A Nagykőrösi Református Egyházközség Karácsonyi Hírlevele

A Nagykőrösi Református Egyházközség Karácsonyi Hírlevele XV. évfolyam, VII. szám; 2012.12.24. Áldott Karácsonyt! És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. Lukács evangéliuma 2. rész 1. vers Kedves Testvérek! Azt hiszem, mindannyian úgy vagyunk vele, hogyha elindulunk azon a belső idő-gépen, amit emlékezetnek nevezünk, és emlékezetünk elénk hoz egy-egy alkalmat, mozzanatot, eseményt az életünkből, ezekhez a mozzanatokhoz és eseményekhez talányos módon többnyire hozzá tudjuk rendelni az időt is, amikor ez megtörtént velünk. Talán nem emlékezünk pontosan a napra és az órára azzal a megközelíthetőséggel, ahogy ezt itt Lukács evangélistánál halljuk: azokban a napokban, abban az időben, amikor gyermek voltam, amikor fiatal voltam, amikor a katonaidőmet töltöttem, amikor az egyetemen a tanulmányaimat végeztem, amikor házasodtam, amikor a gyerekem született. Valamilyen időre azonban emlékezünk, mert az események, az életünket meghatározó történések időhöz is kötve vannak - idővel és térrel együtt születünk és gondolkozunk. Azt pedig hálával tudjuk elmondani, hogy az ünnepeinknek egészen különös emlékeztető ereje van az életünkben. Nemcsak annyi történik, hogy évről-évre rutinosan ismétlődik a Karácsony, a Húsvét, a Pünkösd, egy születésnap, névnap, családi évforduló, kiemelkedő esemény, nemzeti ünnep, s már túl is vagyunk rajta, hogy aztán a következő évben, közeledvén újra felidéződjön bennünk valami a régi napokból, a régi emlékekből. Ennél sokkal több történik. Az ünnepeknek és különösen a szent ünnepeknek, így a Karácsonynak is megjobbító és megszentelő hatalma van az életünkben. Átéljük, hogy változnunk kell, meg kell változnunk, másmilyenné kell lennünk. Bár a régmúltból is visszaköszönnek az ünnepnek, s így a Karácsonynak is az egykori nagyszerűségei, a mostani Karácsonyban is érezzük, hogy az ünnep ereje, az ünnep szentsége valamit tesz az életünkben, valamerre sodor bennünket. Ez pedig a megjobbulásnak és a megszentelésnek az iránya: érezzük, változnunk kell. Ilyesmire utal Lukács evangélista megjegyzése is, az a három-négy szó, amit felolvastam És lőn vagy mai magyar nyelven: és az történt azokban a napokban. Jelenthet ez a kifejezés (azokban a napokban) a maga egyszerű módján történelmi utalást is. Az evangélista elbeszéli Jézus születését, az első Karácsonyt, és annak rendje-módja szerint mindjárt elhelyezi

2012.12.24. 2 az időben a késői olvasót, a következő nemzedékeket, és azt mondja: azokban a napokban, amikor ez meg ez történt. Valóban lehet a régmúlt dolgait így átélni és kifejezni: azokban a napokban, mi is így szoktunk megemlékezni egykor volt dolgokról. Akkor-amikor történt ez és ez, akkor, amikor ahogy az előbb idéztem gyermek voltam, akkor, amikor katona voltam, amikor vizsgára készültem, amikor a gyermekünk született elbeszélünk, elmesélünk valamit és meghatározzuk az idejét. Így is lehet Jézus életére, születésére, a karácsonyra tekinteni. Akkor.., valamikor. Nem is tudjuk igazán pontosan, mikor, úgy nagyjából kétezer évvel ezelőtt Júdeában, Betlehemben született valaki, aki természetesen nekünk nagyon fontos, hiszen személyisége, sorsa, tanítása tovább él nemzedékeken keresztül, s gyűrűzik, ahogyan gyűrűzik a víz, amikor követ vetnek a tóba s a hullámgyűrűk mindezidáig, a mi időnkig is hozzánk is elérkeztek emlékezünk. Ha így állunk a dolgokhoz, akkor az ünnepeink emlékünnepek. Ne becsüljük le azokat, akik a karácsonyt így ünneplik. Ennek is nagy jelentősége van, ez is fontos, hiszen talán ez az első lépés, amely nyomán el lehet indulni az ünnep lényege felé. Természetesen, hogyha ez csak apropó, alkalom arra, hogy ünnepeljünk, ám igazából véve nem az egykor volt eseményt ünnepeljük, hanem azt ünnepeljük, ahogyan most mi vagyunk, vagy azt ünnepeljük, hogy végre nem kell dolgozni, netalán azt ünnepeljük, hogy egyesülhet a család, akkor rossz irányban indultunk el. Azt tehát mindenképpen le kell cövekelnünk, meg kell állapítanunk, hogy fontos ez a megjegyzés: akkor ez és ez történt, vagyis egy valóságos történeti eseményről van szó. Ezt erősíti meg, amit Lukács evangélista mond, és történt azokban a napokban, hogy Augusztus császártól parancsolat adatott ki. Ebben a pillanatban már nemcsak visszamegyünk a régmúltba, hanem egy egészen konkrét történelmi eseményt látunk magunk előtt. Méh mindig gondolhatunk arra, hogy Lukács evangélista semmi egyebet nem mond, mint azt, hogy akkoriban történt mindez, amikor Augustus császár kiadta a népszámlálási parancsot. Vagyis a karácsony történetére való emlékezés hozzáköt bennünket egy történelmi időhöz, egy történelmi alakhoz, Augustus császárhoz, s egy általa indított történelmi eseményhez. Ez még távolabb visz bennünket, még jobban belevisz bennünket a múltba, ugyanakkor azonban ezzel még inkább múlttá teszi azt, amiről szól. Egy római császárhoz, Augustushoz van kötve az esemény. Így aztán abból, ami akkor történt, kiemelkedik számunkra is egy mozzanat, karácsonynak valami jelentősebb eseménye, de Lukács csak enynyit akar itt mondani - vélhetnénk hogy akkor, amikor a császár kiadta a parancsolatot, vagy amikor útnak kellett indulni, vagy amikor József és Mára engedelmeskedve a hatóságok utasításának Názáretből elment Betlehembe a népszámlálás miatt, akkor. De azt hiszem, kedves testvérek, hogy nem erre utal az evangélista. Ugyanis a hatodik versben azt olvassuk és lőn, hogy amikor ott voltak beteltek az ő szülésének napjai. Azok a napok Mária szülésének a napjai, azok a napok Jézus születésének a napjai! Akkor teltek be szülésének a napjai, amikor a császári parancs nyomán Názáretből Betlehembe kellett menni, mikor Betlehemben nem volt hely a fogadóháznál, mikor kiszorultak az istállóba, mikor a világ peremére kerültek, akkor teltek be az ő szülésének a napjai! Vagyis, amikor Lukács evangélista elkezdi Jézus születésének a történetét, és így kezdi történt azokban a napokban, akkor azok a napok Jézus születésének napjait jelentik. Azok a napok Jézus napjai. Ezért a karácsony, s ezt nyugodtan kimondhatjuk, elsősorban nem az ünneplés ideje (bár az

