Nagykırösi igehirdetık kincsestárából Bibliaolvasás: 34. zsoltár Alapige: Jakab levele 1:17 Elhangzott: A negyvenes években Nagykırösön E Az ajándékozó Isten Keresztyén Atyámfiai! zt az istentiszteletet künn a szabad ég alatt kellett volna tartanunk. Kellene, hogy lássuk az érett gabonatáblákat, érezzük a mezık illatát, hallgassuk bogarak zümmögését, madarak énekét, figyeljük a virágok hervadását. Mert így nem csak az örök élı ige szavát hallanánk, hanem az élet tanítását is. Talán így jobban megértenénk, amit pedig soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az Isten karja hordoz, az Isten kegyelmébıl élünk, az Isten ajándéka szívünk minden dobbanása, a kenyér íze, a Krisztus vére. Ma hálát adunk Istennek naponkénti gondoskodásáért, hálát adunk testi és lelki javaiért. Halljuk meg azért az Igének tanítását, amelyikbıl megtudjuk naponként az ajándékozó, a pazar kézzel áldást osztogató Istennel van dolgunk. I. Az életet II. A kenyeret III. A Krisztust I. Istennek legközvetlenebbül hozzánk szóló ajándéka az élet. Nem a fényes vagy az egyszerő élet, hanem az élet. Minden élet. Minden szív dobbanása, minden lélek megrezdülése. Az élet minden egyes ember számára a földön kimért idıtartam. Nemcsak a jó, boldog, napsugaras napok, az elismerés, a kitüntetés, a dicsıség, a beteltség az Isten ajándéka, hanem maga az élet, úgy, ahogy van. Sok élet nem szép, nem örvendetes és nem kellemetes, és mégis ajándék. Ajándék, mert áldott lehetıség. Lehet benne Istennel találkozni, Istent szemtıl szembe imádni és magasztalni. Sokszor nem látjuk ajándéknak, áldásnak az életet. Hiszen titkokba, kérdıjelekbe van beleépítve minden mozdulatunk. Bármerre fordulunk is, lázas homlokunkat falba ütjük, a honnan, hová
2009. szeptember 20. 2 kérdésére nem találunk megnyugtató feleletet. Hogy az élet ajándék, megérezzük akkor, ha valami veszélyezteti az életet, ha elvesztette célját és tartalmát. Isten ajándéka az élet, mert célja van, áldás az élet, mert tartalma van. Mondjátok meg, vajon nem ajándék, nem áldás-e a viruló ifjúság, a szent szerelem, az alkotó szellem, a mosolygó arc, tiszta szem. Ha pedig ajándék és áldás, kitıl mástól származhatnék, ha nem az élı Istentıl? Az élet Isten ajándéka. Ezért nem szabad soha elvetni vagy ellene támadni, ezért bőn az életet megüresíteni. Ha hálát adunk Istennek áldásaiért, elsısorban a saját létünkért kell hálát adnunk. Nem magunktól és nem a magunk gyönyörőségére vagyunk. Magasabb rendő ízlés hívott bennünket életre. Nem fizettünk az életünkért, szükség hát, hogy ajándékot lássunk benne. Mivel mi magunk az Isten ajándéka vagyunk, azért Isten ajándéka a mindennapi kenyér. II. A szántó-vetı ember tudja legjobban, hogy a mindennapi kenyér Isten ajándéka. Hiába a plántálás, az öntözés, ha nincs, aki a csírából elıhúzza a szárt, a kalászt. Ha bejárjuk a mezıt, le kell borulnunk a nagy, pazarló ajándékozó elıtt. Ha az Írás nem mondaná, akkor is megtudhatnánk, hogy csodálatos, türelmes Úr a mi Istenünk. Nem személyválogató. Bármerre is