PANYOLA I n g y e n e s h e l y i i n f o r m á c i ó s m a g a z i n I V. / 2. 2 0 1 0. m á j u s AZ INTERNETEN SZÍNESBEN: www.panyola.hu ÁRVÍZ 1970 KÉSZÜLT AZ 1970-es ÁRVÍZ 40. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL
Panyola 40 ÉV EMLÉKEZÉS Vízió IV./2. 2010. MÁJUS Meteorit-becsapódás, földrengés, vulkánkitörés, szökőár, hurrikán, erdőtűz, aszály, árvíz, sáskajárás, járványok. A természeti katasztrófák végig kísérték az emberiség történetét. Olykor hatalmas területet érintenek, máskor egészen elszigetelten fordulnak elő; a mindennapi ember szemszögéből ennek azonban semmi jelentősége nincs. Mikor a természet az életünkre tör, az otthonunkat, a megélhetésünket akarja elragadni, nem számít, hogy toronymagas óceáni hullámok tartanak felénk, vagy a Szamos magának utat törő, hömpölygő, hordaléktól zavaros vize furakodik az életterünkbe. Nem könnyű elképzelni, milyen, ha egy ember, egy falu életét teljesen átalakítja a folyó. Mikor az ősi porták vályogfalai szinte beleolvadnak a talaj sarába, mikor a gazdag földek, gyümölcsösök helyén egybefüggő víztükör honol, mikor az állatokat összegyűjtik a templom mellé, míg az emberek: öregek, gyerekek, kismamák és a többiek helikopteren jutnak el ideiglenes szállásukra. Ahol éjjel úgy hajtják le a fejüket, hogy elveszett javaik helyett az árvízi védekezésben részt vevő, gátat erősítő, homokzsákokat cipelő szeretteiket féltik. A panyolai árvíz és az azt követő újjáépítés a falu képét teljesen megváltoztatta. A korabeli fotókon Mezővégen és a többi utcában megroskadt tetők, javíthatatlan vályogfalak, felismerhetetlen épületek összevisszasága áll a szerény, de nagyon rendezett és takaros házak helyén. Meg sem születtem, mikor Panyolát 1970-ben elöntötte a Szamos, mégis, mintha magam elé tudnám idézni azokat a napokat. A Dunán nőttem fel, ismerem a folyóvíz alattomos természetét éppúgy, mint szépségét. Magam is menekültem kutyafuttában a hirtelen jött árhullám elől, még ha csak a sátortáboromat kellett is felszámolnom. Láttam nem egyszer embereket combig érő vízben a házukból értékeiket menteni, és magam is részt vettem árvízi védekezésben a Dunakanyarban. Az ilyen események tragikumában mégis van valami pozitív ezt akárki tudhatja, aki átélt már hasonlót. Az összefogás. Ilyenkor nem számít, hogy barát vagy ellenség, ismerős vagy idegen, a bajban mindenki a megoldásra koncentrál. Sokat hallottam a panyolai öregektől erről, akik már felnőtt fejjel élték át az árvizet anno négy évtizede. Ez a kiadvány csakúgy, mint az évfordulót ünneplő rendezvény nekik állít emléket, nem az árvíznek. Árvizek jönnek-mennek, de akik akkor ott voltak és segítettek, biztosan halhatatlanok maradnak. És emléket állít annak a közös összefogásnak, ami a bajban megmutatkozik, talán azzal a felkiáltójellel, hogy hasonló összefogásra lenne szükség a mindennapokban is. Ennek reményében is gyűjtöttük* össze az itt és a kiállításon bemutatásra kerülő dokumentumokat, amik talán sokak számára fájó emlékeket hívnak elő. Hiszen Panyola már soha nem lesz olyan, mint ahogyan az idősek emlékezetében él. Azok az idők, az a falukép és az az életmód visszavonhatatlanul a múlté. Az árvíz emléke fájó, hiszen sok értéket mosott el, azonban a Szamos vizében visszatükröződött Panyola igazi arca: amikor a hétköznapi zsémbesség hirtelen összefogássá változik, amikor a veszteségből fel lehet állni és megmutatni: lehet tovább élni, működni, a jövőbe tekinteni és nem a múltat siratni. Bár az árvíz most (2010-ben) nem minket sújtott, ma sem élünk könnyű időket. A mai panyolai fiatalság már csak a szüleik-nagyszüleik elmondásaiból ismerheti a '70-es árvíz történetét. Ezen kiadvány célja nem csak az emlékezés, hanem az emlékeztetés, a köszönet és a hála kifejezése mindazoknak, akik segítséget nyújtottak, illetve tiszteletadás azon magatartásnak, ami nem a rosszat, hanem a jót tekinti, mely nem a kirekesztésre, hanem az összefogásra ösztönöz és ami a közöny és belenyugvás, uram bocsá' a káröröm helyett a megmaradást, a helytállást, az értékek megőrzését támogatja. Az árvizes visszatekintés alkalmat adhat arra is, hogy egy pillanatra megtorpanjunk és elgondolkodjunk, hogy eleink példája mellett a Szamos egyre zavarosabb vizében a saját tükörképünket is meglássuk - és megvizsgáljuk, hogy emberségből, hitből és önzetlenségből negyven év elmúltával hogyan állnánk helyt. Barabás Ambrus és Méhész Zsuzsanna 2 * A kiállításon és a kiadványban szereplő anyag összegyűjtésésében vállalt munkájáért köszönetet mondunk Mórucz Istvánnak.
