C. F. Ramuz: A TÖRTÉNETE Szóban, játékban, zenében Fordította: Lackfi János Lackfi János fordítását egy mesélővel történő előadásra szerkesztette Mácsai Pál Állványokon álló kis hordozható színpad. Mindkét oldalt egy-egy dobogó. Az egyik dobogón ül a mesélő, előtte kis aztal, rajta kancsó bor, pohár. A zenekar a másikra telepszik. ELSŐ RÉSZ 1. A INDULÓJA Városok, falvak sora, megy haza a katona. Két hét kimenőt kapott, ballag egyre éjt-napot. Ballagott, árkon-bokron át. Várta már az otthonát, annyit járta út porát. Nem rossz hely, milyen szép is itt... Patak partján pihenhetnénk egy kicsit. Szép kis szakma, a mindenit! Úton éjt-nap, nincs egy vasam... Na, zsákomban is minden összevissza van! A Szent Józsefem hova bújhatott? Ezüst érmécske volt, arannyal futtatott Szépen vagyunk!... Turkál tovább, matat, előhúz papírba göngyölt dolgokat, előhúz töltényt, egy tükröt is talált, (épphogycsak látja már benne magát), de az az arckép hol lehet?
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 2 (mármint kedvese képe, tőle magától kapta meg) Na megvan Ő mégis mélyebbre ás, kis hegedűje bújik elő, mi más. A Olcsón vettem, de olyan is, hangolni kell, mindig hamis... 2. AZ ELSŐ JELENET ZENÉJE Ahogy patakparton egyedül hegedül, Egy öregember toppan elé hirtelenül. Baljában könyv, nem nagy, kézre álló. Jobb kezében lepkeháló. A hegedűjét adja nekem! A Nem! Megveszem! A Nem! Adja ide ezért a könyvért cserébe. A Nem tudok olvasni, kérem. Nem tud olvasni? Nem érdekes. Elolvashatja bárki ezt, hiszen még olvasni sem kell. Olyan könyv ez, tudja meg, ember, hogy olvassa magát, bizony. Mindent tudok, ha kinyitom. E könyv... mint egy kassza, olyan, Kinyitom, s minden benne van!... Rangok!
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 3 Bankók! ARANY! A Lássam előbb még én magam!... Tökéletesen igaza van. A katona ujja sorra-sort követ, s tényleg: olvassa a betűket! Árfolyam, látra, részvény, futamidő... Olvasom, de ez cseppet sem érhető. Próbálkozzon csak, türelem! Meglátja, menni fog, kedvesem! A Meg aztán, Uram, a könyv biztos sokba került, én meg tíz frankért vettem a hegedűt. Milyen szép, ha valaki becsületes, hát most méltó jutalma lesz, jó alkut köthet, itt az alkalom. Nem mindennapi ajánlat, mondhatom. Mondjon igent, használja ki... A Hát, ha ehhez ragaszkodik! Áll az alku, kedves Uram Rázzunk kezet alaposan! A katona a hegedűt az idegennek nyújtja, a könyvet pedig rögtön felüti újra. Futamidő, árfolyam, részvény, látra, tőzsde, harmincegyedike... Milyen nap van ma? Szerda, s még csak huszonnyolcadika... Nocsak, a könyvben minden előbbre tart.
