BÁRTH M. JÁNOS NÉVFÖLDRAJZI JELENSÉGHATÁROK ERDÉLYBEN Mutatvány az erdélyi helynévföldrajzi atlaszból 1. A névadás területi változatosságának kérdései évtizedek óta jelen vannak az európai és a magyar nyelvtudományban, a közelmúltban viszont köszönhetően az informatikai lehetőségeknek jól láthatóan új lendületet kapott a tulajdonnevek regionalitásának vizsgálata. Ahogyan a dialektológia területén is fontos kutatások indultak el, illetve várhatók annak köszönhetően, hogy az informatizált nyelvjárási adatok akár óriási mennyiségben is könnyedén kereshetőek, csoportosíthatóak, térképre vetíthetőek; a tulajdonnévi adatok gyarapodása, adatbázisokban való kezelése, a látványos jelenségtérképek létrehozásának egyszerűsödése a névtanban is jelentős eredményeket hozott (mind a személynevek, mind a helynevek névföldrajzi kutatása terén) (BÁRTH M. VARGHA 2011, N. FODOR 2014, VÖRÖS 2014). Kijelenthető, hogy a helynévadás területi variálódása ma már szinte névtani axiómának számít, és ez egybecseng a mindennapi névhasználók pl. élőnyelvi helynévgyűjtéseken felbukkanó, sajátos tapasztalatával is: mifelénk ilyen és ilyen (érdekes) nevek vannak, mint. A célzott névföldrajzi vizsgálatok azonban csak az elmúlt években kaptak valódi lendületet, a többféle irányú próbálkozás láttán korántsem tekinthetjük megnyugtatóan kidolgozottnak e kérdések elméleti alapjait. Az efféle, névföldrajzi vizsgálatok céljaik szempontjából többirányúak lehetnek: a nyelvföldrajzi, dialektológiai nyelvleírást segítik, illetve a névadás területiségét önmagában, a névadás sajátosságait középpontba helyezve kutatják. A névadás regionális változatainak, a névjárásoknak a leírásához komplex empirikus vizsgálatokra van szükség, amelyekkel kideríthető, hogy az egyes területek névadási metódusainak hasonlóságai és különbözőségei a megnevezési modellek mely elemeiben érhetőek tetten igazán: a nevek hangtani arculatában, morfológiai felépítésében, lexikai elemek terén, szerkezeti vagy keletkezéstörténeti típusaikban. Az efféle vizsgálatok komplexitása, adatigénye miatt kevés az átfogó jellegű kutatás, de a technikai lehetőségek fentebb említett kiszélesedése sok lehetőséget kínál ezen a téren. Jelen dolgozatom elméleti kiindulópontja az a közkeletű tudományos vélekedés, amely szerint a névadás egyes jellemzői ugyan területileg elhatárolható típusokba rendeződnek, a jelenséghatárok nem csoportosulnak a nyelvjárási határvonalakhoz hasonlóan nyalábokba, nem rajzolódnak ki belőlük névadási régiók. Megítélésem szerint ezt a gondolatot bár számos elméleti megközelítése fogalmazódott meg, illetve több kísérlet történt kisebb névanyagon, szűkebb területen történő vizsgálatára ezidáig sem igazolni, sem cáfolni nem sikerült (az előzményekre lásd: DITRÓI 2015). Mivel az efféle kutatások éppen a feldolgozott nyelvi anyag, illetve a felhasznált módszerek korlátai miatt hoztak bizonytalan eredményeket, az itt felvázolt kutatásban két rendkívül gazdag, nagy területre kiterjedő adategyüttes (a Romániai magyar nyelvjárások atlasza, illetve SZABÓ T. ATTILA erdélyi történeti helynévgyűjtésének adatbázisa) több szempontú összevetése alapján teszek kísérletet e kérdések részletesebb körüljárására. Célom egy