A királykisasszony cipője

A királykisasszony cipője Színpadra alkalmazta: Steinwender József Szereplők: Királykisasszony Mészáros Csizmadia Szobalány Kisbíró Herceg koldus ruhában Hajdúk Napszámosok (férfiak, nők) Hercegek, királyfik - kérők Báb, vagy árnyjáték 1. jelenet, 1 kép A királykisasszony szobája Királykisasszony, Kérő 2, Kérő 2, Kérő 3 A királykisasszony árnyékát látjuk, tükörben nézegeti magát, szépítkezik, kelleti magát majd egymást követőleg jönnek hercegek, királyfiak KÉRŐ 1 KÉRŐ 2 KÉRŐ 3 Náladnál szebbet még nem látott a dédapám sem! Ha kell minden vagyonom rád költöm, hogy szépséged (Nem szólal meg, csak int a kezével. A kérőt kivezetik.) A szerelemnél nincs nagyobb hatalom! S én bizony az első látásra megszerettelek. Mi kell még ennél több? Ha kell (Mint előbb.) (Egy hatalmas ládát hoz, kinyitja.) Lásd te világszépe, te legény szíveket meghódító, te férfiakat rabul ejtő, te a napnál is ragyogóbb szépségű istennő! Én nem vagyok a szavak embere. De itt van a világ minden kincse, ez a tiéd, s ha még tudsz valamit, ami itt nincs, én azt meg szerzem (Mint előbb.) Elég volt mára! Nem akarok több kérőt látni! Hallod-e, te szobalány?! Csukd be az ajtót! De magad is maradj kívül! (Az ajtó becsukódik. A királykisasszony a tenyerét kezdi figyelni.) No; ti kik vagytok? (Vizsgálja a tenyerében lévőt.) Pont olyan, mint két bolha! (Hirtelen becsukja a tenyerét.) Akármik is vagytok, most nem menekültök! Bár megkegyelmezek nektek, de itt kell lakjatok a 1

itt kell lakjatok a (Keresgéli a helyet, hogy hová is tegye őket.) a zsíros bödönben. (Beleteszi a bolhákat a bödönbe.) 2. jelenet A királykisasszony szobája Királykisasszony, Szobalány KIRÁLYKISASSZOYN (A Királykisasszony, fel-alá járkál.) Hol lehet? Pedig tudom, hogy itt volt! Szobalány! Hallod-e te szobalány! Hol a fenébe kujtorogsz? (Megjelenik, a hangján hallani, hogy nagy sietve jött.) Itt vagyok, itt vagyok! Mit parancsol, kisasszony? Itt volt egy zsírosbödön! Itt (mutatja) ezen a helyen! És most nincs itt! Hova tettétek? Hová? Azt? Azt ami a kérőjárás idején még itt éktelenkedett? Azt, azt! Hol van? Ezen már erőst gondolkodni kell! Bizony ám, igen erőst! Mert van annak két éve, hogy a kisasszony kérői végeláthatatlan tették a szépet. De hol van az már! S mennyi szép legény is volt köztük. Még velem is Elég legyen már! Tudom én, hogy te is, de most arra felelj, amit kérdeztem! Rögvest kisasszony! Rögvest! Na, megvan! Megyek is, hozom! (Szobalány el.) Kérők! Na tudom én! Egyikkel-másikkal cicázott ez a lány! Tetszett neki a sok legény. (Nagy lihegve érkezik. Cipeli a zsíros bödönt.) Itt van! Itt van! De hát mit akar evvel a kisasszony? Már avas ez a zsír! Meg egyáltalán mit is kezd a zsírral. Éppen hogy csak megismeri, de hogy mire is való, azt Neked avval semmi dolgod, hogy mire kell ez nekem! Nyisd ki! Ezt? (A zsírosbödönre mutat.) Ezt, ezt! Na, nyissad már! Hát, ha nagyon akarja, én kinyithatom. (Kinyitja. S amint ez megtörténik, két a térdükig érő bolha pattan ki a bödönből. A két lány riadtan rebben szét.) Mi ez? Hallod-e? Mi ez? (Húzódik a Szobalány mögé, az ajtó irányába.) (Maga is tisztes távolból nézi a lényeket. Ugyancsak az ajtó felé hátrál.) Hát, ha jobban megnézem, bizony a bolhához hasonlítanak, de azok nem ekkorák! Azok kicsik, mint a porszem! És nagyon csípnek! Ezek hasonlítanak a bolhához, de én azt mondom: Jó lesz, ha elinalunk innét! Mert ezek bizony már haraphatnak! Na, gyerünk! (Kilépnek az ajtón.) Azonnal menj, hivasd ide a mészárost! 2

