HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 1 BENCÉS HÍRLEVÉL A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA IX. évfolyam 1. szám 2007. tavasz Békés Gellért HÚSVÉT ÉLÕ REMÉNYE Akereszténység a remény vallása. Van, aki ezt csak egyéni életére vonatkoztatja és úgy véli, hogy remélni annyit jelent mint Krisztus ígéreteire hagyatkozva bizalommal várni a földi életben Isten segítségét, halála után pedig az örök üdvösséget. Ez a gondolkodás azonban erõsen leszûkíti a krisztusi örömhír s vele a krisztusi remény tartalmát és jelentõségét. Igen, aki hisz Krisztusban, az joggal remélheti örök üdvösségét, de az Evangélium nemcsak az egyénnek, hanem az egész emberiségnek, az ember egyetemes történeti létének is hirdeti a megváltást. S ezért a krisztusi remény sem csak egyéni életünkre, hanem társadalmi és történeti létünk egészére is rávetítheti az üdvösség ígéretének derûs fényét. Megváltásunk Jézusban beteljesült, de ez a beteljesülés egyszersmind ígéret és indulás is: új kiindulópontja az egész teremtett világ megváltásának. A régi eltûnt, lám, valami új vált valóra! kiált fel az Apostol. Isten feltámasztotta az önmagát értünk feláldozó Jézust a halottak közül. Õ a holtak zsengéje, az elsõszülött sok testvér közt. Vele új teremtés kezdõdik: a bûntõl megszabadult és Istennel egyesült ember új élete, mert mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény (2Kor 5,17) ez a kereszténység újdonsága és eredeti örömhíre. Ebben a hitben, a Krisztus által embert és világot megújító Isten egyetemes újjáteremtõ mûvének hitében gyökerezik a keresztény ember reménye. Nem vitás, hogy ez a remény sajátosan eszkatologikus jellegû: azokra a végsõ idõkre vonatkozik, amikor nyilvánvalóvá lesz társadalmi és történeti létünk minden bûne és erénye, és Krisztus ítélkezni fog az egész világ felett. Ez lesz az a pillanat, amikor a krisztusi megváltás mindenestõl beteljesül, és valóra válik a próféta ajkán elhangzott isteni szó, én újjáalkotok mindent (Jel 21,5). Új eget és új földet, jelenlététõl áthatott új világot teremt akkor Isten, és hajléka az emberek között lesz: velük fog lakni, azok pedig az õ népe lesznek; maga az Isten lesz velük (21,3). Ezzel azonban maga a krisztusi remény is beteljesül: az újjáteremtett ember Istenével egyesülve, az õ életközösségében eléri léte végsõ célját, értelmét és boldogságát. A keresztény ember hisz Isten uralmának ebben a teljes megnyilvánulásában, és remélve várja jövendõ beteljesedését. De téves volna azt hinnünk, hogy ez a remény csupán a végsõ idõkre vonatkozik. A valóság az, hogy Isten uralma Krisztussal A Húsvétot 50 napon át ünnepeljük. Ez az ünnep át akarja változtatni hétköznapjainkat. Hétköznapjainkban dõl el, hogy vajon húsvétkor csak egy eufórikus hangulatnak engedtünk, vagy életünk kellõs közepén is megtörtént a feltámadás. Fokozatosan begyakoroljuk magunkat a feltámadás életébe. Megtanuljuk, hogy újra és újra fel kell támadnunk, ha a munkánkban valami balul üt ki, ha a kapcsolatainkban konfliktusok támadnak, ha kudarcot vallunk és csalódunk önmagunkban. A feltámadás azt jelenti, hogy ismételten felkelünk, ha elestünk, nem maradunk fekve. A feltámadás azt jelenti, hogy a Feltámadott velünk van. Krisztus mindig a másik partról lép az életembe, hogy megmutassa nekem: a feltámadás sikeressé változtatja a sikertelent, a halott élõvé lesz, a sötétség világossá. A feltámadásba vetett hit meggyógyítja megsebzett életemet és arra tanít, hogy feltámadjak az igazi életre, arra az életre, amelyet Isten gondolt ki számomra. A feltámadás már itt és most az életre akar megtanítani. Azt ígéri, hogy ez az élet átlépi a halál küszöbét is, és nem semmisíthetõ meg, mert Jézus halálával és feltámadásával a szeretet mindenkorra legyõzte a halált. A Bencés Hírlevél olvasóinak áldott Húsvétot kíván: Asztrik fõapát és a szerkesztõk SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Megújult a Fõapátság környezete Pro Pannonhalma díjat kapott Nagy Jenõ ügyvéd úr Karácsfalvi tanárok és diákok látogatása Színház- és fotókurzus francia mûvészekkel Új idõszaki kiállítás Szociális otthonainkról Családreferensek országos találkozója Beszámoló Tihanyból és Gyõrbõl 1
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 2 már megkezdõdött a világban. A megváltás újjáteremtõ kegyelme, mint megigazulttá tévõ és megszentelõ erõ, már mûködik közöttünk és bennünk. Az emberiség lelki és erkölcsi újjáteremtése már folyamatban van. Hinni Krisztusban pontosan azt jelenti, hogy önként és szabadon elfogadjuk ezt a bensõnket újjáteremtõ kegyelmet, amely Isten fiává tesz. Ez az istenfiúságban megvalósult hit természete szerint az eszkatologikus beteljesülésre irányul. Most Isten fiai vagyunk - mondja János apostol -, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk õt úgy, amint van. De a beteljesülés hite és reménye már ebben az életben aktív megszentelõ erõként mûködik bennünk: Mindaz, akit ez a reménység tölt el iránta folytatja az apostol, megszenteli magát, amint õ is szent (1Jn 3,2 3). Az újjáteremtett ember azonban nemcsak tulajdon megszentelésére gondol, hanem megújult mivoltából eredõ elkötelezettségének érzi, hogy maga is részt vegyen a világ újjáteremtésének isteni mûvében. Mint keresztény ember, az újjáteremtés mûvének ezzel az isteni elkötelezettségével él a világban, keresi a jövõ útját és vállalja társadalmi feladatait, mert hiszi és reméli, hogy Isten általa is teremti az új embert és az új világot. A krisztusi remény, a Krisztusban megújult embernek ez a belsõ dinamikája arra indítja, hogy Isten munkatársa legyen a világ újjáteremtésében. Áldott legyen az Isten, aki Jézus Krisztus feltámadásával erre az élõ reménységre szült újjá minket! TÁJÉKOZTATÓ AZ ÁLTALÁNOS KÁPTALAN MUNKÁJÁRÓL Március 1-én ülésezett legutóbb kongregációnk Általános Káptalanja. Szokás szerint a határozatok közreadásával adunk tájékoztatást a káptalan munkájáról. 18. Richárd atya elõterjesztése értelmében az Általános Káptalan megerõsíti, hogy valamely ház önállóvá válása nem lehet csupán a helyi közösség óhaja, hanem az egész Kongregáció feladata. Az Általános Káptalan támogatja a Tihanyi Perjelség jövõbeli önállóságát, melynek most még nincsenek meg a megnyugtató személyi feltételei. 19. Az Általános Káptalan megalapozottnak látja a Gyõri Ház kérését, mely szerint elindulnak az önállóvá válás útján. Ennek elsõ lépéseként támogatólag terjeszti a Konvent-Káptalan elé a Gyõri Ház függõ perjelség rangra emelését és a kihelyezett noviciátus felállítását. 20. Az Általános Káptalan megtárgyalta Cirill atya elõterjesztését a kárpótlási pénzek felhasználásáról, és elfogadja azzal a kiegészítéssel, hogy a Bíráló Testületnek az elõterjesztetteken túl legyen tagja az esperes is, továbbá, hogy a pályázati alap tervezési részt és a pályázati alap beruházási részt bontsuk meg 2/3 1/3 arányban a 2007. és a 2008. évre. Cirill atya ORGONAHANGVERSENYEK A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN 2007. április 9. Húsvéthétfõ 15.30: Virágh András közremûködik: Telbisz Katalin (hegedû) 2007. május 28. Pünkösdhétfõ 15.30: Szamosi Szabolcs 2007. augusztus 20. Szent István ünnepe 15.30: Ruppert István 2007. október 23. Nemzeti Ünnep 15.30: Almásy László Attila 2007. december 26. Karácsony második napja 13.30 és 15.30: Áment Lukács OSB közremûködik: Szent Márton Kamarakórus 2
