Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből HÁZ UDVARA, PIAC NAPPAL A Gyerek a földszintes ház udvarán megy rövidnadrágban, magasszárú cipőben. Köhög. Szomszédasszonyokkal találkozik, akik tömött szatyrokkal érkeznek a kapu felől, nevetve simogatják, csókolják, aztán továbbmennek. Egyik férfi szomszéd felemeli a levegőbe, megrázza, ránevet, majd visszaállítja az udvar kövére, és megy tovább. A szomszédok mind mondanak valami kedveskedőt, becézőt, de a hangjuk érthetetlenül torz, máskor csak tátognak, mintha a Gyerek megsüketült volna. A Gyerek diftériás, légútjait lepedék zárta el, fuldoklik, úgy kapkod levegőért. Senki sem veszi észre, hogy beteg, mint egy varázslatban. Kilép a ház kapuján. A piacon csúcsforgalom, a Gyerek szemével látjuk, mint egy lidércnyomást. Különböző árusok standjai előtt haladunk el. Integet a Káposztás, a Zöldséges, a Játékárus, a Túrós, találkozunk a rekedt, bekötött torkú Késessel. A hatalmas piaci cserebere hangjait halljuk, hangosan, halkan, majd ismét fölerősödve. Trógerek ládákat cipelnek és grimaszokat vágnak a Gyereknek. Sokan ismerik a fuldokló fiút, de valami bűvölet nem engedi, hogy közülük akár egy is észrevegye: baj van. Mindenki siet, intézkedik. A Gyerek támolyog, le kell ülnie a kövezetre. A Virágárusnő odafut felvirágozott standjából, talpra állítja a fiút, aztán rohan vissza, mert vevője érkezett. A Gyerek egy oszlopba kapaszkodva fuldoklik. Hajlong, arca lila, hörög. Egy kéz megsimogatja, majd az is eltűnik a kavargásban. Hirtelen megszűnik a fuldoklási roham. A Gyerek felfelé néz az éles napfénybe. Aztán néhány lépést tesz előre. Már a piac közepe táján jár, onnan jól látható Monori standja. A Gyerek köhögése hallatszik. Monori és felesége a dinnyehalmok között állnak, a segédek emelgetik, lékelik a nagy, fekete gömböket. Berci cigarettát sodor, rágyújt. Majd felnéz. A szeme megakad a gyereken, odakiált Monorinak, sántikálva elindul, de sokan megelőzik.
A Gyerek elesik. Sokan állják körbe. Monori felkapja unokája testét, futva átvág a piacon. Monoriné mindenütt mögötte. A zajok hirtelen köznapivá változnak vissza, a piac élénk forgalmát halljuk. Segédek zárják fényes nappal Monori standját. Palánkokat emelnek fel, hajtanak le, lakatolnak össze. Közben beszélgetnek. Segédek: Lesz hétfőn nyitás? Most, hogy meghalt a gyerek, sose lesz itt nyitás. Ez a stand bezárt. A Puskás szólt nekem, hogy embereket keres. Berci bent ül a deszkaépítmény belsejében, és könnyezve cigarettázik. Egyre mélyebb sötétség veszi körül, ahogy halad a zárás. A végén Gombacsik jön be a lakattal az egyetlen fényforráson, a stand nyitott ajtaján át. Átadja Bercinek a lakatot. Gombacsik: A trógerek kérdezik, hogy lesz-e nyitás hétfőn. Berci: Amíg áru van, nyitás is van. Gombacsik: Akkor is, ha meghalt a Gyerek? Berci: Nem halt meg. Gombacsik: Diftériás a Gyerek. Azt nem tudják gyógyítani. Minden gyerek meghal, aki megkapja. Berci: Ez nem hal meg. Gombacsik: És ha igen? Berci: Akkor majd szólok. Legyél a kocsmában. Gombacsik: Tud jobbat? Gombacsik kimegy. Berci utána néz. SZOBA-KONYHA NAPPAL Monori leteszi mozdulatlan unokáját az ágyra, aztán bemászik az ágy alá. Felemeli az egyik padlódeszkát. Karja félig eltűnik a föld alatt, amikor benyúl. Kiemel egy aranytéglát. Elteszi. Kimászik az ágy alól. A zsebére üt, majd körülnéz, leselkedik-e valaki, de csak a feleségét látja, aki összekulcsolt kézzel, fejbiccentve imádkozik a Gyerek teste fölött. Monori leveszi a kötényét, tükörbe néz, igazít a ruháján, nyakkendőt köt. Majd a levetett kötény zsebeiből minden pénzt a zakója zsebeibe oszt le. Jut mindegyikbe. Még nem végez ezzel, amikor a Gyerek megmozdul az ágyon, és hörögni, fetrengeni kezd. Monoriné: Édes Istenem! Monori odaugrik, ellöki imádkozó feleségét.
