Úton - Páli Szent Vince életének állomásai: A tanulás évei XVI. Benedek pápa üzenete a béke világnapjára A csodásérem szimbolikája Amikor átölel a csend - Nagyné Zólyomi Katalin novellája
Hosszabb hallgatás után ismételten kezébe veheti minden kedves Olvasónk a Vincés Hírmondót. A kimaradt lapszámok okát nem feszegetném, nem magyaráznám, hiszen azt hiszem mindannyian voltunk már úgy, hogy máshova kellett helyezni a mindennapokban a hangsúlyt. Egy apró változásra szeretném azért mindenképpen felhívni a figyelmet. Az idei évtől nem havonta, nem is kéthavonta fogunk megjelenni. A lapszámok esetlegességét természetesen igyekszem majd csökkenteni, de sajnos egyelőre nem látom át azt, hogy mennyi feladatom lesz az elkövetkezendő időszakban. Hihetetlen érzés, hogy olvassák, sőt várják az újságot. Fontos számomra a lap, ezért igyekezni fogok, hogy ne szenvedjen senki hiányt amiatt, mert nekem egyéb elfoglaltságaim vannak. Addig is minden kedves Olvasóm türelmét és megértését kérem. Köszönöm! Ezután a kötelező kitérő után pedig térjünk át a köszöntésre. Átléptünk 2012-be. Ha igazak a pletykák, nem lesz egyszerű ez az év. Sokan a világvégétől tartanak, többen életük értelmét vélik elveszteni, van aki pedig csak nevet az egészen, esetleg valamelyik sokadik dimenzióba készül átlépni. Azt természetesen nem tudom megmondani, hogy vajon eljön-e a világvége, de mindez talán nem is lényeges. Isten mindenkinek szánt egy bizonyos időt. Ha ez letelik így is, úgy is elhagyjuk testünket, ez pedig azt jelenti, hogy nincs okunk a félelemre. Mahatma Gandhi egyik, sokak által ismert gondolata a következőképpen szól: Élj úgy, mintha ez lenne az utolsó napod! Azt hiszem, ha ennek a felszólításnak eleget teszünk, megpróbáljuk az életünket Istennek tetszően élni, úgy ahogy Krisztus követőihez illik, akkor semmilyen világvége nem okozhat problémát számunkra. Ha odafigyelünk embertársainkra, ha egy felelősségteljes világot igyekszünk építeni, 2 akkor nem, hogy világvége nem jön, de talán egyszer és mindenkorra ledobhatunk magunkról minden láncot, melyet emberi mivoltunk torzszüleményei okoznak. Hasonlóan vélekedik a szentatya is, aki újévi köszöntőjében a következőket mondta: Eleget kell tenni a fiatalok elvárásainak. Jogos vágyuk, hogy megfelelő képzésben részesüljenek, amely képessé teszi őket, hogy szembenézzenek a valósággal. Nehézségekkel jár a családalapítás, az állandó munkahely megszerzése, az, hogy ténylegesen hozzájárulhassanak a politikai, kulturális, gazdasági élethez egy emberibb és szolidárisabb t á r s a d a l o m é p í t é s é b e n. A nemzetek felelősei szüntessék be a háborúkat, valósuljon meg a kiengesztelődés és a megbocsátás a konfliktusok által sújtott területeken. A Béke Királynője tekintsen le gyöngéden minden gyermekre, akiket erőszak, háború, üldöztetés sújt. Mindezek alapján tehát kívánok mindenkinek békével teli, örömökben és áldásban gazdag újévet! Kívánom, hogy képesek legyünk segítséget nyújtani a rászorulóknak, felkarolni az elesetteket, segíteni a szegényeket úgy, ahogy eddig is. Sok erőt és kitartást kívánok a munkához! Legújabb számunkban pedig ismét betekinthetünk Szent Vince életének egyik állomásába, olvashatunk a csodásérem szimbolikájáról, ismételten elmerülhetünk Nagyné Zólyomi Katalin vincés testvérünk egyik novellájának csodás világában, valamint XVI. Benedek pápának január elsejére, a béke világnapjára írott üzenetének részleteit is áttekinthetjük. Minden jót kívánva: Szűcs Péter