3 XV. évfolyam 8. szám is!), nem a megnyugvás ideje, az nem a családok egyesülésének az ideje (bár az is!), nem a nagy bevásárlások ideje (bizonnyal az is), karácsony és karácsony napjai: Jézus napjai, az Ő születésének napjai. Azért is kell még külön szólnunk erről a különös megjegyzésről (történt azokban a napokban most már tudjuk, hogy azok a napok Jézus napjai), mert az Ószövetséget lapozva újra és újra találkozunk ezzel a kifejezéssel: ama napokban, azon a napon. Ha végigolvassuk az Ószövetséget egy szómutató tárral, azt vesszük észre, hogy ez a kifejezés uralja az időre vonatkozó kifejezéseket. Az Ószövetség természetesen sokszor beszél napokról, napok számáról, időkről, de amikor a prófétás könyvekhez jutunk, újra, meg újra előjönnek ezek a kifejezések: ama napon, azokban a napokban. A próféták itt előre utalnak a jövőbe, jövendölnek. Isten azért adott nekik üzenetet, azért hatalmazta fel őket Szent Lelke által, hogy mintegy előre tekintve egy eljövendő időről, a szabadulás idejéről, a megváltás idejéről jövendöljenek a reménység népének, a reménykedőnek, a szabadulást váróknak, a nyomorúságban, bajban levőknek. Isten ígéretei azok, amelyek azokban a napokban beteljesednek. Prófétai kifejezést hallunk hát: azokban a napokban, ama napokban, ezek a szavak az ígéreteket és a beteljesedést hordozzák. Vagyis amikor Lukács evangélista azt mondja és lőn azokban a napokban, ama napon, tudatosan hozzákapcsolja mondandóját, elbeszélését a prófétai ígéretekhez. Nemcsak úgy, véletlenül esett ez meg. Természetesen mondhatnánk, hogy úgy is! Lukács leírja az evangéliuma elején, hogy ő szorgosan utána nyomozott mindennek, merthogy sokan és sokféleképpen kezdték már Jézus történetét elbeszélni. Mint egy nyomozóriporter ő is kiszállt, Názáretbe, környékére, Galileába, Jeruzsálembe, megkérdezte a még élő szemtanúkat, összegyűjtötte az eseményeket és öszszeállította az evangéliumát. Ezért aztán mondhatnánk, hogy pontos és precíz ember lévén, megjelöli a dátumot: mikor született Jézus. Azokban a napokban, amikor Augustus császártól parancsolat adaték ki, akkor teltek be Mária szülésének a napjai, akkor született Jézus. Most már mindenki tudhatja. Azonban meggyőződésem, hogy az evangélista tudatosan köti, mert kötnie is kell, Jézus születésének az időpontját ehhez a régi, régi prófétai kifejezéshez. Ama napokban majd ad az Úr szabadítót, ama napokban majd szűz szül fiat, ama napokban majd eljön Immánuel, ama napokban majd egy gyermek adatik tinéktek, akinek a vállán uralom lesz, aki neveztetik Békesség Fejedelmének, hatalmas Istennek, Tanácsosnak, ama napokban majd eljön az Úr szenvedő szolgája. Újra, meg újra ezt olvassuk a prófétáknál. S Lukács evangélista ily módon Jézus születését hozzáköti a prófétai ígéretekhez. Mert ez így is van. Üdvözítő idő az, amiről a próféták beszélnek, és üdvözítő idő az, amiről most az evangélista beszél. És ily módon egyszerre csak minden megváltozik, már nem egy történeti beszámolót hallunk, nem pusztán arról van szó, hogy egy alapos, tudós ember utánajár a dolgoknak, majd időben és térben is behatárolja, hol született meg Jézus, hanem egyszerre csak hozzánk is köti. Hiszen a prófétai üdvígéretek hozzánk szólnak, ránk vonatkoznak. A próféták rólunk beszélnek, hozzánk beszélnek, náluk a mi sorsunkról, a mi életünkről van szó. Azok, akik a halál árnyéka földjében járnak, látnak nagy világosságot, mondja a próféta. És ezek az azok mi vagyunk. Azok, akik összeroskadnak saját nyomorúságuk, bűneik terhe alatt, megváltót és szabadítót kapnak. És mi vagyunk azok, akik mármár összeroskadunk. Saját életünk, saját nyomorúságunk, saját bűneink terhe alatt. Azok, akik fogságban vannak, szabadítót kapnak, és Isten felnyitja az életüket. Mi vagyunk azok, akik bele vagyunk zárva mindenféle nyomorúságokba, lehetetlenségekbe, örömtelenségekbe, keserűségekbe, és a hozzánk érkező Krisztus szabadít meg minket.

2012.12.24. 4 Van Lukács evangéliumában egy döntő mozzanat, ami a múltat, az egykor voltat, karácsonyt, amire emlékezünk, abszolút értelemben jelen idejűvé teszi. Amikor a feltámadott Jézus csatlakozik az emmausi tanítványokhoz, akik hazafelé tartanak, megkérdezi tőlük, miért vannak szomorú ábrázattal. Azok ránéznek, de nem ismerik meg, s azt mondják: csak te vagy-e jövevény, és csak te nem tudod mi lett ezekben a napokban? Úgy tűnik, itt is csak időmeghatározásról van szó. Ha azt mondjuk, hogy azokban a napokban, akkor a távolba utalunk, réges-régen, kétezer évvel ezelőtt Réges-régen, gyerekkoromban, mikor én voltam az angyal a karácsonyi műsorban, jaj de szép is volt. Ezekben a napokban ez viszont mit jelent? Azt, ami most volt. Tegnap, tegnapelőtt, ma. De amikor az emmausi tanítványok elkezdték felmondani a Feltámadottnak azt, amit Ővele kapcsolatban átéltek, feltárul Jézus egész élete. Hatalmas volt beszédben, igazságban és szentségben, s azt hittük, Ő hozza nekünk a megváltást, mindazáltal harmadnapja, hogy ezek lettek. S ekkor Jézus kezd a tanítványokhoz szólni, s elkezdi a prófétákkal. A prófétákkal, akiknél mint tudjuk, hallottuk ez az alapvető szófordulat: azokban a napokban. De ez ott a jövendőre utal, ami Benne beteljesedik. Azok a napok, az az idő, a régmúlt, vagy éppen a távoli jövő a Feltámadottban jelen idejűvé válik. Ezekben a napokban: itt és most. Neked is. Kedves testvérek, az ünnepnek az a szentsége, az az ereje, az az erő, amit átélünk nem magunktól, nem a megrendezéstől, hanem az ünnep valóságából való, ez arra késztet bennünket arra, hogy változzunk meg, legyünk másmilyenekké. Ebbe az irányba visz bennünket az ünnep. Hogy az, ami egykor volt, amit hittel hiszünk, az most jelenvaló legyen. Legyen jelenvaló az, amit egykor megígértek a próféták és egykor beteljesedett, Augusztus császár napjaiban, Betlehemben, Mária szülésének idején, kétezer évvel ezelőtt. Legyen jelenvalóvá a hit is, legyen a miénk is. Mert ahogyan mondottuk, a prófétai beszéd, Isten ígéretei hozzánk kötik Jézust, a Szabadítót, a Messiást. És ez az időbeli belátás, az időnek ez a közeljövetele, bennünk való beteljesedése újra hozzánk köti Őt. Hiszen rólunk van szó. Karácsony, Nagypéntek, Húsvét és Pünkösd nem valamiféle mennyei tranzakció, amely valahol az isteni szférákban zajlott és esetleg mi erről tudomást szerzünk, mint valami rendkívül fontos és meghatározó eseményről. Isten Egyszülött Fia testet öltött, emberré lett, közöttünk él, hozzánk hasonló volt, kivéve a bűnt, értünk és helyettünk meghalt, feltámadott. Isten szeretetét hozta el számunkra, azt tette kézzelfoghatóvá. Az emmausi tanítványoknak az a kifejezése, hogy ezekben a napokban, már véglegesen és teljesen hozzánk köti Jézust. Így lesz, kedves testvérek, a próféták jövőbe tekintő, és mégis egykori, távoli ideje, aztán a karácsonynak egykori, kétezer évvel ezelőtti ideje a mi időnkké. Azt kívánom mindannyitoknak ezen a karácsonyi ünnepen, a boldog elcsendesedésben, az ünnep jó ízének, szentségének megtapasztalása közben, hogy az egykori akkor volt legyen jelen idő. Az az idő, azok a napok legyenek a számotokra ezekké a napokká. Augustus napjai, pásztorok napjai, napkeleti bölcsek napjai legyenek a ti napjaitok. Közöttünk jár Jézus. Ideje legyen a ti időtök. Így válhat teljessé, így érkezik el igazi céljához az ünnep. Az ünnepben azt érezzük: változnunk kell. Igen, ha változunk, megváltozik az időszemléletünk is. Ha változunk, megváltozik minden, amit észlelünk, és minden, ami bennünk van. Adja meg Isten Szentlelke, hogy átéljük ezt az Ő erejében, dicsőségében. Az, aki akkor megszületett, értünk született, az, aki egykor itt járt közöttünk, most is itt van Lelke által, megújít, megelevenít, szent életre, örök boldogságra hív. Ámen.

