Tehát 1 fm kerítés építés i költség e 3,6 2 Ft, s ez a kiadás hosszab b kerítés építés e eseté n arányosa n csökken. A szerkeze t napi ellenőrzésé t a kerületvezető erdész, illetv e vadás z végzi, tehá t külö n kiadás t ne m igényel. Áthelyezése, fenntartása a legegyszerűbben megoldhat ó é s ha ezekhez hozzászámítju k alacson y létesítés i költségét, láthat ó általáno s bevezetéséne k indokoltsága. Széleskörű bevezetéséve l majdnem telje s mértékbe n szabályozn i lehe t a vadkár mértékét, hisze n a rendelkezésünkre áll ó összegbő l a kerítés hoss z tízszeresét tudju k beépíteni. E z azt jelenti, hog y a vad életfeltételeirő l fokozottabb mértékbe n kel l gondoskodn i é s ha szükséges, mesterséges léte - sítményekkel kel l biztosítani. Enne k eredménye az a régen óhajtot t egyen - súly lesz, amikor a minőségi vadállomán y nevelé s a legminimálisabb erdő - gazdasági károkka l megoldható. A tölgymakk fülledése M Í T Y Í S VILMOS és NBMKY EBNŐ Jó makktermé s idején, min t amilye n a z 1949., 1952. és 1955. évbe n volt, mindi g szüksé g va n a tölgymakk készlete k minőségcsökkenésmente s tárolására. Habár köztudomású, hog y a leghelyesebb, ha a tölgymakkot a ter - mésév őszé n azonna l elvetjük, mégi s töb b szempontbó l szüksé g va n a készletek bizonyo s részének tárolására. Tudjuk, hog y a szabad, ernyőzésmentes laza (homok ) talajoko n a nyugalmi állapot ú tölgymak k 7 C -nál, a kicsírázot t mak k 5 C -nál elfagy. Ezér t a z ilyen területe k vetésé t tavassza l kell végezzük, am i nagy mennyiségű mak k gondo s tárolásá t igényli. A tárolás i módokr a it t nem kívánunk kitérni, mer t azza l má r töb b tanulmány é s utasítás foglalkozott. A z MNOSZ 20207 5 4 Tölgy - é s csermakk" szabván y az alkalmazható módszereket, azo k előnyei t é s hátrányait felsorolja. A tárolás i módokná l ké t veszélyes szélsősé g lehetséges : a makkkész - let vag y túlszárad, vag y befülled. Mindké t ese t a makk víztartalmával, a készlet szellőződéséve l és a hőmérséklettel kapcsolatos. Hogy a kár lényegé t megértsük, rövide n foglalkoznun k kel l a tölgymakk anatómia i felépítésé - vel é s a károsodás fiziológia i (élettani ) alapjaival. A tölgymakko t kívü l bőrös - fá s terméshéj (pericarpiu m p), belü l hártyaszerű maghé j (testat ) véd i (1. ábra). A z ép makkon a terméshé j teljesen sértetle n zár t burok, melyne k csa k a termésköldö k (k ) helyén van kényeseb b pontja : it t történi k a. vízfelvétel. A makk terméshéja az általáno s felfogássa l szembe n igen érzékeny a mechanikai behatásokra. Ezért ne m lehe t elégg é hangsúlyozni, hog y a makkot ige n nagy elő - vigyázattal kel l kezelni, nem szaba d dobálni, tiporni, fémeszközökke l lapátolni, forgatn i stb. (Bejlin). A bels ő hártyá s maghéjo n belü l találju k a csírá t (embryo). Enne k részei: a csíratengelyképlet (cs ) és a sziklevelek (cotyledone s sz).