Monori: A k istenit! Felkapja unokája testét, fut ki a lakásból vele. Monoriné követi. Bezárja az ajtót, siet az udvaron, férje után. [ ] KÓRHÁZ ELŐTT NAPPAL Monori az orvosok feketére arannyal felírt névsorát nézi a kórház kapujánál. Ujját névről-névre csúsztatja lefelé. Az egyik néven a mutatóujj megállapodik. Monori elgondolkozva, némán mozgó szájjal olvasgatja a nevet: dr. Szolga János. Berci biceg oda, sírva. Nem tud megszólalni. Monori a mutatóujját a kiválasztott néven tartva fordul a szárnysegédjéhez. Monori: Kiírták a Gyerek nevét. Berci könnyezve bólint. Monori szabad kezével pénzt ránt elő, Bercinek adja. Monori: Kiválasztottam egy orvost. Olvasd a nevét. Berci: Dr. Szolga János. Monori biccent. Monori: Odamész a portáshoz, megtudsz nekem mindent erről az orvosról. Zsebkendőt nyújt a nyomoréknak. Előbb megtörlöd a szemed. Sírásra ott van a feleségem. [ ] KÓRHÁZBAN ESTE A kórtermekben éppen esti vizitet tart az ügyeletes orvos. Kíséretével a folyosón vonul, amikor Monoriék félreállnak előle, és a falhoz tapadnak. A Portás a leghátul haladó fiatal orvosra mutat: ő dr. Szolga. Monori pedig megragadja a Portást, és a vizitelők után löki türelmetlenül. Aztán két szárnysegédjével (ifj. Gombacsiknál még ott a léggömb) feszülten figyeli, hogyan állítja meg a fehérköpenyes fiatalembert a megbízottjuk néhány szóra. Dr. Szolga vállat von, rájuk néz, majd menne is a többiek után, akik már befordultak az egyik kórterembe, de a három piaci ember egyszerre rugaszkodik el a faltól, és veti rá magát.
Dr. Szolga: Kérem Azonnal engedjenek el. Ki hallott már ilyet? A folyosó egy sötét szegletébe hurcolják. Az orvos ellenkezik, a Portás a segítségére lenne, Portás: Erről nem volt szó. de ifj. Gombacsik ellöki onnan. A Portás elesik. Tápászkodik. Monori: Megvan még a pénze? Megtapogatja a zsebét. Portás: Meg. Monori: Akkor most menjen innen. A Portás eltűnik. Még visszanéz. Monori ifj. Gombacsikra förmed. Monori: Veszed le a kezedet a doktor úrról? Ifj. Gombacsik elengedi dr. Szolgát, aki a nyakkendőjét igazítja. Dr. Szolga: Most vizit van, nem látják? Monori: Életbe vágó az ügy. Egy beteg gyerekről lenne szó. Dr. Szolga: Itt több száz beteg gyerek Monori körülnéz, van-e illetéktelen a közelben. Monori: De ez nem olyan, mint a többi. Ez a gyerek az enyém, és nekem ez van. Majd előveszi és felmutatja az aranyat, mint a Gyerek megkülönböztető jelét. A fém sárgán ragyog. Mind a négyen megbabonázva nézik. Dr. Szolga: Mi ez? Monori: Ez? Ez az, ami ember és ember közt különbséget tesz. Dr. Szolga: Arany? PROSZEKTURA ESTE Tekintettel a járványra, rengeteg gyerek fekszik a magas asztalokon a jeges sötétségben, mozdulatlanul. Dr. Szolga villanyt gyújt rájuk. Aztán három kísérőjével befelé lépked, várja, hogy felismerjék a maguk gyerekét. Berci szavai visszhangosak a kísérteties helyen. Berci: Ott van! Sanyi bácsi! Monori odakapja a fejét. Körbeállják a Gyerek testét.
Berci: Lehet még valamit csinálni, doktor úr? Monori: Kuss! Monori felkapja a Gyereket. Az orvosnak szól. Monori: Akkor most hova? KÓRHÁZI SZOBA ÉJJEL A kicsi különszobában az egyetlen ágyra lefektetik a Gyereket. Ifj. Gombacsik az ágy végéhez kötözi a luftballont. Kimegy. Berci is elhagyja a szobát. Közben az orvos megvizsgálja a holtnak tűnő testet. Dr. Szolga: Hát nem hiszem Ez meghalt. Monori: Akkor maga is meghal. Érti? Az orvos ránéz, halványan elmosolyodik. Dr. Szolga: Maga kereskedő? Aztán csövet vesz elő. Nagy fecskendőt talál az éjjeliszekrény fiókjában. Monori: Aranyam van, ez a lényeg. Megkapja, ha visszahívja a Gyereket. Ami aranyam van, megkapja. Sok van, ez a lényeg. Dr. Szolga: Az a lényeg, hogy lehet-e csinálni valamit. Monori: Hogyha van arany, mindig lehet. Dr. Szolga: Szóval maga kereskedő. Csakhogy én orvos vagyok. És tudom, hogy mire nincsen orvosság. Amire nincs, arra nincs. És ez a halál. A halál. Az orvos gyors mozdulattal lenyomja a Gyerek torkán a csövet. A végébe illeszti a nagy fecskendőt, majd a gyűrűs nyomót húzni kezdi kifelé. Monori: Meglátjuk Na? Az arcán kudarc látható. Dr. Szolga: Még kétszer megpróbálom. Monori előrehajolva figyel. Az arca megváltozik. Hörgő hangot hallunk. Arca megváltozik. Monori: Maga is hallotta? Jól látom? Látja maga is? Dr. Szolga: Csönd. KOCSMA ÉJJEL Monori belép a kocsmába és máris visszafordul, földig rántja maga mögött a vasredőnyt. Aztán azt mondja a közönségnek:
Monori: Addig innen senki nem megy el, míg nem iszik a Gyerek egészségére. Mindenkinek én fizetek. KÓRHÁZ ELŐTT NAPPAL Monori a karjában hozza ki a pokrócba burkolt Gyereket. A kapunál ott az egylovas fogat, meg a Sofőr autója. Az autónál hárman állnak: a Sofőr, Berci és ifj. Gombacsik. Integetnek az érkezőknek, majd beszállnak az autóba. A motor berregni kezd. Monori a bakra ülteti a Gyereket, akinek csak a feje látszik ki a pokrócból, aztán maga is fellép. Lassú ügetésben indulnak. Az autó mögéjük gördül. PIACNÁL NAPPAL Utcák során mennek végig. A Gyerek hunyorog. A sofőr dudál, Berciék kihajolnak az autóból, úgy integetnek. Az utcán megtorpannak a járókelők.