5 XV. évfolyam 8. szám Minden héten: Vasárnap: Istentiszteletek: 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.] 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem] 10.00 Templom 10.00 Kocsér 18.00 Istentisztelet [Templom] Hétfő: 7.30 Középiskolai hétkezdő áhítat [Templom] 8.00 Általános iskolai hétkezdő áhítat [Templom] Szerda: 15.30 Idősek otthona [Ady E. u. 16.] 19.00 Bibliaóra [Széchenyi tér 4.] 19.00 Istentisztelet [Kórház] Csütörtök: 9.30 KincsŐ Baba-Mama Kör [Kálvin t.] 17.30 Gyülekezeti bibliaóra [Kálvin terem] 19.00 Énekkar [Kálvin terem] Minden második héten: Vasárnap (páratlan hét) 14.30 Nyársapát [Szarka kúria] Kedd (páratlan hét): 10.00 Idősek otthona [Arany J. u. 35.] Szerda (páros hét): 10.00 Gyülekezeti bibliaóra [Hunyadi u.31.] Péntek : 17.30 Női bibliaóra [Kálvin terem] Minden hónap utolsó péntek: 13.00 Általános iskolai hónapzáró istentisztelet [Templom] 13.30 Középiskolai hónapzáró istentisztelet Rendhagyó alkalmaink: December 25. Karácsony I. napja 9.00 Úrvacsorás Istentisztelet (Hunyadi utca) 10.00 Gyermek Istentisztelet (Kálvin terem) 10.00 Úrvacsorás Istentisztelet (Templom) 10.00 Úrvacsorás Istentisztelet (Kocsér) 14:30 Úrvacsorás Istentisztelet (Nyársapát) 17.00 Esti Istentisztelet (Templom) December 26. Karácsony II. napja 10:00 Úrvacsorás Istentisztelet (Templom) December 31. Hétfő 17:00 Óévi Istentisztelet (Templom) Január 1. Kedd 10:00 Újévi Istentisztelet Anyakönyvi hírek Megkereszteltük: Sánta Lilla, Sánta Zoltán és Csengődi Benita leányát, Selymes Georgina, Selymes Béla és Róka Margit Bernadett Leányát, Várkonyi Zsanett, Várkonyi János és Tribol Andrea leányát. Elhunyt: Özv. Antal Dezsőné (Nyíkos Etelka) élt 86 évet, Kossuth Lajos út 42. ifj. Patik Ferenc (Patik Ferenc és Varga Gizella fia) élt 63 évet, Dunaalmás Jókai út 16. Zöldi Ferenc (Marosi Gizella Etelka férje) élt 85 évet, Batthyány utca 12. Özv. Szebellédi Józsefné (Balog Ilona) élt 81 évet, Bárány út 11/b. Sasi István ifj. (Rácz Zsuzsanna férje) élt 42 évet, Fény út 9. Nánai-Szűcs Ambrus (Nánai-Szűcs Ambrus és Tóth Julianna fia) élt 81 évet, Tázerdő-dűllő 74. Simon György (P Nagy Mária Eszter özvegye) élt 78 évet, Háromszék út 9. Csete Gizella (Csete Albert és Kustár Erzsébet leánya) élt 70 évet, Kecskeméti út 74. Özv. Csípő Dénesné (Gulyás Julianna) élt 96 évet, Kecskeméti út 7/a. Kovács Eszter (Kovács Antal és Német Judit) élt 88 évet, Csiga utca 2.