minél több névattribútumra kiterjedő névatlasz készítése (a tágan értelmezett) Erdély területéről, és az atlaszlapok tanulságainak együttes elemzése. Ebből a nagyobb munkából ebben a tanulmányban néhány mutatványt kívánok fölvillantani. A vizsgálat korlátait a felhasznált adattárak jelölik ki: a Romániai magyar nyelvjárások atlasza és SZABÓ T. ATTILA történeti helynévgyűjtése (ETH.), amelynek kiadását és feldolgozását már több írásomban bemutattam (részletesen lásd: BÁRTH M. 2011). Eddigi névföldrajzi kutatásaim Erdély területén leghatározottabban a székely nem székely elkülönülést mutatják (csakúgy, mint BENKŐ LORÁND számos klasszikus tanulmányában: BENKŐ 1953, 1967, 1991), de sok esetben a Székelyföld belső változatosságát, egykori székek szerinti nyelvi különbségeit is példázzák, és néhány szigetjelenséget (a mai Székelyföld területén lévő korábbi nem székely magyarság nyomait) is látványosan ábrázolnak; reményeim szerint ezzel előrevetítik az összmagyar helynévföldrajzi kutatások lehetőségeit. 2. A hangtani természetű névföldrajzi vizsgálatok jelentősége leginkább a lehetséges kutatópontok sűrűségében és a történeti adatok értelmezésében (illetve a jelenkori adatok történeti értelmezhetőségében) rejlik, hiszen a névadatok részletesebb földrajzi képet mutathatnak hangtani változatokról, mint a ritkásabb kutatóponthálózatú nyelvföldrajzi atlaszok, és a történeti adatok nyelvjárástörténeti mozgások lenyomatait őrizhették meg. Viszont a nem nyelvészeti céllal lejegyzett történeti adatok olvasata bizonytalan lehet, és nem mindig mutatnak olyan hangszínbeli stb. eltéréseket, amelyek a nyelvjárási tipológia alapjául szolgálnak. 1
Korábbi hangtani természetű vizsgálódásaim során azt tapasztaltam, hogy olyan nagy súlyú jelenségek, mint pl. a székelyföldi ö-zés, csak elvétve bukkannak föl a történeti helynévadatok között. A történeti névadatokat 20. századi, dialektológiai szempontokat is figyelembe vevő helynévgyűjtésekkel összevetve arra jutottam, hogy a 17 19. századi források lejegyzői már hajlamosak voltak némileg sztenderdizálni a népi névformákat. Jellemző, hogy a Szabó T. Attila több százezres adattömegében megbúvó néhány tucat ö-ző forma a 16. századi adatok közül, illetve a gyűjteménybe beszerkesztett 20. századi névgyűjtésekből kerül elő (BÁRTH M. 2016). Ebben a dolgozatban egy másik közismert nyelvjárási hangtani jelenség, a mezőségi e-zés helynevekbeli előfordulásait szeretném bemutatni. Ennek lényege, hogy az első szótagi ü, ű, ö után hangsúlytalan helyzetben az ö-k helyén e-t hallunk: ütek mint ütök, hőkel mint hőköl, büdes mint büdös. 1. ábra: büdös ~ büdes az RMNyA. adataiban A köznyelvi ö helyén jelentkező e az RMNyA. adatai és MURÁDIN LÁSZLÓ elemzése alapján (MURA DIN 1986: 125) nagyjából ugyanazon határokon belül fordul elő, mint az ugyancsak mezőségi kulcsjelenség a-zás (lásd 1. ábra 1 ): a Maros jobb partja és attól északnyugatra, az Aranyos-Szamos vonala között fordul elő (pl. Mezőpanit, Szabéd, Aranyosegerbegy, Magyarszovát stb. településeken). A típus határa átlépi a Nagy-Szamos vonalát, megtalálható Magyarnemegyén és Domokoson is (MURÁDIN 1986: 127). 1 Az RMNyA. alapján készült szimbólumos térképek létrehozását köszönöm VARGHA FRUZSINA SÁRA kollégámnak. 2