Visszaemlékezések JÖN AZ ÁRVÍZ! (Részlet Széles Gyula Panyola című könyvéből) MÁJUS 14. CSÜTÖRTÖK Mint máskor, folyik az élet, végzik a tavaszi munkát és készülnek pünkösdöt ünnepelni.... Az 1000-1200 négyszögöles háztáji elvetéséből két napra való volna, ha közben az eső nem akadályozná a munkát.... A község vezetőinek különösen a tanácselnöknek legfőbb gondja, hogy községünk a felszabadulás negyedszázados évfordulójára hirdetett Szép falu mozgalomban első helyre kerüljön. A tanév bővelkedik eseményekben: népszámlálás, influenzajárvány, 25 és 100 éves évfordulók miatt szünet. A gazdasági év jól indul. Normális tavaszodás sok esővel, hűvös, borús napokkal, pl. április végéig borús, csapadékos. Hasonló május eleje is. Nálunk is sok, de a Kárpátokban még több csapadék hullik. A Vízügyi Igazgatóság riasztja egységeit, honvédségi szállító járműveket kérnek, megérkezésük után munkához is látnak. Délután sok csodálkozója akad a mindent elsodró és gyorsan emelkedő szennyes áradatnak a Szamos töltésénél. Estére kétségbeesett emberek, csodálkozó fiatalok és izguló gyerekek lepik el az utcát. Délután a Tanácsházán szervezik az árvízvédelmi szolgálatot, amelynek feladata a lakosság mozgósítása. Estére már a falu munkabíró férfijai homokot hordanak a gépjárművekkel, szükség esetére. Kilenc órakor már mozog a falu lakossága, a 12-14 éves fiúk, fiatalok homokzsákokat töltenek, lapátolnak. Az asszonyok sápítoznak, csomagolnak. A férfiak lapáttal, ásóval, viharlámpával és zseblámpával a kézben csoportosan járják a Szamos-töltést, hogy a veszélyeztetett helyeken beavatkozzanak. Szükség is van rá az óránkénti 10 cmes emelkedés mellett. Amíg a Tóvég felőli részen 50-60 cm-re áll a víz a töltéskorona szintjétől, addig a Mezővég felőli részen csak 20-25 cm. Kérsemjén és Panyola közt a Tóbéli-dűlőnél már ennyi különbség sincs. Gyors beavatkozás, homokzsákok, földelés. Lassul az áradás, de itt már az első sor homokzsákjai tartják. MÁJUS 15. PÉNTEK Éjfél után két óra, gyengül az áradás, fél háromtól szemmel látható gyors apadás. Mindenkiben a kétely, ez sem megnyugtató jel, s valóban, Nábrádnál a Szamos átlépi és át is szakítja a gátat. A faluban az izgalom cseppet sem kisebb. A gyerekeket, öregeket az iskolákba gyűjtik, reggel azonban ki-ki hazamegy. A pillanatnyi veszély elmúlik, de ami történik, újabb veszély forrása: a Túr felől lesz baj! Reggel már megkezdik a tsz központ kiürítését. A szép állatállomány minden darabját sikerül a belterületre terelni. Megkezdődik a védekezés a Túr vize ellen. A falu Rákóczi utca felőli végén gépek dolgoznak, emelik a töltést. A hivatalsegéd dobolással adja tudtul, hogy idősek, gyerekek, betegek kétnapi élelemmel a rendelkezésre álló kétéltű járműveken és helikoptereken meneküljenek. Az emberek tanácstalanok! MÁJUS 16. SZOMBAT Hajnal. Kemény, pihenés nélküli éjszakák. A Rákóczi utca, Dózsa György utca végveszélyben, a nedves, átázott töltésben megkeresi a víz az utat. Van olyan ember Koncz Mihály -, aki néhányadmagával, 50 60 méteres, igen veszélyes szakaszon szakértelemmel védekezik. A lakosságot telepítik, 26-30-as csoportokban, 15 fordulóval helikopter viszi a távozni akarókat a sportpályáról. Egész nap a Kismező árka töltésének megerősítése és meghosszabbítása folyik, s ez tart, míg homokzsák áll rendelkezésre. Mindenki adja a zsákokat, a homokot az előző évben alagcsövezett utcai árokról is felássák, de emelik a töltést, ameddig lehet. A víz csak emelkedik! Emberfeletti küzdelem, már 160 cm magas a gát földből és homokzsákokból. Este 10 órakor a víz átlépi ezt is, és Csonkavég irányába zúdul befelé, maga előtt mossa a kisebb melléképületeket. Nincs menekvés! Recsegnek, ropognak a volt Újsor házai és Tóvég masszívnak