A dél-békési erdősávrendszerek megvalósíthatósági koncepciója

A dél-békési erdősávrendszerek megvalósíthatósági koncepciója Barna Tamás erdőmérnök KEFAG R.T. Erdészeti Szaporítóanyag Termesztési Központ 6000 Kecskemét Külső-Szegedi út. 135. 1. Az erdősávok, mint a biotóphálózatok szükséges elemei Az utóbbi néhány évben jelentősen átértékelődött a vidéki, azaz rurális, táj szerepe és megítélése. A fejlett országokban ugyanis rájöttek arra, hogy annak a térségnek, amelynek eddig évszázadokon át egyetlen funkciót tulajdonítottak, jelesül az élelmiszertermelést, annak ezen kívül több más és nagyon fontos funkciója is van. A vidéki térség nem csupán a mezőgazdasági termelés színtere, hanem egyben biológiai és társadalmi élettér is, amelyben ezek a funkciók egymást kiegészítik. Amikor tehát a mezőgazdasági termelés hatékonyságát kívánjuk fokozni, tekintettel kell lennünk a többi funkcióra is, mert a mezőgazdaság eddigi fejlődése bebizonyította, hogy ha egyoldalú, intenzív beavatkozásokkal akarjuk növelni a termelékenységet, akkor előbb vagy utóbb éppen az ellenkezőjét fogjuk elérni. Közben a környezet oly mértékben leromlik, amely már nemcsak a természetes növény- és állatvilág életfeltételeit, hanem az emberi létfeltételeket is komolyan veszélyezteti (ÁNGYÁN 1995). A fent megfogalmazott célok megvalósíthatatlanok a tervszerűen létrehozott biotóprendszerek nélkül, amelyek között legnagyobb szerepe a fás biotópoknak, köztük is az erdősávrendszereknek van. Meg kell azonban jegyezni, hogy a korábbi erdészeti szakirodalom is szinte kizárólag a gazdasági előnyök és hátrányok oldaláról tárgyalta az erdősávokat, a mezőgazdasági környezet élővilágának gazdagításában játszott szerepük meglehetősen háttérbe szorult. De nem esett szó, az erdősávok mellett a mezőgazdasági környezetben létesítendő különböző egyéb élőhelyekről sem. 2. Az erdősávokkal kapcsolatos európai és hazai rendelkezések Részben ezek a felismerések eredményezték azt, hogy az Európai Közösség 1992-ben megreformálta a mezőgazdasági politikáját. A rendelkezésekben többek között az alábbi megfogalmazások is napvilágot láttak: meg kell teremteni a korkedvezményes nyugdíjazás feltételeit a mezőgazdasági termelők körében; elő kell segíteni a földek erdőművelési célú hasznosítását; a segélyekkel elő kell mozdítani azoknak a termesztési eljárásoknak a bevezetését és fenntartását, amelyek kedveznek a környezet, a táj és a természetes erőforrások védelmének. Az európai rendelkezésekkel összhangban Magyarország már régóta támogatja az erdősávok telepítését. Az 1997. 01. 01-én életbe lépett1996. évi LIV. Tv. 34. kimondja: 1

(1) Erdei faállomány korábban más művelési ágú ingatlanon való telepítése, valamint a fásítás telepítése az ország környezeti állapotának javítását,, a természeti értékek és a táj, a termőföld, a vizek és az egyes emberi létesítmények védelmét, a természeti erőforrások bővítését, valamint a telepítők gazdasági érdekeit szolgálja. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel az állam az erdőtelepítésekhez és a fásítások létesítéséhez a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt. Ehhez kapcsolódik az agrárgazdasági célok költségvetési támogatásáról szóló 3/1997 (I.18.) FM rendelet 180. -a, amely kimondja, hogy pályázat alapján normatív támogatás vehető igénybe többek között a mező- és legelővédő erdősávok, továbbá az utak, a vasutak, a csatornák, a vízfolyások mentén, a települések bel- és külterületein a talajvédelem és egyéb védelem érdekében erdősávok, illetve fásítások tervezéséhez, kivitelezéséhez. A pályázatokat a területileg illetékes Állami Erdészeti Szolgálathoz - Békés megye esetében Kecskemétre, a volt Erdőfelügyelőségre - kell benyújtani, a kivitelezés megkezdése előtti év október 1-ig, négy példányban, amelyhez a részletes telepítési kiviteli tervet kettő példányban kell csatolni. Erdőtelepítést és fásítást azonban csak jogilag tisztázott tulajdonú földterületen lehet végezni. Ezért a legelső teendő ha egy közösség elhatározta az erdősávok telepítését, az erdőbirtokosság létrehozása, majd az erdősávok részére szükséges terület tulajdonarányos átadása a birtokosság részére. 3. Az erdősávok általános létesítési szempontjai 3.1 Alapelvek biztosítani kell a hálózatszerű, egyenletes eloszlást, a legfontosabb növény- és állatfajok minimáláreáját és a különböző fás élőhelyek (erdősávok) sokszínűségét. Ha ezeket a feltételeket kielégítjük, az erdősávrendszer sok élőlénynek otthont adó, igazi biotóprendszer lesz és képes lesz betölteni a zöld folyosó szerepét. Különösen fontos ezen követelmények kielégítése a meglehetősen elszegényedett élővilágú mezőgazdasági területeken. Ezekben a rendszerekben kialakuló állatközösségek és a megtelepedő növények védelme és fennmaradásának biztosítása a biodiverzitás mellett a fajvédelmet is szolgálja. Sőt, a biológiai védekezésnek az itt és így kialakuló egyensúlyi állapot a feltétele. 3.2 Tervezési és kivitelezési szempontok Hazai viszonyaink között azt mondhatjuk, hogy minden egyéb szemponttól függetlenül erdôsávokat, élôsövényeket kell telepíteni homok- és láptalajaink különbözô tipusain. Ezen kívül ott indokolt a telepítésük, ahol az átlagos szélsebesség a 2,5 m/sec-ot meghaladja, a tenyészidôszak csapadékösszege 340 mm-nél kevesebb és a nyári napok (max. hômérséklet > 25 o C) száma 75-nél több. További szempontok: A termőhelynek megfelelő fafajok kiültetése: figyelembe kell venni a mindenkori klimatikus, kitettségi és talajviszonyokat. Tekintettel kell lenni arra is, hogy minden új létrehozott tájelem befolyásolja teljes kifejlődése során a környezeti feltételeket, a mikroklímát (napos-árnyékos oldal, 2

