Parasit. Hung. 5. 83-98. 1972. A immorális ellenanyagok tanulmányozása nyulakban kísérletileg létesített Cysticercus pisiformis (Bloch, 1780)-fertőzöttség esetén II. A precipitálo ellenanyagok lokalizációjának vizsgálata immunelektroforézissel Dr. NÉMETH István A Magyar Tudományos Akadémia Állategészségügyi Kutató Intézete, Budapest A Taenia i pisiformis /Bloch, 1780/ Gmelin, 1790 /Cestoda: Taeniidae/ lárvaalakjával, a Cysticercus pisiformis- /Bloch, 1780/- szal fertőzött nyulak vérsavójában ellenanyagok jelennek meg. Ezt egyrészt a fertőzésen átesett nyulak vérsavójával végzett passziv immunizálási kísérletekkel igazolták /4,14,37,38,43,44, 45,52,72/, másrészt antitesteket szérodiagnosztikai módszerekkel is kimutattak e parazitával fertőzött nyulak vérsavójában a galandférgekből vagy a cysticercusokból preparált antigének segítségével /14,51,70,71,77/. T. pisiformis-petékkel kísérletesen fertőzött nyulakkal korábban végzett vizsgálataink során a fertőzött állatok vérsavója precipitációt hozott létre agargélben a galandférgek, illetve a cysticercusok sóoldatos kivonatával /51/. Az agargéldiffuziósprecipitációs próbával folytatott további vizsgálatok kiderítették, hogy e féregfaj inváziója a nyulakban komplex precipitin-választ indukál /53/. A mesterséges fertőzések után különböző időpontokban vett vérsavókban négy eltérő specifitásu prec i p i t á l o ellenanyagot lehetett kimutatni. Kiderült, hogy ezekkel az antitestekkel reakcióba lépő antigénkomponenseket a k i f e j l e t t galandférgek és a cysticercusok sóoldatos kivonatának -wban oldódó frakciója tartalmazza /53/
Az irodalomban nem található azonban közlés arra vonatkozóan, hogy milyen immunglobulin-osztályhoz kapcsolódnak ezek az antitestek, s igy tipusuk még meghatározásra szorul. Ezért a T» p i si formis-oncosphaerák támadásával szemben kialakuló precipitinválasz további jellemzése érdekében ujabb kísérleteket végeztünk, amelyekben az immunglobulinok és a precipitinek közti kapcsolatot vizsgáltuk immunelektroforézissel. A fertőzött nyulak nativ vagy koncentrált szérumát alkalmazva, többféle antigénpreparátum segítségével sikerült ezeknek az ellenanyagoknak a tipusát meghatározni. Ez a közlemény ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit tartalmazza. Anyagok és módszerek Antigének A vizsgálatokhoz antigénként T. pisiformis-kivonatot /TpK/, C. pisiformis-kivonatot /CpK/, T. pisiformis-"secretum és excretum antigént" /TpSE/, valamint C. pisiformis-"secretum és excretum antigént" /CpSE/ használtunk, amelyeket a korábban l e i r t módon állitottunk elő /53/. Antiserumok Az anti-t. pisiformis- nyulimmunsavó /anti-tp/, az anti-c. pisi formis- nyulimmunsavó /anti-cp/, a teljes nyulsavó ellen ható polispecifikus kecskeimmunsavó /anti-nyul-kecskeimmunsavó/, valamint a nyul serumglobulinokat precipitálo juhimmunsavó /antinyulglobulin juhimmunsavó/ termelése a korábban leirtak szerint történt /53, 55/. Fertőzött nyulakból származó vérsavók Husz 6-7 hetes korú, 700-900 g sulyu, fehér, uj-zélandi nyulat egyedenként 500 T. pisiformis-petével fertőztünk. A petéket