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 4 Ez a könyv előre elmondja a dolgokat. hű de fura! Most az idegen vonót illeszt a húrra: de meg se nyekken az, hiába húzza. Figyelj, gyere velem, haza! A Minek mennék oda? Nem boldogulok egyedül! Sehogyse sikerül. Hipp-hopp, három-négy leckét adsz nekem, majd hazaviszlek egyenesen. A Miért, maga merre lakik? Nem messze tőletek, csak itt. A De nekem nincs, csak két hetem, kimenőnek aligha sok. Kis kitérő csak, hidd el nekem. Különben is, a kocsim itt van velem, kocsin gyorsabban hazaérsz, mint gyalog. A De vár rám a menyasszonyom... Pár nap még, s újra láthatod. Éppen időben leszel ott... A Lesz-e szállás, lakás? Lakás, evés, gondozás, frissítés, ápolás,
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 5 kocsin hazafuvarozás, két-három nap, annyi se kell, s egy életre gazdag leszel... A És vajon lesz mit enni ott? Elsőrangú a konyha, a tej s a vaj csorog. A Valamit inni is kapok? Csupa válogatott borok. A És dohányozhatok? Lesznek aranypapír-gyűrűs szivarok. No, ahogy akarja, itt vagyok. Ahogy akarja, úgy legyen! S ment az öreggel peckesen, s az nem mást mondott, mint színigazat, vagyis Joseph ehet-ihat, mint soha addig, úgy dédelgetik ezalatt, tanítja az öreget játszani, ő meg a könyvet tanulja ki. Megért e kaland két napot, s a harmadik eljött legott. Egyszerre csak betoppant az öreg: No, elégedett vagy? Álltuk az ígéretet? Igen, igen! No, itt az idő. Gyere velem! Beülnek a kocsiba, indulnak sebesen. Hű, Joseph az üléstámlát markolja meg. Fogalma sincs, mi ez.
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 6 Vigyázz, erős lovak ezek! Kapaszkodj, te gyerek! Joseph kiszállna, ugrana, de már nem lehet. A bricska levegőbe emelkedik, szántja az eget napnyugatig. Elégedett vagy, no, elégedett? Odafenn úsznak a mezők felett, hogy mennyi ideig? Már nincs idő, nem telik... Aztán megint minden a régi lett. 3. A INDULÓJA (újra) Városok, falvak sora, megy haza a katona. Két hét kimenőt kapott, ballag egyre éjt-napot. Ballagott, árkon-bokron át. Örül, hogy hazatalált, annyit járta út porát. Ohó, remek! már itthon is vagyok! Chappuis-né, jónapot! Nem hallja, mindegy, hohó, Louis! Louis van ott! Mezőre hajt a szénásszekerén, ő az, Louis, a jóbarát, amott! No mi ez, hát mi van, nem is figyel oda? Hé, Louis, nem ismersz meg vagy mi a csoda? Joseph vagyok, a katona, Joseph... Nem emlékszel vajon? De az megy tovább az uton... Joseph is megy egy másikon. S most itt az iskola, harang, harangtorony, És itt a pék, a fogadó, mindenhol emberek,
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 7 sok férfi, nő, gyerek! Emlékeztek Josephre biztosan! De hát mi van? De hát mi van? Csak nem féltek tőlem? Ugyan! Joseph Dupraz ez, pontosan! Joseph!... Egy ajtó csapódik, egy másik, sorba fordul még egy, még száz, mind rozsdásan nyikordul. Nyekereg mind hangosan. Josephnek eszébe jut: Ő még hátravan!... édesanyjára gondolt, de az őt látva menekült sebesen, ekkor gondolja: Vár a jegyesem... De be se lép az ismerős házba. A kerítés- résen belesve látja: Szép az, mint volt. De mire megy vele? Férje van! S két gyereke! Hosszú csend. Elfulladt hangon megszólal. Ó, a bitang, bugris bitang, tudom már, ki vagy, biztosan. Értem már, időbe telt ugyan. Évek teltek el, nem napok. Elcsendesedve. Azt hitték, kísértet vagyok, élők között élőhalott. Kis csend. Újra hangosan. Ó, a bitang, bugris bitang! S én hallgattam rá botoran, éhes voltam, no meg fáradt kegyetlenül, de mért hallgattam rá gyanakodnom kellett volna, én pedig barom módjára hiszek neki, s a hegedűm odaadom, boldogtalan vagyok nagyon, most aztán meg mivé leszek? hát most aztán én mit tegyek?... 4. PASZTORÁL (kezdet) A katona a piactéren ül, egyedül. Vállán a zsákja, ül, egyre ül.
