Jamie Cowen messiáshívő rabbi A zsidó nép történelme a bibliai kinyilatkoztatás fényében II. 30
RÓMA VASMARKÁBAN HERÓDES I.e. 90-80 tájékára a Hasmoneus család, amelynek tagjai korábban tiszta és jó célokért harcoltak, egyre romlottabbá vált. A farizeusok egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, mert egy kicsit különállnak ettől az uralkodó csoporttól. I.e. 90 tájékán a Hasmoneus család egyik tagja sorra szerzi meg a zsidó állam számára a Jordán északi oldalán fekvő területeket. A meghódított területeken a lakosokat zsidó hitre térítik. Dél felé is terjeszkednek, és leigázzák azt a népcsoportot is, amelyet hajdanán edomitáknak hívtak, akiknek a neve mostanra idomeitára változik. Őket is a judaizmusra térítik. Nem sokkal ezután Róma elkezd a Közel-Kelet felé terjeszkedni. Hadjáratait két irányban is folytatja. I.e. 63-ban megtámadják és elfoglalják Jeruzsálemet és a száz éve szabad izraeli állam elveszti függetlenségét, amelyet i.sz. 1948-ig nem is nyer vissza. A római kultúrát a kormányzás jellemezte. Rendkívül hatékony módon tudtak uralkodni, és ezt úgy érték el, hogy kiválasztottak valakit a helyi lakosságból, aki szimpatizált Rómával és őt nevezték ki kormányzónak. Izraelben Antipást választották. Antipás visszatérített idomeita volt. Ez az ember zsidó volt ugyan, mégsem rajongott a zsidókért. Valójában hellenista volt, nagy ambíciókkal. Az utolsó Hasmoneus uralkodó minisztere volt, de az invázió idején Róma oldalára állt. Bizonyos értelemben nevezhetnénk őt árulónak is. Az elkövetkező harminc év során Róma a saját belső nehézségeivel volt elfoglalva. Julius Caesart megölték, így űr támad a vezetésben. Erre a rövid időszakra, a 40-es évek végén Izrael visszanyerte önállóságát, azonban i.e. 37- ben Róma újra elfoglalta Jeruzsálemet, új vezetőt nevezett ki, Antipás fiát, Heródest, 1 aki érdekes alakja a zsidó történelemnek. Az Újszövetség negatív fényben mutatja be, de pusztán történelmi szempontból megítélve, nagyon hatékony, azonban nagyon kegyetlen uralkodó volt. Az első lépése az volt, hogy a Szanhedrin tagjainak nagy részét kivégeztette, olyan papokat állíttatott a helyükre, akik hellenista beállítottságúak voltak, és őt támogatták. Kinevezett egy hellenista főpapot. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy a Szanhedrin Heródes politikai klikkjévé vált. Maga Heródes is a hellenizmus híve volt. Ám egy olyan zsidó társadalomban került hatalomra, ahol a vallásosság egyre növekedett, ahol egyre komolyabban vették a Tóra betartását, és ahol nagyon nagy volt a felháborodás a függetlenség elvesztése miatt. Úgy gondolta, hogy a legsikeresebben úgy tud uralkodni, ha növeli az anyagi prosperitást. Építkezési programba kezdett, amelynek első lépése a Templom újjáépítése. A templomot ötszáz évvel korábban már újjáépíttették, de közel sem érte utol a legelső templom szépségét. Heródes azt akarta, hogy ez a második templom még csodálatosabb legyen, mint az első volt. Nagyon alaposan átépíti tehát és innentől a Heródes Temploma nevet viseli. Izrael egész földjén nagy építkezésekbe kezd. A kereskedelem és építkezés fellendülése miatt növekszik a gazdasági virágzás és Heródes egyre 1 I.e 37-4-ig Júda királya. A VI. században élő Dionysius Exiguus római szerzetes hibás számítása nyomán terjedt el a latin egyházban a VIII. századtól az a hibás időszámítás, mely Krisztus születését későbbre teszi. Az evangéliumok alapján a legtöbb kronológus egyetért abban, hogy a Messiásnak i.e. 7-4 között kellett születnie. 31