látszó épületei. A Kismezőn előretörve az ár a temető felől elönti Mezővéget. Menekül a falu női és férfi lakossága is! MÁJUS 17. PÜNKÖSDVASÁRNAP Rohan az ár, délutánig elönti a falut, csak a magasabban fekvő Szamosvég utca és a templom környékének házai, udvarrészei, és a kövesút marad ki a vízből, a Szabó Miklós hídjától a Széles Gyula hídjáig. Ide menekül a lakosság itt maradt része, mintegy 250 ember. Vannak, akik a jól megépített takarmányos színek padlására rendezkednek be. MÁJUS 18. PÜNKÖSD HÉTFŐ Hajnalban megnyitják a Túr zsilipjét Olcsvaapátinál és már mérhetően megáll az áradás, de még nem apad. MÁJUS 19. KEDD Műszaki katonák hajnalban kirobbantják a Tisza-töltést Olcsvaapátinál a kis-tiszai rév és a zsilip között. Megindul a lassú apadás. Az emberek reménykednek annak ellenére, hogy a házak, melléképületek egyre-másra dőlnek össze, közfalak leszakadnak. Akad ember, aki csak most megy el. Az apadás folyamatos, a tanácstalanság nő, az indulatok kitörnek. A közös és háztáji állatok a Szamos-töltésen találnak menedéket, összevágva, leborotválva az egyáltalán lecsíphető növényzetet, az elérhető faágakat. A Szamos gyors apadása után az ártéri fák kérgét, lombját is leeszik, a központban a fenyőfák ágait kopaszítják le. Még e napon a tsz brigádvezetői mivel más felelős személy nincs a raktárból sertéstápot hoznak ki, és a száraz kövesúton végigszórják. Ezt eszik a jószágok, és az árokból isznak rá. MÁJUS 20. SZERDA A honvédség kétéltű járművekkel 200 mázsa tápot hoz Szamosszeg felől, melyből bizottság jelenlétében 1-1 zsákkal juttat a gazdáknak. Még aznap a tsz elnöke is megjelenik, a legfontosabb intézkedései: takarmányt szerez, legelőt bérel az állatállomány megmentésére. Lassan megindul az élet, de ez már az újjáépítés története. Bódor Lajos háza - 1970. május 3
Panyola Visszaemlékezések IV./2. 2010. MÁJUS 4
Mezővég út - 1970. május 5
Tulajdon képen Panyola IV./2. 2010. MÁJUS 1 1. A felpuhult altalaj leterhelése homokzsákokkal (légi felvétel) 2. Mezővég - 1970. május 3. Koncz lakás - 1970. május 4. A Szamos-töltésre hajtott csorda - 1970. május 5. A panyolai pálinkafőzde - 1970. május 6. Vízállásrekordok 2 6 4 3 5 6
1 4 2 1. Töltésátvágás május 25-én Olcsvaapátinál 2. A nábrádi töltésszakadásnál a június 17-i második szamosi árhullám idején 3. Az olcsvaapáti gátőrház és udvara 1970. május 20-án 4. Az 1970-es árvíz levonulása a Felső-Tiszán és mellékfolyóin 5. Az 1970-es árvíz kiterjedése 3 5 7
Panyola Irattár IV./2. 2010. MÁJUS 8
9
Panyola Tanács a tanácstalanságban IV./2. 2010. MÁJUS ÁTTELEPÍTÉS! 10
Fehérgyarmat, 1970. május 18. "...E célból szükséges, hogy egy teljes utca sort nyissunk két feljárat biztositásával, melyhez szükséges, hogy a megrongálódott iskola és a hozzá tartozó szolgálati lakás telkén és a Mezvég utcáról ugynevezett "kisszoros"hoz csatolva Kiss András és Lakatos Etelka telkét kisajátitással igénybe vegyük hogy az áttelepitett lakosság részére a községhez csatoltan a megfelelő közlekedést is biztositani tudjuk." Fehérgyarmat, 1970. május 18. 11
Panyola (K)ártörténetek IV./2. 2010. MÁJUS Az árvíz krónikája Évszázada nem volt olyan árvíz Szabolcs- Szatmár megyében, mint 1970. májusában. A Szamosközt határoló folyók vízszintje meghaladta az addig mért legmagasabb szintet és május 14- ére virradó éjszakáján drámai küzdelem kezdődött a gátakon Szamosközben. A Tisza, a térség.vízgyűjtője és vízlevezető folyója nem tudta fogadni a Túr és a Szamos nagy tömegű vizét, így gátszakadás és árvíz következett be. A gátját vesztette víz megállíthatatlanul száguldott át a földeken és a községeken. Kártyavárként omlottak össze a házak, s a szennyes áradat bútorokat, gazdasági eszközöket, állati tetemeket sodort. Az utak