Megjelent 189? évi október hó 27-én. fa MAGY. {Élt KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 9587. szám. vil/j. OSZTÁLY. Újítások jelzési czélokra szolgáló elektromos hullámok átvitelére alkalmazott berendezéseken és készülékeken MARCONI GUGLIELMO TANULÓ WESTBOURNE PARKBAN (ANGLIA). A szabadalom bejelentésének napja 189S deczember hó 9-ike. A találmány szerint az elektromos jeleket a levegő, talaj vagy víz követítésével továbbítjuk, még pedig nagy frequencziájú áramok által előidézett elektromos rezgések viszik át. A jel leadására egy ruhmkorff szolgál, melynek elsőd-csévéjébe Morse-kulcs vagy más jeladó van kapcsolva, sarkai pedig az elektromos rezgések előidézésére szolgáló készülékekkel van fölszerelve. A ruhmkorffot más nagyfeszültségű váltakozó-árammal lehet táplálni. Ha a berendezés sok energiát fogyaszt, czélszerű a ruhmkorffot vagy transformátort folytonosan üzemben tartani, mindaddig, a míg csak jelt adunk, és az elsődáram helyett a másodáramot, illetve a másodáram kisüléseit megszakasztani. Ebben az esetben a kon taktusokat ^tí-ajban kell elhelyezni, mert ellenkező esefben a szikra átcsapását a szikra nagy hossza miatt megszakítani nem lehet. A fölfogókészülék helyi áramkörében alkalmas fölfogó és egy készülék vau, melynek segélyével a jeladó állomásból kiinduló rezgések működtetnek. Ha a jeleket a levegőn át és csak bizonyos irányban akarjuk adni, a leadó rezgés előidéző tagját egy tükör gyújtópontjában vagy gyújtóvonalában helyezzük el, a tükröt a fölfogó állomás felé fordítjuk és itt egy hasonló, a föladó állomás fölé fordult tuferöt állítunk föl. Ha a jeleket a talajon átadjuk, úgy a rezgés előidézésére szolgáló készülék egyik sarkát és a Morse-kulcs egyik végét a földdel kapcsoljuk, másik végét pedig hasonló lemezekkel, melyek a földtől szigetelve a levegőben vannak elhelyezve. Az 1. ábra a készülék sematikus rajza arra az esetre, ha a jeleket a levegőn át adjuk, a 2. ábra a jeladó függélyes metszete, a 3. ábra nagyobb méretben rajzolt részlet, a 4. ábra a jelfogókészűlék sematikus elölnézete, az 5 ábra a jelfogó természetes nagyságban, a 6. ábra a j cső módosítása, a 7. ábra a kísérleti lemez, a 8. ábra a folyadék ellenállás természetes nagyságban, a 9. és 10. ábra a rezgés előidézésére szolgáló készülék, a 11. ábra a fölfogó egy módosítása, a 12. és 13. ábra a jeladó módosításai,
- 2 - a 14. ábra a jelfogó egy módosítása. a egy telep, b egy közönséges Morsékulcs, melynek segélyével a r ruhmkorff elaő(t\ekeriileteit zárja A ruhmkorff másodvezetékének c 1 sarkai két szigetelt d 1 d 1 támasztékra szerelt d d golyókkal vannak kapcsolva. A d 1 támasztékok legczélszerűbben ebonitlemezek, melyekben a golyók elhelyezésére szolgáló lyukak vannak, a golyókat pedig oly módon erősítjük meg, hogy azokat fölhevítjük mindaddig, míg az ebonitot ki nem lágyítjuk, ez pedig lehűlésük után fogva tartja, e e két hasonló golyó, mely e 1 e l támasztékokon van megerősítve, ezek távolsága ebonitcsavarok és e 2 e 2 csavarházak segélyével szabályozható, melyek más e 8 csavarházakra hatnak, e* egy hajlékony, legczélszerűbben pergamentpapirból készült membranum, mely az