* FEHÉRVÁRI GÉZA: Maúyar között leszármazottak Szudánban Dr. tenervarx ixeza, az iszlám művészet és régészet szakértője tsudapesten Germanus és Baktay Ervin tanítványa volt. Diplomáját 1952-ben kapta meg, majd a Budapesti Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeumhoz került. 1956-ban elhagyta Magyarországot, 1957-ben Bécsben a Nemzetőr első arab számának tervezője volt. 1961-ben doktorált a londoni egyetemen, utána kinevezték asszisztensnek, majd egyetemi tanárnak. Ebben a minőségben 15 hónapos utazást tett Közel- és Közép-Kelet országaiban s ásatást folytatott a Káspi tó délkeleti részén Perzsiában. Itt közölt írása a török hódoltság ideje alatt elhurcolt magyarok leszármazottairól szól, melyet a szerző azonban nemcsak szórakoztató riportnak szán, hanem ezen az úton is fel akarja hívni a külföldön élő magyarságot, hogy segítsen a szétszóródásra ítélt kis törzset megmenteni. Mindenki, akinek kapcsolata van nemzetközi szervezetekkel, intézetekkel, befolyásos külföldiekkel, hívja fel a figyelmet erre az egyedülállóan érdekes népcsoportra, a magyarabok nehéz helyzetére. A kapcsolatok közvetítését a Nemzetőr elvállalta. Mint a londoni egyetem iszlám művészet és régészet tanára, hivatalos tanulmányúton jártam a Közel- és Középkelet országaiban. így jutottam dl a 15 hónapos út alatt Felső-Egyiptomiba és Szudán északi részébe, Nubiába is. Különös véletlen folytán Asszuánban összetalálkoztam egy szudáni iskolafelügyelővel, aki sötét Magyaráb település (a nyíl mutatja) bőre és göndör haja ellenére büszkén mondta nekem, hogy ő is magyar, a magyarok leszármazottja, azaz magyaráb A imagy arabokról régóta tudomásunk van. Angol ós német néprajzi irodalom gyakran megemlékezik róluk, s a háború előtt hires Afrikautazónk, gróf Almássy is látogatást tett náluk. Később, 1955- ben, amikor Szudán független állam lett, a khartumi magyar követ küldött jelentést a magvarábok
1964. október hó FEHÉRVÁRI GÉZA: ől mcfk^ kényes Panama-ügyet ügyesei p r Idxltta, és hogy a tornkini öbölben végrehaj, o'catonai támadásnál vállalta az esetleges kö es Ha ii» ^crew znményeket, - de ugyanakkor az egész nyu a jvep 0 *^61 csődjének könyvelték el a vietnam oszi eseményekben belkövetkezett fordulato utazd, Perzsiközvéleménykutató intézetek jelentéseiből a j ít ikai sajtó többsége véleményéből ma arra le m e\ y } következtetni, hogy Johnson népszerű az át a^ar^merikai szemében és szavazatát inkább < megri 1 B. I- randi urára, mint az ugyanesa) jolyé nagykereskedő Goldwaterre adja. A nége magy^z' a szakszervezetek, a nagyipari trösztöi Mint a londoni egyetem iszlám művészet és régészet tanára, hivatalos tanulmányúton jártam a Közel- és Középkelet országaiban. Így jutottam el a 15 hónapos út alatt Felső-Egyiptomba és Szudán északi részébe, Nubiába is. Különös véletlen folytán Asszuánban összetalálkoztam egy szudáni iskolafelügyelővel, aki sötét Magyaráb település (a nyíl mutatja) bőre és göndör haja ellenére büszkén mondta nekem, hogy ő is magyar, a magyarok leszármazottja, azaz magyaráb". A magyarabokról régóta tudomásunk van. Angol és német néprajzi irodalom gyakran megemlékezik róluk, s a háború előtt híres Afrikautazónk, gróf Almássy is látogatást tett náluk. Később, 1955- ben, amikor Szudán független állam lett, a khartumri magyar követ küldött jelentést a magvarábok
ról a Magyar Tudományos Akadémiának. Az Akadémia akkor úgy döntött, hogy először dr. Dobrovits Aladárt, az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatóját, a híres egyiptológust küldi ki elsőnek közéjük, s engem szemeltek ki arra, hogy 1957 folyamán néhány hónapig a magyarabok életét és nyelvét tanulmányozzam. A szabadságharc kitörése a terv kivételezését alaposan módosította. Dobrovits Aladár 1956 őszén ért le Szudánba, s csak Wádi Halfáig jutott el. A forradalom hírére azonnal visszaindult Kairóiba. Én pedig elkerültem Magyarországról, s bár a magyarabok problémája erősen foglalkoztatott, nem reméltem, hogy egyhamar eljutok hozzájuk, főleg azt nem reméltem, hogy még eredeti helyükön fogom megtalálni őket. Miután az aszuáni gát építése miatt a környék víz alá kerül, különös jelentőséget kölcsönöz a magyaráboknál tett látogatásom, hiszen amit láttam és lefényképeztem, már víz alatt van. Azt hiszem ennyi bevezetés után érthető, hogy nagy örömmel fogadtam Huszejn barátom, a szudáni iskolafelügyelő tanácsát, hogy Abu Szimbel Vendéglátó gazdánk nappali szobája látogatásával egybekötve menjünk el a magyarabok közé is. Hajónk, az Al-Mirriekh" délután négy órakor indult Asszuán fölül Shellálból. Huszejn tanácsának megfelelően megismerkedtem Mr. Bajrámmal, a hajó kalauzával, aki szintén magyaráb volt. Eleinte bizalmatlanul fogadott. Mikor azonban megtudta, hogy magyar vagyok felajánlotta legszebb elsőosztályú kabinját és meghívott minket vacsorára.
Másnap kora délután érkeztünk Abu Szinibelhez. Wádi Halfában pedig este fél nyolckor kötöttünk ki. A hajót csak másnap reggel hagyhattuk el. Mit sem sejtve, szállodai szobát foglaltunk Mr. Kasszumnál aki szintén magyaráb). Hamarosan azonban összetalálkoztunk isimét Bajrámmal, a hajó kalauzzal, aki igen szívélyesen meghívott minket, hogy legyünk vendégei a magyaráb faluban, Halfa Daghimban. Egy kávéházban ültetett le minket azzal, hogy rövidesen jön értünk és taxival megünk ki a faluba. Hosszú várakozás után hatalmas csomagokkal érkezett meg; később derült csak ki, hogy drága porcelán készletet vásárolt a Nagy Rokon" tiszteletére, hogy azzal étkezzünk majd. Az út Wádi Halfából a khartumi vasút mellett vezet Halfa Daghirnba. Homokos, meglehetősen unalmas sivatagi táj. A Nílus messze bent jobbra, baloldalt pedig az a dombvonulat, amely a folyó új partját fogja képezni az asszuáni gát elkészülte után. Vezetőnk szintén magyaráb volt, - lassan és óvatosan vezetett a poros, zötyögős úton, félóra múlva megérkeztünk a faluba. Érkezésünk híre futótűzként terjedt el, egymásután jöttek a falubeliek üdvözölni minket. Elsőnek Bajrám bátyja fogadott, megcsókolva és megölelve kijelentette, hogy most hazaérkeztünk, mert ők vér a mi vérünkből, test a mi testünkből, s így testvérek vagyunk. Lehetetlen volt eme kedves fogadtatást könnyek nélkül megállni. Meglepetéssel kellett tapasztalnunk, hogy nem egy közülük arcában megőrizte a jellegzetes magyar vonásokat. Kunkorodó nagy bajszuk olyan volt mint egy alföldi gazdának, csak épp a bőrük színe volt fekete. KIK A MAGYARÁBOK? Mielőtt a faluban tett látogatásunkról és ottani élményeinkről beszámolómat folytatnám, talán célszerű lenne itt kitérni a magyarábok történetére, legalábbis arra a kevés adatra, amiről ma tudomásunk van. 1517 után, amikor a törökök elfoglalták Nádorfehérvárt és a Szerémséget, amely akkor magyarlakta terület volt, ezrével hajtották el a lakosságot e területről, s adták el őket rabszolgaként a birodalom különböző részeiben, vagy kényszerítették a fiatalokat, hogy csatlakozzanak a török hadsereghez. A szájhagyományok szerint így jutott el és telepedett le egy magyar csoport, mint a török hadsereg katonái Egyiptomban és Szudánban, a- mely akkor a török birodalomhoz tartozott. Ennek a szájhagyománynak háromféle változatát sikerült összegyűjtenem a magyaraboktól.
Az első történet szerint, amelyet házigazdánktól, Bajrámtól hallottunk, három testvér, mindannyian a török hadsereg katonái, érkeztek a Szudánba. Az első testvér, akit Szülejmán al-magyárinak hívtak Asszuánban tel epedett le; a második Ibrahim, vagy Ibrim alapítója lett a róla elnevezett falunak Asszuán fölött a Nílus parton. Ibrim falu az első asszuáni gát megnagyobbítása után végleg víz alá került a harmincas évek közepén. Lakói akkor Asszuánba költöztek. 1 Asszuán lakosságának nagyrésze ma magyarábok leszármazottjaiból áll. Egy részük tovább vándorolt északra, s Luxor közelében, Tude nevű faluban telepedtek le. A harmadik testvér, Hasszán al-magyari volt, s ő lett a szudáni magyaráb település megalapítója. Eredetileg a Nílus egy kis szigetén ütötte fel tanyáját. Ezt a szigetet még ma is hivatalosan Jazirat ul-magyarábnak ( Magyarok Szigete") hívják. E történet második változata szerint, amelyet Hasszán Szálih Dzsadidtól hallottam, Ibrahim al- Magyari vezetése alatt, aki tiszt volt a török hadseregben, 20 másik magyar érkezett Szudánba család nélkül, s ők lettek a mai magyarábok megalapítói. Nubiai nőket vettek el feleségül, s mint Mr. Dzsadid mondta: wigy keletkezett egy új vér, a- mely a magyar és a nubiai keveréke. így hallottam én a Szudánba jött magyarok történetét apámtól", - fejezte be Mr. Dzsadid. A legenda harmadik változata, egy bonyolult családfa, amely azonban ugyancsak a három testvér történetén alapszik. Ezt a családfát a község tanítója, Mr. Ahmed Muhammad Khalil Bajrám mutatta meg nekem, aki egyúttal ígéretet tett arra, hogy annak egy másolatát megküldi. Mint a legenda első változatából is kitűnik, az első magyarábok a Nílus egyik szigetén, a közel 2 km hosszú és kb. 500 m. széles Magyarábok Szigetén" telepedtek le. Ez a sziget Wádi Halfától kb. 8-10 km-re délre van a Níluson nem messze a második katarakt előtt. További két sziget van még mögötte a kataraktig: Menarti" és Gyanna Szab" (Paradicsom Sziget). E két szigeten is laktak korábban magyaráboik. Magyaráb Szigetét, amikor az első asszauáni gátat megemelték, két súlyos áradás pusztította el. Először 1936-ban, majd tíz évvel később 46-ban. A második áradás után elhatározták, hogy a szigetet végleg elhagyják, s a Nílus keleti partján, a szigettel szemben megalapították a mai magyaráb falut, Halfa Daghimet. Magyaráb szigetén tett látogatásunk, utunk egyik legszebb és legmeghatóbb emléke. Két-három órá
val Halfa Daghirriba érkezésünk után lekísértek bennünket a folyóhoz. Legnagyobb meglepetésünkre a kis vitorlást perzsa szőnyegekkel bélelték ki, tiszteletünkre, s vagy húszan kísértek át minket a szigetre. Az átkelés alatt régi népdalokat énekeltek. Igen sajnálom, hogy nem volt velem magnetofon megörökíteni ezeket az érdekes dalokat. Értesülésem szerint a khartumi egyetem egy magyar tanára azóta már (készített néhány hangfelvételt. A szigeten ma csak 6-7 magyaráb család lakik. Gazdag ültetvényeiken búzát, kukoricát, háromféle babot, narancsot, banánt, datolyát és dinnyét termelnek. Meglátogattuk és lefényképeztük a régi települések romjait, köztük egy mecsetet is. Valamennyi vályogtéglából ikészült. A iszigetről viszszatérve esti imaidő volt. Elhaladtunk a mecset mellett. Aki már valaha járt iszlám országokban, tisztában van vele, hogy az imaidőt és az imát a mohamedánok milyen szigorúan veszik. Mégis amint elhaladtunk a mecset mellett, a férfiak az imát félbeszakították, kijöttek elénk, köztük a falu sejkje is, aki megölelt és megcsókolt bennünket. Búcsúzóul a sejk azt mondta nekem, ez életének legboldogabb pillanata, hogy testvéreket üdvözölhet az Ó-hazából". Házigazdánkhoz visszaérkezve nagy vacsora várt bennünket, amelyet a nappaliban szolgáltak fel. Talán ez a legmegfelelőbb hely részletes leírást adni házaikról. Ezek is, mint a szigeten lévő régi épületeik, vályogtéglából készültek. Az ablakok, amelyek a nagy hőség miatt kicsinyek, az udvarra nyílnak. Jónéhány háznak a kapuja piros, kék és ; jj A 9fMagyoráb Sziget" a Níluson 91
(f i / fehér színű geometriai motívumokkal van díszítve. Mr. Khalil Rajrám, a tanító szerint ezek a díszített kapuk sajnos lassan kimennek a divatnál. A kapun belül jobbra vagy balra egy tetős terasz van, s innen a nappali két-három ívvel van elválasztva. A házigazda hálószobája a nappaliból nyílik, míg az asszonyoké egy másik teraszról közelíthető meg. Mind feltűnően tiszta és takaros. A konyha e mögött következik. A földön, nyílt tőzhelyen főznek. Nekünk nemcsak megengedték, hogy min dent megnézzünk és lefényképezzünk, de arra is kértek, hogy ismertessük meg a világon szerteszét élő magyarsággal hogyan és miként élnek ők, messzi idegenbe szakadt magyarok leszármazottai. A földművelés mellett a férfiak halászattal és vadászattal foglalkoznak. Térítőket, párnahuzatokat, valamint a férfiak hosszú fehér ruháit ékesítik ezek a hímzések. A ruhák oly vakító fehérek, hogy ft,,., feleségem megkérdezte mivel mossák őket..nílusvízzel I és omóval'volt a meglepő válasz. Az esküvő igen bonyolult ceremónia közt zajlik le s egyik legnagyobb ünnepüknek számít. Az azt követő lakoma hét napig tart. Mi néhány nappal egy ilyen lakodalom után érkeztünk. A tanító meg L, _. ígérte, hogy részletes leírást küld a szertartásokról. Énekük kíséretéül egyetlen dobféle zeneszerszámot használnak, amit Jár'-nak hívnak. A beszélgetések során kiderült, hogy magyarábjaink nemcsak a származásukkal vannak tisztában, de büszkék is maparsákukra. bár Ma^yaroTszápról íeen keveset tudnak r A tanító TTIPPWh v indítsak egy "gyűjtést felépíteni a falu iskolájában egy könyvtárat, amely Magyarországgal, történetével, irodalmával foglalkozik, lehetőleg arab vagy angol nyelven. A magyarabok általában nem keverednek másokkal. Mikor említettem nekik, hogy Asszuánban és a hajón ezzel és ezzel a magyarábbal találkoztam, kijelentették, hogy az illető már nem számít magyarábnak, mert egy nubiai leányt vett el feleségül. Szóba került legnagyobb problémájuk az asszuáni gát is. Az uj gát következtében, mint már említettem, fel egészen a harmadik kataraktig minden víz alá kerül. Wádi Halfa, Halfa Daghim és az összes szigetek, amelyen őseik először letelepedtek. Érthető okoknál fogva nagy e miatt az elkeseredés,- \
