Nemzetközi kohorsz-vizsgálatok tapasztalatai Előtanulmány egy magyar kohorsz-vizsgálat előkészítéséhez Blaskó Zsuzsa

NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓINTÉZET NKI DEMOGRAPHIC RESEARCH INSTITUTE KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓINTÉZET CENTRAL STATISTICAL OFFICE DEMOGRAPHIC RESEARCH INSTITUTE 1024 Budapest, Buday L. u. 1 3. Tel.: (36 1) 345 6320 Nemzetközi kohorsz-vizsgálatok tapasztalatai Előtanulmány egy magyar kohorsz-vizsgálat előkészítéséhez Blaskó Zsuzsa Kutatásvezető: Spéder Zsolt Budapest, 2009. május

Tartalom 1 Bevezetés *... 4 2 A módszer bemutatása: előnyök és hátrányok... 6 3 Longitudinális kohorsz vizsgálattal kutatható kérdések... 11 3.1 Rövidtávon vizsgálható kérdéskörök: a gyermekek jólétének aspektusai és az azokat meghatározó tényezők... 13 3.1.1 A gyermekjólét dimenziói... 14 3.2 A gyermeki jólétet meghatározó tényezők... 18 3.3 A gyermekjólét közép- és hosszú távú hatásairól... 21 3.4 Néhány kiemelt kérdéskör vizsgálatának lehetőségei... 22 3.4.1 Bölcsődei vagy anyai gondoskodás mi a jobb a gyereknek?... 22 3.4.2 Az iskolai teljesítmény-különbségek társadalmi beágyazottságáról... 24 4 Születési kohorsz vizsgálatok külföldön és Magyarországon... 27 4.1 Longitudinális születési kohorszfelvételek Nagy-Britanniában... 28 4.1.1 Az első brit kohorsz-vizsgálatok... 28 4.1.2 A Millenniumi Kohorsz Vizsgálat... 30 4.1.3 A Milleneumi Kohorsz Vizsgálat eredményeiről... 37 4.2 Születési kohorsz vizsgálatok Magyarországon... 37 4.2.1 Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat... 38 4.2.2 A Budapesti Longitudinális Fejlődésvizsgálat... 40 5 Módszertani és szervezési megfontolások... 42 5.1 Mintaválasztás... 42 5.2 A vizsgálatok időzítése... 45 5.3 A kiválasztott mintatagok elérése és megőrzése... 47 5.4 Kutatási eszközök... 50 5.5 Terepmunka... 51 5.6 A kérdőív összeállítása... 53 5.7 Adatbázis építés... 54 2

5.8 Az adatok hasznosítása... 55 5.9 Adatvédelmi megfontolások... 56 5.10 A vizsgálatok infrastruktúrája intézményes, személyi és anyagi előfeltételek... 57 6 Tanulságok, következtetések... 61 Függelék... 65 I. Millennium Cohort Study (MCS) az első három adatfelvétel tartalma... 66 II. Az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-Vizsgálat főbb tematikus blokkjai az egyes kérdezési időpontokban... 68 III. Születési kohorsz vizsgálatok a világ más részein néhány példa időrendben... 70 IV. Követéses vizsgálatok Magyarországon... 73 Hivatkozások... 75 3

1 Bevezetés * Tanulmányunk a sokszínű vizsgálati lehetőségeket rejtő, ám ugyanakkor igencsak bonyolult metodikájú és befektetés-igényes kutatási formával, a születési kohorsz-vizsgálattal foglalkozik. Olyan vizsgálatok tapasztalatait mutatjuk be, amelyek egy adott időszakban született gyermekek csoportját követték (vagy éppen tervezik követni) hosszabb időszakon keresztül, többé-kevésbé rendszeres adatfelvételekkel. Ezek közül is azokkal foglalkozunk, amelyeknek kérdésfeltevése multidiszciplináris jellegű, vagyis a gyermek, majd a fiatal felnőtt jólétének és az azt alakító tényezőknek többféle aspektusáról gyűjtenek adatokat, és ezek sokrétű kapcsolatait vizsgálják. Az első fejezetben az ilyen jellegű vizsgálatok általános ismérveit, előnyeit és hátrányait tekintjük át. Megmutatjuk, milyen előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek a követéses vizsgálatok a keresztmetszeti adatfelvételekhez képest és definiáljuk a születési kohorsz fogalmát is. A második részben ízelítőt adunk azoknak a tudományos és társadalompolitikai kérdéseknek a sokaságából, amelyek vizsgálatára ezek az adatfelvételek alkalmasak. A jólét fogalma köré csoportosítva mutatjuk be azokat a területeket és problémákat, amelyek az itt bemutatott kutatási eszközzel különösen jól vizsgálhatók kiemelve közülük a hazai viszonyok között különös relevanciával bírókat. Az áttekintés során figyelmet fordítunk a viszonylag rövidtávon, a középtávon és a hosszú távon vizsgálható kérdések elkülönítésére. A harmadik fejezetben néhány ilyen jellegű vizsgálattal részletesebben is foglalkozunk. Először a világon egyedülálló brit születési kohorsz-vizsgálatokat mutatjuk be, különös tekintettel a legújabb, 2000-ben indult Millennium Cohort Study-ra. Ezt követően áttekintjük a születési kohorsz vizsgálatok terén összegyűlt hazai tapasztalatokat a témában. A negyedik fejezet tematikusan tagolódik, és a panelvizsgálatok módszertani sajátosságait gyűjti össze, építve a korábban bemutatott vizsgálatok, valamint a Függelékben leírt különféle egyéb, nemzetközi kutatások tapasztalataira. Az ötödik fejezetben a vizsgálatok hátterében álló infrastruktúrát igyekszünk bemutatni. Feltárjuk a vizsgálatok intézményes hátterét, számba vesszük a vizsgálat előkészítésébe-lebonyolításába bevont szakértői kompetenciákat és szót ejtünk a finanszírozás lehetséges módjairól is. * Köszönöm Kapitány Balázsnak, Spéder Zsoltnak és Cseres-Gergely Zsombornak a tanulmányhoz fűzött értékes észrevételeiket és javaslataikat. Köszönöm ezen kívül Joubert Kálmánnak az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálatról szóló rész megírásához nyújtott segítségét, Bass Lászlónak pedig, hogy információkkal és a kutatás módszertanát érintő kéziratainak rendelkezésre bocsátásával segítette a Budapesti Longitudinális Fejlődésvizsgálat bemutatását. 4

A hatodik fejezet a korábbiak tanulságait foglalja össze. Azokat a következtetéseket emeljük ki, amelyek véleményünk szerint iránymutatóként szolgálhatnak egy esetleges magyarországi születési kohorsz vizsgálat tervezésénél. 5