Ugyan minek? Ezek haszontalan jószágok! Nem mészáros kell, hanem vadász! Aztán ki velük! A mészáros azért kell, hogy megölje ezeket! A bőrüket lenyúzza, s abból a csizmadiával cipőt csináltatok magamnak. Bizony ám! Ilyen cipője még világon senkinek nem volt! Na, ne tátsd itt a szád, hanem azonnal menj! Tedd, amit mondtam! Megyek, megyek már. (El.) Színjáték 3. jelenet A királykisasszony szobája Királykisasszony, Szobalány, majd a Kisbíró KISBÍRÓ KISBÍRÓ KISBÍRÓ KISBÍRÓ No, milyen cipőt csináltattam? Szép, nagyon szép! Nem szorítja a kisasszony lábát? Mit nem gondolsz!? Méghogy szorít! Már régen nem szolgálna az udvarban az a csizmadia aki nem tud kényelmes cipőt csinálni! És, és az nem zavarja, hogy hogy bolhabőrből van? Én bizony irtóznék még a gondolattól is, hogy a cipőm valamikor egy bolha volt. Ostoba! Ugyan mér zavarna? De most ahogy mondod! Jut eszembe! Erre biztosan nem gondol senki! Hivasd csak be a kisbírót! (Értetlenül áll.) Kit? A kisbírót? Azt, azt! Na, lódulj már! Hát, ha a kisasszony azt kívánja. (El.) (A cipőjét nézegetve, megelégedetten sétálgat a szobában.) A kisbíró és a Szobalány jön. Alázatos szolgája kisasszony! Miben lehetek szolgálatára? Azonnal indulj és dobold ki szerte az országban, hogy bármiféle rendű ember legyen is, aki kitalálja, hogy a cipőm miféle bőrből van csinálva, annak bizony a felesége leszek. (Értetlenül áll.) Na, bárgyú ember! Mire vársz? Vagy nem érted, amit mondtam? De, értem, értem. Hogyne érteném! Annak a felesége lesz, aki megmondja a kisasszonynak, hogy milyen bőrből van a cipője. Ezt doboljam ki.?! Faluban, városban, Igaz is! Ha megkérdezhetem, milyen bőrből van az a cipő? Mit nem gondolsz!? Azt, hogy megmondom? Hát, no hiszen, csak merészeltem kérdezni, mert hát milyen bőrből is lehetne? Ugye, egy cipő az Ne törődj te avval! Csak menj, tedd a dolgod! 3