e- támasztékokra van ragasztva és így valamely folyós dielektrikum (vaselinnel sűrűbben folyóvá tett vaselinolaj) befogadására alkalmas tartályt képez. A d és e golyók legczélszerűbben tömörek és *femből készülnek, ezeknek egymástól * való távolsága a használt áramok feszültségétől és intenzitásától függ és a hatás nő mindaddig, míg a kisülések szabadon csapnak át. Egy ruhmkorffnál, mely 20 cm. szikrát ad, e és e között a távolság 1 mm. d és e között körülbelül 38 mm. f egy reflektor, melyet bádogból hajlítás által parabolikus henger alakjában állítottunk elő és az f 1 fabordákon erősítettünk meg. Hasonló föltételek mellett annál nagyobb távolságra történhetik a jelek átvitele, minél nagyobbak a golyók. A gyakorlati kísérleteknél tömör sárgaréz golyókat használtunk, melyek átmérője 10 cm. volt és mintegy 25 cm. hullám hosszúságú elektromos rezgéseket szolgáltattak. A jeladónál és a jelfogónál használt reflektorok nyílásának és hosszának legalább két akkorának kell lennie, mint a mekkorák a létesítetett hullámok hossza. Ha ezen föltételek teljesítve vannak, az adott nagyságú golyókkal bíró vibrátorból egy 30 cm. szikra hosszúságú ruhmkorífból álló jeladóval alkalmas jelfogó segítségül vételével a jeleket 3 km.-nél nagyobb távolságig lehet továbbítani. Ha nagyon erős áramforrást használunk, mely nagyon hosszú szikrát szolgáltat előnyös n golyók közé több kisebb golyót beiktatni, oly czélból, hogy így a szikrát rövidebb rész szikrákra osszuk. Ezen közbeeső golyók "átmérője mintegy 12'5 mm. Kísérleteimből kitűnt, hogy a kisülések szabályossága és erőssége a közönséges, lengő megszakítóval bíró ruhmkorffnál igen nő, ha az elsőd áramkörbe iktatott megszakító egyik kontaktusát gyors forgásnak indítjuk. Föltaláló ezt oly módon éri el, hogy a szokásos c 3 csavarban egy forgatható c 2 magot helyez el (3. ábra), mely a platina kontaktusokkal áll kapcsolatban. Ezt a magot és az azon megerősített platina kontaktust oly módon forgatjuk, hogy egy kis c* elektromotorral kapcsoljuk. Ezt a motort ugyanaz az áram táplálhatja, mely a ruhmkorffot táplálja, de lehet szükség esetén más áramot is használni. A kapcsolás teljesen mellékes és ezért a rajzon nincs is ábrázolva. Ennek következtében a platinkontaktusok tiszták maradnak, nem tapadnak és tartósabbak. A jelvevő állomáson egy telep van elhelyezve, melynek áramkörében egy jelfogó írókészülék, egy relais vagy más oly készülék Van. melyre a távolból hatni lehet. A 4. ábrán g a telep, h egy írókészülék, mely az n áramkörbe van iktatva. A találmány szerint az áram zárására egy készüléket használok, mely az 5. ábrán természetes nagyságban van ábrázolva és egy j üvegcsőből áll, mely porrá tört vagy fölaprózott j 1 fémmel van töltve. Az oszlop két v ge rövid k fémlemezzel van kapcsolva, hogy»a rendszer a jeladó állomásból kiinduló jelekre megszólalhasson. Az üvegcső sok esetben guttaperchából vagy más hasonló anyagból készült csővel helyettesíthető. Két vastag j 2 ezüst drótdarabot, mely drótnak átmérője az üvegcsőével egyezik meg egy-egy- j s platindarabbal forrasztunk össze, a csőbe dugjuk, a csövet két oldalt I elzárjuk és a platindrótot beforrasztjuk.
