Nagykırösi igehirdetık kincsestárából



Hasonló dokumentumok
Bibliaolvasás: ApCsel 2,1-12a Alapige: 2Kor 3,17 Énekek: 24, 111, 369, 372, Himnusz, 374

Nagykırösi igehirdetık kincsestárából

Az idvezítı kegyelem

XII. évfolyam 17. szám

Igehirdetık kincsestárából

Böjti gondolatok. Bibliaolvasás: Ézs 58.

A bőn zsoldot fizet és zsoldja a halál. Isten ajándékot ad és kegyelmi ajándéka az örök élet, Krisztus Jézusban a mi Urunkban.

A nagykırösi református gyülekezet hírlevele

Bibliaolvasás: Zsoltárok 19,8-15 Alapige: Máté 5,17-20 Énekek: 19, 168, 458, 119. Elhangzott: január 6-án. A betöltött törvény

Lekcio: Eszter 2,1-20 Textus: Eszter 2,16. Elhangzott február 21-én. Isten inkognitója

Hit nélkül és hittel

Olvasmány: Máté 27,39-43 Alapige: Ezékiel 25,8-11

BÁRKA HÍRMONDÓ. Tartalom. Tavaszköszöntı Tavasz, I. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM Mevisz 1085 Üllıi út 24., BEKÖSZÖNTİ


Bibliaolvasás: 2Krón 20,31-2Krón 21,1 Alapige: 2Krón 20,32-33 Énekek: 82, 251, 441, 224. Elhangzott: április 27-én











Hírlevél. Közel a csillag































































ö ü ü ü ü ö ö ú Ü É Á É ö ö ü ú ö ű ú ü ö ű ö ú Á ú ö ű Á Í ö ü ö ö ű ö ú ú ö ö












Átírás:

Nagykırösi igehirdetık kincsestárából Bibliaolvasás: 84. zsoltár Alapige: 84. zsoltár: 2,3,5. Megtalálható Göde Lajos Egyházi beszédek címmel 1942-ben kiadott kötetében. Vágyódás Isten háza után 84. zsoltár ilyen szép, milyen megragadó a 84. zsoltár! Az a közvetlen melegség, mely belıle árad, megfog és rabul ejt bennünket. Úgy érezzük magunkat olvasása közben, mintha kint volnánk a szabadban, ragyogó ıszi vasárnapon. A még zöldellı, majd meg M hervadó, barna, sárga, piros falevelek ránk tekintenek, a barnuló tarlóból felmosolyog még a reménykedı virág. S túl a mezın, túl a fákon megkondul és hívogat a vasárnapi harangszó. Haldokló virágos mezın át lombhullató fák alatt megyünk a harangszó után. S míg lelkünk ünnepi érzéssel telik meg, öntudatlanul, akaratlan belekapcsolódunk abba a napsugárból szıtt aranyos hálóba. Én az egész mindenségé vagyok, hogy azt teljessé tegyem. Az egész mindenség az enyém, hogy nekem szolgáljon. A nap ragyogása nem volna tökéletes, ha egy sugara nem verıdhetnék vissza az én arcomról. Az egész teremtett világ összhangja nem volna teljes, ha hiányoznék belıle az én szívem dobogása. Ezt érezzük, míg a 84. zsoltár igéit hallgatjuk s dallamát énekeljük. Az édesapa közelségében lévı kisgyermek boldogságát. De alig gondolunk erre a képre, mindjárt elszomorodunk. Úgy érezzük, hogy ez a kép és ennek a képnek idilli boldogsága csak a múlté. A jelen kornak nincsen már öntudatlan gyermeke. A jelen kor gyermekének nincsen zavartalan öröme. Az óriási kıházak eltakarják ma elılünk a természetet. Az utcák forgalmának zajától, a gyárak gépeinek zakatolásától nem hallatszik már az ünnepi harangszó. A 84. zsoltár, az Istenhez vágyódó léleknek ez a szép éneke ma már csupa idıszerőtlenség, amelyet nem ért meg senki. De vajon az-e? Ez a nagy gyülekezet, a szívetekbıl elemi erıvel elıtörı ének, szemeteknek felém sugárzó tekintete, mind azt mondja, hogy nem. A léleknek Istenhez való vágyódása élt a lélekben, mióta ember él. Nincs az idınek olyan nagy ereje, hogy ezt az érzést elvegye az embertıl és elvigye magával. Nincs olyan nagy ereje, hogy ezt a hatalmas érzést mással cserélje fel. Koráh fiainak zsoltára ma is üdén hangzik, mint háromezer évvel ezelıtt: Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, sıt emésztıdik lelkem az Úrnak tornácai után, szívem és testem ujjonganak az élı Isten felé. Boldogok, akik lakoznak a Te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!