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 3 MEGSZÉPÜLT A FÕMONOSTOR KÖRNYEZETE Befejezõdtek a Pannonhalmi Fõapátság környezetrendezési munkálatai. 2004-ben nyújtottunk be pályázatot a világörökségi helyszínek turisztikai célú fejlesztésére irá-nyuló, az Európai Unió által támogatott program Irányító Hatóságához, és 2005 áprilisában nyertük el a lehetõséget monostorunk környezetének felújítására. A projekt határidõre, 2006. decemberében elkészült. A környezetrendezési munka alapvetõen két módozata különböztethetõ meg. Az egyik látható, a felszínen megvalósult fejlesztés, a másik nem látható, a föld alatt húzódik, de nagyon fontos része volt a beruházásnak. A megszépült helyszín egyik leglátványosabb része a fõbejárat elõtti felújított tér. A parkosítás, a díszvilágítás teljesen új arculatot kölcsönöz a térnek. Különleges eleme az ellipszis alakú, kicsit megemelt kert. A fehér mészkõvel burkolt oldalfal, fedõlap uralja a teret. Ez a kert fedi a tûzivíz-tározót, amely a nem látható, föld alatti felújítás fontos tartozéka. A csapadékvizet is föld alatti csatorna vezeti el. A monostor belsõ udvara szépívû bazaltkõ burkolatot kapott, bokrokkal, virágokkal szegélyezett út vezet a Bazilika bejáratáig. A belsõ udvarban van a felújítás legnagyobb volumenû nem látható része. Itt teljes talajcserét kellett végezni, mert túlságosan laza volt a burkolatot hordozó alapozás, arra nem lehetett az új burkoló köveket elhelyezni. Ezen kívül a csatornázási és csapadékvíz elvezetési rendszert is ki kellett építeni. A monostort övezõ vársétány, az ún. várkör is teljesen megújult. Kényelmes, kõszegéllyel kialakított, 3 méter széles sétaút létesült, jól járható útfelülettel. Az út mentén kényelmes, faburkolatú padokat és más utcabútorokat is elhelyeztünk. A vársétányon körben a tájhoz illõ növények és fák beültetése is megtörtént. A látogatók itt megpihenhetnek a környezõ tájra tekintõ padokon. A vársétányhoz kapcsolódik a szintén megújult szabadtéri rendezvény helyszín a sportpályával. Korábban itt kisebb kulturális események megrendezésére is sor került, de az új kialakítás, a rendezett, parkosított és két sor ülõhellyel ellátott helyszín nagyobb lehetõséget nyújt ilyen rendezvényekre. A közelben lehetõvé vált személygépkocsi parkolóhelyek kialakítása. A felszín alatt itt épült meg a másik tûzivíz és locsolóvíz tározó. A projekt keretei között került sor a Fõapátság turisztikai fejlesztési stratégiájának következõ szakaszát jelentõ turisztikai szolgáltatások, infrastruktúra fejlesztése megnevezésû koncepció tervezésére, az építés engedélyezési és kiviteli terveinek elkészítésére. A soron következõ pályázati idõszakban kívánjuk benyújtani az új pályázatot, amelynek célja a Kosarasdombon a vendégfogadás és kiszolgálás színvonalas építészeti megoldása. A környezetrendezési beruházás megvalósítása után elmondható, hogy a fejlesztés elérte a Fõapátság által megfogalmazott célt. Nagyon szép környezet, a világörök-séghez méltó helyszín jött létre, és ez örömet szerez nemcsak az idelátogató vendégek számára, hanem a Fõapátságban élõ, itt tanuló, itt dolgozó valamennyi embernek. Mindezért köszönet illeti elsõsorban a kivitelezõt, a Mozaik-Classic Kft. dolgozóit és vezetõit, valamint mindazon belsõ- és külsõ munkatársakat, akik munkájukkal hozzájárultak a megvalósításhoz. Külön meg kell említeni a Fõapátság beruházási osztályának és gazdasági osztályának szakembereit, akik odaadó és felelõsségteljes munkájukkal gördülékeny-nyé tették a folyamat elõre menetelét. A beruházás ünnepélyes átadására 2007. március 20-án került sor. Dr. Vajdovich Béla 3
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 4 Pro Pannonhalma Díj A Pannonhalmi Fõapátság Pro Pannonhalma megnevezéssel díjat alapított azon belsõ és külsõ munkatársai részére, akik a Fõmonostor célkitûzéseinek megvalósításában jelentõs mértékben, huzamos ideig közremûködtek. A kitüntetést a Fõapáti Tanács egyetértésével 2007-ben dr. Nagy Jenõ ügyvéd úrnak adományozta Fõapát úr, melyet 2007. március 21-én Szent Benedek napján az ünnepi szentmise keretében adott át a kitüntetettnek. Nagy Jenõ ügyvéd úr, egykori gyõri bencés diák, 1991 és 2001 között volt a Pannonhalmi Fõapátság jogtanácsosa. Sajnos egészségi állapota nem tette lehetõvé számára, hogy továbbra is ellássa ezt a fontos feladatot. Ügyvéd úr nagy szakértelemmel, a rend iránti hûséggel, hitbõl fakadó belsõ elkötelezettséggel látta el a Fõapátság minden tevékenységének jogi képviseletét. A 89-es fordulat utáni állandóan változó jogi és politikai környezetben olyan bölcs stabilitást képviselt, amely minden ügyünkben iránymutató volt. Õ szerkesztette és jegyeztette be elsõ alapítványaink alapító okiratát (közöttük volt a Pannonhalmi Fõapátság és a Pannonhalmi Bencés Gimnázium Alapítvány). Ott volt elsõ vállalkozásaink alapításánál. Mindig megoldotta gimnáziumaink, szociális otthonaink, plébániáink sokféle jogi ügyeit, gondozta hagyatékainkat, képviselte érdekünket a legkülönbözõbb fórumokon. A munka dandárját a 2001-ben induló egyházi privatizáció jelentette. 89 egykori fõapátsági ingatlan ügyét gondolta át és tárgyalta végig, folyamatos kapcsolatot tartva több mint 20 önkormányzattal, földhivatalokkal, a kormányzati szervek egyházi tulajdonrendezési felelõseivel. Kizárólag ügyvéd úr szaktudásának és lelkiismeretes gondosságának köszönhetjük, hogy az egyházak tulajdonhoz juttatásáról szóló törvény alapján a Fõapátság egykori nyolcvankilenc ingatlanának sorsa mindenben a rend számára legkedvezõbb módon alakult. Az õ közremûködésének köszönhetõen kaptuk vissza többek között a Bakonybéli és a Tihanyi Apátságot, a Soproni Rendházat és a pannonhalmi egykori Apátsági Major egy részét. Neki köszönhetjük a természetben vissza nem kért ingatlanok után járó pénzbeli kárpótlást is. A Rend megbecsülése és tisztelete övezi õt! Az Úristen áldása kísérje életét és adjon erõt neki az idõsödõ kor megpróbáltatásai közepette. Cirill atya 1 % a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumnak A közhasznú Pannonhalmi Bencés Gimnázium Alapítvány célja a Gimnázium célkitûzéseinek támogatása: oktatási színvonalának emeléséhez szükséges eszközök, berendezések beszerzése, és karbantartása; a tanulók részére tanulmányi utak lehetõvé tétele, kiváló eredményt elérõ iskolai tanulók jutalmazása; jó magatartású és szociális szempontból rászoruló tanulók támogatása; az iskolai könyvtár fejlesztése; általában mindazon tevékenység, amely a Gimnázium erkölcsi, etikai színvonalának emelését szolgálja. Tisztelettel kérjük, hogy személyi jövedelemadója elsõ 1 %-ával iskolánkat támogassa! Felajánlását a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium tanárainak és diákjainak nevében hálásan köszönjük! 4 Hardi Titusz igazgató
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 5 KÁRPÁTALJAI TESTVÉRISKOLÁNK LÁTOGATÁSA A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum és a Pannonhalmi Gimnázium kapcsolata egészen a Líceum alapításáig nyúlik vissza, hiszen diákjaink és tanáraink már az építkezéseken is részt vettek. Nem kevésbé figyelemreméltó, hogy két Szent Márton napi gyûjtést is a Líceum javára ajánlottunk fel. Az elmúlt tanévben indult el az a kezdeményezés, amely ebbõl a kapcsolatból nõtt ki: a tavaly tavasszal tett karácsfalvai látogatás után Szulyovszky Dávidban (Ph 06) az fogalmazódott meg, hogy a kárpátaljai fiatalokban is hihetetlen erõ és fantázia van, ám ezeknek az elrejtett tehetségeknek nagyon nehéz kibontakozniuk. Ezért gondolt arra, hogy valamit tenni kellene: így született meg a Mécs László-díj (Kárpátalja szülötte, Pannonhalmán meghalt premontrei szerzetes), amely irodalmi pályázat diákoknak. Ezt idén már nem csak Karácsfalván, hanem Kárpátalja összes magyar felekezeti iskolájában kiírták. Az ügynek van folytatása is: alakul a Magyar Kéznyújtás Alapítvány (www.keznyujtas.hu), amely ehhez és a soron következõ akciókhoz kíván anyagi forrást biztosítani. A cél egy olyan fórum létrehozása, amely a Kárpát-medencei magyar fiataloknak biztosít találkozási lehetõséget. Az