inkább messiási alaknak kezdi magát tekinteni. Kijelenti magáról, hogy ő Izrael királya. Bár valóban virágzásnak indul az élet Izrael földjén, de kegyetlensége miatt gyűlölik. Saját feleségeit, gyerekeit végezteti ki, mivel paranoiás módon ragaszkodik a hatalomhoz. Máté evangéliumának 2. fejezete képet ad erről a személyről. Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta vala meg a próféta:... Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét. És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki... Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől. Nagyon érdekes az, ahogyan az Írások Heródest ábrázolják. Amikor a napkeleti bölcsek Izraelbe érnek, a klasszikus kérdést teszik fel, hol kell a zsidók királyának megszületnie? Látjuk, hogy amikor ezeket hallotta Heródes király, felháborodott. Valószínűleg ez nagyon finom megfogalmazás, hiszen olyan emberről van szó, aki képes a saját gyerekeit és feleségét megölni, hogy hatalmát megtartsa. Nem nehéz elképzelni, hogyan reagálhatott, amikor váratlanul idegenek bukkannak fel és azzal a kérdéssel állnak elő, hogy hol van a zsidók királya, aki nem te vagy. Nagyon jellemző rá a minden lehetséges királyjelölt, tehát minden csecsemőkorú fiúgyermek kiirtására készített, majd végre is hajtott terve. Itt van tehát Heródes, aki Izraelt modern társadalommá akarja tenni, és magára érti a messiási címet, de azt humanista, hellenisztikus alapokon teszi. Jesua idején két kultúra ütközik Izraelben: a zsidó és a hellenisztikus. A Messiás eljövetelével ez az összeütközés válik robbanássá, mert a zsidóságnak választania kell: vagy a hellenizmus útján, vagy a Biblia útján jár-e. Jesua tökéletes időzítéssel jön el. Előbb azonban vessünk egy pillantást arra, mi történik Heródes halála után. A sok gyermeke közül három fia fontos történelmi szempontból. Róma felmérte, hogy a Heródes halála után maradt utódok nem rendelkeztek azzal a kormányzói képességgel, mint amellyel apjuk. Róma ezért úgy határozott, hogy Izraelt különböző tartományokra osztja és Heródes fiainak egy-egy provinciát ad. Júdea tartományához tartoznak Jeruzsálem és Izrael legvallásosabb zsidó közösségei. Heródes első fia, Arkhaleosz lesz Júdea tartományának fejedelme. Uralkodása teljes csőd, rendkívül gyengekezű vezetése miatt i.e. 6- ban Róma le is váltja és egy római helytartót, Pontius Pilátust küldi ki helyette. Heródes második fia, Fülöp kapja meg a vezetést a Dekapolisz, a Jordán keleti 32
partja fölött. Heródes harmadik fia, Heródes Antipás Galilea uralkodója lesz. Fülöpről csak annyit tudunk az Újszövetségből, hogy elvált feleségét Heródes Antipás elveszi. E fölött mond ítéletet Bemerítő (Keresztelő) János, hiszen ez a Tórának ellentmond. Ugyan az Írások engedélyt adtak a válásra, de egy rokon volt feleségét nem lehet elvenni. Térjünk vissza a júdeai helyzetre. Döbbenetes döntés, hogy Róma egy zsidó származású uralkodót rómaira vált le. Izraelben éppen Júdea a legképtelenebb hely abból a szempontból, hogy római származású uralkodója legyen. Júdeában tömörül az összes tórahű, vallásos csoportosulás, amelyek gyűlölik a rómaiakat. Ezekből a vallásos csoportokból kerül ki a következő fontos csoport, a zelóták. Nekik egyetlen, egyszerű céljuk volt, hogy lerázzák a római igát, és önálló izraeli államot hozzanak létre. A rómaiak szempontjából még tovább rontja a helyzetet az, hogy a római uralkodó mellé kíséretre van szükség, mivel nem sétálhat be egymaga Jeruzsálembe. A római légió vezetőivel együtt veszi át az uralmat. Vajon ki fizeti ezeknek a légióknak a szükségleteit? A zsidók. Az adófizetés mindig bajt okoz, és még nagyobb lázongást eredményez. Erre a rómaiak egyre nagyobb katonai megerősítést küldenek oda, aminek a következménye a még magasabb adó. A helyzet egyre nagyobb robbanással fenyeget. Így fest az a társadalom, amelybe eljön a Messiás. Egy társadalom, amely önmagával áll súlyos konfliktusban. Két, egymással szembenálló világ, két kultúra, különösen Júdeában, ahol egyszerre növekszik a római, hellenisztikus jelenlét, de, ahogyan már korábban említettem, ugyanitt élnek Izrael földjének legvallásosabb közösségei is. Az emberek változást várnak. Egyre nagyobb a várakozás és a hit, hogy el kell jönnie a Messiásnak. 33
