AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXIV. évfolyam 24. szám. 2013. december 15. Ára 0,80 lej Áldott karácsonyi ünnepet kívánunk minden kedves olvasónknak! A boldog karácsony titka Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! (Mt 3,2) Kedves Testvéreim! Sajnállak titeket, mert e karácsonyon is ezerfelé hívnak-cibálnak titeket. Biztosan ti is sok üzenetet, SMS-t kaptatok, amelyekben arra akartak rávenni, mit kell tennetek, hogy boldog karácsonyotok legyen. Ahhoz, hogy méltó legyen ünneplésünk, valóban tennünk kell valamit. Amikor kétezer esztendővel ezelőtt az első karácsonyra készültek Izráelben, az emberek odamentek Keresztelő Jánoshoz és azt kérdezték tőle: mit cselekedjünk? A válasz egyszerű és rövid volt: térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. Megtérni? Hát ez lenne a boldog karácsony titka? Igen, mindannyiunknak jobb emberré kell válnunk karácsonyra. Mindig nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy külső eszközökkel otthonunkba varázsoljuk a karácsonyi hangulatot, pedig csak abban kellene változnunk, amit egész életünkben, egész évben rosszul tettünk. Egész évben azért harcoltunk, hogy minél több legyen, most ebből kellene adni egy keveset. Le kellene mondani arról a hatalomról, amit egymás fölött gyakorolunk. Sokkal őszintébbnek és hűségesebbnek kellene lennünk, mint ahogy eddig voltunk. Ismét meg kellene tanulni azt, hogy mi a becsület. Meg kellene teremtenünk a segítségnyújtás kultúráját. Többet kellene törődnünk a betegekkel, a testi és lelki nyomorultakkal, az öregekkel vagy az egyedül élőkkel. Ezek kis erőfeszítések, és az is lehet, hogy mi ezt lehetetlennek tartjuk... De ehhez mindig megkapjuk Isten szeretetét, segítségét és békéjét. Lehet, sokat vártunk ettől az ünneptől, és majd az ünnep elmúlásával csalódni fogunk, mert nem azt kaptuk, amire vágytunk. A változásnak azonban előbb bennünk kell végbemennie, s csak ezután következik be a világban. Szeretetet kell adnunk, de nem azért, hogy hasznunk legyen belőle, hanem hogy a másiknak legyen haszna belőlem. Ne azt várjad: itt vagyok, szeressetek! Hanem: hazajöttem, hadd szeresselek titeket! Nem az a szeretet, hogy mit kapok karácsonyra, hanem hogy mit adhatok. A szeretet mindig áldozni akar. Nem a bevételekből él, hanem a kiadásokból. Nem abból, amit kap, hanem abból, amit ad. És az, aki e karácsonyon arról panaszkodik, hogy nem kapott elég szeretetet, vizsgálja meg magát, hogy menynyi szeretetet adott, ahhoz hogy mások ezt megérezzék. De most nemcsak a szűk családunkra kell gondolnunk, hanem falunkra, városunkra, a Kárpát-medencére és az egész világra. Fokozott felelősségtudattal kell részt vennünk embertársaink életében. Karácsonykor szélesre kell tárnunk karjainkat, hogy minél több ember beleférjen. És engedjük, hogy szívünket Ő vezesse, ne a rideg eszünkre hallgassunk. Hiszen a mi Atyánk is a legdrágábbat adta nekünk az Ő Egyszülött Fiában. Hadd szülessen meg Philip de Champaigne: Születés végre ne csak Betlehemben, hanem a mi szívünkben is. E fohásszal kívánok Istentől megáldott békés, boldog karácsonyt minden embernek! Kató Béla püspök Modern karácsony Karácsonyi kavalkád. A nagy rohanásban néha elfeledkezünk Jézusról Hogyan menne végbe karácsony csodája napjainkban? Ha Isten a 21. század elejét választja Fia testet öltésének időkeretéül A kérdés, tudom, eléggé abszurd, de gyakran lehetetlen megközelítések fedik fel a dolgok lényegét. Mária és József elindulnak szerény otthonukból Csodálatos, áhítattal őrzött titkuk ma sem lenne hihetőbb, mint jó kétezer évvel ezelőtt. A fejük fölött lebegő glóriát későbbi korok romantikus fantáziája rajzolta oda. Mert ők egyszerűek, szegények, szinte észrevehetetlenek. Átlagemberek. Autóbuszon gyúródnak, vonaton zötykölődnek. A taxizás árát megspórolva gyalogosan vágnak neki az ismeretlen, barátságtalan városnak. Sűrűsödő sötétségben és vacogtató hidegben haladnak. A város központja, a vendégház környéke zsúfolt, mint mindig ünnep Domahidi Béla (Folytatása a 3. oldalon)
Barangolások bibliai tájakon Thesszalonika (III.) Pál a Thesszalonikában élő keresztyéneknek különböző képek segítségével akarja elmondani a hitben való élet jellemző vonásait. Szerinte az emberek két csoportra oszlanak: vannak a világosságnak a fiai, és az éjszaka gyermekei. Ez utóbbiak élik a maguk életüket, nem is gondolnak Istenre, nem is törődnek Jézus visszajövetelével. Őket felkészületlenül fogja érni ama nagy nap, és ez rettenetes lesz számukra. A keresztyének élete egészen másképpen néz ki. Ők sem tudják Jézus visszajövetelének pontos napját, de várják azt. Ők éberek, tudják, mi Isten akarata és cselekszik is azt. Ők a világosság fiai és ez meg is látszik életükön. Te, kedves olvasó, melyik csoportba tartozol? A Thesszalonikában élő keresztyéneket Pál arra szólítja fel, hogy mindenekben hálákat adjanak. Manapság azt látjuk, mindenki elégedetlen, zúgolódik és szüntelen panaszkodik. Senki sem elégszik meg semmivel, mindig csak azt látja, mi hiányzik az életéből. A keresztyén ember ebben is egészen más kell legyen: nem siránkozik, hanem hálát ad és megköszöni Istennek Székely Ferenc Ezen az éjszakán Ezen az éjszakán szívembe fogadom Máriát, hogy megszülje Jézust, szénát teszek a jászolba, hogy leheletükkel melegítsék a barmok a kisdedet, és elbeszélgetek a vak leánnyal, hogy letöröljem az arcára kiült szomorúságot. Uram, ezen az éjszakán annyian várunk! Szórd tele fénnyel utadat, s engedd, hogy megtaláljunk! A thesszaloniki Fehér Torony Juhász Gyula Betlehemes ének Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, kedves bambinó. Ó, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény, S az istállóban várt födél reájuk. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá! az ajándékot, amit kapott Tőle. Hálás azokért az emberekért, akikkel együtt él, a családtagokért, a gyülekezetben élő testvérekért. A hívő ember kiváltsága, hogy még a látszólag nehéz dolgokért, szenvedésért, próbákért is hálát tud adni, mert tudja: Isten ezek által is formálja az ő életét. Jó lenne az év utolsó napjaiban, az ünnep alkalmain ezeket mind számba venni és Istennek mindenekért köszönetet mondani. Mindenekelőtt hálát kell adnunk azért, hogy Isten Szentlelke munkálkodott bennünk, hogy vezetett, tisztogatott, ha kellett meg is intett minket. Arra a nagy veszélyre is felhívja az apostol ennek a gyülekezetnek a figyelmét, hogy ezt a Lelket meg lehet oltani. Mivel oltjuk mi meg Isten Lelkét? Hát például azzal, hogy nem vesszük meg áron az alkalmakat az Igével való foglalkozásra, hogy nem járunk rendszeresen az istentiszteletekre, ha nem keressük életünk minden kérdésére nézve az Ige tanítását és vezetését, ha nem veszszük komolyan a bűnt az életünkben. Nagyon vigyázzunk, mert addig oltogatja az ember a Lelket, amíg az egyszer teljességgel kialszik. Most itt van a téli idő, az ünnepes félév, az áldott ünnepek, megannyi alkalom, amikor Isten szól hozzánk. Éljünk ezekkel, használjuk ki ezeket a hitben és szent életben való megerősödésre. E gyülekezet áldott ígéretet is kap: Isten hű marad. Akiket Ő elhívott, azoknak az életében nem végez fél munkát. Mi mind Isten elhívott gyermekei vagyunk, ebben ne kételkedjünk. A levélben Pál nyomatékosan kéri a gyülekezet tagjait, hogy járjanak hivatásukhoz méltó módon. Ez nem is olyan könnyű. Akkor sem volt könynyű, ma sem az. Akkor már a szörnyű keresztyénüldözés rávetítette az árnyát a gyülekezetre. A Krisztus iránti hűségért sokan életükkel fizettek. Ma egészen más a nehézség: önző, istentelen szellemiség uralkodott el ezen a világon. A lelki értékek háttérbe szorultak, a pénz uralma minden fölé magasodott. De az Úr ma is képes arra, hogy az övéit megtartsa és megőrizze a hitnek az útján. Keresztyénnek lenni szüntelen harcot jelent, de ez nem reménytelen és vesztes, hanem győzedelmes harc. Lehetnek vereségeink, de akkor se csüggedjünk el, hanem folytassuk a küzdelmet. Megéri, és maga a harc is szép. Persze az is nagy veszély, ha elbizakodunk. Ezért szüntelenül ilyen kérdéseket tehetünk fel magunknak: Ki is vagyok én? Hogy viselkedek én, mint Isten gyermeke? Vágyakozom-e a Krisztus visszajövetele, Isten országa beteljesedése után? De azért arra is vigyázzunk, hogy soha ne maradjunk meg a magunk vizsgálatánál, hanem magunkról tekintsünk fel mindig Istenre és Jézus Krisztusra. Jusson eszünkbe, hogy Ő szeret minket, s hogy szeretetétől minket semmi el nem szakíthat. Ő nekünk jó reménységet és örök vigasztalást adott. Most az év vége felé erőt vesz rajtunk az elmúlás érzése, hisz ismét elszaladt egy esztendő az életünkből. De ne sajnáljuk, főleg ha azt Isten akarata szerint töltöttük. Mert az évek múlása minket nem a halálhoz, hanem Isten dicső országához és az abba való bemenetelhez visz közelebb. Nekünk van reménységünk és vigasztalásunk akkor, ha az idő múlására és halálunk közeledtére gondolunk. És ezzel nemcsak magunkat vigasztalhatjuk, hanem ezt elmondhatjuk másoknak is. Mert olyan sokan élnek jó reménység és örök vigasztalás nélkül. Ha mi már megtaláltuk, akkor ne hallgassuk el azt mások elől. Földi életünknek van egy olyan fundamentuma, amire bizton támaszkodhatunk: ez Isten hűsége. Az adventben és a karácsony ünnepén jó erre sokat gondolni. Isten mindig ugyanaz marad. Ugyanaz a szerető Isten volt, amikor kétezer évvel ezelőtt elküldte Fiát ebbe a világba. Isten ezt már a bűn színhelyén, a paradicsomban megígérte, és íme hűséges maradt ígéretéhez. Jézus eljött e bűnös és elveszett világba, elvégezte tökéletes és egyszeri áldozatát, feltámadott, s értünk szüntelenül esedezik, az egyházba mennyei ajándékokat áraszt, vigasztal és velünk marad. De Ő másodszor is el fog jönni: nem kisdedként, hanem a világmindenség Uraként, hogy magához vegye a gyülekezetét, vérén szerzett örökségét. Ebben az évben is gyakran megtapasztalhattuk sok mindenben az Ő hűségét. Már az a puszta tény is nagy kegyelem, hogy megértük ennek az esztendőnek nemcsak a kezdetét, hanem a végét is. Adjunk hálát a sok istentiszteletért, lelki alkalomért, amikor a Vele és egymással való közösség áldásaiban gazdagon részesedtünk. De adjunk hálát a földi ajándékokért, az erőért, az egészségért, a jó termésért, a szeretteinkért, gyülekezetünkért, hogy békében munkálkodhattunk, hogy nem volt háború és vérontás a mi országunkban, de még földrészünkön s a körül sem. Lehet, hogy aggódó félelemmel kezdtük ezt az évet, adja az Úr, hogy most hálával fejezhessük azt be. Olvasandó igék: Róm 8,38 39; 1Thessz 5,5.6.18.19.24; 2Thessz 1,11, 2,16 17, 3,3. Lőrincz István 2
Megint karácsony van Lehet, nekünk fel sem tűnik, hogy karácsony érkezése sok embernek nem ünnep, nem örvendezésre alkalmas idő. Nagyon sok hajléktalan marad az utcán, rengeteg szegény ember éhezik, számtalan családban könnyhullatásnak napjai ezek. Kényelmes lakásunk bőséggel megterített asztala mellett nemcsak gondolnunk illik a nehéz körülmények között sínylődő társainkra, hanem segítséget kell nyújtanunk számukra. Aranyunk és ezüstünk nincsen, mint ahogy tömjén és mirha sem áll rendelkezésünkre, de ezektől sokkal több, ami van, és ez a hit, amivel mi is megszólalhatunk, mint Péter: a názáreti Jézus Krisztus nevében: kelj fel és járj! Karácsonykor Istennek engedelmes gyermekei bűnbánattal végigkísérhetik a megtett utat. Szembesülni kell a tékozló fiú ínséges állapotával, amikor távol az atyai háztól gyötrelmes esztendők múltak. Félelmetes napok emlékeztetnek, amikor éhezett a test, és haldoklott a lélek. Pedig az atyai ház már megvolt. Isten gondoskodott arról az első