járhatatlanná váltak. Emberek tízezrei csak messzi távolból figyelhették, hogyan pusztít a víz, hogyan válik semmivé több évtizedes munkájuk gyümölcse. Egy nappal később az első katasztrófa után újabb gátszakadással nőtt a veszély. Vízügyi szakemberek, munkásőrök, honvédségi alakulatok és a lakosság a nagy vizek peremén nyúlgátakat építettek, hogy mentsék, ami még menthető. Az árvíz első napján 16 veszélyeztetett községből telepítették át a lakosságot. Öt nappal később, hogy az első víztömeg a Szamosközbe zúdult, már 44 község lakosságát érintette közvetlenül az árvízveszély. Ez alatt az idő alatt 34 300 embert telepítettek más községekbe. A kitelepített és megmentett embereket Mátészalkán, Vásárosnaményban és a környező községekben helyezték el, gondoskodtak szállásukról és élelmezésükről. Az árvízzel sújtott terület lakosságának optimizmust és biztonságérzetet adott, hogy a bajban nem csak velük érzett az ország, de mindent megtett annak érdekében, hogy a katasztrófa súlyát ne csak egyedül a kárt szenvedettek érezzék. A közvetlen segítségadásban az elsők között volt az Állami Biz tosító. A biztosítással rendelkező lakosoknak szinte az első perctől megkezdték a 2000 Ft-os kitelepítési térítés fizetését. A kitelepítési térítést azok kapták, akik az 1967. január 1-ével bevezetett új háztáji, épület- és háztartási biztosítással rendelkeztek. Ezek árvízkár esetén lakóházakra, melléképületekre biztosítási fedezetet nyújtanak. Sajnos, a biztosításnak ezzel a módozatával a kitelepítetteknek alig 45%-a rendelkezett, mert sok helyütt azt tartották, hogy ha száz évig nem volt árvíz, ezután sem lesz. A bekövetkezett katasztrófa ezt a mondást nem igazolta. A kitelepítetteknek a kitelepítési térítés nélkülözhetetlen pénz volt akkor az azonnali szükségletek kielégítéséhez. Május végére, két héttel a gátszakadás után a víz lassan visszavonult. Ekkor már hozzávetőlegesen felmérhető volt az a kár, ami keletkezett. Az anyagi kárt 100 milliókban becsülték és ez nem volt túlzás, mert községek, utcarészek váltak romhalmazzá, gazdasági majorok pusztultak el, elpusztult a határban a vetés és lehetetlenné vált a tavaszi munkák megkezdése, illetve az árvízzel elöntött földterület 1970 nyarára terméketlen maradt. Közel egy hónapnak kellett eltelni ahhoz, hogy valamennyi árvíz sújtotta községbe engedélyezzék a visszatelepítést. Mint minden más szerv, az Állami Biztosító is soron kívül kezelte az árvíz sújtotta terület lakosságának ügyeit. Sok helyütt a víz még a községekben volt, de a kárszakértők már ott jártak a romok között, s a károk felmérése után gyorsított eljárással fizették ki a kártérítési összegeket. A nagyarányú károk felméréséhez a megyei apparátus kevésnek bizonyult, ezért az ország minden részéből kisegítésre 60 kárszakértő érkezett. A kárfelmérés soha egy pillanatra sem szünetelt, akár szakértőknek nem volt se vasárnapjuk, se pihenőnapjuk. A megfeszített munka lehetővé tette, hogy közvetlenül a víz levonulása után a lakossági károkat rövid idő alatt felmérték és a kártérítési összegeket folyamatosan kifizették. A szamosközi árvíz olyan katasztrófa volt, amely évszázadokig emlékezetes marad. Közvetlenül 48 községet érintett és 50 ezer ember vált teljesen, vagy időlegesen hajléktalanná. A víz betörése után ötezer lakóház, s ennél több melléképület teljesen összedőlt. Négyezer lakóház annyi ra megrongálódott, hogy vagy le kellett bontani, vagy újjá kellett építeni. Közel 200 ezer hold szántóföldet borított ár- és belvíz, s ebből 115 ezer hold föld termését pusztította el teljesen az ár. Elpusztult a lakosság háziállatainak nagy része, a víz martaléka lett számos termelő szövetkezet központi majorja, tartalék takarmánya, gépi felszerelése. Szocialista államunk, az ország lakosainak segítőkészsége, s az árvízkárt szenvedettek akaratereje.lehetővé tette, hogy alig fél évvel az óriási pusztítás után szinte eltűntek a katasztrófa nyomai. 