2012.12.24. 6 Adományok érkeztek: Isten dicsőségére: 154.450,- Ft. Templom belső felújítására: 276.000,- Ft., Úrvacsorai jegyekre: 3.000,- Ft., Diakóniai munkára: 7.500,- Ft., Gyülekezeti házra: 60.000,- Ft., Gyerekek Karácsonyára: 210.500, - Ft., Idősek Karácsonyára: 27.300, - Ft., Soli Deo Gloria cipődoboz adomány: 5.000, - Ft., Soli Deo Gloria Alapítvány számlájára: 5.000,- forint érkezett. Október 26. és december 16. között az istentiszteletek perselypénze: 326.740,- Ft. Isten áldja meg a jószívű adakozókat! Iskolánk hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: November 9-én rendezték meg Tiszakécskén a IX. Országos Kézműves, Meseíró és Mesemondó Versenyt. A mesemondók között Fakan Lilien arany, Dobos Luca (3.c) és Tarczali Réka (4.c) ezüst minősítést kapott. A kézművesek alsós csapata ezüst, a felsős csapat arany minősítésben részesült. A csapatok tagjai: Godó Zsófia (4.b), Németh Sára (4.b), Petrezselyem Panna (4.b), Borbély Veronika (5.a), Verebes Terézia (5.a) és Mikó Julianna, (5.c). Helyezést elért meseíróink Farkas Ferenc (3.b), Nagy Márton (6.a), Godó Zsófia (4.b) Fülöp Zsófia (5.c), Balog Krisztián. A helyezéseink alapján elnyertük a legeredményesebb iskola címet. Köszönhetjük ezt a gyerekeknek és felkészítő tanáraiknak. A felkészítésben részt vett Hegedűs Mihályné, Szalayné Csabai Mária, Megyesi Erika, Bársonyné Németh Anikó, Papné Csontos Ilona, T. Nagyné Szűcs Mónika, Matuskáné Karsay Mariann, Tóthné Patonai Csilla, Dr.Técsi Szilvia. A városi Számkirály matematika versenyen a 8.b osztály csapata második helyezést ért el. A csapat tagjai Góczon Tamás, Erdei Krisztián és Winkler Luca. Tőzsér Márta készítette fel őket. A Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium angol nyelvi versenyén Técsi Szilvia tanárnő két tanítványa a második fordulóba jutott: Surin Simon (8.a) és Szabó Dorottya(8.b). A Karácsony Sándor Országos Zsoltáréneklő Versenyen Nagy Dávid (5.c) és Nagy Lili (6.b) ezüst, Lakatos Fanni (7.a) pedig arany minősítést nyert. A zsoltárokat F. Hegedűs Zoltánné tanította meg a gyerekeknek. A nyársapáti kistérségi szavalóversenyen Kósa Viola (3.b) különdíjat, Czira Tímea (5.a), Török Márta tanítványa pedig harmadik helyezést kapott. A kunhegyesi szavalóversenyen Horváthné Kállai Éva tanítványa, Bíró Emese Csenge 2. osztályos tanuló 2. helyezett lett. A Ki a legökosabb? környezetvédelmi vetélkedő döntőjében Góczon Tamás második, Erdei Krisztián ötödik helyezést ért el. Felkészítőjük Tőzsér Márta. Tóthné Patonai Csilla szövegértő és helyesírási verseny iskolai fordulójáról sikerrel küldhetett tovább a döntőbe felsőtagozatos diákokat, Técsi Szilvia pedig angol nyelvet tanuló növendékeit indította el a többszintű Jane Heaning Verseny megmérettetésein. Az iskola könyvtárában ebben a félévben a Harc az idővel és a Szivárványhíd műveltségi vetélkedő fordulóin vesz részt az 5. c osztály két csapata Mikó Péterné vezetésével. November 7-én és nyolcadikán osztályaink egy utazó ásványkiállítást tekinthettek meg a Kálvin Teremben. November 8-án a második osztályos napközisek élő libával találkozhattak Márton-nap alkalmából. 9-én, 14-én, 20-án és 27-én

7 XV. évfolyam 8. szám a 4.b osztály múzeumpedagógiai fogalkozáson vett részt osztályfőnökük, Bársonyné Németh Anikó vezetésével. 15-én a tornateremben a Csörömpölők zenekar szórakoztatta alsó tagozatosainkat. 16-án a 3.b osztály a Közlekedési Múzeumban járt Tormáné Zöldi Szilviával. 17-én a Tropoicariumot tekintette meg a 4.a, Simonné Varga Ágnes osztálya. 9-én a Mint a pinty zenekar látogatott el hozzánk. 19-én a Mekk Mester c. előadást tekintették meg alsósaink a művelődési központban. 21-én színházban járt a 4.a és az 1.a. A második évfolyamon nagy sikerrel zajlott a bábkészítő verseny. A legszebb bábok iskolánk főépületében megtekinthetők. A 3.c osztályosok advent közeledtével segítettek feldíszíteni a Tesco karácsonyfáját és az ottani pékműhelyt is megtekintették Szalayné Csabai Mária vezetésével. December 3-án, az első adventi gyertyagyújtás alkalmával Megyesi Erika osztálya, a 4.c adott szép műsort. Ezen a napon 16.00-17.00-ig fogadóórát tartottunk. A hónap első hetében több osztály rendezett Mikulás-délutánt, egymást is megajándékozták a gyerekek. December 6-án Nagy Andrea tanárnő a 3. c osztály németül tanuló tagjait elvitte a fővárosi Goethe Intézetbe. 10-én a második adventi gyertya lobbant lángra a reggeli áhítaton. Az alkalmat a második évfolyam műsora tette még ünnepélyesebbé Csécsy Lászlóné rendezésében. Ezúton köszönjük Szabó Katalin nagytiszteletű asszonynak a számunkra tartott áhítatok meghitt, lélekemelő óráit. December 10-én megtörtént iskolánk éves felülvizsgálata. A napot munkaértekezlettel zártuk. 14-én az 5.b és 5.c osztály Budapestre kirándult. A Szépművészeti Múzeumban és a karácsonyi vásáron jártak Dr. Técsi Szilvia és Torma Szilvia kíséretében. Ugyanezen a napon a 7.a karácsonyi ünnepséget tartott. 16-án a városi adventi gyertyagyújtó ünnepségen iskolánk énekkara szerepelt F. Hegedűsné Particska Ágota vezényletével. Verset mondott Bíró Emese Csenge 2.b osztályos tanulónk. 17-én a harmadik adventi gyertya iskolánkban is lángra gyúlt, miután meghallgattuk az Adventi Vers- és Meseíró Verseny tizenkét pályamunkájából néhányat. A többi alkotás is nagyon jól sikerült, könyvtárunk faliújságján olvashatók. Az adventi időszakban harmadikos és negyedikes osztályaink műsoraikkal végigjárták a város összes óvodáját. November és december hónapban is nagy látogatottságnak örvendtek suliváró foglalkozásaink, a következő alkalomra január 7-én kerül sor. Iskolánk részt vett az SDG cipős doboz akcióban. Ezúton köszönjük a szülőknek a szegényebb sorsú családoknak szánt ajándékokat. Az adventi időszakban iskolánk könyvtárában ajándékokat készítettek a gyerekek az adventi vásárra, karácsonyváró könyvtári órákon vettek részt, a könyvtárostanár szervezésében az 5.c és a 2.b osztály ellátogatott a városi gyermekkönyvtár foglalkozásaira is. Karácsony közeledtével több alsós osztály kedves adventi műsorát tekintették meg a hozzátartozók. A másodikos napköziben Papné Csontos Ilona vezetésével felelevenítették a gyerekek a decemberi népszokásokat: lucázás, kántálás, betlehemezés. Iskolánk két színjátszó szakköre és mazsorett csoportja december 20-án délelőtt és délután nagyszabású karácsonyi műsort adott elő a a művelődési központ dísztermében. A modern elemekkel kiegészített betlehemes játékot háromszor játszották el. A műsort megtekinthették városunk óvodásai, meghívott vendégeink, iskolánk tanulóifjúsága, a kedves szülők és gyülekezetünk tagjai. Köszönet illeti iskolánk minden dolgozóját és a szereplő gyermekeket, hogy együttes erőfeszítéssel segítették a darab színrevitelét. Külön köszönet illeti a színjátszó szakkörök, a mazsorett csoport és az énekkar vezetőjét: Szabóné Istári Juditot, Tóthné Patonai Csillát, Villám Eleonórát és F. Hegedűsné Particska Ágotát, valamint a színjátékban szerepet vállaló szülőpárt, Sánta Pétert és Kovács Klárát. Külön köszönjük Csapó Irmának és csapatának a gyönyörű díszleteket, és nem utolsó sorban köszönjük a művelődési központ vezetőinek, alkalmazottainak a sok segítséget és támogatást. Áldott karácsonyt és békés, boldog újesztendőt kívánunk szeretettel minden tanítványunk családjának, lelkipásztorainknak, gyülekezetünk tagjainak.

