Már majdnem ott vagyunk!

Már majdnem ott vagyunk! MENTEGETŐZÉS NÉLKÜL, ENNEK A KÖNYVNEK AZ A CÉLJA, HOGY A LEHETŐ LEGTÖBB EMBER FIGYEMÉT FELHÍVJA ARRA A NAGY SZÁMÚ BIBLIAI BIZONYÍTÉKRA, HOGY A VILÁGVÉGE MÁR MAJDNEM ITT VAN. A VILÁGVÉGE AZ A LENYŰGÖZŐ ÉS BORZASZTÓ PILLANAT, AMIKOR JÉZUS KRISZTUS, AZ EMBERISÉG LEGHATALMASABB URALKODÓJA, BEFEJEZI AZ ÍTÉLKEZÉSI FOLYAMATOT, AMELY AZ ÉDENKERTBEN KEZDŐDÖTT, AMIKOR ÁDÁM ÉS ÉVA NEM ENGEDELMESKEDETT ISTENNEK. Írta: Harold Camping i

Már majdnem ott vagyunk! (Hungarian: We Are Almost There!) Írta: Harold Camping A Szentírás versei a magyar fordításban a Károli Biblia idézetei Family Stations, Inc. Oakland, California 94621 Internet: www.familyradio.com E-mail: international@familyradio.com 04-27-11 ii

Már majdnem ott vagyunk! Tartalomjegyzék Előszó...v 1. Fejezet: Isten dicsőséges Igéje...1 Isten írott törvénye...2 A kinyilatkoztatás harmadik időszaka...3 Bibliainterpretáció...3 Végül Isten megváltási tervének teljes felfedése...5 2. Fejezet: A Biblia megadja a történelem idővonalát...8 Isten megváltási tervének kibontakozása maga a történelem idővonala...9 Izrael és a Kr. e. 1447 és Kr. u. 33 közti évek...10 Az egyházkor kezdete...12 A Biblia előre látta az egyház romlását...13 A Sátán jelenlétének problematikája az egyházakban...16 Az egész Biblia Isten tévedhetetlen Igéje?...18 Vége lesz az egyházkornak...19 3. Fejezet: Isten úgy tervezte, hogy késlelteti a vég megértését...21 Most jött el a megértés ideje...23 Az idő fontos fordulópontjai összekapcsolódnak a szertartásrend ünnepnapjaival...29 A fontos megváltási események pontossága...32 Isten a templommal szemléltette a spirituális igazságot...33 A templomszentelés adatai fontos időadatokkal szolgálnak...34 A nyolcadik nap, 2011. október 21....36 Még egy pillantás a sátoros ünnepre...36 4. Fejezet: Elkezdődik a kutatás a vég menetrendje után...40 Az egyházkor végének dátuma...47 5. fejezet: Pontosan értelmeztük a történelem idővonalát?...53 iii

A világ 13000. évfordulója... 56 Egy nap mint ezer esztendő... 60 Az utolsó öt hónap az ítéletnap... 62 Az armageddoni csata... 63 Még több hihetetlen információ... 64 Engeszteléstől a felemelkedésig: 722500 nap... 65 Még több bizonyíték... 66 Isten ítélkezési folyamata folytatódik, miközben egy nagy sokaság üdvözül... 67 6. Fejezet: Van számomra remény?... 69 Azok, akik sohasem hallották... 71 Azok, akik hallották az Igét, de gúnyolódnak rajta... 71 Azok, akik alázatosan hiszik, hogy a Bibliának engedelmeskedni kell... 73 iv

Előszó MENTEGETŐZÉS NÉLKÜL, ENNEK A KÖNYVNEK AZ A CÉLJA, HOGY A LEHETŐ LEGTÖBB EMBER FIGYEMÉT FELHÍVJA ARRA A NAGY SZÁMÚ BIBLIAI BIZONYÍTÉKRA, HOGY A VILÁGVÉGE MÁR MAJDNEM ITT VAN. A VILÁGVÉGE AZ A LENYŰGÖZŐ ÉS BORZASZTÓ PILLANAT, AMIKOR JÉZUS KRISZTUS, AZ EMBERISÉG LEGHATALMASABB URALKODÓJA, BEFEJEZI AZ ÍTÉLKEZÉSI FOLYAMATOT, AMELY AZ ÉDENKERTBEN KEZDŐDÖTT, AMIKOR ÁDÁM ÉS ÉVA NEM ENGEDELMESKEDETT ISTENNEK. Minden egyes meg nem váltott ember megtapasztalja majd Isten teljes haragját. Ha Krisztus nem fizette meg a büntetést az ön bűneiért, akkor ön is megtapasztalja majd Isten teljes haragját. Senki sem szeret ilyen dolgokról beszélni. Semmi sem lehet ennél demoralizálóbb. Sokkal egyszerűbb teljes tagadásban élni, titkon remélve, hogy ez a sok szóbeszéd az ítéletnapról csak szóbeszéd, és nem kell komolyan venni. Ha azonban tudjuk, hogy a Biblia abszolút igaz és hiteles, akkor az a parancsunk, hogy mindent elmondjunk a világnak, amit a Biblia tanít erről a lenyűgöző eseményről. Akik igazán hisznek Krisztusban, azoknak nincs más választásuk. Nekik figyelmeztetniük kell a világot a küszöbön álló ítéletre. Jónás prófétának például azt parancsolta Isten, hogy menjen Ninivébe, és figyelmeztesse a bűnös várost, hogy Isten 40 nap múlva elpusztítja őket. Jónás egyáltalán nem örült annak, hogy Ninivébe kell mennie ezzel a szörnyű hírrel, de végül mégis engedelmeskedett. Ninive népe csodálatos módon megtért és alázatosan könyörgött Istenhez, reménykedve, hogy Isten megkegyelmez nekik. És Isten meg is kegyelmezett nekik, és nem pusztította el a városukat. A helyzet ma ugyanez, leszámítva azt, hogy most az egész világról van szó. Az idő pedig néhány hónap a 40 nap helyett. Míg Ninive egész városa megtért, most nem fog az egész világ megtérni. A jó hír viszont az, hogy a Biblia azt állítja, hogy egy nagy sokaság amelyet senki meg nem számlálhat alázatosan kegyelemért könyörög majd Istenhez, és sokan, akiket Isten kiválasztott arra, hogy megváltson, örök életet nyernek, és megmenekülnek Isten ítélete elől, amit a bűneik miatt érdemelnek. Az emberek, főleg a helyi felekezetek tagjai, általában azt bizonygatják, hogy Krisztus éjjeli tolvajként jön majd el. Így hát ők fenntartják, hogy senkinek sem kellene azzal próbálkozni, hogy megtudja a Bibliából azt, hogy mit mond Isten a világvége időzítéséről. Ezeknek a derék embereknek igazuk van. A Biblia tényleg azt tanítja, hogy sokak számára Krisztus éjjeli tolvajként jön majd el. Ezt olvassuk a Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. részének 2. és 3. verseiben: v

Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De aztán ezt mondja a Biblia a 4. verstől a 6.-ig: De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Ezek a versek azt tanítják, hogy kétféle ember létezik a világon, akik felismerik, hogy ennek a világnak vége lesz, amikor is Isten elválasztja a megváltottakat a meg nem váltottaktól. Mindkét csoportba tartozó emberek tudják, hogy a meg nem váltottak megtapasztalják majd Isten teljes haragját, és azok, akik megváltást nyertek, örökké Krisztussal lesznek a legnagyobb boldogságban és dicsőségben. Az egyik csoportba sok olyan ember tartozik, aki azt hiszi, hogy üdvözült, de valójában nem üdvözült. Ők nincsenek tisztában azzal, hogy napjainkban Isten nagy mennyiségű információt fedett fel a Bibliában a történelem idővonalával kapcsolatban egészen a világ végéig, és nem törődnek azzal, hogy megpróbáljanak megismerni mindent, amit a Biblia tanít. Ők biztosak abban, hogy már üdvözültek, és ezért nem is igazán számít, hogy mikor fog Krisztus eljönni. Számukra éjjeli tolvajként jön majd el. Szomorú, de ezek a versek azt tanítják, hogy amikor Krisztus visszatér, hirtelen veszedelem tör majd rájuk. Azzal, hogy nem érdekli őket, hogy a lehető legtöbbet megtudjanak a Biblia tanításairól, azt bizonyítják, hogy nem üdvözültek, és még mindig ki vannak téve Isten borzasztó haragjának. Vannak viszont olyanok is sokan, akik a Biblia iránti szeretetük és tiszteletük miatt tudomást szereztek arról, hogy a Biblia sok információt szolgáltat a történelem idővonaláról. Így ők sok apró részletet megismertek a végső idők eseményeiről, és ezen események menetrendjéről. A Biblia őrállókként beszél róluk (Ezékiek könyve 33. rész 2. verstől a 9.-ig), olyan értelemben, hogy ők képesek a világ nem üdvözült embereit figyelmeztetni a küszöbön álló világvégére, ami olyan nagyon közel van. Azért írtam meg ezt a könyvet, mert remélem, hogy ön is felismeri az abszolút komolyságát annak a veszedelmes helyzetnek, amiben a világ most van. Nem lehet megváltoztatni Isten szándékát a világvégével kapcsolatban. Az viszont lehetséges, hogy az Ő csodálatos megváltásának kegyelméből ön is azok közé tartozzon, akik megmenekülnek Isten haragja elől. Ebben a könyvben röviden áttekintjük Isten azon cselekedeteit, amelyeket a világ történelme során elvégzett, miközben a világ elé tárta az Ő vi

megváltási tervét. Különösen a föld történelmének utolsó szakaszára fogunk koncentrálni, amikor is két grandiózus esemény történik majd egyidejűleg. Ezek az események: Isten ítélkezési folyamatának befejezése, és annak a nagy sokaságnak a megváltása, amelyet senki meg nem számlálhatott. Ebben a könyvben számos történelmi és jövőbeli esemény időpontját adtuk meg. Azok, akik szeretnének további bizonyítékokat találni a Bibliában ezekkel az időpontokkal kapcsolatban, és szeretnének meggyőződni az ezeket az időpontokat alátámasztó eseményekkel kapcsolatos részletes adatokról, bármikor kérhetnek telefonon vagy levélben a Family Stations-től olyan ingyenes könyveket, amelyek bemutatják, hogy az összes információ a Bibliából származik, és nem valamiféle spekuláció vagy találgatás eredménye. Ilyen könyvek többek közt a következők is: Time Has An End The End of the Church Age and After Wheat and Tares First Principles of Bible Study I Hope God Will Save Me Adam When? The Perfect Harmony of the Numbers of the Hebrew Kings vii

1. Fejezet: Isten dicsőséges Igéje Ahhoz, hogy megértsük azt a döbbenetes elgondolást, hogy a világ nagyon közel jár az idők végezetéhez, szükséges világosan megértenünk Isten Igéjének, a Bibliának a természetét és autoritását. A Biblia olyan alapelveket fektet le, amelyeknek engedelmeskednünk kell, ha szeretnénk igazságot átvenni Istentől. Ezeket az alapelveket teljes mértékben be kell ágyaznia az elméjébe annak, aki szeretné megérteni ezt a lenyűgöző elgondolást. A Biblia Isten Igéje. A Biblia eredeti nyelvein, amelyek főleg a héber és a görög, minden egyes szó, és minden szó mindegyik betűje Isten szájából származik. Ezért azt az elgondolást, hogy bármelyik embernek, vagy bármelyik egyházi intézménynek hatalma lenne a Biblia eredeti nyelveinek bármelyik szava vagy kifejezése felett, soha sem lenne szabad elfogadni. Isten védelmezte az eredeti héber és görög kéziratok legősibb példányait, hogy biztosak lehessünk abban, hogy Isten eredeti Igéje van a birtokunkban, egyenesen az Ő szájából. Azok a kéziratok, amelyeket a Bibliának a Jakab király által jóváhagyott angol fordításához használtak, és több más fordításhoz is abból a korból, olyan kéziratok, amelyeket Isten megóvott. Az igazság az, hogy amikor egy komoly bibliaoktató a Biblia bármelyik tanítását tanulmányozza, mindig le kellene ellenőriznie a fordító munkáját, és meg kellene tennie a szükséges helyesbítéseket, ha vannak ilyenek. A Biblia a maga teljességében Isten legfelsőbb törvénykönyve, amit gondos odafigyeléssel be kell tartania minden egyes emberi lénynek. Mint Isten törvénykönyve, a Biblia előírja, hogy a kárhozat büntetését kell kiróni mindenkire, aki bármilyen formában is megszegi Isten törvényét (Rómabeliekhez írt levél 6. rész 23. vers, Jakab levele 2. rész 10. vers). A Biblia Isten üzenete az üdvözülésről. Vagyis Isten törvénye tartalmazza azt a csodálatos hírt, hogy Isten maga volt az, az Úr Jézus Krisztus személyében, aki magára vette Isten haragjának büntetését mindazok helyett, akiket kiválasztott arra, hogy megváltsa őket a vétkek büntetése alól, ami az örök kárhozat. A Biblia önmaga szótára és kommentárja is. Minden egyes szót, mondatot, fogalmat stb. úgy kell értelmezni, hogy megvizsgáljuk, hogy miként használatos az a szó vagy fogalom máshol a Bibliában. Nem fogadhatunk el a Biblia egyetlen doktrínájával kapcsolatos végkövetkeztetést sem mindaddig, amíg gondosan össze nem vetettük az egész Bibliával, hogy igazoljuk, hogy az mindenestől összhangban van a Biblia összes többi és bármelyik másik igazságával is. Isten ezt parancsolja a Korinthusbeliekhez írt I. levél 2. rész 13. versében: 1

Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Isten írott törvénye Isten az Ő kegyelméből a rendelkezésünkre bocsátotta törvényének egy írott példányát. Ez az írott törvény a Biblia, Isten Igéje. A törvény ugyanakkor Isten szövetsége is az emberiséggel, amit úgy neveznek, hogy Evangélium, vagy Ó- és Újszövetség. Így amikor a Biblia olyan kifejezéseket használ, hogy törvény, parancsolatok, testamentum, Evangélium, szövetség, vagy Ige, akkor mindig csakis magáról a Bibliáról van szó. Ezek a szavak mind szinonimák. A Bibliát az emberiség két különálló részben kapta meg, de Isten úgy írta meg a Bibliát, hogy annak igazságai három részletben táruljanak az emberiség elé. Az Istentől kapott írott Ige első része az Ótestamentum volt. Az Ótestamentumot Kr. e. 1447-ben kezdték el írni, amikor Isten a Tízparancsolatot adta Izraelnek, sok más törvénnyel együtt. Ugyanekkor, ebbe a szerződésbe, vagy törvénykönyvbe Isten sok igazságot leírt a teremtésről, arról, hogy hogyan lépett be a bűn a világba, és a Noé korabeli özönvízről, valamint leírt sok olyan törvényt is, amelyek kihangsúlyozták, hogy milyen nagy szüksége van az emberiségnek a Megváltóra. Isten Kr. e. 391-ig folytatta az Ótestamentum írását. Isten azonban úgy írta meg az Ótestamentumot, hogy abból nagyonnagyon sok igazság és információ csak homályosan táruljon az emberiség elé. Ráadásul, mivel a nyomtatást csak évszázadokkal az Ótestamentum megírása után találták fel, gyakorlatilag szinte nem léteztek másolatai a Biblia első részének. A korai években a Biblia első részének csak nagyon kevés másolata állt rendelkezésre. A szövetség második részét, amit Újtestamentumnak hívunk, Isten körülbelül Kr. u. 33-ban kezdte el megírni és körülbelül Kr. u. 95-ben fejezte be. Nagy számú olyan igazság került bele, amelyek valamelyest megkönnyítették az Ótestamentum értelmezését. Ez főleg annak köszönhető, hogy az Újtestamentum sok információt közölt Jézus Krisztusról, a Megváltóról, ahogy Ő szó szerint és valóban megtapasztalta Isten haragját mindazoknak a nevében, akiket megváltani tervezett. Azonban az Újtestamentumot is, akárcsak az Ótestamentumot, olyan módon írta meg Isten, hogy sok, benne közzétett igazság rejtve maradt az egyházkor igaz hívői elől. 1 1 Mi az egyházkor kifejezést használjuk arra az időszakra, amikor Isten az egyházakat használta fel az Evangélium terjesztésére. 2

Így, bár a Biblia egy készre megírott szövetség, vagy törvénykönyv volt csaknem 2000 éven keresztül, sok, a Bibliában szétszórt nagyon fontos igazság sohasem lett felfedve, még a legelkötelezettebb, Istenfélő teológus előtt sem, aki Isten gyermeke volt. Ezek a rejtélyes vagy elrejtett doktrínák főleg Isten megváltási programja természetének és időzítésének a pontos és helyes értelmezésével kapcsolatosak, valamint azokkal a nagy fontossággal bíró eseményekkel, amelyek a világtörténelem utolsó 23 éve során történnek majd. A kinyilatkoztatás harmadik időszaka Azonban napjainkban, amikor nagyon közel járunk az idők végezetéhez, Isten harmadszorra is nagy mennyiségű további igazságot tár fel előttünk, amelyek mindig is benne voltak a Bibliában, de rejtve maradtak az idők során. Így ez majdnem olyan, mintha Isten hozzáadott volna az Ó- és az Újtestamentumokhoz, de természetesen a Biblia nem lett hosszabb. Egyetlen új szó sem lett ténylegesen hozzáadva. A napjainkban használatos Biblia, azokon a nyelveken, amelyeken eredetileg íródott, pontosan ugyanaz a Biblia, amelyet körülbelül 1900 évvel ezelőtt fejeztek be. Egyszerűen csak arról van szó, hogy most az Evangélium teljes dicsősége látható, hiszen Isten napjainkban felnyitotta az értelmünket a legtöbb igazságra, amelyek korábban rejtve voltak. A Zsidókhoz írt levél 8. rész 8. versében a Biblia kijelenti: Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. Ebben a versben az új szövetséget kötök kifejezést úgy kellett volna fordítani, hogy új szövetséget fejezek be. Az új szövetség pedig a Biblia Újszövetsége, de az idők végezetekor, vagyis napjainkban van az, hogy Isten végleg megérteti velünk ezt a szövetséget azáltal, hogy felnyitja a szemünket nagyon sok új igazságra. Ezek mindig is benne voltak a Bibliában, de napjainkban tárulnak elénk, hogy megérthessük őket. Olyan ez, mintha Isten most fejezné be a szövetség, vagyis a Biblia megírását. Ez pontosan egyezik például egy olyan verssel, mint Dániel könyve 12. rész 9. verse: És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. Bibliainterpretáció Igazán szomorú, hogy a Biblia sok igazságát gyakorlatilag a világ egyetlen egyháza sem érti meg. Ez azért van így, mert nem engedelmeskednek a Biblia utasításainak a Biblia interpretációjával kapcsolatban. Továbbá nagy 3

valószínűséggel a legtöbb bibliaoktató nem érti meg azt sem, hogy a Biblia eredeti nyelvein minden egyes szó Isten szájából való, és ezért extra fontos és extra pontos. A bibliainterpretáció emberalkotta, történelmi, nyelvtani hermeneutikai módszere, amelyet gyakorlatilag az összes egyház, felekezet, szeminárium stb. használ, teljes mértékben elutasítandó. A bibliainterpretáció valóban bibliai módszere arra a tényre alapoz, amit a Biblia tanít, miszerint a Biblia egy spirituális könyv, amelyet evilági módon írtak meg. Mivel Isten írta, minden egyes történelmi esemény, minden beszélgetés és minden incidens, ami fel lett jegyezve a Bibliában, abszolút igaz és megbízható. Azonban mivel ezeket a szó szerint értendő történelmi elbeszéléseket spirituális értelemben is meg kell érteni, a valódi, végső üzenet, amit Isten a Bibliában ad át az emberiségnek, nem érthető meg mindaddig, amíg az aktuálisan tanulmányozott vers spirituális tanítását is meg nem leljük. Jézus erről a hermeneutikai alapelvről Márk Evangéliumában a 4. rész 33. és 34. verseiben beszélt, ahol ez áll: És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala. Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala. Jézus Isten Igéjének a legmélyebb lényege. János Evangéliuma 1. rész 14. versében azt olvashatjuk, hogy az Ige testté lett és közöttünk lakozott. Így az az alapelv, hogy kutassuk a Bibliában lejegyzett összes szó és kifejezés spirituális jelentését, az egész Bibliára vonatkozik, mint ahogy Krisztus az egész Bibliával azonosul. A Biblia Isten Igéje. Krisztus Isten Igéje. És mivel a Biblia Isten könyve, a Bibliát tanulmányozónak a Szentlélektől, magától Istentől kell segítséget kérnie. Csak is Isten hozhatja el az igazságot a szívünkbe (János Evangéliuma 16. rész 13. vers). A Bibliát tanulmányozónak gondosan le kell ellenőriznie minden spirituális következtetést, hogy biztos lehessen abban, hogy az teljes mértékben harmonizál az összes többi és bármelyik másik igazsággal is, amit a Biblia tanít. Úgy tűnik, hogy az a korábban már említett alapelv, miszerint Krisztus példázatokban beszélt, és példázat nélkül nem beszélt, Isten legfőbb eszköze arra, hogy az igaz hívőket a Biblia jobb megértése felé vezesse. De úgy tűnik, hogy ez Isten legfőbb eszköze arra is, hogy elvakítsa azokat, akik a saját előítéleteikkel közelítik meg a Bibliát. Ez az alapelv Márk Evangéliumában a 4. rész 11. és 12. verseiben szerepel, ahol Isten a következőket mondja: Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván 4

halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak. Azok például, akik az egész egyházi világ által használt emberalkotta, nyelvtani, történelmi hermeneutikát követik, nem lesznek képesek helyesen értelmezni a Biblia sok nagyon fontos igazságát. Többek közt a Biblia azon tanításait sem, amelyek az egyházkor végével kapcsolatosak, valamint azzal a ténnyel, hogy az igaz hívők sok mindent megismerhetnek a világ végének ütemezéséről és részleteiről. Végül Isten megváltási tervének teljes felfedése Most, hogy napjainkban Isten felnyitja a tekintetünket sok új igazságra, az igazság három különösen fontos területe tárul elénk, amelyek az egyházkorban nem voltak valami jól értelmezve. Ezek a következő területek: (1) Isten megváltási tervének természete és ütemezése. (2) Részletek a végső időkkel kapcsolatban, többek közt a történelem idővonala is. (3) Isten ítélkezési tervének természete és jellege. Ebben a tanulmányban Isten megváltási tervére kis mértékben fogunk koncentrálni. Másodszor, a végső idők részleteire intenzíven fogunk koncentrálni. Isten ítélkezési tervének a természetét és a jellegét majd egy következő könyvben adjuk meg. A Zsidókhoz írt levél 8. rész 10. és 11. verseiben Isten arra utasít bennünket, hogy: Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Ezek a versek különösen nagy mértékben fokuszálnak Isten megváltási tervére. Végig az egyházkorban a legtöbb bibliai egyház domináns tanítása az volt, hogy megmondják a gyülekezet fivéreinek és nővéreinek, hogy hogyan lehetnek biztosak abban, hogy üdvözültek, vagy hogy hogyan üdvözülhetnek. E felekezetek tanításainak a gondos vizsgálata kivétel nélkül azt mutatja, hogy mindegyik megkövetelte az üdvözülést kereső egyén valamiféle hozzájárulását. Ezek a hozzájárulások lehettek olyan cselekedetek is, mint például a vízzel történő keresztelkedés, nyilvános hitvallástétel, Krisztus elfogadásának 5

cselekedete, az áldozás vagy az úrvacsora, vagy egy bizonyos ima elmondása. Gyakorlatilag minden egyes esetben kétséget kizáróan megsértették Isten törvényét, amely világosan kiköti, hogy egy adott ember üdvözüléséhez szükséges összes munkát Krisztus elvégezte jóval azelőtt, hogy az illető megszületett volna. 2 A Zsidókhoz írt levél fent idézett 8. rész 10. és 11. verseiben Isten kihangsúlyozza, hogy amint a Biblia teljes egészében feltárul előttünk, a világon az üdvözülés tanítása minden tekintetben bibliai lesz. Az embereknek nem azt fogják tanítani, hogy hogyan üdvözülhetnének, hanem sokkal inkább azt, hogy a megváltás teljes mértékben Isten cselekedete (Efézusbeliekhez írt levél 2. rész 8. és 9. versei). Isten egy nagy sokaságot vált majd meg, akik lehet, hogy valójában nagyon kevés dolgot értenek meg a Bibliából. Megpróbáljuk lefektetni az egyszerű körvonalait a bibliai tanításnak e nagy sokaság megváltásáról, amelyet senki meg nem számlálhatott, s akik megváltása napjainkban történik. 1. A Biblia azt parancsolja az igaz hívőknek, hogy terjesszék az Evangéliumot az egész világon. Isten irányította a világméretű kommunikáció kifejlődését, olyanokat, mint a rádió vagy az internet, azért, hogy lehetővé tegye, hogy a világ minden egyes embere meghallhassa az Evangéliumot. 2. Isten titokzatos gondviselésének köszönhetően sokan, akik semmit, vagy nagyon keveset tudnak a bibliai igazságról, lassan elkezdik felismerni a következőket: a. Ők egy borzasztó jövő felé haladó bűnösök, akik meg lesznek majd büntetve a vétkeikért. b. Az a Biblia, amiről most hallanak, és amire elkezdtek odafigyelni, biztosan Istentől való, és ezért elkezdenek megpróbálni engedelmeskedni a parancsolatainak. c. Megtudják, hogy az ítéletnap nagyon közel van, de Isten most sok embert megvált. d. Kezdik felismerni, hogy kegyelemért kiálthatnak Istenhez, és kell is kegyelemért kiáltaniuk Istenhez, azt remélve, hogy talán megváltja őket. 2 Bármikor kérheti az I Hope God Will Save Me című ingyenes könyvecskét, amelyből sokkal több információt ismerhet meg ezzel a lenyűgöző témával kapcsolatban. 6

Ez a világ jelenlegi helyzete, minthogy egyre több és több ember üdvözül szerte a világon, kizárólag Isten tevékenységének köszönhetően. Amikor Isten megvált valakit, akkor egy vadonat új, örök életű, feltámadott lelket ad neki. Ezért az illető folyamatos, intenzív késztetést érez arra, hogy engedelmeskedjen a Bibliának. A most üdvözülő emberek számának óriási megnövekedése minden bizonnyal kapcsolatos azzal a ténnyel amint azt a Biblia is leszögezi (Jelenések Könyve 7. rész 9. versétől a 14.-ig) hogy Isten most a Biblia nagyon sok igazságát fedi fel, amelyeket a korábbi generációk nem ismertek. 7

2. Fejezet: A Biblia megadja a történelem idővonalát Az egész Bibliát gondosan tanulmányozva rájöttünk, hogy a Biblia nem csak egy törvénykönyv, amely közzéteszi az összes törvényt, amelyekkel Isten az egész emberiséget kormányozza, hanem egy olyan könyv is egyben, amelyet azért kapott az emberiség, hogy megismerhesse a történelem isteni idővonalát. A Prédikátor könyve 8. rész 5. versétől a 7.-ig ez áll: A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet; Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok ő rajta; Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az? Ezekben a versekben az ítélet szó a törvény szó szinonimája. Így tehát azt tanítja, hogy a Bibliát tanulmányozva az igaz hívő nem csak Isten törvényeit ismeri meg, főleg, ahogyan ezek Isten ítélkezési folyamatára vonatkoznak, hanem sok mindent megtudhat Istennek a föld számára tervezett időbeosztásáról is. Ezért az igaz hívő sokat tudhat a történelem menetrendjéről, beleértve sok igazságot a világvége időzítéséről is. Azonban azok számára, akik nem követik a bibliainterpretáció bibliai módszerét, Krisztus éjjeli tolvajként fog eljönni. Nyomorúságuk azon nyomban megtöbbszöröződik, amikor felfedezik immár túl későn hogy a világvége elérkezett. A meg nem váltottak számára nem lesz többé irgalom, sem kegyelem, sem megváltás. Így ezt olvassuk a Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. részének 2. versétől a 7.-ig: Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. És ez áll a Jelenések Könyve 3. rész 3. versében: 8

Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. Ezekben a versekben Isten azt tanítja, hogy a Bibliát olvasók kétféle emberek lehetnek. Vannak, akik megelégszenek az Istenhez fűződő kapcsolatuk jelenlegi értelmezésével. Tudják, hogy egy nap majd vége lesz a világnak, de ők úgy értelmezik, hogy az utolsó nap menetrendjét csak Isten ismeri. Ezért ők úgy gondolják, hogy az emberiségnek nem kell emiatt aggódnia. Számukra Krisztus tényleg éjjeli tolvajként jön majd el. Azonban őértük azért jön el, hogy elpusztítsa őket. Micsoda borzalom! Másrészt azonban vannak olyanok is, akik felismerték, hogy sok információt kaptunk Istentől a Bibliában a történelem menetrendjével kapcsolatban. Ezért ők a Bibliából sok mindent megtudtak a világ teremtésének menetrendjéről, és még sok más egyéb, olyan nagy jelentőséggel bíró eseményről, amelyek fel lettek jegyezve a Bibliában. Nagyon sok mindent megtudtak a világvége pontos menetrendjéről is. Őket nem fogja váratlanul érni a világvége időzítése. Isten megváltási tervének kibontakozása maga a történelem idővonala A Biblia megtanítja, hogy Isten hogyan adta át az emberi fajnak az Evangélium üzenetét végig a történelem során. Az Evangélium az egész Bibliát magában foglalja. Így hát gondosan tanulmányozva a Bibliát megtudjuk, hogy Isten megváltási tervének kibontakozása maga a történelem idővonala. A világ történelmének első 9500 éve során Isten semmiféle evilági szervezetet sem használt arra, hogy képviseltesse országát e világ előtt. Ez idő alatt Isten mindig egyéni hívőkön keresztül munkálkodott, akik az Ő országának képviselői voltak. Ábel, Énókh, akit a Mennybe vittek, Noé és a családja, Ábrahám, Izsák, Jákob és József olyan nevek, akiket Isten az Ő országának képviselőiként jegyzett fel a Bibliában. Ahogy gondosan tanulmányozzuk a Bibliát, felfedezzük, hogy a világ körülbelül 13000 évvel ezelőtt lett teremtve. 3 A Biblia nagyon pontos, tehát ha összhangba hozzuk a Biblia naptárát a mi modern naptárunkkal, akkor megtudjuk, hogy a teremtés éve Kr. e. 11013 volt. A világ történelmének első 9500 éve során minden valószínűséggel csak kevesen üdvözültek. Noé korában például mindössze 8 ember nyert üdvösséget 3 Bármikor kérheti a Family Radiotól az ADAM WHEN című ingyenes könyvet, amely bemutatja, hogy hogyan adja meg a Biblia ezt az adatot. 9

az egész világon, ami létezett Kr. e. 4990-ben, amikor is Isten elpusztította a világot az özönvízzel. Izrael és a Kr. e. 1447 és Kr. u. 33 közti évek Kr. e. 1447-ben azonban Isten nagymértékben megváltoztatta a módszerét annak, hogy hogyan képviselteti az Ő országát ezen a földön. Abban az évben Isten elkezdte Izrael nemzetét felhasználni az Ő országának képviseletére. Kr. e. 1447-ben történt, hogy Mózes kivezette Izrael népét az egyiptomi rabszolgaságból. Izrael nemzete Ábrahám leszármazottaiból állott, aki több, mint 700 évvel korábban született, a Kr. e. 2167. évben, Babilonban, a káldeusok Ur nevű városának polgáraként. Kr. e. 2092-ben ő, és a felesége, Sára, Isten parancsának engedelmeskedve, Kánaán földjére mentek. Ők lettek Izrael nemzetének kezdete, és Kánaán földjét használta Isten az Ő országának evilági képviseleteként. Izrael nemzete Kánaán földjével együtt Isten megváltási terve kibontakozásának a középpontjává vált a Krisztus születését megelőző 2100 év során. Tulajdonképpen Jézus, Isten fia, Ábrahám egyenes ági leszármazottjaként öltött emberi alakot. Ábrahám leszármazottai, akiket Izraelnek neveztek, a Kr. e. 1447. évre egy valószínűleg körülbelül 2 millió főt számláló nemzetté nőttek. Abban az évben történt, hogy kijöttek az egyiptomi rabszolgaságból. És az elkövetkező 1480 éven keresztül Izraelt hívták Isten népének. Egyre többet és többet kaptak Isten törvényeiből. Ők lettek Isten országának evilági külképviselete. Isten adott Izrael nemzetének lakóhelyül egy országot, Kánaán földjét, amit Izrael földjének is neveznek, továbbá egy templomot és zsinagógákat, ahol imádkozhattak. Törvényeket adott nekik, amiket a teológiában a szertartásrend törvényeinek nevezünk, amiket azért kellett megtartaniuk, mert ezek a törvények az eljövendő Messiás, Jézus Krisztus felé vezették az izraelitákat. A szertartásrend törvényei magukban foglalták az ünnepnapok, új holdak, hetediknap szombatnapok megtartását, égő áldozatokat, véresáldozatokat, s így tovább. Isten evilági entitásokat használt az Ő országának külképviseleteiként, olyanokat, mint Kánaán, Izrael, Júda, Jeruzsálem, Zion, a templom, Júdea, stb. Így nagyon gyakran előfordul, hogy ugyanezek a szavak a Bibliában spirituális értelemben Isten országát képviselik. Az egyházkorban például az egyházak voltak Isten országának külképviseletei. Ezért a Biblia gyakran beszél az egyházkor egyházairól olyan szavakkal, mint Izrael, Júda, a templom, stb. Izrael nemzetének szerves része volt a törvények összessége, amit Isten az egész nemzet felett uralkodó királyok, próféták, papok és Léviták kinevezésével kapcsolatban adott. Ez egy szentséges szervezet volt, amelyet maga Isten alapított, hogy az Ő országát képviselje itt a földön. Minden zsidó, 10