szélsebesség csökkenés, esőárnyék, fagyzug, hőkatlan stb.). Tisztában kell lenni azzal, hogy csak a termőhelynek megfelelő fajoktól várható el erőteljes, életképes növekedés. Ôshonos fajok alkalmazása: lehetőség szerint a tervezési területnek megfelelő áreájú fajokat alkalmazzunk, az adventív fajok alkalmazását kerüljük. A fauna ugyanis az évezredes fejlődése során az őshonos növényekhez, sőt ezen belül a helyi ökotipusokhoz alkalmazkodott. Ezért ezek lényegesen nagyobb rovar és madárelőfordulást biztosítanak (BAUDRY 1988., LARTIGE 1988.). Szélsőséges ökológiai körülmények között ennek ellenére nem lehet elkerülni a nagy alkalmazkodóképességű honosított fajok alkalmazását pl. sziken, vagy szélsőségesen száraz termőhelyen a turkesztáni szil (Ulmus pumila) ültetését. Növényegészségügyi szempontok: a tervezett fa- és cserjefajok ne legyenek mezőgazdasági növények károsítóinak köztesgazdái. Gabonatermesztő körzetekben kerülni kell a Berberis-félék ültetését, amelyek a Puccinia graminis köztesgazdái. Alma- és körteültetvények közelében a különböző Cotoneasterek, Pyracanthak telepítése tilos, mert a rózsa tűzbaktériumot (Erwynia amilovora) terjesztik. A zöld juhar az amerikai fehér szövôlepke (Hyphantria cunea) és más lepkék költôhelye. Az egybibés galagonya és a kökény a pókhálósmolyok (Hyponomeutidae) kedvelt költôhelye. A fafajok szélérzékenysége: a széllel szembeni ellenállóképesség szempontjából a fontosabb fafajokat a következőképpen csoportosítjuk szélálló fajok - kocsányos tölgy, kislevelű hárs, mezei szil, akác, madárberkenye, mézgáséger, hegyi juhar, fehér nyár. közepesen szélálló: magyar kőris, vörösfenyő, bükk, korai juhar, nagylevelű hárs. fiziológiailag szélérzékeny fafajok: gyertyán, nyír, erdei-, fekete-, lúc-, sima- és jegenye fenyő, vörös tölgy, rezgő nyár. Az erdősáv szerkezetének meghatározásánál - a termőhely adta lehetőségeken belül - úgy kell eljárni, hogy a szélérzékeny fafajokat elegyfaként, a második korona szintbe és lehetőleg a szél támadási irányával ellentétes oldalra ültesük. A szélnek kitett oldalra kerüljenek a szélnek ellenálló fafajok. A csemeték védelme, gondozása: az ültetés után mindaddig, amíg a sorok nem záródnak, de legalább 3-5 évig, a fiatal telepítések talaját rendszeresen ápolni kell. A vadrágás ellen a fiatal fák törzsét különböző egyedi védőeszközökkel lehet megvédeni. A cserjéket 5-15 évenként tőre kell vágni, hogy felkopaszodásukat megakadályozzuk. A gyepes sáv kialakítása: a fás létesítmények mellett mindenképpen műveletlenül kell hagyni egy min. 2-8 m széles, gyepes sávot. Itt előbb, vagy utóbb magától is kialakul a termőhelynek megfelelő lágyszárú vegetáció. A kialakulását mesterséges magvetéssel lehet siettetni. Ebben a sávban tilos mindenféle vegyszerezés, műtrágyázás, ami egyéként felesleges is, mert itt a termés még a nem védett táblák átlagtermésénél is kevesebb. Nemesített gyümölcsfákat ne alkalmazzunk a nagy növényvédelmi igényük miatt. Ellenben vadgyümölcsöket - vadalmát, vadkörtét, madárcseresznyét, egyéb Prunus és Cerasus fajokat, szelídgesztenyét, törökmogyorót, közönséges mogyorót, madárbirseket - mivel értékes vadtakarmányt szolgáltatnak, annál bátrabban ültessünk. A méhlegelő gazdagítás érdekében úgy válogassuk össze a fa- és cserjefajokat, hogy mindig legyenek jó nektár- és pollenhozamú fajok a biotóprendszerben (1. táblázat). 3

1 táblázat NÉHÁNY FA ÉS CSERJEFAJ NEKTÁR ÉS POLLENHOZAMA F a j Nektár Pollen Virágzás Faj Nektár Pollen Virágzás Acer campestre ++ ++ ápr.-máj. Acer platanoides +++ +++ ápr.-máj. Acer pseudoplatanus ++++ +++ ápr.-máj. Acer saccharinum ++ ++ márc.-ápr. Acer tataricum +++ ++ máj.-jún. Ailantus glandulosa ++ ++ jún.-júli. Alnus glutinosa + +++ márc.-ápr. Amorpha fruticosa + +++ máj.-jún. Amygdalus nana + +++ febr.-árc. Betula pendula +++ ápr.-jún. Betula pubescens +++ márc.-ápr. Buxus sempervirens +++ febr.-márc. Carpinus betulus + +++ ápr.-máj. Castanea sativa + +++ jún.-júli. Cerasus avium ++ +++ ápr.-máj. Cercis siliquastrum + +++ ápr.-máj. Colutea arborescens ++ + máj.-jún. Cornus mas ++ ++++ febr.-ápr. Cornus sanguinea ++ ++ máj.-jún. Corylus avellana ++++ febr.-márc. Corylus colurna +++ febr.-márc. Cotoneaster sp. + ++ ápr.-máj. Crataegus sp. + +++ ápr.-júni. Deutzia scabra + ++ máj.-jún. Elaeagnus angustifolia +++ +++ máj.-júni. Elaeagnus umbellata +++ +++ máj.-jún. Euonymus europaeus +++ máj.-júni. Evodia hupehensis +++ +++ jún.-aug. Fagus sylvatica +++ ápr.-máj Forsythia intermedia ++ ++ márc.-ápr. Fraxinus excelsior + +++ ápr.-máj. Fraxinus ornus + +++ máj.-jún. Fraxinus pennsylv. ++ április Gleditsia triacanthos ++ +++ jún.-júl. Hippophaë rhamn. + ++ márc.-máj. Ilex aquifolium +++ +++ máj.-jún. Juglans sp. +++ +++ márc.-ápr. Jelmagyarázat: + gyenge, ++ közepes, +++ jó, ++++ nagyon jó. 4 Juniperus communis ++++ +++ ápr.-máj. Koelreuteria panicul. ++ ++ júno.-aug. Laburnum anagyroid. +++ +++ ápr.-máj. Ligustrum sp. +++ máj.-jún. Lonicera caprifolium ++ + máj.-jún. Lonicera tatarica ++ + máj.-jún. Lonicera xylosteum + máj.-jún. Lycium halimifolium +++ +++ máj.jún. Mespilus germanica ++++ máj.-jún. Morus alba +++ május Populus alba +++ márc.-ápr. Populus tremula +++ márc.-ápr. Prunus cerasifera + ++++ márc.-ápr. Prunus mahaleb + ++++ máj.-jún. Prunus padus + ++++ márc.-máj. Prunus serotina + +++ máj.-jún. Prunus spinosa ++ ++ ápr.-máj. Pyrus communis +++ ++ ápr.-máj. Quercus sp. +++ ++ ápr.-máj. Rhamnus cathartica ++ + május Rhamnus frangula ++ + jún.-júl. Ribes rubrum ++ ápr.-máj. Ribes uva-crispa ++ +++ ápr.-máj. Rosa canina +++ máj.-jún. Robinia pseudoacacia ++++ +++ máj. Salix sp. +++ ++++ márc.-ápr. Sambucus nigra + máj.-júl.. Sophora japonica +++ + jún.-aug. Sorbus aria + máj.-jún. Sorbus domestica ++ + máj.-jún. Sorbus torminalis +++ + ápr.-máj. Tilia cordata +++ jún.-júl. Tilia platyphyllos ++++ +++ jún.-júl. Tilia tomentosa +++ ++ jún.-júl. Ulmus glabra +++ április Ulmus minor +++ márc.-ápr. Ulmus pumila ++ márc.-ápr. Ulmus scabra ++ márc.-máj Viburnum opulus + június