Tanulóévek Dax Zaragoza Toulouse Ha híres, nagy tiszteletnek örvendő emberekről beszélünk, életüket gyakran egy úthoz hasonlítjuk. Az út fogalma sokféleképpen értelmezhető. Legegyszerűbb földrajzilag. Ma már talán nem is találunk olyan embert, aki egész életét egyetlen helyen éli le. Mozgásban vagyunk, költözünk, változik életünk. Ezek a változások legtöbbször nem egyszerű lakcímváltozások, sokkal inkább életünk egy-egy új szakaszát, új feladatokat, új embereket, új környezetet jelentenek. Ezek pedig hatással vannak ránk. Befolyásolják gondolkodásunkat, mentalitásunkat, lelki életünket. Új sorozatunkban szeretnénk bemutatni kedves Olvasóinknak Páli Szent Vince életútját. Olyan helyeket, ahol élt, tevékenykedett, működött, melyek visszavonhatatlanul életútjának nyomait őrzik. Helyszínek múltjának és jelenének kontrasztba állításával mutatjuk be Szent Vince lelkének nyomait, illetve azok hatásait a helyszínek jelenére. Páli Szt. Vince életének legújabb szakasza három városhoz kötődik: Daxhoz, Saragossahoz és Toulouse-hoz. Ezek a városok őrzik ugyanis Szent Vince tanulóéveinek emlékeit. Tanulóévei előtt rendszeresen segített otthon. Legeltette az állatokat, segített a házkörüli munkákban, mindez azonban nem mehetett így a végtelenségig. A jövője szempontjából fontos volt anyagi biztonságának megteremtése, hogy biztosíthassa későbbi életének méltó körülményeit. Igaz, hogy legidősebb testvérként ő örökölte volna a családi vagyont, a család szegénysége miatt azonban nem számíthatott hathatós, anyagi támogatásra. Mivel édesapja felfedezte tehetségét, ügyességét és értelmét úgy döntött, hogy mindenképpen lehetőséget kell biztosítania számára a tanulásra még akkor is, ha ez áldozatokkal jár. Reménykedett abban, hogy a tanulás segít majd fiának jobb helyet találni a társadalomban. A XVII. századi Franciaországban a hierarchia szinte áthatolhatatlan falat húzott az alsóbb osztályok köré, bár a papság lehetőséget nyújtott a felemelkedésre. Családja arra számított, hogy a meghozott áldozatok nem lesznek hiábavalóak, és később majd Vince, az elért társadalmi rangból képes lesz őket segíteni, kiemelni őket nehéz helyzetükből. 1595-ben, a tizennégy éves Szt. Vince Daxba, egy ferencesek által vezetett kollégiumban ment tanulni, mely körülbelül egy mai középiskolának felelt meg. Ekkor még nem tudott írni-olvasni, de esze és tehetsége által sokat és gyorsan tanult. Az iskola nem volt nagyhírű, de mivel olcsó volt, szegény falusi családokból származó gyerekek is tanulhattak falai közt. Szt. Vince egy évig az iskola melletti ferences kollégiumban lakott, később egy de Comet nevű ügyvéd házába került, ahol az ügyvéd fiait korrepetálta. 1597-ben átköltözött Toulouse-ba, ahol teológiát tanult. 1604-ben (már felszentelt papként a papsághoz vezető útról a sorozat következő részében lesz szó) befejezte egyetemi tanulmányait. A toulouse-i tanulmányok előtt, vagy közben, rövid ideig (néhány hónapig) Szt. Vince Zaragozában is tanult. A Teológiai tanulmányok alatt, 1598-ban, meghalt édesapja, aki végrendeletében is kötelezte a családot, hogy anyagilag támogassák tanulmányait. Az apja halála után, bármennyire is fontosnak tartotta apja akaratát, nem akarta túlterhelni anyját és testvéreit. Így hát keresnie kellett valamilyen lehetőséget, hogy biztosítsa tanulmányai folytatását. A Toulouse-tól 30 kilométerre lévő Buzet-sur-Tarnban alapított egy intézményt, melyben fiúkat tanított és nevelt. Az iskola rövid idő alatt nagy hírnévre tett szert, nemes családok is igyekeztek ide járatni gyermekeiket. Napjainkban nem áll már az a ház, melyben az iskola működött a helyére postát építettek. De Comet ügyvéd házát felújították, az oldalán emléktábla hirdeti, hogy ott lakott Szt. Vince 3