- 3 A j L por a legkülönbözőbb fémekből készülhet, legczélszerűbb kétféle fémkeverékét alkalmazni, kemény nikkelport igen előnyösen használhatni, a czélszerű még 10% kemény ezüst reszeléket is hozzá adni, mert evvel a csőnek az elektromos rezgésekkel szemben való érzékenysége tetemesen nő. Ha az ezüst mennyiségét növeljük, ezzel a cső érzékenysége is nő, de a gyakorlatban czélszerű a csövet nem nagyon érzékennyé tenni, mert ellenkező esetben a földi vagy a légköri elektromosság változása is nagy hatást gyakorol a csőre. Növelhető az érzékenység az által is, hogy a porhoz vagy reszelékhez kevés kénesőt adunk, és az egészet addig keverjük,- míg a kéneső föl nem szívódott. A kéneső mennyiségének nem szabad oly nagynak lennie, hogy a fémpor összetapadjon, egyetlen alig látható csöpp egy csőhöz elégséges. Hasonló eredményt érünk el akkor is, ha nem a port keverjük kénesővel, hanem* a dugó belső fölületét vonjuk azzal be, de csak annyi kénesőt szabad használni, hogy a dugó fölülete fényessé legyen, szabad csöppeknek nem szabad láthatókká válniok. A cső nagyságával a fémdugók között levő távolság is változik, minél nagyobb a porszem nagysága, annál nagyobbnak kell a befogadására szolgáló térnek lennie. Föltaláló a következő méreteket tartja legelőnyösebbnek: A j cső mintegy 38 mm. hosszú, bem átmérője 2 25 mm. A dugó hossza mintegy 5 mm. a dugók között levő távolság mintegy 085 mm. A cső érzékenysége nő, ha a dugók távolsága kisebbedik, de a távolságot nem szabad nagyon kicsire venni, nehogy az átvitel pontossága kárt szenvedjen. A fémpornak nem szabad nagyon finomnak lennie, legczélszerűhb ha olyan, a mint azt durva reszelővel elő lehet állítani. A finom port fúrással kell eltávolítani. A port nem szabad a dugók között összenyomni, annak lazái* kell feküdnie, úgy, hogy ha a csőre íitést gyakorolunk, a por mozgásának láthatónak kell lennie. A csöveket be kell forrasztani, de vákuum eltekintve attól a kis légritkítástól, melyet a beforrasztásnál kitáguló és ennek következtében elszálló levegő idéz elő, nem okvetlenül szükséges. Óvakodni kell attól, hogy a cső közepe beforrasztás közben nagyon fölmelegedjen, mert ellenkező esetben az ezüst dugó és a por oxydálódna _és ezzel a cső érzékenysége csökkenne. A beforrasztásra legczélszerübben hydrogénláng használható. Kívánatos azonban, hogy a csőben vákuumot létesítsünk és föltaláló oly csövekkel is tett kísérletet, melyekben a légnyomás csak 01 atm. volt. A pornak teljesen száraznak és zsírtól és olajtól tisztának kell lennie, a reszelek készítésére szolgáló reszelőt tehát gyakran kell mosni és lehetőleg meleg állapotban használni. Ha a cső elkészült, a csőtől egy vagy két méter távolságban levő elektromos csengetyű hatásának kell kitenni. Hogy az érzékeny cső rendben legyen, kívánatos, de nem okvetlenül szükséges, hogy azon elektromos áram menjen át, mely 1 milliampérenél nem erősebb. Ha erős áram szükséges, több csövet lehet egymással párhuzamosan kapcsolni. Ez a berendezés azonban nem oly előnyös, mintha csak egy csövet alkalmazunk. A leírt csőnél az áramkörbe nem szabad többet mint egy Leclanehé-elemet bekapcsolni, minthogy ha az elektromótorikus erő 1-5 voltnál nagyobb, akkor is menne át áram, ha a csövet elektromos rezgések nem érik. Lehet azonban a csöveket úgy is készíteni, hogy a használt elektromótorikus erő nagyobb legyen. A 6. ábra egy ily csövet mutat, melyben nemcsak egy reszelékréteg van alkalmazva, Ezek a rétegek egymástól szorosan záró ezüstdugókkal vannak elzárva. ' Ily cső, ha annak szerkezete különben a leírttal megegyezik, kielégítő eredményeket ad, ha a vele kapcsolt telep elektromindító ereje 12 volt szorozva a rétegek számával. Eme csöveknél sem ajánlatos 1 milli-ampérenél erősebb áramot alkalmazni. A j cső más oly készülékkel is helyettesíthető, melyek tökéletlen elektromos kon-