A csíratengely három részből áll. Ezek: a gyököcske (radicula gy), az embryonális szár (ezt a szikalatti szár a hypocotyl kezdemény képviseli) és a lombocska vagy rügyecske (plumula 1). A sziklevelek tulajdonképpen az embryonáls szár első oldalképletei, melyek a tartaléktápanyagot tartalmazzak. A sziklevelekben felhalmozott tápanyagból táplálkozik a csíranövény mindaddig, míg önálló aszszimilációra (áthasonításra) nem képes. Ilyenkor a kifejlődött csemete lombozata és gyökérzete veszi át a növényegyed táplálását. gy 1. ábra 2. ábra A laikus szemlélő a makkon az aránylag nagyméretű sziklevelek között a sziklalevelek válla által takart kis csíratengelyképleteket, melyek a köldökkel ellentétes magcsúcsnál, a csírakapunál (mikropyle) helyezkednek el alig veszi észre. Ha azonban a csírázásnak indult makkot szétszedjük, a fejlődésnek indult csíratengelyt megfigyelhetjük (2. ábra). A szikalatti szár (hypocotyl) a csírázás folyamata alatt mindjobban megnyúlik, a gyököcske kitolódik a terméshéjból és erőteljesen növekszik. A kialakuló karógyökéren oldalelágazások, hajszálgyökerek jelennek meg, miközben a sziklevélnyelek is megnyúlva kitolják a rügyecskét és a belőle kifejlődő száracskán előbb a pikkelyszerű levélkezdemények, majd a csúcson az első lomblevelek is megjelennek. Mindezt tudnunk kell, azért, hogy a tölgymakknak a kiszáradással, faggyal, befülledéssel szembeni viselkedését tanulmányozhassuk. A csíratengely képletek érzékeny, könnyen elpusztuló szövetekből állanak. Ha a makk túl nedves és megduzzad, a csúcsa körüli rész felreped, a fertőzés, károsítás, elsősorban ezeket az érzékeny részeket éri. A csírázásnak indult makknál a fertőzés többnyire a csírakapu felől hatol be. Érzékeny pontja a makknak a termésköldök felöli része is, de ha a fertőzés ezt a részt támadja meg, a makk még életképes maradhat. Ugyanis a sziklevelekben egy erősen hidrofil anyag: az amidon (6 dimethyl- aminő 4 4 diphenyl 3 heptanon) található, ami a nekrotikus (elhalt) és fertőzött részeket bizonyos ideig el tudja szigetelni. Tudjuk, hogy a sziklevél jelentős részének elpusztulása esetén is a makk még csírázóképes lehet (dr. Magyar Pál).
Lakon biokémiai vizsgalatai szerint az életképes makknál a szikleveleknek a csíratengely felőli rész egynegyedéig kell élő szöveteket tartalmaznia. A triphenyltetrasoliumcloriddal végzett biokémiai életképesség meghatározásnál mindazokat a makkokat, melyeknek sziklevele a csíratengely körül legalább egynegyed részben intenzíven pirosra színesedik, életképeseknek tekintjük. Mindezekből következik, hogy a csíratengelyképlet megítélése a kiszáradás, elfagyás, fülledés meghatározása szempontjából a legkényesebb. Egyszerű szemrevételezéssel ez sokszor különösen a fülledés kezdetén nem is lehetséges. Biztos eljárás a biokémiai festés, vagy a csíráztatás. Mivel a tölgymakk laboratóriumban aránylag lassan csírázik, az említett károsítások gyors meghatározására csakis a biokémiai eljárás jöhet számításba. A károsítás pontos meghatározása tehát csakis laboratóriumban lehetséges. Ezért lenne fontos, hogy a tölgymakk-készleteket tárolás előtt és tárolás után is laboratóriumi vizsgálatnak vessék alá, ami, sajnos, a múltban nem történt meg. \ viztorterec/efi su/yra vonofk. 3. ábra A sziklevelek károsodásának megítélése sokkal könnyebb, mert itt jól látható színbeli elváltozások keletkeznek. Mivel a csíratengely-képlet aránylag eltörpül a hatalmas sziklevelek mellett, a makk víztartalmát gyakorlatilag a sziklevelek víztartalma képviseli. Alacsony víztartalomnál a sziklevelek összezsugorodnak, a makk zörög", nagy víztartalomnál megduzzadnak és a makk héját felrepesztik. A makk víztartalmát a laboratóriumban szárítószekrényben, méréssel határozzuk meg. A makkból vett összeaprított mintát szárítócsészében lemérjük és 105 C hőmérsékleten addig szárítjuk, míg a súlycsökkenése megáll. A legkisebb súly a szárazanyagtartalmát adja. A víztartalmat tudományos vizsgálatoknál a makk szárazanyagának súlyára vonatkoztatjuk. Egyébként a víztartalom kifejezhető az élőnedves, vagyis a vizsgált makk eredeti súlyának százalékában is. A két skála közül a szárazanyagsúlyra vonatkoztatott százalék az érzékenyebb (3. ábra). Az erdészeti iro-
