C^Y. (4tx. <trtu< ' fttstfiif Aa" vv' 'ím 7 v -l: - ' 'Hl V// KÉPES GYERMEKLAP. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-EN. FŐSZERKESZTŐ: SEIOL SÁNDOR. - I. ÉVF. 1. SZÁM. Í917. JANUÁR 1. Üdül / / Karácsony. Ma minden lélek öröme Vígabban csengetyüzzön, S a boldog, fényes kacagás Minden felqőt elűzzön! Ma áradjon a szeretet, Ma békeangyal szálljon És minden szív az Ég felé Repüljön könnyű szárnyon! Ma derüljön ki a ború, Ma legyen szép az élet, Ma ne érezzük öidegéi Az élet zord telének! Ma áradjon a szeretet, Angyal legyen az ember Virágot lásson mindenütt A zúzmarás December 1 Dr. Borka Géza.
A4 2. oldal Napsugár 1927. jan. 1. A z a u t ó. Karácsonyi történet A kis Púpos Laci egy szegény favágónak a fia volt. Kint laktak a város végén egy rozzant házikóban és szegények voltak, mint a templom egere. LacinaK volt még otthon három kis testvérkéje. Anyjuk, szegény, beteges volt, dolgozni nem birt. Olyan gyenge volt, hogy mire a kis ebédecskét megfőzte, alig birt állni a lábán. Az apjuk favágó volt az egyik fate epen. Sokat dolgozott; reggeltől késő estig vágta a fát, de olyan keveset fizettek érte! Nem volt korcsmazó ember, mindig a szegény családjára gondolt. Fájt a szive, hogy itt a tél és nem vehet meleg ruhát, kis csizmát a gyermekeinek! A kis Púpos Laci igen kedves és jó gyerek volt. Már a harmadik elemibe járt. Okos barna szemei csillogtak az értelemtől. Ő volt a legokosabb fiu az osztályban, it, foltos ruhácskája volt, de a szive uy, az esze gyémánt Púposnak azért iák, mert, hát mert púpos volt a sze- -. v v. így született. Arca hápadt volt; miis lett volna piros? Hiszen olyan ritkán lakott jól és akkor sem kapott igazán tápláló eledelt! Tejet, puha jó husikát, jó zsíros húsleveseket jóformán alig látott! Egy kis krumplileves és egy falat száraz kenyér: ez volt a mindennapos ebédje. Vézna is volt szegény, mint a bot és hozzá még púpos is...... Jött a Karácsony. A gyerekek az osztályban már hetekkel azelőtt boldogan sugdosták egymás közt, hogy melyik mit vár a Jézuskától. Egyik szép meséskönyvet, a másik egy új ruhát, a harmadik bélyegalbumot, a negyedik játékot: mindegyik várt valamit, várt boldogan, sok-sok örömmel. Csak a szegény Púpos Laci nem várhatott semmit... Neki nem lesz krisztkindlije; náluk még karácsonyfa sem lesz: kell a pénz orvosságra az édesanyának: hiszen annyira köhög! De azért a szegény kis Púpos Laci is örült a Karácsonynak! Milyen szépek az utcák úgy karácsonyfelé! Milyen fényesek a kirakatok! Mennyi szép játék, mennyi gyönyörű képeskönyv van ilyenkor a boltokban! A bazár kirakata oyan, mint a tündérek kincses kamrája! Tündöklő, gyönyörű, ezerféle holmi kápráztatja a szemet és dobogtatja a sziveket; és mennyi szép autó száguld az út közepén! Autó! Milyen szép az autó! Két nagy lámpása mennyire megvilágítja az utcát, amint száguld! Oly puhán suhan el az utcaközépen, mintha a kerekei nem is érnék a köveket! A soffőr milyen büszkén és milyen ügyesen kormányozza a csodás gépezetet! A kis Púpos Laci csillogó szemmel nézte az autókat! Istenem, csak egyszer, csak egyetlen-egyszer ülhetne egy autóban, csak félóráig, vagy legalább egy percig! Milyen jó lenne száguldani, röpülni benne, amint a gumikerekek és a rugók puhán ringatnák minden zökkenőnél! Nem akart ő ott hátul ülni az üvegajtós párnás kocsiban, csak ott elül a soffőr mellett és közelről nézegetni a fényes fogantyúkat, az apró villánylámpákat, vagy lehunyt szemmel élvezni a zajtalan suhanást, száguldást! A szegény kis Púpos Laci sohasem gondolt annyit az autókra, mint ép most, karácsonyeste. Talán, mert most különönöen gyorsan száguldottak, vagy talán mert valamit érzett?... Bement a templomba. Jézuskával akart beszélgetni. Meg akarta Neki mondani, hogy milyen beteg az ő anyukája és meg akarta öt kérni egy imádságban, hogy gyógyítsa meg szegény beteg anyukáját. Letérdelt az egyik oltár előtt: Kis Jézuska, megint eljöttem hozzád, hogy eszedbe juttassam az én beteg anyukámat! Annyit köhög és mindig olyan fáradt! Gyógyítsd meg őt, hogy ő is tudjon dolgozni; akkor nem leszünk olyan szegények." Megint eszébe jutottak az autók. Nem tehetett róla, de még a templomban is arra gondolt, hogy milyen szépek azok a gyors kerekű, fényes autók! Egyszer csak azon vette magát észre, hogy azért
1927. jan. 1 Napsugár 3. oldal imádkozik, hogy a Jézuska küldjön neki egy autót. Csak egy félórára, csak egy percre!... Kiment a templomból Már egész sötét volt. Az üzleteket már zárni kezdtek. Si tett ha?afelé, hiszen már régen otthon kell ne lennie! Eikezdttt szaladni. Jó is volt, hogy szaladt, legalább nem érezte a hideget. Egy saroknál át akart szaladni az utca túlsó Oldalára. Az út közepén megcsúszott és elesett. Mi ez? Szeme előtt valami fényes ragyogás villant fel, zűrzavaros kiáltozást és tülkölést hallott, de se nem lá tott, se nem hallott tisztán, mert valami rettentő fájdalom szorította a mellét. Majd megfulladt és felkelni nem tudott. Emberek hajoltak föléje, felemelték, szóltak hozzá, kérdezgettek tőle, de ő felelni nem bírt, gondolkodni sem tudott, csak sirni, sirni szeretett volna, mert nagyon fájt valami a mellében. A feje szédült és majd kiszakadt a tüdeje, mikor lélekzetet vett... Elvesztette az eszméletét...... Egyszerre csak magához tért. Felnyitotta a szemeit. Mi ez? Hol van ő? Valami puha ringás ringatja szelíden és a fényes üvegek mögött gázlámpák és abla kok suhannak hátrafelé. Egy úr ült mellette és aggódva nézte őt. Jobban vagy, fiacskám? A kis Púpos Laci megszólalt: Hol ; vagyok? Az aggódó nézésű úr így felelt: Az autómban ülsz kis fiam, most viszlek be a kórházba, megnézzük nincs-e valami bajod. Az egyik kerék keresztül ment rajtad. Ezt már nem is hallotta a kis Púpos Laci. Csak annyit értett meg belőle, hogy autóban ül! Ö autóban! Szája mosolvra húzódott és boldogan susogta: Autó, autó! Most már nem is érezte a fájást, az arcán az öröm ragyogott... Még akkor is mosolygott, mikor az autó megállt. Még akkor is mosolygott, mikor a fehérköpenyes orvos kihaladt és megfogta a kezét. Még akkor is mosolygott, mikor leemelték a puha ülésről és az orvos csak ennyit mondott: Szegény kis gyerek, úgy látszik, boldogan halt meg... -bg- Sylveszteréji látogatás János gazdának rosszul ment a sora. Akárhogy fáradt, dolgozott, valami baj mindig érte a földjét, lábas jószágát. Sehogy sem tudoot zöldágra vergődni. Mérgében egyre az ördögöt emlegette Már megint elvitte az ördög"... Már, hogy az ördögbe ne"... Ördög terem-tette" és ehhez hasonlókat mondott, valahányszor valami baleset érte. A sok emlegetésbe egyszer aztán elébe toppant a gonosz Dejszen megijedt erre János gazda. Még a szava is elállt s lába úgy reszketett, mint a kocsonya. Egyre emlegettél, hát eljöttem. Mit akarsz tőlem? János gazda a legszívesebben azt akarta volna, hogy vigye el az ördög az ördögöt. Dehát ilyet hiába kíván; varjú a varjúnak ördög az ördögnek nem vájja ki a szemét Látta, hogy az ördöggel se tréfálni. Elhatárolta tehát, hogy nem rontja el vele a dolgát. Nagyokat nyelve igy válaszolt : Hát, hát azt szeretném, hogy segíts a bajomon. Nem tudok kivergődni a szegénységből.. Jól van. Lépjünk szövetségre. Te