aki Ábrahám leszármazottja volt, automatikusan tagja volt ennek a hatalmas gyülekezetnek. E tagság kihangsúlyozására minden egyes férfit körülmetéltek, ami szintén egy része volt az Isten törvénye által lefektetett szertartásrendnek. A Biblia sok információval szolgál az Izrael nemzetének kezdetét közvetlenül megelőző évekről, és történelme első ezer évéről is. A Biblia sok részletet ismertet Izraelről, mint nemzetről, amikor Isten felszabadította őket a rabszolgaságból és kihozta őket Egyiptomból, amikor csodálatos módon, száraz lábbal átkeltek a Vörös-tengeren és 40 évig vándoroltak a pusztában, s majd száraz lábbal átkeltek a Jordán folyón. Majd a Biblia jelentős mennyiségű információt szolgáltat a történelmük következő 360 évéről, amikor Isten a bírákkal uralkodott felettük Kánaán földjén. Aztán a következő 116 évről kapunk adatokat, amely során Izrael legnagyobb földi dicsőségét érte el Saul király uralkodása alatt, akit Dávid király, majd Salamon király követett. Szintén jelentős részleteket ismerhetünk meg a Bibliából az Izrael 12 törzsét magában foglaló egységes nemzet kettéválásával kapcsolatban. Salamon király halála után a törzsek közül 10 egy független nemzetté lett, Izrael néven, aminek fővárosa végül Samaria lett. A fennmaradó két törzs lett Júda nemzete, aminek fővárosa Jeruzsálem lett. A Biblia sok ismeretet szolgáltat ezekről a királyságokról és a felettük uralkodó királyokról. A Biblia e nemzetek bevégeztéről is jelentős információkat nyújt. Izrael nemzetének 10 törzsét asszírok hódították meg Kr. e. 709-ben. Majd Kr. e. 587- ben Júda nemzetét a babiloniak hódították meg, s ekkor Jeruzsálem városa és a pompás templom, amit Salamon király épített, elpusztultak. Jeruzsálem Kr. e. 587-ben történt elpusztítását követően azonban már sokkal korlátozottabbak a 12 törzs életéről szóló adatok. Megtudjuk, hogy Kr. e. 539-ben a babiloniak által elpusztított Júda nemzetéből körülbelül 40000 túlélő visszatért Jeruzsálembe. Megtudunk néhány dolgot a templom újjáépítéséről, amely Kr. e. 515-ben fejeződött be. Megtudunk a Bibliából néhány dolgot, ami az Izrael földjére visszatért zsidókkal történt, főleg Ezsdrás, Nehémiás és Eszter könyveiből. De azután, a történelem csaknem 400 évét illetően Kr. e. 391-től, Kr. e. 8.-ig a Biblia hallgat Izrael földjéről, és annak lakosairól, sőt ami azt illeti, a világ összes többi nemzetéről is. Sajnálatos módon Izrael teljes fennállása alatt csak nagyon kevés ember nyert ténylegesen megváltást. A Biblia teli van olyan kifejezésekkel, amelyek Izrael nemzetének a bűneivel, a hitehagyásával és Isten törvényei elleni lázadásával kapcsolatosak. Még amikor Jézus Krisztus eljött, mint a Megváltó, aki emberi mivoltában Ábrahám leszármazottja volt, ők fellázadtak, és nem voltak hajlandóak Messiásuknak elismerni Őt. Végül tulajdonképpen meg is ölték (Apostolok Cselekedetei 2. rész 22. és 23. versek). A Biblia biztosít bennünket afelől, hogy Krisztus a csodálatos gyümölcs, amelyet Izrael nemzete termett. Izrael nemzetén keresztül történt 11

meg, hogy Isten emberi alakot öltött, a szűz Máriától születve, aki Júda törzséből való volt. Kr. e. 8-tól a Biblia ismét sok ismeretet közöl a zsidó nemzetről. Abban az évben jelentették be Keresztelő János születését, és János volt az, akinek ki kellett hirdetnie a világ előtt, hogy a Messiás, az Úr Jézus Krisztus, Isten Báránya eljött, hogy elvegye a világ bűneit. Természetesen Jézus Krisztus az egyetlen eszköz, amivel bárki a világon rendezheti a fizetséget a bűneiért, s így örökre megbékélhet Istennel. Kr. e. 7-től, Jézus születésétől, körülbelül Kr. u. 65-ig a Biblia sok adatot szolgáltat Izrael nemzetéről. Ezalatt az időszak alatt történik meg a világtörténelem leglenyűgözőbb eseménye. Isten, az Úr Jézus Krisztus emberi alakot öltött, a szűz Máriától születve. Ezalatt az időszak alatt Jézus körülbelül három és fél éven keresztül prédikált. Kr. u. 33-ban Jézus Krisztust keresztre feszítették. Feltámadt a halottakból és felemelkedett vissza a Mennybe. Az az év, Kr. u. 33 jelöli a végét annak az 1480 éves időszaknak, amely során Izrael egész nemzete volt az a gyülekezet, amely Isten országának külképviselete volt. 4 Az egyházkor kezdete Néhány nappal azután, hogy Krisztus felemelkedett a Mennybe, kezdetét vette az a nagy jelentőségű isteni szervezet, amely Isten országát hivatott képviselni az elkövetkezendő 1955 év során. Kr. u. 33-ban pünkösd napján körülbelül 3000 ember üdvözült (Apostolok Cselekedetei 2. rész). Azok, akik azon a napon üdvözültek, sok különböző nemzetből származtak. Ez a grandiózus esemény jelölte az egyházkor kezdetét. Az egyházkor korai szakaszából sok adatot kapunk arról, hogy misszionáriusokat küldtek azokba az országokba, amelyeket ma Törökországként, Görögországként és Olaszországként ismerünk. Az egyházkort Isten azzal a szentséges szándékkal indította el, hogy elterjessze az Evangéliumot az egész világon. A zsinagógák, Jeruzsálem városa, Izrael nemzete vagy a jeruzsálemi templom soha többé nem lesznek már külképviseletei Isten országának. A világon mindenütt megalakuló helyi gyülekezetek lesznek ezentúl Isten országának külképviseletei. Ezért spirituális értelemben a Biblia nagyon gyakran utal a helyi gyülekezetekre úgy, hogy Jeruzsálem, a templom, Zion, Izrael, Júda, Júdea, stb... Isten gondosan tervezte meg ezt a szentséges szervezetet, amelyet gyakorlatilag az egész világon elhelyezkedő egyházak alkottak. Továbbá szigorú szabályokat fektetett le az Ő törvénykönyvében, a Bibliában, amelyek a 4 Bármikor kérheti a The End of the Church Age and After és a Wheat and Tares című ingyenes könyveket, amelyekből sokkal több információhoz juthat az egyházkor végével kapcsolatban. 12