járjunk, nem tudjuk megmondani, hogy igaz vagy hamis ember gabonája, szılıje mellett mentünk el. Isten felhozza napját mind a jókra, mind a gonoszokra. Esıt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Isten beváltotta ígéretét: akik sírva vetnek, azok vigadozva aratnak. Megterítette számunkra újból a mindennapi kenyér asztalát. Nem hiába kellett egy esztendı verejtéke, s hangzott el annyi imádság. Amit azonban Isten nékünk most ad, még nem a miénk. Isten bármikor elveheti tılünk, amit nekünk szánt. Vajon hogyan készülünk az Isten áldásának elfogadására? Nem tudom, Atyámfiai, hány embernek jutott eszébe, hogy mielıtt beleállna a rendbe, megcsókolja a búzakalászt csak azért, mert érzik azon az Isten kezének simogatása. Amikor az úrasztalához közelítünk, megmossuk kezünket, megbánjuk minden bőnünket, mert az Úr testét vesszük. Amikor az áldás betakarítására megyünk, oldjuk meg saruinkat, mert szent helyen járunk. Nem vagyunk méltatlanabbak még a Krisztus testére sem, mint az Isten kenyerére. A mindennapi kenyérben is megtagadhatjuk Istent, de vallást is tehetünk róla. Abból, ahogyan naponként aggodalmasan figyeljük az idık járását, megállapítható istenismeretünk és hitünk erıssége. Vajon azért félünk annyira, mert érezzük bőnünket s látjuk érdemtelenségünket a kenyérre, vagy pedig vaksors szeszélyétıl, ismeretlen erık rombolásától tartunk? Az a veszély fenyeget bennünket, Atyámfiai, hogy az élı Krisztus munkáját meglátjuk és elismerjük ugyan a lélek rezdülésében, a lelki élet területén, de az élı Istent nem találjuk meg a nagy mindenségben. Ha a kenyérben az élı Isten ajándékát látnánk, nem vétkeznénk olyan sokszor ellene. Úgy bánunk vele, mintha nem is Isten adná, s nem is az ı ajándéka volna. Isten a kenyeret is mindenkinek adja. Azért ad egyeseknek nagy darab kenyeret, hogy karéjokat és szeleteket tudjanak adni azoknak, akiknek közvetlen isteni ajándékképpen nem jutott. Isten akarja, hogy gyakoroljuk az ajándékozás boldog örömét. Isten követeli, hogy elegendı legyen a kenyér. Még ha szőkösen ajándékoz is, akkor is követeli, hogy a legutolsó embernek is jusson belıle. Krisztus ötezer embert vendégelt meg 10 embernek való kenyérrel. Ha a kenyérben az élı Isten ajándékát látjuk, minden bizonnyal megváltozik a kenyérrıl vallott felfogásunk is. A kenyér kérdésen eldıl, hogy mennyire vagyunk keresztyének és milyen keresztyének vagyunk. A kenyérrıl szavalhatnak, más kenyerét feldarabolhatják, más kenyerét sárba tiporhatják, mindez nem lényeges, az a döntı kérdés, ha Isten ajándéka a kenyér: mit csinálunk mi a magunk kenyerével? Állandóan esszük, csak azért, hogy soknak ne lássék, palotát építünk belıle vagy aranybetős sírkövet a temetıben, paráznákkal föléletjük, vagy a Lázároknak juttatunk belıle? Ha valaki nem