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 8 S egy ismerős hang szólítja a háta mögül. Hát most mihez kezdesz, fiam? A Ó, te bitang, bugris bitang, várj, megkapod alaposan!... Szólhatnál udvariasan! És nyugalom!... Na... Hallod, fiam? Mihez kezdesz, no mondd, mi van? Elfeledtél mindent talán? S a díszes könyv hol van, komám? A Ahol a többi holmim. És még búslakodol, mi? Ami kell, megvan mindened. Egy katona mióta nyekereg? Hölgyek-urak, láttak már ilyet?... (kiabál) Vííígyázz!... Kardot hüveeelybe!... Pihenj! Most tedd le a zsákod, na, menj! Úgy!... Most helyedre visszaállsz! Jó, figyelem!... Vigyázz!... Katonasipkád vedd le szépen! No, tedd fel ezt! Híj, de jól áll, tökéletes! Zubbonyod vedd le, majd öltönybe' jársz! Aztán helyedre visszaállsz! Úgy!... Most helyedre visszaállsz! Nincs vége még. Vigyázz, remek! Most vedd elő a könyvedet! Ez az. De ne így fogd, te szamár! Még elveszted, szorítsd a hónod alá! Hisz e könyv milliókat ér, igen, Fogd erősen... Úgy, kedvesem. Hegedűd az enyém, a könyv a tied: Van vagyona mindenkinek. Olvasd, gyerek! 5. PASZTORÁL (folytatás) A katona olvasni kezdte a könyvet, s az olvasásból
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 9 pénz lett, és megint pénz és mindegyre pénz. Olvasta a könyvet, olvasta mohón, és dőlt a pénz, csőstül a vagyon, s ölébe hullott minden, amit akart, a kufár vesz, elad, előbb csak tárgyakat... Dobpergés Urak, hölgyek, válasszanak... Fekete, tengerkék, középkék, pasztellkék és égszínkék, homokszürke, bézsszínű, borostyánszín, szürkésfekete, középszürke, feketésfekete, halványlila és csoki, kekiszínű és deres, egytíz, egyhúsz, egyharminc és egynegyvenes, és fantázia-szövetek, krepdesin, moaré-selyem, az árak háború előttiek... Dobpergés E könyv... mint egy kassza, bizony, elég kinyitni, jut vastagon... Veszel és eladsz, előbb tárgyakat, azután lelkekben utazol, azám! No isten áldjon, kiskomám. S az idegen, akitől a könyvet kapta, Akinek tízfrankos hegedűjét adta: Búcsút se vesz a katonától. Csak eltűnik, mint a kámfor, Megkapom, amit akarok, máris enyém, ha megkívánom, kiszedhetek a könyvből mindent az égvilágon. Egy napon, ugye, meghalunk, hát ide mindent, sebesen... Mégsem csapott be hát, hiszen végül a halál vár lesen. Ez is kell meg amaz, meg még a harmadik, mindet ide nekem! Meg lehet venni? Megveszem, csak hogy legyen. Mindent ide!... De hiába pénz, hiába ház, Szolgája, ökre hiába száz Hiába hintó és drágakő.
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 10 Hiába lovak és szeretők. De hát mi van? Mi a csuda van? Hát minden. Meg semmi. Rájött már százszorosan. Mit szemünk-szánk kíván, az ezernyi kincs, mintha nem is lenne, mert bennünk semmi sincs. Minden dolog hamis, minden dolog halott, minden dolog üres: csak máz és csak burok... Ó, a jó, régi tárgyak, ó, az igaziak, közkézen forogtak, de ma már egy sem enyém, pedig ők számítanak csak. 6. AZ ELSŐ JELENET ZENÉJE (közben szól a zene) Jó hallani, tapintani, nem az enyém, mind ingyenes, nem kell fizetni, mindenkié, nem az enyém jaj, szombat est, a fűben ültünk, hétvége volt, az emberek locsolgatták a kertjüket: Hány kanna billegett? Kislányok játszottak adj-király-katonát, lépünk falak közé vagy fűben ülünk tovább, szolgáló jön, mindenkinek megtölti poharát a bennünk lakó dolgok kellenének nekem: Sátán, sátán, elloptad mindenem! Most mit tegyek? A könyv mit ír, mi legyen? Na, te könyv, magyarázd meg, ha tudod, hogyan csinálják, akik boldogok? Ej könyv, te könyv, hisz tudnod kellene, hogyan csinálja, kinek nincs semmije? Te könyv, hogyan, figyelj, hogyan lehetne mindent visszacsinálni okosan? Lapozza előre. Lapozza hátra. Összecsapja. A földhöz vágja. Elindul.Vissza se néz a könyvre. Hopp! Egy öregasszony áll előtte. A Mit akar? Önnel beszélni, ha lehet... Engedje meg, uram, véletlenül leejtette ezt.