2009. szeptember 27. 2 Keresztyén Gyülekezet! Ezen a csendes vasárnapi órán gondolkozzunk a felolvasott ige fölött és beszélgessünk arról, miért vágyódik az emberi lélek az Isten hajléka után és miért érzi abban magát legjobban otthon? 1. Nagy ez a világ. Olyan alkotás, aminıt csak Isten bölcsessége és hatalma tudott teremteni. Olyan alkotás, amely elıtt a gyarló ember csak elnémulni és csak leborulni képes. Itt van a föld, amely bennünket anyai szeretettel hordoz ölén. Síksága búzát terem, hogy meglegyen mindennapi kenyerünk, állatokat hordoz, hogy legyen ruházatunk. Hegye erdıket táplál, hogy építhessünk házakat és azokban legyen meleg otthonunk. Belsejében köveket, érceket és drágaságokat takargat, hogy legyen, ami életünket kellemessé és ékessé teszi. Vizei hővös italt adnak nekünk. Természeti szépségei örömmel töltenek el. Óh milyen szép is ez a föld! Csak egy pillantást vessünk rá, meg tudjuk érteni az Úr Jézus kijelentését: a föld az Úr lábainak zsámolya. Ha fölmegyünk az ormokra, ahol végzıdik a föld, ott kitárul elıttünk a végtelenség. Hogy mekkora az a végtelenség, egy kis fogalmat alkothatunk róla, ha elképzelünk akkora teret, mint Csonka- Magyarország és abban a térben elhelyezünk öt gombostőfejet. Ha a földünk egy kis gombostőfej, akkor olyan térben, mint egy gombostőfejhez képest Csonka-Magyarország, öt ilyen égitest van csupán. (Szücs Ernı: Gyızelem a halál felett.) Most képzeljétek el a csillagoknak ezreit és ezreit, amelyeknek egy része sokkal nagyobb, mint a föld, mekkora lehet az a tér, amelyben azok rendre keringenek? Milyen igaza van a dicséretírónak: Ha elmémmel felszállok e számtalan világok roppant alkotmányába, ott látom valójába nagy voltát az Alkotónak. Mennél feljebb repülök, annál jobban szédülök látásán e magasságnak. (92:2.) Óh milyen nagy, milyen elképzelhetetlen végtelenség! Mi a végtelenséghez képest az ember? Számokban kifejezhetetlen parány. Nagyítóüveggel meg nem látható semmiség. És lássátok, bennünket, parányi embereket nem tud kielégíteni ez a testi szemek elıtt kitáruló végtelen világ. Lelkünk mindezzel nem telik meg. Még ennél is többre vágyik. Arra, aki benne van a világban és fölötte van annak. Arra, aki a mindenséget teremtette és fenntartja, és akinek egy kicsiny mozdulata elegendı volna ahhoz, hogy kihőljön a nap, lehulljanak a csillagok és sötét semmiség támadjon a fénylı világok helyén. - Az ember ahhoz vágyik valami megnevezhetetlen ısi vágyódással, mert érzi, hogy annak nemzetsége, annak része, annál van igazán otthon. És úgy érzi, hogy ennek a világnak Urát itt, ebben a házban tudja legjobban megközelíteni. Itt sugárzik reá legközvetlenebbül az ı szeretetének melegsége. Akit az egek egei be nem fogadhatnak, még kevésbé emberi kezektıl épített hajlék, itt mégiscsak jobban rátekint az ı szolgájának imádságára. Ezért vágyódik a lélek Isten háza után. 2. Olvastam valamikor egy kis elbeszélést. Írójának nevére már nem emlékszem. Az is elmosódott emlékezetembıl, hogy mi volt az egésznek a tartalma. Egy mozzanatra azonban tisztán emlékszem. Szerepelt az elbeszélésben egy kisfiú, akit elvittek a szüleitıl. Új környezetében mindent megtettek neki, csakhogy megvigasztalják. Keresték a kedvét. Szórakoztatták. Játszottak vele. Mikor mégis szomorú maradt, kérdezték, hogy mire vágyik még. Mi az, ami fel tudná vidítani. A gyermek azt válaszolta, hogy szeretné látni az édesapját, vagy legalább a hangját szeretné hallani. Lássátok, ilyen apja után vágyódó gyermek az ember. Az élet vásárja igyekszik kielégíteni. Nyújt neki szórakozást. El akarja kábítani vidámsággal, fülbemászó muzsikával. Elébe tárja a mővészet szépségeit. És ez mind nem elég. Kívánja az ı mennyei Atyját látni, vagy legalább hallani az İ hangját. A költı-pap egyik szép költeményében így kiált föl: Én Istenem, hová tekintsek, hogy ne lássam hatalmadat!... Bármerre nézek, mindenütt dicsıséged sugára süt! (Tompa Mihály) A költınek igaza van. Bárhová nézünk, mindenütt az Urat látjuk és az İ szavát halljuk. A föld és az ég az ı arcát mutatja. A tavaszi ébredés és az ıszi csendes elalvás, a mennydörgés és a napnak néma sugara az İ ismerıs hangján beszél. De a földi élet lármája sokszor mintha elnyomná a felülrıl jövı hangokat, vagy legalább is elkápráztatja a füleket az Úr hangjai számára. Itt a templomban hallja ezeket a hangokat tisztán. Itt beszél a mennyei Atya legérthetıbben. S arról beszél, amire az ember legjobban vágyódik. Beszél a bőnök bocsánatáról. A tékozló fiak hazatérésé-