idei tanév elején mindkét intézményben vezetõi változások voltak. Õsszel újból megtörtént a kapcsolatfelvétel, ami után egy kisbusszal látogattunk Karácsfalvára, majd februárban egy pályázat kapcsán közös vállalkozásba fogtunk: március 1 6-ig a Líceum, április 13 20-ig a gimnázium lesz a testvériskola vendége. Igyekeztünk minél több diákot megmozgatni ezekre a programokra: így érkeztünk el a várt márciusi hosszú hétvégéhez. A 18 fõs karácsfalvai küldöttség csütörtökön a késõ esti órákban érkezett meg. Sajnos a határon három diákot vízumproblémák miatt visszafordítottak, így három bencés diák szomorkodhatott, ugyanis másnap hazautazás volt és a Líceum diákjait vállalkozó kedvû diákjaink hazavihették. A tanárok, heten, itt maradtak, és a hétvége nagy részét velem töltötték. Péntek délután elõször a lelket, majd a testet kényeztettük: részt vettünk a nagyböjti Miserere-n, majd a vacsora után a pincében tettünk látogatást, végül A Közvetítõ címû filmet néztük meg. Teljesen elbûvölte õket a bazilika csendje: utolsó nap, amikor megkérdeztem, melyik volt a legjobb program, legtöbben a Miserere-t emlegették. Szombaton bakonyi kirándulás szerepelt a programban: Csesznekrõl hatalmas szélben tekintettünk vissza a remekül látható Pannonhalmára, a zirci templomban és a könyvtárban is nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Bakonybélben vendégeink megcsodálták Adalbert atya vezetését és a saját liturgiáikra emlékeztetõ vonásokat. De az éhes ember mogorva ember elvet követve igen örvendeztek a hegyek lábánál elköltött ebédnek is. Aznap este már csak pihenni és borozni maradt erõnk. Ugyancsak maradandó élményt nyújtott, fõleg a koncelebráló Miklós atyának, a vasárnapi konventmise. Ebéd után Dénesi Tamás, ideiglenes idegenvezetõnk segítségével Gyõr városát néztük meg a székesegyháztól az angol sörözõig. Aznap este érkeztek vissza diákjaink: Magyar Vita tanárnõ (Karácsfalva) nem gyõzte lányai beszámolóját hallgatni, annyira jól érezték magukat a hétvégén. Abban a reményben tértünk nyugovóra, hogy az együtt töltendõ másnap ígérete nyugodt éjszakát biztosít tanárnak és diáknak egyaránt. Így is lett. Hétfõ délelõtt minden vendégdiák a vendéglátójával iskolába ment, a tanárok pedig órákat látogathattak. Az utolsó délutánt a lányok számára a (pannonhalmi diákokkal eltöltött) szabad program, a fiúk számára pedig a foci meccs varázsolta széppé. Rossz vendéglátók voltunk: a líceumosok a visszavágóban reménykedhetnek. A délután további eseménye, a Líceum életét bemutató CD vetítése, a technika ördöge miatt nem valósult meg. Az estét és az egész látogatást a párhuzamosan zajló színház- és fotókurzus elõadóestjével zártuk. Kedden reggelre nem maradt más, csak a gyors búcsú és rövid egyeztetések a kiutazásunkról. Az indulás elõtti visszajelzésekbõl úgy tûnt, diákok és tanárok egyaránt jól érezték magukat Pannonhalmán. Folytatás alig egy hónap múlva Karácsfalván! Bajnóczi Gábor 5
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 6 SZÍNHÁZ- ÉS FOTÓKURZUS PANNONHALMÁN Február utolsó hetében a francia Sophie-Marie Bouts színmûvésznõ és Philippe Brame fotómûvész vezetésével immár negyedik alkalommal került sor a színház- és fotókurzusra a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. A nyolcnapos képzés célja a résztvevõk bevezetése volt a színház és a fotózás világába. A közös munkát tolmácsok segítették. A színházkurzusról Takács Márton XI. B osztályos tanuló a következõket írta: Összesen tizenöten voltunk a csoportban, szinte minden évfolyamból, de ez utóbbi nem hátráltatta a munka menetét: mindenki a maximumot nyújtotta és egymást segítettük a hét nehéz pillanataiban. A hét mindenki számára fárasztó volt, de ez szerencsére csak az elõadás utáni beszélgetésben került felszínre. Egy reflektorokkal, függönyökkel felszerelt teremben kaptunk helyet, ahol a hét elsõ részében a testünkkel, a mozdulatainkkal dolgoztunk, majd késõbb teret kapott a hang is, de csak éneklés formájában. A hét közepe-vége felé improvizációs gyakorlatokkal dolgoztunk a beszéden, ezzel párhuzamosan pedig a mûvésznõ megtanította nekünk a légzést és a jelenlétet a színpadon. A szövegekkel kapcsolatban sajátos módszere volt Sophie-nak: szinte az utolsó pillanatban osztotta ki õket, csak három nappal a hétfõi elõadás elõtt váltak véglegessé a versek tulajdonosai. Ez azonban korántsem nehezítette meg a munkánkat, hiszen nem voltak megtanulhatatlanul hosszúak a verseink, másrészt pedig sokkal érettebben nyúlhattunk a szövegekhez az elsõ pár nap tudása birtokában. Rendkívül jól szabta ránk az általa kiválasztott verseket, amelyeket nem a megszokott, mondhatni hagyományos szavalási stílusban adtunk elõ, hanem színházat teremtettünk, közeget a vershez illõen. Nagy élményt jelentett számomra a versek színrevitele: teljesen birtokolni kellett, együtt élni a szöveggel, mert különben az egész mit sem ért volna. Azt hiszem, mindnyájunknak sikerült ezt véghezvinni, erre készített elõ a hét munkája. Persze a színházi munkánk csúcsa az elõadás volt, amely azonban számomra korántsem volt akkora élmény, mint a tábor munkával eltöltött órái. A gimnázium tetõtéri teázójában megtartott elõadást egy rövidke improvizációs gyakorlattal indítottuk, ahol párokban kellett két darab, kezeink között tartott, hurkapálcikával mozogni, zenére. Majd Arthur Rimbaud Bestiáriumát vittük színre, szöveg nélkül: mindenki mozgással jelenítette meg az elõzetesen kihúzott állatát, egyik társunk trombitajátékának kíséretével. Végül Rimbaud hat versét mutattuk be, szintén zenei kíséretekkel (hegedû, gitár). Az elõadás után értékeltük az estét, valamint megköszöntük Sophie és Philippe munkáját. Másnap délelõtt elbúcsúztunk tõlük, búcsúzásképp mindenki adott nekik ajándékba egy mondatot arról, mit is jelent számunkra a színház, illetve a fotózás. 6
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 7 A fotókurzus során szerzett élményeit Tóth Gergely XI. B osztályos diák elevenítette fel: Mivel a csoporton belül is csak felületesen ismertük egymást, míg Philippe-et egyáltalán nem, az elsõ nap egymás, illetve a fotómûvészethez való hozzáállásunk megismerésével telt. Ezt követõen a fotózás technikai ismereteirõl esett szó, ami mindenképpen szükséges a gép megfelelõ kezeléséhez, továbbá ahhoz, hogy szubjektumunkat érvényesíteni tudjuk a fényképalkotásban. A második nap folyamán a fotográfia mûvészi dimenziójába kaptunk betekintést a francia mûvész segítségével. Írni a fénnyel - õ így definiálta a fotózást és adott ezzel jó kiindulási alapot nekünk az elsõ képekhez. Volt idõnk témát keresni, ugyanis elsõ alkalommal mindenkinek egyetlenegy fotót kellett készítenie az egész délután folyamán, szabad témában. Arra kellett törekednünk, hogy mûalkotást kreáljunk. Este mindnyájunkat külön kielemzett, hallatlan részletességgel és precizitással. Teljesen máshogyan tekintett a fotóra, mint mi, olyan dolgokat látott meg, amihez nekünk még nem volt meg a kellõ érzékenységünk, de ezzel párhuzamosan mi is megtanultuk, hogyan nézzük a képet. Másnap az addigi tapasztalatai alapján egy-egy személyes témát kaptunk tõle, amin az elkövetkezõ négy napban dolgozhattunk. Emellett mindenkinek kellett egy portrét készítenie egyik csoporttársról. Ezután a napjaink viszonylag kötetlenül teltek. A közös beszélgetéseken a személyes tapasztalatainkat osztottuk meg egymással, illetve egymás érzéseire és képeire reflektáltunk. Philippe mindig hozzáfûzött valamit a már elkészült képekhez és új támpontokat adott a továbbiakhoz. Majd újra kaptunk egy számunkra nagyon kedves fotótémát: hogyan látjuk Pannonhalmát és mit tartunk fontosnak benne. Ez nyilvánvalóan sokféle megközelítésben megvalósulhatott, így jóval kötetlenebb volt, mint az eddigiek. A kurzus lezárásaként egy vetítést állítottunk össze. A kezdõkép után a portrékat vetítettük le, majd az egyes saját témában elkészült legjobb képeket és a Pannonhalmáról készült fotókat. Ezeket a diákságnak szánt, számunkra humoros sorozat követte, végül a köszönetnyilvánítás a vezetõk és a tolmácsok részére. Talán ez a két beszámoló is jól érzékelteti, hogy az egyhetes program milyen nagy élményt jelentett a résztvevõ közel 30 pannonhalmi diáknak. Köszönjük Sophie-nak és Philippe-nek, támogatónknak, az Allianz Hungária Biztosító Zrt.-nek, tolmácsainknak, Jákó és Bánk testvéreknek és mindenkinek, akinek segítségével lehetõvé vált a kurzus megrendezése! Reméljük, 2008-ban ismét találkozunk! Polgári István 7