Amikor átölel a csend Szép napos időre ébredt Teréz, de ő mégis nagyon szomorú volt. Nemrég volt a temetés, a férjét temette. Sok évet töltöttek együtt. Most nem tudta mihez kezdjen. Fölöslegesnek érezte magát. - Milyen nap van ma? nézett a naptárra. - Vasárnap halkan, szinte suttogva beszélt, mintha attól kéne félnie, hogy elébred valaki. - Elmegyek a templomba gondolta. Felöltözött. A fekete ruhák olyan súlyosok voltak, mint a nehéz kövek. Soha nem szerette a fekete ruhát, most mégis felvette, mivel mérhetetlen bánata volt. Korán volt még, amikor a templomhoz ért. Ahogy belépett, valami földön túli nyugalmat érzett, mintha a bánata is kisebb lett volna. A templomban csak egy-két ember volt. Teréz a Mária szoborhoz térdepelt, imádkozott hosszú órákon át, mintha most akarta volna bepótolni azokat az éveket, amikor nem tudott jönni. Közben a templom megtelt a hívőkkel, de Teréz ezt nem vette észre, elmerült a gondolataiban. Hosszú éveken át gondozta a férjét, nem volt gyermekük. Még fiatal korukban sokat álmodoztak egy gyermekről, de az évek gyorsan múltak, ha néha szóba hozták, hogy az Istenke nekünk miért nem adott gyermeket, akkor egymást hibáztatták. Főleg a férje mondta gyakran: - Téged nem szeret az Istenke. Ilyenkor elszomorodott. Talán nem gondolta komolyan, de még most is fájt. Attól a naptól kezdve mindennap ment a templomba. Minden reggel úgy sietett, hogy el ne késsen. Egyik alkalommal egy férfi megszólította a buszon: - Terézke, nem ismer meg? - Nem, sajnálom mondta a nő. - Segítsek? kérdezte a férfi. Terézt nem nagyon érdekelte akárki is, de a férfi nem hagyta magát lerázni. - Tóth Lajos vagyok. Együtt tanítottunk a középiskolában. - Valóban, már emlékszem mondta Teréz. - Most dolgozik valahol? - Nem. Már nyugdíjas vagyok. - És a férje? - Ő nemrég halt meg. - Nagyon sajnálom. - Vannak gyerekei? - Nem, nincs! A férfi tekintetét nem kerülte el, ahogy Teréz szinte felsóhajtott, amikor azt mondta, nincs gyereke. - De lehetne mondta a férfi. - Butaság! Öreg vagyok már hozzá. - Én sem úgy gondoltam. Én egy gyermeknevelő intézetben vagyok igazgató. Van épp üresedés, nevelőnőt keresünk! Volna kedve megint velem dolgozni, mint régen? - Nem tudom. - Gondolja meg. Itt a telefonszámom, hívjon fel. Teréz elvette telefonszámot és elgondolkozott rajta. Amikor a templomba ért, most már így imádkozott: Istenem! Köszönöm, hogy értelmet adtál az életemnek, hogy nem hagytál magamra. A gyerekek az osztályban csendben hallgatták az új tanítónőt. - Gyerekek! Ezentúl mindég imával kezdjük a napot. A gyerekek felálltak. - Mondjuk el a Miatyánkot! Ekkor megszólalt a csengő, hogy vége az órának. A gyerekek meg sem mozdultak, álltak tovább. A tanítónő szinte megbabonázva nézte a sok imára éhező gyereket. - Majd holnap folytatjuk mondta tanítónő. Teréz könnyű léptekkel indult haza. Már nem érezte magát feleslegesnek, volt célja. Már a gyász is foszladozott róla, mintha most született volna meg. Reggel megint mint annyiszor már első útja a templomba vezetett. - Köszönöm Istenem, hogy velem vagy! Teréz úgy érezte egy láthatatlan kéz vezeti. Visszatalált az életbe, amit majdnem elveszített. Néha találkozott régi munkatársaival, akik olyankor megkérdezték: - Hova jársz minden reggel Terézke? - A templomba! - Hát nem csak vasárnap mégy?! - Olyan jó érzés, amikor beülök a padba és amikor átölel a csend! Nagyné Zólyomi Katalin vincés testvérünk évek óta a Szeretetszolgálat tagja, önkéntes segítő. A miskolci Szent Margit csoport vezetője. Aktív, csoportját összefogja, sok programot szervez a tagok számára. A rábízott feladatokat mindig pontosan elvégzi, lelkiismeretes Vincés. Mindenki szereti. Több ilyen és hasonló novellát írt már. 4
