2 1. Moe a hipertér kék vízfelszínhez hasonlatos szövetét tanulmányozta, miközben azon gondolkozott, hogy valóban jó ötlet-e, amit most megvalósítani készülnek. Azonban úgy tűnt, Ace nem fűzött kétségeket a tervéhez. Moe félelmei semmiképpen sem voltak alaptalanok: mostanra valószínűleg galaktikus szintű körözés alatt álltak, a HoloNet az ő arcukkal és adataikkal van tele, akárki felismerheti őket. És mivel épp egy birodalmi előőrs közvetlen közelét készülnek meglátogatni, a nő nem reménykedett túl sok jóban. Még pár percig tűrte a csendet, mielőtt elhatározta, hogy megtöri. - Vegyük át ezt még egyszer! Nincs egyszerűbb mód arra, hogy baktához jussunk? - Ez a legegyszerűbb. Én és Akane tábornok egy időben a Peremvidéket jártuk, azóta tudom, hogy a Tatuinon minimális mennyiségű baktát rakodnak át az ottani birodalmi előőrs számára. És mivel a bolygó egy utolsó porfészek, nem jelentős a katonai létszám. Egy ügyes behatolással elcsórhatunk egy ládányit az anyagból, anélkül, hogy észrevennék. Mire feltűnik, hogy ott jártunk, már messze leszünk. - Ez tervnek nagyon szép. felelte a nő, hangjába kissé több gúnyos felhangot vegyítve, mint akart volna. De hogy akarsz behatolni? - Ugyanúgy nézek ki, mint a klónok. Majd kitalálunk valamit. vetette oda foghegyről Ace. - Hát ez csodálatos. sóhajtott fel Moe. - Ha van jobb ötleted, ne tartsd magadban! szólt vissza kemény hangon a férfi. Moe ismét hangosan kifújta a levegőt, majd pár néma perc után mosollyal az arcán fordult a klón felé. - Valójában van. És nem kell hozzá más, mint egy pár hímnemű, és egy kis női báj. Ace nem tudta megállni, hogy ne horkanjon fel a szavak hallatán. - Báj, mi? kérdezte cinikus hangon. - Csak figyelj, és majd meglátod! vágott vissza a nő. Eközben a hiperűr szövete fehér csíkokká mállott, majd szétszakadozva visszatért az űr normális képéhez, és a közepén egy bolygó sárgás színezetű golyóbisa jelent meg. Ahogy a hajó egyre közelebb siklott az űrben a planéta felé, annak felszínén kisebb sötét foltok is láthatóvá váltak, megtörve az egyszínűséget, ami amúgy a felszínt jellemezte. Ace bekapcsolta a kommunikátort, és leszállási engedélyt kért. A hajó papírjai rendben voltak, legalábbis a férfi szerint, akitől bérbe vették. Persze, ahol minden eladó, ott minden törvényes is, ameddig senkinek nem jut eszébe, hogy jobban utánanézzen. Kisvártatva egy tömör választ kaptak: pár koordinátát és a dokk számát. Ace elmosolyodott, és visszagondolt arra az időre, mikor először járt itt, akkor is ugyanígy zajlott a leszállás. Jó volt látni, hogy néhány dolog nem változott a galaxisban. A landolás simán ment, majd a páros hatalmas rongyokba tekerve elhagyta a dokkokat, és elindultak a homokkal borított utcákon a halovány sárgásszínű házak közt. A textildarabok jótékonyan megvédték őket a levegőben szálló portól és napsugaraktól, ugyanakkor álcaként is szolgáltak: a Tatuin félreeső és elmaradott volt, de nem tartották kizártnak, hogy az adataikat már itt is ismerték páran. - Remélem, működni fog a női báj, amire annyira büszke vagy, hugi szólt halkan Ace. Mos Eisley-ban szálltunk le, de az előőrs Anchorheadben van. - Csak keressünk egy kantint, és meglátod, milyen jól működik! felelte Moe magabiztosan. 2. Vin rael feszes testtarással állt, miközben a felderítők jelentését várta. Kíváncsi volt, hogy csupán banthaárnyékot hajkurásznak-e, vagy nyomra bukkantak. Egy kissé idegesítette a várakozás, ám amikor felidézte, hogy ez a kis idő is mennyi plusz kreditet fog termelni, nyugodtabb lett. Egy nyurga férfi jelent meg a háta mögött, olajzöld tiszti ruhában. Türelmesen megvárta, míg a klón megfordult, és utána szólalt csak meg.