_ 4 - taktust létesítenek, de eme készülékek nem czélszerűek. A k temezek rézből vagy alumíniumból készülnek, szélességük körülbelül 12 5 mm. vagy több, vastagságuk mintegy 0'5 mm. hosszúk ellenben úgy van megszabva, hogy az érkező elektromos hullámokra legyenek «hangolva». A lemez hosszát a következő módon szabjuk meg. Mintegy 50 cm. hosszú m stanniol csíkot (7. ábra), mely hosszúságot mindig a várható hullám hosszúságnak megfelelően szabjuk meg, gyönge gummioldattal az m 1 üveglapra ragasztunk, azután éles késsel vagy egy hegyes tárggyal a csík közepén egy m 2 metszésvonalat húzunk. Ha ezt a kísérleti lemezt a rezgés előidéző tengelyével párhuzamosan (ettől 4 5 m. távolságban) tartjuk, m 2 -nél kis szikrák keletkeznek. Ha a stanniollemez hossza közel az elektromos hullámok hosszával egyenlő, a szikra bizonyos távolságban lép föl, mely a legnagyobb, ha a lemez hossza a hullám hosszal pontosan egyenlő. így a csík meghosszabbításával vagy megrövidítésével a lemez hosszát meg lehet állapítani. Czélszerü ezt a kísérletet a reflektor gyújtópontjában vagy gyújtóvonalában kipróbálni. A lemeznek ily módon megállapított hossza a legelőnyösebb, de czélszerű ezt a lemezt mintegy 12 5 mm.-rel rövidebbre venni, hogy a bekapcsolt j csövet is figyelembe vegyük. I egy parabolikus hengeralakú reflektor, mely a jeladó állomáson használthoz hasonló. A k lemezek csövekkel pótolhatók. Némileg előnyös az, ha a reflektor nyílása és gyújtótávolsága az elektromos hullám hosszának háromnegyed része. Ha a jeladó nem idéz elektromos lengéseket elő, a j cső nem vezet és a helyi áramkör megszakadt. Kitűnt azonban, hogy ha a por, ha egyszer vezetővé vált, folytonosan vezető marad, még akkor is, ha a jeladó készülékből lengések többé ki nem indulnak, de ha a csövet megrázzuk, az áramkör ismét megszakad. Jól készített csőben az áramkör azonnal megszakad, ha a készülékre gyönge ütést gyakorolunk, ha az áramkörben gyönge áram kering és az önindukczió is csekély, vagy ha az önindukczió hatását a következő berendezéssel kikerüljük. A k lemez a helyi áramkörrel két kis csévével van kapcsolva, melyeket föltaláló «esillapító csévének» nevez és melyek úgy készülnek, hogy egy darab igen vékony szigetelt rézdrótot mintegy 38 mm. hosszú vasdrótra tekercselünk. Eme csillapítócsévék czélja az, hogy a jeladó készülékből jövő elektromos rezgések menjenek a helyi telepen át, és így ennek a j csőre gyakorolt hatását meggátolják. A csillapító-csévék néha egyszerű drótok által is pótolhatók. A j csövet tartalmazó helyivezeték még egy körülbelül 1200 ohm ellenállású, igen érzékeny* u telepet is tartalmaz, de ezen ellenállás egy részét előtét ellenállással is lehet pótolni. A relais önindukcziója lehetőleg csekély. A j cső, k lemezei és a k 1 csévék o 1 drótok segélyével vannak az o üvegcsőhöz kapcsolva, mely legczélszerűbben 30 cm.-nél nem hosszabb és az erős o 2 fagerenda végéhez üveg vagy ebonit-csavarok segélyével van megerősítve. A megrázást automatikusan végzi az áram, melyet a csövön át zárunk, a mennyiben az n relais által zárt vezetékben alkalmazott p kopogtató segélyével, mely egy közönséges csengetyűhöz hasonlít, de ennél rövidebb karja van. Az ütések némileg függélyes irányúak, hogy a reszelékek egymáshoz tapadását hatályosabban gátolhassák meg. "Wem kell okvetlenül a csövet kopogtatni, lehet a port is mozgatni, úg3% hogy az egyik vagy mindkét j 2 dugót ki- és befelé mozgatjuk, ekkor a p kopogtatót egy a nevezett dugóval kapcsolt fegyverzettel bíró elektromágnes pótolhatja. A h telegrafáló készülék rendszerint párhuzamosan van a kopogtatóval kapcsolva, de lehet a kapcsolást lánczolatosan is végezni. Közönséges kopogtatók és Morse-írók használatánál ezeket néha különlegesen kell berendezni, hogy pontokat és vonalakat lehessen előállítani. Néha szükséges a telegráf készüléket vagy»relaist az első relais hátán levő kontaktussal üzembe hozni, de ez a multiplex telegrafiánál és így a telegrafiai technikában általában szokásos.