Magyaráb ház az udvarral az idősebb emberek sírtak amikor e kérdés szóba került. Kétségbeesetten kérték segítségünket. Félreértés ne essék, nem a gát építését akarják megakadályozni, csupán arról van szó, hogy a szudáni kormány nem a legkíméletesebben és a legmegfelelőbb módon próbálja megoldani a törzsek újratelepítését. Ezzel a nagy és nyilt térhez szokott embereket az etiópiai határ közelében egy új városban Kashm el-ghirbában szándékoznak összetelepíteni. Attól eltekintve, hogy a városi élet ezeknek az embereknek egyáltalán nincs kedvére, ezenfelül még az etiópiai határvidék esős is, már pedig itt esőt sose láttak. Oly nagy volt az elkeseredés ottlétemkor, hogy a Magyarországra való visszatérés gondolata is felmerült. Elmesélték nekem, hogy közvetlen a háború előtt 1939 nyarán egy magyar professzor járt náluk és felajánlotta, hogy néhány fiút elvisz magával kitaníttatni Magyarországra. Az öregek tanácsa összeült, megtárgyalta az ajánlatot, s úgy döntött, hogy az nem elfogadható, mivel Magyarország nagyon messze van. Ma nemcsak, hogy gyermekeiket lennének hajlandók odaküldeni, de talán ők maguk is szívesen elmennének. Kifejtettem nekik, hogy ez végzetes tévedés lenne, egyrészt mivel Magyarországon nemcsak eső esik, de hó is. Másrészt ezek az emberek magyarul egy szót sem tudnak. Anyanyelvük nubiai és arab, a fiatalok angolul is beszélnek. Helyzetükön nyilvánvalóan másképpen kell segíteni, ők maguk á megoldást abban látnák, ha a szudáni kormány megfelelő árat fizetne házaikért és ültetvényeikért, s akkor ők találnának maguknak új és megfelelő helyet és felépíthetnének egy új falut. Támogatásért a khartumi kommunista magyar követséghez fordultak, de onnan semmiféle segítséget nem kaptak.
Véleményem szerint a magyar emigrácófónak összeköttetései folytán kötelessége lenne a magyarabokon anyagilag és erkölcsileg segíteni, hogy képesek legyenek egy új falut maguknak felépíteni. Ezek az emberek nem élősködni akarnak, hiszen szorgalmas, dolgos emberek. Alamizsnát nem is hajlandók elfogadni; de egy kezdeti támogatás, amíg felépítik új falujukat és termelővé teszik új földjeiket, nagyon fontos és hasznos lenne számukra, akár kölcsön formájában is. Mibe kerülne Magyarországnak, vagy a magyar emigráción keresztül a külföldnek egyetlen falu lakosságán segíteni? Sajnos időnk nagyon hamar eltelt, s vissza kellett térnünk Wádi Halfába a hajóra. Sokan kikísértek bennünket. Meg kellett Ígérnünk, hogy visszatérünk közéjük, csak azt nem tudom hová. Nehéz szívvel intettünk búcsút fekete bőrű testvéreinknek, akik ugyan magyarul nem tudnak, s a magyar hazát sem ismerik, de mégis magyarnak vallják magukat. Isten veled Halfa Daghim örökre! Ezekben a napokban, amikor e sorokat írom, már elérték a Nílus hullámai a házakat és néhány hónapon belül az egész vidéket örökre elnyelik.