A ZSIDÓ MESSIÁS Szeretném megkísérelni, hogy képet fessek arról, hogy milyennek is képzelte az i.e. első század zsidósága a Messiást. A kereszténység gyakran nagyon leegyszerűsíti a Messiás képét, mivel az Újszövetség szemüvegén keresztül tekint Rá. Az akkor élő zsidóságnak azonban nem volt Újszövetsége. Csak a héber Biblia állt rendelkezésükre, és más írások. A héber írások pedig nagyon összetett képet festenek a Messiásról. Van például olyan Írás, amely azt mondja, hogy a Messiás az ég felhőin fog eljönni. Más helyen arról van szó, hogy egy szamáron fog bejönni Jeruzsálembe. Máshol arról beszél, hogy eljön a messiási királyság, amikor Jeruzsálem fog uralkodni az egész földön; megint másik helyen a Messiásról úgy beszél, mint aki majd eljön és meghal; aztán meg úgy, mint egy olyan személyről, aki békességet hoz a földre. Van olyan utalás is, hogy eljövetelekor óriási lesz a zűrzavar. Ha csak a héber Biblia alapján tekintünk a Messiás leírására, akkor ellentmondásos képet kapunk. Ennek következtében különböző nézetek alakultak ki arról, hogy milyen is lesz a Messiás, és ki lesz az. Minden egyes vallási, politikai csoportosulás hitte és várta a Messiás eljövetelét, de mindegyik csoportosulás a maga elképzelése szerinti képet alkotott a Messiásról. A farizeusok úgy gondolták, hogy a Messiás egy hatalmas tekintélyű Tóra-tanító lesz, a legnagyobb rabbi, aki valaha is élt. Az esszénusok úgy gondolták, hogy a Messiás elhozza az utolsó időket. A szadduceusok úgy gondolták, hogy a Messiás helyreállítja a papságot. A zelóták úgy gondolták, hogy a Messiás legyőzi és lerázza a római igát. Ki is a Messiás? Hogyan illik e várakozásokba a názáreti Jesua? Bizonyos értelemben Jesua az összes vallási, politikai csoport elképzeléseit beteljesíti, de bizonyos szinten egyikkel sem ért egyet. Hiszen Ő önmagát képviseli. Tekintsük át, hogyan képviseli ezeknek a csoportoknak a várakozásait, és miben mond nekik ellent! Először is nézzük a farizeusokat. Jesua tanítói stílusa nagyon hasonlított a farizeusokéhoz. Tanítványaihoz éppúgy viszonyult, ahogyan a farizeusok tanítványi köre működött. Tanítási módszerei olyanok voltak, mint a farizeusokéi. Amikor Jesua ilyesmit mondott: hallottátok a régiektől, hogy ne gyilkoljatok, de én mondom nektek, hogy aki haragszik a testvérére, ítéletre méltó, a farizeusok tanítási módszerét használta: hogyan lehet az Írásokat a napi életre alkalmazni. Egy fontos héber kifejezés, amit Jesua és a farizeusok is használtak a tanítás során a halacha. Jelentése: ahogyan járnod kell, vagyis: hogyan kell alkalmazni az Írásokat a mindennapi életre. Mikor azt mondja, hogy megmondták a régiek, hogy ne ölj, akkor a Tórát idézi. Ám amikor azt mondja: de én azt mondom neked, hogy aki haragszik az ő atyjafiára, méltó az ítéletre, akkor a Tóra tanítását a mindennapi életre alkalmazza. Az összes vallási csoportosulás közül Jesua a farizeusokhoz áll a legközelebb, de őket is kritizálja a legkeményebben. Az Újszövetségben a vének kérdéseiből kiderül, hogy Jesua tanítványai nem követték a szóbeli Tórát. Jesua megmagyarázza nekik, hogy az ő tanítványai miért nem teszik ezt. Aztán visszakérdez, hogy ők pedig miért hágják át az Isten parancsolatait a rendeléseik által. Nagyon érdekes érvet használ fel arra, hogy bizonyítsa állítását. Két szakaszt idéz az írott Tórából, az egyiket a Tízparancsolatból: tiszteld apádat 34