A4 Napsugár 1927. jan. 1. megműveled a földet, én meg gondoskodom, hogy sikerüljön a termés. A fele az enyém. János gazda megvakarta a tarkóját, a gonosz pedig vágyóan a szép búzaföldet nézte, amelyen már sárgállott az aranyos kalász. Ozt, hogy érted a feles gazdálkodást?, Úgy, hogy enyém az, ami a föld felett nő, a tied pedig az, ami a föld alatt van. Ha a jövőre szól a megegyezés, elfogadom. Az idei termés maradjon még igy Ahogy az ördög erre ráállott, János gazda is beleegyezett. Az üzletet két évre kötötték meg. Ahogy az ördög elbúcsúzott, a gazda fellélegzett. Örült, hogy megszabadult a gonosztól. A féltermésből úgy sem eszel, gondolta magában a paraszt, mert már kész volt a tervvel, amellyel az ördögöt kijátszhatja. A következő esztendőben János gazda csupa répát és burgonyát, no meg néhány hold sárgarépát is termelt. Ahogy az aratás után jött az ördög feles jussáért, János gazda néhány boglya répa, burgonya és sárgarépalevélre mutatott. Dühbe gurult erre az ördög, de nem mutatta. Elvitette a gazt, de aztán kijelentette, hogy a jövő esztendőben övé a termés felső fele. János gazda látva, hogy az ördöggel való szövetség szépen jövedelmez, igy is elfogadta az alkut. A második esztendőben dehogy is termelt János répát, burgonyát. Bevetette minden földjét kukoricával, búzával, takarmánnyal. Amikor a gonosz a feles részét követelte, látta, hogy újra be van csapva. Mindenből csak a haszontalan növénygyökér maradt meg neki. El se vitette, hanem rárontott János gazdára. Megverni nem merte, mert az alku alku, de rém lehordta; leszedte róla még a keresztvizet is. Ráfizettem az üzletre, te bugris; becsaptál. De nem hagyom annyiban. Még ebben az esztendőben összevakaródzunk. S akkor jaj neked! Erre az ördög eltűnt, János gazdát súlyos gondok között hagyva. Azt se tudta hogy mit értsen összevakaródzáson. Odahaza a felesége, aki még a János gazdánál is ravaszabb volt, megmagyarázta. Karma van az ördögnek. Ha párbajozik, azzal megy neki ellenfelének. Ó én szegény bünös élek. Hogy állom meg én a sarat az ördöggel szemben? jajgatott a megszeppent gazda. De a feleség: megvigasztalta, hogy igy meg úgy, majd eligazítja a gonosszal a dolgot. Dehát János gazda csak bánkódott s hogy multak a napok, se enni, se aludni nem tudott. Amint azonban az újév napja közeledett, egy kissé megjött ismét a bátorsága. Talán nem jön már. Talán elfeledkezett róla vagy csak ijesztgetetett, vigasztalódott János. Sylveszter estéjén együtt ült a házaspár s már a lefekvésre gondolt, amidőn váratlan kopogás hallatszott Az ördög, rémüldözött az ember. De az asszony megtartotta hidegvérét s intett a fejének, hogy bújjon el. S ahogy kinyitja áz ajtót, tényleg belép a gonosz. Az asszony dühös képet vág és elkezd káromkodni, hogy magának az ördögnek is eláll a szeme-szája. Mire szóhoz jutott, meg is kérdezte, mitől mérges az asszony. Hát ne mérgelődjem? Ide nézz! s az asztalra mutatott. Ezt a karcolást csi-
1927. jan. 1. Napsugár 3. oldal nálta a férjem a kisujjával. Olyan, mintha fűrésszel vágták volna ketté. Nem kár a szép tölgyfaasztalért? Kár, kár, mormogta az ördög. És miért tette? Miért? Azt mondta, hogy valakivel össze kell vakaródznia s próbaképen megkarcolta az asztalt. Az ördög nyugtalankodni kezdett. Körülnézett a szobában, mintha valakit keresne? És hol a férjed? Elment a Kovácshoz, hogy kiélesíttesse körmeit. Azt mondta, hogy még nem elég élesek. Úgy, úgy, motyogta ijedten az ördög. Ha nincs itt, akkor majd máskor jövök s úgy elillant, mint a kámfor. A gazda ragyogó arccal bújt elő rejtekéből s dicsérte az asszony eszét. Egyben megfogadta, hogy többé nem emlegeti a gonoszt. Ottó, Éva, Anna, Ede Prutyi-Zupi ide gyere, Akarsz zöld levoró képet? Virradatban" kaphatsz szépet Könyvet, tollat, radirt, irkát, Szép Tapsifüles nyuszikát." 1. Hárman-négyen és többen játszhatják. A társaság asztalhoz ül, fesztelenül beszélget és tesz-vesz, ki amit akar. A társaság egyik tagja legyen a varázsló. Kezében a varázsvessző (bármilyen pálcika, akár egy ceruza vagy tollszár) Homloka valamilyen pántlikával van átkötve és igy komoly arccal áll az asztalfőnél, mig a többi ül. Egyszer csak felemeli mindkét karját és hangán elmondja a varázsigét: Cici- pici- állom - bállom-merevindi-fix." A fix" szónál lecsapja a varázsvesszőt az asztalhoz Ebben a pillanatban bekövetkezik a varázslat. És pedig: aki beszélgetett a varázslat előtt, annak a fix" szó elhangzása után az utolsó szót, amit akkor kiejtett, ismételnie kell, folyton csak azt mondania. Aki hallgatott, az hallgat, aki mozgott, az azt a mozdulatot ismétli, amit legutoljára tett. A varázsló szigorúan ellenőrzi, hogy nem hibázik e valaki. Aki hibát követ el, azt félre állítja és a következő varázslatnál nem vehet részt. A varázslót pedig mindenki ellenőrzi, meg tudja-e tartani komolyságát. Ha elneveti magát, le lesz csapva és a fejdíszt és varázsvesszőt más kapja meg. Ha pedig igazi varázsló, akkor komoly marad és egy kis idő múlva megadja a feloldást. Megint felemeli karját és miközben lecsap az asztalra, azt mondja hogy: Limoná-demoná xif" és mindenki folytatja, ahol elhagyta. 2. Ugyancsak téli vagy esős napokon alkalmas játék. Ketten is játszhatják már: Pali mond egy 2 3 vagy több szótagú szót; pl. jövőre, folytonosan, ellenállhatatlan stb. Pistának ki kell találni, hány benne az a" vagy 1" vagy e" betű. Gyakorlottabbak már kis mondatokat is adhatnak fel egymásnak; pl.: Holnap korán akarok felkelni", hány a" van benne?