1970 végére 4673 új lakásba költöztek be a tulajdonosok. Újra teremtődött és korszerűsödött az árvíz sújtotta területeken a gazdálkodás alapja is. Árvíz pusztított a Szamosközben. A károk nagyok voltak, de mindent felülmúlt az emberek hősiessége és akaratereje. A vízen át az iratokért Az Állami Biztosító Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságának és a járási fiókoknak a gátszakadást követően elsőrendű feladatukká vált, hogy azoknak a kitelepített lakosoknak, akik az új módozatú háztáji, épület- és háztartási biztosítással rendelkeztek, a kitelepítési térítést kifizessék. De hogyan? Fehérgyarmatot, a járási székhelyet körülvette a víz és ott, az Állami Biztosító járási fiókjánál voltak 38 kitelepített község lakosainak iratai. Rövid tanakodás után két kocsit indítottak útnak Fehérgyarmatra, hogy kimentsék az iratokat. Mátészalkán a kocsi utasai olyan információt kaptak: képtelenségre vállalkoztak. Az utakat méteres víz borítja, az ár sodrása, a hullámverés életveszélyes. Mégis meg kellett kísérelni. Csenger után kezdődött az első próbatétel. Út sehol sem volt, csak víz és víz. A gépkocsik lépésben haladtak arra, amerre a kövesutat sejtették. Fehérgyarmatig hat tengeren kellett átkelni. A víz eközben többször befolyt a kocsikba. Nem messze Fehérgyarmattól kezdődött az igazi próbatétel. A víz örvénylőn csapott át az úttesten. Pillanatonként adódott olyan helyzet, hogy az áradat a kocsikat a jobb oldali árokba sodorja. Már a kocsi utasai is kezdték hinni, lehetetlenre vállalkoztak, vissza kell fordulni. Végül mégis csak sikerült átjutni a vízen. Fehérgyarmat alatt már könnyebb volt az út. Bent, a járási székhely utcáin csónakok köz lekedtek, gazdátlan háziállatok kó boroltak. Szomorú látvány fogadta a z 12
é r ke z ő ke t. De nem volt idő a tűnődésre, a járási fiók ajtajait fel kellett feszíteni. A súlyos fémkazetták, amelyek az iratokat tartalmazták, a kocsik csomagtartójába kerültek. Következett a hátra arc. A víz az utakon nem apadt. néhol inkább emelkedett. A visszajutás sem volt könnyű. Késő délután érkezett a karaván Mátészalkára és éjszaka Nyíregyházára. Másnap a járási fiókok már megkezdhették 3362 embernek a 2000 Ft-os kitelepítési térítés kifizetését. Ha a víz visszavonulásáig várt volna a biztosító, akkor a fehérgyarmati járás kitelepítetteinek pénzét csak hetek múlva fizethette volna. 11 millió kitelepítési térítést fizetett az Állami Biztosító Az árvízzel sújtott területről 35 ezer embert telepítettek ki, akiket iskolákban, közintézményeknél, magánlakásoknál helyeztek el. A menekülés és a mentés olyan gyorsan zajlott le, hogy a lakosság még a legszükségesebb személyi tulajdonait sem tudta magával vinni. Az emberek nagy többségének váltás fehérneműje sem maradt. Gyors segítségre volt szükség. Az Állami Biztosító azoknak, akik az árvízre is érvényes biztosítással rendelkeztek, a katasztrófát követően már másnap 2000 Ft kitelepítési térítést adott. Ezt az összeget a megyében 5681-en kapták meg. A kifizetett kitelepítési térítés teljes összege 11 millió 362 ezer forint volt. A gyors segítségadás az Állami Biztosító részéről nem volt könnyű feladat. Sokan nem rendelkeztek a szükséges iratokkal, de az Állami Biztosító iratainak egy része is hiányzott. Addig is, amíg a fehérgyarmati iratokat kimentették, a mátészalkai és vásárosnaményi fiókoknál a 2000 forintokat személyi igazolvány felmutatása ellenében is kifizették. Sok időt igényelt az is, míg az Állami Biztosító alkalmazottai elmondták, hogy kitelepítési térítést csak azok