VERTEBRATA HUNGARICA MUSEI HISTORICO-NATURALIS HUNGARICI Tom I. 1959. Faso 2. A vöröshasu unka (Bombina bombina LINNÉ) zöldsxinü változata Irta: Dr. Marián Miklós Móra Ferenc Múzeum, Szeged Az elmúlt esztendőkben az Alföldön sok helyen gyűjtöttem a vöröshasu unka /Bombina bombina /LINNÉ// szép,zöldezinü változatát. Herpetológiai irodalmunk nem foglalkozott még e változat ismertetésével. A Bombina bombina /L./ zöld szinváltozatának főbb ismertetőjegyei a következők: Méreteiben a törzsalakkal megegyezik. A hátoldal élénk zöld szinü,amel; en feketészöld foltokat találunk. Az oldalak piszkos rózsaszínűek.a hasoldal olyan mint a tipikusnál. A végtagok is zöldek, feketészöld foltokkal. A hátoldal és a végtagok feketészöld f o l t j a i ugyanolyan alakúak és elhelyezésűek, mint a tipikus példányokon. A hát zöld szine tehát nem e foltok kiterjedése révén keletkezett, annnl kevésbé,mert a hát sokkal világosabb zöldezinü. /A hát bőrét erős nagyítás alatt vizegálva egyébként kitűnik, hogy az alapszín zöld pigmentekből tevődik össze, amelyek között csak elszórtan van fekete pigment, mig a foltokban a sötét festékszemcsék a főalkotók, kevés zölddel./ *
Az oldalak piszkos rózsaszíne a törzsalakon hiányzik. A hasoldal kékesfekete alapszínén e változatnál is - mint általában a hazai vöröshasu unkákon - gyakrabban találunk narancsvörös, vagy sárgás foltokat, mint vöröseket. /A bőrszemölcsök azonban minden esetben a Bombina bombina fajhoz való tartozást bizonyítják./ Egészben véve az élénk zöld és narancsvörös színekben pompázó klb állat csinob, szokatlan, szinte exotikus benyomást kelt. MÉHELY /1892/ a magyarországi unkafajokról i r t alapvető munkájában nem tesz emlitébt erről a zöld szinváltozatról. A vöröshasu unka felső oldalának színezetéről mindössze ezt Írja: Hátoldala feketés-, vagy zöldes szürke, jól kivehető symmetrikusan álló feketéezöld, vagy olajzöld foltokkal". BOULEHGER /1897/ is hasonlóan Írja le a háti oldal színezetét, de hozzáteszi, hogy ritkán élénk fü-zöld szinü is lehet / Grey, olive, or rarely bright grass-green above,.."/. Megemlíti, hogy egyes területek példányairól, igy az Ausztriából származókról is, gyakran teljesen hiányzik a zöld szin.és hogy MÉHELY Magyarországon gyűjtött ötven példány között csak kettőn talált zöld szint. DÜRIGEN /1897/ közli, hogy egyes példányoknál a hétoldal zöldes tónust mutat. SCHREIBER /1912/ szerint: Die Oberseite ist gewöhnlich! asch- oder olivgrau, manchmal meh«, oder weniger Grasgrüne geneigt". A mi állatunknak viszont nem fűzöldbe hajló szürke, hanem élénkzöld szine van. NIKOLSKY /1918/ a szamarai /jelenleg Kujbisev/ példányokat tanulmányozva.hátoldalukat palaszürkének, sötét olivnek, vagy majdnem fekete színűnek találta, olykor homályos sötét foltokkal. Megfigyelése szerint a himek hátán a párzási időben ^zöld folt jelenik meg. DÜRIGEH r'1897/ is emliti, hogy a németországi vöröshasu unkák himjein tavasszal a nyak hátsó oldalán zöld szítí látható. E két utóbbi megfigyelés
azonban csak időszakos elszíneződésre utal, nem azonos az általunk tárgyalt zöld szinváltozattal. A vöröshasu unka zöld szinváltozata hazánkban nagy területen megtalálható. A Tiszát követő mocsarakban, holtágakban úgyszólván mindenütt él. Tarpától /Bereg m./ Szegedig s Tisza mentén a következő helyeken találtam: Gulács, Vásárosnamény, Sza;ol, Vezseny, Tiszaug, Algyő, Szeged. Gyűjtöttem azonban a Szegedl-Fehértó szikes vizéből és Zsombó /Csongrád m./ homoki erdejének pocsolyáiból is. Érdekes, hogy dombvidékről is előkerült, nevezetesen a Bükk-aljárói /Tard, Borsod m. /. A törzsalakkal együtt, azzal azonos biotópban él. Különösen az Alföld déli részén találtam nagyobb számban. 