karácsonykor, hogy a sötétben tévelygő ember Jézusban az Atyát lássa, és hajlékához kívánkozzék. Isten, hogy jelenléte bizonyos legyen, elküldte Krisztus Modern karácsony (Folytatás az 1. oldalról) táján. Belépnek az ajtón: galileai, vidéki öltözetük elárulja társadalmi rangjukat. Nem is kell feltenniük a kérdést, udvariasan visszautasító válasz fogadja őket: nincs hely. Értik ők ezt, az üzlet törvényeit holmi emberbaráti érzések nem boríthatják fel. Nem rimánkodnak, csendben, méltósággal fordulnak sarkon. Szívükbe mégis keserű fájdalom hasít. Bárki láthatja az áldott állapot emberi jelét. Ha nincs is hite az istenit észrevenni Tanácstalanul téblábolnak a kinti tülekedésben. Hova menjenek? Kit szólítsanak meg? Körülöttük sok-sok ember, komor, megközelíthetetlen, megszólíthatatlan közömbösség valamennyiük arcán. Mindenki rendkívül elfoglaltnak látszik. Mindenki ügyeket intéz, mobilbeszélgetéseket folytat, igyekszik egyik vagy másik irányba. Senki nem figyel rájuk, pedig feltűnően esetlenül állnak ott. Hatásos fotót lehetne készíteni róluk. Uram, küldj valakit, aki segít rajtunk! Vagy nekünk kell keresni? Ebben a piacgazdaságosan megtervelt világban ki mer feltenni egy ilyen A fényárban sokszor sötét lelkek bolyonganak Jézust, hogy benne Őt lássuk, és hozzá kívánkozzunk. Szentlélek által Igéjével örök életre elválasztott sereget gyűjtött, ennek vagyunk a tagjai úgy, hogy kötelességünk legyen az ingyen kapott ajándékainkkal mások javára szolgálni. Karácsony az eltávolodott és ellenszegülő ember elesett állapotból való megmentésének ünnepe. A megmentett ember, akit az Atya magához ölel hazaérkezésének pillanatában, már nem élhet úgy tovább, hogy ne érezze az üdvösségre vezető örömben saját megnövekedő készségét a még távol lévők befogadására. Egyházunk, gyülekezetünk és hívő családjaink aggodalommal gondolnak arra, hogy a sokasodó gondok között miként fogják önmagukat is fenntartani, a romlás veszedelmei között az övéiket megóvni. Karácsony a megmenthető ember ünnepe. Az Édenkertből kiűzött ember számára a szeretet ünnepe. Isten mindenek felett szeret, mert békességet hoz a földre a jóakaratú embernek. Ilyen emberek áldozatát fogja Isten igénybe venni, hogy az erősödő egyház, a gyarapodó gyülekezet és a biztonságban élő család karácsonya példaadó ünneppé váljon. Áldó Istenünk szentelje meg ünnepünket Krisztus Jézusban! Csűry István kérdést: uram, ne haragudjon, nem fogadna be állapotos feleségemmel éjszakára? Szinte fogadni lehet a válaszra: hát jóember, nem hallott még hotelekről, kórházakról, menhelyekről, más intézményekről? Mit érdekel engem a személyes problémája! Szervezett társadalomban élünk, keressen hivatalos megoldást gondjaira. És ki mer előhozakodni a nagy titokkal, Isten üdvözítő tervével, a Messiással? Szinte cseng már a fülben a várható cinikus megjegyzés, replika: micsoda szívpuhító, beetetős szöveg! Ne mondja nekem, hogy a Jóisten ilyen állapotok között küldi el a Fiát!? Ott áll Mária és József, egyre nyomasztóbb kilátástalanságban, nullára csökkenő esélyekkel, s a szülés első jelzéseivel. Jaj, mire születik meg ez a Gyermek? Sürgősen tenni kellene valamit, esetleg valakit felhívni. De kit, ebben az idegen városban, ilyen későn? És ki venné komolyan a segélykérést, ki áldozná fel éjszakai nyugalmát, ki forgatná fel házát egy ismeretlen családért, egy vajúdó anyáért? Uram, ráismersz-e teremtett világodra? Nem tudom, miként fejeződne be ez az aktualizált karácsonyi eseménysor. Isten önmagát ajándékozó akaratát minden bizonynyal véghezvinné ma is. Kerülne ma is egy Volt egyszer egy karácsony amikor vér folyt Kolozsvár utcáin. Azon a karácsonyon a templomunkban halkabban szólt az ének. Mindenki inkább csak magában, befelé dúdolta a zsoltárokat. Két nappal korábban ugyanis a főtéren sortűz tizedelte meg a tüntető tömeget. Az úttest szürke aszfaltját vörösre festette az ártatlan emberek vére. Karácsony este volt. Valahonnan géppuska ropogás zaja hallatszott. Az utcán végig dübörgő lánctalpak zajától az ablakok megremegtek. Pár pillanatra az ének hangja is elhalkult a templom falai között. A kicsiny gyermekek megszeppenve, szüleikhez bújva fi gyeltek. Próbálták megérteni, mi történik körülöttük. Nem tudták megérteni, miért a nagy különbség a békességet és szeretetet megjelenítő feldíszített karácsonyfa és a templom falain kívüli zűrzavar között. A lelkész igehirdetésében próbált kapcsolatot teremteni a kétezer éve született Jézus és az akkor vajúdó új világ között. Igen. Jézus születésével, a keresztyénség alapköveinek letételével új világrend, a keresztyénség vette kezdetét, melynek a szeretet és a megbocsátás az alapja. 1989 karácsonyán Európa közepén egy maroknyi nép megelégelve az önkényt letépte láncát. Remélte, talán felvirrad az igazi demokrácia hajnala. Tévedett. Tévedtünk. A remélt igazságos világ még nagyon messze volt tőlünk. Az élvonalbeli elvtársakon második vonalbeliek véres áldozatot mutattak be. Aztán a zűrzavaros helyzetben gyorsan rendezték soraikat, és pillanatok alatt megragadták a kormányrudat, átmentették a rendszert. Száraz, hideg este volt. Négy-öt apukával a templom körül őrködtünk. Volt, aki téli kabátja alatt husángot szorongatott, vagy éppen csak zsebünkbe mélyesztett öklünk erejében bízva akartuk megvédeni templomunkat, gyermekeinket. Próbáltunk jókedvűnek látszani, de a lelkünk mélyén mindannyian féltünk. Mit is tudtunk volna tenni a fegyveres támadók ellen? A templom falain keresztül alig hallhatóan kiszüremlett a karácsonyi ének dallama: Mennyből az angyal És a sok csilingelő gyermekhang lassanlassan felerősödve túlszárnyalta az utcán dübörgő harckocsik zaját Zimán Miklós istálló, külvárosi fészer, elhagyott tanya, ahol megszülethetne Megváltó Urunk. Isten úgy döntött örökkévaló tanácsában, hogy az egyszülött Fiú Augustus császár idejében, a júdeai Betlehemben, igen, egy jászolban jöjjön testben a világra. De a karácsonyi történet folytatódik, szüntelenül ismétlődik. Internetes, automatizált, mobiltelefonos korunkban is. Krisztus nálunk is helyet, szállást, szívet keres. Befogadjuk-e őt, kicsinyeit? 3
