Az Úr közel! A M A G Y A R O R S Z Á G I E G Y H Á Z A K Ö K U M E N I K U S T A N Á C S A M I S S Z I Ó I É S E V A N G E L I Z Á C I Ó S B I Z O T T S Á G Á N A K H Í R L E V E L E 2013. január Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Sokan a külső körülmények változásától várják a boldog új évet, pedig annak titka bennünk van: Újuljunk meg! Napjaink hangzatos felhívása ez. Az élet minden területén találkozunk vele. Ennek szükségessége vitathatatlan, de módja nagyon is vitatott. Megújulni de hogyan? A megavult ruhát ki lehet dobni, s vehetünk helyette újat, de mit tegyen az ember megavult önmagával? A megújulás nem azonos az állandó változtatgatással, noha kísérőjelenségei közé tartozhatnak ezek is. Talán már mindent kicseréltél környezetedben. Modern bútorok, berendezések vesznek körül, de régi önmagadat hordozod belül, s lehet, hogy a környezetedben a mégoly gyors és alapvető változások sem elégítenek ki. Mindent és mindenkit szeretnél megváltoztatni, s közben te a régi maradsz. A megújulás nem azonos a külső megtisztításával sem. Az Úr Jézus Hajdú Zoltán Levente Új év Rád bízom, Veled járom. Nélküled meg sem próbálom. Hisz annyiszor akartam, tettem egyedül. És jöttem rá: úgysem sikerül. Jöjj velem, vagy inkább: hadd menjek Veled. Áldásod kísérje, én Uram, ezt az évemet! ÁMEN megdöbbentő nyíltsággal leplezi le azokat a törekvéseket, amelyek csupán a külső megváltoztatására irányulnak: Ti farizeusok a pohár és tál külsejét megtisztítjátok, de belsőtök telve van rablásvággyal és gonoszsággal. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? Azt adjátok oda alamizsnaként, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek. (Lk 11:39-41.). Saját erőnkből sokszor csak arra telik, hogy kozmetikázzuk magunkat, hogy egyéni és gyülekezeti életünkben elrejtsük, elkendőzzük a szégyenletes dolgokat. Isten azonban megújítani, megjavítani akar, hogy valóban alkalmasak legyünk arra, amire rendeltettünk. (folytatás a 2. oldalon)
A megújulás a belső megváltozása, értelmi érzelmi és akarati világunk Isten felé fordulása. Vegyük most ezeket sorra! Az első: új gondolkodásmód. Bizonyára tapasztaltuk már, hogyha valakinek gyakorlati hitéletünkről beszélünk, aki nem ismeri még a krisztusi életszabályokat, őszinte csodálkozással hallgat ugyan, de beismeri, hogy nem érti ezt a gondolkodást. Nem a szavakat, a mondatokat, hanem a benne rejlő gondolkodásmódot. A természeti ember gondolkodásában ugyanis az anyagi érdekeltség-rendszer a meghatározó. A megújult emberében azonban az önzetlenség. Az érzelemvilág megújulását tükrözi a megújult szeretet. Amikor azzal a felszólítással találkozunk, hogy újuljunk meg, ebből semmiképpen sem maradhat ki a szeretet megújulása. Az ember a megtérésben végtelen szeretetet kap Istentől, s kész arra, hogy ezzel a szeretettel forduljon környezetéhez. Idő múlásával azonban mintha ez a szeretet egyre fogyna, s ha nincs szeretetben való megújulás, újra feltöltődés, lassan már azoknak sem jut belőle, akik legközelebb vannak hozzánk. A megújult ember azonban képes újra szeretni. Nemcsak azokat, akik viszontszeretik, de kész megmentő, megelőző szeretettel fordulni a másként gondolkodók felé is. Új akaratra is szükség van a megújulásban. Új lélekért könyörgök, újult akaratért énekeljük egy kedves énekünkben. Az akaratgyenge testvérnek arra van szüksége, hogy akarata Krisztusban acélosodjon. A nagyakaratúnak arra, hogy ez az energia jó irányt kapjon. Ne legyen többé önző, csak magát szem előtt tartó igyekezet, hanem az Isten akaratára való ráhangolódás: azt akarom, amit Ő, a végtelen Bölcsesség és