokraták kedvelt nyaralóhelye. Noha a szigeteknek nincsenek állandó lakosai, a szomszédos szárazföldről kirándulóhajókkal ideérkező turisták hadainak köszönhetően az év folyamán napközben mindig nagy itt a nyüzsgés (22). A Veli Brijuni szigeten, karnyújtásnyira a turistáktól hemzsegő közeli Pulától, nyugalmas pihenést biztosító három kisebb szállóban kínálnak elhelyezést. Itt található Horvátország legrégebbi golf-pályája is (25). Az érdeklődők nagy tömegeinek dacára a természeti környezet jól megóvott; ezt bizonyítja az itt telelő költöző madarak sokasága is. A szigetcsoport területének mint egy felét teszik ki a díszparkok és a pázsitok, melyeken kitűnnek a magányos tölgyfák megkurtított koronáikkal (21). Annak idején, amikor a Brijunin volt az akkori jugoszláv elnök, Josip Broz Tito rezidenciája, alakították ki a Szafári-parkot. Lakói főként egzotikus növényevők: elefántok, antilopok, gazellák, lámák és zebrák (23). A Brijuni-szigetek kulturális-történelmi öröksége kivételes értéke okán nagyban hozzájárult a térség nemzeti parkká nyilvánításához. Különösen gazdag római kori emlékekben, a Verige-öbölben például az 1. sz.-ban római császárok építtettek maguknak nyaralót. Erről számos fennmaradt szobor is tanúskodik (20). Még gazdagabb a bizánci hagyaték : a Dobrika-öbölben egészen a 14. századig lakott bizánci erőd romjaira bukkanhatunk (24). A 19. században az Osztrák-Magyar Monarchia tekintélyes erődítményrendszert épít ki a fő hadikikötőjének számító Pula védelmében. Ezek az erődök máig fennmaradtak, kiterjedésük és monumentalitásuk okán az európai erődépítészet legkiválóbb példái (26). A szigetcsoport jelenlegi kulturális látképe azonban kétségtelenül Paul Kupelwieser osztrák nagyiparosnak köszönhető, aki a 19. sz.-ban megvásárolta a szigetcsoportot, majd miután Robert Koch orvos segítségével leszámolt a szigeteken dúló maláriával, a 20. század elején parkosított idegenforgalmi övezetté alakította át.
24 22 23 26
1 2 3 KVARNER Az európai öko-rendszerek metszéspontja Isztria, a horvát partszakasz északi, és Dalmácia, a déli része között húzódik a kiterjedt Kvarner-öböl. Ezen legnagyobb horvát öböl mélyen ékelődik be Isztria és a keleti karszt-szigetek közé, kapujában öt nagyobb és több kisebb sziget fekszik. A természetet illetően a Kvarner-öböl felé gravitál a Hegyvidéki Horvátország természeti egységének kisebb része is, az erdővel borított Gorski kotar, amely kelet felől a Kvarner legnagyobb városára és egyben Horvátország legnagyobb kikötőhelyére, Rijekára támaszkodik. A Kvarner turisztikai régiója egybe esik a Tengermellék-Fennsík megye elnevezésű területtel, amely magában foglalja a számos szigettel tarkított partmenti térséget és a hegyvidéki területeket is, a jól megóvott természeti kincsekkel Közülük a legféltettebbek a Risnjak Nemzeti Park a régió észak-keleti erdős hegyhátán és az Učka Természetpark a térség észak-nyugati, Isztria felé gravitáló szélén. Eme parkok növény- és állatvilágának gazdagsága és változatossága annak köszönhető, hogy a Kvarner területe az európai öko-rendszerek egyik fő metszéspontjában helyezkedik el. Itt ér egymásba ugyan is a földközi-tengeri térség és Közép-Európa, itt egyesül az Alpok a Dinaridákkal, valamint itt keveredik a földközi-tengeri és a mérsékelten kontinentális éghajlat. Így tehát ez a terület 4 5 6