2012.12.24. 8 GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÉPZŐ ISKOLA: November 24-én szombaton került sor az iskola szalagavató ünnepélyre. A szalagokat a végzős osztályfőnökök tűzték fel, majd ezután került sor a táncokra:palotást,bécsi keringőt,csárdást és angol keringőt táncoltak a diákjaink. Nagyon szép és ünnepi esemény volt. November 29-én SDG iskolai hittanversenyt rendeztünk,amelyen 17 csapat vett részt. I.hely: 9.a, II.hely: 11.c, III.hely: 10.b. December első hetében Nyílt napokat szerveztünk iskolánkban az általános iskolás tanulóknak és szüleiknek, melyen nagy számban vettek részt. December 10-én tanári bibliaórát tartottunk, ahol Riczuné Kiss Georgina Orsolya szolgált közöttünk. December 17-én értekezletet tartottunk, megbeszéltük az előttünk álló feladatokat,majd utána fogadóórán fogadtuk a szülőket. December 21-én a kilencedik évfolyamosok karácsonyi műsort adtak az iskola diákságának és a tanári karnak. Áldott karácsonyi ünnepeket! Gyerekszáj Iskolások, óvodások gondolataiból Csillag Éjjel csillag, Nappal fénnyel, Tűzláng lobban, Téli éjjel. Éjfél tájban, Csillag hozott fényes. Mert akkor, Születtél meg te kis édes. Decemberben jöttél meg, Szeretettel vártunk. Nevedet azóta is, Imádságunkba zártunk. Azóta is újra jő, Szent Jézus a megváltó, Óvó és szerető, mindig megbocsátó. Szereti a gyerekeket, És a kedves felnőtteket! Tanít minket imádkozni, Szeretni és jónak lenni! Sötét éjjel, Holdas fénnyel, Tűzláng aludt, Újabb éjjel. György-Nagy Zsuzsa 3.c

9 XV. évfolyam 8. szám Gyülekezetünk hírei Adventi evangelizáció Advent első három vasárnapjának estéin a gyülekezetünkben már-már hagyománnyá váló adventi evangélizációs sorozaton lehettünk együtt a Kálvin teremben. Ebben az évben az Igét Dr. Nagy István nagytiszteletű úr, mindannyiunk Pista bácsija hirdette közöttünk, aki nemcsak áldott és igei gondolatokat, hanem egy hűséggel végigszolgált élet tapasztalatait is elhozta közénk a sok-sok elhangzott gyakorlati példán keresztül. A három estén azt a nagyon fontos témát jártuk körül, hogy milyen az igazi, Krisztus akarata szerinti keresztyén gyülekezet. Az első alkalmon az ősgyülekezet életének egy epizódjába tekinthettünk bele a felolvasott Ige alapján, amikor a gyülekezet tagjai a bebörtönzött Péter apostol szabadulásáért imádkoznak. Arról tanulhattunk ezen az estén, hogy a Krisztus szerinti gyülekezet imádkozó gyülekezet. A keresztyén gyülekezet, ha hűséggel tölti be hivatását a világban, mindig ellenállással fog szembekerülni, nem kerülheti el a nehézségeket. Nem mindegy azonban, hogy mit teszünk a nehézségek között! A krisztusi gyülekezet a nehézségekre imádsággal válaszol, és a megoldást Isten kezéből várja, elhíve, hogy az imádságnak valóban ereje van. Fontos az is, hogy ne csak magányosan, otthon beszélgessünk az Úrral, hanem hogy a gyülekezet közösen emelje fel szavát Isten elé. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a közösségi imádságra a gyülekezet életében, mert, ahogyan elhangzott az Igehirdetésben: a hívők imádsága a mindenható Isten karja, amivel Ő cselekszik. Nem szabad azonban azt sem elfelejtenünk, hogy az erő nem a mi imádságunkban van, hanem a Mindenható Istenben, akinek van hatalma minket egyéni és közösségi életünk mélységeiből kiszabadítani. A második alkalom a gyülekezetben való szolgálat fontosságáról tanított minket, mert a Krisztus szerinti gyülekezet szolgáló gyülekezet. Emlékezetes példaként hangzott el, hogy a szolgálat szempontjából olyan a lelkipásztor és a gyülekezet tagjainak kapcsolata, mint a futballcsapat tagjaié és az edzőé. Az edző dolga, hogy a mérkőzésre felkészítse a csapatot, de nem ő szalad ki a pályára, és nem játszhat a csapattagok helyett. A lelkipásztor feladata ehhez hasonlóan az, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére - ahogyan a textusként felolvasott Efézus 4-ben találjuk. Szemléletváltásra lenne szükségünk az egyházunkban, hisz nem a lelkipásztor feladata, hogy vigye a hátán az egész gyülekezetet, hanem hogy a gyülekezet tagjait olyan helyzetbe hozza, hogy ők maguk be tudják tölteni a saját hivatásukat a közösség életén belül. A gyülekezet életére is igaz az Ige: Aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Ne csak feltöltődésért, lelki táplálékért menjünk el a templomba, hanem keressük a feladatunkat, mi az, amit mi tehetünk hozzá a gyülekezet működéséhez. Ahol ez történik, ott várható csak az, amire mindannyian vágyunk, hogy a gyülekezet épül és gyarapodik. Mert a szolgáló tagokból álló gyülekezetben a lelki kiskorúságot a nagykorúság váltja fel, a gyülekezet tagjai megtanulnak különbséget tenni az igaz és a hamis tanítás között, és így nem sodródnak el, hanem képesek lesznek eligazodni a