A careu -tól a magyarságismeretig Gerendkeresztúron felújították a templomot Szomorú hangvételű presbiteri gyűlésen vettem részt néhány évvel ezelőtt Gerendkeresztúron. Lehangoló volt számomra az, hogy ide kellett jönnöm mondja Lőrincz János marosi esperes. A gyülekezetben korábban valóban gondok voltak erősíti meg más is a mondottakat. Ám ma már nyoma sincs annak a nyomott hangulatnak, ami egykor itt fogadott folytatja Lőrincz János. Amióta Rátoni Csaba lelkipásztor került a faluba, minden megváltozott: mintha Isten lelke érintette volna meg a közösséget. Többször jártam már itt olyan alkalommal, amikor a pezsdülő gyülekezeti élet jeleit láttam. És olyankor is, amikor rengeteg fiatal töltötte meg a templomot. Most pedig különös öröm az, hogy a kis református közösség kívül-belül felújította az Úr hajlékát teszi hozzá Lőrincz János. A falut már az 1289-es dokumentumok említik Keresztúr néven, amikor a települést Gerendi Miklós főúr kapja meg a nem messze fekvő Aranyosgerenddel együtt. A Marosludashoz közel fekvő falut az 1361-es tatárjárás pusztításait követően újra kellett telepíteni: ekkor épül meg az első kőtemplom. A reformációt követően a falu lakossága áttér a református vallásra. 1856-ban épül fel a jelenlegi templom, amelyet az idők folyamán többször is felújítottak. Az utóbbi idők egyik legalaposabb felújítására azonban most, Rátoni Csaba lelkipásztor vezetése alatt került sor sok közmunkával és a gyülekezeti tagok adományából. Természetesen a kevesebb, mint 200 lelket számláló közösség (a szomszédos Hadrévvel együtt mintegy 300) önerőből nem tudta volna az összes költséget fedezni: több cég, számos magánszemély, jó néhány erdélyi gyülekezet, az egyházkerület, valamint a Maroskecei Polgármesteri Hivatal segítsége is kellett. Különösen érdemes kiemelni Csegöldi István főgondnokot mondja Rátoni Csaba, aki a munkálatok során állandó segítség volt. A településen már rég nincs magyar iskola. Sok a vegyes házas, a gyerekek román iskolába járnak. Jellemző mezőségi mentalitás: érvényesüljenek a gyerekek, járjanak tehát románba mondják a szülők. A lelkipásztor az RMDSZ segítségét is kérte, amely megígérte: a közeli Ludasra, magyar iskolába járni szándékozó gyerekek számára autót biztosít. Az érdekvédelmi szervezet azonban utolsó pillanatban visszavonta ajánlatát. Néhány szülő még sírni is kezdett a hír hallatán meséli a lelkipásztor. A többségében román falu kis református közössége különben nem hasonlítható az elöregedő gyülekezetekhez: vannak fiatal házasok, 14 vallásórás és nyolc ifis is. Nekik szombatonként egy nyugdíjas tanár magyarórákat tart. A templomavatást követően a résztvevők a Virághegyi temetőbe indultak Történelemórákat, magyarságismereti órákat én magam is tartok számukra teszi hozzá Rátoni. Igyekszem erősíteni a magyar önazonosságot mind a fiatalokban, mind a szülőkben, erre eddig kevesebb hangsúlyt fektettek. Ma már focizás közben is javítják egymás beszédét: az nem careu, te! mondják a fiatalok. A templom felújítása alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök a 100. zsoltár alapján hirdetett igét. Amikor a felújított templom előtt állunk, a hála szavait keressük: Istennek adunk hálát, aki megváltott minket. S mivel cselekedeteinkkel nem tudjuk viszonozni az Ő jóságát, ezért folyamatosan hálát adunk, amelyben nemcsak elismerés, hanem örvendezés is van. Együtt örvendezünk annak, hogy a gyülekezet felújította templomát fogalmazott a püspök. Akkor tudunk megmaradni, ha Istenben hívő, örvendező közösség leszünk, amely felújítja ingatlanait, fenntartja a magyar nyelvű igehirdetést tette hozzá Kató Béla. Prédikációt követően a megjelenteket köszöntötte Rátoni Csaba lelkipásztor, Lőrincz János esperes, a gyülekezet főgondnoka, Csegöldi István, valamint Bartók Károly, aki a pestszentlőrinc-szemeretelepi gyülekezet ajándékát, egy énektáblát nyújtott át a helyieknek. Bartók elmondta: annak a Bartók Jánosnak a leszármazottja, aki az orgonát a keresztúriak számára 1870-ben saját költségén készíttette. A marosludasi kórus szolgálatát, valamint Csegöldi Judit szavalatát követően a jelenlevők istentisztelet után a templomkertbe vonultak, ahol felavatták a második világháborúban elesett gyulai katonák emlékére készített emlékművet. Az emlékállítást a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság kezdeményezte, de támogatta a Magyar Honvédelmi Minisztérium is. Az eseményen ünnepi beszédet mondott többek között Görgényi Ernő, Gyula polgármestere, Csulák Péter kolozsvári konzul, valamint a honvédelmi minisztérium részéről Illésfalvi Péter hadtörténész. Az emlékmű leleplezése után a részvevők a Virághegyi temetőbe vonultak, ahol megkoszorúzták a honvédek felújított sírhelyét. Somogyi Botond 4