mesterségesen fertőzött kutyákból származó gravid izekből a korábban leirtak szerint izoláltuk /52/, és fecskendőre szerelt szondával közvetlenül az állatok gyomrába adtuk be. A fertőzés után a 60, napon az állatok felét 10 000 petével ujrafertőztük, majd a 100, napon valamennyi állatot elvéreztettük és felboncoltuk. Az első fertőzéstől kezdve az állatok fülvénájából t i z - naponként folyamatosan vért vettünk, és a vérsavókat konzervélószer nélkül -20 C-on meg fagyasztva tároltuk a felhasználásig. Immunelektroforézis Az immunelektroforézis analíziseket 0,01 % mertiolátot tartalmazó veronálnátrium-nátriumacetát-sósav-pufferben /ph 8,6; ionerősség= 0,05/ oldott agargélben + végeztük. Az 1,5 %-os agaroldatból 6,5 x 9 cm-es üveglemezeken 1,5 mm vastag réteget képeztünk, és a lemezeket másnapig 4 C-on nedveskamrában való tartás után használtuk f e l. Az elektroforétikus futtatás 4 V/cm feszültségesés mellett szobahőmérsékleten történt. Az immundiffuzió szobahőmérsékleten nedveskamrában történt a vizsgált reagensektől függően különböző ideig. A precipitációs ivek kialakulása után az immunelektroforézises lemezeket a szokásos módon mostuk, szárítottuk, és amidofekete 10 B-vel vagy savanyu fukszinnal megfestettük /5/. Az agargéldiffuziós-precipitációt radiális kettős diffúziós módszerrel, a fertőzött nyulak gyengén precipitálo vérsavójának koncéntrálását ammóniumszulfátos kisózással végeztük a korábban leirtak szerint /53/, a fehérjemeghatározások pedig Biuret-reakcióval történtek /17/. Eredmények A T. pisiformis-peték beadását követő 100. napon végzett bonco- + Special Agar-Noble, Difco Laboratories, Detroit, Michigan, USA
lás kideritette, hogy mind a két fertőzés eredményes volt. Az egyszer fertőzött nyulcsoportban átlagosan 228,6 /szélsóv.értékek: 82-391/ k i f e j l e t t Cysticercus volt a csepleszen és a medenceüreg savóshártyáján betokozódott állapotban. Az első fertőzést követő 60. napon ujrafertőzött nyulakban viszont átlagosan 394 /szélső értékek: 138-427/ cysticercust találtunk. Ezekben az állatokban a végleges tartózkodási helyükön megtelepedett k i f e j l e t t borsókákon kivül a hasüregben szabadon f i a t a l vándorló lárvák is előfordultak, amelyek a reinfekcióval bevitt oncosphaerákból fejlődtek k i. A fertőzöttség különböző időpontjában vett vérsavók agargéldiffuziós-precipitációval végzett vizsgálata során a 12-15. napnál korábban nem lehetett precipitineket kimutatni a CpK-val és a TpK-val mint antigénekkel. Ezt követően is csak a nyulak egy részének vérsavója alakitott ki rendszerint igen gyenge precipitációs vonalat, a 30-40. naptól kezdve viszont minden állat vérsavója précipitait. A fertőzöttség 30-70. napja között fordultak elő a legkifejezettebb precipitációs sávok, majd ezután fokozatosan gyengébbek lettek, de még a megfigyelési idő végén is minden nyul vérsavója precipitációt hozott létre agargélben. A vérsavók precipitin-aktivitása azonban nemcsak a fertőzés lefolyása során, hanem a fertőzöttség egyazon időpontjában nyulanként is erősen változott, ami egyrészt a vérsavók által létesített precipitációs sávok különböző erősségében, másrészt abban nyilvánult meg, hogy az egyes vérsavók vizsgálata során eltérő számú precipitációs vonalat lehetett megfigyelni. A CpKval, illetve a TpK-val szemben diffundáltatva ugyanis az egyszer fertőzött nyulak többségének vérsavója csak egyetlen precipitációs vonalat alakitott k i, az egyes állatokból a fertőzöttség 30-70. napja között vett vérsavók vizsgálata során a- zonban két jól kifejezett precipitációs sávot lehetett megfigyelni. Az első fertőzés után a 60. napon 10 000 petével végzett ráfertőzést követően észrevehetően megnövekedett a vérsavók precipitin-aktivitása. Az ujrafertőzött nyulak vérsavója ugyanis jóval erősebb precipitációt alakitott k i, mint a csak egyszer fertő-