presbiterek és diakónusok kiválasztását szabályozták (Timótheushoz írt I. levél 3. rész). A gyülekezetekben a nők nem taníthattak, és nem juthattak tisztséghez. Az Ótestamentum szertartásrendjének törvényeit, amelyeket Izrael nemzetének be kellett tartania, többé már nem kellett betartani. Ezek helyett, az Evangélium lényegének tanítását segítendő, két új törvény került a szertartásrendbe. Ezek a vízzel történő keresztelkedés, és az úrvacsora voltak. Bevezetésre került egy törvény az egyházközösségből való kiátkozással kapcsolatban (Korinthusbeliekhez írt I. levél 5. rész). Isten a vasárnapot jelölte meg a szombatnap helyett, mindenféle spirituális tevékenység elvégzésére. A szerte a világon megalakuló helyi gyülekezeteket a Bibliában közzétett törvényeknek kellett irányítaniuk. Ezek az Isten által felszentelt gyülekezetek azt a nagy feladatot kapták, hogy az egész világon elterjesszék az Evangéliumot. Így, mint ahogyan azt már korábban is említettük, misszionáriusok indultak el a szomszédos nemzetekhez még a Biblia befejezése előtt (Apostolok Cselekedetei 13. rész). Kr. u. 95 körül Isten befejezte a Biblia megírását, és azóta nem érkezett Istentől történelmi jelentőségű beszámolóként több információ az egyháznak a világban történő tulajdonképpeni előrehaladásáról. Azonban jóval az egyházkor kezdete előtt Isten előrejelezte, hogy hogyan fog az egyházkor spirituálisan kifejlődni. Amilyen biztató kezdete volt az egyházkornak Kr. u. 33-ban pünkösd napján, amikor körülbelül háromezren üdvözültek egyetlen napon (Apostolok Cselekedetei 2. rész), az ember azt várná, hogy az egyházkor kibontakozása egy figyelemre méltó sikertörténet lesz. Azonban a Biblia előrejelezte, hogy nem ez volt Isten szándéka. Szomorúan tudjuk meg a Bibliából, hogy még mielőtt Isten befejezte volna a Biblia megírását (körülbelül Kr. u. 95-ben), máris megmutatkoztak annak jelei, hogy az egyházkor nem lesz valami nagy sikertörténet. A Biblia előre látta az egyház romlását A Jelenések Könyve 2. és 3. részeiben Isten hét tipikus egyház spirituális állapotát tárja elénk. Ezek az állapotok körülbelül 30 évvel ezen egyházak megalapítása után álltak fenn. Az Efézusbeli gyülekezet például elhagyta első szeretetét (Jelenések Könyve 2. rész 4. és 5. versek). Ne feledjük el, hogy Istent szeretni annyit tesz, hogy megtartjuk a parancsolatait (János Evangéliuma 14. rész 21-23. versek). Ezért Isten azzal fenyegette meg őket, hogy kimozdítja a helyéből a gyertyatartójukat, ami az Evangélium világosságát jelképezi, mert többé már nem engedelmeskedtek Isten törvényeinek. Ezt az egyházat Isten többé már nem használta arra, hogy az Evangéliumot terjesszék a világban. 13

A Galátziabeliekhez írt levél 1. rész 2. versétől a 9.-ig a Biblia arról számol be, hogy Galátzia gyülekezetei még a Biblia befejezése előtt olyan evangéliumot kezdtek követni, amely nem a Biblia Evangéliuma volt. A Jelenések Könyve 2. rész 13. versében a Biblia beszámol arról, hogy a pergámumbeli gyülekezet már egy olyan gyülekezet volt, ahol bizonyos mértékig a Sátán uralkodott. Ez a vers a Sátán királyiszékét említi. A Bibliában a szék vagy a királyiszék szavak az efféle szövegösszefüggésekben uralkodásra vagy a hatalomra utalnak. És a Jelenések Könyve 3. rész 1. versétől a 4.-ig arról számol be a Biblia, hogy a sárdisbeli gyülekezet már halott gyülekezet volt, bár még maradt benne néhány igaz hívő. Máté Evangéliumában a 13. rész 24. versétől a 30.-ig a Biblia feljegyzi a búza és a konkoly példázatát. A búza jelképezte az igaz hívőket az egyházakban. A konkoly a hitetleneket jelentette, akik mindenféle bizonyságát adták annak, hogy igaz hívők, olyannyira, hogy csak az egyházkor végén biztosít majd Isten eszközt ahhoz, hogy a konkolyt szét lehessen válogatni a búzától. Ez azt jelentette, hogy végig az egyházkorban jelen lesz a konkoly, vagyis a Sátán rabszolgái, akik nagyon is aktívak a gyülekezetekben. Így rajtuk keresztül a Sátán uralkodhatott a gyülekezetekben, bár hivatalosan Krisztus uralkodott azok felett. Már Ézsaiás könyvében azt jövendölte Isten a 9. rész 1. versétől a 4.-ig, hogy az egyházkor nem lesz egy nagyszerű sikertörténet. Ott ez áll: De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; A 3. vers a magyar Károli Bibliában úgy kezdődik, hogy: Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, ez azonban az eredeti héber szövegben így hangzik: Te megsokasítod e népet, de nem szerzesz néki nagy örömöt. Ezekben a versekben Isten arról beszél, hogy a fény beragyogja a Jordánon túli földet, vagyis a pogányok határát (ld. Máté Evangéliuma 4. rész 15. és 16. versek). Vagyis a világ összes nemzetét be kell ragyognia az Evangélium világosságának. Ez a világosság természetesen az Úr Jézus, aki a világ világossága (János Evangéliuma 1. rész 7. versétől a 10.-ig). Mivel az Evangélium világosságának az egész világot be kellett ragyognia, jelentős változás állt be Isten Evangélium programjában, úgy hogy a 14

világ spirituális sötétségét átjárja ez a világosság (Ézsaiás könyve 9. rész 2. vers). Ez a világosság szerte az egész világon sok olyan embert kelt majd életre, akik külső ránézésre Krisztus igaz hívőinek tűnnek, mint ahogy Ézsaiás könyve kijelenti a 9. rész 3. versében: Te megsokasítod e népet. Más szavakkal, Isten egész világra kiterjedő országának a mérete hatalmas lesz. Ugyanakkor ugyanebben a versben Isten azt jövendöli, hogy nem növelte meg az aratók örömét. Az aratók öröme az az öröm, amit az ember akkor él át, amikor örök életet kapott úgy, hogy igaz hívővé vált (Lukács Evangéliuma 15. rész 10. vers). Ha az aratók öröme elmarad, az csakis azt jelentheti, hogy a learatott igaz hívők száma igen kicsi. Amint azt meg is jegyezzük, a helyzet az, hogy a Biblia több helyen is jövendöli, hogy elmarad a nagy szüret azokból az emberekből, akik üdvözülnek, és Isten országába jönnek. Az összes eddigi bibliai hivatkozásunkhoz még adjuk hozzá azt is, hogy Ézsaiás könyvének 5. részében azt olvassuk, hogy Isten az egyházkort egy szőlőskertnek festi le, amelyet Ő maga telepített nagy gonddal és szeretettel. De ez a szőlőskert nem termett jó szőlőt, hanem vadszőlőt termett. Spirituális értelemben a vadszőlő azokat jelképezi, akik megtervezték maguknak a saját evangéliumukat ahelyett, hogy aprólékos pontossággal követték volna a Biblia Evangéliumát. Később ebben a tanulmányban látni fogjuk, hogy Istennek az volt a terve, hogy e bűn miatt végül majd elpusztítja a szőlőskertet. Meg kell jegyeznünk, hogy Ézsaiásnál, Jeremiásnál, Ezékielnél és így tovább Isten sok részben figyelmeztet arra, hogy mérhetetlenül dühös Izrael és Júda nemzeteire az állandó bűnösségük miatt. Végül valóban el is lettek pusztítva. Izraelt az asszírok pusztították el Kr. e. 709-ben, Júdát a babiloniak Kr. e. 587-ben. Izraelt és Júdát, akik a maguk idejében Isten országának külképviseletei voltak, Isten az összes helyi gyülekezet példájaként használta, amelyek végig az egyházkorban voltak Isten országának külképviseletei. Ahogy tanulmányozzuk a Biblia Ótestamentumának ezeket a könyveit, tulajdonképpen arról olvasunk, amit Isten előre látott az egyházkor számára, és különösen az egyházkor vége számára. Isten tanítása szerint tehát gyülekezeteknek kellett megalakulniuk szerte az egész világon végig az egyházkorban azt a látszatot keltve, hogy az egyházkor egy hatalmas siker volt. Ám a valóságban csak egy maradék, az összes egyházbelieknek csak egy kicsiny része fog tényleg üdvözülni, vagyis ténylegesen igaz hívővé válni. Ugyanez a gondolat hangzik el a Rómabeliekhez írt levél 9. részének 27. versében, ahol Isten Ézsaiás könyvéből idézi a 10. rész 22. és 23. verseit. A Rómabeliekhez írt levél 9. rész 27. verse: Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg. 15