3 - Uram, a jelentés megérkezett! Az adott koordinátákon egy űrállomás található, feltehetően illegális. Kívánja, hogy odaküldjünk egy rombolót vagy egy teljes csapásmérő erőt? Vin rael gondolkodni kezdett: ha odamegy, és megtalálja a szökevényeket, akkor képes lehet beépülni közéjük, ha a megfelelő háttéresemények történnek. Elmosolyodott, majd a tiszthez fordult. - Magam megyek, egyedül. De ha jelt adok a titkos frekvencián, küldje a flottát. Az űrállomás megsemmisíthető, ha megtaláltam rajta, amit keresek 3. Ace némán kortyolgatta a poharának tartalmát, miközben Moe-t figyelte, aki a pulton ülve énekelt, és csábos pillantásokat vetett mindenkire, aki humanoid volt. Néha azokra is, akik nem. A pultos eleinte hevesen tiltakozott, de kissé lehűtötte magát, és belátta, hogy semmit sem árthat neki az ilyesfajta reklám. A klón fáradt tekintettel nézte a pohara fenekét, miközben Moe a sajátját rázta, és többször is megismételte a felhívást, amit a kocsmába belépve tett. Egy ládányi baktáért egy forró éjszaka. A legelső férfi, aki előteremti az árut, győz, és viheti a hölgyet. Ace a forró éjszaka résznél mindig elmosolyodott. Ki a fenét érdekelne egy kis forróság egy sivatagi bolygón? Lehetetlennek tartotta, hogy akárkit is, de tévedett: több vendég felállt és eltűnt, azóta sem kerültek elő. A klón többször is elmerengett azon, hogy vajon a farmerek tudják-e egyáltalán, milyen színű a bakta, vagy mire is jó, de végül mindig elhessegette a gondolatot: ki ne tudná, mi az a bakta? Azonban az órák csak teltek, minden eredmény nélkül. Schaan állapota pedig biztosan csak tovább romlik, míg ők itt vesztegetik az időt. Hirtelen egy testes, mondhatni ránézésre is súlyos férfi lépett a kantinba. Kopott öltözéke elárulta, hogy farmerről van szó, zsíros, szőkés haja copfba fogva verte a hátát, koszos képén több kósza szőrszál is meredezett, orra vörös volt, fogai sárgán üdvözölték a külvilágot nyitott száján keresztül. Arcán széles vigyor terült szét, kezében pedig egy méretes láda kapott helyet, amelyet még cipelt pár méteren át, majd letett a porba. - Teljesítettem a feltételt! ordította vidáman, majd lassú, megfontolt, ám valójában csak a testsúlya miatt nehéz léptekkel a pulthoz csoszogott, és megragadta Moe csuklóját. Hol a jutalmam? Ace eközben a ládához lépett és kinyitotta. Az tele volt hengerekkel, amelyekben kékes színezetű folyadék lötyögött. De valahogy furcsának tűnt nem olyan volt az állaga, mint általában a baktának. - Egy forró éjszakát ígértem magyarázkodott Moe, miközben igyekezett kiszabadítani a karját a férfi markából. Még korán van gyere vissza később! - Nem. Te jössz velem most! mondta a farmer ellentmondást nem tűrve, és rángatni kezdte a nő karját. De egy kissé meglepődött, mikor egy kéz ragadta meg a fejét, és a pultnak verte. Értetlenül nézett felfelé a kar tulajdonosára, Ace-re. - Megsérültél állapította meg a klón a csapáskor bekövetkezett horzsolásra nézve. Van nálunk bakta. A férfi tiltakozott, ám Ace a helyén tartotta, és kinyitotta az egyik hengert, és épp ráöntötte volna a taralmát, amikor a férfi ordítani kezdett. - Ne! Az nem bakta! Használt hűtőfolyadék! Kérem, ne! Ace felrángatta a férfit, és az asztalok közé hajította. - Menjünk. fordult Moe-hoz A terved befuccsolt. Jöhet az enyém. 4. A bérelt sikló sebesen hasított át a Dűne-tengeren, egyenesen Anchorhead felé. Ace nem várt ilyen jó gyorsulást a gépezettől, az mégis nagyon jól teljesített. Az út mindössze pár órát vett igénybe. Anchorhead maga hasonlított Mos Eisley-ra, csak kisebb volt a nyüzsgés. Az előőrs robosztus épülete már messziről látszott, szürke fém felülte kiemelte a többi épület közül.