- 5 - De ha csak lehet, előnyös egy porréteget tartalmazó csővel és relais-vel dolgozni, mint az a rajzon is ábrázolva van. Érzékeny és jól berendezett kopogtató-műnél az utóbbit relais nélkül és lánczolatos kapcsolással is lehet alkalmazni. Az n relais-vel párhuzamosan van az indukczió nélküli q ellenállás is alkalmazva, mely platinoidból készül és körülbelül négy akkora ellenállású, mint a relais, ez a relais önindukcziója által a j csőre gyakorolt káros hatást gátolja meg. A relais által zárandó vezeték a mintegy 12 elemből álló telepet és a p kopogtatót tartalmazza, melynek ellenállása mintegy 1000 ohm. magja pedig üreges, lágy vasból kisül és föl van hasítva, mint az a legtöbb telegrafiai készülékeknél szokásos. Ehhez a vezetékhez van lánczolatosan vagy párhuzamosan kapcsolva a h jelvevőkészűlék. Ha a készülék párhuzamosan van kapcsolva, ellenállásának a kopogtató műével kell egyenlőnek lennie. A h 1 platinoid ellenállás, mely körülbelül öt akkora, mint a h ellenállás, az utóbbival párhuzamosan van kapcsolva, és ehhez lehetőleg közel elhelyezve. kp kopogtató-művel párhuzamosan hasonló p 1 platinoid ellenállás van bekapcsolva, mely körülbelül öt akkora, mint a kopogtató-műé. Hasonló p 2 ellenállás van a kopogtatóinű fegyverzet kontaktusával kapcsolva. Czélszerű a relais-kontaktusokkal párhuzamosan egy folyadék ellenállást alkalmazni, ez bizonyos számú csőből áll, melyek a 8. ábrán természetes nagyságban vannak ábrázolva. Ezek kénsavval savanyított vízzel vannak töltve. A relais-kontaktusok között párhuzamosan elhelyezett ellenálláscsövek számának 15 volt feszültségű r telepnél mintegy 10-nek kell lenni, úgy, hogy nagy ellenállása következtében az r telep áramát át nem bocsájtja, de átbocsájtja a nagy feszültségű nyitási áramot, a nélkül, hogy a relais-kontaktusoknál szikra keletkezne. Minden a j helyiáramkörben dolgozó készü- Ha a csőben több porréteg van, a kopog-! léknél egy platinoid ellenállást kell mellékáramkörben alkalmazni, épp úgy minden tatót és Morse-írót közvetlenül a csövön! átmenő áram segélyével is leliet működtetni. indukczió nélküli ellenállásnál is. A 9. ábra a rezgés előidézésére szolgáló készülék egy más kiviteli módozata. Ennél a d vagy e golyók meleg úton vagy másként vannak a szigetelő-anyagból, pl. ebonitból vagy vulkanitból készült csövekre megerősítve. A d 2 csövek szorosan a másik hasonló d 3 csőbe illik, melynek d l födele van. Ezeken a csöveken mennek a d 5 rudak át, melyek a d golyókat a vezetékkel kapcsolják össze. Egy vagy mindkét d 8 rúd a d golyóval golyóscsuklók segélyével van kapcsolva ég a d l födél csavarházain megy át. A rúd forgatásával az e golyóknak egymástól való távolsága szabályozható, d e a d 3 csőben levő fúratokat jelzi, melyeken az e golyók között levő közbe a vazelinolajat be lehet önteni. Eddig csak hengeres reflektorokat alkalmaztak, de épp úgy, lehet közönséges, legczélszerúbben parabolikus tükröket használni, milyenek a világító berendezéseknél is szokásosak. Ebben az esetben előnyös különösen