végtelen Szeretet. Sokat hallunk és beszélünk közösségeink megújulásának szükségességéről, s ez nagyon jó. A baj az, hogy először a legtávolabb állóktól, várnánk el, hogy ezen a területen eredményt mutassanak fel, s önmagunk megújulására türelmesen várunk. Még a zsoltárossal is szívesen együtt mondjuk többes számban: Seregek Isten újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! (Zsolt 80:8.) Azt azonban sokkal nehezebb kimondani, hogy: Kezdd Uram, de rajtam! Pedig bizonyára lenne megújítanivaló mindannyiunk hitéletében. Önmagamat vizsgálva a következő területeken érzem, hogy szükség van a megújulásra: Imaéletemben. Ne csak elmondott imádságaim legyenek, hanem a szó szoros értelmében imaéletem. Életemet töltse be az Istennel való szoros kapcsolat, a beszélő-viszony. Járjak naponként Istennel, s vele beszéljem meg legelőször gondjaimat, örömeimet, terveimet. Igeolvasásomban. Nem tudom, hogy a hívő élet során kinél mennyire csökkent vagy növekedett az az idő, amit igeolvasással tölt, de az biztos, hogy hitéletünk megújulásának egyik alapfeltétele az Isten igéjével való minél intenzívebb kapcsolat. Ez természetesen nemcsak az időtartamra vonatkozik, hanem az elmélyülésre is Életszentségemben. Ezen nem kegyességi gyakorlatot értek, nem feltétlenül új, tetszetős recepteket, hanem azt, hogy a hétköznapok valóságában éljem meg azt, amit ünneplő lélekkel olyan könnyen helyeslek. Ezt igazából csak a Mindenható tudja, hogy mennyire szentelem oda magam Neki. Környezetem, - még testvéreim is csak következtethetnek erre a külső jelekből. Őszinte önvizsgálattal azonban megtudhatjuk, hogyan lát bennünket Isten, s azt is, hogy mi az amit még meg akar változtatni rajtunk, hogy a következő évünk és egész életünk boldog legyen. Testvéri üdvözlettel: Nemeshegyi Zoltán
Áhítatok január hónapra A két igemagyarázatot írta: Hajdú Zoltán Levente szóládi református lelkipásztor ÚJÉVI ÜZENET Ezt mondja az Úr Jézus: Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon. Hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. (Jn 15:16.) Barátom! Gyülekezetbe jársz, a közösségben istentisztelettel kezded az új évet. De biztosan nagyon csodálkoznál, ha valaki efféle kérdéseket tenne fel neked ott: Mit keresel itt? Minek jöttél ide? Ki hívott? milyen döbbenetesen megerősítő volna, ha ezekre a brutálisan világos kérdésekre, amelyeket, ha nem is ilyen élesen, de nagyon is gyakran magkapunk a hitünkkel, a vallásosságunkkal kapcsolatban, szóval, ha ezekre a kérdésekre nyugodt meggyőződöttséggel, belső bizonyossággal, ugyanakkor hitvalló elkötelezettséggel tudnánk válaszolni! Mit keresek itt? Az én megváltó Krisztusom személyes közvetlenségét keresem. Minek jöttem ide? Azért, mert tudom, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. (Mt 4:4.) És miközben persze törekszem a mindennapok létbiztonságára, nem szeretnék lelkileg éhen halni, sőt inkább meg szeretnék lélekben, hitben erősödni, hogy helyt tudjak állni a mindennapok kihívásai közepette. Ki hívott? Az Úr Jézus Krisztus hívott. Elhívott, de nem is csak valami alkalmi lelki fellélegzésre, hanem arra az életlátásra, életszemléletre, életformára, amelyről a Heidelbergi Káté, református hitvallásunk így beszél az 1. kérdésre adott feleletében: testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, és engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított, és úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell hogy szolgáljon. Ezért Szentlelke által is engem az örök élet felől biztosít, és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek, (folytatás a következő oldalon!)