kaphatnak, akik új módozatú, árvízre is kiterjedő biztosítással rendelkeznek. A kitelepítési térítés fizetésénél több intézkedés meghozatalára is szükség volt. Ilyen volt többek között, hogy a kitelepítettek a megye bármelyik fiókjánál jelentkeztek, a 2000 Ft-ot megkaphatták. Segítette a károsultakat a biztosító azzal is, hogy esetenként maga vitte a pénzt az ideiglenes tartózkodási helyekre, hogy a kitelepítetteknek ne kell jen a járási fiókokhoz beutazni, hiszen abban az időben az utazás Szabolcs-Szatmár megyében igen körülményes volt. Van egy szólásmondás: Kétszer ad az, aki gyorsan ad. Az Állami Biztosító gondoskodása a kitelepítettekről ezt a mondást messzemenően példázta Épületkárok után 80 millió forint kártérítés Az árvízzel való küzdelem véget ért a Szamosközben. A sze n nye s áradat helyében romhalmaz, járványveszély maradt, s a pusztításnak olyan megdöbbentő látványa, amely mélységesen elkeserítette az embereket. Számos községben,a lakóházaknak 70-80%-a romba dőlt, elpusztultak a gazdasági épületek. A lakosság az átélt tragédia után kábán és kétségekkel fogott hozzá a még hasznosítható értékek mentéséhez, megmaradt vagyonának összegyűjtéséhez. De mi maradt? Nagyon kevés. Az Állami Biztosító a kialakult gyors helyzet normalizálásához azzal járult hozzá, hogy a víz levonulása után azonnal megkezdte a lakossági károk gyors felmérését. A megyei kárszakértők megsegítésére az ország különböző területeiről 60 kárszakértő érkezett. A gyors munkára főleg azért volt szükség, hogy a romokat minél előbb eltakaríthassák,hogy a régi 'ház helyén megkezdhessék az újak építését. Gyorsították a kifizetés menetét is. A kárszakértők akkor napi 12-16 órát dolgoztak. A helyszínen felvett jegyzőkönyveket, adatokat éjjel dolgozták fel, hogy a kárfizetéshez szükséges dokumentációkat elkészíthessék. A károk kifizetése így gyor san, a lakosság megelégedésére történt. Az összedőlt és megrongálódott házak tulajdonosai közül 2201-nek volt olyan biztosítása, amelynek alapján árvízi kártérítést fizetett az Állami Biztosító. Az összedőlt házaknak nagy többsége korábban kő, vagy tégla alapon vályogból épült. Ezért a házak értéke nem volt nagy, de még így is azokért a házakért, amelyek összedőltek, átlag 50 000 Ft kártérítést fizetett az Állami Biztosító. A lakosságnak kifizetett épületkár összege 79 millió 376 ezer Ft-ot tett ki. A kamatmentes hitel, a Vöröskereszt segélye, de nem utolsósorban az Állami Biztosító gyors kártalanítása. megfelelő anyagi alapot adott az újjáépítéshez, amely így közvetlenül a katasztrófa után megkezdődhetett, s az első házak a víz levonulása után alig egy hónappal már felépültek. Panyolán 217 ház dőlt össze. 129- en rendelkeztek árvízre is érvényes biztosítással. A községben a kártérítés összege 3 269 000 Ft volt. A képen az új utcasor építése látható. 13
Panyola AZ ISKOLA LOMJAI Iskolapélda IV./2. 2010. MÁJUS 1970. május 14-e, csütörtök. Becsöngettek. Székely Dániel tanár úr pontban 13 órakor megjelent a panyolai általános iskola tantermében, majd ebben a tanévben utoljára kitöltötte a naplót, és a II. évfolyam tanulóival belekezdett egy az erdő állatvilágát tárgyaló olvasmányba. Kint közben szakadatlanul esett. Az iskolaév 179. tanítási napja volt. Vajon az erdő állatai, akikről az olvasmány szólt, már érezték a katasztrófa közeledtét? Ez biztos nem derült ki az olvasókönyvből. Miután a negyedikesek számtanórája, majd újra a második évfolyam írásleckéje véget ért, már csak a magasugrás volt hátra - együtt sportolt a két évfolyam. A nagyobbak aztán estefelé már a homokzsákokkal bajlódtak maguk sem gondolták volna délután a tornaórán a léccel versengve, hogy ez még csak a bemelegítés. Az évfolyamnapló tanúsága szerint legalábbis valahogy így történhetett. A napló, az 1969/70 évi, amely aztán négy évtizedet pihent, porosodott és leporolódott, megint porosodott, aztán, mikor már iskola sem volt, le sem porolódott. Végül a 2010-es lomtalanítás alkalmával bukkant újra fel az iskola lomjai közül, sok társával együtt... 14