Karácsonytól is megszabadít az EU? Kritikus, kemény cikk olvasható a Vallásszabadság imafüzetben. Ebben a szekularizáció megdöbbentő hatásairól van szó, amint azok az EU-Bizottság 2011. januári döntése óta érzékelhetőek. A szabad, de önmagát önként megbéklyózó Európa képviselői ekkor fogadták el azt a szabályozást, mely szerint helye van kontinensünkön a muszlim, hindu, szikh, zsidó, kínai ünnepeknek és az Európa Napnak. Ezzel még nincs is gond. De azzal már igen, hogy szó sem esik ebben a karácsonyról és húsvétról. Milyen Európában élünk hát, s hogyan fognak élni gyermekeink, unokáink? Az elvilágiasodás lényeges hozadéka volt az állam és az egyház teljes különválasztása. Ennek következtében az egyház nem avatkozik bele az állami dolgokba, mint évszázadokon át a királyok választásába vagy kiátkozásába. Az állam hasonlóképpen kötelezettséget vállal arra, hogy nem avatkozik bele az egyházak belső ügyeibe. Olyan mozgalmak jöttek létre, melyek a kulturális totalitarizmus gyakorlati megvalósulásaként teljesen ki akarták szorítani a keresztyénséget a közéletből. Ez történt több szocialista országban az ateista ideológia és a kommunista párt nagyobb dicsőségére. Milyen különös, hogy a szabad Nyugat, mely nem élte át a harcos ateizmus borzalmait, szabadelvű döntései révén hasonlót művel. Csak szelídebb, polgáriasultabb, diplomatikusabb formában. Nagyon ellentmondásos, olykor zűrzavaros helyzet jött létre a szabad Európában. A nagyvilágban, más kontinenseken növekszik a vallások befolyása, Európa ez alatt pedig a hitetlen anyagiasság, a rafinált embertelenség új és romlott gyümölcseit érleli! Az alattomosan, reklámszerűen pozitív, valójában intoleráns új szekularizmus hullámai egyre inkább eltorzítják az egykor szépséges kontinens arcát és az európaiak jellemét. Szellemi egyensúlyvesztés Az évtizedekkel ezelőtt Kelet-Közép-Európa szocialista barakkjából csodálattal szemlélt királyi Svédországban, ahol a lutheranizmus szinte még ma is államvallás, az iskolákat nemrég megszabadították felekezeti jellegüktől. A kormány kitalálta, hogy megtartják ugyan adventet, de ima és Jézus nevének említése nélkül. Mivel nem lehet ellenőrizni, hogy adventben mit mondanak a lelkészek a gyerekeknek, az az abszurd helyzet állt elő, hogy ha a lelkészek nem szeretnének ima nélküli, Krisztus nélküli karácsonyt ajándékozni a gyerekeknek, akkor az iskolaigazgatóknak kell olyan döntést hozniuk, hogy a gyerekek ne vegyenek részt az adventi egyházi szolgálatokon! Ez a helyzet vészesen hasonlít az 50 70-es évek hazai paradoxonjaihoz, csak ez egy fejlett nyugati királyságban történik és ma! A skót kormány pedig nemrég bevezette a téli fesztivált, a karácsony ünnepének említése nélkül. Az EU-bizottság 2011. januárban hozott döntést, ami mintegy hárommillió iskolást érint Európában, akik szabadon ünnepelhetik muszlim, hindu, szikh, kínai, zsidó vallási ünnepeiket és az Európa Napot, de egyetlen szó sincs karácsonyról és húsvétról. Micsoda szellemi egyensúlyvesztés, kibillenés ez! Az EUbizottság szóvivője mindehhez még hozzátette: a politikai korrektség azt követeli meg, hogy a jövő iskoláiban semmiféle vallási ünnepet ne preferáljanak. Ez a praktikus ateizmus diadalát jelenti Brüsszelben, de talán nem egész Európában. Kétszeres történelmi tragédia lenne Európa középső és keleti részére nézve, ha az ateizmus és a vörös totalitarizmus drámai évtizedei után most a Brüsszelből exportált vallási közöny (ál)szabadságelven betáplált lassú rákfenéje gyengítené régiónkat és süllyesztené még alacsonyabb szellemi, lelki, erkölcsi szintre! Spirituális küzdelem kontinensünkért Nem sok remény marad, ha csak Ha csak el nem következik, hogy a nyugati civilizáció végre visszatér eddigi jellemét adó gyökereihez, szellemi szülőföldjére. Erről szól, erre emlékeztet a jó háromezer éves ószövetségi kijelentés: Égő karácsonyfa. Ha így haladunk, nemsokára általánossá válhat Ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy menthetetlenül elvesztek! (5Móz 8,19) Jó lenne felismerni azt is, milyen nagy szükség van ma a spirituális küzdelemre, hiszen a mai politikai, gazdasági Európa szinte már szégyelli saját keresztyén alapjait. Ha Európa így folytatja, nem kell jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy bekövetkezik a kulturális, vallási és közösségi összeomlás. A hitetlen és anyagelvű, aranyborjút imádó új szekularizmus és az önmagát túlélő ateista közöny nagyobb örömére Reklámkarácsony. A szabad Nyugat eltorzítja az ünnep jellegét és megelégedésére. És mindez történni fog azon a kontinensen, ahol az iszlám és más keleti vallások büszkén és öntudatosan nyomulnak előre. Ez a folyamat már javában tart. Hogy megfordítható-e még? Nyugatnak lelki, szellemi megújulásra van szüksége. Aki szégyell engem Ebben az idegen és láthatatlan kezektől sodró európai hegyomlásban elevenünkbe vág Jézus kijelentése: Aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön majd (Lk 9,26). A karácsonyi időszakban azért imádkozzunk, hogy Isten használjon fel minket és minél több európai polgárt, meg az új szekularizmus ellenzőit is arra, hogy megismerve Jézus Krisztus igazi szabadságát és szabadítását adjon a nyugati keresztyéneknek fantáziát és kommunikációs eszközöket ahhoz, hogy elmondják: kiről szól karácsony, kit és miért ünnepelünk világszerte decemberben, s ez mi mindent jelentett Európának, az itt élő népeknek; adjon Isten Szent Lelke minél több embernek, felelős politikusnak lelki ébredést azért, hogy belássa, a szekularizáció és szabadelvűség mekkora kárt okoz gyermekeinknek és egész Európának; adjon Isten belátást, hogy felismerjék az EU szabad polgárai, hogy vallási közönyükkel értékeinket elárulják, s más vallások misszionáriusaivá válnak. Ma mindennél világosabban szól a Jelenések könyvében olvasható ige a közöny felé sodródó EU-hoz: az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! (Jel 3,1 3) Adja Isten, hogy a magyar keresztyénség és hívők ezen a karácsonyon is átgondolják, mi mindent kell tenniük Európa hitének, lelki-szellemi arculatának a megőrzéséért! Kontinensünk gazdag keresztyén öröksége sokra kötelez, és sokra tesz képessé! Dr. Békefy Lajos 5