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 8 HÍREK December 7. Az Asztrik fõapát úr 60. születésnapjára megjelentetett könyvsorozatot (Találkozások, Psalterium Abbatis, Senki sincs kizárva) a Magyar Tudományos Akadémia kupolatermében Vizi E. Szilveszter elnök köszöntõjét követõen Maróth Miklós professzor mutatta be. December 8. A gimnázium Asztrik-termében Szabó Péter (szabad szoftveres tanácsadó) tartott elõadást A bûvös kocka kirakása és egyéb játékok gyorsabb-e a gép mint az ember? címmel. December 15. A Makám együttes adott karácsonyi koncertet a gimnázium tornatermében. December 26. A bazilikában a karácsonyi orgonahangverseny elõadója Vizin Kornél orgonamûvész volt Kucsera Veréb Györgyi (cselló) közremûködésével. December 27. Szent János apostol ünnepén Asztrik fõapát úr megáldotta a Pannonhalmi Borvidék termelõinek új borait a bazilikában. Január 5. A gimnázium Asztrik-termében Somfai László zenetörténész tartott elõadást Bartók klasszikus utolsó mûvei címmel. A Bartók Archívumban található néhány eredeti kézirat képeinek bemutatásával elemezte Bartók három Amerikában írt mûvét. Január 9. Bagó Ferenc pannonhalmi polgármester kereste fel Asztrik fõapát urat, hogy a város és a fõapátság együttmûködésérõl egyeztessen. Január 12. Szaladják István két filmjének (Aranymadár, Madárszabadító, felhõ, szél) megtekintése után a gimnázium Teleki-termében Gelencsér Gábor filmesztéta beszélgetett a rendezõvel és Muhi Andrással, a film producerével. Január 16. A fiatalon elhunyt Nagy Gáspár Kossuth-díjas költõnek, iskolánk egykori diákjának, a Vas megyei Nagytilaj községben volt a temetése. Részt vettek volt osztálytársai, osztályfõnöke, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium tanárainak és diákjainak küldöttsége is. Az egyik búcsúztató beszédet Richárd perjel atya tartotta. Január 18. Ruttkay Kálmán irodalomtörténész tartott elõadást a gimnázium Asztrik-termében Shakespeare, aki annyi gondot okozott a kritikusoknak címmel. Január 21. A keresztények egységéért imádkoztunk az ökumenikus imahéten. Ennek keretében a Vesperáson Fabinyi Tamás evangélikus püspök tartott igehirdetést a bazilikában. Január 25. Jákó testvér sikeresen megvédte doktori értekezését a római Szent Anzelm Egyetemen. A védésen a Rómában élõ rendtársak mellett jelen volt Cirill perjel atya is. Január 26. A Pannonhalmi Többcélú Kistérségi Társulás központjának ünnepélyes átadását követõen Asztrik fõapát úr megáldotta az új épületet, majd aláírta a Kistérségi Társulás és a Pannonhalmi Fõapátság között létrejött együttmûködési megállapodást. A gimnázium Teleki-termében Kovács Ákos énekes volt a vendégünk, akivel többek között az új albumáról, borpatikájáról és hitérõl beszélgettünk. Január 28 31. A szerzetesközösség számára Benoît Standaert belga bencés atya tartott háromnapos lelkigyakorlatot. Február 2 3. Bíró László püspök atya vezetésével az egyházmegyei családreferensek monostorunkban tartották országos találkozójukat, amelynek során megismerkedtek a Pannonhalmi Területi Apátságban mûködõ családpasztorációs törekvésekkel is. Február 5. Fehér László celldömölki polgármester látoga- 8
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 9 tott monostorunkba, és megbeszélést folytatott Asztrik fõapát úrral és Cirill perjel atyával a Celldömölki Apátság épületének hasznosításáról. Február 9. Magyar Pelbárt atya életének 83., szerzetességének 61. évében, a betegek szentségével megerõsítve elhunyt. A Teleki-teremben Tóth Gergely (nemzetközi jogász, iskolánk volt diákja) tartott elõadást A terrorizmus elleni háború a nemzetközi (humanitárius) jog tükrében címmel. Február 10. A Medium pro Educatione Közhasznú Alapítvány és a BDSZ második alkalommal rendezett jótékonysági bált. Az idei bevételt a bencés gimnáziumok határon túli diákjainak támogatására fordítják. Köszöntõt mondott Kemény Gábor a Medium Pro Educatione Közhasznú Alapítvány elnöke, Bischof Péter a BDSZ elnöke, Fáber Miklós a BDSZ örökös elnöke és Cirill perjel atya. Február 11. Asztrik fõapát úr Takács Nándor és Mayer Mihály püspök urakkal közösen mutatott be hálaadó szentmisét Budapesten püspökké szentelésük tizennyolcadik évfordulóján. Február 14. Szakács Imre elnök, valamint Firtl Mátyás és Kara Ákos alelnökök keresték fel Asztrik fõapát urat, hogy egyeztessék a Gyõr-Moson- Sopron Megyei Önkormányzat és a Pannonhalmi Fõapátság együttmûködésének lehetõségeit. Február 15. Lengyel Anna és Asztrik fõapát úr Egy csepp emberség címmel folytattak pódiumbeszélgetést a Gyõri Evangélikus Egyházközség felkérésére. Február 18. Gimnáziumunk farsangi mulatságának lezárásaként a tornateremben a Grencsó Bio Kollektíva (Hans van Vliet, Benkõ Róbert, Jeszenszky György és Grencsó István) adott koncertet bemutatva ZUMZOO címû új albumukat. Február 20. Borkai Zsolt gyõri polgármester tett látogatást Asztrik fõapát úrnál. Február 21. A gimnázium Tetõtéri Galériájában Uri Asaf festõmûvész nyitotta meg Solti Gizella Kossuth-díjas textiltervezõ, iparmûvész kiállítását. Február 22. Asztrik fõapát úr Pécsett tartott elõadást A XX. századi egyháztörténet kutatásának módszertani problémái címmel rendezett konferencián a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány képviseletében. Február 23. Török Gábor politológus tartott elõadást a gimnázium Teleki-termében Az ellenzéki kerekasztaltól a Kossuth téri kordonig címmel. Február 26. Asztrik fõapát úr tartott elõadást A bencés rend Európában címmel, a Gyõri Bencés Diákok Egyesületének felkérésére a Bencés Szabadegyetem keretében. Február 28. Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke látogatott monostorunkba, és megbeszélést folytatott Asztrik fõapát úrral és Mátyás atyával a kulturális programjaink támogatásáról. Március 1. A Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja folytatva munkáját egynapos ülést tartott. Március 5. A Kulturális és Turisztikai Igazgatóság által kidolgozott új gyerekvezetési programot mutatta be a sajtónak Mátyás atya Niklai Ákosnak, a Magyar Turizmus Zrt elnökének jelenlétében. Sophie-Marie Bouts és Philippe Brame által vezetett színjátszó- és fotókurzus lezárásaként gimnáziumunk diákjai bemutatót tartottak. A színjátszók A Részeg Hajó címmel improvizációs gyakorlatot mutattak be, valamint Arthur Rimbaud néhány költeményét vitték színre; a fotósok Írás a Fénnyel címmel a tanulmányi hét gyümölcseit vetítették le. Március 9. Pálfy Péter Pál, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet igazgatója Mire jó az algebra? címmel matematikatörténeti elõadást tartott a gimnázium Asztrik-termében. 9