6. oldal Napsugár 1927. jan 1. Gondolj a szegényre! Te, kinek otthon van karácsonyfája, Aranyos diója, mosolygó almája: Gondol] a szegényre, arra a szegényre, Kinek nincs kenyere, amiből megélne. Ha boldoggá teszel egy szegény kis árvát Szent karácsonyestén, nagy jutalom vár rád: Neved felírják a szeretet lapjára S fent a kis Jézuska karját feléd tárja. Töff, töff, robogunk Hajrá, rohanunk, Fut az autó! Fut a csuda gép 1 Szenesbödön, íakosár, Csináld, pajti, utánunk! Ki éri utó? így ni: itt a kép!
1927. jan. 1. Napsugár 7. oldal. (Az asztalon karácsonyfa áll. Az asztal lábánál ül a Pojáca. A szoba bal sarkában áll a Katona. Egy széken ül a Baba.) Kis I. JELENET. angyal: Szent karácsonyeste van, Most ezer angyal suhan A világon szerteszét. Karácsonyest, jaj be szép! Egyik angyal fákat hoz S berepül a házakhoz Másik angyal az ágakra A díszeket rárakja : Aranydiót, cukrokat, Narancsot is, jó sokat. Más angyal hoz ajándékot, Ismét másik a játékot: Hintalovat, katonát, Pojácát és szép babát... Karácsonyi csoda. Irta: Géza bácsi. No de már tovább megyek, Mert még van ám sok gyerek, Akiben a szeretet Nem él, vagy csak szendereg. Azokat én e szent esten Virágommal felélesztem... De mielőtt elmennék, Egy szem cukrot megennék. (Odalopózik az asztalhoz, leteszi a virágokat az asztal szélére úgy, hogy ráesik a Pojácára Letép a fáról egy cukrot, kibontja és megeszi; közben megy kifelé, A virágcsokrot ottfelejti.) De már tovább repülök, Mert még bajba kerülök! (El.) II. JELENET. Én ilyesmit nem hordok, Csak egy szép virágcsokrot Viszek szerte a földön, De én ezzel betöltöm Élettel a sziveket, Mert e virág a szeretet! Ahova én bemegyek, Megdobognak a szivek: A szeretet virága Lelket hint a világba. Pojáca (nagyot ásítva felébred): No, mi van velem? Elhinni sem merem! A lábam mozog, A kezem is mozog, A fejem, a fülem, a szemem is mozog! Hiszen én élek! Nohát! Ki látott már ilyen csodát!? (felkel, előremegy, a virág a balkezében van)
8. oldal Napsugár 1927. jan. 1. Én, kérem, egy művelt pojáca vagyok És, amint látják, csinos is vagyok, És, amint érzem, éhes is vagyok 1 (odamegy az asztalhoz) Hujja hopp! Hujja hopp! Éhen én itt nem halok! Mert van itten minden jó: Torta, kalács és dió, Cukor, narancs, datolya, Teli van a skatulya! (felvesz egy skatulyát, ugrándozva eszik belőle. A virággal megdobja a katonát). III. JELENET. Katona (felébred, katonásan járkálni kezd, kezével trombitál): Trará, trará, trará, Rati, tati, trará Egy, kettő, hátra arc, Egy, kettő, jobbra nézz! Trará, trará, Rati, tati, trará... Itt a vitéz hadsereg, Ellenségtől nem remeg. A csákómat felteszem Az ellenséget megeszem! Pojáca : Állj meg már te katona! Nesze itt a datolya, Ezt edd meg! Ez jó ellenség, Katonának jó eleség! Ezt vedd be és ne a várat, Nesze itt van, végy egypárat! Katona : Köszönöm, civil barátom ; Hát te jól élsz, amint látom! Pojáca : Ami azt illeti, finoman élek, Egy beteg császárral nem is cserélek! Mert van ám itt minden jó, Torta, kalács és dió! Cukor, narancs, datolya, Teli van a skatulya, Egyél komám, katona! Katona (felvesz egy skatulyát és masirozás közben eszik) Pojáca (utána csinálja a lépéseket, szintén eszik. Közben dúdolják a marsot). Katona (meglátja a Babát. Haptákba áll előtte) : Szép kisasszony, instálom, Magát is megkínálom! Pojáca: Kínálhatod, hisz alszik, Fel sem ébred tavaszig! Katona: r Ébresszük fel mély álmából, Hadd kapjon a lakomából! Hé! Kisasszony keljen fel!... Az én szavamra fel nem kel! Pojáca: Hát majd én is megpróbálom, Milyen mély is ez az álom! Hé, hó, Kisasszony! Ejnye már ne aludjon! Ébredjen fel kedvesem!... Nem ébred fel erre sem! Katona (fülébe kiált): Ébredjen fel Kisasszony! Pojáca (a másik fülébe kiá t): ; Keljen már fel Kisasszony! Katona (búsan): Mindhiába, nem éled! Pojáca (szomorúan): Nem jön beléje élet! Katona: Pedig milyen jó lenne, Ha ő is velünk enne! Pojáca (örömmel): Van egy pompás eszmém, Meg is teszem ezt én! A virágot idehozom, Az orrát megcsiklandozom! (A virágcsokorral csiklandozza a baba arcát.) IV. JELENET. Baba (tüsszent egyet, felébred): é, de csodás, hát én élek? aj, két ember, én úgy félek! Katona (haptákba vágja magát): Ne féljen Kisasszony, Nem bántjuk mi magát! Nem bántunk mi senkit, Pláne ily szép babát! Pojáca : Sőt inkább meghívjuk, Egy kis lakomára! Nézzen szelídebben rám és a komára!