dalomban általában ezeket az adatokat találjuk. Előfordulnak azonban az eredéii súlyra vonatkoztatott víztartalomadatok is. Ezért az alábbiakban a kétféle adatot egymás mellett közöljük, míg a szövegben zárójelben lévő számadatok az eredeti súlyra vonatkoztatott víztartalom százalékok. A tölgymakk víztartalmának és állapotának összefüggése A víztartalom százaléka A tölgymakk állapota a szárazanyag súlyhoz az élő nedves súlyhoz v i s z o n y í t v a 1. Az érett (lehullás után azonnal be- 3. Maximális csírázóképesség fenntart- 4. A csírázóképesség fokozatosan csökken 5. A makk zörög (sziklevél a héjtól elválik 6. A csírázóképesség felére csökken 7. A makk életképességét elveszíti... 8. A nedves környezetben lévő erősen 80 85 68 74 (70) 60 65 60 alatt 50 alatt 40 45 30 35 160 339 44 46 41 43 (42) 38 39 37 alatt 33 alatt 28 31 23 21 62 77 A makk szikkadását eredeti víztartalma, a rakat magassága, a forgatás gyakorisága, a környezet hőmérséklete és páratartalma befolyásolja. A kritikus kiszáradás száraz környezetben (40 50 százalék relatív páratat talomnál) 20 22 C hőmérséklet mellett, 35 (26) százalék víztartalomig, min. 4, max. 15 nap alatt következhet be. Az ideális környezet 0, -f-5 C hőmérsékletű, 60 százalékos páratartalmú kellene legyen. Ilyen körülmények között a makk eredeti minősége több mint egy hónapig nem változik. Ha a makk víztartalma 50 60 (33 37) százalék alá esik, a csírázóképeség feltétlenül csökken, a csírázási erély leromlik. Hazai kísérleteknél észleltük, hogy a túlszáradt makk a vetést követő második tavasszal csírázott. Az ilyen makk rendkívüli átfekvő tulajdonságot vesz fel, ami áztatással, duzzasztással, esetleg megelőzhető. A túlszáradt makk-készlet normális vetőértéke azonban ilyen esetben elveszett. Az 50 (33) százalék alatti víztartalmú zörgő makk a gomba- (Penicillium) fertőzést nem kerülheti el. A túlszáradt készletek 60 70 százalékban fertőzöttek (Georgescu). A szikkasztást a gyakorlatban a MNOSZ 20207 54 szabvány 6.3 tétele szerint a következőképp ellenőrizhetjük:...szedés után azonnal, az egész készletből egyenletes elosztásban vett mintákból lemérünk 3 3 veder makkot. Ezeknek súlya legyen Mi; szikkasztás közben ugyanazzal a vederrel újból lemérünk 3 3 veder makkot: ezeknek súlya legyen Mn. A beszáradási százalékot mely nem lehet több 14 százaléknál az alábbi képlettel számítjuk ki: M, Mn 1 X 100 "
PL: ha Mi = 30 kg, ellenőrző mérésnél Mn = 26 kg, akkor X 100 = 13 százalék, a makkot még lehetne keveset szikkasztani, de ha 30 25 Mn = 25 kg, akkor ^ X 100 = 16 százalék s már túlszikkasztottuk a készletet. A befülledés csakis a gondos szikkasztással kerülhető el, feltételezve, hogy a tárolási módot megfelelő gondossággal és szakszerűséggel választottuk ki és hajtottuk végre. Az 1949, 1952 és 1955 makktermő években végzett laboratóriumi víztartalom vizsgálatainknál az október-november hónapban beérkezett, csírázásnak indult kocsányostölgy mintáknál max. 94,5 (48) százalék víztartalmat konstatáltunk. A minták 20 százaléka 80 (45) százalék és feletti, 75 százaléka 60 80 (38 45) százalék víztartalmú volt. A kicsírázott kocsánytalantölgy-makk minták max. 104 (51) százalék, átlag 83 (45) százalék víztartalmúak voltak, tehát a kevésbé kicsírázott kocsányostölgy makknál több vizet tartalmaztak, ami az ilyen készletek könnyebb fülledését is megmagyarázza. 