1958.VIII.24-én alkalmam volt a tipikushoz viszonyított számarányának becslésére: A Zsombói-erdő /Csongrád m./ szélén mintegy IC ra hosszú, elég mély, lefolyástalan vizgyüjtő árok van.a hetek óta tartó nagy szárazság miatt kiszáradt a környék és a vizhez kötött békák mind ide húzódtak. Kifog tam az összes vöröshasu unkát: 152 tipikus példány mellett 25 zöld szinváltozatot találtam. 1958.IV.9-én a Tisza árterén, Szeged mellett, végzett becslés eredménye: A kiöntés sekély vizében, mintegy 800 métereb partvonalon megszámolva a Bombina bombinákat körülbelül 200 tipikus között 5 zöld változatot találtam. /A növénytelen, tiszta és sekély vizben könnyű volt a partkö^elben ülő élénk zöld példányokat észrevenni, amelyek a szürke iszapháttértől élesen elütöttek/. A vöröshasu unka zöld szinváltozata az Alföldön - megfigyelésem szerint - kb. olyan arányban él a tipikus mellett mint a Lacerta agilis L. var. rubra LAUJl. a törzsalakja mellett. A zöld szinváltozatot, tél kivételével, minden évszakban gyűjtöttem. Tehát nem évszakhoz kötött elszineződésről van szó. Ugyanezt bizonyítják terráriumi példányaim,amelyek színüket - a környezet színétől függetlenül - több mint
két év éta állandóan tartják. A zöld szin már egészen fiatal korban fellép. Gyűjtöttem olyan fiatalokat, amelyek még a 10 mm hosszúságot sem érték el, haaukon a piros foltok még nem alakultak ki, de h4tuk már zöld szinü volt. Mindezek meggondolása után célszerűnek tartom a Bombina bombina /LINN /-nek ezt a törzsalaktól élesen elütő szinü, színét állandóan tartó és valószínűleg örökitő zöld változatát varietas viridis névvel jelölni. Az elnevezés jogosultnak tűnik, ha pl a Lacerta agilis LINNÉ var. rubra LAUREN TI, a Natrix natrix LINNÉ var. persa PALLAS vagy a Vipera berus LINNÉ var. prester LINNÉ fajváltozatokra gondolunk, a- raelyek megkülönböztetését szintén a törzsalaktól elütő színük tette szükségessé.! M grünfärbige Variation der rotbauchigen Unken (Bombina bombina LINNÉ) Von M. Marián Móra Ferenc Museum, Szeged Der Verfasser hat in den vergangenen Jahren an vielen Stellen der ungarischen Ebene die grünfärbige Form der rotbauchigen Unken /Bombina bombina /LINKÉ//,deren Beschreibung in der Literatur bisher nicht vorgekommen ist, gesammelt. Die Hauptmerkmale dieser Farbenvariation sind die f o l genden : Was die Kasse betrifft entspricht sie den der Stammform. Die Dorsalseite ist hellgrün mit schwarz-grünen Flekken. Die Seiten sind von graurosa Ft.rbe. Die Ventraleeite ist mit der des Typischen identisch. Die Extremitäten sind
grün mit schwarz-grünen Flecken. Diese schwarz-grünen Flecke der Dorsalseite und der Extremitäten haben dieselbe Form und sind so plaziert wie auf den typischen Exemplaren. Die graurosa Farbe der Seiten fehlt bei der typischen Form. Die grünfärbige Variation ist an vielen Stellen der transtheisischen Sumpfe und der toten Arme des Flusses zufinden. Sie lebt im gleichen Biotop wie die Stammform. Die grüne Farbe t r i t t unmittelbar nach der Metamorphose auf und ist ständigen Karakters. Sie ist Änderungen der Jahreszeiten nicht ausgesetzt wie dies die Beobachtungen des Autors bezüglich der in Terrarium gehaltenen Tiere beweisen. Der Verfasser schlägt vor diese Farbenvariation der Bombina bombina /LINNE/ mit dem Namen varietas viridis zu bezeichnen. L i t e r a t u r 1. BOULENGER, O.A.: The tailles Batrachians of Europe /London, 1897, p.142-151/. - 2. BOULENGER, G.A.: Les Batraciens et principalement ceux d'europe /Paris, 1910, p. 210-213/. - 3. DURIGEN, B.: Deutschlands Amphibien und Reptilien /Magdeburg, 1897, r. 552-558/. - 4. MERTENS,R.: Zur Naturgeschichte der europäischen Unken /Bombina//Zeitschrift für Morphologie und Ökologie der Tiere, 11, 1928, p. 612-622/. - 5. MÉHELY, L.: A magyar fauna Eombinator/jai /Mathem. és Természettud. Közlem., 24, 1891, p. 558-563/. - 6. NIKOLSKY, A. M.: Fauna de la Russie, Amphibiens /Amphibia/ /Petrograd, 1918, p. 166-170/. - 7. SCHREIBER, E.: Herpetologia europaea /Jena, 1.912, p. 178-181/.