7 8 9 10 11
12 13 saját magán belül is ellentmondásokkal teli. A Kvarner partmenti részét - a sziklás domborzat ellenére - a megművelt területek jellemzik, s ebben a térség nagyban különbözik a szomszédos Lika-Karlovac sziklás és vadregényes partszakaszaitól. A Kvarner hegyvidéki része a történelmi Gorski kotar-ban (Hegyi Járás) jelentősen eltér a szomszédos hegyvidéki területektől, fő jellemzői a domborzat dinamizmusa, a bőséges vizek, valamint a sűrű erdők. Külön világot alkotnak a kvarneri szigetek, melyek részben szelídek és zöldek, részben pedig sziklásak és kopárak. Isztriától kelet felé tartva, a Kvarnerhez vezető úton elsőként az 1.400 m magas UČKA hegy fogad bennünket. Természetparkként élvez védelmet, a táj megóvottsága, valamint a gazdag növény- és állatvilága okán, mely utóbbi a földközitengeri és a kontinentális éghajlat határmezsgyéjén kialakult különleges klimatikus viszonyoknak köszönheti változatosságát. Az Učka fő látványosságai közül kiemelendők a Vrana övezet egyedülálló mészdomborzati alakzatai (1) az Učka-hegy legtetején. Egy régi torony magasodik itt (2), ahol a hegymászók hagyományosan szeretnek fényképezkedni (8). Az Učka tetejéről páratlan kilátás nyílik a közeli szigetekre (3) és a hegy lábainál elnyúló Opatijai Riviérára, amely esti felfrissülését az Učka buja erdei felől lengedező szellőnek köszönheti. Az Učka csúcsai gyakran még akkor is napfényben fürdőznek, amikor lankái alá köd ereszkedik különleges élményt nyújtó látványosság (6). Az Učkán túrázók és hegyet mászók (10) a nyár derekán is élvezhetik a túrázást a kellemes útvonalakon, melyek üdítő erdei tájakon (5), vagy a szeles hegygerincen (7) át vezetnek. Itt aztán további érdekességek várják őket, mint például barlangok sokasága (4) és kápolnák, melyek cudar idő esetén akár menedékként is szolgálnak (11). A legmerészebb látogatók a kedvező légörvények miatt szívesen startolnak az Učka csúcsairól sárkányrepülőikkel (9). A Kvarner legbecsesebb természeti kincse azért mégis csak egyetlen nemzeti parkja, a RISNJAK. A Gorski kotarban elterülő erdős hegymasszívum nevét legnépszerűbb lakójáról, a hiúzról (ris) kapta. A nemzeti park területe 64 km², s lévén a Dinaridák és az Alpok, valamint a Földközitengeri térség és Pannónia találkozásának metszéspontjában fekszik, itt kis területen a vidék majd minden erdőfajtája megtalálható, valamint számos növény- és állatfajnak is otthont ad. A természet barátai a hegyek, az erdők, a vizek és a karszt szépsége miatt látogatnak el a Risnjakra. Legtöbbjük hegymászó, akiket különösen a hegység legmagasabb csúcsa körüli terület csábít (12). A Risnjak csúcsa minden évszakban vonzó célpont: télen, amikor hó fedi (15), tavasszal, amikor a környező rétek virágba borulnak (19), nyáron, amikor felüdülést nyújt a közeli tengermellék kánikulájából és ősszel, amikor az erdők változatos színekben pompáznak (17). A nemzeti park gazdag élővilágához tartozik a védjegyeként számon tartott hiúzon kívül a barna medve (13), a nyest (14) és az alvó pele (22). A Risnjak pazar panorámájáról is híres, amely a Kvarnerói-öbölre és a szomszédos Szlovénia hegyei felé (18), egészen az Alpokig terjed. A nemzeti park határain belül ered a Kupa-folyó (20), mely itt kezdi meg 300 kilométer hosszú útját a Pannon-síkság felé. A Kupa felső folyásán gyors és áttetsző hegyifolyó, számos zuhataggal, ami miatt igen népszerű 14 16