3 XII. évfolyam 26. szám retten vissza annak megértésétıl, hogy a kenyér Isten ajándéka, attól sem retten meg, hogy mi az Isten célja ezzel a kenyérrel. Egyszerően csak azt akarja Isten, hogy megmutathassuk, nemcsak szóval, ígérettel, frázissal tudunk szeretni, hanem, cselekedettel is. Ha éhségtıl összeesett emberre találunk, ne azt várjuk, hogy a gazdag szomszéd egy egész cipót hozzon, hanem adjuk oda a magunk szelet kenyerét. Kötelesek vagyunk megtenni, mert a kenyér ajándék. III. A legélıbb szimbóluma a legfıbb isteni ajándéknak, a Krisztusnak. Az apostol Krisztusban megköszöni Isten kimondhatatlan nagy ajándékát. Krisztus több, mint ajándék áldás. Ha nem értjük meg, hogy az élet, a mindennapi kenyér Isten ajándéka, azt sem értjük meg, hogy Krisztus az. Ha viszont megragadtuk már Krisztusban Istennek nagy-nagy ajándékozó kedvét, akkor látjuk, hogy a gabona illata, a gyümölcs pirossága mind azt célozza, hogy vágyakozzunk az evangélium illata s a krisztusi élet íze után. Akkor igazán örömünnep számunkra a mai nap, ha a földi kenyér mellett az élet kenyeréért is áldani tudjuk az Istent. Nem értjük meg az ajándék mivoltát, hanemha az Úr Jézus Krisztusban. Ajándék az, amit ingyen kapunk, ami kijár érdemtelenül, mint a gyermeknek az anyja csókja. Mi az élet, mi a kenyér, mi a Krisztus? Az Isten ajándéka. Mire kötelez az Isten ajándéka? Az ajándék megbecsülésére és hálára. A hálában felelünk az Istennek. A hála a mi köszönetünk. Lelkünknek Isten felé fordítása. A hála a mi alázatosságunk és engedelmességünk. A hálában ismerjük el, hogy valóban Istentıl kapunk mindent, hogy valóban jó adomány és tökéletes ajándék, amiben ı részeltet bennünket. A hálában megmutatkozik az egész ember. Csak nemes lelkek tudnak hálásak lenni. Jézus szerette a hálás embereket, Isten követeli tılünk a hálát. A hála az ajándékok felhasználási módja. Ha az élet Isten ajándéka, akkor szentséggel töltsük meg; a kenyér Isten ajándéka, akkor megosztjuk a szőkölködıvel, ha a Krisztus Isten ajándéka, akkor élünk vele, hiszünk benne, megtartatunk általa. Ámen. Boldizsár Endre _ Boldizsár Endre 1913 június 8-án született a Somogy megyei Nágocs községben. Az 1937-38. tanévben németországi tanulmányok után a lelkésztanító-képzıi tanfolyamot végezte el Nagykırösön, és itt tanítói, Budapesten pedig lelkészi oklevelet kapott. Tanulmányai után egy évig segédlelkész volt városunkban Göde Lajos mellett, majd Ravasz László, késıbb Czeglédy Sándor közelségében szolgált Budapesten. 1941-tıl Nyársapát lelkésztanítója, majd 1947-tıl a Patay utcai református iskola tanítója lett 20 éven át, földrajz-biológia szakos tanári oklevelet is szerzett, s ı lett a városban a pedagógusok földrajzi munkaközösségének vezetıje. 1970-1973-ig, nyugalomba vonulásáig a Kisegítı Iskolában dolgozott. Tanítványait úgy szerette, mint saját gyermekeit. 1968-ban miniszteri dicséretet kapott. Vasárnapi igehirdetései az Örkényi úti volt Fitos-féle Internátusban igen látogatottak voltak. 1976-tól presbiter, majd a Délpesti Egyházmegye tanácsbírájává választották, s egy ciklusban a nagykırösi gyülekezet egyházközségi fıgondnoka is volt. Teológiai téren az újszövetségi tudományokkal foglalkozott. Szenvedélyes lelkigondozó és szorgalmas kertbarát egyszerre tudott lenni.