1927. jan. 1. Napsugár 9. oldal Baba (leugrik a székről): Jé, de szép itt minden! Nagyon hálás vagyok. Ily finom meghívást szívesen fogadok! Katona (odavisz egy doboz cukrot) Tessék, szép Kisasszony, Itt a cukor vegyen! Pojáca (odavisz egy tányér süteményt): Itt a finom torta, tessék, ebből egyen! Baba: Köszönöm, köszönöm, jó ez a cukorka; Jaj de boldog vagyok! Finom ez a torta! (Körülállják az aszfalt és esznek. Egymást kínálják és dicsérik az édességeket. Énekelnek) : Jaj de jó, jaj de jó, Jaj de jó ez a dió, Ügyes ember a szakács, Jól sikerült a kalács! V. JELENET. Kis angyal (lihegve befut): Ó de borzasztó eset, Ami velem megesett. Elvesztettem a virágom, Jaj, ha meg nem találom, Börtönben lesz a helyem! Jaj nekem, mi lesz velem! (Körülnéz és meglátta a virágot a Pojácánál) Mi ez? Való vagy álom? Hisz ott van a virágom! Hé, Pojáca, jer ide! A csokromat add ide! Igy ni! És ti mit tesztek? Ni csak! Hiszen ti esztek! A máséból jóllaktok? Ejnye, ezért kikaptok! Baba, ülj a székedre, És a narancsot tedd le,! Hé, ideállj Katona, Minek neked datolya! Te, Pojáca, ide ülj, Add azt ide és csücsülj! Igy ni, és most csendesen, Ne moccanjon senkisem! Máséhoz ne nyúljatok, Alvás a ti dolgotok! (Elalusznak.) Most még egy szem cukorkát! Igy ni! Pá, jóéjtszakát! (Elszalad. A függöny legördül.) karácsony ünnepén Daloljon a lelkünk! Az isteni szeretet Szülessen meg bennünk! J ó s á g u n k n a k aranyát Hintsük le eléje, Mosolyától ragyogjon Szemünk boldog fénye! Szelidségünk tömjéne Illatozzon néki Szelíd szívet keres ő: Ez az erény égi... Türelmünknek mirrháját Tegyük a szivéhez: A türelem minden bajt Félannyira érez.., Szép karácsony ünnepén Daloljon a lelkünk Az isteni szeretet Énekeljen bennünk! -bg-
10. oldal Napsugár 1927. jan. 1. Szépike és a Csúfsá (Irta Géza bácsi.) Egész pontosan nem tudom, hogy hol, de biztos, hogy valahol, volt egyszer egy erdész. Egy nagy erdő Kellős közepén lakott három nagy lányával. Felesége már régen meghalt: igy, hát a lányok tartották rendben a házat, Ők mosták ki a ruhákat, ők főzték meg az ebédet, ők vágták a fát a tüzeléshez, ők etették a baromfiakat... De rosszul beszélek: nem ők, hanem csak az egyik csinálta mindezt közülük; az egyik, a legkisebbik. Mert biz a másik kettő nem tett egész nap egy keresztülszalmaszálat. A két nagyobbik lány egész istenáldotta nap csak a tükör előtt állt és csinosította magát. A munka pedig a kicsinek maradt. Szép lány volt a két nagyobb is, de a kicsi olyan gyönyörűséges teremtés volt. hogy azt el nem lehet mondani. Haja olyan fekete volt, mint a csillagos éjtszaka; a szeme oly csodás kék volt, mint a felhőtlen ég és egy csokor ibolya együttvéve; arca fehérebb volt, mint a liliom és mégis pirosabb volt, mint a rózsa; a szája oly üde-piros, mint a most-meghasadt cseresznye. Az egész termete olyan volt, mint az álom, mint a csodálkozás. Nem lehet elmondani, milyen szép volt az a kislány. Nem is hivta őt máskép a papája, mint Szépikének. Szépike volt a ház napja, csillaga és ő volt a ház cselédje, sőt a kutyája is. Az ő szépsége ragyogta be a ház minden zegét-zúgát; az Ő szépségét énekelték a tükrök; őt látni surrant be a napsugár is a szobákba. Még a madarak is csak azért szálltak az ablakba, hogy őt lássák és ha látták, sokkal szebben tudtak énekelni. De a kis Szépike csak addig volt a ház csillaga és napja, amig otthon volt az erdész. Már pedig igen ritkán volt otthon, mert egész nap az erdőt járta. Amint kitette a lábát, jaj lett a kis Szépikének! A két nagy lány, akik majd megpukkadtak az irigységtől, hogy a húguk oly csodaszép, rögtön nekiesett, csipték, rúgták, ütötték, ahol érték. Parancsolgattak neki mindenfélét. Az egyik parancsot még nem is volt ideje teljesíteni, máris hangzott a másik parancs és vele együtt a szidás és az ütleg is. Most söpörni, most takarítani; most fát vágni, most főzni; most a disznót megetetni, most az erdőben szerteszét kószláló baromfiakat összehajkurászni: dolog mindig volt, pihenés sohasem volt. Még éjjelre is kapott munkát: éjjel kellett kimosnia nénjének ruháit. De Szépike mindezt angyali türelemmel tűrte. Ha verték, csak nézett ártatlan szemeivel, mintha kérdezné; miért bántotok engem? Ha dolgoztatták, megtette jókedvűen, zúgolódás nélkül; bár tudta, hogy csak szidás és verés lesz érte a köszönet. Sem fáradt nem volt, sem szomorú: dalolt, mint a kis pajtásai: a madarak az
1927. jan, 1. NapSUgár 11. oldal erdőben. Ha a papája néha hazavetődött, nem árulkodott neki, hanem jókedvűen csicsergett Körülötte, mint akinek semmi busulnivalója sincs. Igy éltek az erdészházbeitek a sötét titokzatos erdő közepén, valahol, valahol messze, Tündérország és Boszorkányország között. Az idő csak mult. Az erdész járta az erdőt, a két irigy nagylány unatkozott és a tükröt koptatta, a kis Szépike pedg csak dolgozott és dalolt és egyre szépült. Beköszöntött az ősz. Csúnya goromba szél kavargott a fák között és kegyetlen sikoltozással tépte az erdő diszét. A fák csupasz karokkai nyúltak az ég felé és kegyelemért sírtak; de hiába: a vihar mind jobban és jobban elhatalmasodott Rájött az eső is, de még hogyan! Nem cseppekben, nem is szálakban, hanem mintha egy darabban zuhanna le a tenger. ítéletidő volt: a madarak és a kis mókuskák faodukba bújtak; az