3 XII. évfolyam 27. szám rıl s a hazatértnek kedves fogadtatásáról. Beszél az örök élet kenyerérıl és az örök élet italáról, melyet minden hívı léleknek megad a testben megjelent szeretet. A földi életrıl úgy beszél, mint amelyet az egyetlen Fiúnak tiszta élete, hulló vére megszentelt és a mennynek elıcsarnokává tett. A halálról úgy, mint amely csak egy boldog álom, s amely után kezdıdik egy olyan élet, amelyben a megváltottak örök boldogságban szemlélik az Istent. Milyen szívesen hallja ezt a bőnös ember, aki vágyódik a tisztaság után! A halandó ember, aki örök életért sóvárog! A szenvedı ember, aki örök boldogságról álmodik! Vajjon csoda-e, ha az ember vágyódik az Úr hajléka után! S megteljesedett szívvel ismétli a zsoltáros költı szavait: Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, sıt emésztıdik lelkem az Úrnak tornácai után, szívem és testem ujjonganak az élı Isten felé. 3. Egy alkalommal szomorú költségvetés hívott ki a Rákosi új temetıbe. Egy ifjúnak a temetése. A kötelesség végzése után jöttem hazafelé. A gépkocsi a megszokott gyorsaságnál is gyorsabban hozott. Egyszer egy másik kocsi ugyanolyan gyorsasággal jött velem szemben. S egyszerre elsuhantunk egymás mellett, gyorsan, mint a gondolat, anélkül, hogy mi, bennülık láttuk és felismertük volna egymás arcát. Úgy elgondolkoztam akkor. Úgy éreztem, hogy ilyen a mi mostani életünk. Futunk, repülünk gyorsan, mint valami elszabadult gép. Vessetek csak egy pillantást az utcára, s mondjátok meg, nem így van-e. Az úton lázasan sietünk, nem ismerjük meg egymást, sıt, nem látjuk meg az arcokat. Hivatalos munkánk helyén kapkodva dolgozunk, hogy elintézzük napi munkánkat s dolgozunk anélkül, hogy célunkat elérnénk. Hazamegyünk. Otthonunkban ugyanazt látjuk. Lázas, idegbomlasztó munkát, amelyet hozzánktartozóink végeznek anélkül, hogy magukat utolérnék. Nem tapasztaltátok-e ugyanezt mindnyájan? A kenyér gondja, az életnek velünk szemben támasztott nagy igénye - az a láthatatlan betegség, amely itt ül a földön, és szinte megmérgezi a levegıt - kényszerítenek bennünket soha nem tapasztalt lázas futásra. Mikor elérkezik a vasárnap, és meghalljuk a harangszót, mintha enyhülne életünkben a láz. Mikor pedig eljövünk a templomba, úgy érezzük, hogy a szent küszöbön kívül maradtak az életnek aggodalmai s azok helyét valami békességet adó megnyugvás foglalja el. Mikor zendül az ének és szól az Ige, mintha megjelennének közöttünk azok, akik évszázadok során idegyőltek, és itt találtak megnyugvást. Mintha megjelennének mind, és mintha beszélnének hozzánk: - Látod, mi amikor idejöttünk, mindig meg tudtunk pihenni. Nekünk is voltak aggodalmaink, nekünk is volt vergıdésünk, és itt mindent el tudtunk felejteni. Békességnek otthona ez a hely! Erıforrás! Bizalomnak és reménységnek örök kútfeje! Jöjj ide te is!... Légy csendes szívvel! Olyan jólesik hallani a biztató szavakat! Olyan jólesik megpihenni Annak keblén, akinél minden kornak minden hívı gyermeke enyhülést talált! Imé ezért érzi magát az emberi lélek legjobban az Úr hajlékában. Mily szerelemetesek a Te hajlékaid, Seregeknek Ura!! Kívánkozik, sıt emésztıdik lelkem az Úrnak tornácai után, szívem és testem ujjonganak az élı Isten felé. Boldogok, akik lakoznak a Te házadban, dicsérhetnek Téged szüntelen! Háromezer év elmúlt azóta, hogy elıször zendült meg ez a zsoltár, s még most is olyan üde és szép, mintha tegnap írták volna. Elmúlhatik újabb háromezer esztendı, sıt elmúlhatnak az éveknek számtalan ezrei, ez az ének mindenkor üde és szép marad, mert az emberi szívnek örök érzését fejezi ki. Zúghatnak a gyárak vad riadozással, lármájukból kihangzik, mint valami föld feletti hang, az ısi dallam: Óh seregeknek Istene. Gomolyoghat lázasan az utca forgatagja, mindig kiválik abból egy csendes zarándokcsapat, hogy az imádkozás órájára a templomba vonuljon. A zajból a csendbe. Az emberek közül Istenhez. A halál felé sietıktıl az örök élet keresésére maradjunk mindig ebben a boldog zarándokcsapatban! Ámen. (Göde Lajos)