Az esztétikai követelményeknek tulajdonképpen az előző szempontok kielégítésével automatikusan eleget teszünk, pusztán a virázási időket és a lombszineződést kell ellenőriznünk. 4. Az erdősávok kedvező hatásai 4.1 A szélsebesség csökkentés Ki kell hangsúlyozni, hogy a fás ökotonok (élősövények, erdősávok) összes előnyös és hátrányos tulajdonsága a szélsebesség csökkentésének a következménye. Osztályozásuk is eszerint történik. Ennek mérőszáma az áttörtségi tényező, amely azt mutatja meg, hogy a szél sebessége az erdősáv (sövény, fasor, erdőfolt) mögötti, védett oldalon, az eredeti érték hány százalékára csökken. Ezen kívül még a hézagfelület százalékos arányával jellemezzük a fás ökotonok (erdôsávok, sövények) szélsebesség fékező hatását. Ilyen értelemben a következő típusokról beszélünk: zárt hézagfelület 0-10 % áttörtségi tényező 0-35 % hézagos hézagfelület 10-30 % áttörtségi tényező 35-70 % nyitott hézagfelület > 30 % áttörtségi tényező > 70 % A szélsebesség csökkentő hatást a famagasság függvényében az 1. ábra szemlélteti. Látható, hogy a legnagyobb távolságra kiterjedő hatása a hézagos sávoknak van. A védôhatás a talaj közelében, a mezôgazdasági növényzet magasságában a legerôsebb. Az erdôsávok szélsebesség csökkentô hatásának távolsága a famagasság függvényében 2. táblázat Zárt Hézagos Nyitott A szél felôli oldalon 2-22 4-42 5-10 A szélvédett oldalon 10-49 20-51 10-20 1. ábra A különböző szerkezetű erdősávok széltörési diagramja TIHANYI 1991. nyomán

A legnagyobb szélsebességcsökkenés a zárt erdôsávok közvetlen közelében észlelhetô. Ez a jelenség az útmenti és hófogó erdôsávoknál kedvezô, de a mezôvédô sávoknál kedvezôtlen, mert fagyzugok, hôkatlanok és a mezôgazdasági kultúrákat károsító légörvények kialakulását eredményezheti. A mérések szerint a szélsebesség növekedésével a zárt sávok hatása viszonylagosan csökken, a hézagos sávoké pedig relatíve növekszik. A védőhatás jobban növelhető a megfelelő szerkezet kialakításával, mint a sáv szélességének a növelésével. Egyébként is törekedni kell arra, hogy lehetőleg minél kisebb területet vegyünk el a mezőgazdasági termeléstől, ezért mezővédő erdősávnak hézagos, keskeny, 6-12 m széles erdősávokat tervezzünk (TIHANYI 1991.). Az erdősávok védőhatása lombtalan állapotban ugyan jóval kisebb, mint kilombosodva, de még így is számottevő, ha a szerkezetük megfelel a kívánalmaknak. Különösen a cserje- és a második lombkoronaszintnek van nagy szerepe a szélsebesség fékezésében a téli, lombtalan időszakban (TIHANYI 1991.). Az erdősávok szélfogó hatása már viszonylag fiatal korban érvényesül. Ha a szélirány és az erdősáv által bezárt szög 90 és 45 o között van, a védőhatás számottevően nem változik (TIHANYI 1991.). Magyarország területének legnagyobb részén a szélirány-gyakoriság nagyon megosztott. Több széliránynál előfordul azonos, 20-30 %-os gyakoriság. Az erdősávrendszerek tervezésénél ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági táblákat minden oldalról egyformán védeni kell, és nem szabad mereven ragaszkodni egyetlen szélirányhoz (TIHANYI 1991.). Ez ugyanakkor lehetőséget nyújt arra, hogy a termelés igényei szerint kialakult, bevált táblaméreteket ne változtassuk meg, illetve szükség esetén az erdősávrendszer megtervezése mellett végrehajtsuk az ésszerű táblásítást. Szélirány gyakoriságok Békés megyében 2. ábra

4.2 A párolgás csökkentése A növények párologtatása az evapotranspiráció pillanatnyi értékétől függ. Ha a klimatikus tényezők túl nagy párologtatást idéznek elő, a növény védekezési reakciójaként részben, vagy egészben bezárja a légzőnyílásait. Ezzel azonban korlátozza a CO 2 felvételt, azaz a fotoszintézist is. Tehát a transpiráció ilyen formában való csökkentése egyben a fotoszintézis mértékét is csökkenti. Ez a gyakorlatban a növények növekedésének leállását, végső fokon a mezőgazdasági terméseredmények csökkenését jelenti. Az optimális CO 2 felvételhez szükség van egy bizonyos légmozgásra. Az asszimiláció intenzitása általában a szélsebességgel kezdetben gyorsan, majd mind lassabban emelkedik, egészen 1,7 m/sec értékig. A szélsebesség további emelkedése azonban már olyan mérvű vízveszteséget idéz elő, ami a sztómák bezárására készteti a növényt (GENCSI 1980). A megfelelően kialakított fás ökotonok a szélsebesség csökkentése révén csökkentik az evapotranspiráció csúcsértékeit, ennek következtében a légzőnyílások hosszabb ideig maradnak nyitva. A növény tehát hosszabb ideig folytathatja a gázcserét, azaz az asszimilációt, ami végső fokon a terméseredmények növekedésében jelentkezik. Az optimális gázcseréhez azonban szükség van egy bizonyos légmozgásra, emiatt a zárt erdősávok mögött kialakuló esetleges szélcsendben az evapotranspiráció már káros mértékben csökken. Ez a magyarázata annak, hogy a hézagos erdősávok hatása a legkedvezőbb (3. ábra). 4.3 A hőmérsékletre gyakorolt hatás A mezővédő erdősávok kiegyenlítik a hőmérsékleti szélsőségeket. Ez a kiegyenlítő hatás különösen előnyös tavasszal, mert a védett táblákon korábban kezdődik a növények növekedése, aminek három előnyös következménye is van (3. ábra): az adott időpontban fejlettebbek a növények, mint a nem védett táblákon; a betakarításhoz megkívánt érettségi állapotot hamarabb érik el a növények - az időnyereség 5-10 nap lehet; a védettség kiküszöböli a terméskorlátozó tényezők kedvezőtlen hatását.