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 11 A Nem érdekes. Íme, kérem, a kosaram benne száz ritka áru van... A Köszönöm. Kedves jó uram, legyen olyan... A Fogja! Arany. De csak nem képzeli, ugyan! Az embernek méltósága van. Csak az kell, amit megkeres szorgosan. Kis szakma is szakma, Uram! Íme kérem, a kosaram. Nézze csak, nézze, Uram!... Egyre gyorsabban. Ezüst-medál, kívül arany?... Nem?... Hát tükröt? Azt sem? Hogyan?... Töltény talán? Ó, tudom ám! Arckép keretben? Csak vigye! Egyre érdekesebb, ugye? Még mindig nem?... Nem vagy igen? És ez a kis hegedű, kedvesem? A Mennyiért adod ide? Mi az ára? Na, ki vele! Megegyezünk, baráti ár. Próbáljad ki előbb talán, az árról döntsünk azután. S a Katona, ki egykor úgy húzta, Tíz frankos hegedűn úgy nyúzta, Táncolt rá férfi, nő, sőt gyerek, Egy árva hangot, hiába húzza, A hegedűből most ki nem vehet. Nézi a banyát: sehol senki,
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 12 Nézi a hegedűt: földhöz teremti, Nézi a könyvet: miszlikre tépi. Baktat tovább, marad a színpadon Egy törött hegedű s egy dúlt papírhalom. 7. A HARMADIK JELENET ZENÉJE ELSŐ RÉSZ VÉGE
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 13 A INDULÓJA (ismétlés) Városok, falvak sora, torony iránt ballag tova. Ugyan, merre kódorog, ballag egyre éjt-napot. Híd, patak, vadon vidék, de hogy hová, tudja ég... zenei kiállásban Maga sem tudja, maga sem, merre jár de indulnia kell, muszáj, és nincsen maradása már. MÁSODIK RÉSZ Menekül, valahol, olyan megint, mint valaha, De hátizsákja sincs, nincs semi holmija. újra zene alatt Városok, falvak sora, megy, mert arra van haza, Jaj, de ő már nem önmaga!... Megy másfelé, nincs otthona! Ugyanott tart, most ugyanott, Ballagott, és cask baktatott. zene vége Megint egy újabb vidék, egy falu közeleg épp, gondolja: Térjünk be, és betér, egy fogadóhoz ér, betér, három decit kér, inni kér, megissza majd, aztán mi lesz? Azzal nézelődni kezd, az apró ablakon kinéz. A pékség körül emberek, hallgatják, hogy a dob pereg. (mint kikiáltó) Közhírré tétetik: Szeretett királyunk egyetlen leánya Titokzatos kórság, nyavalya prédája. Ez a szörnyű métely dacol minden jóval, Csalmatok levével, gyógyító bogyóval. Hiába kuruzslók, javasok és bölcsek,
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 14 Éjféli főzetek és déli gyümölcsek. Rázza a láz, rázza, hideglelelés váltja. Napra nap így sorvad a király leánya: Nem eszik, nem iszik, dolgára se jár ki. Aki meggyógyítja, orvos, felcser, bárki: Annak uralkodónk nem fizet egyébbel: Szépséges leánya felséges kezével! Figyelmezzetek mind, kicsinyek és nagyok: Közhírré tétetett, amit hallottatok! És a kikiáltás végezetével Ez a kikiáltó a kocsmába lép el. Ott a kocsmapultról üveg pálinkát hoz, Odaül egyenest a katonához. Adjisten! - Nem ismerjük egymást, koma, de én is voltam katona. Úgy nézem, nincs jó kedved, bizony, kapóra jöhet neked az alkalom. A királylány, a királylány eladó. Mit szólsz hozzá? Éppen neked való! Mondd, hogy katona-orvos vagy, vágj bele, ha nem sikerül, akkor is megérte... Miért ne? Végülis, miért ne?... A jótanácsot köszönöm, ég veled, koma! Azonmód felpattan a katona. Felpattan, kilép, elsiet. Már itt is a királyi kert, kérdik az őrök, hova megy. Hova? A királyhoz megyek! KIRÁLYI INDULÓ És fogadja őt a felséges király. - Orvos ön? - Katonaorvos. - Jó, ha tudja, járt már itt rengeteg. - Csakhogy nekem van egy módszerem. - Holnap láthatja a gyermekem. A