és anyádat, a másikat pedig, hogy ne átkozd apádat és anyádat szintén az írott Tórából. A szóbeli hagyományok azonban mást mondanak. Azt mondja a ti hagyományotok, hogy összes tulajdonotokat odaadhatjátok az Úrnak, és ha minden tulajdonotokat odaadtátok, nem vehetitek vissza. Ti azt mondjátok, hogy ez Istennek kedves. Utána pedig szembesíti ezeket az embereket egy dilemmával: ha valaki minden tulajdonát odaadta az Úrnak, és a szülei idősek lesznek, és nem tudnak már gondoskodni magukról, akkor ez az ember képtelen lesz segíteni őket, mert nincs semmije. A szülőket azzal kell tisztelni, hogy gondoskodunk róluk idős korukban. Jesua tehát ezzel a példával mutatja meg, hogy ha a szóbeli tanítások útmutatására támaszkodunk, a végén szükségszerűen Isten írott Tóráját szegjük meg, amire pedig a szóbeli magyarázatok eredetileg épültek. A sabbat kérdése volt a másik, amit Jesua állandóan érintett. A legtöbb gyógyulás sabbatkor történt, ami nagyon nagy gondot okozott a farizeusoknak, mert a gyógyítást is munkának tartották. Jesua ezzel megint valamire fel akarta hívni a farizeusok figyelmét. Nem megszorongatni akarta őket, hanem megpróbálta felnyitni a szemüket a sabbat igazi értelmére. Rá akart világítani, hogy a sabbat igazi jelentése nem feltétlen az, hogy azon nem szabad dolgozni. A sabbat jelentése az, hogy az Úr számára elkülönített nap legyen, aminek célja, hogy férfiak és nők szemtől szemben találkozhassanak az Örökkévalóval. Azért nem dolgozunk ezen a napon, hogy időnk legyen az Úrral találkozni. Ha pedig nem szabad valakinek azon a napon meggyógyulnia, az visszatartja attól, hogy találkozzon az élő Istennel. Hiszen Isten akarata az, hogy az emberek meggyógyuljanak. Ha van egy olyan napja a hétnek, amikor Isten arra vágyik, hogy gyógyítson, az éppen a sabbat. A farizeusoknak a sabbati gyógyulásra vonatkozó tanítása visszatartotta az embereket attól, hogy éppen azon a napon találkozzanak Istennel, amikor Isten ezt különösen akarja. Jesua ismét megmutatja annak a veszélyét, hogyan távolít el az Istentől az emberek általi magyarázatokból létrejött a szóbeli tanítás. Vessünk egy pillantást a többi vallási és politikai csoportra. Ami a szadduceusokat illeti, tanításaiknak voltak olyan területei, amelyekkel Jesua teljes mértékben egyetértett. A szadduceusok például nem fogadták el a szóbeli tanításokat, a szóbeli Tórát, hanem csak az írott Tórában hittek. Ebben egyetértett velük Jesua. Egyetértett velük a papság érvényességében is. Ez a szadduceusok számára nagyon fontos volt, hiszen ők maguk is papok voltak. A farizeusoknak a papságról alkotott véleménye egy kicsit más volt. A farizeusok azt tartották, hogy minden zsidó pap. Bizonyos értelemben igazuk volt, mert a Tóra azt mondja Izrael népéről, hogy papok nemzete, de az Írások teljesen világossá teszik, hogy van egy elkülönített csoport, akiknek az a feladata, hogy a templomban szolgáljon. Jesua egyetértett ezzel. Mikor a leprást meggyógyította, azt mondta, hogy menjen el a paphoz és mutassa meg magát. Ezzel elismerte, hogy a papok feladata az, hogy egy leprást megtisztultnak nyilvánítsanak. Bizonyos szempontból támogatja a szadduceusok hitelveit, de ellenzi azt, hogy korlátozzák Istent a természetfölötti megnyilvánulásában. A szadduceusok ugyanis nem nagyon hagytak helyet a csodák számára. Jesua pedig állandóan a természetfölöttiben járt és csodákat tett. 35