Az erdősávok a talaj és a levegő hőmérsékletének napi alakulását is befolyásolják. Az erdősávok által védett táblákon a szélsebesség csökkenésével arányosan mérséklődik az alsó és felső légrétegek cseréje, tehát itt a hőmérséklet nappal magasabb, éjjel pedig rendszerint alacsonyabb, mint a nem védett táblákon. Az erdősávban és közvetlen környezetében azonban fordított hatás érvényesül. Nappal, amikor a környező mezőn a levegő jobban felmelegszik, a sávok belsejéből hidegebb levegő áramlik kifelé, amely az erdősáv közvetlen közelében lévő mező levegőjével összekeveredve, csökkenti annak a hőmérsékletét. Napnyugtakor és éjszaka, amikor a mező feletti levegő, a nagyobb kisugárzás következtében jobban lehűl, mint a sáv belsejének levegője, a sávból kiáramló levegő mérsékli a lehűlést (TIHANYI 1991.). Az éjjeli lehűlés mérséklődésének egyéb oka is lehet. Éjjel a lehűlő levegő, amelynek a relatív páratartalma a védett helyen nagyobb, hamarabb éri el a harmatpontot. A harmat kicsapódásakor hő szabadul fel, ami védi a talajt és a levegőt a további lehűlés ellen. Ráadásul az erdősávokkal védett táblákon hosszabb ideig megmarad a harmat, ami szintén kedvező a növénytermesztés szempontjából. A transzspiráció napi menete különböző feltételek mellett STOCKER nyomán in GENCSI 1980. 3. ábra

1 - a légzőnyílások egész nap nyitottak, a transpiráció az evaporációhoz hasonló tendenciát mutat, 2 - a légzőnyílások részbeni becsukódása miatt a transzspiráció napi maximuma kisebb, 3 - a légzőnyílások délben teljesen becsukódnak, emiatt a transzspirációs görbe kétcsúcsú, 4 - a légzőnyílások folyamatosan zártak, csak a kutikuláris transzspiráció érvényesül 4.4 A relatív páratartalom alakulása A védett területek felett, a talajközeli légréteg relatív páratartalma 5-10 %-al is meghaladhatja a nyílt mező fölötti levegő páratartalmát, mert mérséklődik a száraz és a párás légtömegek cseréje. Ez a hatás éppen a legmelegebb, száraz, aszályos nyári napokon érvényesül a legjobban, különösen az esti és az éjszakai órákban. 4. ábra

Az erdősávok hatása a mezőgazdasági növények növekedésére GUYOT 1988. nyomán 4.5 A talajnedvesség növelése Bár az erdősávok nem növelik a lehulló csapadék abszolút mennyiségét, eloszlását kedvezően befolyásolják és a szélsebesség csökkentése révén megakadályozzák a talaj gyors kiszáradását. Különösen kedvező a hótakaró eloszlására gyakorolt hatás (5. ábra). Az ábráról látható, hogy a legkedvezőbb hóeloszlást a hézagos sávok biztosítják. 4.6 Az erózió és a defláció elleni védőhatás A nem megfelelő agrotechnikai eljárásokkal kezelt talajok leromlott szerkezetű felső rétegében mind az erózió, mind a defláció jelentős károkat képes okozni. Az utóbbi években tavaszonként egyre gyakrabban alakulnak ki porviharok az Alföld egyébként kötött talajú vidékein is, főleg Békésben és Hajdú-Biharban. Ilyenkor nemcsak a talajelhordásban jelentkezik a kár, hanem abban is, hogy a máshol lerakott talaj betemeti a vetést. Nem ritkán a cukorrépa vetőmaggal együtt fújja el a szél a talajt. Az újravetés többletköltségén kívül hozamkiesés is jelentkezik, mert a később vetett répa nem érik be kellően. További költséget jelent a betemetett utak, útárkok kitakarítása. Az ilyen jellegű károk ellen is a leghatásosabb védekezési mód az erdősávrendszerek telepítése, amit különböző szervezési intézkedésekkel és agrotechnikai eljárásokkal (táblásítás, szántásirány váltás, kontúr szántás, szalagos vetés, stb.) kell kombinálni (STEFANOVITS 1985). Az erdősávrendszerek védőhatása kettős: közvetlen: a víz és a szél általi talajelhordást megakadályozzák; közvetett: javítják a talajéletet és a talajszerkezetet. 5. ábra A hólerakódás alakulása különböző sűrűségű erdősávoknál SCHAWERDA 1993. nyomán

4.7 A levegő tisztítás és porszűrés A lápterületeken végzett hazai vizsgálatok kimutatták, hogy az erdősávokkal a levegő portartalmát 1/4-ére lehet csökkenteni. A hatás két tényezőből tevődik össze: a por egy része a levélfelületen lerakódik; a lecsökkent sebességű szél kevesebb port képes szállítani. 4.8 Az erdősávrendszerek hatása a mezőgazdasági terméseredmények alakulására A hazai és a külföldi mérések egyaránt azt igazolják, hogy az erdősávokkal védett mezőgazdasági táblákon minden termesztett növény hozama nagyobb, mint a nem védett táblákon. A terméstöbblet 1,7-33,5 % között ingadozik növényfajtától függően. A nagytáblás kultúráknál, különösen gabonaféléknél kisebb a növekedés mértéke, míg az öntözött gyümölcsösökben és zöldség kultúrákban gyakran megduplázódik a termés, miközben javul az öntözővíz felhasználás hatékonysága is, mert csökken az evapotranspiráció (GUINAUDEAU 1988.). A mezőgazdasági terméseredmények alakulása erdősávokkal védett táblákon TIHANYI 1991. nyomán 3. táblázat

A mezőgazdasági kultúra A többlet-termés (%) őszi búza 2,7-26,8 őszi árpa 1,7-21,7 tavaszi árpa 6,1-33,5 kukorica 2,9-32,0 takarmányrépa 6,2 lucerna 20,3-22,0 legelőfű 15,3 Az erdősávokkal védett táblákon a termés alakulását egy kétcsucsú görbével lehet szemléltetni (6. ábra). Az erdősávok közvetlen közelében - a gyökérkonkurencia, az eső- és fényárnyék következtében - kisebb a termés, mint a nem védett táblákon. A védett tábla összes termése azonban bőven pótolja ezt a kiesést. Ez a csökkent termésű zóna legfeljebb egy famagasság szélességű. Mivel itt amúgy is kevés a termés, komolyabb termésveszteség nélkül kialakítható az ökológiailag szükséges, műveletlen gyepes sáv. A mezőgazdasági terméseredmények alakulása erdősávokkal védett táblákon BATES és GUYOT 1988. Nyomán 6. ábra A mezőgazdasági terméseredmények alakulása mellett általában kevés szó esik az állattenyésztés és az erdősávrendszerek kapcsolatáról, pedig a szélsebesség csökkentésnek az állattenyésztés szempontjából is nagy jelentősége van. A szabadban tartott állatok hőcseréje a test hőtermelő-képességétől, a testfelület hőleadó tulajdonságaitól, valamint a klimatikus