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 10 Március 11. Juliana Steinbach brazil származású világhírû zongoramûvésznõ adott szólóestet a gimnázium tornatermében. Március 15. A nemzeti ünnepünk alkalmából tartott megemlékezésen a gimnázium diákjai adtak mûsort a tornateremben, ahol az ünnepi beszédet Dobszay Tamás történész tartotta. Az ünnep estéjén a Magyarpalatkai Banda adott koncertet Kallós Zoltán ismertetõjével a tornateremben. Március 16. A gimnázium Teleki-termében Habsburg György fõherceg volt a vendégünk, akivel a Habsburg család mindennapjairól, a fõhercegi címmel járó mai kihívásokról és a fõherceg közéleti szerepvállalásáról beszélgettünk. Március 20. A Regionális Operatív Program (ROP) támogatásával a Pannonhalmi Fõapátság turisztikai vonzerõ-fejlesztési programjának keretében elkészült környezetrendezési munkák ünnepélyes átadására került sor Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos jelenlétében. Március 21. Szent Benedek ünnepén a bazilikában az ünnepi liturgia fõcelebránsa és szónoka Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök úr volt. A szentmise végén adta át Asztrik fõapát úr Nagy Jenõ ügyvédnek a Pro Pannonhalma díjat, megköszönve azt a hûségét, amellyel a Pannonhalmi Fõapátságot az egyházi kárpótlásról szóló törvény végrehajtása során segítette. Ezután került sor a Tér és imádság Az imádság helyei az ezredfordulón a zsidó, keresztény és iszlám vallásban címû idõszaki kiállítás megnyitójára. Asztrik fõapát úr köszöntõ szavai után Pazár Béla építész tartott megnyitó beszédet. Március 24. Koller Keve atya a hajnali órákban elhunyt. A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ PRÉZES APÁTJA A HOZZÁTARTOZÓK NEVÉBEN IS FÁJDALOM- MAL, DE ISTEN AKARATÁBAN MEGNYUGODVA TUDATJA, HOGY SZERETETT RENDTÁRSA MAGYAR GYULA PELBÁRT O.S.B. életének 83., szerzetességének 61. évében, a betegek szentségével megerõsítve, 2007. február 9-én hazatért mennyei Atyjához. Elhunyt rendtársunk 1924. március 5-én született Felsõgallán. A noviciátust 1946. február 10-én kezdte meg. 1950. november 26-án tett ünnepélyes fogadalmat, majd 1952. június 27-én pappá szentelték. Középiskolai tanulmányokat a Tatai Piarista Gimnáziumban folytatott. Teológiai tanulmányait 1946 51 között a Szent Gellért Hittudományi Fõiskolán, Pannonhalmán végezte. Hûséges, derék szolga, mivel a kevésben hû voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Mt 25,21 10
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 11 A BENCÉS KONFÖDERÁCIÓ HÍREI A Praglia-i Apátság szerzetesei apáttá választották adminisztrátor perjelüket, Dom Norberto Villa atyát, aki Bruno Marin apát úr utóda. Bruno apát urat 2006. szeptember 14-én a Subiaco-i Kongregáció prézesévé választották. Norberto apát úr 58 éves, elsõ fogadalmait 1978. november 13-án tette és 1987. december 7-én szentelték pappá. A Szentatya február 5-én elfogadta a Chur-i püspök (Svájc), P. Amadé Grab OSB (Einsiedeln szerzetese) nyugalomba vonulási kérelmét. Mivel Otto Strohmaier Sankt Lambrecht-i apát úr márciusban eléri az Ausztriai Kongregáció konstitúciói szerinti nyugalomba vonulási kort, a 70. életévet, ezért 2007. február 5-én apátválasztást tartottak, ahol újabb hat évre õt választották apáttá. Elõtte, február 3-án, a közösség megünnepelte apáttá választásának 25. évfordulóját és közelgõ 70. születésnapját is. 2007. február 16-án Christian Schütz Schweiklberg apátja lemondott apáti tisztérõl, miután 25 évig vezette a közösséget. Szolgálati ideje alatt többször is tagja volt a Sankt Ottilien-i Kongregáció Prézesi Tanácsának és felelõse volt a kongregáció indiai alapításainak. 2007. február 23-án a plankstetten-i apátság konventje három évre adminisztrátor perjelnek választotta Beda Sonnenberg atyát. P. Beda 40 éves, 1987-ben lépett be a monostorba és 2001-ben tett örökfogadalmat. Teológiai tanulmányait Eichstattban és Münchenben végezte. 1996-ban Asztrik fõapát úr szentelte pappá. Az apátság könyvtárosa és levéltárosa volt, 2006-tól magiszter is. Damiáni Szent Péter születésének 1000. évfordulója alkalmából a Szentatya levelet küldött a kamalduli bencések közösségének Rómába, amelyben nagyra értékelte a kamalduli szerzetesek karizmáját, a remete életnek és az egész Egyházért végzett munkának az összehangolását. 2007. március 2-án Kremsmünsterben 12 éves terminusra apáttá választották Ambros Ebhardt atyát. Ambros apát úr 1972-ben tette le elsõ fogadalmait és 1977-ben szentelték pappá. Az apátság több plébániáján is végzett lelkipásztori szolgálatot, és aktívan részt vett az apátság templomának felújítási munkáiban 1985 és 2001 között. Az apáti tanács tagja volt 1984 és 1990 között valamint 2002-tõl apáttá választásáig. 2005-tõl az apátság delegátusa a Kongregáció általános káptalanján és a prézes apát egyik asszisztense is õ volt. Március 14-én az Ausztriai Apátok Konferenciája Lambachban gyûlt össze, hogy megünnepeljék Clemens Lashofer apát úr prézessé választásának 25. évfordulóját. 2005-ben az Általános Káptalan újabb 5 évre bizalmat szavazott neki. A kongregációban õ a leghosszabb ideje szolgáló apát is, hiszen Göttweigben 1973-ban választották apáttá. összeállította: Kelemen testvér GYEREKVEZETÉS A FÕAPÁTSÁGBAN Ezer év egy órában Interaktív, játékos ismerkedés a monostorral általános iskolás csoportok részére. Program: filmvetítés, makettépítés, apátsági séta feladatokkal. Jelentkezés: Pannonhalmi Fõapátság TriCollis Apátsági Tárlatvezetõ Iroda H-9090 Pannonhalma, Vár 1. Tel.: +36/96/570-191 Fax: +36/96/570-192 tricollis@osb.hu www.bences.hu 11
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:13 Page 12 Új idõszaki kiállítás: TÉR ÉS IMÁDSÁG Az imádság helyei az ezredfordulón a zsidó, keresztény és iszlám vallásban A Pannonhalmi Fõapátság 2007-es idõszakos kiállítása arra a kérdésre keresi a valászt, hogy milyen viszonyban áll az európai kortárs építészet a zsidó, keresztény és iszlám vallás hitgyakorlatának mai igényeivel. Mindennek bemutására a rendezõk három olyan épületet választottak az ezredforduló Európájából, amely az adott vallások egy-egy helyi közösségének megbízásából készült: egy zsinagógát Németországból, egy keresztény szerzetesi templomot Csehországból és egy mecsetet Boszniából. Az építészek pedig mindhárom esetben a kortárs építészet élvonalából valók: Wandel Hoefer Lorch+Hirsch (zsinagóga), John Pawson (szerzetesi templom) és Zlatko Ugljen (mecset). A fényképeket, tervrajzokat, a történeti és funkcionális áttekintéséket és a (szakértõk bevonásával készített) teológiai reflexiókat az imádkozó közösségek hangjai is kiegészítik. Ahogy a 21. század elején Európa három különbözõ pontján elmondott imádság is míg ismétli az õsi szavakat ugyanaz és mégis más, az itt bemutatott három épület is: bár õrzi és megismétli a jól ismert formákat, mégis más. A kiállítás anyagából katalógus készült. Megtekinthetõ: 2007. március 22-tõl 2007. november 11-ig 12
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:14 Page 13 ÚJ TERMÉKEK BENCÉS LIKÕRREL TÖLTÖTT CSOKOLÁDÉK A Pannonhalmi Fõapátság termékfejlesztésének legújabb eredménye a Bencés likõrökkel töltött csokoládé család. A család egyes tagjai valamelyik apátsági likõr felhasználásával készült töltelékkel kerültek kialakításra, így egyértelmû a kötõdése Pannonhalmához. Ennek elsõ két tagja már kapható is a Fõapátság ajándékboltjában: Csokoládé megnevezése: Csokoládé súlya: Csokoládé bruttó bolti ára: Csokoládé megnevezése: Csokoládé súlya: Csokoládé bruttó bolti ára: Bencés gyógynövénylikõrrel töltött étcsokoládé 95g 630,-Ft Bencés keserûlikõrrel töltött mazsolás tejcsokoládé 95g 690,-Ft (A tejcsokoládé esetében tekintettel azokra, akik nem szeretik a mazsolát a töltelék pépesítésre került, így csak ízében jelenik meg a termékben.) Fontos tudni, hogy minden csokoládé esetében kézzel készült, tartósítószert nem tartalmazó, prémium kategóriás termékrõl van szó. A gyártó Kis kézmûves Kft. (Gyula) a hazai, kézi készítésû csokoládé gyártás úttörõjének számít. Kizárólag elsõ osztályú belga importból származó alapanyagokkal dolgoznak. Folyamatban van mindkét csokoládé esetében a kistestvérek elkészítése is, ez mindkét esetben egy 45 g-os szeletet jelent. Ezek várhatóan 2007 elsõ félévében már a boltokba kerülhetnek. Tervezzük emellett a likõrcsaláddal összhangban a meggylikõr bevonását is a csokoládé készítésében, így várhatóan 2007 Karácsonyára a Bencés meggylikõrrel töltött, aszalt meggyes tejcsokoládé is megvásárolható lesz. A csokoládék a pannonhalmi ajándékboltok mellett megvásárolhatók Budapesten, a következõ üzletekben is: Íz Lelõ Csokoládé és Bor üzlet Bp. Arany János u. 12. Édes Égbolt Bp. Veres Pálné u. 8. PANNONHALMI ZSOLTÁROSKÖNYV 378 oldal, ára: 1850 Ft A Pannonhalmi zsoltároskönyvben a 150 zsoltár teljes szövege szerepel abban a fordításban, amelyet a magyar bencések a zsolozsmában használnak. Könyvünk egyszerre teszi lehetõvé a zsoltárok egy hét, vagy egy hónap alatti folyamatos elmondását és annak az egyszerûsített zsolozsmának (naponkénti három imaórából álló) imádkozását, amely a pannonhalmi zsolozsmára épül. 13