Jesua sok tekintetben egyetértett az esszénusokkal is. Az esszénusok sokat tanítottak az utolsó időkről és a Messiás eljöveteléről. Jesua is ezt tette. Sokszor beszél a világ végéről és a pusztulásról, ami be fog következni. Egyetért az esszénusokkal abban is, hogy a társadalom megromlott és változásra van szükség. Lehetséges, hogy Bemerítő (Keresztelő) János is esszénus volt. Azonban nem ért velük egyet Jesua abban, ahogyan az esszénusok a társadalom romlottságára reagálnak. Ők kivonultak a társadalomból, Jesua azonban részt vett a társadalom életében, együtt evett a bűnösökkel, a vámszedőkkel. Jesua egy jobb utat mutatott számukra. Az esszénusok megmosták a bűnösökkel való találkozás után a kezüket, és teljesen elválasztották magukat tőlük. Jesua tehát egyszerre hasonlít is az esszénusokhoz, és el is ítéli őket. Jesua olyan, mint a zelóták: hisz Izrael királyságának helyreállításában, hisz abban, hogy Izraelnek központi szerepe van a Föld történelmében. Ez teljes mértékben nyilvánvalóvá válik a világ végéről szóló tanításaiból. Ám az időzítésre másképp tekint, másképp gondolja, mint a zelóták. Bemutatja, hogy Izrael még nincsen készen az eljövendő királyságra, hogy először az egyéni életeknek kell bekerülnie újra Isten körforgásába, helyre kell állnia az Istennel való kapcsolatnak; utána jöhet el a királyság. Jesua tehát egyszerre olyan is, mint mindegyik csoport, mégis eltér mindegyiktől. Hogyan kötődött, hogyan kapcsolódott Jesua a zsidósághoz? Helyreállította a bibliai judaizmus lényegét. Meglátta mindegyik vallásospolitikai csoportosulásban, hogy az igazság egy-egy része megvan bennük, ugyanakkor mindegyik hibákat is hordozott magában. Jesua a hibákat kijavítva rámutatott az előre vezető, helyes útra, Isten útját világossá tette a zsidó nép számára. 36
JESUA, IZRAEL MESSIÁSA. A héberben a messiás szó azt jelenti, hogy felkent. A héber Írások nemcsak egyetlen messiásról beszélnek. Több felkent létezhet, és ilyen értelemben mindenki messiás, akit Isten felken. A különböző királyok is például ilyen messiásszerű alakok voltak. Izrael Messiásának azt a szerepet kellett betöltenie, hogy visszaállítsa Izraelt eredeti elhívásába: abba, hogy szent nemzetté legyen, hogy betöltse papi elhívását. Hogyan tette ezt? Úgy, hogy ő maga betöltötte ezt az elhívást és a nemzet igaz képviselőjévé vált. Jesua teljes mértékben igaz és tiszta zsidó, aki saját személyes életében újraéli Izrael történelmét. Mindazokon a pontokon, ahol Izrael elbukott, Ő győzelemben jár. Tekintsük meg ezt a párhuzamot Jesua és Izrael között. Hogyan született Jesua? Természetfölötti csoda révén. És Izrael? Ábrahám, az első héber feleségének, Sárának, természet szerint nem lehetett már gyermeke, tehát Izsák születése is természetfölötti csoda. És tőle származik Izrael. Jesua születési helye Betlehem, éppúgy, mint Dávidnak, Izrael legnagyobb királyának. A Messiásnak is olyan királynak kell lennie, mint Dávid volt. Izrael fiatal korában Egyiptomba kerül. Jesua is. A Máté szerinti evangéliumban olvassuk, hogy Jesuát a szülei Egyiptomba viszik, amikor Heródes el akarja pusztítani a gyermekeket. Máté Hóseás prófétát idézi: hogy beteljesedjék az Írás: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. Hóseás könyvében ez a rész nem a Messiásra, hanem egyértelműen Izrael történelmére utal. Talán Máté tévesen, összefüggéséből kiragadva, idézte volna Hóseást? Nem. Jesua azért került Egyiptomba, hogy személyes életében megtapasztalja, amit Izrael népe megtapasztalt. Mielőtt megkezdené a szolgálatát, a Jordánhoz megy. A Jordán egyik partján Jesua egyszerűen csak egy ács fia. Amikor kijött a Jordánból, erővel kenetett fel, és készen volt arra, hogy elkezdje messiási szolgálatát. A Vörös tengeren való átkelés után Isten népe negyven évig vándorolt a pusztában. Jesua is elmegy a pusztába negyven napra. Miért éppen negyven évig tartott a pusztai tartózkodás? Mert negyven napig voltak Mózes kémei az Ígéret