zötteké, emellett többségük vérsavója a ráfertőzést követő 20. nap után három, egyeseké pedig négy precipitációs vonalat létesített, amikor a CpK-val, illetve TpK-val voltak reagáltatva. A precipitineket hordozó se rumkomponensek elektroforetikus motilitását és tipusát immunelektroforézissel állapítottuk meg. A vérsavókat agargélben elektroforetizáltuk, majd az elektroforézis befejezése után annak tengelyével párhuzamosan létesített csatornákból a szétválasztott komponensekre merőlegesen az e- gyik oldalról a CpK, TpK, CpSE vagy TpSE különböző koncentrációjú oldatait, a másik oldalról pedig nyul serumfehérjéket precipitálo anti-nyul kecskeimmunsavót, vagy anti-nyulglobulin juhimmunsavót diffundáltattunk. Ezzel a módszerrel a fertőzöttség különböző időszakából származó különböző precipitin-aktivitásu vérsavókat egyedenként, vagy az azonos időpontban vett és azonos reaktivitásu vérsavókat egyenlő arányban keverve vizsgáltuk nativan, a gyengén precipitálo vérsavókat pedig ammóniumszulfátos kisózással végzett előzetes bekoncentrálás után. A vizsgálatok során kapott legtipikusabb eredményeket az 1., 2., 3. és 4. ábra szemlélteti. Az ábrákon jól látható, hogy a CpK, TpK, CpSE és a TpSE antigénkészitmények különböző koncentrációjú oldataival szemben kifejlődött precipitációs ivek az IgG globulin ivmaximumával estek egybe. A precipitálo antitestek lokalizációja a fertőzöttség bármelyik időpontjában nyert vérsavók vizsgálata során egységes képet mutatott. A különböző antigénoldatok esetében kifejlődött precipitációs iveket a serum immunelektroforetikus képével ugyanis összevetve, a féregantigének és a nekik megfelelő ellenanyagok által létesített precipitációs ivek helyeződésében sohasem, hanem csak erősségükben figyelhettünk meg különbségeket az egyes vérsavók precipitálo képességétől függően. Az antigénoldatokkal szemben a precipitációs ivek mindig az IgG globulin ivmaximumának megfelelően alakultak k i, és sohasem terjedtek ki az IgG elektroforetikus motilitás egész területére. Ugyanezt az eredményt kaptuk mind a primer, mind a szekunder fertőzöttségből származó vérsavók vizsgálata során, akár a galandférgek vagy a cysticercusok "somaticus" kivonatát, akár a "metabolicus " antigénjeit használtuk a precipitálo antitestek kimutatására.
1. ábra T. pisiformis és C. pisif ormis-"somaticus l > ' antigének ellen ható precipitinek lokalizációjának demonstrálása immunelektroforézissel a C, pisiformisszal fertőzött nyulak vérsavójában. A fertőzöttség 30. napján vett vérsavóminta elektroforézise után /lyukak/ a vizszintes csatornákat a következők szerint töltöttük meg: A: Teljes nyulsavó ellen ható kecskeimmunsavó; L : Nyul serumglobulinok ellen ható juhimmunsavó; TpK: T. pisiformis-kivonat /3 mg fehérje/ml/; CpK: C. pisiformis'-kivonat /4 mg fehérje/ml/. A precipitációs vonalak a TpK- és CpK-val szemben egyaránt az IgG globulin pozíciójában fejlődtek k i. Fig. 1. Precipitins to "somatic" antigens of T. pisiformis localized by Immunoelectrophoresis in the serum of rabbits infected with C. pisi formis. After electrophoresis of a serum sample /wells/ collected on day 30 of the infection, the horizontal troughs were f i l l e d as follows: A: Goat antiserum to rabbit whole serum; L: Sheep antiserum to rabbit globulins; TpE : T. pisiformis whole saline extract /3 mg protein/ml/; CpE: C. pisiformis whole saline extract /4 mg protein/ml/. Precipitin lines were formed against both TpE and CpE in the position of IgG immunoglobulins. 2. ábra T. pisiformis és C. pisiformis "secretiós és excretiós" antir gének ellen ható precipitinek lokalizációjának demonstrálása immunelektroforézissel a C.pisiformisszal fertőzött nyulak vérsavójában.