2012.12.24. 10 napjainkban újra nagyon népszerűvé váló különféle tévtanítások között. Az ilyen gyülekezet növekszik az igazságban és a szeretetben, abban a két dologban, amelyre egyformán és elengedhetetlenül szükség van egy keresztyén közösség életében. A harmadik este témája a Kolossé 3: 5-17 alapján az volt, hogy a jó gyülekezet megújuló gyülekezet. Az egyház nincs a célban, hanem legfeljebb úton van a cél felé, mivel az egyház egy úton járó közösség, amely állandóan meg kell, hogy újuljon. Mit jelent az igazi megújulás? Nem az, ha új seprű jól seper hozat a gyülekezet egy új lelkészt. Az sem, ha felújítjuk a gyülekezeti termet vagy a templomot. Az sem, ha a szokásokon változtatunk, újakat veszünk fel, a régit elhagyunk. A megújulás nem egyenlő a megújítással, nem a régi reparálására van szükség. Nem a dolgoknak, hanem az embereknek kell megváltozni, mert csak ennek lesz megújulás a következménye. A legfontosabb a régi ember levetkőzése és új ember felöltözése. A Róm 12,2 ben ezt olvassuk: változzatok meg értelmetek megújulásával. Olyan ez, mint amikor valakinek átprogramozzák a gondolkodását, ezt hívja megtérésnek a Biblia. Az egyház nagy nyomorúsága az, hogy az emberek ezt nem ismerik. Mert ez nem csupán templomba járást jelent, nem zsolozsmázott imádságokat, hanem igazi, lélekből és Lélektől való megújulást. Ez a gyülekezeteinkben annyira vágyott megújulás kulcsa. Összefoglalva: az adventi evangélizációs sorozatunk három estéjén nagyon sok értékes, fontos gondolat hangzott el. Milyen jó lenne, ha mindez nem maradna pusztába kiáltott szó! Mindannyiunk közös vágya, célja, hogy a gyülekezetünk itt, Nagykőrösön egyre inkább Krisztus nevéhez méltó közösséggé váljon. Adja Isten, hogy a sok hasznos tanítást nem elfeledve, hanem a hétköznapjainkban megélve egyre inkább megvalósulhasson ez! Adventi esték Riczuné Kiss Georgina December 6-án 17.00-tól Dr. Nagy István tanár úr és családja volt gyülekezetünk vendége a Kálvin Teremben. Zenével F. Hegedűsné Particska Ágota tanárnő és Ecsedi Péter tanár úr szolgált. Ezúton köszönjük, hogy hallhattuk egy olyan hitben járó ember sokféle élettanulsággal és hitbéli megfontolással szolgáló történetét, aki hivatásaként is azt választotta, hogy Krisztus keskeny ösvényén kitartva másokat odatereljen és ott megtartson. A második estén, december 13-án Vas János, az Arany János Református Általános Iskola új igazgatója és családja volt a vendégünk. Örömmel hallottuk, hogy hitét éppen Dr. Nagy István tanár úrnak köszönheti. Igazgató úr a bemutatkozást Lázár Ervin meséjével kezdte. A hét fejű tündért olvasta fel. Lázár Ervin egyik leggazdagabb jelentéstartalmú írása ez. A hívő ember számára éppen azt a feltétlen, isteni szeretetet ábrázolja, amit az evangéliumok lapjairól ismerünk: De akkor, jaj, elkapott! Szorosan magához ölelt, mozdulni se tudtam. A fejem épp a mellére szorult, hallottam a szívdobbanásait. Kopp-kopp - dobogott a szíve. És azt kérdezte tőlem: - Mit vétettem én neked, ember fia? - Megölhetsz - mondtam neki -, szétroppanthatsz. De akkor is jól tettem, amit tettem, mert ilyen csúnyává varázsoltál. Én vagyok a legcsúnyább ember a földön. Fölpillantottam, megláttam a szemét. Fénylett a szeme, mint a szép távoli csillag. Megláttam az arcát. Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, templomok békéje, májusi rétek szépsége - ilyen volt az arca. - Te bolond, te bolond - mondta kedvesen. Megcsókolt jobbról, megcsókolt balról, megcirógatott.

11 XV. évfolyam 8. szám Ez nem öl meg engem, ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem. És már sírtam is; te úristen, hat fejét levágtam! Elengedett. A szeme tükrében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapátfülű, se tyúkmellű, se harcsaszájú. Térdre estem előtte. - Nem érdemlem én ezt - mondtam neki -, változtass vissza rúttá. Hiszen hat fejed levágtam. Jaj, csak visszaragaszthatnám! Rázta a fejét, hogy nem lehet. Mosolygott. Ekkor kelt föl a nap, rásütött. Akkor jöttem rá, hogy hiszen a Hétfejű Tündért akartam megölni, a világ legjóságosabb tündérét. Balga ésszel hat fejét levágtam. Mi lesz, ha ez az egy feje is elvész? - Engedd meg, hogy a testőröd legyek, engedd meg, hogy őrizzelek - mondtam neki. Bólintott. Soha többé nem mentem vissza Rácpácegresre, ott maradtam a tündért vigyázni. Őrzöm őt ma is, lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. Ne is próbáljatok rossz szándékkal közeledni hozzá! Nem engedhetem bántani. Mert egy bolond levágta hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel. Azt gondolom, azért vagyunk a világon, hogy ezt a tökéletes szeretetet tanuljuk minden lehetséges módon, noha emberként elsajátítani lehetetlenség, és mégis, határtalanul lehet kapni kegyelemből és továbbadható e kegyelem által. Ennek a kegyelemnek a gyümölcse a család. Két kedves, szeretetteljes családot láthattunk ezen az estén. Közös zenéléssel is megjelenítették azt az összhangot, amilyen harmóniában együtt élni érdemes. Először a Matuska-família énekelt nekünk. Matuska Villő a Ghymes együttes által megzenésített Ady-verset adta elő Tegnap harangoztak kezdettel. A nagyobb lányok, Lilla és Gyöngyvér Csondor Kata Add tovább! című dalát szólaltatták meg csengő hangjukon. A Padlás c. musical részletével eltávozott szeretteinkre emlékeztettek minket. Louis Armstrong híres dala, a Milyen szép a világ után Pintér Béla Gyere el a jászolhoz kezdetű szerzeménye következett. A négy leány, Luca, Villő, Gyöngyvér és Lilla énekébe édesanyjuk, Matuskáné Karsay Mariann is bekapcsolódott, édesapjuk, Matuska István pedig gitáron kísérte őket. Matuskáék után Vas János igazgató úrék zenéltek nekünk. A ceglédi református iskolában tanító édesanya, Vasné Arany Katalin zongorán kísérte fuvolán közreműködő kislányát, Vas Virág Sárát. Együtt zenélt fiával, a csellóját megszólaltató Vas Barnabás Bendegúzzal. A harmadik gyermek, Vas Enikő Eleonóra pedig négykezest adott elő édesanyjával. Természetesen az édesapa sem maradt ki, közös éneküket gitárral kísérte. Bensőséges élmény volt hallgatni ezeket a gyermekeket, miután a szülőktől aranyos történeteket tudtunk meg róluk. A három gyermek áhítattal figyelte aput és anyut, míg a gyülekezet nyilvánossága előtt arról meséltek, ők hogyan növekedtek, miként találtak egymásra, tanári pályájuk, hitbéli életük, emberi kapcsolataik révén életük milyen módon gazdagodott, vált egyre teljesebbé. Mély tanulsággal szolgált a megismert két történetben, hogy az élet olykor kivédhetetlen buktatói, tehertételei