Földjén, de mivel rossz hírrel jöttek vissza, Isten úgy rendelkezett, hogy minden egyes napért egy évet kell eltölteni a pusztaságban. Jesua tehát negyven napot tölt a pusztában azért, hogy győzelemre fordítsa azt a vereséget, amit a pusztaságban a hitetlenség miatt szenvedett el Izrael. A pusztaság után Józsué vezetésével Izrael bevonul az Ígéret Földjére. Jesua, az Ő pusztasága után a Szent Szellem erejétől felhatalmazva kezdi meg a szolgálatát. Jesua és Józsué ugyanaz a név, Jesua neve azt jelenti, üdvösség, Józsué pedig azt, hogy Isten az üdvösség. Amikor Izrael elfoglalta az Ígéret földjét, teljesen meg kellett volna tisztítania azt az ellenségtől, mivel az ott élő népek annyira megátalkodottakká váltak, hogy már nem volt esély arra, hogy megváltozzanak. Istennek ez volt az egyetlen megoldása, hogy ne tegyék tisztátalanná Izrael szent népét. Ők azonban nem irtották ki teljesen ezeket a népeket, így démoni befolyásuk hatott Izraelre. Jesua ezzel szemben szolgálata kezdetétől kiűzte a démonokat, meggyógyította a betegeket. Amit tehát Izrael elmulasztott megtenni korábbi történelme során, és aminek következtében démonizálódott, azt Jesua megtisztítja; meggyógyítja a betegeket és kiűzi az ördögöket. 37
Isten megígérte, hogy az Egyiptomból történő kivonulás után Izrael népe között nem lesznek megtalálhatók Egyiptom betegségei. Mivel azonban nem tartották meg Isten törvényeit, a betegségek Isten népe közé is beférkőztek. Jesua, a Messiás, amikor eljön, eltávolítja a betegséget is Izrael földjéről, és Isten útját tanítja az embereknek. Jesua legmélyebb tanítása a Hegyi beszéd. Ahogyan Mózes felment a hegyre és elvette Istentől a Törvényt, ugyanúgy Jesua is felmegy a hegyre és elmagyarázza, megvilágítja, betölti a Törvényt a nép számára. Végül pedig Jesua pészahkor hal meg, mert Izrael is meghalt az első szövetség alatt. Izraelnek az első Templom megépülésekor hatalmas rendeltetése volt, hogy a világ szellemi központjává legyen. Ezt azonban nem töltötte be, Isten ezért száműzetésbe küldte. Jesua e kudarc miatt halt meg. A pészahban visszamegy ahhoz az időhöz, amikor Izrael kiszabadult a rabszolgaságból, és halálával győzelemre viszi Izrael szellemi küldetését. Jesua az első zsenge napján támadt fel. Izrael a babiloni fogságban gyakorlatilag elpusztult, és akkor támadt fel, amikor onnan visszatért. Azért támad fel Jesua is, hogy ezzel Izrael feltámadását megélje saját életében. Izrael akkor tér újra életre, amikor újra visszatér az Ígéret Földjére. De csak a Messiás eljövetelében töltheti be a sorsát. A savuot lényeges ünnep a zsidóság történelmében. A hetek ünnepe ez, vagy, ahogy görög nevén ismerjük, a pünkösd. A zsidó hagyományok szerint ez az ünnep arról az időről emlékezik, amikor Mózes felment a hegyre, és Isten azt a küldetést adja rajta keresztül Izraelnek, hogy papok nemzete, szent nemzet legyen. Éppen ezért a savuot ideje alatt árad ki a Szent Szellem a Mennyből, betölti Jesua zsidó tanítványait Isten erejével, a Tórát a szívükbe írja, és a világ népeihez küldi őket, hogy betöltsék Izrael eredeti elhívását. Ennek fényében jobban érthető, hogy mennyire súlyos az a tévedés, amit az Egyház az évszázadok során tanított, miszerint az Egyház vette át az üdvösség történetében Izrael népének szerepét. Savuotkor - pünkösdkor - éppen annak lehetünk szemtanúi, hogy Izrael elkezdi betölteni Istentől rendelt sorsát. Az evangélium az egész Római Birodalomra hatással van. Ebből sem úgy tűnik, hogy Izrael elvétette volna küldetését. Ellenkezőleg. Izrael rendeltetése, hogy a világ népeinek világossága legyen, éppen most kezd beteljesedni. Valóban elvetette-e Izrael a Messiást? Általános a válasz: igen. Valóban igaz, hogy