Így kezded 2013-at? Így, ilyen Istennek egészen odaszántan? Vagy alkudozni mész oda Isten elé? Üzletet akarsz kötni Istennel? Nézd, Isten! Én adok neked egy-egy vasárnap délelőttöt, illetve azon belül is, ha a készülődést is beleszámolom, akkor másfél, két órát, de ezt és ezt kérem, várom, sőt várom el tőled. Ezt keresed? Mert ezt nem fogod megtalálni. És csalódni fogsz. És majd bosszankodsz, később háborogsz magadban Isten ellen ha ez az elvárásod vele kapcsolatban. Ezért jársz a gyülekezetbe? Mert akkor hiába jársz! Akkor ott is csak az órádra fogsz pislogni, és a magaddal cipelt problémáidat nemhogy ott tudnád hagyni, hanem azok mintha még nyomasztóbbá válnának, mert hatalmas, egyre hatalmasabb lesz a kontraszt a vallásosságod látszata és a mindennapi életviteled Isten nélküli hiteltelensége között. Erre hívott? Szerinted Krisztus erre a feloldhatatlannak tűnő lelki feszélyezettségre hívott el téged? Nem! Hanem arra, ahogy az igében elmondja: hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon. Igen! El kell indulnotok, erről szól, erről kell, hogy szóljon a 2013. évetek, el kell mennetek, hogy azt a pillanatnyi lelki békét, azt a lelkesítő üzenetet, amelyet az Isten házában, az istentisztelet keretei között már felfedeztetek, már önmagatok számára felismertetek, azt elvigyétek, magatokkal vigyétek a mindennapokba, a mindennapjaitokba! Mert az az egy-két óra csak a magvetés! Az istentiszteleten annak a csodának lehettek, sőt vagytok is a részesei, hogy Isten kiválaszt, megérint és megszólít titeket. De ez a kiválasztás, ez a megszólítás, ez a megbízatás mindig valamire szól. Méghozzá gyümölcstermésre! Hogy az ige éltető gyümölcsei az életetek mindennapjaiban teremjenek meg, méghozzá úgy, hogy ott is, a mindennapokban is, a pozitív és a negatív életesemények között is, állandó és élő összeköttetésben maradtok Vele, életetek Urával, Krisztussal. Azaz: mit keresek a gyülekezet közösségében? Nem a kilépést a mindennapok égető kérdései, kétségei és konfliktusai közül, hanem éppen ellenkezőleg: azokat az életszerű válaszokat keresem, amelyek biztos belső tartást és megerősítést adnak: a személyes lelki vívódásaimban, a családi örömök és feszültségek közepette, a munkahelyi, vagy más emberi kapcsolatrendszereimben, az anyagi, egzisztenciális kérdésekben, de nem utolsó sorban a mindennapi létem értelmét, távlatát tekintve is. Mondd ki: De jó, hogy ott lehetek! De jó, hogy a mindennapokban olyan nagy igénybevételnek kitett lelki akkumulátoromat ott, Isten Szentlelke által újra meg újra feltölthetem, pontosabban, hogy Ő hajlandó arra, hogy engem kézbe vegyen, megtisztogasson, rendbe szedjen, feltöltsön, útmutatásokkal lásson el, és azután útra, a mindennapjaim útjára indítson. Ugyanis ha egy picit is belegondolsz ez hatalmas dolog! Hányan, de hányan élnek a közvetlen környezetedben is, akik rég lemerültek már. Mindenfajta lelki tartalékok nélkül, vagy akár már az élet valódi tartalma, ereje nélkül imitálják az emberlét látszatát, mint ahogy a halott haja és körme is nő még egy darabig a halál beállta után (folytatás a következő oldalon!)