1950 tavaszán (március hónapban) a tárolt kocsányostölgy makk készletek víztartalma 40 60 (28 37) százalék között változott, átlaguk 45 (31) százalékos volt. A kocsánytalantölgy makknál 61 68 (38 41) százalék víztartalom is előfordult. A tárolási súlyveszteség (az ún. káló) empirikusan tehát az alábbiakban állapítható meg: X Hónap Víztartalom Az elérteti készletsúlyhoz csökkenés " viszonyított X. 80 100 XI. 74 93 XII. 68 85 I. 62 77 II. 56 70 III. 50 63 IV. 45 50 A gyakorlatból vett példák nyomán a víztartalomveszteség és a súlycsökkenés következtében a csírázóképesség kb. a felére csökkent. Ezzel szemben a helyes tárolásnál a víztartalomnak nem szabad 60 65 (38 39) százalék alá esnie. Ezt legjobban biztosítja a talajfelszínen, állományvédelem alatt és a veremben való tárolás. A túlszikkadás veszélye főleg a makktároló kunyhóban és a szérűkben való tárolásnál fenyeget. A fiziológiai (élettani) alapokat vizsgálva a következőket állapíthatjuk meg: A makkban, mint élő növényi szervezetben, állandóan folyik az élet alapvető megnyilvánulása, a légzés. A légzés erőssége viszont mindig az élőszervezet életműködésével függ össze. Az életműködés emelkedése és csökkenése egyben a légzés emelkedését és csökkenését is jelenti. Légzéskor a makk a sziklévelekben raktározott szervesanyagát használja fel az életműködéshez szükséges energia termelésre. Az állandó lég-
zés következtében tehát tartalék tápanyagkészlete állandóan csökken. Ez a csökkenés a légzés erősségével arányos. Erőteljes légzés esetén, ami a légzést befolyásoló lentebb említett tényezők jelenlététől függ, nagy menynyiségű tartaléktápanyag használódik fel. Ez a részleges felhasználás a makk további csírázási folyamatában a csírázási erély, illetve a makk életképességének csökkenéséhez vezethet. A légzés erősségét, mint biokémiai folyamatot, a hőmérséklet, a levegő oxigéntartalma és a víz együttesen és külön-külön is befolyásolják bizonyos határok között (kardinális pontok). Ezen határokon belül az egyes befolyásoló tényezők emelkedése vagy csökkenése a légzés kisebb-nagyobb arányú emelkedését, illetve csökkenését vonja maga után. A határokon inneni vagy túli jelenlétük esetén pedig a légzés rendellenesen folyik le. Ez a rendellenesség a mak életképességének csökkenéséhez, végül elhalá-.sához vezet. A légzés egy bonyolult oxidációs-redukciós folyamat, amelyben energia felszabadulás és átalakítás, különböző közbenső kémiai termékek megjelenése, végtermékként széndioxid és víz kiválasztása megy végbe. Mi itt fölöslegesnek tartjuk ennek a bonyolult folyamatnak a részletes ismertetését és ezért csak az alábbi egyszerű alakban közölt, a kiindulási és végtermékeket feltüntető egyenleggel érzékeltetjük: szénhidrát -f- oxigén = széndioxid -f- víz + energia C 6 H 1 2 0 6 + 6 0 2 = 6 C0 2 +6 H 2 O + 674 Kai. A végtermékek a széndioxid és a víz gáz, illetve gőz alakban távozik, a felszabaduló energia pedig kisebb adagokban felhasználódik a szervezet életműködéséhez belső elektrokémiai folyamatok kapcsán. Amikor azonban a levegő nem tartalmaz kellő mennyiségű oxigént, akkor a légzés rendellenesen folyik le, amit az alábbi egyszerű alakban közölt kémiai egyenleggel szemléltethetünk: szénhidrát = széndioxid -f alkohol -j- energia C, H I S O s = 2 C0 2 +2 C 2 H 5 OH -f 28 Kai. A légzés rendellenes folyamatában, egyrészt a felszabaduló, kis energia-mennyiség nem fedezi az életműködéshez szükséges mennyiséget és így a szervezet elpusztul, másrészt a folyamatot gyorsítja az alkohol felgyülemlése is, ami önmérgezést okoz. A frissen gyűjtött makk mindig magas víztartalmú és a kellő hőmérséklet és jó levegő (oxigén) ellátás esetén erőteljes légzést folytat, s így a fajtól függően azonnal csírázhat. A makk mérsékelt szikkasztása viszont csökkenti a légzést, ezzel a makk életműködését, és a csírázás elmarad. Ez azért kedvező, mert mint fentebb mondottuk, a makk életképessége nem csökken a nagyobb tartalékanyag felhasználás következtében. A raktározni kívánt makkot tehát azonnal szikkasztani kell az előbb már tárgyalt módon, meggátolni a csírázást. Igen erősen folyik a légzés a mechanikailag megsértett (zúzott, törött) és a felrepedt, felduzzadt, csírázásnak indult makkokban. Ezért mind a gyűjtésnél, mind a kezelésnél, szárításnál nagyon kíméletesen kell a makkal bánni, hogy minél kevesebb zúzott makk legyen a készletben, mert ezek a bomlás melegágyai. A zúzott, felrepedt, részben elhalt makkok jelenléte a tárolt készletet megfertőzheti.
A begyűjtött makknak rakatokban való tárolása viszont a legkárosabb módszer. Ilyen tárolásnál ugyanis az ősszel is azonnal csírázóképes tölgyfajok makkjai a rakatban annak mélységétől függő eréllyel csíráznak. Ha a rakatot idejében szétszórjuk és a makkokat szikkasztjuk, a csírázás megáll. Ez a kisebb kár, mert csak a további csírázásra kiható erély csökken némileg. Ha azonban a makk sokáig marad így rakatolva, bekövetkezik az ún. fülledés, vagyis a makk pusztulásához vezető folyamat. Ez a folyamat annál gyorsabban zajlik le, mennél nagyobb volt a makk víztartalma és mennél kisebb a rakat szellőzöttsége. Élettanilag a már vázolt légzési folyamatok rendellenes lefolyása az oka a fülledésnek. A víztartalomtól függő légzés ugyanis a rakatban lévó levegő felhasználásával normálisan indul meg. Mivel a rakat szellőzése rossz, az oxigén rövidebb-hosszabb idő alatt felhasználódik, attól függően hogy a tárolt makk milyen víztartalmú, ami itt most elsősorban szabja meg a légzés erősségét. A légzés tehát rendellenessé válik, a felszabaduló kis energia nem fedezi az élet fenntartásához szükséges mennyiséget, másrészt a felgyülemlő alkohol önmérgezést okoz és a makk elhal. Fokozza a folyamat gyorsaságát a rakat belső hőmérsékletének emelkedése. Az emelkedő hőmérséklet egyrészt a megbontott életfolyamatok miatt felszabaduló energiából, a pára alakban felszabaduló víz kicsapódásakor származó hőből és az egyre kedvezőbb (hő, víz, levegőtlen viszonyok) körülmények közé került mikroorganizmusok élettevékenységéből tevődik össze. A rakat hőmérséklete 50, sőt 70 C -t is elérhet és ilyenkor ez a magas hőmérséklet már maga is pusztítólag hat a makk élőanyagára. A kicsapódó vízpára egyben újabb vízforrást jelent. Így a folyamat a rakatban belülről kifelé indulóan terjed és a legkülső rétegeket kivéve befülleszti az egész makk-keszletet. Ha a rakat le van takarva, az egész készlet elpusztul, a takarás szigetelő hatásától függően. A fülledés természetesen minden olyan tárolási módnál (talajban, iszapos homokban stb.) bekövetkezik, amelynél a levegő-ellátás a minimum alá korlátozódik. A fülledés azonnal felismerhető a gőzölgő halomról, a makkok nedves felületéről, a makkhéj lágyulásáról és bámulásáról. A fülledés leginkább meleg őszi időben, s főleg esős időjárásnál fordul elő. A friss makkot még egy napig sem lehet halomban, zsákban tartani, mert befülled. A makk életképességének a magas hőmérséklet következtében fellépő pusztulását a rendellenes életfolyamatok okozzák, melyek a normális élettani funkciók menetét felbontják és végül a sejtek halálát eredményezik. A befülledés tehát végeredményben egy fiziológiailag káros élettani folyamat következménye, melyhez azonban a makk életképességének csökkenése arányában hozzájárul a baktériumok, gombák működése is. Ezek közül megemlítjük a Erwinia féléket (baktérium), Alternaria, Rhizopus, Trichotecium, Penicillium, Sclerotinia, Phomopsys, Cytospora, Fusarium stb. fajokat. A makk gombakárosítóinak szovjet irodalma rendkívül gazdag, azonban a mykológiai vonatkozásokkal itt bővebben nem foglalkozhatunk. Míg a természetes körülmények között a lehullott makk befülledése csak kivételes esetekben fordulhat elő (pl. álló vízben, mocsaras talajban,
levegőhiánynál), addig a mesterségesen tárolt, kellő szikkasztás nélkül összehalmozptt készleteknél, gondatlan kezelésnél mindig bekövetkezik. Itt a beteg, fertőzött, romlásnak indult makkok közvetlen érintkeznek egymással, a fertőzés is gyorsan terjed. Ezért alkalmazzák egyes módszerek a homokkal keverést, ami a makkok közvetlen érintkezését megakadályozza, s ha a homok iszapmentes, szemcsés, a szellőzést is elősegíti. A nedves viszonyok között és a magas hőmérsékleten gyorsan fejlődő mikroorganizmusok fellépése következtében meginduló rothadási folyamat méginkább növeli a rakat hőmérsékletét. Tehát minél nedvesebb a makk és minél magasabb a levegő relatív páratartalma és hőmérséklete, annál gyorsabb a befülledés. Ezért, ha a rakat hőmérséklete a 18 C -ot eléri, feltétlen lapátolni, szellőztetni kell. Az ideális hőmérséklet 3 és -j-3 C között van, ilyenkor a gombák működése is korlátozott, azonban +5 C -nál a fülledés már bekövetkezhet. A jövő tárolási módja ezért csakis a mesterségesen hűtött, szabályozható páratartalmú, e célra épült makktároló pince lehet. Ilyen irányú kísérletek a debreceni hűtőházban már folyamatban vannak. A fülledt makk felismerése a folyamat előrehaladottságától függ. 15 16 C hőmérsékleten magas víztartalmú, szellőzetlen készletek már befülledhetnek. A fülledés felismerhető arról, hogy a csíra szövete elbarnul, a csíra elhal. A barnulás fokozatos és foltokban lép fel (4. ábra), legtöbbször kívülről kezdődik és befelé halad. Végül a baktériumok hatására és a gomba mycéliumok elszaporodása nyomán rothadás lép fel, a mag szövete meglágyul, krémszerűvé válik. A szöveti bomlás folyamatának kezdetét gyakorlatilag felismerni nem könnyű, s ezért a preventív intézkedéseknél a rakat melegedését és nedvességét kell elsősorban figyelemmel kísérni. A laboratóriumban az elhalt szöveteket biokémiai úton könnyen meghatározhatjuk. Mesterséges laboratóriumi füllesztési kísérleteinknél 40 C hőmérsékleten 21 órai füllesztés után a makkokon alig látható valami elváltozás. 46 órás füllesztés után sem látható lényeges színelváltozás. A kisebb ellenállóképességű makkok közül egyesek megbarnulták. Különösen a kicsírázott makkoknál volt megfigyelhető a csíra körüli elbarnulás. Viszont az életképes makkoknál a csíra körüli anthocyán elszíneződés még 46 órai füllesztés után is szép élénk piros. A makkok tetrazoliummal jól festődtek. 70 órai füllesztés után még mindig ritka a barnulás, a makkok jórésze belül az eredeti színt többé-kevésbé megőrizte. Ezzel szemben 60 C hőmérsékleten való füllesztésnél már 8 órai behatás után a szikleveleken barna foltok jelentkeznek. Itt természetesen elsősorban a magas hőmérséklet okozta a makk élőanyagának pusztulását, a makk elhalását. 13 óra után igen erős elváltozások láthatók. Az elbarnulás a sziklevelek felületén indult meg, melyek őzbarna színt vesznek fel. A barnulás a sziklevelek felületéről befelé haladt, a csírázó makkoknál a csíra elhalt és a csírakörüli részek erősebben elbarnultak. A nekrotikus részek májbarna színűek és a 4. ábrán látható képet mutatják. Később 21 órai füllesztés után a makkok teljesen elbarnulnak, elhalnak. Ezek a kísérletek is bebizonyították, hogy a halomban a gyakorlatban észlelt 50 70 C -ú