2012.12.24. 12 hogyan válhatnak nyereséggé, felhajtóerővé, áldássá. Biztos vagyok benne, mindnyájan nyitottabb szívvel, lélekben gazdagodva tértünk meg otthonainkba ezen az estén. Az adventi esték harmadik alkalmán, december 20-án 17.00 órától az Arany János Református Általános Iskola karácsonyi ünnepi műsorát tekinthette meg a gyülekezet és a gyermekek hozzátartozói. A lírai jelenetsor a modern, csillogó üzletközpontokban fejvesztett rohangálással eltöltött ünnepi készülődés ellentéteként éreztette meg az első karácsony nincstelenségben és kitaszítottságban is tündökletes békéjét, lelki gazdagságát. Ennek az igazi karácsonynak a meghitt hangulatát előlegezte Nagy Márton (6.a) gitárjátéka a cselekmény nyitányaként. Tóthné Patonai Csilla átgondolt rendezői elképzelésének köszönhetően a betlehemi történet üzenete egyre teljesebben ragyogott fel a titokzatos angyali hívás hallatán útnak induló, szegény pásztorok és dús, napkeleti királyok jászol elé térdeplő hódolatának záróképéig. A színpadi történést Mária hálaéneke és a szegény, hitetlen, modern emberek felé intézett intelme után Reményik Sándor Kegyelem c. verse zárta Szabóné Istári Judit tanárnő előadásában. A műsorban több mint száz gyermek szerepelt. Mennyei tánckarrá alakult az iskola két mazsorett csoportja Villám Eleonóra művészi fantáziája nyomán, többször is megszólalt az énekkar angyalkórusa a karzatról F. Hegedűsné Particska Ágota vezényletével. A kórushangzást a tanárnő fuvolajátékának betétszámai is gazdagították. A pásztorokat szólító angyalok kara, a hódoló pásztorok közössége, Heródes udvarnépe jelenetenként más-más osztályok képviselői számára vált a szolgálat lehetőségévé. Sajnálom, hogy minden szereplő nevét nem áll módomban itt felsorolni, bár megérdemelnék, hiszen a darabot háromszor adták elő december 20-án délelőtt a város óvodásai, iskolánk tanulói, délután pedig a felnőtt nagyközönség előtt. A történet főszerepeiben láthattuk Máriaként Lakatos Fannit (7.a), egy másik szereposztásban pedig Gál Viktóriát (7.a). Józsefként színre lépett Kaszap Márió (7.a) és Ugirácz Viktor (8.a). Heródest Rupp Gergő (5.a) alakította. De nemcsak felső tagozatosokat hallottunk megszólalni a színpadon Tóthné Patonai Csilla színjátszó csoportjának köszönhetően, Szabóné Istári Judit alsó tagozatos színjátszói épp úgy kitettek magukért mind a huszonhárman. Emlékezetesen játszotta el a fogadósok és fogadósnék szerepét Szép Marcell (3.b), Petrezselyem Panna (4.b), Tarczali Réka (4.c), Reggel Blanka (4.b). Az előadás különlegessége volt, hogy egy valóságos család, Kovács Klára, Sánta Péter és kislányuk, Sánta Panna (3.b) jelenítette meg a történetben szereplő mai édesanyát, édesapát és gyermeküket. A nagymama szerepében Szabóné Istári Juditot láthattuk. A színpadi látványt a rengeteg háttérmunka tette felejthetetlenné. Csapó Irma Rebeka álmodta meg és készítette el a jelenetről jelenetre változó díszleteket. A háttérmunkálatokban segítették Dr. Técsi Szilvia, Gálné J.Tóth Judit, T. Nagyné Szűcs Mónika. A próbák és az előadások alatt Góbor Tamás, Balogh Krisztián, Bencsik Tamás, Ócsai Ottó, Szentpéteri Csaba és Szécsény Milán 8.a osztályos tanulók ügyeskedtek a színpad körül. Ezúton köszönjük a művelődési központ vezetőinek együttműködését, dolgozóinak öszszehangolt munkáját. Külön köszönet illeti Dr. Nyikos Sára jegyzőasszonyt, hiszen a város művelődési központjának színháztermét az ő hathatós támogatása révén ingyenesen használhattuk. Mikó Péterné

13 XV. évfolyam 8. szám A gyülekezet ifjúsági csoportjának elmúlt féléve Egy közösség épülésében nagyon fontosak a közös élmények, a közösen átélt események. Gyülekezetünk ifjúsági csoportjának életében ilyen élmény volt a nyári pálfáji táborunk, melyet augusztus második felében tartottunk, így az már a közös tanévkezdésre is előkészített bennünket. Egy jó tábor élményével sokkal könnyebben indul a tanév is, ez ránk is igaz lett, hiszen az augusztus 18-i búcsú után a legtöbben már alig várták a szeptembert, ha másért nem, azért biztosan, hogy újra rendszeresen találkozzunk az ifialkalmakon. Közös megegyezésre változtattunk az ifialkalmak időpontján, az eddigi péntek délután helyett szeptember óta szombatonként 15:30-kor találkozunk a Hunyadi utcai imaházban. Létszámban is gyarapodtunk az elmúlt félévben, legifjabb tagunk már a gyülekezeti gyermekcsoportból nőtt ki, legidősebb tagunk főiskolát végzett egyetemista, de van olyan gimnazistánk is, aki Ceglédről jár át hozzánk hétről hétre, hiszen ide járnak a barátai, osztálytársai is. Több helyre tudtunk az elmúlt félévben elutazni közösen, például Budapestre a Templomok éjszakája nevű rendezvényre, Szigetszentmiklósra az egyházmegyei ifjúsági találkozóra, vagy az Ez az a Nap! budapesti rendezvényére, ahová a gimnazista csoporthoz ifisek is csatlakoztak. A félév során az ifialkalmakon többek között Jakab levelével foglalkoztunk, beszélgettünk például az Ige hallgatásának és olvasásának fontosságáról, a kísértésekről, a beszédünkről, a személyválogatásról, a hit és a cselekedetek kapcsolatáról. Sokat énekeltünk, ebben volt segítségünkre az év közben elkészült új ifis énekeskönyvünk, amely sok szép új éneket is tartalmaz. Természetesen sokat játszottunk is, sokat nevettünk, örültünk egymás örömének, de egymás fájdalmában, gyászában is megtanultunk osztozni, ez a félév sajnos erre is adott alkalmat. Számomra az egyik legnagyobb segítség az volt, hogy mindig akadt ifis lány, aki míg én még beszélgettem egy-egy emberrel-, a konyhában kérés nélkül rendet rakott, elmosogatott, eltakarította az ifi által termelt romokat. Samu, a kutyánk is az ifisek közös kedvence lett, és szinte családtagként várják az ifisek a márciusban születendő gyermekünket is. A közösség épülése mellett azt tapasztalom, hogy hitben is többen növekedésnek indultak, mindig ez a legnagyobb áldás egy ifi életében. Vannak köztünk olyanok, akik hitetlen családban nőnek fel, de átadták az életüket Krisztusnak az elmúlt időszakban, és komolyan keresik az Ő akaratát. Egy másik nagy örömem, hogy az ifis lányok mellé kapcsolódó udvarlók közül is voltak, akiket sikerült egy-egy ifialkalomra elhívni. A szerelem a tiniéletben nagy úr, hálás vagyok, ha nem a fiúk viszik el a lányainkat, hanem a lányok hívogatják őket ifire. Hátha az elvetett mag náluk is jó talajra talál majd.