A hírlevél címe De te életet kaptál! Te kiválasztott vagy! Te vagy, aki Krisztusban és Krisztussal töltekezhet fel naprólnapra, hogy a létednek, a személyiségednek, és így a hitvallásodnak ereje, tartalma, tartása legyen a mindennapokban! És te vagy, akit ezekbenbelső a napokban az Úr Jézus Krisztus útra indít. Egy új év útjára, hogy az számodra cikk főcíme és a környezeted számára is az új Lélek, az új lelkület útja legyen. Egy olyan lelkületé, egy olyan életvitelé, egy olyan lélekben Istenre hangolódott érzésvilágé, gondolkodásmódé, cselekvésé, amely egyre teljesebben éli át, fogadja be és sugározza tovább mások felé, hogy egyedül Isten akarata az, ami az életet, az emberi kapcsolatokat, közösségeket, és a teremtett világ létét is a helyes, az üdvösséges, a jó irányban vezeti. és ebben a nagy egészben én, a kicsiny, de Istenre talált életű ember testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az vagy én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok Képhez ábrához tartozó felirat hiszen Ő mondja nekem, és nem csak egy évre, de egy életre adva számomra elhívást és megbízatást: Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, Belső cikk főcíme és a ti gyümölcsötök megmaradjon. FIGYELEMFELKELTÉS CÉLJÁBÓL HELYEZZEN IDE EGY ÉRDEKES MONDATOT VAGY IDÉZETET A SZÖVEGEGYSÉGBŐL. Hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Kérjetek Tőle bártan! De mindig úgy, és mindig azt, hogy ennek a 2013-as évnek minden napján, minden élethelyzetében, minden döntésében is megmaradjatok, megmaradhassatok az Ő útmutatásában, az Ő vezetése alatt, az Ő akaratában! Úgy legyen! ÁMEN Belső cikk főcíme IMAHÉT A Krisztus-hívők egységéért 2013. január 20-27. Országos megnyitó istentisztelet Képhez vagy ábrához tartozó felirat Budapest-Fasori EvangélikusTemplom (VII. kerület, Városligeti fasor 17-21.) 2013. január 20. vasárnap 18 óra Az igehirdetést a hagyományoknak megfelelően Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, valamint a MEÖT elnöke, Steinbach József református püspök végzi. Oldal 5 A liturgiában a tagegyházak vezetői is részt vesznek.
A VÍZKERESZT MAI ÜZENETE Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta:»nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?«jézus így válaszolt:»engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.«akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és Őreá száll. És hang hallatszott a mennyből:»ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.«(mt 3:13-17.) Kedves Barátaim! Van, aki találkozott már azzal a szóval, fogalommal, hogy: Epifánia, vagy magyar nevén: Vízkereszt? Hallottatok már ezekről? Azon túl, hogy a Vízkereszt-ről esetleg Shakespeare jut az ember eszébe, vane valami más emlékképetek, hogy vajon mit is jelenthet ez a két szó, ez a két fogalom, hogy: Epifánia és Vízkereszt? Nem rejtélyeskedem tovább! Elárulom, hogy egy régi keresztyén ünnepről van szó, amely bizonyos értelemben régebbi még a karácsonynál is. Miért? Azért, mert az első századok keresztyénei ezen a napon ünnepelték Jézus születését, amelynek szimbolikus időpontja csak később tevődött át a téli napforduló körüli akkori nagy pogány ünnep idejére. Egyrészt, hogy tudatosan felváltsa, megszüntesse a pogány ünnepet, másrészt, hogy a fény születésének eseményét Jézus születésével azonosítva Krisztusban a világmindenség megváltó Urát ünnepelhessék. De térjünk vissza az Epifánia, Vízkereszt napjára, ünnepére! Miután Krisztus születésének ünnepe átkerült december 25-ére, az Epifánia, Vízkereszt napja, ünnepe másodlagos szerepkörbe szorult. Ugyanakkor több, szám szerint három, időben Jézus életének más-más időszakához kapcsolódó eseményt kezdtek ünnepelni ezen a napon: A három napkeleti bölcs látogatását az újszülött Jézusnál. Innen az ünnep görög neve: Epifánia, ami megjelenést jelent. Egyébként a napkeleti bölcsek mindegyikének is ma van a névnapja. Jézus megkeresztelkedésének eseményét. Innen a vízkereszt szó, de nem Jézus megkeresztelkedése okán, hanem ennek az eseménynek a kapcsán a Római Katolikus Egyházban mindmáig vizet szentelnek, és erre utal a név. És a kánai menyegző a harmadik esemény, amelyre a hagyomány emlékezik ezen a napon, illetve erre a napra teszi Jézusnak ezt a csodáját, amely első csodatétele volt. Tehát az Epifánia, Vízkereszt ezzel a jelentéstartalommal bír, azon túl, hogy ez a nap az úgynevezett karácsonyi tizenketted, azaz a karácsonyi tizenkét napos ünneplés zárónapja. Ezért szedik le hagyományosan ezen a napon a karácsony ünnepére feldíszített karácsonyfákat is. (folytatás a következő oldalon!)