Ézsaiás könyve 10. rész 22. és 23. versek: Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön. A Sátán jelenlétének problematikája az egyházakban Az egyházkor spirituális sikere hiányának legfőbb oka a Sátán problematikája volt. A kereszt idején a Sátán halálos csapást kapott. Száműzték a Mennyből (Jelenések Könyve 12. rész 7. versétől a 11.-ig), és megkötözték, hogy ne tudja rászedni a nemzeteket az egyházkor egész ideje alatt, ami szimbolikusan 1000 éves időtartamnak van leírva (Jelenések Könyve 20. rész 1. versétől a 3.-ig). Az 1000 évet szimbolikus, vagy spirituális számként kell értelmezni, ami a teljességet fejezi ki. Az az időtartam, amíg meg volt kötözve, valójában 1955 év volt, Kr. u. 33-tól 1988-ig. A Sátán megkötözése azt jelentette, hogy semmiféle formában nem tudta meghiúsítani Isten tervét, hogy megváltsa azokat, akiket közvetlenül az idők kezdetekor kiválasztott a megváltásra. De az a tény, hogy a Sátánt megkötözték, nem tette lehetetlenné számára, hogy mint ordító oroszlán szerte járjon, keresve, kit elnyelhessen (Péter Apostol I. levele 5. rész 8. vers). Vagyis, bár az egyházkor mindenestől Isten terve volt, amivel az Evangéliumnak kellett volna eljutnia a világon mindenhova, a spirituális hatékonyságát nagymértékben gátolta a Sátán. Azzal gátolta az egyházak hatékonyságát, hogy konkolyt, vagyis gyomot vetett közéjük (Máté Evangéliuma 13. rész 24. versétől a 30.-ig). Vagyis a Sátán a világosság angyalaként működve szolgáit az igazság szolgáiként állítja be az összes helyi gyülekezetbe (Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. rész 13. versétől a 15.-ig). A Jelenések Könyve 6. rész 4. versében a Sátán egy veres lovon ülő lovasként van ábrázolva, egy nagy karddal a kezében, ami a Léleknek Kardja, a Biblia, amivel elveszi a békességet a földről. Más szavakkal a Biblia szavait fogja felhasználni ahhoz, hogy tekintélyt próbáljon adni a hamis tanításainak. Ha gondosan összhangba hozzuk mindezeket a Bibliai utalásokat, akkor megtudjuk, hogy kívülről nézve valóban nagyon sikeres volt az egyházkor, mivel az egyházak sorra jelentették, hogy emberek nagy sokaságai üdvözültek. A valóságban azonban csak egy csekély töredék vált ténylegesen igaz hívővé azok közül, akik valamely egyház teljes tagjainak vallották magukat. A világ számára a legnagyobb áldás az egyházkor során valószínűleg a több száz millió Biblia kinyomtatása és az egész világon való elterjesztése volt. A Biblia, az Evangélium világossága, a világ minden tájára eljutott, még úgy is, hogy igen kevesen voltak, akik igaz hívővé váltak az egyházkor során. 16

Így a baljóslatú prófécia Máté Evangéliumában a 7. rész 21. versétől a 23.-ig rideg valósággá fog válni azon a napon, amikor Isten ráméri az Ő hatalmas haragját a világ meg nem váltottjaira. És sajnálatos módon ezek közé tartoznak mindazok is, akik valahol a világban még mindig valamilyen egyház tagjai lesznek akkor, amikor a felemelkedés megtörténik, vagyis amikor az igaz hívőket felkapják, hogy az Úrral találkozzanak a levegőben. Ezt mondja Isten ezekben a versekben: Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Ebből a nagyon előnyös nézőpontból, amelyből visszatekinthetünk az egyházkor egészére, láthatjuk a valóságát Isten jóslatának az egyházkor sikertelenségével kapcsolatban. Az igaz, hogy hatalmas virágzással indult Kr. u. 33-ban pünkösd napján, amikor körülbelül 3000 ember üdvözült. Azonban ahogyan azt már korábban is említettük, már azokban az egyházakban is bizonyíthatóan jelen volt a hitehagyás, amelyeket még a Biblia befejezése előtt alapítottak meg. Hasonloképpen már akkor is a Sátán uralkodott több egyházban is, úgy, hogy konkollyal vetette be azokat. A Jelenések Könyve 2. és 3. részeiben szereplő egyházak az összes egyházat képviselték, amelyek majd létrejönnek az Újtestamentum egyházkora során. Továbbá ha megvizsgáljuk az egyház történelmét, sohasem találunk olyan időszakot, amelyet a Bibliához való kiemelkedő hűségesség jellemezne. Az egyháztörténelem teli van a Bibliához való hűtlenség beszámolóival. E hűtlenség tetőpontja valószínűleg a reformáció időszaka volt, amely Európában, körülbelül négy-ötszáz évvel ezelőtt ment végbe. A történelem azon időszakában az uralkodó egyház a római katolikus egyház volt. Annyira nagymértékben sértette meg a Biblia törvényeit, hogy olyan római katolikus férfiak, mint Luther Márton vagy Kálvin János elhagyták az egyházat és protestáns egyházak kútfői lettek. E protestáns egyházak közül sok őszintén megpróbált a lehető leghűbb lenni a Biblia tanításaihoz. Nem telt el azonban sok idő, és a protestáns egyházak nagy többsége emberalkotta megváltási programot tanított, amelyben bárki elfogadhatja Krisztust Urának és Megváltójának, és azt, hogy ez a cselekedet üdvösséget eredményezett. Egy pillantás a múlt nagy megújhodási mozgalmaira felfedi, hogy a legtöbbjük alapja ilyen evangélium volt. Sajnos ez nem a Biblia Evangéliuma volt. Ennek ellenére azonban Isten mégis megváltott néhány embert az egyházkor során. 17