tényezők közül elsősorban a szélsebességtől függ. Különösen télen, a hideg szélnek kitett állatok energiájának jelentős része a hőtermelésre fordítódik. Nyáron, a túlzottan meleg, árnyékmentes környezetben, a táplálékkal felvett energia egy részét különböző hőszabályozó mechanizmusokkal adja le az állat, pl. szaporábban lélegzik, izzad, illetve kevesebb energiát vesz fel, azaz kevesebbet eszik. Mindkét esetben végső fokon a testtömeg csökkenését fogjuk tapasztalni. Az Egyesült Államok nagy állattenyésztő államaiban - Nebraskában, Észak-Dakotában - megfigyelték, hogy az erdősávrendszerekkel berendezett legelőkön észrevehetően nőtt a tehenek tejtermelése és télen is növekedett a testtömegük. Ausztráliában, Újzélandon, Argentínában (Patagóniában) és Skóciában az erdősávokkal védett állattartó farmokon 35-50 %-al csökkent a juhok mortalitása (GUYOT 1988.). Az erdősávrendszerekkel megfelelően berendezett tájban a 7. ábra szerinti komplex hatást figyelhetjük meg. 5. Az erdősávok kedvezőtlen hatásai 5.1 A nedvesség- és tápanyagelvonás Tény, hogy az erdősávok és sövények szélső soraiban lévő fák és cserjék gyökere átnyúlik a mezőgazdasági területre, ahonnan vizet és tápanyagot von el. A kedvezőtlen hatás főleg úgy csökkenthető, hogy kerüljük a terjedő tövű cserjék (Amorpha fruticosa) és fák (Robinia pseudoacacia) alkalmazását a szélső sorokban. Ezen kívül a cserjesor mentén mély barázdát húzva, megakadályozhatjuk a felszíni gyökerek átnyúlását. Különösen nagy szélsebességnél és nagy sávmagasság esetén a védett oldalon esőárnyék zóna alakulhat ki, ami a megfigyelt esetekben a 20 m-t nem haladta meg (TIHANYI 1991.). 5.2 Az árnyékhatás Ez a kedvezőtlen hatás legfeljebb egy famagasságnyi távolságra terjed ki. Figyelembe véve az adott talaj kiszáradási tulajdonságait, a kedvezőtlen hatás egyrészt úgy csökkenthető, hogy az erdősávot a földút déli oldalára helyezzük, mert így az árnyék főleg az útra vetül. Ez a megoldás homok talajon az út használhatósága szempontjából külön is előnyös, agyagos talajon azonban csak korlátozottan alkalmazható. Másik megoldás a hézagos erdősávok alkalmazása, amelyek nem vetnek összefüggő, mély árnyékot. Az árnyék részben kedvező is lehet, amikor lassítja a hajnali harmat felszáradását és a nagy nyári szárazságok idején csökkenti a párologtatást (TIHANYI 1991.). 5.3 Fagyzug - hőkatlan Lejtős területeken a túl sűrű erdősávok megakadályozhatják a lehűlt levegő lefolyását a lejtőn. A sáv mellett összetorlódott hideg levegő fagyzugot alakíthat ki. 7. ábra.

Az erdősávok komplex hatása a mezőgazdasági termelésre SCHAWERDA 1993. Nyomán A sűrű erdősávok déli oldala mentén jelentkező fény- illetve hővisszaverődés is okozhat kárt. Különösen tavasszal, a hirtelen beálló melegben az erdősáv déli oldalán ez a hősugárzás a még zsenge mezőgazdasági növényeket megperzselheti. Mindkét eset megelőzhető keskeny, hézagos erdősávok alkalmazásával (THANYI 1991.). 6. Az erdősávok és sövények különböző formái 6.1 Álló- és folyóvizek fásítása ( 8. ábra) Európában Hollandia után Magyarországon van a legsűrűbb öntözőcsatorna rendszer. Mezőgazdasági térségeinkben, leszámítva a nagyobb folyókat, már jóformán nincs is természetes vízfolyás, csak öntöző- és belvízelvezető csatornák. Ökológiai okokból célszerű lenne ezeket a csatornákat az erre alkalmas helyeken visszaduzzasztani és víztározókat kialakítani. Ezeken a vidékeken, ahol nagy az aszályhajlam, egyébként is olyan vízgazdálkodást kellene megvalósítani, amely egy csepp vizet sem enged hasznosítatlanul kifolyni a vízgyűjtő területről. Másrészt az öntözött területeket ki kell egészíteni

A vízpartok fásítása SCHAWERDA 1993. nyomán 8. ábra erdősávrendszerekkel, amelyek telepítése lehetővé teszi az öntözési normák csökkentését, a takarékos vízfelhasználást. Az öntözött területeken a párolgás csökkentése a másodlagos szikesedés veszélyét is mérsékli. Ezek a megállapítások különösen érvényesek Békés megyére. Megfelelő vízutánpótlás esetén a térség egyetlen természetes vízfolyásának medrében, a Szárazérben, több víztározót is ki lehetne alakítani. Ezek szociális-üdülési funkción kívül, gazdasági szerepet is betölthetnének az öntözővíz biztosítás révén, és egyúttal az élővilág gazdagításához is hozzájárulnának. A fásítás funkciói ökológiai: a vízhez kötött életű állatok fészkelő-, pihenő-, táplálkozó-, szaporodó- és menedékhelye, ritka állat- és növényfajok maradványáreája, meggátolja a felesleges vegyszerek bemosódását az élővizekbe. gazdasági: növeli a környező mezőgazdasági táblák terméshozamát, és csökkenti az öntözővíz felhasználást, mert javítja a környezet víz- és hőmérsékletháztartását a mikroklímára gyakorolt hatással, javítja az agrárökológiailag hasznos-káros élőlényegyensúlyt, árnyékolja a vízfelületet, ezáltal csökkenti az öntözővíz veszteséget, ugyanakkor hasznosítja az oldalt elszivárgó vizet és ezzel meggátolja a másodlagos elszikesedést. esztétikai: a táj jellegzetes kísérőelemei, optikai tájékozódási pontok. egyéb: méhlegelő javítás, ipari- és tűzifát biztosít.