A fertőzöttség 30. napján vett vérsavóminta elektroforézise után /lyukak/ a vizszintes csatornákat a következők szerint töltöttük meg; A: Teljes nyulsavó ellen ható kecskeimmunsavó; TpSE: T. pisiformis-""secretiós és excretiós" antigén /3 mg fehérje/ml/; CpSE: C. pisi f ormis-"secr_etiós és excretiós" antigén /2,5 mg fehérje/ml/. A precipitációs vonalak a TpSE- és CpSE-vel szemben egyaránt az IgG globulin pozíciójában fejlődtek k i. Fig. 2. Precipitins to "secretions and excretions" antigens of T. pisi- formis and C. pisiformis localized by Immunoelectrophoresis in the serum of rabbits infected with C. pisiformis. After electrophoresis of a serum sample /wells/ collected on day 30 of the infection, the horizontal troughs were f i l l e d as follows: A: Goat antiserum to rabbit whole serum ; TpSE: "Secretions and excretions'" antigen of T. pisiformis /3 mg protein/ml/; CpSE: "Secretions and excretions" antigen of C. pisiformis /2,5 mg protein/ml/. Precipitin lines were formed against both TpSE and CpSfc in the position of IgG immunoglobulins. 3. ábra Nyulvérsavó immunelektroforézise, ami a T. pisiformis és C «pi- siformis-^somaticus" antigének ellen ható precipitinek lokalizációját mutatja a reinfekciót követő 40. napon. A vérsavó elektroforézise után /lyukak/ a vizszintes csatornákba a következő reagenseket töltöttük: A: Teljes nyulsavó ellen ható kecskeimmunsavó; TpK: T. pisiformis-kivonat /4 mg fehérje/ml/; CpK: C. pisiformis-kivonat /5 mg fehérje/ml/.
Fig. 3. Immunoelectrophoretogram of rabbit serum showing the localization of precipitins to "somatic*" antigens of T. pisiformis and C. pisiformis 40 days after reinfection. After electrophoresis of the serum sample /wells/ the horizontal troughs were f i l l e d as follows: A: Goat antiserum to rabbit whole serum ; TpjE: T. pisiformis whole saline extract /4 mg protein/ml/; CpE: C. pisiformis whole saline extract /5 mg protein/ml/. 4. ábra Nyulvérsavó immunelektroforézise, ami a T. pisiformis és C. pisiformis-"secretiós és excretiós" antigének ellen ható precipitinek lokalizációját mutatja a reinfekciót követő 40. napon. A vérsavó elektroforézise után /lyukak/ a vizszintes csatornákba a következő reagenseket töltöttük: A: Teljes nyulvérsavó ellen ható kecskeimmunsavó; TpSEs T. pisiformis-"secretiós és excretiós" antigén /4 mg fehérje/ml/; CpSE: C. pisiformis-"secretiós és excretiós" antigén /4 mg fehérje/ml/. Fig. 4. Immunoelectrophoretogram of rabbit serum showing the localization of precipitins to "secretions and excretions" antigen of T^ pisi f o rmis and C. pisiformis 40 days after reiafection. After electrophoresis of a serum sample /wells/ the horizontal troughs were f i l l e d as followes: A: Goat antiserum to rabbit whole serum ; TpSE: "Secretions and excretions'" antigen of T.pisiformis /4 mg protein/ml/; CpSE: "Secretions and excretions" antigen of C.pisiformis /4 mg protein/ml/.
Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a precipitációs csikók az e- gyes vérsavók esetében - mivel a vérsavók precipitin-tartalma erősen változott - más-más antigénkoncentrációknál és más-más idő alatt alakultak ki optimálisan az immundiffúzió során. Ennélfogva az összes precipitációs vonalat, ami az előzetes agargéldiffuziós-precipitációs vizsgálat folyamán kialakult, az alkalmazott immunelektrofore tikus módszerrel nem sikerült a serum immunelektroforetikus képével együtt demonstrálni egyetlen lemezen. Az általában alkalmazott 10-15 mikroliter vérsavó immunelek troforetikus vizsgálata folyamán ugyanis, miként a mellékelt ábrák szemléltetik, egyetlen precipitációs iv fejlődött ki a különböző antigénkészitményekkel szemben még az olyan vérsavók esetében i s, amelyek pedig a szóbanforgó antigénekkel az agargéldiffuziós-precipitációs próbában radiális kettős diffúziós módszerrel reagáltatva két vagy több precipitációs sávot hoztak létre. Ennek oka elsősorban az, hogy az elektroforetizált 10-15 mikroliter vérsavóban kevés féregellenes antitest volt ahhoz, hogy valamennyi an tigénösszetevővé 1 szemben jól látható precipitáció alakulhasson k i. Másrészt a féregantigénekkel szemben kialakuló precipitációs ivek, illetőleg a serumkomponenseknek megfelelő precipitációs ivek optimális kifejlődéséhez különböző inkubációs idő volt szükséges. Az agargéldiffuziós-precipitációs próbában kimutatott valamenynyi precipitációs iv kialakításáért felelős precipitineket ugy sikerült lokalizálni, hogy ugyanabból a vérsavóból 20-30 mikrol i t e r t elektroforetizáltunk egyidejűleg több lemezen. Ezt követően a szétválasztott se rumkomponensek re külön lemezen diffundáltattuk a különböző koncentrációjú antigénoldatokat, és külön lemezen a nyul serumfehérjéket precipitálo immunsavókat, majd a lemezeket a precipitációs ivek optimális kialakulásáig inkubáltuk. Ilyenkor az antigénoldatokkal szemben annyi precipitációs iv alakult k i, mint ahányat az e-lőzetes aga rgéldi f fúziós vizsgálatok során megfigyeltünk. Exek a precipitációs ivek az antigénvályuk között egymással párhuzamosan helyeződtek oly módon, hogy a legki fejezettebb precipitációs iv közvetlenül az antigénvályu szomszédságában fejlődött k i ; ettől befelé foglaltak
helyet a többiek, amelyek az előbbinél jóval gyengébbek és rövidebbek voltak. A precipitációs ivek helyeződését a vérsavó immunelektroforetikus képével egybevetve megállapítható volt, hogy azok az IgG globulin ivmaximumával estek egybe. Különösen nehéz volt a precipitineket lokalizálni a gyenge precipitin-aktivitásu vérsavókban. Ezekben az esetekben ugyanis csak többszöri próbálkozás után sikerült egy-egy igen halvány precipitációs ivet észlelni. A vérsavók ammóniumszulfátos kisózással végzett bekoncentrálása után azonban ilyenkor is kétségtelenül meg lehetett állapitani, hogy a precipitálo antitestek az elektroforézis során az IgG globulinnal vándoroltak. A mesterségesen immunizált nyulakból nyert anti-tp, illetve anti-cp immunsavók vizsgálata a precipitinek elektroforetikus motilitását illetően a fertőzött nyulakból származó vérsavókkal kapottakkal