2. ábra: büdös ~ büdes a helynevekben A helynevek között is szép számmal előfordul ez a lexéma, elsősorban Büdöstó, Büdöskút típusú nevekben. Elterjedési területe természetesen a mezőségi területre esik, de a 20. századi élőnyelvi gyűjtésekben mutatottnál szűkebb: az Aranyos- és Küküllő mentére már nem terjed ki (2. ábra). Ennek oka talán a hangtani jelenség fokozatos terjedése, vagy egyszerűen a helynévadatok véletlenszerű fölbukkanása. Történeti adatként mindenesetre figyelemreméltó olyan települések névanyagában, amelyek a 19 20. századra jórészt elrománosodtak: pl. Mezőerked 1806-os adatai közt: In fátze lá Büdeskut. 3. A helynévadásban fölhasznált lexikai elemek a leginkább kézzelfogható példái a helynevek területi sajátosságainak: a helynévelemző munkák (amelyek többségében egy táj névadási arculatának leírására vállalkoztak tehát tulajdonképpen névföldrajzi mozaikok) lapjairól számtalan példát hozhatunk egy-egy tájra jellemző földrajzi köznévre: gorond (Szatmár), halom (Duna-Tisza köze) vápa, ropó, lok (Erdély), honcsok (Székelyföld). A lexikai térképlapok rendkívül változatos képet mutatnak. Egyrészt a helynevek óriási százalékában jelenlévő gyakori földrajzi köznevek (patak, hegy, oldal) nem mutatnak földrajzi megoszlást. Másrészt a speciálisabb jelentésű, tájnyelvi elemek között is inkább erdélyizmusokat találunk (pl. vápa), mint kisebb tájakra, vagy településekre jellemző formákat. Tanulságos lesz, ha elkészül valamennyi földrajzi köznévi elem elterjedésének térképlapja, és ezek együttesen kijelölik az izoglosszák sűrűsödéseit. Földrajzi kötöttséget természetesen leginkább a speciális jelentésű, ritkábban használatos lexémák mutatnak, a nyelvjárásterületekhez hasonló éles elkülönülés különösen a szinonim jelentésű szópárok esetén tapintható ki. Korábbi tanulmányaimban számos efféle példát mutattam be (pl. BÁRTH M. 2016), ebben a dolgozatban a kutak, vízvevő helyek kibélelésére használt kivájt fatörzs, illetve kivájt és földbeásott fatörzzsel bélelt forrás, kút jelentésű bodon és küpü szavak megoszlását vizsgálom, amely a romániai magyar nyelvatlasz adatai alapján élőnyelvi adatok alapján is tanulmányozható. A bodon alakváltozataira és történetére lásd: SZABÓ T. 1942/1988: 190 191. A küpü jelentésére, használatára vonatkozóan érdemes idézni Orbán Balázs szavait a Homoród-vidéki táj leírásából: küpünek a kutak bélletét hivja a székely, legyen az kőből vagy fából csakhogy egy darabból legyen faragva; hasonlatosságáért küpü-nek nevezi még az oly kisebb hidakat is, melyek egy darab fából készülvék (ORBÁN 1868: 71). A változatok megoszlása ebben az esetben a székely/nem székely határvonalat követi, a szavak helynevekbeli használata szinte megegyezik a 20. századi élőnyelvi gyűjtések adataival: az RMNyA. szerint 3
a forrásvíz felfogására használt kivájt fatörzs jelentésben a Székelyföldön a küpü a jellemző, Erdély középső és nyugati részén egységesen a bodon (3. és 4. ábra). A Bodonkút, Bodomoskút stb. helynévi formák ugyan előfordulnak a Nyikó-mentén és Havasalján is, sőt egy adatban a háromszéki Gelencén is, tömegesen a Székelyföldtől nyugat felé kerülnek elő. A székely területeken a Küpü, Küpüskút formákat találjuk meg. 3. ábra: bodon~küpü az RMNyA. adatai között 4