+ KERESZTREJTVENY + ' MEGFEJTÉS MEGHATÁROZÁSOK: 1. Legismertebb hazai halfajunk. 2. Legmelegebb évszakunk. 3. Mocsár más néven. 4. Hopp, Juliska, hopp 5. Nedves, vízközeli területen előforduló, errefelé is igen gyakori orchideaféle növén (mocsári ). 6. Az árterek magas térszíneinek jellegzetes fafaja ( tölgy). 7. Környékünkön is kedvelt gyümölcstartósítási mód. 8. A nemtudom szilvából készül a legzamatosabb 9. Emberevő népcsoport. 10. Ilyen állat például a balin. 11. Egyik első tavaszi védett virágunk. 12. Ártereken, vizes területeken előforduló, fehér színű védett madár. 13. A folyók szabályozásával kialakult vízrészek neve. 14. A Mátra hegység legmagasabb csúcsa. 15. Panyolához legközelebb eső borvidékünk. 16. A panyolai határban sok helyen előforduló, olajat adó kultúrnövény. 17. A gyermekláncfű népies neve. 18. Egyik folyó Panyola határában. 19. Őszi éjjel izzik a 20. Japán harcos. 21. Az ő nevéhez fűződik Magyarországon a folyók szabályozásának gondolata (csak keresztnév). 22. A módszer neve, mellyel megszüntették a folyók kanyarulatait. 23. Az ősember lakóhelye volt. 24. A folyókhoz közeli területeket védi az árvizektől. 25. Április 22.: A. napja. A megfejtés egyik neves hazai költőnk ismert versének kezdő sora. A megfejtést kérjük névvel és címmel ellátva a panyolai Nagy Boltban leadni. A helyes megfejtők között június 14-én 5000 Ft értékű ajándékcsomagot sorsolunk ki. Azok között, akik a megfejtés mellett a költő nevét és a vers címét is megírják, különdíjat sorsolunk ki. Előző számunk keresztrejtvényének nyertese: Lakatos Józsefné "Mariska néni" Gratulálunk! Dr. Erdélyi Vanda 15
Panyola IV./2. 2010. MÁJUS A nagy áradás (indián mese) Öreg indián volt. Az arcát ráncok szántották keresztül, de a szeme élénken csillogott. Sose tudtam, melyik törzsből való, bár voltak sejtéseim. A többi törzsbéli, akikkel később beszélgettem, nem ismerték ezt a történetet, amit most elmesélek. A fiatalok gondolatairól beszélgettünk. Ott ült sokáig az esőben, tekintetével a völgyet járva, mire megszólalt. Kezdenek visszajönni. mondta. Ki jön vissza? kérdeztem. Az állatok. felelte. Ez egy régi történet. Meséld el nekem! Sokáig hallgatott, majd felemelte tekintetét és körbe mutatott. A Nagy Szellem mosolygott erre a földre, amikor megteremtette. Hegyek, síkságok, erdők és mezők borították. Számtalan állat élt itt és az emberek. Az öregember keze biztosan mozgott, csak a hangja remegett. A Nagy Szellem így szólt az emberekhez: Ezek a növények és állatok itt a ti testvéreitek. Osztozzatok velük e földön. A fák gyümölcsöt és meleget, a bölények ételt, ruhát és sátrat adnak nektek. Éljetek velük, és vigyázzatok rájuk. Amíg ők itt vannak, addig nem kell nélkülöznötök. Sok éven át békében éltek az emberek a természettel. Amikor kivágtak egy fát vagy elejtettek egy bölényt, az utolsó szőrszálát is felhasználták valamire, és megköszönték a Nagy Szellemnek, hogy gondoskodott róluk. Aztán egyszer új emberek jöttek, akik nem gondoltak testvérekként az állatokra és növényekre. Akkor is megölték az állatot, ha épp nem volt szükségük ételre. Kivágták a fákat, és felégették a mezőket. Sportot űztek a bölények lelövéséből, és szennyezték a folyókat. Amikor a Nagy Szellem a földre nézett szomorú volt. A tűz füstjét a völgyekben tartotta. Az emberek köhögtek és fulladtak, de folytatták az égetést és a gyilkolást. A Nagy Szellem akkor úgy döntött, hatalmas esőt küld a földre, hogy