megegyező eredményekre vezetett. E meglehetősen magas ellenanyag-titerü immunsavók /precipitációs titerük 15 mg fehérje/ml TpK, i l l e t v e CpK törzsoldattal végzett titrálás szel i _ í 4 rint 1:2 között változott/ a homológ antigénkészitmények /TpK, illetve CpK/ különböző koncentrációjú oldataival szemben végzett immunelektroforetikus analizis folyamán ugyanis kizárólag az IgG globulin ivmaximumánál alakítottak ki precipitációt. A legerősebb és leghosszabb precipitációs iv közvetlenül az antigénoldat számára létesített csatorna mellett helyeződött, és nem terjedt k i, még a legjobban precipitálo immunsavók esetében sem, az IgG elektroforetikus motilitás egész területére. Az antigéncsatornától távolabb esetenként 4-5 változó erősségű, az előbbinél jóval rövidebb precipitációs iv fejlődött ki egymással párhuzamosan. Megbeszélés Először CAMPBELL /14/ állapitotta meg, hogy a T. pisiformis /Bloch, 1780/ Gmelin, 1790 lárvaalakjával, a C. pisiformis /Bloch, l780/-szal fertőzött nyulak vérsavójában olyan ellenanyagok fordulnak elő, amelyek e féregfaj antigénkomponenseivel
precipitációt hoznak létre. A precipitálo ellenanyagok jelenlétét később különböző antigének alkalmazásával többféle szerológiai módszerrel is igazolták /51,70,71,77/, és részletes vizsgálatokat közöltek az ellenanyagok termelődésének időrendi lefolyásáról /53,77/, valamint a fertőzött nyulak vérsavójában e parazita "somaticus" és "metabolicus " antigénjeivel az agargéldiffuziós-precipitációs próbában kimutatható antigén-ellenanyag rendszerek számáról /53/. Nincsenek adatok azonban arra vonatkozóan, hogy a T. pisiformis-oncosphaerák inváziójára adott ellenanyagválasz folyamán termelődő precipitálo antitestek milyen immunglobulin-osztályba tartoznak. A különböző immunglobulin-osztályokba tartozó ellenanyagokról viszont tudjuk, hogy más-más biológiai sajátságokkal rendelkeznek, s az egyes immunreakciókban betöltött szerepük is különböző /18,19,74/, ennélfogva a C. pisiformis-fertözöttséq nyomán képződő ellenanyagok osztályának ismerete egyaránt fontos e féregfaj által kiváltott immunjelenségek pontosabb értelmezése, valamint annak a szerepnek g jobb megismerése szempontjából, amit az ellenanyagok az oncusphaerák inváziójával szemben irányuló védekező mechanizmusban betöltenek. A nyulakban jelenleg három immunglobulin-osztály, az IgG, IgM és IgA ismert, amelyek bizonyos közös fizikó-kémiai, szerkezeti és antigén-sajátságok mellett specifikus egyedi tulajdonságokkal is rendelkeznek és a nehéz polipeptid-láncaik szerkezeti, ezáltal antigén-differenciái alapján különíthetők el /16,18,19, 74/. A különféle antigénekre adott immunválasz során a nyulak mind a három immunglobulin-osztályba tartozó ellenanyagokat termelhetnek, de az adott szituációk speciális körülményeitől, igy az antigén kémiai természetétől, fizikai állapotától, adagjától, applikálásának módjától és más, még közelebbről nem ismert tényezőktől függően, hol az egyik, hol a másik immunglobulin-osztályba tartozó antitestek dominálnak a vérsavóban /lásd pl. 7, 8,9,12,15,27,30,36,57,58,59,60,61,62,63,66,67,68,69,78,79,80,81, 85,86,87/.