15 17 18 21 19 20 22
23 24 a vadvízi sportot kedvelők körében. Magas szikla alatti erőteljes forrása (16) Horvátország egyik legszebbike és legnagyobbika. A helyi lakosok gyéren felbukkanó házai a Gorski kotarra jellemző egyedi építészetükkel: a téli nagy hó mennyiségek ellen védő, fából készült meredek háztetőikkel (21) tűnnek ki. A GORSKI KOTAR történelmi határőr vidéke a Risnjak Nemzeti Parkon felül lélegzetelállító szurdokairól, sistergő zuhatagairól, számos barlangjáról valamint gyors és áttetsző folyóiról ismert. A leglátogatottabb attrakció a Vražji prolaz (Ördögszoros) Skrad városka közelében, melynek neve beszédesen vall külleméről (26). A Gorski kotar legmagasabb csúcsai nem a Risnjak nemzeti park területén, hanem a Gorski kotar déli csücskében találhatók. Itt, a legmagasabb hegyi csúcs, a Bjelolasica (25) körül egy sor látványosság fogadja a látogatót: a Bijele és a Samarske (Fehér és Samari) sziklák köves erdei vadona, a hegytetőkön lévő számos régi építmény maradványai és sok más érdekesség. Noha a tengerszint feletti 1.533 méteres magasság nem tűnik soknak, telente a nagymennyiségű, hosszú ideig megmaradó hó miatt úgy érezhetjük magunkat itt, mintha csak az Alpokban lennénk. Éppen ezért vannak a Bjelolasica alatt a legjobb horvátországi sípályák (23), és itt építették meg a Horvát Olimpiai központot is. A Bjelolasica-hegység legattraktívabb részét a Bijele és a Samarskesziklák szigorúan óvott rezervátuma képezi. Kinézetre ugyan hasonlítanak, ám ez a sziklás terület erdősebb, mint Horvátország másik szigorúan védett rezervátuma, a Velebiten lévő Rožanski és Hajdučki csúcsok. A rezervátum fő látványosságai azok a különleges sziklák (27), melyek fehér szigetekként emelkednek ki az őket körülvevő erdő tengeréből. A rezervátum ismert még jó állapotú sűrű erdeiről (24), valamint számos tősgyökös növényfajtájáról, melyek gyakorta elképesztő helyeken nőnek (28). Annak ellenére, hogy nincs sem nemzeti parkja, sem természetvédelmi parkja, a Kvarner térsége számos látnivalót kínál a turisták által leginkább látogatott tengermelléki részén. A természeti kincsek gazdagságát illetőn kiemelkedik KRK, CRES, LOŠINJ, RAB és PAG, a hozzájuk tarozó kis szigetekkel, melyek mindegyike külön világ. A Kvarner s egyben az Adria két legnagyobb szigete, Krk és Cres nagyban különbözik egymástól. Krk szelíden lankás, nagyobb részt megművelt és sűrűn lakott, míg a hegyes és ritkán lakott Crest jórészt legelők és bozótosok borítják. Rabnak és Pagnak két arca is van a vadregényes és köves keleti, valamint a szelíd nyugati; míg a zöldellő Lošinj -annak dacára, hogy az Adriai északi részében helyezkedik el -szinte szubtrópusi éghajlatú sajátságos oázis. A természet Cresen a legérintetlenebb, melynek apró települései látványosságukkal és a vadregényesség varázsával (35) hatnak, míg 25 26
27 28