Szerkezet és méretek Szerkezet: több cserje és fasort tartalmazzon, amelyek koronaszintben is tagozódnak. Szélesség: a szántóföld felőli szélén legalább 2-8 m széles műveletlen gyepes sáv legyen, a teljes szélesség min. 6-8 m. 6.2 Sövények A sövényekre általában kevés gondot fordítanak a szakemberek is, pedig szerepük speciális helyeken igen nagy lehet. Jól lehetne alkalmazni a sövényeket például a LINEAR öntözőberendezésekkel felszerelt táblák tagolására. Mindössze arra kell ügyelni, hogy 2,5-3 m-nél magasabbra nem növő cserjékből kell a sövényt létrehozni és az öntözőberendezés nyomában megszakítani. A mezőgazdasági táblák között kialakítandó sövények sémája SCHAWERDA 1993. Nyomán 9. ábra Tört vonalú felület a vadbúvó-és a fészkelőhelyek bővítése céljából

A sövények funkciói ökológiai: összekötő elemek, vándorlási utak; rovarok, kisemlősök, madarak élettere; állat- és növényfajok maradványáreája. gazdasági: a mezőgazdaságilag hasznos-káros élőlényegyüttes élettere, növeli a környező mezőgazdasági táblák terméshozamát, és csökkenti az öntözővíz felhasználást, mert javítja a környezet víz- és hőmérsékletháztartását a mikroklímára gyakorolt hatással {megnövekvő harmatképződés, akár 1 mm/nap, meghosszabbodó harmat megmaradási idő, a talajhőmérséklet emelkedése 0,5-1 C o -al, a hőmérsékleti szélsőségek kiegyenlítése, a talajfauna meghosszabbított aktivitása (tavasszal magasabb talajhőmérséklet, nyáron kisebb vízvesztés), a kultúrnövények nagyobb asszimilációs tevékenysége a szélsebesség fékezése révén }. esztétikai: a táj jellegzetes kísérőelemei, optikai tájékozódási pontok. egyéb: méhlegelő. Szerkezet és méretek Szerkezet: áttört, hézagos szerkezet (40-50 % hézagfelület) a kívánatos, mindkét oldalon gyepes sávval, déli oldalon rőzse és kőrakásokkal. Méretek: legalább 2 sor, középmagas-magas cserjéből álljanak Különleges sövénytipusok Berlepsch-sövény:dús ágelágazódású cserjékből, intenzív nyeséssel nevelt, kő- és rőzserakásokkal kiegészített sövény, a bokorlakó madarak fészkelésének lehetővé tételére. Benjes-sövény: természetes úton kialakított sövény - a sövény tervezett sávjában 70-80 cm vastagon, rőzsével befedik a talajt, ezt a rőzsesávot gyakrabban látogatják a madarak, amelyek sok fa- és cserjemagot hullatnak el, a magvakból kifejlődő csemeték a rőzse védelmében növekednek, kb. 15-20 év alatt kialakul ebben a sávban egy természetes sövény. 6.3 Erdősávok Az erdősávok kérdéskörét az előzőekben részletesen megtárgyaltuk. Itt csak néhány, még fontos részletre térünk ki. Funkciók ökológiai: összekötő elemek, vándorlási utak; rovarok, kisemlősök, madarak élettere; állat- és növényfajok maradványáreája. gazdasági: a mezőgazdaságilag hasznos-káros élőlényegyüttes élettere; növeli a környező mezőgazdasági táblák terméshozamát, és csökkenti az öntözővíz felhasználást, mert javítja a környezet víz- és hőmérsékletháztartását a mikroklímára gyakorolt hatással {megnövekvő harmatképződés, akár 1 mm/nap, meghosszabbodó harmat megmaradási idő, a talajhőmérséklet emelkedése 0,5-1 C o -al, a hőmérsékleti szélsőségek kiegyenlítése, a talajfauna meghosszabbított aktivitása (tavasszal magasabb talajhőmérséklet, nyáron kisebb vízvesztés), a kultúrnövények nagyobb asszimilációs tevékenysége a szélsebesség fékezése révén (erős szélben a légzőnyílások bezáródnak) }. esztétikai: a táj jellegzetes kísérőelemei, optikai tájékozódási pontok. egyéb: méhlegelő, ipari és tűzifa termelés.

10. ábra Az erdősávok szerkezeti megoldásai Tört vonalvezetésű felület Műveletlen gyepes sáv Műveletlen gyepes sáv Szerkezet és méretek

Szerkezet: mindkét oldalon műveletlen gyepes sávval csatlakozzék a szomszédos területekhez, a külső és belső határvonalak szabálytalanok legyenek, függőlegesen cserje-, alsó korona- és felső koronaszintre tagolódjék (10 ábra). Méretek: legalább 4 sorból álljanak és legalább 7 m szélesek legyenek. A csak három sorból álló és legfeljebb 6 m széles, fás növényekkel borított terület fasornak minősül földnyilvántartási szempontból, amelynek nem kell megváltoztatni az eredeti művelési ágát erdőre. 7. Az útfásítások különleges szempontjai Mindenekelőtt azt kell szem előtt tartani, hogy a fák teljes kifejlődésük idején se lógjanak be az út űrszelvényébe (11. ábra). A különböző koronaméretű fák telepítési távolsága az útkoronától KRIZSÁN-KOREN 1979. nyomán 11. ábra Minden télen előfordul, hogy hosszabb-rövidebb útszakaszokat a hófúvás eltorlaszol, lehetetlenné téve ezáltal a közlekedést. Ezen útszakaszok mentén célszerű lenne hófogó erdősávokat telepíteni. Az út kezelője részéről ennek többnyire csak az az akadálya, hogy az út menti terület nem az ő tulajdonában van.

Fontos szerepük lehet az útmenti növénysávoknak az út forgalombiztonságának növelésében, a közlekedés okozta légszennyeződés és zajterhelés csökkentésében. Az utat szegélyező 75 cm széles élősövény közel harmadára csökkenti a szennyezett levegő ólomtartalmát (12. ábra). Különösen sok ólmot fognak fel a szőrös levelű cserjék, pl. a mogyoró. (KOVÁCS 1975.). 12. ábra A közutat szegélyező élősövény védőhatása a fű ólomtartalmára egy napi 12000 gépkocsi forgalmú autópálya mellett KOVÁCS 1975 1 - az út széle, 2-3 - 1 m magas és 75 cm széles sövény, 4-7 - gyep a sövény mögött 2, 5, 10 és 20 m távolságra Német vizsgálatok kimutatták, hogy a közlekedési zaj csökkentésére eredményesen alkalmazhatók bizonyos növényfajokból létesített védőfásítások. A vizsgálatokból a gyakorlat számára az alábbi következtetések vonhatók le: a fák és a cserjék zajcsökkentő képessége fajspecifikus és főként a lombszerkezettől függ, ezen belül olyan fajokat kell választani, amelyek hosszú ideig lombosak, ill. a száraz lomb télen is a fán marad (tölgyek), kedvező a nagy és viszonylag erős, kemény levéllemez, a hangbeessés irányára merőleges, azaz függőleges levélállás, a sűrű lombszerkezet a korona belsejében is, a tűlevelű fajok zajcsökkentő hatása kisebb, mint a lomblevelűeké, emiatt a tűlevelű fajokkal csak extenzív módon hasznosítható a védőfásításra rendelkezésre álló terület, zajcsökkentő védőfásítás céljára leginkább az örökzöld lombos fák és cserjék alkalmasak, mert ezek lombspecifikus hatása nagyon jó (Viburnum rhytidophyllum, Rhododendron catawbiense)