A rendelkezésre álló irodalomban nem találtunk olyan adatokat, amelyekkel e dolgozatban közölt vizsgálataink eredményeit öszszehasonlithatnánk. Arról ugyanis, hogy a Taenia-antigénekkel szemben a nyulakban termelődő precipitinek milyen immunglobulin-osztályba tartoznak, a legjobb tudomásunk szerint az irodalomban nincs adat. Más féregantigének által indukált antitestek és az immunglobulinok viszonyáról is csupán néhány féregfaj e- setében végeztek ez ideig vizsgálatokat. Igy a Trichinella spiralisszal fertőzött nyulak vérsavóját ammóniumszulfátos kisózással és ultracentrifugálással frakcionálva MAUSS /48/ megállapította, hogy a komplementumkötő és a precipitálo, valamint a protektiv hatású antitesteket, bár kis mennyiségben a pseudoglobulin- f rakcióban is jelen vannak, elsősorban az euglobulin tartalmazza. A Trichinella-antigének ellen ható precipitineket a gammaglobulinban /90/, a béta-2- és a gammaglobulinban /11/, az IgG globulinban /22,47/, illetve az IgG és az IgM globulinban /40/ mutatták k i ; a fluoreszcensz-ellenanyagok az IgG és az IgM globulinhoz kapcsolódnak /21,65/. Ujabban CRANDALL és ríoore /22/ anti-trichinella ellenanyagokat az IgG, az IgM és cz -ya globulinban egyaránt ki tudott mutatni a fertőzött nyulak vérsavójában, KWAN /40/ pedig azt közölte, hogy a precipitálo antitestek zömét az IgG hordozza, a protektiv antitestek viszont az IgM osztályba tartoznak. A Dirofilaria uniformisszal fertőzött nyulakban képződő fluoreszcensz ellenanyagok az IgG és az IgM globulinhoz /64/, a Schistosoma mansoni-fertőzés nyomán termelődő flokkuláló ellenanyagok pedig az IgG globulinhoz kapcsolódnak /91/. A Strongyloides papillosus filariform lárváival immunizált nyulak vérsavójában a precipitineket GEYER /28/ a béta- és gammaglobulinban mutatta k i. Egyesek feltételezik, hogy a férgekkel fertőzött nyulakban termelődő homocytotrop ellenanyagok az IgG és az IgM globulintól eltérő immunglobulin-osztályba tartoznak/64,65,91/. E dolgozatban közölt vizsgálataink eredményei alapján egyértelműen megállapítható, hogy a T. pisiformis-oncosphaerák inváziója nyomán kialakuló immunválasz folyamán a nyulak IgG tipusu precipitálo antitesteket produkálnak. A vérsavók precipitin-ak-
tivitásában és a kimutatott antigén-ellenanyag rendszerek számában nagy egyedi különbségeket észleltünk, ami azzal magyarázható, hogy az eltérő egyedi reagálóképességből és ' talán más faktorokból adódóan az egyes nyulaknak a fertőzésre adott ellenanyagválasza nem szükségszerűen azonos. Tekintet nélkül e- zekre a különbségekre a precipitálo ellenanyagokat hordozó serumfehérjét a primer és szekunder fertőzöttség bármelyik időszakában az IgG globulinnal lehetett azonosítani, akár a k i f e j l e t t galandférgek vagy a fertőzőképes cysticercusok sóoldatos kivonatát, akár a "metabolicus" antigénjeiket használtuk az ellenanyagok kimutatására. Vizsgálataink eredményei összhangban vannak LUPASCO et a l. /47/ megállapításaival, akik a Trichinella-ellenes precipitineket az általunk is alkalmazott immunelektroforetikus módszerrel úgyszintén csak az IgG globulinban tudták lokalizálni a fertőzött nyulak vérsavójának analizise során. Ezzel ellentétben GEYER /28/ a Stronqyloides papillosus filariform lárváival mesterségeser. immunizált nyulak vérsavójában a gammaglobulinon kivül a béta-globulinok területén is ki tudott precipitineket mutatni ugyanezzel a technikával. Irodalmi adatok szerint az IgG- és az IgM-ellenanyagok egyaránt képesek precipitációt előidézni, az IgG tipusuak azonban sokkal hatásosabb precipitinek, mint az IgM tipusu ellenanyagok /lásd pl. 9,30,46,49,58,61,62,63,69,82,87/. Ha az általunk vizsgált vérsavókban kimutatható mennyiségben fordultak volna elő IgM tipusu precipitinek