2009. szeptember 20. 4 Heti rendünk: vasárnap (szeptember 20.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom, Dr. Fodor Ferenc keresztel: Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Templom Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István kedd 17.30 Fébé Nıszövetség [Kálvin terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta szerda 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István péntek 13.00 Általános iskolai hónapzáró istentisztelet [Templom], Szabó Gábor 13.30 Gimnáziumi hónapzáró istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán vasárnap (szeptember 27.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom (gyülekezeti hittan-tanévnyitó), Szabó Katalin keresztel: Szabó Gábor 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Szőcs András 18.00 Templom (gyászolók istentisztelete), Szabó Katalin
5 XII. évfolyam 26. szám Megkereszteltük: Mihály Szilveszter és Ronkó Ágnes Petra nevő gyermekét. Gyıri János László és Kovács Borbála János Sándor nevő gyermekét. Eltemettük: id. Horváth János (Vágó Erzsébet özvegye) élt 83 évet, Zrínyi u. 65. Halottunk: Szente Gyula (Grónai Aranka férje) élt 85 évet, Berzsenyi u. 5. Urnájának elhelyezése: 2009. szeptember 21. (hétfı) 14 óra a római katolikus temetıben. Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 47.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 59.095,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! I s k o l á i n k h í r e i ÁLTALÁNOS ISKOLA: Iskolánk mazsorett csoportjai ebben a tanévben a tavalyinál jóval nagyobb létszámmal kezdhették meg munkájukat. Vezetıjük Villám Eleonóra tanárnı. Az alsós csoport elsı szereplése a Nagykırösi Napok kedves színfoltja volt. A múlt heti ópusztaszeri kirándulás után, melyen nemcsak a másodikosok, hanem a 7. b osztály is részt vett, szeptember 19-én Budapestre látogattak iskolánk tanulói a diákönkormányzat szervezésében. A Magyar Kulturális Örökség Napja alkalmából idén is megtekintették a Sándor-palotát, a köztársasági elnök rezidenciáját, ellátogattak a Nemzeti Bankba. A programot gyalogtúra színesítette. GIMNÁZIUM: Hétfın tanári bibliaórát tartottunk a gimnázium dísztermében. Szabó Gábor lelkipásztor szolgált. Az osztályfınökök szeptember 15-25-e között megtartják elsı szülıi értekezletüket. Szeptember 17-én a DÖK iskolai programkészítı megbeszélést tartott 15: órától Nagy Anett tanárnı vezetésével. Szeptember 19-én Öregdiák találkozót, az Arany János Diákszövetség Egyesület Közgyőlését tartottuk meg gimnáziumunkban. A templomi istentisztelet után iskolánk dísztermében elıadásokat hallgathattak meg öregdiákjaink. Díszvendégeink voltak: Dr. Szépe György, Dr. Muszka Dániel, Dr. Bagyinszki János. A napot finom ebéd zárta.
2009. szeptember 20. 6 Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok József és testvérei Ezen a vasárnapon a bibliaolvasó kalauz szerint elérkeztünk József történetének befejezéséhez. Ez a mélyen megrendítı, s az isteni gondviselés szilárd hitének magasába emelı történet sok mővészt megihletett. Álljon itt mőveikbıl egy csokorra való képzımővészeti és irodalmi szemelvény. I. Részlet Thomas Mann regényébıl "Szegény testvérek! Mit kellett kiállaniok, amíg kétségbeesésükben az atya bárányára kezet emeltek, és valósággal a verembe vetették! Milyen helyzetbe kerültek ezáltal - nem is szólva a magáéról, amely természetesen reménytelen volt, amint borzongva ismerte föl. Merthogy befogná a száját és nem árulna el mindent az atyának, ha visszaadnák neki, azt sohasem tudná elhitetni velük, mivel önmaga sem hitte el - így hát a veremben kell ıt hagyniok, hogy ott pusztuljon, nem lehetett más választásuk. Ezt belátta, és annál csodálatosabbnak látszik, hogy a borzadály tulajdon sorsa miatt megfért lelkében a részvéttel gyilkosai iránt. Ám így volt mégis. József