2012.12.24. 14 A kapcsolódás az ifialkalmak és a vasárnap délelőtti istentiszteletek között még sok szempontból javulásra szorul, hiszen ha a családi háttérből ez egyáltalán nem következik, akkor nagyon nehéz egy tizenévesnek egyedül elindulni otthonról a templomba vasárnap délelőtt. Remélem, ezen a téren is történik majd változás, és a közösségünk a gyülekezet számára is egyre inkább láthatóvá lesz. Fontosnak tartom, hogy az ifi szolgáljon a gyülekezet felé, legyen meg a helye a gyülekezet egészének életében, és ne maradjon elszeparált kis közösség, akik jól elvannak maguknak. Ennek egyik lépése volt az, hogy idén az ifisek díszítették fel a templomi karácsonyfát, és nagy örömömre szolgált, hogy aki csak tudott, szívesen jött erre az alkalomra. Végül: bátran mondhatom, hogy az ifjúsági csoportunk nyitott és befogadó közösség, ha új tagok érkeznek közénk, akkor igyekszünk mindent megtenni azért, hogy otthon érezzék magukat közöttünk. Várjuk továbbra is nagy szeretettel azokat a fiatalokat, akik szívesen csatlakoznának ehhez a közösséghez! Riczuné Kiss Georgina Fiatal felnőttek házi bibliaköre Több, mint két évvel ezelőtt az akkor még Széchényi tér 4-ben levő szolgálati lakásomon kezdtük el hétről hétre találkozni a gyülekezetünkből néhány fiatal felnőttel az Ige körül. Ez a kis közösség az elmúlt két évben sok változáson esett át, voltak, akik elköltöztek, vagy munkabeosztás miatt nem tudnak már járni, és idén őszre bizony eléggé elfogytunk. Ezért is örültem nagyon, amikor Csécsy Noémi mondta, hogy lenne a gyülekezetben egy kisgyermekes család, akik nagyon szívesen csatlakoznának ehhez a kisközösséghez, de csak úgy tudják megoldani, hogy ők is ott legyenek, ha az alkalmakat innentől kezdve náluk tartjuk. Ők szívesen lesznek házigazdák, befogadják a csoportot, ha mi megoldjuk, hogy hétrőlhétre náluk találkozzunk. Hiszem, hogy ez a gondolat valóban a Szentlélektől érkezett, épp a legjobbkor, a házi bibliakör életébe pedig sok változást és új lendületet hozott. A házigazda Faragó család két kislánya mellett így más fiatal szülők is hozhatják magukkal a gyermekeiket, olyanok, akik a gyülekezeti mamakörből már kinőttek, hiszen már visszamentek dolgozni és óvodás vagy idősebb korú gyermekeik vannak, de a gyerekek még túl kicsik ahhoz, hogy valaki másra hagyják őket hetente egy estére. Kedden esténként fél 7-től fél8-ig tartjuk az alkalmainkat a B. Tóth Ferenc u. 9- ben. Érkezni, beszélgetni már 6-tól lehet, fél 7-kor már az este komoly részéhez kezdünk hozzá. Ez közös énekléssel indul, ahol még a gyerekek is velünk vannak, majd az Igeolvasás, a beszélgetés és imádság alatt a gyermekek valamelyik felnőtt kíséretében az emeleten töltik játékkal az időt, lehetőséget adva a szülőknek, felnőtteknek az elcsendesedésre. Külön köszönet illeti ezen a téren Csete Adrit, aki már több alkalommal vállalta el a gyermekekre való felügyelet nem könnyű szolgálatát a beszélgetések alatt, és az arca az alkalom végére is ugyanolyan mosolygós maradt. A házi bibliakör célja az Igéről való közös beszélgetés és imádság mellett az is, hogy egymás felé is nyissunk, egymásnak egyre inkább testvéreivé váljunk, megismerve és elfogadva a másikat Krisztusban. Az első közösségi alkalmunk a közös karácsonyozás volt

15 XV. évfolyam 8. szám december közepén, de úgy beszéltük meg, hogy január elsején utó-szilvesztert is tartunk, közös játékkal, kötetlen beszélgetéssel. Remélem, ezek az alkalmak még inkább összehozzák a közösséget. Várjuk nagy szeretettel a házi bibliakörbe mindazokat a fiatal felnőtteket, gyerekeseket és egyedülállókat egyaránt, akik szívesen csatlakoznának hozzánk! Riczuné Kiss Georgina Csomós János bemutatkozása Sátoraljaújhelyen láttam meg a napvilágot 1986-ban. Lelkészcsaládban cseperedtem fel, szüleim a közelben lévő, határ menti, zempléni kisfaluban, Pácinban munkálkodtak lelkipásztorként. Később, a Szikszói Református Gyülekezet meghívását elfogadva, 1990 karácsonyán már ebben a közösségben kezdték meg szolgálataikat. Innen szólította magához a Teremtő 2003-ban Édesapámat. Édesanyám pedig jelenleg is a szikszói gyülekezet lelkipásztora. Két lánytestvérem van. Nővérem Siposné Csomós Lídia férjével Sipos Péterrel együtt a Nyíregyházi gyülekezet lelkipásztoraiként szolgálnak. Húgom, Csomós Eszter pedig tavaly érettségizett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában, jelenleg a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Karának hallgatója. Középiskolai éveimet a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában töltöttem, majd a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szereztem meg lelkipásztori diplomámat. Segédlelkészként a Vértesi Református Egyházközségben, Rozsnyai István Tiszteletes úrtól tanultam, később egy évet szolgáltam Szigetszentmiklóson a Kossuth utcai gyülekezetben. 2012 decemberétől pedig a Nagykőrösi gyülekezet beosztott lelkészeként munkálkodom Krisztus egyházában.

2012.12.24. 16 Örömmel tudatjuk a testvérekkel, hogy elkészült az új úrasztali és szószéki terítő. Szeretettel köszönjük meg a majd egy évig tartó áldozatos munkáját Szabó Károlyné, Orbán Istvánné és Halászi Sándorné asszonytestvéreinknek. Isten áldja meg és tartsa meg őket sokáig gyönyörű munkájukban és szolgálatukban! Túrmezei Erzsébet Betlehemi kenyércsoda Letekintett az éhező világra Ő, aki minket öröktől szeret, S a betlehemi jászol szalmájára Odatette ínségünket szánva, Irgalmasan - a Kenyeret. Azóta évszázadok telnek, S az a Kenyér ezernek meg ezernek, Éhezők millióinak elég... Neked, nekem! Mindenkinek, aki a pásztorok nyomában eltalál oda, Ahogyan ők azon a csendes éjen... Hogy insége örökre végetérjen, S másokat is boldogan hivogasson Osztozni az égi Kenyéren. A betlehemi barlang fölött ószövetségi előképek: Ábrahám és Izsák, Jákob álma, Noé bárkája. Orisek Ferenc Csemői szorászművész alkotása. Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykőrös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfő: 8.00-12.00 és 15.00-18.00, Kedd - Péntek: 8.00-12.00 E-mail címünk: nagykoros.ref@gmail.com, Honlap: http://refkoros.hu A kiadvány ára: 50 Ft