2009. szeptember 27. 4 Göde Lajos Göde Lajos lelkipásztor 1882. október 17-én született a Tolna megyei Madocsán. A középiskolát Bonyhádon az Evangélikus Gimnáziumban és a nagykırösi Református Fıgimnáziumban végezte. Teológiát Budapesten tanult, ahol a diákok választott vezetıje, szeniora volt. Segédlelkészi idejét Szekszárdon és Budapesten töltötte. Az elsı világháborúban a 68. szolnoki és a 37. nagyváradi gyalogezred tábori lelkésze volt. Másfél évet töltött különbözı hadszíntereken lelkészként. 1923-ban tábori püspökké választották, kinevezésére azonban nem került sor. Sokféle egyházi tisztséget viselt. Egyházkerületi jegyzı, tanácsbíró, missziói elıadó, majd nyugalomba vonulása után a Nagykırösi Református Egyházközség fıgondnoka volt. 1929-ben lelkipásztorként egy kicsit hazajött Nagykırösre, hiszen gimnazista diákként korábban már megismerhette a várost és a gyülekezetet. Prédikációja egyszerre tudta megszólítani a tanult és az egyszerő embereket. Stílusa rendkívül kifinomult, irodalmilag önmagában is érték, az igei üzenet megfogalmazása pedig a Szentíráshoz és a hitvallásainkhoz ragaszkodik, azokból fakadó. Irodalmi tevékenységet is folytatott, Rácz Lajos azt írja róla, hogy mindig vonzódott a szépirodalomhoz. Több könyve, köztük prédikációkat tartalmazó írása jelent meg. Sokoldalú ember volt, a lelkipásztori munka mindegyik ágát rátermetten, jó érzékkel és felkészülten látta el. Értett a gazdasági kérdések kezeléséhez, részt vett az egyházközség iskoláinak irányításában, igehirdetései tartalmasak voltak, az emberekkel könnyen tudott kapcsolatot teremteni. Jó érzéke volt az elméleti és a gyakorlati kérdésekhez egyaránt. A gyakorlati kérdésekhez való viszonyulásának egy sajátos példája, hogy remekül tudott könyvet kötni. Példaértékően bánt az idıvel. Legnagyobb erényei közül különösen a pásztori munkáját említhetjük, a családlátogatásokat. Azt, ahogyan az emberekkel törıdött. Belmissziói munkájának szép gyümölcse volt a bibliaórás köre és a hittan oktatás terén végzett munkája szerte a városban és a környezı tanyavilágban, az ezzel kapcsolatos szervezı munka, és ahogyan az emberek szociális gondjaira odafigyelt. Egy másik, 1933-ban elmondott igehirdetést a gyülekezeti hírlevél 2007. október 17-ei száma tartalmazza. (Készült Dr. Fodor Ferenc 2007 októberében Göde Lajos születése 125. évfordulója alkalmából elhangzott beszéde részleteinek felhasználásával. A teljes beszéd hírlevelünk 2007. évi 31. számában található.) Heti rendünk: vasárnap (szeptember 27.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Templom (Gyülekezeti hittan-tanévnyitó), Szabó Katalin keresztel: Szabó Gábor 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Szőcs András 18.00 Templom (Gyászolók istentisztelete), Szabó Katalin