4 Ace kissé meglepetten látta, hogy a létesítményt mindössze egy rohamosztagos őrizte, ez még egy elhagyatott bolygóhoz képest is túl kevésnek tűnt. De csak az ő dolgukat tette könnyebbé. A klón Moe-hoz fordult, adott neki pár utasítást, és néhány tőmondat segítségével felvázolta a tervét is. Moe odasétált a rohamosztagoshoz, és ahogy a közelébe ért, megszólította. - Uram! Kérem, segítsen! A férjem és egy idegen férfi verekszik a sikátorban! - Nem az én dolgom szólt a torzított, hideg hang. Tűnjön el. - De a férfinél egy fénykard van! rögtönzött Moe. Biztos egy olyan Jedi! - Ha lennének itt Jedik, tudnánk róla. Különben is a Jedikre a 501-esek vadásznak. Moe előszedte az utolsó trükkjét, és forrón remélte, hogy a rohamosztagos nem egy klón. Felemelte a kezét, és végigsimított a fehér mellvérten, valamint előszedte legcsábítóbb pillantását. - Hazudtam, nincs ott Jedi Nincs férjem sem Ne ha velem jön, nem leszek hálátlan A régi trükkök általában működnek. Ez is működött, és rövidesen Moe ott állt a sikátorban a rohamosztagossal. - Szabaduljunk meg ettől a csúnya sisaktól! mondta kéjes hangon a nő, és lehúzta a fejfedőt, így megláthatta a férfi arcvonásait. Klón volt, és ez meglepte Moe-t, hiszen a klónokat nehezebb elcsábítani. Elméletben. - Tehát, akkor most mit tegyünk? kérdezte a férfi vigyorogva, és körbefogta Moe derekát a karjával. Tovább nem jutott, mert Ace tarkón ütötte a sugárvetőjének markolatával. 5. Ace kissé furcsán érezte magát a rohamosztagos páncéljában: a méret tökéletes volt, hiszen egy testvértől vette el, ám mégis teljesen eltért az általa régen viselt klónvérttől. A sisakba több technológia volt beszorítva, mint rég, ám a periférikus látás teljes hiánya is jellemezte. Ettől függetlenül a klón könnyedén tudta koordinálni magát. Az ajtón bejutni meglehetősen egyszerű volt, főleg úgy, hogy mindössze az azonosítóját kérte. A kódon kívül sokkal több információt is kivert a páncél előző tulajából, bár ez meglepte. Nem tudta, milyen generációs volt a klón, de meglehetősen egyszerűen kiadta az információkat. Így Ace tudta, hogy az előőrs majdnem teljesen üres, mert az őrosztagot kivezényelték Mos Espába, valami helyi csetepaté rendezésére. Az első tiszten hamar túljutott, hiszen a fickó éppen aludt. Ace elmosolyodott a sisakja alatt: ha ilyen éber az egész Birodalom Mivel senki más sem állította meg, továbbhaladt. Ahogy a szürke, kongó folyosókat rótta, azon gondolkozott, hogy vajon merre találja meg a raktárt, ahol a baktát tartják. Az a hirtelen ötlete támadt, hogy visszamegy a szendergő férfihez, és a terminált kérdezi ki, amin alszik. Ám mielőtt még visszafordult volna, egy kemény hang dörrent rá: - Maga mit keres itt? kérdezte egy másik tiszt a folyosó végéről. - Uram, jelentem, baktáért jöttem, hogy kiszállítsam a Mos Espában tevékenykedő osztagoknak! vágta rá azonnal Ace. A katonaléte nem múlt el nyomtalanul. - Nekem erről senki sem szólt - A hő tönkretette a komlinkjeinket. hazudott tovább a klón, mintha csak könyvből olvasná. A tiszt felsóhajtott, és az arcára kiülő bosszús kifejezést látva Ace nyugtázta, hogy máskor is történhetett már ilyen. Végül a férfi felemelte a fejét, és fölényeskedve így szólt: - Ha a baktáért jött, miért nem a pincébe megy? - Gondoltam, előbb tájékoztatom önt, uram. A tiszt biccentett, és megfordult, majd eltűnt a folyosó végén lévő szobában. Ace is irányt váltott, és elindult a pinceszint felé. A klónnak innentől sima útja volt, lejutott az épület alatti kis helyiségbe, és az ellátmányok között hamarosan rálelt a keresett ládákra. Miután ellenőrizte, hogy a tárolókban tényleg bakta van, megragadott egy közepes méretű dobozt, és felemelte. A láda nehéz volt: remélhetőleg elegendőt tartalmazott a csodás kék anyagból is, és Schaan élete megmenekül.
5 Ace kifelé nehézkesebben mozgott a súly miatt, ám még így is eléggé csendes volt, hogy ne ébressze fel a szendergő tisztet. 6. - Nem hittem volna, hogy a terved így beválhat. Meg vagyok lepve. mondta Moe, miközben ő és Ace, immár rongyokba burkolva, a dokkok felé igyekeztek. Ace nem válaszolt: nem látta szükségét helyeselni vagy önmagát éltetni. A láda súlya húzta a karját és a hátát, ám ez nem jelentett gondot, az izmai edzettek voltak, sokszor cipelte a jóval nehezebb bajtársakat a múltban, a csatatereken. A gondolat emlékeket hívott az agyába, ám ezúttal elhessegette őket, nem volt idő a múlton merengeni. Schaan ideje fogyott. Moe kinyitotta a dokk bejáratát, ám ahogy Ace belépett rajta, szembetalálta magát egy Westar-34-es típusú sugárvető csövével, és Camin Thrin jóképű, ám jelen helyzetben rendkívül unszimpatikus arcával. A férfi mélyen a klón szemébe nézett, majd Moe-t is szemügyre vette, végül megszólalt. - Mondhatnám, hogy örülök, hogy látlak titeket de hazudnék. mondta gúnyosan Fel a kezekkel!
6 ÍRTA Corran