berendezett rezgés előidézőt alkalmazni. A 10. ábra a parabolikus tükröt és ennek gyújtópontjában elhelyezett rezgés előidézőt mutat. Ez az előbb leírttól eltér, a mennyiben két gömb helyett két e félgömbből áll,jnelyeket egymástól olaj vagy más dielektrikum választ el. A szikra a dielektrikumon a félgömbök kis toldatai között csap át, a készülék hatása és beállítási módja ugyanaz, mint az előbb leírtté. Ez a szerkezet egy ebonit-csőben helyezhető el, mint az a 9. ábrán látható. A 11. ábra a közönséges l reflektorban elhelyezett fólfogót mutatja. Ebben az esetben a k k lemezek meg vannak görbítve és egyik végükön egy érzékeny j csővel, másik végükön pedig kis sűrítővel vannak kapcsolva, mely 2-5 cm. szélességű négyzetes lemezekből áll, a melyek között rendkívül vékony k 3 papirréteg van, p a kopogtató-készülék.
- 6 - előidé- A kondenzátor lényeges változás zése nélkül elhagyható. A helyi áramkörrel a kapcsolás kis k 1 drótcsévék közvetítésével történik, mint azt már leírtuk. Az egész berendezés olyan, mint azt az első jelfogó berendezésre leírtuk. A jelfogó úgy van elhelyezve, hogy a reflektorból jövő elektromos sugárkúpot fölfogja, hasonló módon hangoljuk, mint azt előbb leírtuk az elektromos hullámhosszúságnak megfelelően, csakhogy ebben az esetben egy áttört stanuiol-lemezt használunk. Nem lényeges dolog az, hogy a jeladó és jelvevő állomáson egy-egy reflektort alkalmazzunk, de ha ezt a berendezést nem alkalmazzuk, a távolság, melyre a jeleket átvihetjük, jóval kisebb. Ha az átvitel nagy távolságra történik, czélszerűen lehet a 12. ábrán látható jeladót használni. t t két a t 1 kötéllel kapcsolt oszlop. A kötélen két szigetelt t 2 í 2 fémlemez függ, melyek e golyókkal vannak kapcsolva. Ezek olajban vagy más dielektrikumban lógnak. A lemezek továbbá a í 3 gömbökkel vannak kapcsolva, melyek a c ruhmkorffhoz kapcsolt c l golyók közelében vannak elhelyezve. A t s golyók nem okvetlenül szükségesek, minthogy a í 2 lemezek a ruhmkorff-fal szigetelt vékony drótok segélyével is kapcsolhatók. A jeladóval kapcsolatban alkalmazandó jelfogó a jeladóhoz hasonló, csakhogy az j golyók az érzékeny j csővel és a k lemezzel vannak helyettesítve, a t 3 golyókat pedig a k 1 fojtócsévék pótolják. Ha nagy köralakú, jól hangolt jelfogót alkalmazunk a k lemezek elmaradhatnak. Megjegyzendő, hogy különben hasonló körülmények között az a távolság, melyre a jelek átvihetők, annál nagyobb, minél nagyobbak a jeladó és jelfogó lemezei, minél magasabb helyzetben vannak a talaj fölött és bizonyos fokig, minél távolabb vannak a készülékben a lemezek egymástól. Állandó berendezéseknél czélszerű a lemezeket végeiken zárt, az oszlopokra húzott hengerekkel pótolni, melyek szigetelőkön fekszenek. Ekkor a szigetelők a nedvesség ellen védve vannak és a készülék nedves időjárásnál is jól működik. Henger helyett kúp vagy félgömb is használható, az oszlopnak pedig száraznak és kátrányozottnak kell lennie. Ha a jeleket a talajban vagy vízben adjuk, a 13. ábrán látható jeladót kell alkalmazni. Az