Régi-új elnök a Presbiteri Szövetség élén November 8-án tartották Marosvásárhelyen a Presbiteri Szövetség választói közgyűlését. Szegedi László generális direktor igehirdetését követően Nagy Sándor, a Maros-Mezőségi Egyházmegye gondnoka, valamint a Szabadi úti egyházközség főgondnoka házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket. A köszöntés után felhívta a figyelmünket arra, hogy egyes presbitériumok milyen óriási hibát követnek el azzal, hogy régi műemlék templomokra is büszkén felírják a templom felújításának évszámát. Ez nagy hiba, mert félrevezeti a tájékozatlan turistát, aki azt gondolja, az építés időpontját jelöli. Emellett egyes rosszindulatú emberek azon állításait táplálja, hogy lám, ezek csak most építettek templomot, ami azt bizonyítja, nem rég vannak itt! Az évszámok az utókor számára fontosak, de nem arra valók, hogy méteres számokkal a tornyon a presbitérium dicsőségét hirdessék. Amit építünk, az Úristen dicsőségére tegyük! Pályi József leköszönő elnök beszámolt a PSZ hatévi munkájáról. Az elmúlt időszak eseményei javarészt a konferenciák és a közgyűlések voltak, de megemlítette az öt továbbképzőt, amelyből az első hármat a Balaton mellett, az utóbbi kettőt Algyógyon szervezték meg. Tartalmas együttlétek voltak, viszont sajnálatos, hogy az egyházkerület mintegy 10 000 presbiteréből csak 16 17 személy tartotta fontosnak a részvételt hangzott el az értékelőben. Szegedi László megköszönte az elnök eddigi tevékenységét, és hangsúlyozta: nem volt könnyű feladat újraszervezni a Presbiteri Szövetséget. Elmondta, a presbitereknek vállalniuk kell a nyilvánosságot, és ne legyenek papfüggőek, kötelességük tudni az egyházközség minden tevékenységéről. Szegedi László felszólalását követően került sor a tisztújításra, melynek során a jelenlevők elnöknek újra Pályi Józsefet választották meg. Az alelnök Ferenci István lett a Küküllői Egyházmegyéből, a titkár pedig újra Balla Árpád Kolozsvárról. A választói közgyűlés ezenkívül elnökségi tagokat (Balogh Ernő, Brassói Egyházmegye, Biró Béla, Erdővidéki Egyházmegye), valamint elnökségi póttagokat (Halmágyi Sándor, Kolozsvári Egyházmegye és Szedilek Csaba, Tordai Egyházmegye) választott. Másnap a 15 egyházmegye PSZ-ének beszámolói következtek. Jó volt hallani, hogy egyes egyházmegyékben mennyire mozgalmas a presbiteri élet. Sajnos akadnak olyanok is, amelyekben nincs tevékenység. A jelenlevőkben megfogalmazódott, hogy segítsenek a szervezésben, hiszen együtt biztosan jobb eredményt lehet elérni. A közgyűlésen megszavazták, hogy a PSZ himnusza az Énekeskönyv 421. éneke legyen, melynek első sora így hangzik: Az egyháznak a Jézus a fundamentuma, a szent igére épült fel lelki temploma. Javaslat született, hogy a PSZ által szervezett alkalmakon a résztvevők énekeljék el legalább az első és utolsó szakaszt. A közgyűlésről két fontos üzenettel térhettünk haza. Egyrészt Krisztus nem azt mondta, hogy otthon maradva tegyetek tanítványokká minden népeket, hanem azt, hogy elmenvén..., tegyetek tanítványokká minden népeket! (Mt 28,19) Másrészt a presbiter nem azért presbiter, hogy valaki legyen, hanem, hogy valamit tegyen! Ferenci István Presbiterek nincsenek, csak presbitériumok A Kolozsvári Egyházmegye negyedik körzeti presbiteri konferenciájára ezúttal Tordaszentlászlón került sor. Balázs Attila lelkipásztor rövid áhítatát követően Bibza Gábor esperes köszöntötte az egybegyűlteket. Az esperes hangsúlyozta: ahol hitében erős, felkészült presbiterek vannak, ott az egyház, a közösség megmarad. A találkozókra azért van szükség, hogy a résztvevők tanuljanak, s a szerzett tapasztalatokkal térjenek haza gyülekezeteikbe, hogy ott gyümölcsöztessék a konferenciákon hallottakat. Floriska István, az egyházmegye Presbiter Szövetségének 6 elnöke üdvözölte a jelenlevőket, majd Kozma Zsolt nyugalmazott teológiai tanár előadása következett Mit vár a lelkipásztor a presbitertől? címmel. Semmi olyat, amelyik nem a Kánon és a Szentírás alapján született válaszolta röviden az előadó. Kozma Zsolt idézte László Dezső egyházi írót, volt kolozsvár-belvárosi lelkipásztort. A vallástanárként is dolgozó egykori generális direktor egyszer a következőket mondta: Vannak presbiterek? Nincsenek. Csak presbitériumok. Jó lenne, ha a mintegy fél évszázaddal ezelőtt született gondo- lat ma már ne lenne igaz. A lelkipásztor azt várja el presbitereitől sorolta Kozma Zsolt, hogy éljenek példás családi életet, járjanak rendszeresen templomba, éljenek az úrvacsorával. Látogassák a családokat és ne csak a pénzt szedjék be tőlük. Tájékoztassák a lelkipásztort a gyülekezetben a különböző családoknál levő gondokról. De ha kell, figyelmeztessék a lelkipásztort, ha túl hosszan, túl röviden prédikál. Az igehirdetésekről szóló visszajelzések ugyanis nagyon fontosak. A gazdasági életben a presbiterek legyenek becsületesek, végezzenek minőségi munkát. A mai vadkapitalizmusban is legyenek keresztyének: másokra ne ellenségként, hanem méltó ellenfélként nézzenek. Politizálhatnak is, azt viszont hagyják a templom és az egyház falain kívül. Az előadást követően Daróczi Miklós, a kolozsvár-monostori gyülekezet főgondnoka arról beszélt, mit várnak el a presbiterek a lelkipásztortól. Készüljön fel az igehirdetésre, tartsa fenn az istentiszteleti alkalmakat, látogassa a családokat, lakjon a gyülekezetben (még akkor is, ha ezért áldozatot kell hoznia), minden ügyet tárgyaljon meg a presbitériummal, tekintse szívügyének az ifisekkel és a gyerekekkel való foglalkozást. Minden felmerülő probléma alkalmával tartsa szem előtt az egyház érdekeit (például ingatlan-visszaigénylések, egyházi épületek bérbeadása, kaszálók, erdők elárverezése során). Az előadásokat követő beszélgetések folyamán szóba került az egyházfenntartói járulék fizetése, amely egyre több helyen akadozik. Ezzel kapcsolatban Kozma Zsolt kijelentette: akit megkereszteltek, azt egyháztagnak kell tekinteni. Ezért téves azon lelkipásztorok magatartása, akik az egyházfenntartói járulékot nem fizetőket törlik a névsorból, azért, hogy az egyházközség kevesebb központi járulékot fizessen a kerületnek. A találkozó zárásaként Floriska István szólt az egybegyűltekhez, aki kihangsúlyozta: fontos, hogy felelősséggel végezzük a munkát, hiszen Isten szolgái vagyunk. Az öngyilkosságok, gyermekgyilkosságok (magzatelhajtás) és alkoholizmus terén sajnos nemzetünk élen jár, erdélyi népünk ezek mellett a vegyes házasságok egyre nagyobb száma miatt is fogy. Presbiterekként ezek ellen is fel kell vennünk a harcot tette hozzá a Kolozsvári Egyházmegye PSZ-elnöke. Somogyi Botond