a Szanhedrin elvetette a Messiást, de Isten mindig az igaz emberek maradékát keresi. Izraelben ott van az igaz maradék, akik Jesua zsidó tanítványai. Ez a maradék betölti Izrael sorsát, és elmegy a világ nemzeteihez. Betöltötte-e hát Jesua a messiási küldetést, hogy megtisztítsa Izraelt? Azt kell mondanunk: mindenképpen. Bárki, aki Izrael körében elfogadja a Messiást és megigazul, Izrael földjének sója és a világ világossága lesz, és szent nemzetté teszi Izraelt. Jesua ennek megfelelően elküldi tanítványait, hogy azzal töltsék be zsidó sorsukat, hogy elviszik a világ nemzeteihez a megváltás üzenetét. Maga Jesua nem ment a pogányok közé. Az Ő dolga nem ez volt. A zsidó népé volt az a feladat, hogy elmenjen a pogányok közé. Jesua azért jött el Izraelhez, hogy késszé tegye őket erre a feladatra. Ezt jelenti az, hogy Jesua Izrael Messiása. Amikor evangéliumi keresztények a Messiásról beszélnek a zsidóknak, rendkívül sematikus, leegyszerűsített képet festenek. Valahogy így hangzik: Bűnös ember vagy. Ideje, hogy rendbe hozd az életed, és térj végre az Úrhoz. 38
Bizonyos értelemben igazságot mondanak, a Messiás azonban azért jött el, hogy az a zsidó férfi vagy nő, akivel éppen beszélünk, saját életében betölthesse az Izraelnek adott küldetést. Ám amíg ez a zsidó személy bele nem kapcsolódik a Messiásba, nem tudja a saját életét megérteni, és ezt a sorsot betölteni. Csak akkor tudjuk a zsidó gondolkodás szerint feltárni a Messiás személyét egy zsidó előtt, ha ezt megértjük. Tragikus, hogy a történelem során a keresztény egyházak a zsidó közegtől teljesen elidegenített evangéliumot mutattak be a zsidóságnak, holott azt kell feltárnunk a zsidó nép előtt, hogy mennyire a zsidó hit része, ha valaki befogadja a zsidó Messiást. Pál tanítása szerint azoknak, akik a világ népei közül a Messiás követői lettek, legfőbb feladata az, hogy Izrael féltékenységét kiváltsák. Mégpedig azzal, hogy tűzzel, teljes szívükből szeretik Izrael Istenét. A zsidó közösséget azért annyira nehéz megérinteni a messiási hittel, mert nagyon kevés keresztény csinálta ezt jól. Az egyházak, gyülekezetek sajnos általában úgy gondolkodnak a Messiásban nem hívő zsidókról, hogy azok már kívül esnek Isten szövetségén. A valóság azonban az, hogy Istennek két szövetségi közössége van. Az egyik Izrael, a másik az Egyház. A kettő azon a területen érintkezik egymással, amit a messiási zsidóság képvisel. Mind az Egyháznak, mind Izraelnek szüksége van a másikra. Ahogy már említettük, Isten terve az, hogy a nemzetek Egyházát használja arra, hogy féltékennyé tegye Izraelt, példája által. De az Egyháznak is szüksége van Izraelre, mert Izrael az Egyház alapja. Ha elveszti az alapjait vagy a gyökereit, irányát is veszti. Pontosan ez történt az Egyházzal. A kereszténység elveszítette zsidó gyökereit, és olyan lett, mint egy árva. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve ad betekintést arról, kik is voltak Jesua első követői. Érdekes, hogy valamennyi zsidó csoportból volt valaki a tanítványi körben. Júdás például zelóta volt. A zelóták közül többen is követték őt. Az Írás azt mondja, hogy jó néhány pap is hitt Benne, ezek a szadduceusok közül valók voltak. A tóratanítók, a farizeusok közül is kerültek ki tanítványok. Azt nem tudjuk, hogy voltak-e esszénusok is közöttük. A Messiás legtöbb követőjét azonban az ám háárec kifejezéssel lehet jellemezni, ami azt jelenti: a föld fiai. Vajon a legtöbb követője miért az egyszerű emberekből került ki? A magyarázat az, hogy Izrael népe nagyrészt ilyen egyszerű emberekből állt. A politikai, vallási csoportok csak egy kis részét jelentették Izrael társadalmának. A legtöbb embert az foglalkoztatta, hogy gondoskodjon a családjáról. Azzal törődtek, lesz-e elég termés, egészségesek-e a gyermekeik? Ezek azok a témák is, amelyeket Jesua a tanításaiban a legtöbbször felvetett. Valójában nagyon kevésszer foglalkozott politikai vitákkal, nézetekkel. Jesua éppen azt akarta hirdetni, hogy Isten az egyszerű, a mindennapi emberekkel is mélységesen törődik. És éppen ilyenek követték Őt: halászok, vámszedők... az átlagemberek. 39