pontosan tudta, s amint ott ült a kút fenekén, nyíltan és becsületesen megvallotta maga elıtt, hogy az a szemtelen "föltevés", amely szerint élt, olyan játék volt, amiben maga sem hitt, nem is hihetett komolyan, s hogy - másról nem is szólva - sohasem lett volna szabad álmairól beszélni testvéreinek - lehetetlen viselkedés volt ez és minden illemet megcsúfolóan tapintatlan. Hogy ez volt, arról magában s titkon, amint most belátta, teljesen tisztában volt mindenkor s abban a pillanatban is, amikor a tapintatlanságot elkövette - és mégis elkövette. Miért? Ellenállhatatlanul ingerelte a vágy, hogy így tegyen: így kellett tennie, mert Isten már olyannak alkotta, hogy így tegyen, mert vele és általa mintegy az volt a szándéka, egyszóval mert Józsefnek a verembe kellett jutnia - és kereken megmondva, oda is akart jutni. Mi célból? Azt maga sem tudta. Minden jel szerint azért, hogy ott vesszen. De lényegében József nem hitte ezt. Tudata mélyén meg volt róla gyızıdve, hogy Isten mélyebbre lát a verem mélyénél, hogy mint mindig, most is nagy jelentıségő szándéka van, és valamely távoljövıbeni célt követ, melynek szolgálatában neki, Józsefnek a testvéreket a végsıkre kellett kényszerítenie. A jövı áldozatai voltak, és ezért sajnálta ıket, akármilyen rosszul járt ugyanakkor maga is. A boldogtalanok most majd elküldik a ruhát az atyának, miután megforgatták a gödölye vérében az övé helyett, és Jákób összeesik. Erre a gondolatra ösztönösen föl akart szökkenni, hogy megvédelmezze atyját a látványtól - természetesen csak azt érte el, hogy állati harapásként belémaró fájdalommal visszaroskadt a kút falához kötelékeiben, és ismét sírni kezdett. Sajnos, volt ideje rá, hogy sírjon, hogy megízlelje az aggodalom, a bánat és részvét ízét, és kétségbeesve élete miatt, titkon mégis higgyen Isten üdvösen bölcs jövendı céljaiban." (Thomas Mann: József és testvérei, Elsı kötet, Ötödik fejezet Európa Könyvkiadó Bp. 1975, 459. oldal ) utolsó része: A veremben
7 XII. évfolyam 26. szám II. Weöres Sándor: Józsefet eladják testvérei (Részlet) "Ül gaz-fölverte kútban, dobva mélybe az áldozat tenger idın keresztül, mozdulatlan arcán csak Ráchel éke, hosszú, sötét szempilla-íve rezdül, kerek kıfalban, életbıl kivetve, szemfedı éj-pilláiba temetve. Történt ekkor, hogy vonult Gileádból midianita kalmár-karaván. Elıl két könnyő hátas-kanca táncol s a védelmezı harcosok után féltucat súlyos, szívós dromedár s vagy kétszer annyi öszvér és szamár. Rabszolgákat hajtottak Micraimba s kelmét cipeltek, útjuk erre vitt. Szólt Júda: "Elemésztenünk mi haszna atyánk fiát, s titkolni csontjait? Megtudnák. Inkább adjuk el ezeknek." Alkudtak és húsz ezüst pénzt szereztek. Bucsuzóul oktatták Józsefet, eztán szerény, istenfélı legyen, egy-egy tanácsot mind belé-vetett, sorra csókolták valamennyien: így lett elırehulló árnya annak, kit majdan megcsókolnak és eladnak." Ferenczy Károly: Józsefet eladják testvérei
2009. szeptember 20. 8 Lorenzo Ghiberti (Firenze 1378-1455) Porta del Paradiso (1425-52) A paradicsom kapuja (részlet) A firenzei dóm kapujának e dombormőve Józsefnek és testvéreinek találkozását ábrázolja. Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. szeptember 20-a és szeptember 27-e között) Szept. 20. vasárnap 1Móz 50; Zsolt 54; Zsid 11,17-29; RÉ 54 Szept. 21. hétfı 2Móz 1; Zsid 11,30-40; RÉ 129 Szept. 22. kedd 2Móz 2; Zsid 12,1-11; RÉ 83 Szept. 23. szerda 2Móz 3; Zsid 12,12-29; RÉ 104 Szept. 24. csütörtök 2Móz 4; Zsid 13; RÉ 174 Szept. 25. péntek 2Móz 5; 1Thessz 1; RÉ 94 Szept. 26. szombat 2Móz 6; 1Thessz 2,1-12; RÉ 50 Szept. 27. vasárnap 2Móz 7; Zsolt 124; 1Thessz 2,13-20; RÉ 156 Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00-12.00 és 15.00-18.00, Kedd - Péntek: 8.00-12.00 E-mail címünk: nagykoros.ref@gmail.com, Honlap: http://refkoros.hu A kiadvány ára: 25 Ft