Kedves Gyerekek! Karácsony a keresztyénség jelentős ünnepe! Megünneplése az egész világon elterjedt, bár vannak különbségek az egyes országok szokásai között. A karácsony Jézus születésének napja! Napjainkra családi vonatkozása felerősödött, a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe lett. Az ajándékozás szokásának eredete egyes hagyományok szerint a napkeleti bölcsek ajándékozására vezethető vissza, akik Jézusnak ajándékokkal hódoltak. Az ünnep, a karácsony csodája nem múlt el, valódi tartalma ma is él! Karácsony este minden elcsendesedik... Míg advent a reményteli várakozás ideje, a szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda: Isten Fiának, Jézus (a Megváltó) születésének napja. Réges-régen a galileai Názáretben élt egy leány, Mária, aki egy ácsnak, Józsefnek volt a jegyese. De még mielőtt összeházasodtak volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. Ugyanis egy éjjel megjelent előtte Gábriel angyal és bejelentette, hogy tervei vannak Istennek Máriával: ő lesz majd Isten Fiának az édesanyja! Kis idő múlva József Máriával a júdeai Betlehembe ment, mert Augustus császár rendelete szerint összeírás (népszámlálás) volt, és mindenkinek vissza kellett mennie arra a helyre, ahol született. Amikor megérkeztek Betlehembe, már késő este lett. Mária érezte, hogy eljött a szülésének ideje, de már nem volt hely sehol a számukra. Végül sikerült megszállniuk egy istállóban, és ott született meg a kis Jézus. Majd jászolba fektették és bepólyálták. Angyal csipkés tortapapírból A csipkés tortapapír sütemények tálalásán kívül ideális dekoráció, akár papírangyal készítéséhez is. Sablon segítségével percek alatt készíthetünk angyalt csipkés tortapapírból, amely lehet ablakdísz, de többek között akasztható dísz is. Kellékek: 1 db nagy és kerek (fehér) csipkés tortapapír, olló, ceruza, angyal sablon (kb. 15 cm-es angyal). Elkészítés: Készítsünk elő angyal sablont. Helyezzük rá a tortapapír hátoldalára és rajzoljuk körül úgy, hogy a csipkés rész az angyal jelképes ruhája legyen. Ollóval vágjuk ki az angyalokat és a ceruza kontúrt radírozzuk le óvatosan. Dekorációs lehetőségek: Ablakdíszként: az angyalt ragasszuk átlátszó ragasztóval ablaküvegre. Ha több angyalt Azon az éjjelen, egy közeli mezőn pásztorok legeltették a juhaikat. Egy angyal jelent meg előttük, aki tudatta velük: megszületett Jézus! A pásztorok el is mentek Betlehembe és hódolatukat fejezték ki Jézusnak, Isten Fiának. A napkeleti bölcsek is tudták, hogy megszületett Jézus. Ők is felkeresték a kisdedet és ajándékokat vittek neki. Egy csillag volt a jel, az mutatta az utat! ( Miután a Szentírásból is elolvastátok a kis Jézus születésének történetét (Mt 1,18 2,12; Lk 1,26 38; 2,1 20), következzék három feladat: Igaz vagy hamis? 1. Jézus születésének hírét egy angyal hozta el. 2. Józsefnek és Máriának Betlehemből Názáretbe kellet utazniuk a népszámlálás miatt. 3. Amikor Jézus megszületett, akkor egy fogadóban voltak elszállásolva. 4. Heródes király nagyon örült Jézus születésének. 5. Jézust először a pásztorok látogatták meg. 6. Jézus születésekor egy különleges csillag jelent meg az égen. Húzzátok alá a helyes választ! 1. A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába Betlehembe Jeruzsálembe Názáretbe egy szűzhöz, aki Józsefnek volt a jegyese. vágunk ki, még látványosabb lesz az angyalok serege. Akasztható dísz: két azonos angyalt a fej tetejénél ragasszunk össze úgy, hogy közéjük egy kettéhajtott zsinórt vagy szalagot teszünk. Az angyalt tetszés szerint díszíthetjük. Ajándékkísérő kártya: a kisebb méretben kivágott angyalok ideálisak ajándék csomagolásánál is. Akár kártyaként, akár a csomagra ragasztva feliratozhatjuk. Üdvözlőlap: karácsonyi üdvözlőlaphoz kartonból hajtott kártyára ragasszunk egy angyalt, illetve akár körbe is festhetjük (fújhatjuk) az angyalt festékkel, így csak a kontúrja marad a lapon. Ünnepi asztal díszítése: a csipkés tortapapír angyal az ünnepi asztal terítésekor ültetőkártyaként is felhasználható. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,14) Mindenkinek kívánok ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPET! ( Összeállította: Könczei Katinka 2. Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jánosnak Józsefnek Jézusnak. 3. Augustus császár rendeletet adott ki: kutassák fel írják össze szántsák fel az egész földet. 4. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Bételnek Betlehemnek Jeruzsálemnek neveznek. 5. Az Úr angyala megjelent a pásztoroknak. Ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő születik ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig az lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban bölcsőben ágyban. 6. Amikor a júdeai Betlehemben Jézus megszületett Dávid Pilátus Heródes király idejében íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe. 7. A csillag angyal próféta vezette a bölcseket. Előttük ment, amíg meg nem érkeztek Jézushoz. Melyik a helyes válasz? 1. Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. (Lk 2,14) Kik dicsérték így Istent? a) A pásztorok és napkeleti bölcsek; b) Az angyalok serege; c) Heródes király. 2. Hol született Jézus? a) Názáretben; b) A királyi palotában; c) Betlehemben, egy istállóban. 3. Jézus születése után a nyolcadik napon volt a névadás ünnepe. A Jézus név jelentése: a) Megváltó; b) Dicséret; c) Előhírnök. 4. Mit jelent a Krisztus kifejezés? a) Isten; b) Szabadító; c) Messiás, azaz Felkent. 7