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:14 Page 14 RAJNAI RIZLING 2006 ÚJ BORAINK TRICOLLIS CUVÉE 2006 A 2006-os évjáratban a Rajnai rizlinget 3 dûlõben szüreteltük. Ezen három terület Széldomb, Tavaszó, Babszökõ hordozva a talaj jellemzõ adottságait, három különbözõ karakterû bor erjesztését tette lehetõvé. Az évjáratot jellemzõ kiegyenlített hõmérsékletû nyár és a hosszú meleg õsz egyedülálló mustöszszetételt eredményezett. Lendületes savtartalom biztosítja a bor ásványos gazdagságát, frissességet, s beérett magas cukortartalom által vált mélyrétegû komplex borrá. A szõlõt bogyózás-zúzás után azonnal vákuumpréseltük, hogy a mustoxidáció lehetõségét kizárva, fajtajelleges ún. acélos rizlingbort készíthessünk acéltartályban. Az újjáélesztett bencés szõlõ- és borgazdálkodás legidõsebb, immáron negyedik évjáratban készült bora. Mint fehér házasítás felvonultatja a borvidék legjellemzõbb szõlõfajtáit. Rajnai Rizling, Fûszeres Tramini és Olaszrizling alkotják az egyedi fajtajegyeket harmóniába foglaló nedût. Tipikus 2006-os bor, ahol a kiegyenlített hõmérsékletû nyár és a meleg õsz szépen megtartotta a szõlõ savszerkezetét. Emellett jó ivású. Liptai Zsolt borász A PANNONHALMI SZEMLE tavaszi (2007/1.) számának témája: e r õ s z a k é s i r g a l o m JELES ANDRÁS Részletek a Füzetekbõl; KOZMA ZSOLT Az erõszaktól a megbocsátásig (Testvértörténetek a Teremtés könyvében); NIKOLA HOHNJEC Az ítélkezés tilalma és a felszólítás a megjavulásra (Mt 7,1 5); GYÁNI GÁBOR A láthatatlan és a látható erõszak; JACQUES ELLUL A dhimmi helyzete a muzulmán társadalomban; BARÁT J. KATALIN Erõszak a családban; HARDY JÚLIA Erõszak és árulás (Z. esete egy kijevi pszichodrámában); HANNES BÖHRINGER Kiszólíttatás; BEREGI TAMÁS Gyöngéd ámokfutók (Erõszak a számítógépes játékokban); SALVATORE SCIARRINO pannonhalmi beszélgetés a zeneszerzõvel; GRAZIA GIACCO Sciarrino és a figura fogalma; BORBÉLY SZILÁRD Hajas Tiborról; KOMÁLOVICS ZOLTÁN Villányi Lászlóról; VÁRSZEGI ASZTRIK Regula-meditációja; RAMI SAARI, JÁSZ ATTILA és SCHEIN GÁBOR versei A LAP MEGRENDELHETÕ A SZERKESZTÕSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. (szemle@osb.hu) TARTALOMJEGYZÉK AZ INTERNETEN: www.bences.hu/hu/kiadvanyok/phszemle/repertorium KORÁBBI ÍRÁSOK LETÖLTHETÕ (PDF) FORMÁTUMBAN: www.ceeol.com 14
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:14 Page 15 IDÕSEK GONDOZÁSA PANNONHALMÁN Beszámoló a Szent Adalbert Otthonról 1. Távirányítás 1.1 A Szent Adalbert Otthon irányítása 2005 õsze óta vagyok a Szent Adalbert Otthon vezetõje. Sajátos helyzetembõl adódóan az intézmény napi életében nem tudok részt venni. Az elsõ évet Budapesten töltöttem, 2006 õsze óta pedig Bakonybélben élek. Havonta egy napot vagyok az Otthonban. Távollétem miatt a vezetõ team másik két tagja Ribbné Méhes Amália és Iván testvér irányítja az Otthont. A mindennapi ügymenet, az ápolással, az orvosi ellátással, a mentálhigiénés segítéssel, az ápoltak napi gondjaival kapcsolatos feladatok koordinálása Amália osztályvezetõ fõnõvér kompetenciája. Iván testvér házgondnokként az Otthon gazdasági mûködtetéséért felelõs. A vezetõ team havonta tárgyalja meg a nagyobb horderejû ügyeket. Én voltaképpen kettõjüket segítem a közös gondolkodásban, a felmerülõ problémák megoldásában, a döntések elõkészítésében és meghozatalában. Látogatásaim alkalmával az adminisztratív tevékenységen kívül felkeresek az Otthon lakói közül is néhányat, hogy elbeszélgessek velük. 1.2 Szupervíziós kép és tervek Helyzetem okán az Otthon mindennapjairól nincsenek részletekbe menõ ismereteim, ezért inkább amolyan kívülrõl ránézõ, szupervíziós képet adnék róla, és a jövõre vonatkozó javaslataimat mondanám el. 2. Szupervíziós kép a Szent Adalbert Otthonról 2.1 Rövid visszatekintés A Szent Adalbert Otthon elõdje Pannonhalmán állami szociális otthon volt az 1950-ben feloszlatott szerzetesrendek tagjai számára. Közvetlenül a rendszerváltozás elõtt vettük át az intézményt, örököltük meg a Szociális Otthon lakóit, a szerzeteseket és a nõvéreket, az ápolószemélyzetet és egyfajta szociális otthon szemléletet is. A 90-es évektõl a nyugdíjkorhatárt elérõ rendtársak jó része formálisan és szükség esetén valóságosan is elhelyezést nyert az Otthonban. Ugyanebben az idõszakban nagyobb számban vettünk fel világiakat is: jótevõinket, rendtársaink hozzátartozóit, munkatársakat és hozzátartozóikat, a rend barátait, rászorulókat stb. 2003-ban megszûnt a bakonybéli Idõsek Otthona, az ottani lakók egy részét is a Szent Adalbert Otthon vette át. 2.2 Az Otthon lakói és a munkatársak Az Otthon létszáma jelen pillanatban összesen 56 fõ, ebbõl 23 bencés, 33 más rendbéli és világi. A bencés atyák közül: Iréneusz, Lázár és Brunó atyák laknak a Szent Adalbert Otthon szobáiban, nyugdíjas rendtársaink többsége monostori szobájában él, s így tartozik az intézményhez. Otthonbeli státuszuk fenntartása egyrészt az Otthon gazdaságos mûködtetése, másrészt az Otthonba való belépés bonyolult törvényi elõírásai miatt szükséges. A munkatársak összesen 22-en vannak: osztályvezetõ fõnõvér, mentálhigiénés foglalkoztató, adminisztrátor, 15 ápoló, 4 takarítónõ. A bencés önkéntesek: Damján atya, az Otthon lelkésze, Iván, a gazdasági vezetõ, Bánk testvér, a rendi beteggondozó és Ábel, az igazgató. Munkatársaink szakmailag felkészülten és lelkiismeretesen látják el feladataikat. Többen közülük évtizedek óta az ápoltakkal jó kapcsolatot kialakítva és sok emberi tapasztalattal végzik munkájukat. Az Otthon mûködésében komolyabb hiányosságot az elmúlt két évben nem tapasztaltam, ugyanígy a minket sokrétûen ellenõrzõ hivatalos szervek sem. 2.3 Az Otthon gazdasági helyzete A Szent Adalbert Otthon átvételekor kifejezetten jó gazdasági kondíciókkal rendelkezett, az állami normatívákból eltartotta magát. Még 2003-ban is az éves eredmény (vagyis az éves bevétel és kiadás különbsége) pozitív volt, azóta sajnos veszteséget könyvelhetünk el. Ennek oka: az állam nagy léptekben vonul ki a szociális szférából, csökken a fejkvóta és a kiegészítõ támogatások, ugyanakkor nõnek a közüzemi díjak, a mun- 15