KISBÍRÓ Megyek, megyek már! Már itt sem vagyok! (Jobbra el.) 4. jelenet Ugyanott. Herceg, majd Királykisasszony, Szobalány (Balról be. Óvatosan osonva lépked. Láthatóan ott jár, ahol nem járhatna, helyet keres, ahol elbújhat. Végül a kandallót és/vagy az asztal alját amin hosszú terítő van és/vagy az ágy alját, és/vagy a paraván takarását ==>> leli meg alkalmas búvóhelynek, a helyi lehetőségek, rendezői elképzelés szerint.) (Jobbról, a Szobalánnyal érkezik.) Ennyi okoskodó, gazdag, piperkőc, haszonleső legényt! Hányan is lehettek? Hát ugye én nem sok iskolát jártam, de hát annyian lehettek, mint egy heti vásáron. Az már biztos! Idefigyelj, te lány! Szerinted volt-e köztük olyan, akit én is szívesen látnék páromul? Kisasszony! Hát honnét is tudhatnám én azt? Hogy is jönnék én ahhoz, hogy hogy erre gondoljak, hogy a kisasszonynak éppen melyik meg aztán én nem ajánlhatom egyiket sem. Okosabb annál a kisasszony, mintsem, hogy az én tanácsomra lenne szüksége! Jól van, de mégis érdekelne, hogy neked melyik tetszett. Hát, hát ugye No! Mondd már! Mondd már, vagy Az a magas, barna szemű, aki olyan kedvesen nézett még akkor is, amikor a kisasszony azt mondta neki, hogy bamba, kacskakezű, kancsal. Aztán meg nem is! Ne mondd! Az tetszett? Nekem bizony az, ha már annyira tudni akarta! Ide figyelj te lány! Hát nekem is éppen az tetszett. De ez nem számít! Mert tetszik, nem tetszik, ha meg nem mondja, hogy milyen bőrből a cipőm, nem leszek a felesége! És nem tudta! Ő sem tudta! Pedig, És a kisasszony valaha is meg fogja mondani, hogy bolhabőrből van ez a cipő? Dehogy mondom! Már az is elég, ha te tudod! Lám, most is kikotyogtad! Bolhabőr. Még egyszer meg ne halljam ezt a szót! A végén még valamelyik meghallja, aztán lehetek a felesége! Na, gyerünk menjünk, itt a vacsora ideje! Mindketten el. (Előjön a rejtekhelyről, óvatosan lépkedve balra el.) 5. jelenet Ugyanott, másnap. 4

Királykisasszony, Szobalány, majd a Herceg (A Szobalányhoz.) Nézz ki, van-e még valaki, aki ugyancsak nem tudja, hogy milyen bőrből van a cipőm. (Aki eddig szendergett, most riad fel.) Megyek, megyek már. (Kissé tétova léptekkel indul jobbra, kinéz az ajtón, s azonnal riadt szemmel visszafordul.) Mi van? Hát, Egy ember van még kint, de az az bizony egy ágrólszakadt. Koldusnak nézem. Beengedjem. Engedd! Ahogy parancsolja, a kisasszony. (Kilép, előre engedi a koldust, aki voltaképpen a herceg, koldus ruhában.) Na te jött-ment! Nézd a cipőmet, s mondd meg milyen bőrből készült! (Odalép a királykisasszonyhoz, alaposan szemügyre veszi a cipőt, majd egy lépést hátra lépve ) Felséges királykisasszony, ez a cipő bolhabőrből van! Hogy mondtad? Azt mondtam, hogy ez a cipő bolhabőrből van! Eltaláltad, te koldusember, s én a szavamat meg nem másítom: feleséged vagyok ez órától fogva. Ásó-kapa s a nagyharang válasszon el minket. Jól van, de ha így van, hát csak vesd le, lelkemfeleségem, szép selyemruhádat, öltözz te is koldusruhába, mert bizony csak úgy illünk egymáshoz. No hiszen! Honnét vegyek én olyan ruhát, mint neked van?! Sehol nincs ilyen a palotában. Ebben kell elfogadj, amiben vagyok! Az már nem járja, lelkem-feleségem! De ha neked nincs is, én gondoltam erre, s hoztam magammal neked való, hozzám illő ruhát. Tessék, itt van. (A tarisznyájából ütöttkopott ruhát vesz elő.) Ha ezt felveszed, már illünk egymáshoz. Úgyhogy, már nincs kifogás öltözz át! (Elszomorodva, kissé undorodva átveszi a ruhát.) 6. jelenet, 1. kép Királykisasszony, Herceg A színen csak két rongyos pokróc látható, jobb és bal oldalon elöl ül a Herceg és a Királykisasszony, koldulnak. Voltaképpen a közönségtől kéregetnek. Adakozzanak a szegény embernek! Adakozzanak! Szánják meg néhány fillérrel a gyenge nőt! Estére főznöm kell, s nincs mit. Ha nem adnak éhen maradunk! (Felfedezvén a közönséget. Átkiált a Királykisasszonynak.) Nézd csak mennyi ember! Biztos akad köztük jólelkű! Lódulj! Megyek én is! Mindketten a közönségtől kéregetnek. Egy kis idő múltán, 5

(A másik oldalon kéregető Királykisasszonynak kiált.) No, ennyi elég lesz mára! Indulj haza! Főzz meg! (Nem szól semmit. Engedelmesen elindul, fel a színpadra, ahol jobbra el. 7. jelenet, 1. kép A Királykisasszony és a Herceg koldus menedéke Királykisasszony, Herceg Kis idő elteltével, egy kenyér sarkával és két tojással a kezében jelenik meg, lekuporodik az egyik pokrócra, tör a kenyérből, amikor enne belőle, ) (Jobbról be.) No asszony! Hol a vacsora? Itt van kedves uram! Itt van! (Odaadja a kenyeret és a tojást is a Hercegnek.) (Enni kezd.) 8. jelent Királykisasszony, később hajdú Ugyanott, másnap. A színen csak a Királykisasszony alszik összekuporodva. Egy hajdú érkezik. HAJDÚ HAJDÚ Ébresztő! Ébresztő te világ lustája! (Riadtan felpattan.) A hercegurunk parancsa, hogy azonnal indulj az ő kukoricásába! Rajtad a sor a napszámban! Megyek, megyek! Mindketten el. 9. jelenet, 1. kép Napszámosok, Királykisasszony, később a Herceg Balról napszámosok jelennek meg, akik már kapálnak. A szín jó kétharmadára érkeznek, amikor bal hátul megjelenik a Királykisasszony is. Jól láthatóan küszködik a feladattal, s gyakran törölgeti a homlokát, már igen fáradt. NAPSZÁMOS ASSZONY Vajon hol lelték ezt a mihasznát. (Hátra mutat, a Királykisasszony irányába.) Ez biz a nemigen látott még kapát, de kukoricaföldet sem. NAPSZÁMOS EMBER No hiszen! Hogy földet nem látott! De még a gatyám se bíznám rá, hogy kimossa, mert koszos maradna! Ha ugyan megtalálná a patakot. Ki asszonya le (Elhalgat.) (Bal elől be) No emberek! Mára ennyi elég lesz a dologból! Látom, tisztességes munkát végeztek. Megérdemlik a vacsorát. (Észreveszi a Királykisasszonyt.) De amint elnézem, ebben a sorban maradt még gaz bőven. Nem mond- 6