eloltsa a tüzeket, és elpusztítsa az embereket. Az eső csak esett, és a folyók kiöntöttek. Az emberek elköltöztek az elárasztott völgyekből a felföldekre. Öreg Medve, az orvosságos ember, összehívta a népét, és így szólt hozzájuk: A Nagy Szellem azt mondta, hogy amíg lesznek fák és bölények, addig megmenekülünk a hőségtől, a hidegtől és az éhínségtől. De már nagyon kevés fánk van. A víz kimossa a talajt, és nem lesz min növényeket termelni. Bölények sincsenek már. Ha nem találunk egy kis facsemetét és egy bölényt, ha nem tudunk a természettel együtt élni, akkor mindnyájan meg fogunk halni. Az eső csak esett, és az ár egyre feljebb jött. Az emberek elköltöztek az elárasztott felföldekről, föl a dombokra. A fiatal férfiak elindultak hát kis fát és bölényt keresni. Ahogy haladtak, eloltották a tüzet, megtisztították a folyókat, és barátkoztak az állatokkal. Az eső közben csak esett és esett. A víz egyre magasabban állt. Az embereknek fel kellett költözni a dombokról a hegyekbe. Egyik nap két ifjú állt Öreg Medve elé: Találtunk bölényt és egy fiatal fát mondták neki. Egy tehenet és a borját partra segítettük, hogy fel tudjon menni a hegyekbe, de a bika alatt megcsúszott a talaj, és a vízbe esett. Követtük és kihalásztuk, de addigra megfulladt. Elhoztuk a bundáját. Széthajtották a hatalmas fehér bölénybundát. Öreg Medve megfogta és így szólt: Sokan megfulladtak, az ételünket elvitte az ár, de az emberek már nem pusztítják a természetet, ami nekik teremtetett. Találtunk egy fehér bölénybundát és egy facsemetét. Ők megmentik majd, ami megmaradt. Az eső csak esett, az ár egyre magasabbra emelkedett. Az emberek a legmagasabb hegycsúcsokra menekültek fel. Öreg Medve kiterítette a fehér bölénybundát a földre. Egy társával együtt elkezdték kaparni és nyújtani, kaparni és nyújtani, míg az eső csak esett tovább. Mint minden nyers bőr, a bölény bőre is nyúlik, ha nedves. Öreg Medve kiterítette a falu fölé. A csemetét bevitték alá, és az emberek is alá bújtak. Ahogy esett az eső, Öreg Medve tovább nyújtotta a bölénybőrt a hegyeken át. Minden nap egyre messzebbre nyújtotta. Egyik sarkát a Nagyszarv-hegyre, a másikat pedig a Medvefog-hegyre csomózta. A bőrt átvetette a völgyön, és odakötötte a Bolond-hegyhez és Bika-hegyhez. Az egész Yellowstone-völgyet letakarta a bölénybőr. Bár az eső továbbra is esett, de nem a völgyre, s a földet nem mosta tovább le. A föld megszáradt, az állatok bejöttek az emberek közé, a fehér bölénybőr alá. Békességben megfértek egy helyen. Az eső csak esett továbbra is, de a bőr már kezdett megereszkedni a sok víztől. Öreg Medve odaállt az egyik hegyhez és felemelte a bőrt, hogy a nyugati szél alákapjon. A bőr, mint egy kupola, úgy domborodott a völgy fölé. A Nagy Szellem látta, hogy az emberek már békében élnek a földön, így az eső elállt, és a nap is kisütött. A bölénybunda csillogott a ragyogó napfényben. A napon elkezdett száradni és zsugorodni a bőr, amíg csak egy nagy híd nem maradt a völgy két oldala között, ezt látni ma is a Yellowstone-völgy fölött. Az öregember hangja lassan elhalkult, az eső elállt. Egy bölénytehén és a borja ott legelészett a völgyben egy ős öreg nagy fa alatt. PANYOLA I M P R E S S Z U M PanyolA I Ingyenes információs magazin a panyolaiaknak. Kiadja a Szamos-bazár Egyesület Panyola Község Önkormányzata (alapító) támogatásával, 300 példányban. Nyomás: Infó-West Kft. nyomdaüzeme, Mátészalka. Jelen lapszám a nyomdai munka kivételével társadalmi munkában készült. Szerkesztés, tördelés: Barabás Ambrus. Kérdéseiket, észrevételeiket a szerkesztőség postaládájába (Csonkavég u. 26.) vagy az ujsag@panyola.hu e-mail címre várjuk. Az újság színes változata az interneten a www.panyola.hu oldalon olvasható. 16