Új köntösben Lukailencfalván Megújult belső ruhájában fogadta a közelmúltban híveit Lukailencfalva temploma. A hálaadó istentiszteleten avatták fel azt a két márványtáblát is, amelyen az 1600-as évektől kezdődően valamennyi lelkipásztor neve olvasható. A két Nyárád menti település, Lukafalva (ma Dózsa György) és Ilencfalva temploma mai formáját az 1800-as évek kezdetén nyerte el. A gyakori árvizek miatt az évek során a templom belseje megrongálódott. A húsvétkor bejelentett javítási terv nagy kihívás elé állította a gyülekezetet, amely csak negyedrészben tudta állni a költségeket. Szövérffi István helybeli lelkész szerint a nagy tervet az Úristen segítségével, s barátaik imádkozó szeretete és anyagi hozzájárulása révén tudták véghezvinni. Az igehirdető Szegedi László missziói előadó prédikációjában arra figyelmeztette a gyülekezetet: nem a templom dönti el, hogy Istent hol kell tisztelni, a vele való találkozás nem helyhez kötött, és nem lehet csak látszat. Ez a szív és a lélek kérdése. Ezt Hírek Események hangsúlyozta Adorjáni István, a szomszédos Szentmiklós lelkésze, aki a templom felújítása érdekében hozott anyagi áldozatról és küzdelemről beszélt. Újuljunk meg lelkiekben, töltsétek meg lélekkel vasárnapról vasárnapra, alkalmas és alkalmatlan időkben a felújított templomot biztatta gyülekezetét Szövérffi István is. A nehézségekről és az elvégzett munka öröméről szólt Horváth István ilencfalvi és Virág István lukafalvi gondnok is, ez utóbbi a támogatók mellett a lelkésznek mondott köszönetet, s felsorolta a további teendőket: az imaház és a lelkészi lakás megjavítása. Szövérffi István a helybeli hívek mellett a stuttgarti protestáns gyülekezetnek, a német, felvidéki és sajógömöri evangélikus s Harm Wolfs holland barátjuknak mondott köszönetet a támogatásért, továbbá a lukafalvi születésű Tövissi Leventének, akinek adományából készült a lelkészek nevét tartalmazó márványtábla. A kivitelezésért Bodó Károly fintaházi gondnoknak és csapatának, a szentmiklósi Daróczi Csongornak és Horváth István ilencfalvi gondnoknak járt elismerés, továbbá Sándor Pál és Csíki Antal presbitereknek oklevél és elismerés, valamint holland barátjuknak, aki önkéntesen rendben tartja a templom környékét. (bodolai) A káté helye a keresztség és az úrvacsora között címmel a kolozsvári teológia a káté 450 éves jubileuma alkalmából nemzetközi értekezletet rendezett november 14 16. között. A konferencián több hazai, magyarországi és külföldi professzor tartott előadást. Árva Bethlen Kata emlékünnepélyre került sor november 25-én Fogarason. A református templomban Les Zoltán marosvásárhelyi ifjúsági lelkipásztor hirdetett igét, majd a jelenlevők Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztőjének előadását hallgatták meg. Ezt követően a sepsiszentgyörgyi Vox Humana Kamarakórusnak, a fogarasi ökumenikus kórusnak és a marosvásárhelyi ifjúság zenekarnak a műsora következett, köszöntőbeszédet mondott Szegedi László esperes. Az ünnepség alkalmával Árva Bethlen Kata sírjánál koszorúzásra is sor került. Bethlen Kata Diakóniai napokat tartottak november 22 23-án Marosvásárhelyen, melynek témája az aktív és tartalmas időskor volt. A rendezvény során a Bod Péter Diakónai Központban a témában több előadás hangzott el, dr. Kekeli Pál egyetemi tanár Az öregedés lélektani és társadalmi vonatkozásairól értekezett. A jelenlevők ellátogattak Mezőmadarasra, ahol a Diakónia Alapítvány új otthoni beteggondozói munkapontját avatták fel. Az eseményen Kató Béla püspök hirdetett igét. Szabó Andor helybéli lelkipásztor köszöntője után az alapítvány Marosvásárhelyi Fiókszervezete nevében Kántor Attila lelkipásztor, titkár és Ábrám Noémi, ügyvezető tartott ünnepi beszédet. Pajzs és páncél az ő hűsége Idősek vasárnapja Nyárádkarácsonon A nyárádkarácson-folyfalvi gyülekezetben a közelmúltban az időseket köszöntöttük. Az ünnepségen Zoltán János nyugalmazott lelkipásztor hirdetett igét. Érezni lehetett, hogy átjárja a levegőt az összetartás és szeretet lelkülete. Labancz Eszter és Pethő Rebeka zongorán, illetve fuvolán kísérte a Fenn a menyben az Úr című éneket. Zoltán János prédikációjában mindenkit hívogatott, hogy merítsünk erőt az élet vizéből a küzdelmes hétköznapokra. Elmondta, bűneinket Ádámtól örököltük, de ezt Jézus vére lemosta rólunk. Hangsúlyozta: e hívogatás az idősebb generáció feladata is az ifjabbak felé, ezzel mintegy személyük fontosságát, értékét tudatosítva bennük. Igehirdetést követően a gyülekezet lelkipásztora, Labancz Gyula a 148. zsoltárral köszöntötte az egybegyűlteket, majd a gyermekek műsora következett. Tanászi Andrea és Nagy László konfirmandusok szavaltak, Fehérvári Erzsébet, Kilyén Klára nőszövetségi tagok imádkoztak. Istentisztelet végén a konfirmandusok a vallásórás gyermekek és az ifjak által készített kártyát osztottak a jelenlevőknek, amelyen a 91. zsoltár 4. verse olvasható Tollaival fedez be téged és szárnyai alatt lesz oltalmad: pajzs és páncél az Ő hűsége. Rendhagyó esemény volt ez gyülekezetünk életében. Hitün kben valamennyien megerősödtünk, s vettük az Úr áldását. Reméljük, ezek után gyülekezetünkben évente sor kerül az idősek vasárnapjára. Labancz Dávid Úrvacsorai kelyhek készítésével (finomezüstből) és ónból készült egyházi tárgyak restaurálásával foglalkozom. Érdeklődni a 0264/433241-es telefonszámon lehet. Imrei Imre ötvösmester, Kolozsvár ISSN 1223 8848 ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400079 Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0731 019404 Drótposta: uzenet@reformatus.ro Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes