Ünnepi prédikáció 1 Bölcsesség 4,8 9. Nem a hosszú idős vénség a tiszteletes vénség, sem pedig nem az, melyet esztendők száma határozott meg, hanem az embereknek vénségek a bölcsesség és a vénség a makula nélkül való élet. (Körmöczi fordítása) Bölcsesség 4,8 9. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától. Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj és a bűntelen élet, mint a magas kor. (Szent István társulat fordítása) A Létel és az Élet drága két ajándéka az egeknek ( ) A Lételnek kezdete a semmiből való átlépés a valóságra, az Élet a Lételnek a folyamata, az idő mind a kettőnek mértéke: a létel közös a legkisebb porszemecskével is, az élet a plántáknak, állatoknak a legnemesebb értelemben az embernek tulajdona; A Mindenható, aki lételet adott e roppant világnak, s életet öntött ennek minden lakosaiban, ama számtalan égitestnek csodálatos óráját megindította, hogy azoknak annyi kerekeken szüntelen való forgása megmérje minden teremtéseknek lételeket és életeket. S óh, vajha az ember a lételnek és az életnek sebességét, rövid és bizonytalan tartósságát, a sebesen repülő mértékből az időből észre venné, sietne élni és élni tanulni. A Létel által úgy lépünk be e világi életbe, mint egy iskolába, az idővel való jól élés mesterségének megtanulására. Az időnek mértéke szerint az ember élete csak egy tenyérnyi, ebből is minden pillanat lehet utolsó, lehet által út az örökkévalóságra, de melyik legyen az a percenet, bizonytalan; az eltelt órák már az örökkévalóságba tanúi a mi cselekedeteinknek, a következendő időpontok még nincsenek s bizonytalanok, csak a jelenvaló szempillanat a mi tulajdo- 1 Elhangzott a konferencia záróistentiszteletén, Magyarsároson. Körmöczi János beszédének teljes címe: Az emberi életnek tiszteletes vénsége, a bölcsességben és makula nélkül való életben lerajzolva. Egy halotti tanításban, melyet néhai méltóságos kénosi Sándor Mózes úrnak utolsó tiszteletére írt 1809-ik esztendőben Nagyajtai Körmötzi János a kolozsvári unitárium kollégiumban mathetesist és physicát tanító rendes professzor, s ugyan azon nemes kollégiumnak rektora (Kolozsvárom, 1809.) A részleteket a szószéki szolgálatot végző Kovács Sándor válogatta, a hiányzó részeket ( ) jelölte.
498 KERMAGV 2014/3 4 nunk, ez pedig nagy és drága talentum, kereskedés végett bízatott ez mireánk, ennek használása az örökkévalóságig befolyással van a mi sorsunkra; nyertesek vagyunk, ha az élet iskolájában az időt jól használni megtanultuk, a halál megérkezésével a rigurosumokat dicséretesen kiállhatjuk. ( ) Nem a hosszú idős vénség a tiszteletes vénség, sem pedig nem az, melyet az esztendőknek száma határozott meg. Meg ne botránkozzatok tiszteletes Vének! Az Úr ismeri a tökéleteseknek napjait. Szép, ékes korona a Vénség, mely az igazságnak útjában találtatik. A sok esztendők sokféle koronákkal megékesíthetnek titeket, ha az igazságnak útjában folytattátok életeteket. Ha vannak jól nevelt magzataitok, így házatok a jó erkölcsöknek iskolája, s magzataitok a ti koronátok, ha az életnek bölcsességét megtanultátok. Plutarkhosz azt mondja: valamint a törvény a koronát, úgy a természet az ősz hajszálakat elöljárói és hivatalbeli méltóságtok és érdemes voltotok jeléül készítette; ez öregbülés a kedvességben és ékes korona a ti fejeteken. Az élet bujdosás, viadal és pályafutás: aki többet járt többet látott és hallott, aki többször állott ki a csatapiacra, több próbákon esett által, aki többet gyakorolta magát a futásban, méltóbban mondhatja Sz. Pállal: Futásomat elvégeztem: az órák sebesen repülnek, azokból egy se kerül soha többé vissza; de egyik nap tanítja a másikat, az elmúlt a jelenvalót, ez a következendőt; azért ha ti az időben és az idővel eléfelé mentek, [de] a tapasztalásban erősebbek, a tudományban bölcsebbek, a jó cselekedetekben gazdagabbak lettetek ( ) Íme, milyen sokféle a ti koronátok! Tiszteletet érdemel bennetek ez a koros vénség; a sok próbák által szerzett bölcsesség, a nagykiterjedésű tapasztalás, a helyes kinézés, a megért tanács, a csendes és mérsékelt elme, a virtusokkal teljes példaadás ( ) Tiszteletes, kétszeresen tiszteletes a ti vénségetek, ha a tisztelendő vénségnek ezen ritkaságok közé tartozandó remek képét elevenen állítjátok mielőnkbe. A sok esztendők megfehérítik a fejeket ( ) a sok esztendők az ábrázatokon mélyen ráncokat vonnak, ezek hívséges tükrei azon pusztításoknak melyeket az idő okozott. ( ) Mi utálatosabb az Úr előtt, mint a természet rendjének megfordítása? A tavasz a termető erőnek legtöbb nyomait mutatja a dolgok újjászülésében, nevelésében, a nyárnak tartósabb szépsége eloltja a tavasz kedves örömeit, az ősz az anyatermészetet a maga méltóságában szemlélteti, midőn a tavasznak és nyárnak fáradozásait gazdag áldásokkal megkoronázza, melyeknek bősége a télnek megérkezésével a komor téli napokat vidámakká teszi, a társasági életet
Ünnepi prédikáció 499 lelkesíti, a nyugvó természetnek megholt szépségeit elfelejti, az ellankadt tagokat nyugodalom balzsamával éleszti. Ez az emberi élet négy szakaszának elven kiábrázolása: az ifjú esztendőkben a teremtőről megemlékezni, a teremtett dolgokról a Teremtő ismeretére felemelkedni, ezen ismeretet az élet bölcsességében kimutatni, a lélek gyümölcseivel gazdagnak lenni, a testi és mulandók szeretetéről a világi gyönyörűségekről elfelejtkezni. ( ) S nincsenek-e ezzel ellenkezőt cselekedők, kik ( ) élni nem tudnak, meghalni nem akarnak, ( ) az ifjabb esztendők tulajdonságait, melyeket az idő elragadott ( ) mesterség által akarják kipótolni: azoknak az orcákon ülő kilencvenkilenc ráncok mesterséges kisimításai a módik oltárai mellett csudatevő erők által a rútaknak szépekké, a véneknek ifjakká általváltozásai ( ) mindezek csalhatatlan jelei micsoda darabot játszanak az élet theátrumán, s mennyiben ismeretes előttük az életnek becse és érdeme, ez az örökös gyermekség, ez a 70. vagy 80. esztendők alatt meggörbedett vénség, nem tiszteletes vénség. A világi jóknak s ezek gyönyörűségeinek legnagyobb mértékben s legtartósabb használások sem adhat valóságos értelmet az életnek. Nem, mert ezek nagy-nagy fáradsággal, törődéssel szereztetnek, nagyobb gyötrődéssel őriztetnek ( ) használások, ha az igazi mértéket elhibázod halált hozó méreg. ( ) Az arany korona és drágakövek a főt a fájdalomtól, a briliáns gyűrűk az újakat a köszvénytől meg nem szabadítják. ( ) Az élet valóságos szükségeire a természet keveset kíván; ezeknek kielégítése a legnagyobb gazdagság. A fájdalmak és szenvedések se adhatnak valóságos érdemet az életnek. ( ) Így mondom, mert nincsenek-e kik kevélyek a fájdalmaknak, szenvedéseknek kiállásában, szántszándékos eszközlői, örömmel kiállói, s azért az életben tekintélyt, a jövendőben pedig lelki jutalmakat várnak: a szegénységért gazdagságot, a megalázásért