hatnám, hogy megszolgáltad a fizetséged, de még az ételt sem. (Elkeseredetten, összetörten áll.) Induljanak emberek! Már kész az étel. (Az emberek indulnak, a Királykisasszony is.) Te, (az egyik napszámos aszszonyra mutat) várj egy pillanatra! Beszédem van veled. A napszámos asszony marad, a többiek el. 10. jelenet Herceg, egy napszámos asszony Ide figyelj! Emlékszel arra a mihaszna koldusasszonyra, aki mindig csak utánatok kullogott. NAPSZÁMOS ASSZONY Igen, igen! Emlékszem. Most is még a sor közepén tartott amikor a kegyelmes ifjú úr érkezett. Még mondta is neki, hogy No, róla beszélek. A vacsora végeztével ügyesen csúsztass egy kanalat a szoknyája zsebébe. NAPSZÁMOS ASSZONY (Kissé meglepődötten néz a Hercegre.) Egy kanalat? Aztán mivégre? Avval te ne törődj! Csak tedd, amit mondok! Neked nem lesz bántódásod! NAPSZÁMOS ASSZONY (Kissé kétkedve.) Szavát adja az ifjú úr? Mert én gonosz nem vagyok! A szavamat adom, hogy neked bántódásod nem lesz. De ezt a koldusasszonyt meg kell leckéztessem, ezért kérem. NAPSZÁMOS ASSZONY No, ha az úr a szavát adja, rajtam ne múljon! Na menjünk mert már kihűl a vacsora. (Mindketten el.). 11. jelenet, 1 kép Királykisasszony, napszámosok, inasok, majd a herceg. A színen egy hosszú asztal, körülötte a napszámosok vegyesen, férfiak, nők egyaránt ülnek, már a vacsora végén tartanak. Többen bort töltenek egymásnak, isznak. Általánosságokat fecsegnek, bíztatják egymást az ivásra. Inasok érkeznek, szedik le a terítéket, viszik ki. Kisvártatva az egyik inas a Herceggel érkezik. Emberek! Ez az inas azt mondja, hogy egy kanál hiányzik. S égre földre esküszik, hogy sem nála nincs, sem el nem dugta. Azt állítja, hogy csak közületek lehet valaki, aki elrakta azt. Úgyhogy, ha itt van valakinél, addig adja elő, amíg még megteheti! A napszámosok elhallgatnak. Döbbenten néznek egymásra, a Hercegre, majd a Királykisasszonyra. Egymás szavába vágva mondják: Nálam biz nincs a! Nálam sem! Nem vagyok én arra rászorulva! Méghogy a gazdámtól lopjak! stb. 7

HAJDÚ Hát akkor gyerünk inas! Motozd meg ezt az embert! (Rámutat az egyik napszámosra.) Az inas megmotozza, de nem talál nála semmit. Akkor motozd meg őt! (A Királykisasszonyra mutat.) Az inas őt is megmotozza és a szoknya zsebéből előhúzza a kanalat. De hát herceg uram! Herceg uram! Én nem vagyok tolvaj, de még a felmenőim között sem volt soha! Én nem loptam el ezt a kanalat! Valaki más csúsztatta a zsebembe. Minek ez nekem? Azt én nem tudom. Ám az bizonyos, hogy a kanalat nálad találtuk meg. Más a tettes nem lehet! Hajdú! 12. jelenet Előzők és a hajdú Belép Vigyed! (Erősen karon ragadja a Királykisasszonyt, s balra mindketten el.) 13. jelenet, 1 kép Királykisasszony, később a Herceg Tömlöc. A királykisasszony bal elől, a földön összekuporodva, már erősen könnyét vesztve sírdogál. Kis idő múltán a Herceg jön. HECEG (Leguggol a Királykisasszony mellé, a fejét, majd a vállát simogatja, vigasztalja.) Ne sírj! Ne sírj már! Már hogyne sírnék! Királylány voltam, s koldusné lettem. De még ez sem elég! Cselszövésbe keveredtem, s ártatlanul tolvajnak neveztek! Most meg itt vagyok! Vége már az én szép életemnek! Még annak a koldusnak sem kellek, aki a férjem lett! Már hogyne kellenél! Szívem szép szerelme! Hát nézz már rám! Én vagyok a te koldusod! A te férjed! (Meglepetten nézi a Herceget.) Ne űzzön velem ilyen csúf tréfát az úr! Már csak ez hiányzik nekem! Ha már így lett, s tolvaj lettem, legyen! Viselem a következményeket! (Felveszi a koldus köpenyét.) Hát így! Így megismersz-e? (Hosszasan nézi a Herceget, mint aki nem hisz a szemének.) Így, így meg hát. Te vagy az én ágról szakadt férjem, akivel naphosszat koldulok. (Leveszi a köpenyt.) No és most! Most az vagyok-e, aki az előbb voltam? Hát, ahogy így elnézem, csak a ruhád változott, te magad nem. Akkor csak te leszel az én férjem! Ha koldus vagy ha úr! 8

Ha már így megbékéltél, gyere velem! (Átkarolja, felállítja.) Gyere velem, szívem szép szerelme! A palotában fent van a szép ruhád, s ott van a mi boldogságunk is. Hátul középen mindketten el. VÉGE 9