2 A módszer bemutatása: előnyök és hátrányok Longitudinális kohorsz vizsgálatnak azokat a vizsgálatokat nevezzük, amelyek egy adott kohorszhoz tartozó sokaság tagjainak bizonyos időközönként ismételt megkérdezésén alapulnak. A longitudinális vizsgálatok lényege, hogy ugyanazokat a mintatagokat követik hosszabb időszakon át, újabb és újabb információkat gyűjtve róluk. A longitudinális adatfelvételek legfontosabb előnyei a keresztmetszeti (egy alkalommal történő), illetve az ismételt keresztmetszeti (ugyanazon módszerrel többször, de különböző mintán történő) vizsgálatokhoz képest, hogy egyéni változásokat tudunk segítségükkel nyomon követni, illetve, hogy a megfigyelt állapotokat egymással összefüggésben vizsgálva, más módszerekhez képest nagyobb pontossággal tudunk oksági kapcsolatokat megállapítani közöttük. Változások követése Ha csupán az a célunk, hogy a társadalom valamilyen változó jellemzőjét időről időre számszerűsítsük, tehát például megállapítsuk a gyermekszegénység mértékének alakulását, akkor nincs szükségünk panelfelvételre. Azonos alapsokaságból, ám eltérő mintán egymást követő időpontokban összegyűjtött adatok ezt az információt tökéletesen biztosítják. Ám ha arra is kíváncsiak vagyunk, hogyan változik a szegények csoportjának összetétele, vagyis hogy hányan (és kik) lépnek ki- illetve be a szegények közé az időszak alatt, akkor a gyermekeket hosszabb időn keresztül követő panelfelvételt kell készítenünk. 1 Így állapítható meg az is, hogy mennyire hosszantartó szegénységnek vannak egyes gyermekcsoportok kitéve. Közelebb az oksági magyarázatokhoz Az oksági kapcsolatok feltárása minden alapos társadalomtudományi vizsgálat legfontosabb célja. Ennek érdekében többféle adatfelvételi módszer és elemzési eljárás használható, melyek megfelelő kombinálásával a kutató minden, a vizsgált jelenség szempontjából lényeges hatást képes vizsgálni. Ennek jelentősége nem csak az, hogy sok hatást lehessen számszerűsíteni, 1 A ki- és belépéseket, vagyis az összetétel-változást is figyelembe vevő, és így nem csupán a csoport nagyságának alakulását tartalmazó teljes változást nevezi Lazarsfeld bruttó változásnak a panelfelvételek előnyeiről szóló úttörő írásában (Lazarsfeld 1940). 6

hanem az is, hogy az érdeklődés középpontjában álló beavatkozás, esemény hatását minél pontosabban, minél hitelesebben lehessen dokumentálni. Ehhez arra van szükség, hogy a vizsgált jelenséget (pl. család jövedelmi helyzete) meghatározó tényezők minél szélesebb körét vizsgálni tudjuk, és az egyes tényezőket minél precízebben mérhessük. Ha ez sikerül, a kutató közelebb került az oksági hatás megállapításához, bátrabban állíthatja, hogy oksági kapcsolatot, a vizsgált esemény hatását ragadta meg, és nem más, zavaró tényezőét. A siker esélyét az elemzés módszerén kívül alapvetően határozza meg, hogy milyen adatok állnak rendelkezésre. Az egyes csoportok összetételének figyelembevételét lehetővé tevő egyéni adatok használata manapság alapvető követelmény. Jó esetben pedig olyan felvétel áll rendelkezésre, amelyet azonos formában, bár más mintán ismételnek meg (ismételt keresztmetszeti vizsgálat). A longitudinális adatfelvételek esetében ráadásul azonos emberekről gyűjtünk adatokat, aminek az oksági kapcsolat felállításának sikere szempontjából két lényeges előnyös következménye van. Egyrészt más adatfelvételi módszer számára nem megfigyelhető információkat használhatunk fel mérésünk pontosításához. Ilyenek a múltban történt, de nem ismétlődő információk, amilyen egy korábbi élethelyzetre vonatkozó ismeretek (például gyermekkori értelmi-érzelmi állapot). Az oksági kapcsolat fennállásának szükséges feltétele ugyanis, hogy az ok időben megelőzze az okozatot erről azonban csupán időben egymást követő felvételek esetén lehetünk meggyőződve. Ha az események, vagy állapotok sorrendiségével nem vagyunk tisztában, gyakran nem világos, az egyes jelenségek közül melyik az ok, és melyik a következmény. Ha például egy keresztmetszeti adatfelvételben azt tapasztaljuk, hogy az elvált szülők gyermekei rosszabb anyagi körülmények között élnek másoknál, hajlamosak lehetünk azt feltételezni, hogy a szegénység szüleik válásának következménye. Pedig korántsem zárható ki, hogy a rosszabb anyagi körülmények között élők körében magasabb a válási kockázat. Bár felvetődhet, hogy az un. retrospektív kérdezési mód segítségével, vagyis úgy, hogy korábban bekövetkezett eseményekről visszamenőleg kérdezzük a vizsgálati személyeket, szintén fényt deríthetünk bizonyos jelenségek egymás utániságára, ez a módszer csak nagyon szűk határok között alkalmazható. Az emberi emlékezet korlátai és pszichológiai sajátosságai csak pontatlanul, nagy torzításokkal tesznek hozzáférhetővé korábbi eseményeket míg például attitűdöket, véleményeket, pszichés beállítódásokat, a kognitív fejlettség szintjét gyakorlatilag stb. egyáltalán nem lehet visszamenőleg vizsgálni. 7

Az oksági kapcsolatok vizsgálatát segíti ezen kívül önmagában az is, hogy a longitudinális felvételeknél azonos embereket figyelünk meg különböző időpontokban. Ugyanannak az egyénnek a tulajdonságait több időpontban is megmérve ugyanis olyan oksági magyarázó modellek állíthatók fel, amelyek segítségével kiszűrhetjük a kutató számára nem megfigyelhető, de időben változatlan egyéni jellemzőket. 2 Születési kohorsz vizsgálatok A longitudinális felvételek egy speciális csoportját képezik azok, amelyekben egyének egy kohorszát követjük nyomon. Kohorsznak nevezzük olyan emberek csoportját, akik valamilyen életeseményt ugyanabban az időszakban élnek át. Beszélhetünk például egy adott időszakban házasságot kötők, diplomát szerzők, valamilyen betegségben ugyanakkor szenvedők, ugyanabban az időszakban szülő nők, vagy igen gyakran az ugyanabban az időszakban születő egyének kohorszáról. Mivel a valamilyen szempont szerint azonos kohorszba tartozó egyéneket életüknek hasonló időszakában érik a különféle külső történelmi hatások, illetve azonos időszak alatt hasonló életszakaszokon mennek keresztül, közös vizsgálatba vonásuk révén egy sok szempontból homogén mintáról nyerhetünk értékes, egyéb hatásoktól mentes információkat. Bár longitudinális kohorszvizsgálat elvileg az életpálya bármely szakaszán álló sokaságra irányulhat, különösen gyakori, hogy valamelyik viszonylag fiatal gyermek-korosztályt, sok esetben az éppen megszületettek körét szemelik ki a kutatók vizsgálatra. Számos vizsgálat ezen is túllépve már a prenatális időszakban kezdi meg az adatgyűjtést, tehát valójában várandós anyákat választanak ki, majd követik nyomon az ő sorsukat, valamint megszülető gyermekeik sorsát. Az azonos időszakban születő, születésüktől fogva követett gyermekekre irányuló vizsgálatokat születési kohorsz vizsgálatoknak nevezik. Az életkori szempontból homogén vizsgálati csoport előnye, hogy a csoporton belül egy időpontban tapasztalt különbségek okai közül kizárhatjuk az életkor szerepét. Emellett az egyes adatfelvételek során viszonylag egyszerű mérési eszközökkel dolgozhatunk. Az azonos életkorú gyermekek ugyanis azonos pszichológiai és képességmérő tesztekkel vizsgálhatóak, és a kérdőívek is viszonylag egyszerűen szerkeszthetők, hiszen jóval kevesebb fajta élethelyzetre kell felkészülni a készítésükkor, mint egy vegyesebb vizsgálati minta esetében. 2 Un. fix hatás modellek. 8