őzikék elfutottak a barlangokba és ott húzták meg magukat és nem is törődtek azzal, hogy ugyanabban a barlangban medvék és farkasok is voltak. De szerencsére a medvék és a farkasok is annyira meg voltak rémülve, hogy nem is jutott eszükbe, hogy bántani kéne az őzikéket és a nyuszikákat. Az erdész is hazasietetett és letette a puskáját. Ilyen időben nem lehet az erdőt járni; nem is érdemes: tolvaj ilyen időben nem jár, vadat meg ilyen időben úgysem lehet találni. Legjobb ilyenkor itthon. Otthon pipázott és gyönyörködött a három szép lányában és a kis Szépikének mindenféle kacagtató játékot talált ki. A két nagylánynak egyátalán nem volt ínyére, hogy most nekik kell dolgozniuk, a gyűlölt huguk pedig csak játszik egész délelőtt. Itt valamit tenni kell mondották egymásnak ez a kis vakarcs még kitúr bennünket az apánk szeretetéből és tán még az örökségből is! Na, ki is találtak egy olyan gazságot, amilyen csak az ő gonosz szivükben születhetett meg. Kint a konyhában megdörzsölték a szemüket hagymával és úgy vitték be az ebédet. Komor arccal és szótlanul ültek le az asztalhoz és törülgették a szemüket. Az apjuk persze rögtön észre vette, hogy itt valami baj van. Meg is kérdezte tőlük: No mi az, mi az? mit sírtok? - Hogyne sírnánk, hogyne rínánk, mikor ilyen Istentől elrugaszkodott testvérünk van! Ki hitte volna felőle! A saját jóságos édesapja ellen ilyent tervezni! Mit? Mi az? kérdezte az erdész megdöbbenve. Képzelje csak apuskánk szepegtek a gonosz lányok ez a gyalázatos fajzat azt forgatja fejében, hogy apuskát meg kell ölni, hogy aztán az örökség minél hamarább a kezében legyen! Minket is rá akart erre a gyalázatosságra venni és mi erre még szólni sem tudunk, csak keserű könynyeket tudunk hullatni, hogy a föld eltűr ilyen gonoszságot is! Az erdész megrendülve hallgatta a lányainak szörnyű leleplezését és a fájdalomtól és dühtől reszketve kérdezte a legkisebbik lányától, aki a sugdosásból nem hallott semmit: Szépike, igaz ez? Igaz, hogy te engem mindenáron meg akarsz ölni? Szépike úgy értette, hogy igaz, hogy te engem mindenáron meg akarsz öletni? Természetes, hogy a kérdésre igy válaszolt: Persze is hogy meg: akár rögtön, ebben a pillanatban! A szegény erdész kékült-zöldült ekkora elvetemültség láttára; fölugrott az asztal mellől és haragosan kiáltotta: Pusztulj a szemem elől te elvetemült, hálátlan gyermek! Ki a házamból! Már nem vagy a gyermekem! Dobjátok ki őt! A szegény Szépike azt se tudta fiú-e vagy lány, úgy megrémült ezekre a szavakra. De még ideje sem volt felocsúdni, mikor már kint találta magát a zuhogó esőben: a két nénje úgy kilóditotta, hogy a lába sem érte a főidet. Ez volt atyjuknak első parancsa, amelyet szívesen és gyorsan teljesítettek. [Folytatása következik.)
12. oldal Napsugár 1927. jan. 1. Prutyi és Zupi, a sokak előtt már ismert két javíthatatlan, újra jelentkeztek, hogy ebben az ifjúsági lapban ők is szerepelhessenek. Bár megmondtuk nekik, hogy elrettentő példaképen állítjuk be őket, hogy a mi jó nevelésü kedves olvasóközönségünk lássa, hogy hogyan nem kell viselkedni, mégsem tágítottak. Elküldték fényképeiket és egy pár sor kíséretében ime bemutatkoznak: Én, kis és nagy turpissági Virgács Prutyi vagyok. Odahaza születtem; hogy mikor, már, nem tudom. se**- És mert azóta is mindig jó kedvem van, haragudnak rám. Az iskolát addig, amig kérdezhetek, szeretem, de borzasztó, ha felelni kell. Érzem, hogy tehetséges vagyok és ha az a?ok verés amit kapok, nem akadályozna, már király vagy császár lehetnék. Hej, rögtön hercegi rangra emelném azt az időjóst, aki minden második hétre Péter-Pált jósolna, de bizonyítványkiosztás nélkül. Mert ha nekem több szünetet adnának, már rég kitaláltam volna a drótnélküli puskaport, vagy a búvárléghajót. Drága időmet azonban lefoglalja az iskola, a szobafogság és egyéb büntetések. Gimnázium II. oszt.-ba járok, miniszteri engedéllyel 3-szor. Jeligém: Csak kitartani". Szervusztok fiúk! i *' Kis és nagy turpissági Virgács Zupi vagyok. Születtem Agyafurf ton, körülbelül egyszer. Úgy : tetszik nekem! mintha azóta állandóan a gimnázium II. osztályába járnék. Olyan nehéz. Tavaly amikor a nagy fali óra szerkezetébe tettem azt a szép szarvasbogarat, akkor voltam 12 éves. Érzem, hogy nem vagyok közönséges diák. Tudnék alkotni nagyokat, de a szük látókörü környezetem nem tud beletörődni abba, hogy nagy felfedezések áldozatot követelnek. A multkor pld. egész újfajta, prima légyfogó csirizt gyúrtam és az egyik ebédlőszék támlájára szereltem fel. Nagyszerűen ment. Hogy aztán,pali bácsi is odaragadt,... hát tehetek én róla? Hiszen nem megvetendő, hogy a légyfogó mást is fog, nemcsak legyet. Na nem? Kiszámítottam tegnap földrajz óra alatt, hogy ha nem mos-
