Név:.. Iskola neve:.. 6.osztály FELADATLAP Nyulász Péter: Helka: Burok-völgy árnyai 1. Mit jelentek az alábbi szavak? Írd le a jelentésüket! Keresd meg a szövegben azt a mondatot, amelyben szerepelnek, és írd le a helyettesítő, rokon értelmű szóval! A mondat értelmes legyen, valódi tartalma ne változzon! /A feladathoz segítséget kaphatsz a könyvtárban./ akkurátusan:. surrogó:.. rigorózus:.... 2. Írd le az alábbi szavak ellentétes jelentésű párját! akkurátus:. surrogó:.. rigorózus: 3. Húzd alá a szövegben a történést kifejező igéket! 4. Karikázd be a szövegben az összetett, tárgyas (-t) ragozású szavakat! 5. Írd át a következő mondatot úgy, hogy ellentétes értelmű legyen! Minél több szót tudsz megváltoztatni, annál több pontot kaphatsz! (A mondat legyen értelmes.) Feltolta a homlokára csúszott csúcsos föveget, aztán surrogó léptekkel nekilódult a hosszú folyosónak.
6. Írj be a táblázatba minél több szót a szövegből! igekötős ige névutó melléknév elvont főnév +PONTOSAN! Írd le: a könyvtár honlapján, a digitalizált dokumentumok között található Helytörténeti kiadványok kiadási éveit! Leadási határidő: 2013. január 25.
4.-5.-6. osztályos szöveg Nyulász Péter: Helka: A Burok-völgy árnyai 2. A szökevény hercegkisasszony A félsziget csúcsán, a Soktornyú Kastélyban csörömpölés hallatszott a kincstárból. Aranyból volt ott minden, ami pedig nem, az ezüstből, vagy drágakőbőlleszámítva persze a kamarást, aki éppen ott kotorászott. Hol a jókora lakatot ejtette ki a kezéből, hol a vaskos kulcscsomóját, amin a palota minden ajtajához, lakatjához, ládazárjához és szekrényajtajához volt egy-egy kulcs. Nehéz is volt nagyon, nem csoda hogy Mordizár ügyetlenkedett vele. Mégis folyton magánál tartotta. Úgy nézett ki, mintha egy sárgadinnyét cipelne a zsebében. Ezúttal viszont az egyik láda tetejére rakta a kulcsokat gondolta, úgyis kellenek mindjárt, hogy visszazárja a vaskos kamraajtót aztán felnyitotta a ládát. A kulcscsomó persze a padlóra gurult. Mordizár mordult egyet, mint mindig, amikor az ajtózárakkal bajlódott. Aztán mégiscsak zsebre gyűrte a kulcsokat, és könyékig túrt a láda mélyére. Elégedetten cöccögött, mikor kezébe akadt, amit keresett. Egy bordó bársonnyal borított dobozkát vett elő. Amikor óvatosan felnyitotta, derengő fény világította meg az arcát. Egy pillanatig elmerengett a látványon, majd sietősen visszacsukta. Akkurátusan kitöltötte a leltárcédulát a nagy ládában, majd visszacsukta azt is. Fogta a lakatot, zsebéből a sárgadinnye méretű kulcscsomót, és csörömpölve visszacsukta a kincstárat is. Feltolta a homlokára csúszott csúcsos föveget, aztán surrogó léptekkel nekilódult a hosszú folyosónak. Köpenyével végig seperte fölfelé a csigalépcsőt, aztán a földszinti folyosót. Aztán a nagytermet. Aztán az emeleti lépcsőt. Aztán az emeleti folyosót, aztán a tizenkettes torony csigalépcsőjét, aztán az átjárót a harmincnégyes torony felé. Ott balra fordult, és a széles közlekedőn már türelmetlenül kiáltozta: - Kisfelség, kisfelség! A fal mellett álló üres lovagpáncélokról visszaverődött a hangja, és végigszáguldott a márvány domborművek között, mintha legalább három kamarás kiáltozott volna: -Kisfelség ség ség ség! Végül hatalmas lendülettel rányitott egy hatalmas tölgyfa ajtó hatalmas rézkilincsére, és hatalmasat nyekkent rajta. Mert, hogy az ajtó zárva volt.
Kisebb zsonglőr mutatványok következetek, hogy le ne ejtse a bársonydobozt. Hol a bal kezével kapott utána, hol a jobbal. Úgy dobálta, mint a forró sült gesztenyét szokás. Végül hasra vetődve kapta el a dobozkát, mielőtt az a padlóra esett volna. Mordizárnak így még meghökkenni sem volt ideje a bezárt ajtón, pedig nem egészen erre számított. Ott, a nagy ajtó mögötti Visszhang teremben egy tánc-és illemtanórának kellett volna éppen véget érnie. Ehhez képest- miután újabb csörömpöléssel kikereste a kulcsot, és bejutott csak a négy falat látta maga körül. A kandalló melletti asztalhoz sietett, letette, amit hozott, és ezzel nagy szerencséje volt, a következő pillanatban ugyanis bizonyára messzire dobta volna ijedtében. Így csak szétvetett karokkal egy nagyot kiáltott: - Hajja! Ugyanis amikor hirtelen megfordult, a hopmestert találta az orra előtt. - Pipere! Maga meg hogy kerül ide? szegezte neki a kérdést. - Itt álltam az előbb is, Mordizár, csak a nagy sietségben észre sem vettél Mordizár, mint a palota rendjének rigorózus felelőse, mindenkit magázott. Pipere viszont, mint minden udvari mulatságok fő szervezője, mindenkit tegezett. - Hol van már megint? kérdezte Mordizár, bízva benne, hogy a hopmester tudja, kire gondol. - Be sem jött. Itt vártam rá, mint rendesen. Aztán úgy egy órával ezelőtt csak a kulcscsörgést hallottam a zárban. Azt kell gondolnom, rám zárta az ajtót, én pedig itt maradtam hoppon- magyarázta a hopmester. Talán a lovardába ment vissza Épp csak egy kicsit tévedett Pipere. Nem Helka zárta rá az ajtót merthogy természetesen a hercegkisasszonyt keresték és várták-, sőt a lovardába sem ment vissza, mint azt az éppen betoppanó Nóniusz, a főlovász tudatta is velük nagy lihegve: - Helka az Erdőbe szökött és nem tért vissza! A három udvari főméltóság tanácstalanul nézett egymásra a Visszhang teremben. Homlokuk ráncosra gyűrődött, és csak hitetlenkedve ingatták a fejüket. Aztán hirtelen felcsattant Mordizár: - Azonnal intézkedni kell, nyakunkon az ünnepély! - Csak a herceg meg ne tudja!- sopánkodott Nóniusz. - Csak a hercegnő meg ne tudja! kontrázott Pipere.
Egymás sarkán tiporva iramodtak ki a teremből, és elviharzottak a hátsó csigalépcső irányába. (Részlet, 15-17o.)