A csodásérem szimbolikája Az érem Jel és Üzenet, melyet Mária, az Isten Anyja és az emberiség Anyja ajándékoz nekünk. 1830. november 27-én MÁRIA megjelent Párizsban Labouré Katalin nővérnek, a Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulata egyik tagjának, és ezt kérte tőle: E kép mintájára készíttess egy érmet; mindazok, akik bizalommal viselik, nagy kegyelmeket nyernek. Az érmet szemlélve felfedezzük, mind a két oldalon, az üdvösség titkának lényegi üzenetét. Az érem első oldala: Mária a szeplőtelen, Mária az emberiség Anyja. Mária, Isten gyengédségének kiválasztott hírnöke, egyenesen áll. Kitárt, elfogadó karjával jön felénk. Mint jóságos édesanya, Mária segít a tehetetlen kicsinek, a gyengének, minden embernek, aki hozzá imádkozik. Ezt jelképezik a kezéből jövő fényes sugarak. Kiválasztott ASSZONY minden asszony közül. Elsőként megváltott, Isten Lelke által megszentelt, Mária bűn nélküli: Ő széttiporja a kígyó fejét. MÁRIA ezáltal az ima által: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk közli velünk legbelsőbb önazonosságát Ő a Szeplőtelen Fogantatás. Asszonyunk Szűz Mária, Istenek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen. Az érem másik oldala: Isten szeretet terve az emberekért. Az M betűből kimagasló kereszt: Mária bensőséges mély kapcsolatban áll Fia szenvedésével és keresztjével, a jászoltól a kálváriáig. A Két Szív: Jézusé és Máriáé. A szeretet erejét jelképezik, mely elmegy a teljes önátadásig: Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte. Mária teljesen elmélyült a feltámadásnak e misztériumában. A tizenkét csillag: Jézus Péterre és az apostolokra építette Egyházát. Állandóan meghívja az embereket, hogy az Evangélium világosságában éljenek. Mária az Egyház ikonja, az evangelizáció csillaga. Az érem nem szerencsét hozó talizmán. Az érem nem boldogsághordozó. A hívők azonnal csodásnak nevezték, kifejezve, hogy Mária anyai oltalmának jele. Isten által szeretve vagyunk. Krisztusban Isten Gyermekei vagyunk. Pontosan abban van a csoda, hogy minden mást egybefoglal: Krisztus feltámadt, hogy nekünk életünk legyen. Ezt az Örömhírt kell hirdetnünk egész életünkkel. Mária az Út ehhez az Örömhírhez. Az érem világosság azoknak, akik hordják. Megvilágosítja, vezeti, és a remény hírnökeivé teszi őket. A Vincés Család litániája Uram, irgalmazz válasz: Uram, irgalmazz. Krisztus, kegyelmezz válasz: Krisztus, kegyelmezz. Uram, irgalmazz válasz: Uram, irgalmazz. Szűz Mária, Jézus anyja, könyörögj érettünk, Szűz Mária, Egyházunknak anyja, könyörögj érettünk, Szent József, szent Egyházunk oltalmazója, könyörögj érettünk, Minden szentek, akik szeretettel szolgáltátok a szegényeket, könyörögjetek érettünk, Szent Péter és Szent Pál, könyörögjetek érettünk, Szent apostolok és lelkipásztorok, könyörögjetek érettünk, Szent vértanúk és hitvallók, könyörögjetek érettünk, Az evangélium minden szent követője, könyörögj érettünk! Páli Szent Vince, könyörögj érettünk, De Marillac Szent Lujza, könyörögj érettünk, De Jacobis Szent Jusztin, könyörögj érettünk, Perboyre Szent János Gábor, könyörögj érettünk, Regis Clet Szent Ferenc, könyörögj érettünk, Szent Seton Erzsébet Anna, könyörögj érettünk, Thouret Szent Johanna Antida, könyörögj érettünk, Labouré Szent Katalin, könyörögj érettünk, Szent Augustín Pietrantoni, könyörögj érettünk, Szent Gianna Berretta Molla, könyörögj érettünk, Boldog Vaillot Mária Anna, könyörögj érettünk, Boldog Baumgarten Odilia, könyörögj érettünk, Fontaine Boldog Mária Magdolna, könyörögj éret- 5
tünk, Lanel Boldog Mária Franciska, könyörögj érettünk, Fantou Boldog Teréz Magdolna, könyörögj érettünk, Gérard Boldog Johanna, könyörögj érettünk, Durando Boldog Márk Antal, könyörögj érettünk, Boldog Ghébré Mihály, könyörögj érettünk, Rogue Boldog Peter Renatusz, könyörögj érettünk, François Boldog Lajos József, könyörögj érettünk, Gruyer Boldog János Henrik, könyörögj érettünk, Boldog Ozanam Frigyes, könyörögj érettünk, Boldog Frassati Péter György, könyörögj érettünk, Boldog Contardo Ferrini, könyörögj érettünk, Boldog Zefyrino Jimenez Malla, könyörögj érettünk, Rendu Boldog Rozália, könyörögj érettünk, A Vincés Család valamennyi szentje és boldogja, könyörögjetek érettünk, Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, kegyelmezz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, hallgass meg minket. Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk. Könyörögjünk. Mindenható Istenünk, jóságod lelki közösségünkben az előttünk élt testvérek és nővérek életszentségében nyilvánul meg. Add, hogy kedvenceidet, a szegényeket szeretettel szolgáljuk életünkben, s így egykor majd csatlakozhassunk hozzájuk, Urunkkal és testvérünkkel, Jézus Krisztussal, valamint minden testvérünkkel és nővérünkkel egységben. Ámen. Az új év kezdete, amely Isten ajándéka az emberiség számára, arra indít, hogy nagy bizalommal és szeretettel forduljak mindenki felé különleges jókívánságommal az előttünk álló időszakra vonatkozóan, hogy azt valóban az igazságosság és a béke jellemezze. Milyen alapállással tekintsünk az új esztendőre? A 130. zsoltárban egy gyönyörű képet találunk. A zsoltáros úgy fogalmaz, hogy a hívő ember várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt (Zsolt 130,6), biztos reménységgel, mivel tudja, hogy elhozza a fényt, az irgalmat, az üdvösséget. Ez a remény a választott nép tapasztalatából sarjad, amely tudja, hogy Isten arra jövőbe. neveli: a világot az igazság szemszögéből nézze, és ne hagyja, hogy kedvét szegjék a megpróbáltatások. Arra buzdítalak benneteket, hogy ezzel a bizalomteli alapállással tekintsetek a 2012-es évre. Igaz, hogy a mögöttünk hagyott esztendőben nőtt a keserűség érzése a válság miatt, amely próbára teszi a társadalmat, a munka világát és a gazdaságot; ám a válság gyökerei elsősorban a kultúra és az emberről alkotott felfogás terén keresendők. Szinte úgy tűnik, mintha sötét fátyol borulna korunkra, amely nem engedi, hogy tisztán lássuk a nappal fényét. Ám ebben a sötétségben sem hagy fel az ember szíve annak a hajnalnak várásával, amelyről a zsoltáros beszél. Ez a várakozás különösen élő és látható a fiatalok között, és ezért is fordul most feléjük gondolatom, arra, ami az ő lehetőségük és kötelességük a társadalom építésében. Ezért a Béke XLV. Világnapjára küldött üzenetemet a nevelés összefüggésében fogalmazom meg: A fiatalok nevelése az igazságosságra és a békére, mivel meg vagyok róla győződve, hogy ők, a ma- 6 guk lelkesedésével és lendületével új reményt képesek adni a világnak. Tovább kell adni a fiataloknak az élet pozitív értékének megbecsülését, hogy megszülethessen bennük a vágy, hogy életüket a Jó szolgálatára szenteljék. Ez olyan feladat, amely személyes kötelessége mindnyájunknak. Azok az aggodalmak, amelyeknek a világ számos táján megannyi fiatal adott hangot az utóbbi időkben, kifejezik a vágyat, hogy reménykedve tekinthessenek a Több olyan kérdés is van, amelyet jelenleg aggodalommal élnek meg. Szeretnének olyan képzésben részesülni, amely felkészíti őket, hogy mélyebben megértsék a valóságot: nehéz számukra családot alapítani és tartós munkahelyet találni, valamint ténylegesen hozzájárulni a politika, a kultúra és a gazdaság területén az emberibb és szolidárisabb társadalom építéséhez. Fontos, hogy ezek a vágyak és az eszményi lendület megfelelő figyelmet kapjon a társadalom minden szegmensében. Az egyház reménnyel tekint a fiatalokra, bízik bennük és bátorítja őket, hogy keressék az igazságot, védjék a közjót, legyenek nyitottak a világra és szemeik legyenek képesek meglátni az új dolgokat (Iz 42,9; 48,6)! A nevelésügy felelősei A nevelés az élet leggyönyörűbb és legnehezebb kalandja. A nevelés, a latin educere alapján annyit tesz, hogy valakit kivezetünk önmagából, hogy bevezessük a
valóságba, egy olyan teljesség felé, amelynek segítségével a személyiség növekedhet. Ez a folyamat két szabadság találkozásából táplálkozik, a felnőtt és a fiatal szabadságáéból. Szükséges hozzá a tanítvány szabadsága, akinek nyitottnak kell lennie és hagynia kell magát elvezetni a valóság megismerésére, és szükséges a nevelő szabadsága is, akinek késznek kell lennie rá, hogy odaadja önmagát. Éppen ezért most még inkább, mint valaha, szükségesek a hiteles tanúk, akik nem pusztán a szabályok és információk továbbadói. Olyan tanúk kellenek, akik képesek távolabbra tekinteni a többieknél, mivel az életük horizontja tágasabb. Az lehet tanú, aki maga is átéli azt az utat, amelyet másoknak javasol. Melyek azok a helyek, ahol a békére és igazságosságra történő valódi nevelés érlelődik? Mindenekelőtt a család, hiszen az első nevelők a szülők. A család a társadalom eredendő sejtje. A gyermekek a családban tanulják meg azokat az emberi és keresztényi értékeket, amelyek lehetővé teszik az építő és békés együttélést. A családban sajátítják el a nemzedékek közötti szolidaritást, a szabályok betartását, a megbocsátást és a másik ember elfogadását. 1 Ez az igazságosságra és békére való nevelés első iskolája. Olyan világban élünk, amelyben a család és maga az emberi élet is folyamatos fenyegetettségnek van kitéve és nem ritkán darabokra hullik. A munkakörülmények gyakorta nehezen összeegyeztethetők a családban vállalt felelősséggel, a jövő aggodalmakkal teli, felgyorsult az élet ritmusa, sokaknak el kell hagyniuk otthonukat, hogy megfelelő keresetre tehessenek szert, vagy hogy egyáltalán fenn tudják tartani magukat. Mindezen körülmények megnehezítik, hogy biztosítsák a gyermekek számára a legfontosabbat: a szülői jelenlétet, amely lehetővé teszi a mind teljesebb osztozást a közös útban, az évek során megszerzett tapasztalatokban és bizonyosságokban, amelyeket csak az együtt eltöltött időben lehet átadni. Azt szeretném mondani a szülőknek, hogy ne csüggedjenek! Életük példájával buzdítsák gyermeküket, hogy reményüket elsősorban Istenbe helyezzék, hiszen belőle származik a valódi igazságosság és béke. Szeretnék most azoknak az intézményeknek a vezetőihez fordulni, amelyek nevelői feladatot látnak el: őrködjenek éberen, hogy minden személy emberi méltóságát tiszteletben tartsák és megbecsüljék minden körülmény között. Ügyeljenek rá, hogy minden fiatal fel tudja fedezni a maga hivatását, kísérjék figyelemmel, hogy gyümölcsöztetni tudják azokat az adományokat, amelyeket az Úrtól kaptak. Biztosítsák a családok számára, hogy a gyermekük olyan képzést kaphasson, ami nem áll ellentétben lelkiismeretükkel és vallási elveikkel. Minden nevelő környezet legyen olyan hely, amely nyitott a transzcendensre és a többi emberre: legyenek ezek a párbeszéd, az összetartás és a meghallgatás helyei, amelyben a fiatalok azt érezhetik: itt értékelik a bennük rejlő lehetőségeket, belső gazdagságukat és megtanulhatják testvéreik megbecsülését. Adják tovább ezek a helyek annak az örömnek az érzését, ami abból fakad, ha valaki nap mint nap megéli a szeretetet és az együttérzést a felebarátai iránt és tevékenyen részt tud venni az emberibb és testvériesebb társadalom építésében. Ezután a politikai vezetőkhöz szólok, s azt kérem tőlük, segítsék kézzelfoghatóan a családokat és a nevelő intézményeket abban, hogy a nevelés jogát és kötelességét gyakorolhassák. Soha nem hiányozhat az anyaság és az apaság megfelelő támogatása. Érjék el, hogy senki elől ne legyen elzárva a tanulás útja és a családok szabadon megválaszthassák azokat a nevelő intézményeket, amelyeket legalkalmasabbnak ítélnek gyermekeik fejlődése szempontjából. Törekedjenek rá, hogy újra egyesülhessenek azok a családok, amelyeket a megélhetés kényszere szétválasztott. Mutassák fel a fiatalok előtt a tiszta politikának mint a közjó szolgálatának képét. Végezetül nem tehetem meg, hogy ne szóljak a tömegtájékoztatás világához, hogy ez is hozzájáruljon a nevelés feladatához. A mai társadalomban a tömegtájékoztató eszközöknek egészen különleges feladata van: nem csupán tájékoztatást adnak, hanem alakítják is az emberek szellemét, s ezért jelentős hozzájárulást adhatnak a fiatalok neveléséhez. Nagyon fontos figyelembe vennünk, hogy a nevelés és a kommunikáció között igen szoros a kapcsolat, hiszen a nevelés kommunikáción keresztül zajlik, s ez pozitív vagy negatív értelemben befolyásolja a személy fejlődését. A fiatalok részéről is bátorság szükséges ahhoz, hogy elsősorban ők maguk is megéljék azt, amit a körülöttük élőktől megkívánnak. Nagy a felelősségük abban, hogy elég erejük legyen a szabadság jó és tudatos használatában. Ők maguk is felelősek azért, hogy az igazságosságra és a békére lehessen őket nevelni! Az üzenet teljes szövegét a www.katolikus.hu oldalon olvashatják. 7
1 V Szűz Mária, Isten Anyja főünnepe (Újév) 2 H Nagy Szt. Vazul és Nazianzi Szt. Gergely püspökök és egyháztanítók 3 K Jézus szent neve 4 Sze Bayley Seton Szt. Erzsébet Anna 5 Cs 6 P 7 Szo B. Lindalva Justo de Oliveira szűz és vértanú 8 V Urunk megjelenésének főünnepe (Vízkereszt) 9 H Urunk megkeresztelkedésének ünnepe 10 K Évközi 1. hét 11 Sze 12 Cs 13 P 14 Szo 15 V Évközi 2. vasárnap 16 H 17 K Szt. Antal apát 18 Sze Árpád-házi Szt. Margit szűz ünnepe 19 Cs 20 P 21 Szo Szt. Ágnes szűz és vértanú 22 V Évközi 3. vasárnap 23 H 24 K Szalézi Szt. Ferenc püspök és egyháztanító 25 Sze Szt. Pál apostol megtérésének ünnepe Lazaristák alapításának évfordulója 26 Cs Szt. Timóteus és Szt. Titusz püspökök 27 P 28 Szo Aquinoi Szt. Tamás áldozópap és egyháztanító 29 V Évközi 4. vasárnap 30 H 2012. január 2012. február 31 K Bocso Szt. János áldozópap 1 Sze B. Vaillot Mária-Anna és B. Baumgarten Odilia szüzek és vértanúk 2 Cs Urunk bemutatásának ünnepe (Gyertyaszentelő Boldogasszony) 3 P Szt. Balázs püspök és vértanú B. Nicoli Giuseppina szűz 4 Szo 5 V Évközi 5. vasárnap 6 H Miki Szt. Pál és társai, japán vértanúk 7 K Rendu B. Rozália szűz 8 Sze 9 Cs 10 P Szt. Szkolasztika szűz 11 Szo A Lourdes-i Boldogasszony Szűz Mária Betegek világnapja 12 V Évközi 6. vasárnap 13 H 14 K Szt. Cirill szerzetes és Szt. Metód püspök Európa társvédőszentjeinek ünnepe 15 Sze 16 Cs 17 P 18 Szo Régis-Clet Szt. Ferenc áldozópap 19 V Évközi 7. vasárnap 20 H 21 K 22 Sze Hamvazószerda 23 Cs Szt. Polikárp püspök és vértanú 24 P Szt. Mátyás apostol ünnepe 25 Szo 26 V Nagyböjt 1. vasárnapja 27 H 28 K 29 Sze 8 Vincés Hírmondó A Vincés Család kulturális havilapja Kiadja a Lazarista Rend 2087 Piliscsaba, Egyetem utca 1. Felelős kiadó: Lipinski Mihály CM Alapító főszerkesztő: Szűcs Péter Fotók: Archivum Lektoráció: Pilecky Marcell