5 XII. évfolyam 27. szám hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István kedd 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán 17.30 Fébé Nıszövetség [Kálvin terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta szerda 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán vasárnap (október 4.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom, Dr. Fodor Ferenc keresztel: Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Templom Szabó Katalin Megkereszteltük: Suba Csaba és Kis Anna Dávid nevő gyermekét. Kelemen Miklós és Sebián Szilvia Lili Luca nevő gyermekét. Eltemettük: Szente Gyula (Grónai Aranka férje) élt 85 évet, Berzsenyi u. 5. Kolozsvári István (Faragó Julianna férje) élt 79 évet, Béke u. 43. Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 17.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 61.160 Forint. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Különös tisztelettel és ıszinte szeretettel hívjuk és várjuk gyülekezetünk magányos, gyászoló tagjait minden hónap utolsó vasárnapján templomunkban este 18 órától a GYÁSZOLÓK ÁS MAGÁNYOSOK ISTENTISZTELETÉRE.

2009. szeptember 27. 6 A F é b é N ő s z ö v e t s é g h í r e i Szeptember 29-én, kedden du. 5-kor megbeszélést tartunk a Kálvin teremben. Jótékonysági ruhavásárt rendezünk a Kálvin teremben és a Kopa Iskolában október 6-án, 7-én és 8-án (kedd, szerda, csütörtök). Kedden és szerdán 8-16 óráig, csütörtökön 8-14 óráig látogatható a vásár mindkét helyszínen.

7 XII. évfolyam 27. szám I s k o l á i n k h í r e i ÁLTALÁNOS ISKOLA: Szeptember 17-én a DÖK megtartotta iskolai program-elıkészítı győlését Tormáné Zöldi Szilvia tanárnı vezetésével. Szeptember 21-én, a tanári bibliaórán Dr. Fodor Ferenc lelkipásztort hallgathattuk meg. Szerdán a 3. évfolyam Budapestre kirándult Tóthné Megyesi Katalin, Bélteki Lajosné, Megyesi Erika osztályfınökök és Tormáné Zöldi Szilvia szabadidı szervezı vezetésével. Délelıtt meglátogatták a Margitszigeti Vadasparkot, délután a Parlamentet csodálhatták meg kívül-belül. A gyerekeknek nagy élmény jelentett a változatos fıvárosi közlekedés is. Pénteken a Mesélı dallamok programsorozat elsı elıadásán, majd hónapzáró istentiszteleten vettünk részt. 26-án, szombaton a Nagy vagy elnevezéső televíziós vetélkedın szerepelt iskolánk csapata és lelkes szurkológárdája. GIMNÁZIUM: Hétfın tantestületi értekezletet tartottunk, megbeszéltük a tanév eleji feladatainkat. Verse- Iskolánk tanulói keddig jelentkezhettek az Országos Középiskolai Tanulmányi nyekre. Pénteken iskolánk tanulói és tanárai hónap végi áhítaton vettek részt. A Péntek Délutáni Teák e heti alkalmán 15 órától a gimnázium DÖK képviselıi beszélgettek a diákelégedettség-mérés tapasztalatairól és a tanárminısítésrıl. Péntek délután Suba Lajos igazgató úr vezetésével a gimnázium tanárai, diákjai ünnepélyes keretek között átadták a református temetıben az Arany János sírverseihez útbaigazító táblákat és oszlopokat. Szabó Gábor áhítata után egy rövid megemlékezést tartottunk.

2009. szeptember 27. 8 A Magyar Református Presbiteri Szövetség Délpesti Egyházmegyei Területi Szervezetének Elnöksége tovább folytatja a bibliaiskolai formában folyó presbiterképzést. Szeretettel hívja és várja az egyházmegye mindkét régiójának lelkipásztorait, presbitereit és gyülekezeti munkásait a soron következı alkalomra, melynek idıpontja: 2009. október 4. (vasárnap) 15 óra, helyszíne: Pilisi Református Egyházközség temploma (2721 Pilis, Rákóczi utca 30.) programja: Köszöntés, Igeolvasás, imaközösség (Morva Ákos helyi lelkipásztor) Szolgálatunkról (Takaró András esperes-lelkipásztor, Kiskunlacháza) Beszélgetés az elhangzottakról (vezeti: Berkes József, a területi szervezet elnöke) Bemutatkozik a Kékkereszt iszákosmentı misszió (Némethné Balogh Katalin, misszióvezetı) Evangelizáció (Szabó J. Róbert lelkipásztor, Jászberény) Szeretetvendégség Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. szeptember 27-e és október 4-e között) Szept. 27. vasárnap 2Móz 7; Zsolt 124; 1Thessz 2,13-20; RÉ 156 Szept. 28. hétfı 2Móz 8; 1Thessz 3; RÉ 208 Szept. 29. kedd 2Móz 9; 1Thessz 4,1-8; RÉ 212 Szept. 30. szerda 2Móz 10; 2Thessz 4,9-18; RÉ 253 Okt. 1. csütörtök 2Móz 11; 1Thessz 5,1-11; RÉ 252 Okt. 2. péntek 2Móz 12,1-20; 1Thessz 5,12-28; RÉ 46 Okt. 3. szombat 2Móz 12,21-51; 2Thessz 1; RÉ 37 Okt. 4. vasárnap 2Móz 13; Zsolt 26; 2Thessz 2,1-12; RÉ 26 Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00-12.00 és 15.00-18.00, Kedd - Péntek: 8.00-12.00 E-mail címünk: nagykoros.ref@gmail.com, Honlap: http://refkoros.hu A kiadvány ára: 25 Ft