4. ábra: bodon ~ küpü a helynevekben 4. A szerkezeti jelenségek területi megoszlása árulna el minden bizonnyal a legtöbbet magáról a névadásról, névrendszerről de ezen névspecifikumok vizsgálata meglehetősen nehéz: kutatásukhoz nem elég egyszerűen névelemeket keresni, és azokat térképre vetíteni, hanem egyes névadatokat kell elemezni egyrészességüket, kétrészességüket, motivációjukat, funkciójukat, morfológiai fölépítésüket, keletkezéstörténeti típusaikat osztályozni. Ezeket a jellemzőket térképre vetítve a névalkotási tendenciák földrajzát tudnánk tanulmányozni, de az egész nyelvterület névrendszerére vonatkozó megállapításokhoz sokszázezres adatelemzésre van szükség. DITRÓI ESZTER statisztikai módszereket alkalmazó disszertációjában amellett érvel, hogy a névrendszerek közti eltérések nem a funkcionális-szemantikai kategóriák között jelennek meg (hisz azok általában a megnevezett valósággal és nem a nyelvvel vannak összefüggésben DITRÓI 2015: 50.), hanem a lexikális-morfológiai struktúrák terén. Eddigi vizsgálataim alapján egyes keletkezéstörténeti típusok a legalkalmasabbak a névadás területi sajátosságainak összevetésére szigorúan névtani szempontból (hiszen ennek meg is vannak a hagyományai, egyes névtípusok esetében!). Egy korábbi tanulmányomban a birtokos jelzős nevek jelöletlen és jelölt voltát elemeztem és vetítettem térképre (a patak lexémát tartalmazó helynevek esetében). A vizsgálat egyértelműen a jelölt szerkezetek székelyföldi túlsúlyát mutatta (BÁRTH M. 2015). Ebben a dolgozatban két jellegzetes településnév-típus, az -sd képzős, valamint a patrocíniumi nevek adatait dolgoztam föl, és vetítettem térképre. Az -sd képzős helynevekről BÉNYEI ÁGNES helynévképzésről írott monográfiájában összefoglalja a képző(bokor) eredetével kapcsolatos, olykor ellentétes nézeteket. Megállapítja, hogy sok efféle névalakulat -s képzős helynevek -t/-d helynévformánssal ellátott fejleménye, azonban az -sd képzős nevek több úton is létrejöhettek, az egyes adatokról legtöbbször lehetetlen is megállapítani a keletkezés módját, de valószínűsíthető, hogy a névhasználói tudatban a két képző funkciója egy idő után együttesen sugalmazott helynévszerűséget. Erre utalnak az analogikus bővüléssel létrejött Halmos > Halmosd, Nádas > Nádasd példák, amelyekhez hasonlókat jócskán találunk az erdélyi történeti névanyagban is: Füles > Fülesd (BÉNYEI 2012: 101 103). Érdekes párhuzamba állítani ezt a típust egy jóval nagyobb hatókörű, jóval több adattal vizsgálható patrocíniumi nevek csoportjával. A téma alapvető monográfiájának szerzője, MEZŐ ANDRÁS megállapította, hogy az efféle nevek a Kárpát-medence dél-nyugati részén sűrűsödnek, és számuk észak- 5
keleti irányban csökken. Több szerző ezt hagyományosan a névtípus nyugati hatású kialakulásával is kapcsolatba hozza. MEZŐ is figyelmeztet a patrocíniumi nevek erdélyi, pontosabban székelyföldi sűrűsödésére, amelyet a székelység dél-nyugati gyökereivel hoz kapcsolatba (MEZŐ 1996: 228 231). TÓTH VALÉRIA egy tanulmányában részletes térképekkel egészíti ki Mező adatait, és jelzi, hogy az esetlegesen a magyar nyelvben, metonímikus névadással, természetesen kialakult névtípus terjedésében konkrét egyházi intézkedések, leginkább a főesperességek megszervezése is komoly szerepet játszhatott (TÓTH 2010). Mi a névföldrajzi kép tanulsága ebben a nyelvtörténeti kérdésben? Az erdélyi történeti helynevekből kiválogatott adatok alapján (5. ábra) az -sd képzős alakok többfelé előfordulnak, de legsűrűbben a Marosés Nyárád mentén kerülnek elő, vagyis ezen a területen joggal számolhatunk ennek a névtípusnak egy gócpontjával, a névminta areális terjedésének hatásával. Ezen kívül jól látható, hogy a Belső-Székelyföld helynevei között ez a típus igen ritka, az oda betelepült népcsoport ezt a névadási módot valószínűleg nem sűrűn alkalmazta, a mégis előforduló példák valószínűleg korai névátvételeknek tekinthető nem székely, korai magyar nyelvű lakosságtól. 5. ábra: -sd képzős és patrocíniumi helynevek A patrocíniumi helynevek viszont nagyjából egységesen oszlanak el, a térkép nem mutat rokonságot a nagyszámú székely/nem székely megoszlást mutató helynévföldrajzi ábrázolással. Mindez arra utalhat, hogy az -sd képzős nevek esetében a székelység betelepülését megelőző korokból mutatható ki nagyobb produktivitás, a patrocíniumi helynevek terjedésében pedig az egységes, egyházi irányítású, egyházszervezéssel együttjáró névadási gyakorlatnak van nagyobb szerepe, nem pedig településtörténeti, nyelvjárási okoknak. 5. A tanulmány mozaikszerű, kiragadott példái természetesen a többi hasonló névtérképpel együtt, egységes keretben értelmezve válnak igazán sokatmondóvá Erdély névföldrajzát illetően. Terveim szerint a közeljövőben egy online felületen is működő, többféle keresési funkcióval ellátott térképes adatbázist teszek közzé, amely az adatok könnyebb visszakereshetőségét is szolgálja, és újabb helynévföldrajzi térképek létrehozását is lehetővé teszi. 6
IRODALOM BÁRTH M. JÁNOS VARGHA FRUZSINA SÁRA 2011. Hangok helyek. Tanulmányok dialektológiai adattárak és helynévtárak számítógépes feldolgozásáról. Budapest. BÁRTH M. JÁNOS 2011. Szabó T. Attila Erdélyi történeti helynévgyűjtésének informatizálási munkálatairól. In: Hangok helyek. Tanulmányok dialektológiai adattárak és helynévtárak számítógépes feldolgozásáról. Szerk.: BÁRTH M. JÁNOS VARGHA FRUZSINA SÁRA. Budapest. 11 33. BÁRTH M. JÁNOS 2015. Birtokos jelzős szerkezetű helynevek Erdélyben. In: A nyelv dimenziói. Tanulmányok Juhász Dezső tiszteletére. Szerk.: BÁRTH M. JÁNOS BODÓ CSANÁD KOCSIS ZSUZSANNA. BUDAPEST. 335 342. BÁRTH M. JÁNOS 2016. A névföldrajz szerepe a nyelvjárástörténeti kutatásokban. In: Az ember és a nyelv térben és időben. Emlékkönyv Szabó T. Attila születésének 110. évfordulóján. Szerk.: BENŐ ATTILA T. SZABÓ CSILLA. Kolozsvár. 134 143. BENKŐ LORÁND 1953. Verőfény. Magyar Nyelv 43: 205 207. BENKŐ LORÁND 1967. A nyelvföldrajz történeti tanulságai. MTA I. Oszt. Közl. XXIV. 29 48. BENKŐ LORÁND 1991. Maros- és Udvarhelyszék település- és népiségtörténetéhez. Századok 123: 343 358. BÉNYEI ÁGNES 2012. Helynévképzés a magyarban. Debrecen. DITRÓI ESZTER 2015. A helynévrendszerek területi differenciáltságának statisztikai alapú megközelítése. In: Nyelvelmélet és dialektológia. Szerk.: É. KISS KATALIN HEGEDŰS ATTILA PINTÉR LILLA. Piliscsaba, 58 80. DITRÓI ESZTER 2015. Helynévrendszerek modellalapú vizsgálata. A helynévminták összevető analízise statisztikai megközelítésben. Doktori (PhD) értekezés. Kézirat. Debreceni Egyetem BTK. ETH = HAJDÚ MIHÁLY és mtsai (szerk.) 