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:14 Page 16 kabérek és járulékok. Ebben a helyzetben a szociális otthonok, így a Szent Adalbert Otthon is lakóitól gondozási díjat kényszerül szedni. Nálunk több idõs szerzetes illetve régen felvett tag él, akiknek alacsony nyugdíja nem fedezi a gondozási díjat. Az utóbbi idõben az Otthonba felvett tagokkal szerzõdést kötünk, melyben vállalják, hogy õk vagy hozzátartozóik kifizetik a havi gondozási díjat. 2.4 A Szociális Otthon szemlélet Már használtam ezt a kifejezést. Örököltünk egy intézményt és egy szemléletet. Mit értek rajta? a/ Az idõsek és a munkatársak szemszögébõl: a Szent Adalbert Otthon inkább intézmény, mint otthon. Az Otthon lakói a bencéseket kivéve szerzetesközösségükbõl vagy családjukból kiszakadva vagy család híján magára maradva idegen helyre kerültek, ahol a leggondosabb ellátás mellett is egy intézmény alkalmazottainak vannak kiszolgáltatva. (Megjegyzés: Ez persze minden idõsotthon problémája: a bekerülõ öregek elveszítik otthonukat és saját természetes környezetüket, ahol gyerek, felnõtt és idõs élt együtt; életük utolsó szakaszát csupa öreg és beteg között kell leélniük, ezzel sok idõs elégedetlen. Ugyanakkor tény, hogy ma a családok és a szerzetesközösségek jelentõs része képtelen ápolásra szoruló tagjait megtartani; hogy mûködõképességét megõrizze, szociális intézménybe helyezi el a gondozásra szoruló idõst.) A munkatársak az Otthont munkahelynek tekintik, elsõsorban megélhetési forrásnak. Pénzt keresnek, ezért tisztességgel elvégzik a munkát. Az Otthon lakói, a betegek elsõsorban feladatot jelentenek, de a családi otthon melegét és a személyes összetartozást csak ritkán tudják közvetíteni. (Megjegyzés: a munkahelyi elvárások teljesítése szempontjából is akadnak hiányosságok: pl. az ápolók között alacsony a tanulási kedv. Fontos volna gerontológiai szakápolókat kiképezni, de idén senki sem jelentkezett a tanfolyamra.) Azt is tudni kell, hogy a betegápolás igen nehéz munka. Nemcsak a betegek emelgetése, tisztába tétele, katéterezés, stb. miatt. Hanem azért is, mert kevés a sikerélmény. Itt nem a gyógyulás és a fellendülés a jellemzõ, hanem a leépülés, ez pedig az ápolókat is frusztrálja. Mentálisan nehéz naponta ezt a sok beteget látni, s akkor még nem is szóltunk a munkahelyen kívüli (családi, egészségügyi, anyagi, stb.) gondokról. Igazában az ápolók is lelkigondozói illetve mentálhigiénés támogatásra szorulnának, hogy értelmet találjanak munkájukban. b/ A bencés közösség szemszögébõl: Fõmonostor és Szociális Otthon Két merõben különbözõ intézmény él egy épületben. Emlékszem, novícius koromban még itt a folyósón egy fehér ajtó választotta el a monostort és a Szociális Otthont. Akkor még állami intézmény volt, sokminden miatt idegenkedtünk tõle, a fehér ajtó jelezte a demarkációs vonalat. Ma már Pannonhalma intézménye, de az Otthonban civilek, más rendbeliek, idegenek laknak, az egy más világ, egész más napirenddel, életrenddel, szokásokkal. Ott az ápolók, munkatársak szervezik az életet, a civil világ betette a lábát a monostorba. A monostorban az aktív vagy legalábbis magukról valamilyen szinten gondoskodni tudók élnek, míg az Otthon az ápolásra szoruló vagy rendszeres munkavégzésre képtelen öregek lakhelye. Akik közülünk valóságosan az Otthonba kerülnek, javarészt kiesnek az életünkbõl (nem tudnak már liturgiánkra, az ebédlõbe, közös programjainkra eljönni), szerencsére vannak mindig a rendtársak közül többen is, akik látogatják õket, így valami megmarad a közösséggel való kapcsolatból, de mintha nem élnének benn közösségünkben. c/ A társadalom szemszögébõl: az idõsek leértékelése Az öregotthon és az idõsek leértékelésének szemlélete nagyon mélyen ül a mai társadalomban. Korábban (talán még 50 évvel ezelõtt is) nagy kort megérni megtiszteltetést jelentett. Egy hagyományos közösségben megbecsülték az idõseket (gondoljunk a hagyományos társadalmakban a törzs véneire, a falu öregjeire, vagy akár a szerzetesek között a sztarecekre). A korábbi társadalmakat alapvetõen stabil közösségek jellemezték és a maihoz képest egy emberöltõ alatt nem változtak meg lényegesen az élet körülményei. A hosszú életet megélt, nagy élettapasztalattal rendelkezõ öregek egyben a közösség bölcsei és irányítói is voltak. A modern társadalomban más a helyzet. Egyrészt olyan robbanásszerû a változás, hogy sokan az idõsek közül már nem tudnak eligazodni benne. Úgy érzik egy egész más világba kerültek, mintha itt az õ élettapasztalataikkal már nem lehetne eligazodni. Aztán az életkörülmények javulásának, meg a népesség csökkenésének köszönhetõen sokkal több az idõs (%-ban is), mint korábban. Közülük az orvostudomány fejlettségének köszönhetõen is sokan élnek több éven keresztül nagyon legyengült fizikai, szellemi vagy mentális állapotban. Ehhez jön még, hogy társadalmunkban talán sokkal inkább, mint korábban legfõbb értékmérõ a verseny: hasznos embernek az számít, aki teljesíteni, produkálni tud, így versenyben marad. Az idõs 16
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:14 Page 17 ember, aki kevesebbet vagy egyáltalán nem tud teljesíteni, alkalmatlan a versenyre. A mai társadalomban élõ aktív emberek alapérzése: az öregek elsõsorban terhet jelentenek, ezért a legjobb megoldás elhelyezni õket valamelyik szociális intézményben, ahol méltó módon gondoskodnak róluk. Ez nyersen és általánosítva fogalmazva a mai európai társadalom szemlélete az idõsekrõl. Keresztények vagyunk és szerzetesek, de ne higgyük azt, hogy ez a társadalmi miliõ ránk nem hat. 3. A jövõ víziója 3.1 Evangéliumi szemlélet és kapcsolat kialakítása az idõsekkel A jövõben a közösség legfõbb feladata véleményem szerint az idõsekkel és elesettekkel szemben egy más, evangéliumi szemlélet kialakítása. Ennek elsõ eleme, hogy ne csupán a versenyképesség és teljesítmény alapján értékeljük az embert, fõképp önmagunkat és rendtársainkat, hanem istenképiségünk, keresztségünk és szerzetesi fogadalmunk legyen a legfõbb értékmérõ. Vagyis nem csak azért értékes közülünk valaki, mert sikeres az iskolai, lelkipásztori vagy egyéb munkában, hanem kinek-kinek legfõbb értéke abban rejlik, hogy fogadalmaival Krisztushoz és a közösséghez kötelezte el magát. (A vizitációs jegyzõkönyv ezt így mondja: létünk, akik vagyunk, végtelenül fontosabb annál, amit csinálunk. ) Az evangéliumi szemlélet egy következõ eleme az idõs kor sajátos értékeinek és ajándékainak felismerése (idõsek és fiatalok részérõl egyaránt). Küldetésünket ebben a világban teljesítjük, de nem evilágra, hanem Isten Országára irányul. Mi magunk is oda igyekszünk, és a híveinket, a diákjainkat, a vendégeinket, de azokat is, akikkel a turizmus vagy a kultúra révén találkozunk a Mennyei Hazába szeretnénk segíteni. Ebben az eszkatológikus távlatban az idõs kornak, az öreg embernek különösen nagy értéke van. Idõsebb testvéreink elõbbre tartanak a Mennyei Haza felé vezetõ úton, nemcsak idõben élettapasztalatban és érettségben is. Mi fiatalabbak, az õ követõik vagyunk. Lehet, hogy a konkrét munkában már közülük többen nem tudnak segíteni, de adhatnak nekünk: 1. Példát arra, hogy utolsó leheletünkig állhatatosan megmaradjunk Krisztus szeretetében. 2. Õk imádkozhatnak értünk. Vajon hiszik-e az idõs szerzetesek, hogy az õ imádságuk tartja fenn a monostort, vajon hisszük-e mi fiatalabbak, akik a munka miatt idõnként nem tudunk ott lenni a közös imádságon, hogy a többiek köztük az idõsek imádsága munkánk sikerének záloga? 3. Érdekli-e az idõseket, mit dolgoznak, mivel küszködnek a fiatalok? Felkeresik-e a fiatalok az idõseket, hogy megosszák velük élményeiket. Kapnak-e biztatást az idõsektõl? Számomra nagy és emlékezetes élmény marad, hogy életem egy-egy kritikus pontján idõs rendtársaimtól biztatást kaptam. Többek mellett szép emlékként õrzöm Flóris atya, Hugó atya és Zénó atya lendületet adó, biztató szavait. Az evangéliumi kapcsolat harmadik eleme: merjünk az elesettekkel találkozni, együttlenni és együttérezni. Konstitúciónk a karitatív szolgálatot is a kongregáció egyik munkaterületének nevezi, bár a rendtársak közül legtöbben nem kapnak ilyen munkabeosztást. De itt vannak az elesett, idõs, fizikailag vagy mentálisan leépülõ rendtársaink. Nagyon szép példákat láthatunk ma is arra, hogy ezeket a beteg testvéreket a közösség egy-egy tagja rendszeresen látogatja. Ezt a lelkületet kellene minél többünknek magunkévá tenni. Hitünk és Regulánk szerint a beteg testvérek élete különösen értékes a közösség számára, a szenvedõ Krisztust ábrázolják õk nekünk. 