1927. jan. 1. Napsugár 13. oldal sák le a ragacsot a szék támlájáról, egy évben 239546 legyet fogok és csak 1 2 Pali bácsit. Oh, ti korlátolt emberek, nem láttok a jövőbe. Nem azért mondom, de énrólam még majd beszélnek Jeligém: Evés közben jön meg az étvágy". Hiába-hiába, ilyen ez a két pernahajder! És egyelőre nincs kilátás, hogy javuljanak, bár minden csalafintaságuk kitudódik és minden csínytevésükért alaposan meg kell bünhődniök. Mindennapos a nyakleves, a mire külön kifejezést használnak: Drics"- nek nevezik. Szerintük ez szerényebb, simább és nem oly közismert kifejezés. (Dr-nek fogjuk jelölni). Legalább a jelmondatukat vennék komolyan; de mi haszna, ha Prutyi csak a huncutságban kitartó, Zupi pedig csak a rántottcsirkére gondol jelmondatában és nem a munkára! r i i - i - i c m r c a r-y;:.ct txz Kedves gyermekek. Mielőtt megkezdenők a fúrást-faragást, ecsetelést és pepecselést, hadd mondjam el, hogy evvel a rovattal mi a célunk. Közismert a közmondás: Az idő pénz". Vagyis az idő oly értéket jelent, amit akár aranynyal ezüsttel lehet felmérni. Mint ahogy tehát a pénzt nem dobáljuk, hanem szeretjük és féltjük, ép oly gonddal kell az idővel is bánni. Ez az értelme a közmondásnak. Ha azonban jobban figyeljük, bizony még gyengének is találjuk Lássuk csak: Ha 100 Koronát elvesztek, mert hanyag voltam, a veszteséget csak ideigóráig érzem. Munkával ugyanis újra megszerezhetem ezt a 100 koronát és már nem hiányzik. De ha drága időmre nem figyelek kellő gondos szeretettel, hanem i elpocsékolom haszontalanságokra, hej bizony az elveszett már örökre. Hiába minden iparkodás, megbánás, hiába, a tegnap nem jön vissza. Tehát az idő nem egyenértékű a pénzzel hanem annál sokkal, de sokkal nagyobb értek. Pótolhatatlan veszteség, ha időt veszítek. E szerint dúsgazdag lehet az az illető, aki, bár egy árva fityingje sincs, de okosan kihasználja az idejét. Na már most. Ti kedves bajtársaim tanuló sorban vagytok jelenleg Hat folyton csak tanuljatok?? Dehogy, dehogy. Hiszen az egészség, a ti drági egészségiek még az időnél is nagyobb érték!! A testnek pedig, hogy egészséges maradjon, pihenésre és szórakozásra van szüksége. Dehogy kell folyton tanulni. Hisz' akkor megsárgultok, mint a hervadt napraforgó, gyengék lesztek, mint egy heptikas fehér egér. Mi pedig virgonc szöcskéhez, ruganyos kis gidához, pirospozsgás barackhoz akarunk hasonlónak látni benneteket. Tehát a rendes napi lecke elvégzése után szórakozni fogunk ; még pedig alaposan. Az Ezermester" cím alatt elmondjuk majd, hogy hogyan. Ha figyelemmel kiséritek majd ezt a rovatot, fogtok itt találni tájékoztatót és útmutatást oly szórakozásokhoz, melyeknél majd nem kell sajnálni a ráfordított időt. Kellemesen, de okosan használjuk ki az időt. Mert az idő még a pénznél is drágább. Ugy-e? Egyelőre csak arra kérünk benneteket, hogy tiszteljétek az anyagot, vagyis semmit el ne dobáljatok. A hulladék csak akkor kellemetlen, ha nincs a helyén. Külön skatulyában gyűjtsetek üres gyufaskatulyát, használt gyufaszálat, szegeket, használt vasúti jegyeket stb. stb. Mindre rákerül a sor. Taub Ilus szillhuettje,
14. oldal Napsugár 1927 jan. 1. Ezt a rovatot kis olvasóink számára tartjuk fenn. Ide azok a mesék, leírások és versek jönnek, amelyeket ti írtok. Mert nektek is kell ám Írnotok! Ha ugyanis nagyok lesztek és kikerültök az életbe, nagyon nagyon hasznos lesz számotokra, ha ügyesen, okosan és hatásosan tudtok akármit is elmesélni, vagy leírni. Az olyan ember, aki a szó vagy írás mesterségében ügyetlen, nem lehet jó bíró, jó ügyvéd, jó író, jó tanító, jó képviselő, jó hivatalnok, jó üzletember, jóformán semmi, mert az életben csak az boldogul, aki ügyesen és okosan tud beszélni és írni. Ezt a szükséges és hasznos mesterséget tehát gyakorolni kell : minél korábban kezditek, annál jobb Mi is adunk rá alkalmat és buzdítást. Ezen a helyen igen szépen indulhattok a Jövő felé. Karácsonyfa elött. Itt a szép nagy karácsonyfa: Égből a kis Jézus hozta. Csillog rajta mindenféle, Minek nincsen hossza-vége. Nézd apácska, nézd anyácska, Mit hozott a jó Jézuska! Aranydiót, piros almát, Sok fügét és jó cukorkát. Jer testvérke, nézd a szép fát, A kis Jézus ajándékát! Rajta narancs, szőke baba, Sok csillogó apró gyertya. Jer, térdeljünk, imádkozzunk, Fohászt mondjon kicsiny ajkunk Testvérünkhöz Jézuska hoz, Ki reánk sok áldást, jót hoz! Buzgó imánk szálljon égbe Áldott égi trón elébe. Ég tartsa meg kicsi körünk, Legyen vigságunk, örömünk! RÜCKERT ERNŐ fg. IV. o. tanuló Karácsonyi népszokások Szlovenszkón. Az oravai Tordosin község mellett van egy Haleckave nevű erdő. Ebben az erdőben tátong egy mély sziklahasadék, mely a néphit sztrint a boszorkányok gyülekező helye Karácsonyestéjén a vidék juhászai összegyülekeznek, nagy kürtharsogás mellett körüljárják a Szikla hasadékot, aztán tüzet raknak és ennek hamuját és szenét szétosztják egymás közt. A nép pedig jó pénzen megveszi tőlük, mert azt tartják arrafelé, hogy ez a hamu hatalmas orvosság marhavész és mindenféle boszorkányrontás ellen. A Tátra vidékén az a szokás dívik, hogy karácsony éjtszakáján, pont éjfélkor, erősen becsapjak az ólak ajtaját és fokhagymával keresztet rajzolnak rájuk, hogy a tehén véres tejet ne adjon és a tejét el ne szívják a boszorkányok. El van terjedve Szlovenszkón a bűvös tükör próbája is. Ezt a tükröt Luca napján kell venni, még pedig minden alkudozás nélkül. Aztán szónélkül zsebre kell vágni és ugyancsak szó nélkül egy magányosan álló fa tövébe el kell ásni, de nem szabad beletekinteni sem. Karácsonyestén, mikor besötétedik, a tükröt felássák és a nélkül, hogy belenéznének, fehér kendőbe takarva hazaviszik. Mikor az óra éjfélt üt. két égő gyertya közt kibontják a kendőböl és elébe ülve mindaddig néznek beléje, míg jövendőbelijüknek a képe meg nem jelenik a tükörben.