de ugye senki nem gondolta közületek, hogy pusztán vallástörténeti, illetve kultúrtörténeti visszatekintésben merül ki az igemagyarázat. Pontosabban annak a kerete. Nem, ugyanis meggyőződésem szerint az Epifánia, Vízkereszt ünnepének a mai Egyházban is igen fontos szerepe üzenete van, pontosabban lehetne, ha felismernénk, ha felvállalnánk, azaz befogadnánk, átélnénk és megélnénk ezt a Lélek szerinti üzenetet! mert mi is ez az üzenet? A három felsorolt jelentéstartalomból nem a háromkirályok imádásának, sem nem a kánai menyegzőnek az üzenete, hanem az, ami Jézussal ott, a Jordán folyóban való megkeresztelkedése alkalmával történt. Mert ennek élő, megerősítő, útmutató üzenete van ma is, számunkra is, méghozzá évről-évre az Epifánia, Vízkereszt ünnepén! de kezdjük ott, hogy kicsoda is ez a Jézus? Hála legyen az Úrnak, ha belső meggyőződöttséggel tehetünk Péter apostollal együtt mi is személyes hitünkkel hitvallást Őelőtte, egymás és a világ előtt, hogy: Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia. (Mt 16:16.) azonban mit is jelent ez a gyakorlatban? Mit is jelent ez egészen kézzelfoghatóan számunkra? Azt, hogy a világot teremtő, azt gondviselő szeretetével kormányzó Mindenható Isten megszánta a Tőle elszakadt emberiség egyik arca szerint öntelt és magabiztosságot mutató, másik arca szerint félelmek között vergődő kárhozatos tévelygését, és emberi testet öltve erre a földre megszületett. De a születés csak abban az értelemben lesz igazi örömünneppé, ami azt követően Jézus Krisztus messiási, az embert megmentő, az embert az üdvösség útjára vezető küldetésében kiteljesedik! Ennek a küldetésnek, ennek a messiási szolgálatnak, ennek az Isten-emberi élet-csodának az első, szimbolikus eseménye az, amit Epifánia, Vízkereszt napján ünnepelhetünk: Jézus megkeresztelkedése. De mit is üzen nekünk ez az esemény? Azt, hogy az az Isten, aki végtelen, korlátok nélküli hatalmával bármit megtehet, ez az Isten nem akar egy olyan Isten maradni, akit a messzi mennyekben távolról tisztelhetnek az Ő teremtményei, hanem idejön, emberközelbe jön, sőt aláveti magát azoknak az eseményeknek, viszonyoknak, lehetőségeknek, amelyek között az emberek, az Ő létükben bukdácsoló teremtményei élnek. Keresztelő János, a próféta, Isten választott embere, a Megváltó útkészítője azonnal felismeri, hogy kivel, milyen hatalommal áll szemben ott a Jordán partján. Ezért mondja, szinte megdöbbenve Jézus kérésén, hogy:»nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?«de Jézus tudja, hogy mindezeknek így kell megtörténnie, hogy létében, szavaiban, cselekedeteiben egészen emberivé kell lennie. Hogy mindaz, amit Ő hoz el az ember számára, mint a megmenekülés örökkévaló üzenetét, az ne a fejek felett elszálló, magasztos, de életidegen szent szöveg legyen, hanem megragadható, átélhető, a mindennapokban megélhető, és így életformáló, az ember életét újjáteremtő személyes üzenet, napról-napra való útmutatás. Keresztelő János, aki próféta volt, aki Isten választott embere volt, aki a Megváltó útkészítője volt, még ő sem tudott máshogyan, hanem csak emberi módon közeledni ahhoz, akiben az Istent ismerte fel ott, őmellette. Ezért mondta neki:»nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?«jézus így válaszolt:»engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.«akkor engedett neki. (folytatás a következő oldalon!)