29 30 33 öblei, mint például a Punta Križa (37), kristálytiszta vizükkel hódítanak. Cres sziget legjelentősebb természeti ékessége és páratlan képződménye az édesvízű Vrana tó (Vransko jezero) (36). Nem kevesebb, mint 80 méter mély és mint egy 200 millió m3, a szigetlakóknak oly annyira nélkülözhetetlen vizet tároz. Éppen ezért szigorúan tilos a tó megközelítése, titokzatos szépségében csak a szigeti főútról letekintve gyönyörködhetünk. Cres jelképe a fakókeselyű, az egyik legnagyobb európai madár (34), amely a sziget meredélyes sziklákkal borított madártani rezervátum státusú partjain él. Crestől délre fekszik Lošinj, a Kvarner leglátogatottabb célpontja. Az Osoršćica-csúcs körüli hegyes vidéke azonban érintetlen (30), ezért a part nyüzsgésétől elszakadni vágyó turisták kedvelt kirándulóhelye (33). A Lošinjt övező tenger számos delfinrajáról is híres (32), amelyek itt védettséget élveznek. Lošinj környezetében helyezkedik el pár kisebb, csak gyalogosok és biciklisták által megközelíthető szép kis sziget (38). Megőrzött ősi hangulatával és jellegzetes építészetével jeleskedik Unije (31), míg Ilovik (29) a hajósok kedvelt célpontjaként ismert. 34
31 32 36 35 37 38
1
4 2 3 5 6 7 8 9
10
12 13 11 LIKA - KARLOVAC Horvátország természeti kincsekben leggazdagabb része Horvátország legritkábban lakott vidéke egyik oldaláról a Kvarner és Dalmácia parti régiói által, másik oldalról a szárazföldi Pannon-vidék által határolt területen fekszik. Ezen terület fedi le a Hegyvidéki Horvátország legnagyobb részét a Lika nevezetű történelmi határőrvidék teljes területét, a Gorski kotar kisebb részét, valamint a Velebit alatt húzódó partvidék kisebb szakaszát, Pag sziget egy részével együtt. Ide tartozik a pannóniai Horvátországhoz sorolt Karlovác városának, a szárazföld felől a tenger felé tartó fontos közlekedési csomópontnak a környéke is. Az Adriára nyíló régiók közül éppen ezért a Lika Karlovac régiója a legnagyobb. A Lika Karlovac idegenforgalmi régióhoz két megye tartozik: Lika-Senj és Karlovác. Lika-Senj a legnagyobb kiterjedésű horvát megye, s egyben a legritkábban lakott is, hiszen különlegesen sziklás hegyvidék valamint kietlen partvidék jellemzi a legkiterjedtebb horvát hegység, a Velebit alatt. Karlovác megye sem különösebben lakott, mivel hozzá tartozik a pannón Horvátország hegyekhez legközelebb eső, eredetileg is kopárabb és sziklásabb része, valamint a Hegyvidéki Horvátország egy darabkája. A Lika - Karlovac régió a karsztformációk nagy számáról és a világviszonylatban is kivételesen kiemelkedő biováltozatosságáról ismert, így nem csoda, hogy természeti kincsekben ez Horvátország leggazdagabb területe.horvátország nyolc nemzeti parkja közül kettő (a Plitvicei-tavak és Észak-Velebit) is itt van, ide tartozik a messze legkiterjed- 14 15 16 17
18 19 20 tebb horvát természetpark, a Velebit nagyobb része, a Horvátországban a természet legszigorúbb védettségét élvező szigorúan védett rezervátum (Hajdučki i Rožanski kukovi), valamint egy sor más kisebb védett terület. Összterületük meghaladja a többi megye összes védett térségének nagyságát, így ezt a régiót egész Horvátország tüdejének tartják. A helyzet állása a sziklás és meglehetősen változatos domborzat mellett történelmi okokra is visszavezethető, hiszen a háborús pusztításoknak folyamatosan kitett térség jóval gyérebben lakott, mint Horvátország más részei. A Lika-Karlovac régió önmagán belül is igen változatos. Ilyen értelemben partvidékét és Pag szigetét kopár, sziklás domborzat, s egyben ősi természeti szépség, míg Lika hegyvidékét karsztmezeinek kiterjedtsége, valamint a táj monumentalitása és vadregényesége jellemzi. A Karlováci térségének főbb jegyei: a bőséges vízek (Kupa, Korana, Dobra és Mrežnica négy