NYOMOZZ TE IS! A városban történı átalakítások miatt a múzeumban kiállított tárgyak közül néhányat intézményünk raktárában helyeztek el ideiglenesen. Tegnap este nagy vihar kerekedett, zengett és villámlott, olyan csattogásokkal, fényhatásokkal, mint még soha, sıt, még a föld is megremegett, s megmagyarázhatatlan dolog történt. A könyvtárban elszállásolt dolgok egy része megelevenedett, az újkıkori ısemberek csoportja életre kelt, s e mozgást érzékelve éktelen visítással megszólalt a riasztó!!! A horda tagjai rémülten ugráltak ide-oda, össze-vissza dobálták a helyiségben található holmikat, mintha kerestek volna valamit, de ugyan mit? Reggelre ez is kiderült; eltőntek az ısemberek és velük együtt egy nagyon értékes, hétezer éves neolitkori agyagszobor. A történésektıl megzavarodva törtek ki az épületbıl, majd a belvárosban bolyongtak a forgalomtól és a közvilágítástól megrettenve - több szemtanú is észlelte e torzonborz csapatot. Induljatok el Ti is nyomozótársaitokkal együtt, s járjatok e rejtély végére, derítsétek ki, hogy mi is történt valójában, merre jártak a rablók, mi zajlott le az egyes helyszíneken! Keressétek meg az ellopott értékes mőtárgyat, a nyomok és a szemtanúk elbeszélése alapján! Jegyezzétek fel a nyomozás minden lépését: nyomok követése, szemtanúk történetei, s ne felejtsetek el fényképezni sem! A nyomozás befejeztével, mint minden jó nyomozónak, már csak egy kérdésre kell felelnetek: miért akarták ellopni az ısemberek ezt a tárgyat. E kérdés megválaszolására a nyomok, s az elbeszélések mellett a fantáziátokra is szükség lesz!
Népmővészeti Tájház / P3 Szemtanú: egy idıs, kutyát sétáltató bácsi Hát hun is kezdjem? Pár napra fölutaztak a lányomék az unokával Budapestre, s rám bízták a kutyájukat, Buksit. Közeledett az esti levitel ideje, az eb már kaparta az ajtót. Sajnos az idı rosszabbra fordult, föltámadt a szél, a kutyafáját neki, de mönni köllött. Lévittem hát a kutyust a Tájházho, a gyöpre. Sétálgattunk, s égyször csak, hirtelen a sömmiből elıtőnve néhány vadembör rohant felénk. Nagyon mögijedtem, a kutya is behúzta fülit-farkát, elkezdtünk elılük szaladni a ház körül. Hála, mögláttam, hiányzik egy kerítésléc, no, ott gyorsan bebújtunk, elrejtıztünk égy kicsit. Nemsoká észrevöttek, hisz akkorát villámlott, hogy csak na! Buksi erre mög elvakkantotta magát. Folytatódott a futás, de mögváltozott a sorrend, mer a kutya észrevötte, hogy azok elejtöttek valamit, valami kicsi dógot. No, azt az eb fölkapta, oszt ezé most má ıt kergették azok a torzonborz embörök. Artikulátlan hangot hallatva, rikoltozva kerítették be a kutyát - alig tudott kievickélni közülük, hátrahagyva zsákmányát, - ezután odébb álltak. Mi pedig behúzódtunk egy kis idıre a közeli kıfal bolthajtása alá, mer idıközbe eleredt az esı, mintha dézsából öntötték vóna, mikor elállt, hazamöntünk. Háááát, így történt, még most sé tértem teljesen magamho! Nézzétök csak, még most is látszik az elejtett tárgy körvonala a földön!