3.2 A Szent Adalbert Otthon jövõje konkrét elképzelések a/ Családi méretû Otthon Egy korábbi elképzelés szerint a Szent Adalbert Otthon legyen a monostoron belül kialakított, majdani betegszárny infrastrukturális bázisa. Ezen elképzelés azt feltételezte, hogy idõvel a más rendbéli illetve civil otthonlakók létszáma lecsökken, majdan elfogy. A pillanatnyi tendenciák nem ezt mutatják, folyamatosan vannak jelentkezõk az Otthonba. Kik ezek? A rendtársakon kívül, rendtársak hozzátartozói, munkatársak hozzátartozói, jótevõink, volt diákjaink stb. A közeli jövõben az Otthon rendtársak ellátására való leszûkülése nem várható. De cél egy maximum 50 fõs, családias méretû intézmény kialakítása. Ezt javallja: az idõsek érdeke, kisebb létszámban a személyesség felértékelõdik, valamint az épület méretei ilyen létszámú idõs és beteg méltó ellátására adnak lehetõséget. Ennek a célnak eléréséhez korlátoznunk kell az Otthonba történõ felvételt, amelynek alapelveit Fõapát úr jóváhagyásával a vezetõ team kidolgozta (lásd alább). 17
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:14 Page 18 A rendtársak a Fõapát úr melletti egyes szobákban laknak. Ez az Otthon többi részétõl elválasztva, a Fõmonostorhoz viszonylag közel található. El kellene gondolkodnunk azon, hogy betegeink közösségünkbe történõ integrálódását milyen strukturális és személyes törõdésbeli változtatásokkal segíthetnénk. b/ Lelkigondozás és mentálhigiénés segítés Az idõskor az idõseknek a legnehezebb. Sok szenvedést jelentenek a testi-lelki betegségek, a munkaképesség elvesztése s annak elfogadása, a magány, a halálfélelem, az idõskori mániák és téveszmék okozta szorongások. Szeretném az Otthonban a mentálhigiénés és lelkigondozói szolgálatot erõsíteni. Pillanatnyilag is sokat jelent Kocsis Zsuzsa mentálhigiénés foglalkoztató és Damján atya lelkészi szolgálata. Ha a nyártól diszpozíciót kapok és ez tartalmazza a Szent Adalbert Otthonba végzendõ munkát, akkor magam lelkigondozóként is részt veszek az Otthon ellátásában. Ugyanakkor a demens betegek ellátásához szükség volna speciális gerontológiai képzéssel rendelkezõ ápoló és klinikai lelkigondozó segítségére. c/ Új tagok felvétele az Otthonba. 1. A Szent Adalbert Otthonba új tag felvételérõl Fõapát úr dönt az Otthont vezetõ team meghallgatásával. A vezetetõ team tagjai: igazgató, házgondnok, fõnõvér. 2. A Fõapátság a Szent Adalbert Otthont kis létszámú idõsek otthonává kívánja átalakítani, ezért valamint a gazdaságos mûködtetés miatt a létszám fokozatos csökkentését tervezzük. 2007-ben az Otthon bejelentett létszáma 54 fõ. 3. Új tagokat a bejelentett létszám fölött csak a Magyar Bencés Kongregáció tagjai és a MBK tagjainak legszûkebb hozzátartozói (szülõk, testvérek) közül veszünk fel. 4. Ha az Otthon aktuális létszáma nem haladja meg a tárgyévre bejelentett létszámot, akkor az alábbi prioritás szerint veszünk fel új tagokat: A/ Az MBK-hoz tartozó monostorok oblátusai. B/ Az MBK monostoraiban, intézményeiben szolgálatot teljesítõ vagy azokkal szoros kapcsolatot fenntartó magyar állampolgárok (pl. munkatársaink, volt diákjaink, egyházközségeink szolgálattevõi, jótevõink, barátaink) C/ Akinek felvételét a vezetõ team egyéb szempont miatt megfontolhatónak ítéli. 5. Az Otthonban erõsen korlátozott számban áll rendelkezésre (esetenként nem áll rendelkezésre) egy személyes szoba, ezért a jelentkezõknek kivéve az MBK tagjait nem tudjuk megígérni a külön szoba biztosítását. Ábel atya SZENT BENEDEK IDÕSEK HÁZA H- 9400 Sopron, Templom utca 1. Tel.: 99/523-768/155 Fax: 99/523-767/159 e-mail: szentbenedek@mail.datanet.hu igazgató: Hortobágyi T. Cirill osb igazgató-helyettes, vezetõ nõvér: Filepné Deák Éva gazdasági igazgató-helyettes: Filep Gyula az Otthon lelkésze: Horváth László Az intézményben két részleg mûködik: Idõsek Háza: 28 gondozott Átmeneti Otthon: 36 gondozott Az intézmény az egykori Bencés Rendház épületében mûködik 2003-óta. 18
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:14 Page 19 PANNONHALMI TERÜLETI APÁTSÁG CSALÁDREFERENSEK TALÁLKOZÓJA Pannonhalma, 2007. február 2 3. Várszegi Asztrik fõapát úr meghívása nyomán és Bíró László családreferens püspök úr vezetésével az egyházmegyei családreferensek találkozójának idén Pannonhalma adott otthont. Fõapát úr köszöntõjében az Istennel való közösségre hívta a családokat: Nincs ma bonyolultabb képzõdmény, mint a család, amely egyszerû és bonyolult is egyben. Mikor közösségrõl beszélünk, akkor tudnunk kell, hogy a közösség alapja a Krisztushoz való tartozás. Mindennap keressük az élet nagy kérdéseire a válaszokat. Fontos, hogy szívünk mélységéig hatoljunk, s ha már megtaláltuk a választ, akkor leszünk képesek igazán önmagunkat szeretni, akkor tudjuk igazán a másikat is szeretni. Láthatjuk, hogy Isten nélkül ez kivitelezhetetlen, sem magunkat, sem a másikat nem tudjuk feltétel nélkül szeretni. A válasz mindenre: AZ ISTENNEL VALÓ KÖZÖSSÉG. Tartsuk egybe a csapatunkat, családunkat! Együttlétünk elsõ estéjén a közösen átélt Gyertyaszentelõi liturgián megtapasztalhattuk a bencés közösség lelkiségét. Mindannyiunk szívében tovább él az a gyertyaláng, amelyet a körmönet alatt vittünk körbe az évezredes bazilikában. A program során a referensek beszámoltak az egyházmegyéjükben folyó családpasztorációs életrõl, a 2006. évi munkájukról és a 2007-es terveikrõl. Színes a paletta, mert szinte minden egyházmegyében tartanak lelkinapokat, táborokat, különbözõ családtalálkozókat. Sok helyen vannak különbözõ képzések, szerveznek Baba-Mama klubokat vagy Családiskolát. A családos közösségek nagy súlyt vállalnak a fiatalok házasságra való felkészítésében, a jegyeskurzusok megszervezésében. A kétnapos együttlét alatt bemutatkoztak a Pannonhalmához tartozó egyházközségek is. Így a 19
HL07-1.qxp 2007.03.27. 13:14 Page 20 PANNONHALMI TERÜLETI APÁTSÁG pannonhalmi MÉCS közösség, a gyõrszentiváni Szentlélek Szeminárium vagy az Új Életet a Családoknak családszolgálat munkatársai. Õk mindnyájan beszélhettek arról a szolgálatról és sajátságos hivatásról, melynek célja egyház(község)i élet elmélyítése. A résztvevõk megismerkedhettek a Pannonhalmán folyó lelki és kulturális élettel: Binzberger Ákos atya a Pannonhalmi Apátság életét mutatta be. A lelkipásztori munka lényege a befogadás mondta. Egy monasztikus közösségnek ez az alapja, amely itt kiegészül az oktatással, a hitre való neveléssel, a lelkivezetéssel. Varga Mátyás atya pedig a Pannonhalmi Területi Apátság könyv- és folyóirat kiadását mutatta be. Gazdagon illusztrálva hívta fel figyelmünket a régebben és az újabban megjelent kiadványokra. Bíró László püspök atya összefoglalójában kiemelte, hogy tegyünk többet az élet védelméért, vállaljunk nagyobb részt a jegyesek felkészítésében, tanúságtétellel segítsük õket hívatásuk beteljesítéséhez. Négy pontban foglalta össze a referensek idei feladatát természetesen mindenkinek a lehetõségéhez mérten: 1. Lelki építés: lelkinap szervezése; lelkigyakorlat családoknak, papoknak; édesanyák miséje 2. Szellemi képzés: családiskola; jegyeskurzus; újságok; TCST kurzusok 3. Közösség elmélyítése: családtáborok 4. Struktúrák kiépítése: családpasztorizációs csoport; Baba-Mama klub hálózat; közeli egyházmegyék találkozója Végezetül ismételten köszönetet mondunk mindenkinek, akik akármilyen módon is segítettek, hogy együttlétünk tartalmas és maradandó legyen. Nagy Lajos diakónus, családreferens MEGÚJULT KÜLSÕVEL ÉS TARTALOMMAL MEGJELENT AZ OBLÁCIÓ 2007. ÉVI 1. SZÁMA 20