folyója) valamint a déli rész erdős és szikár hegyeinek és az észak felöli szelíd pannon síkságok kontrasztja. Éppenséggel Lika és a Karlováci vidék találkozásánál található eme régió legbecsesebb ékköve a PLITVICEI-TAVAK (1), a legismertebb horvát nemzeti park, és az összesen hét UNESCO világörökségi státust élvező horvátországi helyszín közül az egyetlen természeti lokáció. A világon egyedülálló Park fő látványossága az a 16 kisebb tó, melyeket az ún. szedrából. (porózus mészkő) keletkezett gátak, azaz vízesések kötnek öszsze. A nemzeti park magában foglalja a Korana-folyó forrás vidékét is, melyet sűrű bükkösök, fenyvesek és borókások vesznek körül. A parkot több barlang, forrás és virágos rét is szépíti, az itt élő számos megóvott állatfajta közül kiemelendő a barnamedve. A park népszerűségéhez hozzájárulnak a különleges járművek: a látogatók szállítását szolgáló panoráma kisvonatok(13) és a némán sikló elektromos kishajók (5). Nehéz lenne megmondani, hogy mikor a legszebb a park: tavasszal, amikor mezőin és zöldellő erdeiben nyílnak a virágok (3), vagy amikor a színpompás ősz visszatükröződik (2) a tavakban (7), avagy amikor a jégbezárt zuhatagok és a környező fák téli álmukat alusszák a behavazott tájban (6). A kiépített gyalogosösvény hálózatnak köszönhetően a park látogatói könnyedén megközelíthetik a számos zuhatagot (8), a sziklákkal szegélyezett partokat a tavaknál (4), melyek élénk zöld színükkel csak úgy vonzzák az érdeklődő turisták tekintetét (9). A Plitvicei-tavak az erdős, szelíd völgyecskékben bővelkedő Felső-Tavakból, és a kopár, sziklás szurdokban elhelyezkedő Alsó-Tavakból áll. Legmagasabban fekvő tava 637 méteren van, míg a legalacsonyabb a Sastavci-zuhatag alapzata, amely alól a Korana-folyó forrása is ered (10), a tengerszint feletti 503 m magasságon fekszik. A közbülső 134 méteren számtalan kisebb-nagyobb zuhatag ömlik alá, melyek formájukban és magasságukban folyamatosan változnak. A vízeséseket gerendajárdákon (11, 12) lehet megközelíteni, melyek, azon felül, hogy kellemesek a szemnek, a Plitvicei-tavak teremtőjét, az ember lépteire érzékeny szedrát is őrzik. A szedra üreges, porózus mészkőfajta, amelyet a karsztvidéki vizek a különböző mikroorganizmusok, mohák és algák révén oldanak ki a mészkőből. A Plitvice tavai közül a legmagasabban fekvő Prošćanski-tóhoz már alig hallatszik fel a vízesések zúgása, és mivel távol esik a főbb gyalogos útvonalaktól, természeti környezete teljesen eredeti állapotában maradt fenn (14). A kifejezetten zöld tájba ágyazódott Prošćanski tóval ellentétben a szurdokos Alsó-Tavak vidékét fehér mészkősziklák jellemzik (15). A valódi szépség inspiráló élvezetén felül minden nemzeti park feladata az alapvető természeti értékek megismertetése. Ezt a célt szolgálják az eligazító táblák, és a brosúrák so-
21 22 23 24 25 26 27
31 32 28 29 30