egyik d golyót az E földdel legczélszerűbben vastag drót segélyével kapcsoljuk, a másodikat pedig egy u lemezzel vagy vezetővel, mely a v oszlopon a talajtól szigetelve van alkalmazva. A d golyók el is maradhatnak és az egyik e golyót lehet a földdel, a másikat az u lemezzel vagy vezetővel kapcsolni. A jelfogó állomáson (14. ábra) az érzékeny j lemez egyik sarkát az E földdel kötjük össze, még pedig ugyancsak vastag drót segélyével, másik sarkát pedig a w lemezzel vagy vezetékkel, mely az u lemezhez vagy vezetékhez hasonló. A w lemez az x oszlopra függeszthető és a talajtól szigetelendő. Minél nagyobbak a jeladó és jelfogó lemezei és minél magasabban függenek, annál nagyobb távolságra vihetők a jelek át. Az utóbb leírt készülék alkalmazásánál a két készülék között levő akadályok gátlólag nem hatnak. A jelfogó lehetővé teszi, hogy a rezgéseket a talajból vagy a vízből fölvegyük, a nélkül, hogy a w lemezt alkalmazni kellene. Ez oly módon történhetik, hogy az érzékeny j 1 cső két sarkát legczélszerűbben bizonyos távolságban ássuk a földbe, még pedig abban az irányban, melyben a rezgések érkeznek. Eme kapcsolatnak nem kell vezetőkapcsolatnak lennie, hanem bizonyos kapaczitású kondenzátorral kell ellátva lennie. Lemezek helyett ballonokat is lehet alkalmazni, ha azokat vezetőanyagból készítjük vagy vezetőkké tesszük, pl. oly módon, hogy stanniollal bevonjuk. Minthogy ezek a ballonok tetemes magasságra szállanak föl, alkalmazásukkal a jelátvitel távolsága is növelhető. Lehet továbbá sárkányokat is alkalmazni, ha azokat stanniollal bevonjuk. A leírt készülék annyira érzékeny, hogy
- 7 - a két állomás jeladóját és jelfogóját tetemes távolságban kell egymástól alkalmazni, vagy pedig vastag fémlapokkal egymástól szigetelni. Ezért a készülékeket fémszekrényekbe zárjuk, a vezetékek szabadon fekvő -részeit' pedig fémcsövekkel fogjuk körül. A készülék ama részei, melyek a távolfekvő állomástól jövő hullámokat fogják tol, fémernyőkkel védhetők az ugyanazon az állomáson levő jeladók hatása ellen. Ha a jeladás a talajon vagy vízen át történik, a jelfogó-állomáson levő jeladók kikapcsolhatók. Ugyanez történhetik. ha a jeleket a levegőn át közvetítjük. Újabb vizsgálódások megállapították, hogy az úgynevezett Hertz-féle hullámok a térben a fényhullámokhoz hasonló módon terjednek, a mennyiben ezek is alá vannak vetve a törés és visszaverés törvényeinek és ebben térnek el a X vagy Röntgen-sugarak- tól de bizonyos anyagokon, mint pl. falon, fán, stb. épp úgy áthatolnak, mint a Röntgen-sugarak, ellenben a vastag fémlemezeken visszaveretnek. Ezek a sugarak, melyek a térben épp úgy vezeték nélkül terjednek, mint a fénysugarak, azzal a tulajdonsággal bírnak, hogy ha tökéletlen kontaktust képző anyagot, pl. fémport érnek, ezt vezetővé teszik. Az elektromos hullámoknak ezt a tulajdonságát hasznosítja a találmány telegrafikus czélokra, a mennyiben a jeladó által létesített elektromos hullámokat a jelfogónál egy tökéletlen kontaktust képező anyagra vezetjük, ezt ily módon vezetővé tesszük, és így telegráfiai jeleket létesítünk, mint azt előbb leírtuk, miközben ügyelünk arra, hogy a tökéletlen kontaktust egymást gyorsan követő ütések által ismét létesítsük. A hullámok ily módon rendkívül gyors áramlökéseket fognak létesíteni, melyek a telegráfikus készülékekben épp úgy hatnak, mint valami folytonos áram, mely a sugárzás megszakításával megszakad. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Jelfogó elektromos rezgések által működtetett telegráf-berendezésekhez, jellemezve egy tökéletlen kontaktus vagy zárt fémporral telt j cső által, melyet az azt érő elektromos rezgések vezetővé teszik, mely a helyi áramkörbe van kapcsolva és egy elektromos úton működtetett kopogtató mű hatása alatt áll, mely eme qsőre gyakorolt ütések által meggátolja, hogy a cső a sugárzás megszűnte után is vezető maradjon. 2. Az 1. alatt védert jelfogónál egy érzékeny j cső, melynél a j 2 fémdugók között egy vagy több laza j 1 fémporréteg van, míg maguk a fémdugók a helyi áramkörbe vannak kapcsolva. 3. Az 1. alatt védett jelfogónál a jeleket közvetítő hullámoknak megfelelően hangolt k fémlemezek, melyek a tökéletlen kontaktus vagy a j cső végén vannak alkalmazva és a csővel és jelfogó vezetékkel vezetően kapcsolva, oly czélból, hogy az elektromos rezgéseknek kitett jelfogó fölület nagyobbítható legyen. 4. Az 1. alatt védett jelfogónál k x csillapítócsévék alkalmazása közvetlenül a k lemezek mögött, hogy a k lemezben gerjesztett elektromos rezgések a tulajdonképeni jelfogó vezetékbe át ne mehessenek. 5. Az 1. alatt védett jelfogónál egy g-ellenállás cséve alkalmazása, mely a jelfogó relais-ével párhuzamosan van kapcsolva, oly czélból, hogy a relais önindukcziójának a tökéletlen kontaktusra vagy az érzékeny j csőre gyakorolt hatását megszüntethessük. 6. Az érzékeny j cső töltésére egy keverék, mely nikkel-reszelékből is körülbelül 10% ezüst-reszelékből áll. 7. A 6. igény alatt védett por, melyhez kevés kéneső van keverve. 8. Kiviteli módozata az 1. alatt védett jelfogónak, melynél a tökéletlen kontaktus vagy az érzékeny j cső egyik vége a földdel, másik vége pedig a földtől szigetelt lemezzel vagy u vezetékkel van kapcsolva, és melynél a jeladó egyik d vagy e golyója a földdel, a másik pedig egy a földtől szigetelt lemezzel vagy w vezetővel van kapcsolva, úgy hogy a jeladás a földön át is történhetik. (2 rajzlap melléklettel.) PALLAS IÍÉBZVÍNYTARBASÁG NYOMDAJA BUDAPEST
9587 sz I. rajzlap. Újítások jelzési czélokra szolgáló elektromos hullámok átvitelére alkalmazott berendezéseken BZabadalmi leíráshoz. és készülékeken. MARCONl GUGL1ELMO TANULÓ WESTBOURNE PARKBAN. F I Fotolitogr. Klösz Gy. Budapest. Pallas-nyomda Budapesten
II rajzlap Újítások jelzési czélokra szolgáló elektromos hullámok átvitelére alkalmazott berendezéseken és készülékeken. MARCONI GUGL1ELMO TANULÓ WESTBOURNE PARKBAN. 0587. sz. szabadalmi leirá»hot. F I G. 10. F I G. I F I G. 13. F I G. 14-. F I G. 12. - - - w í ÓJH ~EQ> ev i J- n cc Fotolitcgr. Klosz Gy. Badape3t. Pali tu-nyomda Budapesten