i s, ugy azonos antigénspecifitás esetén kettős domborulatu, különböző antigénspecifitás esetében pedig egymást keresztező precipitációs ivek képződtek volna a vérsavóknak az egyes antigénkészitményekkel szemben végzett immunelektrof orézises analizise során. Ilyen precipitációs iveket a- zonban soha nem tudtunk - még a mesterségesen immunizált nyulak magas precipitin-titerü vérsavóinak vizsgálatakor sem - megfigyelni. IgM tipusu precipitineket valószinüleg azért nem sikerült a vérsavókban kimutatnunk, mert ilyenek a fertőzés lefolyása során egyáltalán nem, vagy csak olyan kicsiny mennyiségben termelődtek, ami alatta maradt az alkalmazott módszerrel
kimutatható legkisebb ellenanyag-mennyiségnek. Ennek tisztázása azonban még további vizsgálatokat igényel. össze foglalás A Taenia pisiformis /Bloch, 1780/, Gmelin, 1790 lárvaalakjával, a Cysticercus pisiformis /Bloch, l780/-szal kísérletileg fertőzött nyulakban a fertőzésre adott immunválasz folyamán termelődő immunprecipitinek lokalizációját vizsgálták agargél-immunelektroforézissel a primer fertőzöttség első 100 és a szekunder fertőzöttség első 40 napján át. Hat-hét hetes korú, 700-900 g sulyu nyulakat egyedenként 500 T. pisi fo rmis-pet ével fertőztek szájon át, majd az állatok egy csoportját 60 nap múlva 10 000 petével ujrafertőzték. A fertőzések után különböző időpontokban vett vérsavókat kettős agargéldiffuziós technikával precipitinek jelenlétére megvizsgálták, a T. pisiformis és a C. pisiformis "secretiós és excretiós antigén"-jeit és a sóoldatos teljes kivonatát alkalmazva antigénekként. Ismert precipitin-aktivitásu vérsavókat agargélben elektroforetizáltak, majd ezt követően féregantigénekkel és teljes nyulvérsavó ellen ható kecskeimmunsavóval, vagy anti-nyulglobulin juhimmunsavóval szemben diffundáltattak. Valamennyi megvizsgált vérsavóban az IgG globulin pozíciójának megfelelően alakultak ki precipitációs ivek az alkalmazott antigénkészitményekkel szemben. Ugy látszik, hogy a T. pisiformis-oncosphaerák inváziójára a- dott válaszként a nyulak által produkált p r e c i p i t á l o ellenanyagok az IgG immunglobulin-osztályhoz kapcsolódnak.
NÉMETH, I.: Studies on Humoral Antibodies in Experimental Infections of Rabbits with Cysticercus pisiformis (Bloch, 1780) II. Localization of Precipitating Antibodies by Immunoelectrophoresis Localization of immunoprecipitins produced by rabbits in the immune response to experimental infection with Cysticercus pisi fo rmis /Bloch, 1780/, the larval form of Taenia pisiformis /Bloch, 1780/ Gmelin, 1790, was studied by agar gel immunoelectrophoresis during the f i r s t 100 days of primary infection and the f i r s t 40 days of secondary infection. Rabbits, 6-7 weeks old, weighing 700-900 g were each infected orally with 500 eggs of Taenia pisiformis, and a group of them was reinfected with 10 000 eggs 60 days later. Serum samples collected at frequent intervals were tested for the presence of precipitins by agar gel double diffusion technique using "secretions and excretions" and whole saline exctracts of both Taenia pisiformis and Cysticercus pisiformis as antigens. Sera of known precipitin activity were submitted to electrophoresis in agar, and subsequently diffused against worm antigens, goat antiserum to rabbit whole serum of sheep antiserum to rabbit globulins. With a l l sera precipitin lines developed against the antigenic preparations at the position of IgG globulin. I t appears that the precipitating antibodies produced by rabbits in response to invasion to Taenia pisiformis oncosphaeres are associated with the IgM immunoglobulin class. Érkezett: 1972. I I. 10. Dr. NÉMETH István MTA Állategészségügyi Kutató Intézete Budapest, XIV. Hungária krt. 21.