2001 2010. Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjtése. 1 11. kötet. Budapest. N. FODOR JÁNOS 2014. A történeti személynévföldrajz mint a nyelvföldrajz egyik kutatási területe. I. A nyelvföldrajzi módszer a névtani kutatásokban. Névtani Értesítő 36: 23 41. MEZŐ ANDRÁS 1996. A templomcím a magyar helységnevekben. 11 15. század. Budapest. MURÁDIN LÁSZLÓ 1986. Az e/ö hangviszony a mezőségi nyelvjárásban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. XXX. évf. 2. sz. 121 140. ORBÁN BALÁZS 1868. A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból. Pest. I. 71. SZABÓ T. ATTILA 1942/1988. A kalotaszegi helynévanyag vízrajzi szókincse. In: Uő.: Nyelv és település. Budapest. 185 212. TÓTH VALÉRIA 2010. A patrocíniumi településnevek nyelvföldrajzi tanulságai. In: P. Lakatos Ilona Sebestyén Zsolt (szerk.): Emlékkönyv Mező András tiszteletére. Nyíregyháza. 133 140. VÖRÖS FERENC 2014. Kis magyar családnévatlasz. Pozsony. 7
a) cím: Névföldrajzi jelenséghatárok Erdélyben. Mutatvány az erdélyi helynévföldrajzi atlaszból b) rezümé: A tanulmány helynévföldrajzi térképeket és elemzéseket mutat be Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjtése alapján. Illusztrálja a helynevekben mutatkozó regionalizmusok fonetikai variációjának korlátozott lehetőségeit (büdös ~ büdes térkép). Egy jellemző példán keresztül (bodon ~ küpü térkép) ábrázolja a helyneveket alkotó szókincs tipikus regionális eloszlását Erdélyben, hiszen a korábbi tapasztalatok alapján a speciális jelentésű földrajzi köznevek és szópárok területi vizsgálata hozhat leginkább eredményt a lexikai vizsgálatok során. A névadási típusok regionális megoszlását az -sd képzős és a patrocíniumi nevek térképes elemzésén keresztül tárja föl, felvillantva a térbeli megoszlás és az relatív kronológia összefüggéseit. c) kulcsszavak: Erdély, helynevek, névföldrajz, nyelvföldrajz, földrajzi köznevek, patrocíniumi nevek d) CV mellékelve e) Onomastic isoglosses in Transylvania. Preview from the Atlas of Transylvanian toponyms geographic distribution f) résumé: This paper deals with the geographic analysis of toponyms by showing on maps some examples from Attila Szabó T. s collection of Transylvanian historic place names. It demonstrates that phonetic variations are hardly traceable from historic place names (map büdös ~ büdes). The paper highlights that research opportunities mainly lie in name geographical analysis of lexical variations, especially geographic common names. Example prove that there are sharp limits in the geographic distribution of word pairs with similar meaning and relief names of special meaning (map bodon ~ küpü). The geographic distribution of settlement names with affix -sd and patrociny settlement names demonstrate the relationship between regionalism and chronology. g) Transylvania, toponyms, geographic distribution of place names, geolinguistics, geographic common names, patrociny settlement names h) angol CV mellékelve 8