Templom-szobor / P1 Szemtanú: egy Domonkos rendi nıvér Hihetetlen élményben volt részünk a nıvérekkel a tegnap este folyamán. Éppen az esti zsolozsmára (napot befejezı imádság) készülıdtünk, mikor áramszünet lett, ugyanis az idıjárás nagyon szélsıségesre fordult, erıs szél fújt és zengett, villámlott már egy jó ideje. Igyekeztünk minél gyorsabban gyertyát keresni, hogy azzal világítsunk a sötétben. Hirtelen akkorát villámlott, oly fényesség világított be az ablakon, hogy önkéntelenül is kitekintettem rajta. Sohasem felejtem el, amit akkor láttam, - közben intettem a többieknek, s ık körém győltek. Az utcán, a szobor körül 4-6 hiányos öltözető ember, nık, férfiak vegyesen körben jártak, egyfajta ütemes mozgást végezve; közben kézrıl-kézre adtak egy kis tárgyat, valami szobrocskát, amelyért esdekelve nyúltak mindannyian, s megbabonázva kísérték végig szemükkel útját a körben. Egyfajta vallási áhítathoz tudnám hasonlítani a látványt, látszott, bálványként tisztelik azt a dolgot. Az egész nem tartott tovább negyed óránál; a rítust befejezvén, amilyen hirtelen megjelent, el is tőnt a csoport. A szobor körüli letaposott füvön található lábnyomok talán segíthetnek a nyomozásban, jöjjetek, megmutatom!
Harang / P2 Szemtanú: parkır Az esti történésekrıl szeretnék beszámolni. 20 óra után a szokásos körutamat tettem meg, ugyanis én felügyelem a téren lévı park világítását, tisztaságát, egyszóval rendjét. Melegen öltözve, esıkabátban mentem, mivel lehőlést, erıs szelet, esıt ígérték a meteorológusok messzirıl máris villámlott, dörgött, s kisebbfajta földrengést is érzékeltem. Sétám során olyan filmbe illı történéseknek lettem szem- és fültanúja, hogy ha nem saját magam érzékelem, másnak el sem hinném Tehát: Néhány fıbıl álló, szedett-vedett ruházatot viselı, - közelebbrıl látszott, hogy állatbırbıl összetákolt - torzonborz embercsoport közeledett a térhez. Sietve elbújtam a Kossuth-szobor mögé, onnan kitekintgetve kísértem figyelemmel ıket. Már a zebra közepénél jártak, s megálltak, erre jobbról-balról hangos dudaszó, lámpavillogtatás közepette autók közeledtek feléjük. Rémülten meglódultak, menedéket keresve pásztázták körbe a parkot, sıt, egyikük annyira megijedt, hogy a virágágyások közé rohant. Ekkor a legnagyobb termető erıteljes hangot hallatott, s elıre mutatott. A csapat egy emberként rohant a harangláb alá, menedéket keresve. Ott lökdösıdni kezdtek, hiszen ennyien nem fértek el rendesen. Mocorgásuk közben feltőnt, hogy valamit, egy kis vöröslı edénykét vagy szobrot féltın, óvón védelmeznek, takargatnak. Kb. félóráig maradtak így, - gondolom, amennyire lehetett megnyugodtak, - végül eltávoztak a Népkert irányába. Ennyi történt dióhéjban, az említett vadember lábnyoma most is látható a virágok között, itt ni, nézzétek!
Könyvtár / P4 Nem volt szemtanú, reggel fedezte fel az egyik könyvtáros a nyomokat. Még nyitás elıtt szerettem volna befejezni a tegnap félbehagyott könyvpakolást, ezért munkába érés után elsı utam a raktárba vezetett. Rögtön feltőnt, hogy járt itt elıttem valaki! A helyiség azon részében, ahová a múzeumból elhozott tárgyakat helyezték el, nagy felfordulás történt. A gondosan becsomagolt, szépen egymásra helyezett dolgok most össze-vissza hevertek mindenfelé. Rögtön telefonáltam egy múzeumi szakembernek, aki felmérve a helyzetet, értesítette a rendırséget, mivel értékes győjteményrıl van szó. A kiérkezı rendırök segítségével listát készített a múzeumi tárgyakról, melybıl kiderült, hogy az ısemberek és egy nagyon értékes agyagedény hiányoznak. A mőtárgy az újkıkori szobrászat jelentıs emléke, a tiszai kultúra embere által készített figurális alkotás. Íme, itt az említett helyszín! Kérem, szaktudásotokkal segítsétek a nyomozás elımenetelét! Találjátok meg az elrabolt agyagszobrot! Szerintetek mi történhetett itt, miért rabolták el a szobrot? (fantáziátok, saját sztori)