Ehelyett inkább arra törekedhetünk, hogy a minta sajátosságainak megfelelő témakörökről részletes, gazdag információkat gyűjtsünk. Hátrányok és nehézségek A longitudinális vizsgálatok számtalan előnyük ellenére nem mindenható kutatási eszközök. Amikor ugyanazoknak a személyeknek a jellemzőit hasonlíthatjuk össze két különböző időpont között, akkor háromféle hatás egymással összefonódó, egymástól szét nem választható következményit tapasztalhatjuk. Az egyik az életkori hatásé vagyis annak következménye, hogy a vizsgált személyek időközben idősebbé váltak. A második a történelmi, vagy periódus hatás, ami valamilyen, időközben bekövetkezett külső hatásra utal. Végül a harmadik, a generációs hatás azt a jelenséget írja le, hogy különböző egyénekre bizonyos külső hatásom más-más módon hathatnak aszerint, hogy ők melyik korcsoportba melyik generációba tartoznak. Ha például egy panelfelvételben a második időpontban kevesebben számolnak be alkoholfogyasztásról, mint az elsőben, az elvileg lehet a csoport idősebbé válásának következménye. Ha azonban időközben sor került például egy, az alkohol árát drasztikusan megemelő intézkedésre, akkor egy történelmi hatás is szerepet játszik a változásban, hiszen könnyen lehet, hogy az áremelkedés vetette vissza az alkohol iránti keresletet. Nem fogjuk tudni tehát megmondani, csökkent volna-e az alkoholfogyasztás a csoportban az intézkedés bevezetése nélkül. Ha ráadásul nem minden korosztályra, hanem csupán egyetlen kohorszra kiterjedő longitudinális felvételünk van, akkor egy harmadik hatás, a kohorszhatás jelenlétét sem zárhatjuk ki. Az előző példánál maradva, ha a vizsgált kohorszunk a vizsgálatok idején éppen 14-18 éves koruk környékén jár, akkor az is felvetődik, hogy az áremelkedés őrájuk különösen erősen hatott, hiszen anyagilag szüleiknek jobban kiszolgáltatva lehet, hogy érzékenyebben reagáltak az árváltozásra másoknál. A longitudinális születési kohorsz vizsgálat egyik korlátja tehát éppen kohorszhoz kötöttsége, vagyis hogy kizárólag az adott időszakban születettekről nyújt információkat. Ez a csoport teljesen egyedi abban, ahogy életeseményeiket különböző életkorukban azonos külső történelmi hatások formálják. Az érvényben lévő társadalmi normák, a politikai és gazdasági környezet, amely életük egyes szakaszaiban körülveszi őket, egyedi, más kohorszokra nem jellemző módon formálja az életüket. Ebből az következik, hogy a születési 9

kohorszok elemzéséből levont következtetések általánosítása más kohorszokra nem, vagy legfeljebb nagyon korlátozottan végezhető. Meg kell még említenünk a hátrányok sorában a longitudinális kohorszvizsgálatok nagy költségigényét, amely egész természetes módon abból fakad, hogy sok emberrel, hosszú időn keresztül kell fenntartani a kapcsolatot, és hosszú éveken, évtizedeken keresztül több adatfelvételt kell lebonyolítani. Erről, és a kapcsolódó módszertani nehézségekről részletesen lesz szó a későbbiekben. A következőkben már kifejezetten egy adott születési kohorszra irányuló longitudinális vizsgálatokkal foglalkozunk. Először azt tekintjük át, milyen jellegű kérdések megválaszolására lehetnek alkalmasak az ilyen felvételek. 10

3 Longitudinális kohorsz vizsgálattal kutatható kérdések A születési kohorsz vizsgálatok tematikája rendkívül változatos lehet, hiszen a módszer a legkülönfélébb egészségügyi, fejlődéslélektani, pedagógiai, demográfiai, szocializációs stb. problémák vizsgálatára alkalmas. Számos születési kohorsz vizsgálat irányul kifejezetten egészségügyi (epidemológiai vagy antropometriai) kérdésfeltevésekre, és kutatja azokat a társadalmi, kulturális, életmódbeli, környezeti, genetikai tényezőket, amelyek az életpálya során egyes megbetegedések előfordulását valószínűsítik, vagy éppen az egyén fizikai fejlődését meghatározzák. Ezekben a vizsgálatokban megjelennek ugyan alapvető szociokulturális információk, ám azok elsősorban magyarázó változóként, a vizsgált probléma előfordulását növelő vagy éppen csökkentő tényezőként kerülnek számításba. Az összegyűjtött adatok túlnyomó része egészségügyi jellegű, a szülők és a gyermek genetikai jellemzőire, növekedésére, az előforduló betegségekre, táplálkozási szokásokra stb. irányul. Multidiszciplináris vizsgálatok Ezzel szemben a multidiszciplinárisnak nevezhető, elsősorban társadalomtudományos, illetve társadalompolitikai kérdésfeltevésekkel motivált vizsgálatok az egyén jellemzőinek szélesebb körét igyekeznek feltérképezni, és a gyermek majd a felnövekvő fiatal jólétének többféle dimenzióját próbálják egymással összefüggésbe hozni. Bár a vizsgált jellemzők között akár magyarázó, akár függő változóként egészségügyi ismérvek is szerepelhetnek, azokat a család társadalmi, gazdasági, demográfiai és kulturális jellemzőinek széles skálája, valamint a gyermek egyéni jellemzői között a kognitív és pszichés fejlődés, az iskolai teljesítmény számos mutatója egészíti ki. A későbbiekben pedig, a gyermek növekedése során vélemények, attitűdök, illetve a megszerzett, elért társadalmi, gazdasági, demográfiai és kulturális helyzet ismérvei teszik teljessé. Mi a továbbiakban ilyen típusú vizsgálatokkal foglalkozunk. A korai akár a születés előtti időszaktól induló adatgyűjtés jelentőségét az adja, hogy a csecsemő- és kisgyermekkori, sőt a prenatális időszakban szerzett tapasztalatok szoros kapcsolatot mutatnak számos későbbi életesemény alakulásával. Minél korábbra tudunk tehát visszamenni az egyén életében, annál összetettebb és teljesebb összefüggésrendszerben láthatjuk életének későbbi alakulását, személyiségének kialakuló jellemzőit stb. 11

A multidiszciplináris jellegű születési kohorszvizsgálatokkal elemezhető kutatási kérdések száma elvileg végtelen. Az egymást követő vizsgálatok során számtalan társadalmi, pszichés, környezeti stb. ismérvet rögzíthetünk, amelyeknek aztán a legkülönfélébb összekapcsolódásait, oksági és egyéb viszonyaikat vizsgálhatjuk. A különféle kiegészítő adatforrások (orvosi jelentések, iskolai előmeneteli dokumentumok stb. ) felhasználása, illetve a panelfelvétel részét képező kiegészítő felvételek (például védőnő-interjúk, pedagógus-interjúk) alkalmazása tovább bővítik a vizsgálatba bevonható témák és összefüggések körét. Alapvető, hogy egy ilyen jellegű vizsgálat megtervezésekor, tehát már a legelső adatfelvétel előtt legalább nagy vonalakban tisztában legyünk a vizsgálni tervezett problémák többségével, valamint azzal is, hogy milyen időtávon megválaszolható kérdéseket akarunk feltenni. Számos ismérv, amelyet fontosnak tartunk a vizsgálandó problémák szempontjából, ugyanis csak megadott időpontokban vizsgálható, az össze nem gyűjtött adatok pótlására később nincsen lehetőség. Ez kézenfekvő például egy kifejezetten 3 éves gyermekekre kialakított képesség-teszt felvétele esetében, de komoly adatminőség-romlással az is, ha például csak utólag, a gyermek 6-7 éves kora tájékán ismerjük fel, hogy a vizsgált összefüggések szempontjából fontos lenne tudnunk, hogy hány hónapig szoptatta a gyermeket az édesanyja. A vizsgálat tervezett időtávja szintén meghatározó a vizsgálatsorozat kialakításában és akár már a legelső adatfelvétel módszereire és tematikájára hatással lehet. Más-más kisgyermekkori attribútumok összegyűjtésére lehet ugyanis szükség akkor, ha iskolás korig tervezzük követni a gyermekeket, és elsődleges kérdésfeltevésünk az iskolai előnyökethátrányokat alakító tényezőkre irányul, mintha hosszabb távon gondolkodva bizonyos nevelési elvek generációk közötti továbbörökítését is vizsgálni akarjuk. Ez az igény persze nem mindig teljesül a gyakorlatban. A világ több gyerekpanel vizsgálata is eredetileg rövid távúként indult és csak menet közben ismerték fel a hosszabb távon vizsgálható problémák: a felnőttkorba való átmenet, a családalapítás, a munkapiaci átmenetek, a nyugdíjba vonulás, az öregedés stb. vizsgálatának fontosságát. (Elder, 2002) Rövid-, közép- és hosszútávon vizsgálható kérdések A születési kohorsz vizsgálatokkal kutatható kérdések között különbséget tehetünk aszerint, hogy azok rövid-, közép- vagy hosszú távon válnak elemezhetővé. Rövidtávúnak tekintjük azokat az összefüggéseket, amelyek a gyermekek jólétében tapasztalt különbségeket 12

vizsgálják, azok okaira és egymással való összefüggéseire vonatkoznak. Ezek a panel elindítását követő években, már az első egy-két követés után vizsgálhatóvá válnak. Ezekkel a következő részben részletesen foglalkozunk. Középtávon vizsgálhatónak azokat a kérdésköröket nevezzük, amelyek a kohorsztagok tizenéves korára, illetve fiatal felnőtt korára vonatkoznak, és az ekkor megfigyelt jellemzőknek a gyermekkorban, vagy akár a prenatális időszakban rejlő gyökereit kutatják. Végül hosszú távúnak azokat a problémákat tekintjük, amelyek a későbbi felnőttkorban vizsgálhatók, vagy amelyek már intergenerációs jellegűek, és a paneltagok gyermekeinek vizsgálatával válnak elemezhetővé. A következőkben éppen a téma kimeríthetetlensége miatt a rövidebb távú vizsgálati lehetőségekre hívjuk fel részletesebben is a figyelmet. Ezek azonban több szempontból is előrevetítik a fejezet végén csak röviden vázolt közép- és hosszú távú vizsgálati lehetőségeket. 3.1 Rövidtávon vizsgálható kérdéskörök: a gyermekek jólétének aspektusai és az azokat meghatározó tényezők A vizsgálatsor elindítása a vizsgálati alanyok megszületése után akár már néhány évvel is elemezhetővé válik a kisgyermekkori jólét számos aspektusa először csak keresztmetszeti, leíró jelleggel, majd a változásokat követve, oksági kapcsolatok formájában is. A gyermekek jólétének (amerikai kutatási hagyományokra támaszkodva, bár azoktól némileg el is térve) négy dimenzióját különítjük el: a fizikai, a pszichés-érzelmi és társas, a kognitív-oktatási, valamint az anyagi jólétet (Thornton 2004). A felsorolt dimenziók mindegyikében súlyos, sokszor csak nehezen kompenzálható, egymással összekapcsolódó és messze ható egyenlőtlenségek alakulhatnak ki, már a legelső életévek során. Egy longitudinális vizsgálatnak már a gyermek születését követő legelső adatfelvétele is módot arra, hogy a születéskor fennálló egyenlőtlenségek bizonyos formáit diagnosztizáljuk, illetve hogy azokat alapvető társadalmi-demográfiai jegyekkel összekapcsoljuk. Megfigyelhetők a születési súlyban tapasztalható különbségek, a család anyagi körülményeinek egyenlőtlenségei, az anya szoptatási szokásai, a szülők új szerepéhez kapcsolódó attitűdjei, stb. Ezek kapcsolatba hozhatók egymással, valamint olyan társadalmidemográfiai tényezőkkel is, mint például a szülők kora, iskolai végzettsége, etnikuma, munkapiaci helyzete, lakóhelye. A leíró jellegen túl tehát korlátozottan ugyan, de mód nyílik bizonyos egyszerűbb oksági kapcsolatok feltárására is. Az egymást követő újabb és újabb 13

adatfelvételek során a kezdeti állapotként regisztrált jellemzők fokozatosan összetettebb összefüggésekbe ágyazódnak be, és magyarázatául szolgálhatnak későbbi eseményeknek is. 3.1.1 A gyermekjólét dimenziói A gyermekjólét négy dimenziójának valamilyen mutatója (vagy inkább: mutatói) minden longitudinális születési kohorszvizsgálatnak részét képezik bár természetesen a hangsúlyok különbözőek lehetnek az egyes esetekben. Fizikai jólét alatt elsősorban az alapvető egészségi állapotmutatókat (betegségek előfordulása, növekedés), valamint a mozgásos készségeknek az életkornak megfelelő fejlődését értjük. Serdülőket vizsgálva jólétük fizikai aspektusai közé sorolhatók még élvezeti szer fogyasztási szokásaik és lányoknál a korai terhesség előfordulása is. A gyermekek fizikai jólétéről a vizsgálatok vagy közvetlenül (a speciálisan képzett kérdezőbiztosok, vagy a vizsgálatba bevont egészségügyi szakemberek segítségével elvégzett vizsgálatok és mérések révén), vagy közvetetten szerezhetnek információt. Utóbbi esetben vagy a vizsgált személy (illetve szüleinek) megkérdezésével kaphatunk adatokat, vagy pedig orvosi és egyéb egészségügyi nyilvántartások adatait lehet felhasználni. A fizikai jólétet leíró adatok már a születést közvetlenül követő időszakban jellemzik a csecsemőt (testsúly, gyarapodás ), vagy akár már a szülés időszakából is származhatnak (pl. a koraszülés ténye). Panelfelvételekből készült elemzések mutatják meg például, hogy a kisgyermekkori túlsúlyosság kapcsolatba hozható az anya munkavégzésével (Hawkins és mások 2007). Más szerzők az anya terhesség alatti dohányzása és a korai gyermekfejlődés között tártak fel összefüggéseket gyermek-kohorsz vizsgálatok segítségével (Butler és mások 1971, Fogelman 1980). Mindez nem független a család anyagi körülményeitől, amely akár közvetetten (például az anya stresszes állapotán keresztül) akár közvetlenül (a nem megfelelő táplálkozás következtében) okozhat elégtelen növekedést. A születési súly, illetve az, hogy mennyire időre született a gyermek, több vizsgálat eredményei szerint hosszabb távon is kihat az egészségi állapotra és a gyermek szellemi fejlődésére (Richards és mások 2002) valamint kisiskolás kori viselkedési problémákhoz is vezethet. (McCormick és mások 1996). Létezik a kapcsolódó szakirodalomnak olyan ága is, amelyik a növekedés, az elért magasság és a későbbi iskolai és iskolai eredményesség között igyekszik kapcsolatot kimutatni (Case és Paxson 2006). 14

A pszichés-érzelmi jólét és társas jólét Thortonnál elváló dimenziók, mi azonban úgy látjuk, hogy a kisgyermekkori vizsgálatokban ezek még nehezen szétválaszthatók. Ide sorolhatók a megelégedettség és boldogságérzet (ami közvetlenül inkább csak idősebb korban vizsgálható), az önállóság életkornak megfelelő szintje, a biztonságérzet, a személyes identitás kialakulása, félelmek, aggodalmak, a gyermeknél tapasztalható viselkedési zavarok, vagy azok hiánya, stb. Mindez kisgyermekkorban szorosan összekapcsolódik az interperszonális készségek fejlődésével: a másokkal való együttműködés és a közös problémamegoldás képességével, a kortársakhoz és a családtagokhoz fűződő kapcsolat minőségével, és általában a személyes kapcsolatok kialakítására való képességekkel stb. Mindezeknek a mérésére pszichológiai tesztek sokasága áll rendelkezésre. Ezek vagy külső személyek, jellemzően az anya, vagy a tanár-nevelő személy megítélése alapján, vagy a kérdezőbiztos megfigyelései révén, vagy pedig közvetlenül a gyermek pszichés funkcióit mérve tesznek megállapításokat a gyermek pszichés fejlettségének állapotáról. Fejlődéslélektani szakemberek kiemelik az időzítés fontosságát számos érzelmi, szociális (és egyéb) kompetencia kialakulásában. Bizonyos funkciók, ha nem alakulnak ki adott életkorra, akkor később már nem pótolhatók példa erre a biztonságos kötődés kialakulása a legelső életévek során. Ez felhívja a figyelmet a vizsgálatok, és az azokban alkalmazott mérések megfelelő időzítésének fontosságára. A koragyermekkori kapcsolatok közül kiemelkedik az anya-gyermek viszony, amelynek fontossága és hosszú távra elnyúló hatásai régóta visszatérő témáját képezi a pszichológiai irodalomnak. Nem véletlen, hogy gyermekjóléti kutatások visszatérő témája például az anya és a gyermek által közösen töltött idő mennyiségének és minőségének a hatása a gyermek fejlődésére, (pl. Booth és mások 2002), de kimutattak már kutatók összefüggéseket az a terhesség alatti cigarettázás és a kisgyermekkori viselkedési problémák között is (Pickett és mások 2008). Szintén kiterjedt kutatási terület az anya munkavégzésének hatása a gyermek pszichés fejlődésére (pl. Nomaguchi 2006) A kognitív és iskolai-jólét fogalma a gyermek értelmi fejlődésére, kognitív képességeinek kibontakozására, tudásának bővülésére, valamint iskolai eredményességére vonatkozó jellemzőket foglal magában. Nyilvánvaló módon, ezek között vannak olyan tényezők, amelyeket képesség- vagy tudástesztekkel lehet mérni, vannak, amelyekhez az iskolai nyilvántartásokat érdemes előkeresni, és olyanok is, amelyeket az anya vagy a gyermek beszámolója alapján össze lehet gyűjteni. 15

Ezek mérésekor megint csak igen lényeges az időzítés: kutatások arra figyelmeztetnek, hogy bizonyos alapkészségek (matematikai, olvasási készségek) elsajátítása bizonyos életkor után nem pótolható, vagyis az ezekben tapasztalható lemaradás egy idő után valószínűleg végleges lemaradást jelez. Speciális tesztek állnak rendelkezésre az iskolás kor előtti készségek kimutatására, míg iskolás korban az iskolától nyerhető információk (iskolai osztályzatok, tanárok értékelése) és a közvetlenül az adatfelvétel részét képező standardizált tesztelés párhuzamos használata az elterjedt. Az értelmi fejlődést elősegítő vagy éppen gátló tényezők sorában különféle genetikai és fizikai, valamint környezeti, társadalmi okot is feltárt már a szakirodalom. Utóbbiak közé tartozik például Blandennek és társainak munkái (pl. 2004), amelyekben a család jövedelmének és a gyermek iskolai előrejutásának összefüggéseit vizsgálták brit adatokon. Richards és mások (1999) a brit gyermek-kohorsz vizsgálatok összehasonlításával jutottak lényeges összefüggésekre a szülők válásának a gyermek kognitív fejlődésére gyakorolt hatásait illetően. Megint más szerzők az anyai korai munkába állásának a gyermek kognitív fejlődésére gyakorolt hatásait vizsgálják (pl. Waldfogel és mások 2002) Szintén egyre szélesedő ismeretanyag bizonyítja, hogy a korai kognitív fejlődés hosszú távon kihat az iskolai előmenetelre, amely viszont a későbbi munkapiaci esélyeknek a jövedelemben is megnyilvánuló legfontosabb meghatározója (pl. Blundell és mások 2005). Ugyanakkor az alapvető készségek megszerzésében való korai lemaradás akár későbbi bűnelkövető viselkedés előrejelzője is lehet (Parsons 2002). A gazdasági jólét fogalma alá valójában nem a gyermek személyes jellemzői, hanem a családnak a gyermekre is kiható anyagi viszonyai tartoznak. Ezek a szülők jövedelmével, vagyonával, lakáskörülményivel, szubjektív anyagi-helyzet megítélésével írhatók le. Egy friss tanulmány, amely a brit Millennium Cohort Study felhasználásával készült (Bradshaw és Holmes 2008) például négyféleképpen határozza meg, hogy egy család szegénynek tekinthető-e: a család jövedelme a nemzeti mediánjövedelem 60 százalékát nem éri el; szociális segély(ek)ben részesülnek; nem rendelkeznek bizonyos alapvető cikkekkel; szegénynek értékelik önmagukat. Nyilvánvaló, hogy az anyagi helyzet, a szegénység többféleképpen megragadható kategória a mérésére szolgáló információk összegyűjtése a panelfelvételek minden hullámának részét kell, hogy képezze. A szegény-lét tartóssága, az abba való be-és kilépés esélyei alapvető, visszatérő témái nem csak a gyermek-kohorszvizsgálatoknak, de általában a 16

panelfelvételeknek is. Fontos az időbeliség azért is, mert a szegénységnek nem csupán mélysége-mértéke, hanem időbeli elhúzódása is fokozza a hozzá kapcsolódó gyermekkori hátrányokat. Nem mindegy ráadásul a gyermekre gyakorolt hatás szempontjából az sem, hogy a gyermek milyen életkorában tapasztalja meg a család deprivált helyzetét: a kisgyermekkorban átélt szegénység súlyosabban hátráltatja például az iskolai előmenetelt, mint a később megtapasztalt (Duncan 2002) Valójában a gyermekszegénység kérdése a gyermekek jólétével foglalkozó vizsgálatok mindegyikében központi helyen áll. Nem véletlenül: hatásai súlyosak, sokfélék és hosszú távúak; okai összetettek és mélyen beágyazottak a társadalmi viszonyokba. Különböző brit gyermekpanel vizsgálatok felhasználásával nagy jelentőségű tanulmányok születtek például a gyermekkori szegénységnek a gyermek értelmi és érzelmi fejlődésére gyakorolt hatásairól (pl. Joshii és McCulloch 2000; Bradshaw és Holmes 2008).; a gyermekkori szegénység és a korai teherbeesés összefüggéseiről (Hobcraft és Kiernan 2001), a szegénységnek a tanulási nehézségekre és az iskolai lemorzsolódásra kifejtett hatásáról (Brooks-Gunn és Duncan 1997). A feltárt összefüggések sokszor bonyolultak, sok-tényezősek. Kiernan és Mensah (2008) megmutatják például, hogy a család rossz anyagi helyzete az anya lelkiállapotán keresztül okozhat hátrányokat a gyermek értelmi és érzelmi fejlődésében. Amerikai szegénységvizsgálatok egy nagyhatású következtetése szerint a család rossz anyagi és szociális helyzete elsősorban a nyári szünetekben okoz lemaradást a gyermek értelmi fejlődésében. Míg ugyanis a tanév során az iskolai kompenzálni tud, és közel azonos tempóban képes fejleszteni a különböző hátterű gyermekeket, addig az iskolától való hosszabb távollét időszakaiban a különbségek felerősödnek. (Duncan 2002) Ahogy a fenti áttekintésből is kiderül, a gyermeki jólét különféle dimenziói egymással is sokrétű kapcsolatba állnak, az egyes területeken megtapasztalt hátrányok halmozódnak, kumulálódnak ahogy egyébként az előnyök is összekapcsolódnak egymással. A fent említett összefüggések csupán példaként szolgálnak arra a sokféle összefüggésre, amelyek részletei születési kohorsz vizsgálatokkal feltárhatók. 17

3.2 A gyermeki jólétet meghatározó tényezők Ahogy az már a korábban említett kutatási irányokból is világossá válhatott, a gyermekek jólétének aspektusai nem csak egymással vannak szoros és sokrétű kapcsolatokban, hanem külső, környezeti tényezőkkel is. A gyermekkori jólét gyökereit általában a gyermeket szocializáló társadalmi környezet különböző szintjein: a családban, valamint a kapcsolódó társadalmi hálózatokban, a lakókörnyezetben, a gyermeket nevelő intézményrendszer sajátosságaiban, illetve bizonyos esetekben a társadalompolitikai beavatkozásokban szokás keresni. Egy másik megközelítésben ezeket az előbb felsorolt tényezőket együttesen, un. környezeti hatásként kezelve, azokat az öröklött, genetikai tényezőktől szokás elkülöníteni. A lehetséges magyarázó tényezők egy részére vonatkozóan minden születési kohorszvizsgálat kell, hogy tartalmazzon információkat, míg a többiek (így például a genetikai tényezők, a szülői kapcsolatháló) bevonása a vizsgálni kívánt kutatási kérdés, vagy akár a rendelkezésre álló erőforrások függvénye is lehet. A közöttük való válogatás során mindenesetre figyelembe kell venni azt is, hogy egyes tényezők bevonása a vizsgálatba nem csak akkor lehet fontos, ha az közvetlenül részét képezi a kutatási kérdésünknek, hanem akkor is, ha biztosak akarunk lenni benne, hogy nem jutunk tévkövetkeztetésre annak hiányában. Jellemző példa erre a genetikai információk gyűjtése, melyek ismerete nélkül legalábbis egyes kutatók érvelése szerint (pl. Rowe és Teachman 2004) tévesen a szocializáció hatásának tulajdoníthatjuk például egyes viselkedési minták generációk közötti átörökítését. A születési kohorsz vizsgálatokban szokásosan bevont magyarázó típusú ismérvek főbb csoportjait az alábbi táblázat foglalja össze. Az első oszlopban gyűjtöttük össze a kötelező jellegű, alapvető magyarázó erővel bíró és éppen ezért nem elhagyható témaköröket. A második oszlopba azok kerültek, amelyeknek a gyermekek jólétére gyakorolt hatása szintén többször bizonyítást nyert már, megfigyelésük érdekes hipotézisek ellenőrzésére adhat módot, ám amelyek elhagyása nem csorbítja érdemben a szokásosan vizsgált összefüggések megértését. A lista utóbbi része értelemszerűen nem teljes, kutatói szándék szerint bővíthető. 18

1. tábla. A gyermek jólétét meghatározó tényezők és ezek megjelenése születési kohorsz vizsgálatokban A környezet szintjei Család és háztartás Család külső kapcsolatrendszere Lakóhely, szomszédság Az információ Alapvető témák jellege Szülők Szülők jelenléte a családban, demográfiai adatai életkoruk, családi állapotuk, gyermekeik száma és kora Szülők társadalmi helyzete 3 Háztartásban élő személyek Kulturális jellemzők, értékek Gyermeknevelés, gyerekhez fűződő viszony Szülők genetikai jellemzői és fizikai jóléte Szülők pszichológiai jellemzői Iskolai végzettség, munkapiaci helyzet, jövedelem, vagyon, lakáskörülmények, etnikum, lakóhely Nemük, számuk, jövedelmi helyzetük, a gyermekhez való rokonsági viszonyuk jellege A gyermek születését megelőző várakozások (tervezett gyermek-e), Családhoz, gyermekvállaláshoz, gyermekneveléshez, szülői szerephez kapcsolódó értékek, attitűdök; szoptatás Választható témák A szülők párkapcsolattörténete; gyermek-születés történetük; sikertelen terhességek; tervezett gyermekszám Iskolatörténet, munkapiactörténet, nagyszülők iskolázottsága, foglalkozása Egymáshoz fűződő kapcsolatuk szorossága, szerepük a gyermek életében Értékbeállítódások, preferenciák; időmérleg felvétel; nemi szerepfelfogások, vallásosság; életmód; fogyasztói szokások Elvárások a gyermekkel szemben; gyermek szerepe a családban; testvérek egymás közötti kapcsolatai Genetikai adottságok (pl. nyálmintából); betegségtörténet, szubjektív és objektív egészség; káros szokások; egészségügyi adatok (pl. vérnyomás stb.) teljesítmény-orientáltság, locus of control, intelligencia, jövőorientáltság, önértékelés Szülői kapcsolatháló, a szülők társadalmi beágyazottsága - rokonság, barátok, civil szervezetekben való részvétel. A lakóhely környezete: szociális jellemzők, környezeti ártalmak; a település munkapiaci jellemzői 3 Elvileg ide is besorolhatók lennének a szülők jövedelmi és anyagi viszonyaira vonatkozó kérdések, mi azonban ezeket a gyermek jólétének dimenziói között tárgyaltuk. 19

1. tábla, folyt. A gyermek jólétét meghatározó tényezők és ezek megjelenése születési kohorsz vizsgálatokban A környezet szintjei Nevelő intézmények Társadalompolitikai környezet Az információ jellege Bölcsődék Óvodák Iskolák Konkrét programok, beavatkozások hatásainak mérése Alapvető témák Intézményhasználat vagy anyai (apai) otthonmaradás, alternatív felügyeleti módok, az intézmény igénybe vételének ideje, időtartama Intézményhasználat vagy anyai (apai) otthonmaradás, alternatív felügyeleti módok, az intézmény igénybe vételének ideje, időtartama egyéb kiegészítő gyermekfoglalkozásokon való részvétel Iskolába járás, az intézmény jellemzői, tagozat, különórák Választható témák Részletes információk közvetlenül az intézménytől, pl. költségvetés, méret, gondozók képzettsége stb. esetleg kvalitatív információkkal kiegészítve Részletes információk közvetlenül az intézménytől, pl. költségvetés, méret, gondozók képzettsége stb. esetleg kvalitatív információkkal kiegészítve Részletes információk közvetlenül az intézménytől, pl. költségvetés, méret, szegregációs jelzőszámok, alkalmazott pedagógiai módszerek stb. Csak megfelelően tervezett kontrollcsoportot és kezelt csoportot is tartalmazó mintánál 20

3.3 A gyermekjólét közép- és hosszú távú hatásairól Az eddigiekben nem egy esetben már előre utaltunk hosszabb távú vizsgálati lehetőségekre is. A gyermekjólét vizsgálatának egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen hosszabb távú következményei lehetnek annak, ha egy gyermek nem megfelelő körülmények között nő fel, illetve, hogy hogyan lehet ezeket a negatív következményeket megelőzni, de legalábbis tompítani. Ahogy a paneltagok kinőnek a kisgyermekkorból, és serdülő korba lépnek, tehát mintegy 12-16 évvel a vizsgálat elindítása után már elemezhetjük a különféle fiatalkori deviáns viselkedési formák hátterében álló okokat, az alacsony iskolai végzettségre hajlamosító tényezőket, vagy éppen a korai gyermekszülés meghatározóit. Tovább menve az időben törekedhetünk az elért jövedelem, a tervezett gyermekszám vagy éppen a munkanélkülivé válás kockázatának összetett, időben messzire visszanyúló értelmezésére is. A gyermekkori hátrányok persze korántsem determinisztikus módon vezetnek későbbi nehézségekhez. Az egyik lényeges következtetése a gyermekeket hosszú távon követő vizsgálatoknak éppen az, hogy sok nehéz sorsú gyerek, problémás fiatal válik sikeres felnőtté rendezett családi körülményekkel, jó egészségi állapotban, jó keresettel. (Elder, 2006) Ilyenkor a kutatók célja éppen azoknak a körülményeknek a feltárása, amelyek ezt a pozitív fordulatot lehetővé tették. Elder például azt találta, hogy az 1935-ös amerikai kohorsz férfitagjai közül azok, akik elég korán házasságkötésük, munkapiacra lépésük előtt léptek kötelező katonai szolgálatra, kifejezetten profitáltak ebből az élményből. Egy, a Hawai szigeteken készült longitudinális vizsgálat készítői szerint pedig a tinédzser korukban kábítószert fogyasztó, mentális problémákkal küszködő fiúk és lányok nagyobb valószínűséggel éltek rendezett körülmények között felnőttként akkor, ha kétszülős családban nevelkedtek. (Werner 2002) Még hosszabb távon, a paneltagok felnövekedése után egyrészt a felnőttek fejlődésének kérdései válhatnak elemezhetővé továbbra is akár a gyermekkori tapasztalatok fényében. Ide tartoznak például az egymást követő demográfiai állapotokba való be és kilépések kérdései (párkapcsolat kialakítás, gyermekvállalás, gyermekek elköltözése otthonról ), majd az öregedés, nyugdíjba vonulás problémái, vagy a betegségkockázatok vizsgálata valamint az attitűdök, értékbeállítódások változása mindezeknek a változásoknak a hatására. A hosszú távú lehetőségek körét tovább bővíti, ha mód nyílik a paneltagok gyermekeinek tovább-követésére. Így vizsgálhatóvá válnak például a gyermeknevelési elvek, vagy különféle 21

attitűdök generációk közötti továbbörökítésének kérdései. Követik-e a gyerekek szüleik nevelési szokásait, nevelési elveit, vagy felfedezhető-e bármi szabályszerűség a szülők nevelési módszereitől való eltérésben? A kohorsz-tagok saját gyermekeinek megkeresése lehetővé azt is teszi, hogy a legkülönfélébb társadalmi és egészségügyi körülmények generációk közötti átörökítését vizsgálhassuk. Általánosságban: milyen mintázatokat mutat az előnyök és hátrányok átörökítése a generációk között? Öröklődnek-e például a környezeti ártalmak okozta egészségi problémák? Milyen mértékű és milyen tényezők valószínűsítik a szegénység generációk közötti továbbélését? Melyek azok a változások, beavatkozások az életpálya során, amelyek kitörést jelenthetnek a szegénység átöröklődésének ördögi köreiből? 3.4 Néhány kiemelt kérdéskör vizsgálatának lehetőségei Ebben a fejezetben két olyan, a gyermekek jólétéhez kapcsolódó témakört emelünk ki a multidiszciplináris születési kohorsz vizsgálattal feltárható problémakörök közül, amelyek különös relevanciával bírnak ma Magyarországon. Célunk, hogy sajátosan magyar társadalmi problémákat mutassunk be, olyanokat, amelyek nem érthetők meg és nem kezelhetők pusztán külföldi vizsgálati eredmények átvételével, és amelyek alapos, célzott vizsgálatával ezidáig adós maradt a hazai társadalomtudomány. Kiválasztási szempont volt természetesen az is, hogy az adott probléma feltárásában ez a vizsgálati módszer egyértelmű előnyöket jelentsen. Mindezzel együtt választásunk óhatatlanul önkényes maradt az itt kínált megkezdett lista jelentősen bővíthető. Célunk itt csupán a módszer előnyeinek bemutatása és a vizsgálandó problémáknál alkalmazható megközelítési módok jelzése. A következőkről lesz szó: az anya munkavállalásának hatása a gyermek pszichés és kognitív fejlődésére, valamint az iskolai eredményesség nemzetközi viszonylatban kiemelkedő mértékű társadalmi meghatározottságát. 3.4.1 Bölcsődei vagy anyai gondoskodás mi a jobb a gyereknek? A nemzetközi szakirodalom visszatérő kérdésfeltevése, hogy vajon milyen hatással van különböző életkorú gyermekek fejlődésére az, ha anyjuk dolgozik és őhelyette valaki más általában valamilyen gyermekintézmény vigyáz a gyermekre nap közben. Különböző tanulmányok tárgyalják az anya munkába állásának a gyermek fizikai egészségére, kognitív fejlődésére és pszichés-szociális fejlődésére gyakorolt lehetséges hatásokat. Bár a következtetések nem teljesen egybehangzóak, néhány általános megállapítás leszűrhető belőlük. Ezek szerint nincs általában és önmagában káros hatása a gyermek fejlődésére annak, 22

ha az anya dolgozik, ám van néhány körülmény, amelynek fennállása mellett jobban jár a kisgyermek, ha mégis az édesanyja felügyel rá. Alapvetően ilyen tényező a gyermek életkora: az egy évesnél fiatalabb gyermekre több szempontból is káros hatással lehet, ha az édesanyja munkába áll. Úgy tűnik, az első éven belül minél hamarabb vállal munkát az anya, annál inkább kimutathatóak a negatív hatások. Ezt követően azonban már nem ennyire egységes a kép. Bár vannak vizsgálatok, amelyek mutatnak ki például bizonyos viselkedési zavarokat az 1-3 éves korban intézménybe kerülő gyermekeknél, más kutatások szerint nincsen ilyen összefüggés, sőt, a kognitív fejlődést éppen hogy elő is segítheti az intézményes elhelyezés. Kockázatokkal leginkább akkor kell számolni, ha az anya nagyon magas óraszámba dolgozik, ha nem igazán stimuláló munkát végez, illetve ha szerepfeszültséget él át, tehát annak ellenére állt munkába, hogy valójában úgy érzi, a gyermek mellett lenne a helye. Kiderül az is, hogy elsősorban az alacsony jövedelmű családok gyermekei számára jelenthet hátrányt az anya korai munkavállalása. Ez persze nem feltétlenül független attól, hogy a következményeket illetően kulcskérdés a bölcsőde (vagy egyéb gyermekellátó intézmény) színvonala is. (A nemzetközi vizsgálatok részletes összefoglalását magyarul ld. Blaskó 2008, Benedek 2007) Ezeknek a tanulmányoknak túlnyomó többsége longitudinális adatfelvételeket használ az elemzéshez. Ennek oka kézenfekvő: bár elvileg nem kizárt, hogy retrospektív módon, mondjuk a gyermekek 4 éves korában kérdezzenek vissza az anya korábbi munkatörténetére, és hozzák azt kapcsolatba a gyermek pillanatnyi fejlettségi szintjével, a vizsgált összefüggést több olyan korábbi tényező például a gyermek korábbi fejlettségi szintje, az anya lelkiállapota, attitűdjei stb. is befolyásolja, amelyekről visszamenőleg nem lehet megfelelő információkat gyűjteni. A követéses vizsgálat teszi lehetővé azt is, hogy felismerjük, hogy bizonyos hatások csak késleltetve tehát például a gyermek 4 éves korában még nem, de 7-8 éves korában már igen jelentkeznek. Magyarországon ma a kisgyermekes anyák munkavállalásának kérdése a kutatók és a politikai döntéshozók érdeklődésének homlokterében áll, kívánatos vagy nemkívánatos voltáról szerteágazó viták folynak. Történik mindez úgy, hogy a világviszonylatban is egyedülálló sajátosságokkal bíró magyar kisgyermek-elhelyezési gyakorlat hatásairól lényegében egyetlen érdemi vizsgálat sem született az elmúlt évtizedekben. Ez különösen szomorú, ha tekintetbe vesszük, hogy a probléma hazai képe számos egyedi sajátosságot mutat, amelyek miatt nem számíthatunk arra sem, hogy a külföldön mért összefüggések Magyarországon is érvényesülnek. Hogy csak néhányat jelezzünk a sajátosan magyar körülmények közül: Magyarországon köszönhetően a kisgyerekeseknek járó 23

pénzbeli ellátásoknak európai szinten egyedülállóan hosszú az az idő, amit az anyák otthon töltenek gyermekeikkel. Ennek oka még a 0-3 éves korosztály számára elérhető intézményes ellátási formák (bölcsőde, vagy újabban: családi napközi) telítettsége, illetve teljes elérhetetlensége is az ország számos településén. A munkába előbb-utóbb mégis visszatérő nők ugyanakkor csak elvétve számíthatnak részmunkaidős, vagy rugalmas foglalkoztatásra, olyanra, amely megkönnyítené számukra a családi élet és a munka összeegyezetését. Ha tehát dolgozni mennek, az túlnyomó részt napi 9-12 óra távollétet jelent naponta az otthonuktól (és így a gyermeküktől) Ez pedig különösen érték szám egy olyan társadalomban, ahol a lakosság széles köreiben elfogadott nézet szerint az anyának a gyermeke mellett a helye, és a kisgyermek megsínyli, ha édesanyja teljes állásban dolgozik. (pl. Blaskó 2005) Valószínűsíthető ezek mellett az is, hogy a magyar gyermekintézmények (bölcsődék) nem feltétlenül azonos ellátást nyújtanak mint például az amerikaiak, és ennek megfelelően a gyermek fejlődésére is eltérő hatásokat gyakorolhatnak. Mindezek miatt világos, hogy a külföldi tapasztalatok átvétele az anyák munkavállalásának a gyermek jólétére vonatkozó hatásait illetően kényszermegoldás. A következtetések átültetése olyan torzításokat sorát tartalmazza, melyeknek legfeljebb irányát sejthetjük, nagyságrendjét semmiképpen. Egy magyarországi kohorsz vizsgálat éppen ezért nem kerülheti meg ezt a kérdéskört, melynek vizsgálatára módszertani szempontból igen könnyen alkalmassá tehető, és amelynek feltárásával komolyan hozzájárulhatna egy megalapozott család- és gyermekpolitika megalkotásához. 3.4.2 Az iskolai teljesítmény-különbségek társadalmi beágyazottságáról Az iskolai eredményesség társadalmi meghatározottsága nem magyar sajátosság és nem is éppen újonnan felismert probléma. Az Egyesült Államokban 1966-ban látott napvilágot az un. Coleman Report, amely egyértelművé tette: az, hogy valaki melyik iskolába jár, jóval kisebb mértékben hat mérhető képességeire, mint az, hogy milyen családból jött. Az eredmény ellentmondott a várakozásoknak és élénk figyelmet váltott ki mind kutatói, mind döntéshozó körökben. Az iskolai teljesítmény és előmenetel szoros összefüggése a családi háttérrel azóta is központi témája a társadalomtudományi és társadalompolitikai gondolkodásnak. Magyarországon már igen korán nyilvánvalóvá vált, hogy a családi háttér a szocializmus egyenlősítő törekvéseinek dacára is az iskolai előmenetel lényeges meghatározója, az oktatási rendszer pedig a társadalmi egyenlőtlenségek továbbörökítésének fő csatornája maradt. Nemzetköri összehasonlítások mutatták, hogy a hazai oktatási rendszer a nyugat-európaiaknál 24

nem kevésbé erősítette a társadalmi egyenlőtlenségek nemzedékek közötti átadását. (pl. Kolosi és mások 1985; Ganzeboom és mások 1990) Vizsgálatok igazolták azt is, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek időszakában elsősorban a szülők iskolai végzettsége és a család kulturális klímája hatott a gyerekek iskolai teljesítményére, míg az anyagi háttér szerepe viszonylag mérsékeltebb volt. (pl. Róbert 1991, Blaskó 2003) A rendszerváltás nem hozott változást az alapvető tendenciákban: az iskolák esélykiegyenlítő szerepe nem csökkent, sőt, az oktatási rendszer és a társadalmi környezet egyes változásai tovább erősítették a kedvezőtlen tendenciákat. A 2000-ben készült PISA vizsgálat eredményeit elemezve Róbert Péter azt írja: Magyarország azon országok egyike, ahol a tanulói háttér a leginkább összefügg az olvasási-szövegértési képességekkel, és ahol az alacsony státuszú és végzettségű szülők gyerekei az átlagnál nagyobb valószínűséggel tartoznak abba a kockázati csoportba, amelynek alacsony kompetenciája miatt rosszabbak lehetnek majd a lehetőségei a munkaerőpiacon való érvényesülésre. A 15 éves korúaknál mért nagyfokú teljesítménybeli egyenlőtlenségek hátterében két alapvető mechanizmus áll. Az egyik a képességbeli előnyök és hátrányok kisgyermekkorban kialakuló rendszere, amely szorosan és sokrétűen kapcsolódik a szülők társadalmi helyzetéhez. A másik mechanizmus pedig a jelenlegi magyar oktatási rendszer működésének módja, amely nem csak hogy ezeknek a kiinduló egyenlőtlenségeknek a kompenzálására nem alkalmas, hanem sokkal inkább azok megőrzéséhez, sőt felerősítéséhez járul hozzá. Az egyenlőtlenségek elmélyülésének e két fázisa közül az elsőnek a megértéséhez egy születési kohorszvizsgálat mindenképpen elősegítheti. Eddig nem ismert teheti ugyanis vizsgálhatóvá mindazokat a finom mechanizmusokat kulturális, pszichológiai és egyéb jellegűeket egyaránt amelyek kora gyermekkorban, a családi szocializáció folyamatában lemaradásokat, vagy előnyöket generálnak. Az általános, egyetemes összefüggések (pl. korai gondoskodás jelentősége az érzelmi, kisgyermekkori mesélés szerepe a kognitív fejlődésben) reprodukálásánál nagyobb jelentősége lehet itt olyan tényezők feltárásának, amelyek hazai sajátosságokat mutathatnak és társadalompolitikai relevanciával is bírnak. Ilyenek lehetnek például a következők: a kulturális és az anyagi tényezők egymáshoz viszonyított súlya a gyermekfejlődés alakításában; a bölcsőde- és óvodalátogatás szerepe a hátrányok leküzdésében; a nem dolgozó anyák életmódja és ennek hatása kisgyermekre; etnikai különbségek megjelenése; a nagyszülők szerepe a kisgyermekkori nevelésben stb. stb. Az oktatási rendszer egyenlőtlenség-generáló sajátosságait mint amilyen a jelenlegi rendszerben az erőteljes szelekció az oktatási rendszer egészében, az általános iskolai 25