kasága a Park létesítményeiben, melyek a vidékre jellemző természetes anyagokból épültek. Ezek az építőanyagok leggyakrabban a fa (16), és részben a kő, mint például a park igazgatósági épületének esetében (17). A Lika-Karlovác régió másik természeti ékköve a lenyűgöző VELEBIT, a legnagyobb és természeti látványosságokban leggazdagabb horvát hegy. Természetparki státust élvez és mint egy 2.000 km2 összterületével Horvátország messze legnagyobb kiterjedésű egybefüggő védett övezete. A természetparkon belül számos kisebb védett övezet - köztük a területileg a Lika-Karlovác régióhoz tartozó Észak-Velebit és a Dalmáciához tartozó Paklenica található. Ebben a hegységben egy sor olyan természeti érték van, amely a legféltettebb horvát kincsek közé tartozik. Ezért a hegyvonulat 150 kilométeres teljes hosszában az UNESCO Világ Bioszféra Rezervátuma, egyelőre az egyetlen Horvátországban. A Velebit a legfontosabb horvát hegység mind a növény- és állatvilágának gazdagságát, mind a fajták összmennyiségét, valamint az endemikus fajták számát tekintve. A Velebitnek két arca van: a partvidék felőli kopár kőrengeteg (18), és a végelláthatatlan erdei a szárazföld felöl (22, 24). A Velebit megszámlálhatatlan szépségei közül is kiemelkednek a változatos domborzati karsztképződmények, mint például a Stapin bizarr alakzata, ez a mint egy száz méter magas, gömbölyded kőobeliszk (19). Van itt még számos mély szakadék és barlang, vadregényes szurdok, gyorsfolyású folyó, valamint a vadregényes és zabolátlan természet egyéb páratlan és néha félelmetes látképe. A Velebiten egy sor természeti látványosság található a két nemzeti park területén kívül is. Ezek közül kiemelkedik például a hegyvonulat központi része Baške Oštarije falucska körül. A festői település a hegység hágóján, az impozáns Kiza hegytaraja (21) alatt helyezkedik el, melynek lábához egy képeslapra illő régi kaptatón lehet feljutni (23). Baške Oštarijében található a hegység gyér számú szállodáinak egyike (26), amely kényelme és meghittsége okán remek kiindulóállomás a különböző túrákhoz. Egy velebiti kiruccanás legalkalmasabb időszakai a késő tavasz, a koranyár és a kora ősz, amikor tágas mezeit (27, 31) és kopár szikláit (32) nem égeti a perzselő napsugár. Ugyan a Velebit télen is csábit, de szelektől korbácsolt behavazott lankáin csak a legtapasztaltabb hegymászóknak javasolt a járás (25). A természet szerelmeseit a Velebitre a gazdag növény- és állatvilág (29,30), valamint a vidéki építészet a ritka hegyi falvakban és településeken fennmaradt érdekes építményei (28) is vonzzák. Az egyedülálló tájak, valamint az állat- és növényvilág gazdagságát illetően a Velebit legértékesebb része az ÉSZAK-VELEBIT nemzeti park területét foglalja magában. Területe alig 109 km2 -et tesz ki a hegység legészakibb, csúcsos övezetében. Egy sor kivételes látványosság van itt: a Hajdučki és Rožanski kukovi sziklák karsztalakzatai, botanikus kert, valamint a mély Lukina jama-barlang. A horvát hegymászók éppen ezért tartják ezt a területet a horvát hegységek ékkövének. A Rožanski és Hajdučki kukovi (kuk-szikla), a különböző bizarr formájú, akár a 200 m magasságot is elérő sziklacsúcsok a nemzeti park szívében találhatók. Ez az egyedülálló sziklás táj szigorúan védett természeti rezervátum, amely a horvátországi természetvédelem legmagasabb foka. A Hajdučki kukovi közepén, 1.475 méteres mélységen helyezkedik el a Lukina jama. Bejárata mindössze 83 méterrel van a tengerszint felett, így 1.392 méteres összmélységével a világ nyolcadik legmélyebb barlangja. A környező zordon hegyvidéki kőrengeteg ellenére a Rožanski kukon keresztül mesteri módon építettek gyalogutat a huszadik század harmincas éveiben, melyet megalkotója és egyben a Velebit szerelmese, Ante Premužić mérnök után 37 36 33 4 38 34 39