MIG A POGÁNYOK IDEJE BE NEM TELIK... Izraelben nagy gyorsasággal nőtt a hívők tábora, ezrével csatlakoztak az út követői, a népesség nagy része mégsem vált Jesua tanítványává. Ebben az időszakban igazán nagy változás nem állt be a rómaiak és zsidók közti kapcsolatban. Júdeában tovább tartott a római megszállás, egyre több és több feszültséget okozva. I.sz. 37-38 táján felkelés tör ki. Válaszként keményedik a római elnyomás. A több adó még több ellenségeskedést eredményez a különböző csoportok között, és érik a helyzet egy nagyobb méretű összetűzésre. Dániel próféta jövendölte meg, hogy miután eljön a Messiás, a Templomot le fogják rombolni. Ezt Jesua is megerősítette. Eljutunk az időszámítás szerinti 66. évhez. Júdeában a görögök pogromot rendeznek, jó néhány zsidó tulajdont tönkretesznek. A zelóták fellázadnak a római elnyomás ellen. Ezt hívják a zsidó történelem nagy felkelésének. Négy évig tartott, és az egész római jelenlétet fenyegetni kezdte. A felkelők eleinte sikeresen elfoglalták a különböző római helyőrségeket. 68-ban a keleti rész katonai vezetője, Vespasianus négy légiót a keleti tartományokból átirányított Izrael ellen. Kiváló elme volt, módszeresen támadta meg és foglalta el a falvakat északról dél felé. Így akarta elszigetelni, elvágni Jeruzsálemet. I.e. 68-ban kezdte meg Jeruzsálem ostromát, de néhány hónap után váratlanul visszavonult. Az ellenállók nem hittek a szemüknek, ugyanolyan csodának tekintették, mint a Makkabeus felkeléskor történteket. Úgy gondolták, hogy Isten avatkozott be újra az ő oldalukon azzal a szándékkal, hogy Izrael független állam lehessen. A visszavonulás valódi oka azonban az volt, hogy meghalt a római császár, Néró 2. Vespasianust Rómába rendelték, mivel egyik tagja volt Róma kormányzó testületének. Dönteni kellett, hogy ki legyen az új császár. Nagy meglepetésre éppen ő lett az. Persze Jeruzsálemben minderről semmit sem tudtak. 70 elején Vespasianus saját fiát, Titust bízta meg azzal, hogy folytassa Jeruzsálem ostromát. Jesua negyven évvel korábban tanítványait arra figyelmeztette, hogy meneküljenek, ha Jeruzsálemet hadseregtől körbekerítve látják. 70 tavaszán a zsidó hívők, akiket akkortájt nazarénusnak (noc'rim) neveztek, Mesterük szavát követve, elhagyták Jeruzsálemet és elmenekültek a Tízváros (Decapolis) egyikébe, Pelle-Jordanba. A rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet. A hatvanezer főből álló római hadsereggel szemben a zsidók csak huszonötezren voltak. Ellentétben a Makkabeus felkeléssel, a zsidó vezetés most nem volt egységes. A különböző feladatokkal megbízott vezetők közötti megosztottság miatt nem voltak képesek olyan hatékonyan ellenállni. 70 kora nyarára lerombolták Jeruzsálem falait. Augusztusban pedig a templomot zúzták szét. Ezzel áll összefüggésben egy nagyon fontos zsidó ünnep, melyet áv hónap kilencedik napján tartanak és így is nevezik: Tisa b'áv. A zsidó hagyomány szerint az első templomot is ugyanezen a napon rombolták le, sőt a zsidó történelem során más tragikus események is e naphoz kötődnek. Tehát újra lerombolják a Templomot. Az első templom lerombolásánál Jeremiás szavai 70 éves fogságot vetítenek előre. Jesua pedig azt mondja, hogy 2 56-69-ig Róma császára, a halálba menekül a tartományok légióinak felkelése elől. 40