felmagasztalást, a szükségért bővséget. ( ) A belső fájdalmak, szenvedések természetes következései a mi hibás cselekedeteinknek, ezeknek eredeti forrása a hiba és a tudatlanság. A természet az a bölcs Anya, ezekkel szokta megbüntetni a maga törvényeinek megszegőit. ( ) Ne keressük azért az emberi életnek becsét, érdemét abban, amiben nincsen. Ne a fájdalmakban, szenvedésekben, a sok esztendőknek számában, hanem az okos léleknek méltóságában, s a világi élet fő céljához mérsékelt jó cselekedetekben. ( ) Testből és lélekből áll az ember; mind a kettőre nézve különbözők az életnek tulajdonságai: az élet a testre nézve egy szüntelen való felváltása a rontásnak és az építésnek. ( )
500 KERMAGV 2014/3 4 Hogy mi érteni, gondolkodni tudunk, s ezáltal bizonyos ismereteket, tudományokat szerezhetünk, hogy van lelkiismeretünk, mely megkülönbözteti a jót a gonosztól, s megítéli mit kell, mit nem kell, mit illik, mit nem illik cselekednünk, hogy a lelkiismeret szavát szabad akarat szerint követhetjük és megvethetjük; hogy a jó lelkiismeretnek követése erkölcsi tökéletesedés, hogy mindeneket erkölcsi módon és erkölcsi végekre köteleztetünk használni, mindezeknek tudásában, érzésében, gyakorlásában áll az okos léleknek méltósága, ebben áll világi életünknek fő célja, ettől függ világi életünknek is becse, érdeme és tökéletes volta, s mindezek summázva bölcsességnek és makula nélkül való életnek mondatnak. A bölcsesség a legjobb céloknak feltalálásában s azokra a legjobb eszközökkel való tárgyazásban mutatja ki magát. A bölcsesség az eszességgel és a tudománnyal lakozik. Elme és ész kívántatik arra, hogy a dolgokat megismerhessük, értelem, hogy mi a jó, mi a gonosz, megítélhessük; bölcsesség, hogy a megismertekből mindenkor a jobbat választhassuk, virtussal teljes akarat, hogy a kiválasztott jó mellett híven megmaradjunk, s amely jót akarunk azt meg is cselekedjük. Különböző grádicsai ezek a lélek tökéletesedéseinek, s az emberi élet értségének; de nem született tulajdonságai az embernek. Szerzi és tanulja ezeket az ember, mint a mesterséges járást. Megvannak ugyan mindezeknek magvai az okos lélekben, s eredeti tulajdonságaik nem is függnek az embertől, nem teremtő az ember, nem adhat ő magának új erőket és tehetségeket, de amelyeket nyert, azokat kifejtheti, nevelheti, használhatja és nemesítheti; ezen munkás foglalatosságban áll a léleknek élete, ez az élet egy olyan érleltetés, melynek célja az emberi okos természetnek kifejtődése, tökéletesedése, s a maga álló helyének az eleiben tétetett célhoz mérsékelt teljes betöltése: az érlelés tökéletesedés az időnek és tapasztalásnak csinálmánya; grádicsok szerint emelkedik a lélek is ezen megértségre. ( ) Amit az okos lélek gondol, akar és cselekszik, azon nemes célok, melyekre az életet és a lételt fordítja, ez ád valóságos becset és érdemet, ez szerez tökéletes érettséget, ezen érettség kitetszik mint bölcsesség a gondolatokban, mint uralkodó virtus az akaratban, mint makula nélkül való élet a cselekedetekben. ( ) Az értelem megvilágosodása, s a tudományok, csak készületek a cselekedetre, a jónak és gonosznak ismerete csak eszköz, a cél a jóságos cselekedet a cél nélkül való eszközök semmit érők, a cselekedetre befolyáson kívül levő tudományok, elrejtett kincsek, elásott talentumok, ezért mondja az apostol: Aki bölcs és tudós mutassa meg az ő jó életéből az ő jó cselekedeteit. A bölcsességig felemelkedett lélek ezt teljesíti. Ő mindenekben a fő célt nézi, ( ) s valamit cselekszik mind céljára tartozó, s ahhoz közelítő lépés; ( ) ő az eszközt a céllal meg nem