1927. jan. 1. Napsugár 15. oldal Kedves olvasóink! Angyaljárás. Hahó, hahó, hull a hó, Szól a harang: gingalló. Ezer csillag fölragyog: Vagy azok mind angyalok? Szállnak, szállnak le hozzánk: A krisztkindlit lehozzák. Ezerfelé sietnek: Jó gyermeket keresnek... Mihozzánk is jöjjetek! Nálunk is van jó gyerek! Géza bácsi. Denk Bözsi szilhuettje. íme, üt van az első szám! Ezzel indul útjának a Napsugár" abban a reményben, hogy örömmel és szívesen fogadjátok, és hamarosan kedvencetekké fog válni. A Napsugár" minden két hétben fel fog keresni benneteket, mindig szórakoztató, gyönyörködtető tartalommal és szebbnél-szebb képekkel. Mindegyikőtök meg fogja találni benne a kedvére valót Keressétek fel hát ti is leveleitekkel a Napsugár szerkesztőségét. írjátok meg, mi tetszett benne legjobban, mit szerettek leginkább vagy mit (hajtanátok, mit kívánnátok, hogy benne legyen? írjátok meg azt is, hogy mi újság arra ti feleltek? Ha valami nevezetes dolog történt az iskoláikban vagy a társaitok közt, pl kiránduláson voltatok, ünnepély, verseny, szinielőadás vagy más olyan dolog történt, ami érdemes arra, hogy más vidéken is tudomást szerezzenek róla, írjátok le azt úgy, ahogyan legjobbnak gondoljátok. A Napsugár szerkesztősége most itt együttesen küldi mindnyájatoknak üdvözletét s kívánja, hogy gyönyörűséggel és élvezettel forgassatok ennek a kis újságnak lapjait. A legközelebbi számtól kezdve azonban névre szóló üzenetet fog küldeni minden kis levélírónak itt a Posta" rovat alatt. Minden levelet, üzenetet, írást, amit a Napsugárnak akartok küldeni, igy címezzétek : a Napsugár szerkesztőségének, Komárno, Jók.i u 5.
4 16. oldal Napsugár 1927. jan. 1. Sokszor vagyunk úgy az életben hogy valamit, amit látunk, olvasunk vagy tapasztalunk, az első pillanatban nem értjük meg, de ha gondolkozunk felette és törjük kissé az eszünket, mégis rátalálunk az értelmére. A fürgén gondolkozó, eleven eszű, találékony ember hamar rátalál az elrejtett értelemre is. A hires föltalálók mind ilyen éles eszű, találékony emberek közül kerültek ki, mert a tudományok is sok elrejtett értelmű kitalálni valót adnak föl az embereknek. A találékonyságot gyakorolni is lehet. A rejtvények cím alatt látni fogtok a Napsugár minden számában ilyen kitalálni valót. Gyakoroljátok rajtok az elmétek elevenségét. Ha aztán sikerül megfejteni az elrejtett értelmet, küldjétek el levélben a Napsugár szerkesztőségének címére. Fejtsétek meg az alábbi rejtvényeket. Mama: Nesze Lajoska, itt van egy darab mákos kalács neked, meg az Húszának, oszd el szépen testvériesen. Lajos: Hogy kell azt testvériesen elosztani, anyuka? Mama: Hát úgy, hogy a másiknak adjuk a nagyobbik darabot. Lajos: Akkor inkább az Iluska ossza el. A. : De szép pipája van bácsinak. B. : Nem az enyém, az ipámé, egy kis faparipából csinálta. A. : Az a fakereskedő? B. : Igen. A: Tehát akkor az egy: faipari faparipa pipa. Gyurka: ágyban. aki ma Anyukám, a Lali nem ad helyet az Anyuka: Lali, az ágynak csak a fele a tied, a másik felét add át Gyurkánák. Gyurka: Igen, én is ezt mondtam neki. de ő a középre fekszik és azt akarja, hogy én tőle jobbra és balra vegyem ki a részemet. 1 2 Megfejtési határidő január 5. A megfejtők között 3 szép könyvet sorsolunk ki. A megfejtést egy evelezőlapon a kiadóhivatalba küldjétek be, Komárnó, Jókai-u. 5. Tréfás kérdések. Egy lábon áll s fejében nincsen csont. Mi ez? ( ) Aki csinálja, nem mondja meg. Aki kapja, nem ismeri meg. Aki ismeri nem fogadja el. (*zupd suurjq y: Megjelenik havon szer. Felelős szerkesztő: Seidl Sándor tanár, Bratislava, Gyurikovics-utca 4. Szerkesztők : Harmos Károly festőművész, Komárno, Dr. Borka Géza tanár, Komárno. Kiadóhivatal: Komárno, Jókai-u. 5. Előfizetési ára: egész évre 36 Kc, félévre IS Kc r negyedévre 9 Kc, Nyomja a Virradat-könyvnyomda, Komárno.
/ \ ">'///// 7^- ^' -."jf:"- ^ 2^ V/",V;, KÉPES GYERMEKLAP. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN FŐSZERKESZTŐ: SEIDL SÁNDOR. - I. ÉVF. 1. SZÁM. 1927. JANUÁR 1 'mi ;l!i!mi«i HLA. A g y e r m e k. Isten adta a Föld díszének': Róla zengjen minden ének! Kacajának egy szem gyöngye Többet ér, mint minden világ Bús göröngye! Szemében az Isten-palást Kék derűje: minden Tamást Visszahív édes hitéhez! Nézz a tiszta gyermekszembe S Istent érezz! Ne felhőzzék az a kék Ég! Ne boruljon az a Kékség! Legyen szivünk meleg sátor: Az ő lelkét óvja-védje A fázástól! " Miért vagyunk, ha nem erre? Van a Létnek szebb értelme? Ne is legyen egyéb törvény: El ne nyelje fiad lelkét A bánat-örvény! Kezünk csak virágot messen! Eszünk Neki jót keressen! Kergessük szét a felhőket S napsugárban fürősszük meg Édes-Őket! Dr. BoRKA GÉZA. 34
1926. dec. 12. Napsugár 3. oldal amit az ügy érdekében kérünk tőletek. Ha minden magyar tanitó csak egyetlenegy előfizetőt szerez, biztosítva van a Napsugár örökélete. És e kötelessége alól bizton reméljük nem is fogja magát kivonni senki, ha a tanítói hivatás tradiciósan nemes jelentősége őszintén áthatja s e megjelölésre a szó kitüntető értelmében jogos igényt tart. Csak ez ad nekünk erőt, bizalmat a vállalt feladathoz. Kartársak! Ezt a kis prospektust ne dobjátok félre! Adjátok ki olyan gyermekek kezébe, h gondoljátok, hogy megrendelik a *eklapot. Szóljatok néhány jó szót Tiekünkben 1 Ez nektek csak jó aku tt>a kerül és viszont használtok vele Sióság szent ügyének, mert a Kiadó ta&őság utján kapott előfizetési djiak 5 /o-dt a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület özvegy és árvaalapja javára fordítja. Kartársak! Rendeljétek meg az iskolai könyvtár részére is a Napsugár cimü gyermeklapot. Árát anyagi igényeinknek a minimumára történt resztringálásával példányonként 150 Kc-ban állapítottuk meg, hogy a népünk legszegényebbje is megszerezhesse tanuló gyermeke számára. Előfizetési ára tehát: negyedévre (6 szám) 9' Kc, félévre (12 szám) 18' Kc, egész évre (24 szám) 36 Kc. Szerkesztőség: Bratislava,Gyurikovics u. 4. sz. Kiadóhivatal: Komárno, Jókai u. 5. Kéziratokat mind a két cimre lehet küldeni, Az előfizetéseket a kiadóhivatalba címezni. tessék Bratislava, 1926. dec. 5. A Napsugár szerkesztősége. I ; megjelenik havonként kétszer, 16 oldalon. Előfizetési ára: egész évre 36 Kcs, félévre 18 Kcs, edévre 9 Kcs, egyes szám ára: 1 K 50 f. iz előfizetési bruttó bevételből 5 0 -ot a Szlavón Általános magyar Tanítóegyesület özvegy- és pja javára fizetünk.