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 15 Kártyalapok, mit mondotok tehát? Kőr hetes, kőr tizes, csupa szív, csupa adu, nahát... Miért folyton más, én meg sosem? Bizony, elkel egy lány, hiszen mióta nincs már senki sem! Mi több, királylány jut nekem!... S ahogy kártyával fürkész a jövőbe: Mintha valaki állna mögötte. Megfordul. Nem ember. Ő az. Persze, ő. Kezében pálinka s a tízfrankos hegedű! Csakhogy, édes öregem, megelőztek rendesen. Nézd csak... itt a gyógyszerem... Összetörted. De mi az nekem? Szív hetes, szív tizes, szív dáma, nem? Azt hittük, a boldogság itt terem? Elhittük, ugye, kedvesem? Mutatja a hegedűt. Csodaszer kell hozzá, épp ilyen. S van csodaszer: a hegedű. De csak nekem. (A tompa hangon Igazat mond, övé mindenem, Van csodaszere, s nincs nekem, nem maradt semmim, semmi sem.) húzható eközben Ritka gyógyszer, csodás, mesés... Zenét, zenét, zenét, zenét!... Nincs más, ez az egy lányka van. neked befellegzett, fiam. A Az ördöghöz, hirtelen. Van pénzem. Nem játszik egy partit, uram? csodálkozva megtorpan. Hogyan? A Azt kérdem, játszik-e velem?
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 16 Hát, barátocskám... Odahúz egy széket. nagyon szívesen. Leül. A pénzt húz elő a zsebéből Arany, tallérok, bankjegyek. Térdére fekteti a hegedűt. Remek! A A téteket! Tíz fillér egy kör. Mehet? A Két frank, egy fillérrel se kevesebb. Ahogy óhajtja, de jobb, ha vigyáz!... Se könyve, se hegedűje már, majd a kis pénze is tovaszáll... Mindennek vége azután... Semmije nem marad, csupán... csupán az éhkopp. ÉHKOPP, az ám! Kőrre kőr és treffre treff Színre szín és tromfra tromf. Az ördög kever: és egyre nyer. A katona oszt: és egyre veszt. Nem esztelen cselekszi ezt. Igyon uram, ez így dukál, Minden játszmára új pohár, A nyertes ihat, a vesztes állja, Uram, ürítsen pohárt pohárra! Pereg a parti, lapra lap. Az ördög részeg, mint a csap. Nemsokára kél a nap. A katona egyre józanabb.
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 17 A tét e perctől száz forint! részeg Megőrültél, ezek szerint! Az összes pénzemet! Pikk ász, pikk ász, hát neked?! Szív Dáma! Me-gint én nye rek Erő, egészség! Hajtsa le! Na még egyet! Ezt is! Le vele! Az ördög csak ül. Szemet mereszt. Állán, szakállán csorog a szesz. Ez az! Igyon még! Ez helyrehozza majd! Uram! Még egy korty italt! Fenékig! Mit ér a gond! S az lefordul a székről, mint a rongy. Ó, de könnyű, könnyű vagyok! Lássuk csak, hogy szól a dolog S hegedűjét most veszi kezébe. Simítja, nézi, nem fér a fejébe: Tíz frankért vette. Elvesztegette. Megrepesztette. Most visszaszerezte. Lássuk, csak, hogy szól Emlékszem-e? Ha emlékszem én, ő emlékszik-e?
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 18 Az ördög mellett állva játszani kezd. KIS KONCERT közben szól a zene És most, kedves kisasszonyom, meggyógyítjuk önt, úgy bizony! Nem késlekedem már, futok, azt teszek, amit akarok. Mindent merek, jövök, jövök, úr vagyok már magam fölött. Erős vagyok, máris jövök, ki a halálból visszatért, halálból hozzaa vissza önt! A zenétől egy perc alatt A lány ép lesz, mint a makk, A katonával táncba lebben Fel s alá a trónteremben HÁROM TÁNC 1. TANGÓ A lány kinyitja a szemét, ránéz a katonára. Felül az ágyon. A királykisasszony felkel az ágyból. Táncolni kezd. A függöny leereszkedik. Tánc a függöny előtt. 2. KERINGŐ 3. RAGTIME Négykézláb mászva beront az ördög, Patával, szarvval, ahogy van, őrjöng, Bármi áron a hegedű kell neki, Habzó szájjal csak azt emlegeti. Ám a Katona nem bolond engedni, Fogja a hangszert, nyekergetni kezdi. TÁNCA Az ördög táncolni sehogy sem akarna, Mégis rángatózik, a ritmus facsarja, Karolja lábait, de mindhiába, Karja hadonász, lába járja. A katona és a királylány Megragadják kezén s a lábán, Kilódítják a színpadon is túlra,
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 19 S hogy végeztek, előre jönnek újra. KIS KORÁL Ölelkezés COUPLET DU DIABLE KUPLÉJA Jó, most virultok nagyon, de kicsi ez a birodalom. Ki elhagyja véletlenül, az én hatalmamba kerrrül. Hol nem szabad, ne kószáljatok ott mert ágynak esik, megbetegszik kisasszonyotok, kedves herceg úr, figyelem, tudd meg, fogytán (van már bennem) a türelem. Ugyanaz a jelenet. Visszük majd őt egyenesen, rrroston pirul elevenen. NAGY KORÁL Érjük be azzal, amink ma van, ami volt, arra jobb, ha nem vágyakozunk. Nem lehetünk egyszerre akik voltunk, s akik vagyunk. Mindenképp választani kell. Minden nem lehet a miénk, ez tilos gyümölcs. Minden kis öröm maga az öröm. Dupla öröm már csak üröm. Gondolja a fiú: Nem kell semmi több! Ám a párja emígy faggatja őt: KIRÁLYLÁNY Nem tudok rólad semmit, kedvesem, mesélj magadról, mesélj nekem. zene vége Szóval, én valahol, valaha, nem egyéb voltam, mint katona. Volt falum is, benne édesanyám, messzi, messzi ég alatt, már elfeledtem az utat. KIRÁLYLÁNY
C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története 20 S ha megkeresnénk? Tudod jól, nem szabad. KIRÁLYLÁNY Visszatérnénk szélsebesen, nem is tudná meg senki sem. Ugye van kedved? Gyere velem! Mondd, hogy igen..., igen..., igen! Mondj igent, felelj nekem! Anyám megismer még talán, eljön velünk, majd ő is itt lakik, s így meglesz mindenünk... Útra keltek, a cél már közeleg. A harangtornyot már látni lehet. Íme, itt a határ mezsgye-karója. De hová lett a lány, hová, valóban? Hívja, keresi, nincs felelet... Ekkor elé toppan megint a patás, Kezében hegedű, ugyan mi lenne más? Halljatok csudát, semmi baja sincsen, Karcolás se látszik ezen a kincsen! Másé a nyírettyű, eltűnt a királylányka!... Belekarol az ördög a katonába, Cibálja őt kénbűzös pokolba. Szerény munkánk tanulsága mogorva: Ki meg nem jegyzi, bődült szamár Ördög viszi azt, ki ördöggel cimborál. DIADALMENETE VÉGE