Ünnepi prédikáció 501 cseréli, mindenkor a jobb részt választja, ha mások a testnek gyűjtenek, ő a lélek gazdagságáról gondoskodik. ( ) A hit, a vallás dolgában is a valóságot megkülönbözteti az árnyéktól. Lelke tisztelettel és fiúi bizodalommal teljes a minden lelkek Atyja iránt, a hitben erős és állhatatos, nem engedi, hogy senki tőle a pálmát elragadja: az Igének nem csak hallgatója, hanem cselekedője, az Istent lélekben és igazságban tiszteli a vallás lelkét a betűvel fel nem cseréli: a megfoghatatlanok iránt szőrszálhasogatással nem vetélkedik azokról, melyek az igazsággal, a virtussal, s mostani lételünkkel egybeszőve és függésbe nincsenek, semmit se határoz. Lelkének nyugodalmát, vigasztalását, reménységének csalhatatlanságát, édes jövendöléseinek bizonyosságát keresi ő a vallásban: keresi nem csak szívvel és szájjal, de cselekedettel is. ( ) Mint polgár, mint hazafi, úgy nézi a társaságot mint egy polgári nagy testet, melyben sok tagok vannak, de különbözők cselekedeteik; mert különbözők hivattatások és köteleztetések; egyik fő, szem, fül, kéz, vagy láb a másik, s mindenik szükséges az egészre nézve, egyik a másért s mindenik az egészért szorgalmatos, egyik a más segedelme nélkül szűkölködő, nem mondhatja a szem a kezeknek, a fő a láboknak: nekem nem kelletek. ( ) A jó hazafi érti mindezeket, s ha minden tag a maga helyén, s maga nemében tökéletes, hivattatását érdemmel betöltő, mindenik egyaránt tiszteletes előtte, sőt arra törekedik, hogy ő cselekedeteivel mindenekre nézve minden légyen: szem a vaknak, fül a süketnek, láb a sántának, s így tölti be az apostol kívánságát. (Róm 2,19 20.) ( ) ami jó vagy gonosz érdekli a köztestet, eleven részvétellel köz vele is, s mint atya, polgár, vagy hivatalban levő arra törekedik, hogy cselekedettel is nevének megfeleljen, ha mint polgárt a közjó munkára szólítja, siet a maga áldozatját az haza oltárára vinni, hív, kész, nem csak szóval és beszéddel: Vitam et sangvinem hanem valósággal és cselekedettel is; azonban ő nem csak hazafi, ő világ hazafi is. Az hazának határai nem vetnek határt az ő munkás szeretetében. Ő minden emberi ábrázatban ezt olvassa: ez is felebarátod ezért vigyáz, és nem engedi, hogy a hazaszeretet érzéktelen, hideg és törvénytelen legyen azok iránt, kik az haza határain kívül valók mint hazafi segedelmet nyújt szűkölködő polgártársainak; mint ember, s világ hazafi a szerencsétlen szenvedőnek sebeit békötözi, mint ama nemes szívű szamaritánus; szívének mindennapi fohászkodása ez: jöjjön el a te országod, de cselekedeteivel is munkás eszköz, hogy a vallás és virtus uralkodjék; a tudatlanság, sötétség véget érjen, s ezeken felül légyen felséges, légyen uralkodó, a munkás emberi szeretetnek trónusa. Ilyen a bölcsességig tökéletesedett ember, a gondolatban, az akaratban, és a cselekedetekben; így futja ő világi élete pályáját, a világosító bölcsességnek, a
502 KERMAGV 2014/3 4 boldogító virtusnak ösvényén; így mutatja ki tökéletesedésének megért gyümölcseit a cselekedetekben. Ezekben van az ember világi életének valóságos becse és érdeme rövideden lerajzolva, ezekben vagyon az okos lélek értségének tiszteletes vénsége summázva a bölcsességben és makula nélkül való életben. ( ) Ámen