a védőfásítás aktív zónáját, a szegély sávot, hézagmentesen egybekapcsolódó koronájú cserjékből, falszerűen kell kialakítani, a hatást növeli, ha a fásítás magassága a hangforrástól távolodva növekszik, az aktív zóna hatása fokozható a zajforrással párhuzamosan elhelyezett, többlépcsős, sűrű fásítással, a védőfásítások megszakításai kedvezőtlenül befolyásolják a védőhatást, ez a hátrány csak egymás mögött elhelyezett, a megszakítást hosszan átfedő védősávokkal küszöbölhető ki, a védőfásítás hossza nagyobb legyen a zajforrás hosszánál. a védőfásítás zajcsökkentő hatása nem a sáv szélességétől, hanem a szerkezetétől függ, a legnagyobb zajcsökkentő hatás 10 db körül alakul. Ilyen esetben legegyszerűbb megoldásnak a kisajátítás és az erdősáv létesítés közérdekre való hivatkozással történő elrendelése látszik. Ebben az esetben azonban az összes költséget annak kell viselnie, aki a kisajátítást és a fásítást elrendelte. Mindenképpen hosszadalmasabb, de kevésbé költséges viszont az a megoldás, amikor az út kezelője megállapodást köt a hófúvásveszélyes szakaszok menti földek tulajdonosaival, amely szerint az erdősáv létesítéséhez szükséges földterületet a tulajdonosok térítésmentesen rendelkezésre bocsátják. A sáv tervezési és kivitelezési munkáit az út kezelője finanszírozná, a gyérítések és a véghasználat során kitermelt faanyagon pedig valamilyen arányban megosztoznának. Egy ilyen megállapodás nem csak az út kezelőjének, hanem a földtulajdonosnak is érdeke. Ha ugyanis a sávrendszerből kimarad egy elem, történetesen a közút mentén, akkor a rendszer védőhatása nem megfelelő. Gyakran felmerül az a jogi probléma, hogy kit illet az út menti fásítás tulajdonjoga, noha erről a kérdésről az 1988. évi I. tv. 47. -ának (k) bekezdése elég egyértelműen rendelkezik. A törvény a közút határvonalától számított 2 m-es sávon belül található fákról akképp rendelkezik, hogy ezek a fák - kivéve az összefüggő gyümölcsös fáit - az út tartozékának tekintendők, amelyek biztosítják az út rendeltetésszerű használatát. Ugyanakkor ezek a fák annak a földnek az alkotórészei, amelyben gyökereznek, attól elválasztva őket, elpusztulnak. Ilyeténképpen tehát a földben gyökerező fa a földnek nem tartozéka, hanem alkotórésze, és mint ilyen, annak a tulajdona, akié maga a föld is. Fentiek értelmében tehát az út menti 2 m széles sávban álló fák tulajdonjogát nem elvonja, hanem csak közérdekből korlátozza a hivatkozott törvény. Ez a korlátozás a gyakorlatban azt jelenti, hogy az útfenntartó szervezet joga nemcsak a már meglévő fák kitermelésére, vagy meghagyására terjed ki, hanem a fák kezelésére, fenntartására, pótlására, valamint annak eldöntésére is, hogy a 2 m-es sávon belül ültethető-e fa ott, ahol eddig nem volt, s ha igen, milyen. A fentiekből az következik, hogy: a fák kivágásához minden esetben szükséges az út fenntartójának előzetes engedélye, akkor is, ha a kivágás egyébként hatósági engedélyhez nem kötött, az út fenntartója a fát kivághatja, kivágásának engedélyezését pedig a fa pótlásához kötheti, ha viszont a tulajdonjogot korlátozó kapcsolat megszűnik - akár úgy, hogy a fát az út fenntartója, akár úgy, hogy a föld tulajdonosa vágta ki, esetleg vihar döntötte ki - a fa

anyagával a földtulajdonos rendelkezik. Ugyanez vonatkozik a fák gallyazásából, nyeséséből származó faanyagra is. A hivatkozott törvény nem foglalkozik a 2 m széles sávon kívül található fásítások kérdésével. Az ilyen meglévő fásítások területe vagy már eleve a közúti igazgatóságok kezelésében van, vagy pedig bérli. 8. Az erdősávok telepítési és fenntartási munkái Amint arról korábban már szó volt, a védőfásítások telepítése csak jóváhagyott kiviteli tervek alapján történhet. Amennyiben állami támogatást is igénybe akar venni a telepítő, akkor felsőfokú erdészeti képesítéssel rendelkező szakemberrel (erdőmérnökkel) kell a kiviteli tervet elkészíttetni. A tervnek tartozéka a termőhelyfeltárási szakvélemény. A kivitelezés megkezdése előtt célszerű a terület sarok- és töréspontjait kitűzni és állandósítani. Mivel a telepítés rendszerint mezőgazdaságilag művelt területen történik, ezért elegendő egy 30-40 cm mély szántást végezni az ültetést megelőzően. A szántás megülepedése után felületegyengető tárcsázást célszerű végezni. Ezt követően ki lehet tűzni a sorokat. A sortávolságot elsősorban az határozza meg, hogy milyen erő- és munkagéppel fogjuk a fásítást ápolni. Az MTZ kategóriájú erőgépek esetén a sortávolság nem lehet kisebb 240 cm-nél, RÁBA-15 ill. TZ-4K kategóriájú kistraktorok esetében leszűkíthető 150 cm-re is. Erdőművelési szempontból ez utóbbi kedvezőbb, mert minél szűkebb a sortávolság, annál hamarabb záródik a fásítás, és annál hamarabb fejezhető be pénzügyileg is a beruházás. Az ültetéshez csak származási igazolvánnyal ellátott, kifogástalan minőségű szaporítóanyag használható fel. Általában 1/0-ás, vagy 2/0-ás, esetleg iskolázott csemetét alkalmazzunk. Maga az ültetés végezhető kézzel, vagy géppel egyaránt. A soron belüli tőtávolság lassan növő fafajok esetében 60-80 cm, gyorsan növők esetében 100-400 cm, a cserjesorokban 50 cm. Az ültetés után, a tenyészidőszak folyamán, a fásítást szükség szerinti mértékben ápolni kell. Ez mindenekelőtt a gyomkonkurencia visszaszorítását jelenti. Az első 1-2 évben nem nélkülözhető a kézi kapálás sem. Később már csak sorközi művelésre van szükség, ami teljesen gépesíthető. A szélső sorokba ültetett cserjéket 10-15 évenként tőre kell vágni, hogy elkerüljük a felkopaszodásukat. Ezen kívül szükség lehet a vízszintes és függőleges nyesésükre is, ami szintén gépesíthető. A kivitelezés során az alábbi teljesítményekre lehet számítani: szántás 4-6 üóra/ha tárcsázás 2-3 üóra/ha gépi ültetés 10 üóra/ha + 4 fő kisegítő kézi ültetés 12 munkanap/ha kézi ápolás a gyomosodás mértékétől függően 3-4 munkanap gépi sorközi ápolás 2,5-3 üzemóra/ha