Kartársak! römrnel teszünk, fajunk önfentartási ösztönétől hajtva, egy újabb lépést a Ti nevetekben a tanítói ideál felé. Nemcsak szük birodalmunkban, az iskolában kivánunk kötelességemberek lenni, lelki gondozói, vezetői, mentorai a ránk bizott ifjúságnak, hanem azon kivül is pihenős, játékos, szabályzatlan gyermekéletének öntudatos irányitása által. Gondoskodni kivánunk mi, Veletek együtt mindig éhes, mindig mohón kereső fantáziájának egészséges, nemes, gyarapító táplálkozásáról válogatott, igényeinek megfelelő, tanítóan tartalmas, de egyben szórakoztató, kedélyképző szellemtermékek révén. A hivatalos magyar tanítószolidaritás védelme alatt, a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület értékes erkölcsi támogatásával néhányan összeálltunk s megállapodtunk Napsugár cimmel egy gyermeklap megindításában, amely a Ti ajándékotok legyen a feslő emberbimbók számára élettavaszos virágzásuk idején. A Napsugár a Ti szivetek melegét sugározza ki a szlovenszkói magyarság reménydús csemetekertjére s a Ti lelketek fényét árassza jövő nemzedékünk életindulásának göröngyös útjára. Úgy akarjuk kezelni sziveteklelketek ajándékát, mint a tanítói ideálnak közös elhatározásunkból született drága kincsét, amelynek mi csak kincstárnokai vagyunk. A Napsugár ezért mindenek előtt Felétek villan meg. Nektek jelzi első ébredését, Tőletek várja megbecsültetését, a Ti segitségtekre számít a hagyományos Nemtörődömség fenyegető homályának leküzdésében. Soká tartott, amíg idáig jutottunk. A legnemesebb s a legőszintébb szándék akadályai a legkonokabbak. Végre sikerült! Felelős szerkesztőül Seidl Sándor tanárt és irót nyertük meg s a politikai hatóság épúgy, mint a tanügyi, ezt jóváhagyólag tudomásul vette.neve és a tanítóság érdekében kifejtett működése úgy hisszük, Részetekről is biztosithatja a helyeslő tudomásvételt. Főmunkatárs Dr. Borka Géza, a neves tanár-író. A lap illusztrálását Harmos Károly festőművészrajztanár vállalta, aki utolérhetetlen művésze épen ennek a zsánernek. Kartársak! A Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület legújabb vállalkozása az előbb hangoztatott célokon kivül még egyebet is jelent. Jelenti hivatalos egyesületünk lankadatlan erejének és életakarásának újabb bizonyítékát. Jelenti, hogy szolidaritásunk kiépítése, felvirágoztatása érdekében egyre újabb terveket szövünk, hogy ne legyen folytonossági hiány feltörekvő egyesületi életműködésünkben, ha egyike-másika a terveknek nem is sikerül. Jól tudjuk, hogy minden csak Veletek lehet eredményes, Nélkületek minden csak kudarchoz vezethet. Hozzátok szólunk a Napsugár első tapogatózó hajnali ébredése idején. Ha ti is úgy akarjátok, ezt a vállalkozásunkat csak siker koronázhatja. Tekintsétek az iskola ügyének a Napsugár életbentartását. Ne sajnáljátok azt a pár jó szót,
r 1926. dec. 12. Napsugár 3. oldal amit az ügy érdekében kérünk tőletek. Ha minden magyar tanitó csak egyetlenegy előfizetőt szerez, biztosítva van a Napsugár örökélete. És e kötelessége alól bizton reméljük nem is fogja magát kivonni senki, ha a tanítói hivatás tradiciósan nemes jelentősége őszintén áthatja s e megjelölésre a szó kitüntető értelmében jogos igényt tart. Csak ez ad nekünk erőt, bizalmat a vállalt feladathoz. Kartársak! Ezt a kis prospektust ne dobjátok félre! Adjátok ki olyan gyermekek kezébe, akikről gondoljátok, hogy megrendelik a gyermeklapot. Szóljatok néhány jó szót az érdekünkben! Ez nektek csak jó akaratba kerül és viszont használtok vele a tanítóság szent ügyének, mert a Kiadó a tanítóság utján kapott előfizetési djiak 5 /o-át a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület özvegy és árvaalapja javára fordítja. Kartársak! Rendeljétek meg az iskolai könyvtár részére is a Napsugár cimű gyermeklapot. Árát anyagi igényeinknek a minimumára történt resztringálásával példányonként 150 Kc-ban állapítottuk meg, hogy a népünk legszegényebbje is megszerezhesse tanuló gyermeke számára. Előfizetési ára tehát: negyedévre (6 szám) 9' Kc, félévre (12 szám) 18" Kc, egész évre (24 szám) 36 Kc. Szerkesztőség: Bratislava,Gyurikovics u. 4. sz. Kiadóhivatal: Komárno, Jókai u. 5. Kéziratukat mind a két cimre lehet küldeni, Az előfizetéseket a kiadóhivatalba címezni, tessék Bratislava, 1926. dec. 5. A Napsugár szerkesztősége. megjelenik havonként kétszer, 16 oldalon. Előfizetési ára: egész évre 36 Kcs, féíévre 18 Kcs, negyedévre 9 Kcs, egyes szám ára: 1 K 50 f. flz előfizetési bruttó bevételből 5 0 -ot a Szlovenszkói Általános magyar Tanítóegyesület özvegy- és árvaalapja Javára fizetünk.