a b c d e f g h 4. ábra c = ép maícfc, fejlődő radiculával b = fülledés előrehaladása a köldök felől c = fülledés előrehaladása a csírakapu felől d = foltos fülledés e = foltos fülledés gombás fertőzési góccal f = fülledés a maghéj felől befelé hatóiéban ; g = fülledés a maghéj felől befelé hatolóhan keresztmetszetben h = kiterjedt nekrotikus részek ellenére csírázó makk (középen a száracska, fenn a gyökerecske). felmelegedés esetén a makk életképességét már igen rövid idő alatt elveszíti. A rakatok, vermek hőmérsékletét a mezőgazdasági magvak tárolásánál használatos hőmérőszondával ellenőrizhetjük. Ennek hiányában kezünknek a halomba dugásával, a makkok felületének nyirkosságával, a fokozott párolgás lecsapódásával konstatálhatjuk a rakat fülledésre való hajlamosságát. A fülledés a csírázóképességre, ezen keresztül a vetőértékre, egyszóval a makk-készlet felhasználhatóságára súlyos befolyással lehet. Az egyes makkszemek egészségi állapotuk és ellenállóképességük szerint a leromlásnak különböző mértékben állanak ellen. Különösen fogékonyak a befülledésre a kicsírázott, felrepedt, zúzott és a Balaninus által károsított makkok. Ezeknél a leromlás, fertőzés igen gyorsan bekövetkezik és a csirázóképesség teljes elvesztésével járhat. Ezért tárolásra csak ép, csíramentes makkot használjunk. A kicsírázott makk-készleteket ősszel lehetőleg el kell vetni. A károsított, felrepedt makkok őszi vetés esetén életképes növényegyedeket szolgáltatnak, de a tárolásnál nagyobbrészt elpusztulnak, így pl. a napon szikkasztott és emiatt felrepedt héjú, valamint az esőzés miatt felduzzadt, kirepedt makkok a fülledés és gombakárosítás iránt a legérzékenyebbek.
A fülledés igen gyakran a szikkasztás nélkül szállított készleteknél fordul elő. Különösen a vasúton, vagonban való szállítás kényes, szellőzőrácsok nélkül nem szabad megkockáztatni (5. ábra). 5. ábra Arra kell törekednünk, hogy a fülledés lehetősége se álljon fenn, amit a leírtak nyomán preventive kell megakadályozni: gondos gyűjtéssel, válogatással, óvatos bánásmóddal, szakszerű szikkasztással, gondos szállítással és megfelelő tárolással. Mindennek alapvető előfeltétele, hogy a makkbegyűjtés helyén szikkasztópajták, tároló színek épüljenek, ahol a makkot csapadékos, napsütéses időben is tökéletesen szikkaszthatjuk. Az előírásos szikkasztópajtát a MNOSZ: 20207 54 tölgymakkszabványban találhatjuk meg. IRODALOM Bejlin, I. G.: A makk mechanikai sérülései és.jelentőségük. Moszkva, 1951. Fehér D. Bokor R.: A magvak hőellenállásáról. (Mat. és Természettudományi Értesítő.> Budapest, 1927. Georgescu, C. C: Bolile criptogamice ale ghindei si combaterea lor. Bukarest. 1954. (Gazdag szovjet mykologiai irodalomjegyzékkel.) Lakon, G. Bulat, H.: Die Feststellung der Keimfahigkeit der Laubholzsamen nach dem Topografischen Tetrozolium-Verfahren I. Dle Fagaceen. (Saatgut Wirtschaft.) Stuttgart. 1952. Magyar Pál: Makkvetési kísérletek. (Erdészeti kísérletek.) Sopron, 1931. Makszimov, N. A.: Növényélettan, Budapest, 1951. Rohmeder, E.: Kahlfláchen-Aufforstung. München, 1948. Tyszkiewicz, St.: Naslenictwo lesne, Warsawa, 1949. Vanin, Sz. I.: Adalékok a makk gombabetegségeinek tanulmányozásához. Moszkva, 1951. Winkler, H.: Das Saatgut unsere heimischen Nadel- und Laubhölzer. Berlin. 1955. A Szovjetunió faipari minisztériuma irtisi fakitermelő kombinátjának zovodoukovi fakitermelő vállalata nagy gondot fordít az iparifakihozatal fokozására. Hossztolóknak a vállalat legtapasztaltabb munkásait állították be s egész sor műszaki és szervezeti intézkedést hoztak az iparifakihozatal fokozása érdekében. A hozott intézkedések eredményeképpen az elmúlt időszakban 93 százalékos iparifakihozatalt ért el a vállalat. (Lesznoje promislenoszty 1956. március 6. sz.)