9. A fafajmegválasztás szempontjai A fafajmegválasztásnál ökológiai és ökonómiai szempontokat kell figyelembe venni és a lehető legjobban összehangolni. A szempontok közül az ökológiai tényezők az elsődlegesek. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a termőhelynek megfelelő fő fafajokat kell kiválasztani, amelyek az erdősáv gerincét adják. A kiválasztásnál arra kell tekintettel lenni, hogy ezek megfeleljenek az ültetési terület klímájának, talajának. Továbbá társulásképességük tegye lehetővé más fafajokkal és cserjékkel történő elegyítésüket. A főfafajok mellé megfelelő társulásképességű elegyfajokat választunk az ökológiai igényeik alapján. Ezek többnyire árnyéktűrő fajok, amelyek képesek a főfafaj lombkorona szintje alatt második koronaszintet képezni. Végül a sáv szegélyéhez választjuk ki a megfelelő cserjéket. Az ökológiai szempontokat kielégítő fafajok közül választjuk ki a gazdasági és egyéb szempontoknak megfelelőeket. A főbb kiválasztási szempontok: fatérfogat mennyiségi és minőségi termelés, méhlegelő gazdagítás, vadtakarmány, vadbúvó, gyógynövény termelés, nitrogén kötés, esztétikai követelmények. 9. A dél-békési térségben ültetésre javasolt fafajok (BARTHA-MÁTYÁS 1995) Őshonosak: a Dél-Alföldön kocsányos tölgy (Quercus robur), cser (Quercus cerris), magas kőris (Fraxinus excelsior), magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), mezei szil (Ulmus minor), vénic szil (Ulmus laevis), fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (Populus nigra), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), mezei juhar (Acer campestris), korai juhar (Acer platanoides), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), tatár juhar (Acer tataricum), csepleszmeggy (Cerasus fruticosus), húsos som (Cornus mas), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), közönséges mogyoró (Corylus avellana), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), kutyabenge (Frangula alnus), közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), vadalma (Malus sylvestris), zselnicemeggy (Padus avium), kökény (Prunus spinosa), vadkörte (Pyrus pyraster), varjútövis-benge (Rhamnus catharticus), fehér fűz (Salix alba), kecskefűz (Salix caprea), rekettyefűz (Salix cinerea), törékeny fűz (Salix fragilis), csigolyafűz (Salix purpurea), serevényfűz (Salix rosmarinifolia), mandulalevelű fűz (Salix triandra), kosárkötő fűz (Salix viminalis), fekete bodza (Sambucus nigra), kányabangita (Viburnum opulus). a Kárpát-medencében madárcseresznye (Cerasus avium), sajmeggy (Cerasus mahaleb), közönséges boróka (Juniperus communis), rezgő nyár (Populus tremula), ezüst hárs (Tilia tomentosa). Adventivek: ezüst juhar (Acer saccharinum), nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), keskenyleevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), fekete dió (Juglans nigra), narancseper (Maclura pomifera), fehér eper (Morus alba), kései meggy (Padus serotina), feketefenyő (Pinus nigra), nemes nyárak (Populus x euramericana), alásfa (Ptelea trifoliata),

szlavón tölgy (Quercus robur ssp. slavonica), magyar tölgy (Quercus frainetto), vörös tölgy (Quercus rubra), fehér akác (Robinia pseudoacacia), keleti tamariska (Tamarix tetrandra), turkesztáni szil (Ulmus pumila), keleti tuja (Thuja orientalis), csörgőfa (Koelreuteria paniculata), gledicsia (Gleditsia triacanthos), közönséges orgona (Syringa vulgaris). 11. Az erdősávrendszert fenntartó szervezet Az erdősávrendszerek annál hatékonyabbak, minél nagyobb területet fednek le. Lehetőleg községhatáronként összefüggően kell létrehozni őket. Az erdősávrendszer területét - amely az összes védett terület 3-5 %-a - a védett terület tulajdonosainak kell területarányosan rendelkezésre bocsájtani. Noha nem lehetetlen, mégis nehéz elképzelni, hogy a sávrendszert az érintett földtulajdonosok között tulajdonilag is felosszák. Sokkal ésszerűbb a sávok kezelésére már a telepítés előtt létrehozni egy közös kezelő szervezetet, ami célszerűen erdőbirtokossági társulat lenne. A megalapítás költségeihez állami támogatás igényelhető. Az erdősávok szakmai kezelését egy vagy több erdőbirtokosság által közösen foglalkoztatott erdész vagy erdőmérnök látná el. A szükséges fizikai munkákat közmunkásokkal lehetne elvégeztetni, amihez pályázati formában szintén igényelhető állami támogatás. IRODALOMJEGYZÉK ÁNGYÁN J. 1994: Környezetbarát gazdálkodási rendszer- és struktúraváltás a szántóföldi növénytermesztésben. "AGRO-21" Füzetek. 7. 36-79. o. ÁNGYÁN J. 1995: A növénytermesztési stratégiaváltás legfontosabb területei, rövid- és hosszútávú feladatai. GATE, Gödöllő. 33 o. BARNA T. 1994: Erdősávrendszerek telepítésének szükségessége Békés megyében. In: BAUKÓ T. - GURZÓ I. - MÁRTON J. szerk. : Az agrárszféra és az élelmiszergazdaság átalakulásának jellemzői és hatásai Békés megyében. MTA RKK ATI Békéscsabai Osztály. 273-320 o. BARTHA Dénes - MÁTYÁS Csaba 1995: Erdei fa- és cserjefajok előfordulása Magyarországon. Sopron, 223. o. BATES idézi GUYOT, G. : L eau et la Production Végétale. INRA BAUDRY, O. 1988: Les brise-vents, réservoirs de faune auxiliaire. Foret Entreprise 52. 26-27. o. BAZIN, P. - SCHMUTZ, T. 1993: La recherches internationale sur les haies. Foretentreprise 89: 1. 20-22. o. FARAGÓ Sándor 1993: Vadon élő állatfajok fennmaradásának lehetőségei mezőgazdasági környezetben Magyarországon. WWF - füzetek 4. 24 o. GUYOT, G. 1988: Les effets biologiques des brise-vent. Foret Entreprise 52. 30-34. o. KONDORNÉ SZENKOVITS M. - BARNA T. 1994: Fás biotóprendszerek jelentősége mezőgazdasági környezetben. In: TIMÁR J. szerk: Az "alföldi út" kérdőjelei. MTA RKK ATI Békéscsabai Osztály 122-127. o.

KOVÁCS M. 1975: A bioszféra ólomszennyezettsége. Búvár, 30:9, 393-396. KRIZSÁN-KOREN 1979: Úttervezés és forgalomtechnika. II. Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, Közlekedésépítési Intézet. Tankönyvkiadó, Budapest. 280. LARTIGES, A. 1988: L'intéret cynégétique des haies. Foret entreprise 52. 27-29. o. STEFANOVITS Pál 1975: Talajtan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 351 o. SCHAWERDA, P. 1993: Entwicklungsplanung in den Fluren. Universität für Bodenkultur, Agrarische Operationen, Wien. TIHANYI Zoltán 1991: Erdősítés. EFE Erdőmérnöki Kar, Sopron. Egyetemi jegyzet. 181-217. o.