és te engedsz-e Neki, Krisztusnak? Engeded-e, hogy odalépjen melléd, hozzád? Engeded-e, hogy a sok vallásos beszéd után, amit hallottál, és amit mondtál már, egyszer csak személyesen, Ő személyesen jelenjen meg az életedben? Engeded-e, hogy azok között a sokszor talán szánandó és hétköznapi, időnként mondjuk ki nyomorult és közönséges élethelyzetek, életviszonyok között, amelyekben élsz, társadul szegődjön? Igen! Ott! Ott, ahol, és amit szégyellsz Őelőtte! Ott, amit inkább lepleznél, rejtegetnél! Ott, ott, ami fáj, ami sérült, ami beteg! Ott, hogy ápoljon, hogy gyógyítson, hogy meggyógyítson: egy Őt elfogadó, az életedbe fogadó, fenntartások, Őelőtte való gátlások és leplezési, rejtegetési kísérletek helyetti baráti kapcsolatra. Ahol a szemébe tudsz nézni, ahol hagyod, hogy szeretetével átöleljen, ahol engeded, hogy szava átjárja, egyre mélyebben és teljesebben átitassa a gondolataidat, a szívedet, a lelkedet. és akkor előtted is megnyílik a menny! Mint egy új valóság, mint az életed új valósága, amelyet Krisztus közelében felfedeztél, megtaláltál, Isten Szentlelke ragyog rád és vesz körül. és kísér el, hogy ezután mindig veled legyen. hát erről, erről az üzenetről, erről a Lélek szerinti élet-csodáról feledkezett el az évszázadok, az évezredek alatt az Egyház, illetve az Egyházban élő sok-sok ember. Ezért vált elfeledett ünneppé az Epifánia, Vízkereszt ünnepe. De te most felfedezhetted! Látod, számodra most megelevenedett az üzenete! Miért? Mert az Úr Jézus Krisztus elhozta neked. Hát vidd magaddal ezt az üzenetet! Méghozzá úgy, hogy engeded, hagyod, sőt hívod, várod Őt, hogy Ő mindig, minden élethelyzetben az Ő téged, az életedet megszentelő személyes közvetlenségével a mindennapjaidban jelen legyen! ÁMEN Hálát adok Neked, dicsőítelek és magasztallak Téged, mert Te új kezdetet adsz most is, Uram. Új kezdetet az időben, a földi lehetőségek tekintetében, de a mennyei, a lélek szerinti távlatokban is. Teremtő, újjáteremtő kezedre bízom magam, most is, ebben az évben is, mert nincs más esélyem arra, hogy törékeny létezésemben megtapasztaljam, hogy a menny és a föld összeér, összetartozik, hogy mélység fölött ott van a magasság, hogy Lelked, az élet minden bizonytalansága közepette is, bennem, és értem: uralkodik. Kedves Testvéreink! Havi hírlevelünkbe, amely számos felekezet gyülekezeteibe, gyülekezeti tagságának körébe jut el elektronikus úton, szeretettel várjuk ökumenikus tárgyú híreiket, beszámolóikat! Egyúttal felhívjuk kedves figyelmüket, hogy a hírlevél e-mailben továbbküldhető, illetve, ha van olyan ismerősük, aki havonta szeretné megkapni a hírlevelet, akkor a MEÖT e-mail címére küldött levélben adják meg az ő e-mail címét, és a következő hónaptól eljuttatjuk arra a címre is hírlevelünket! Testvéri szeretettel: Az Úr közel! hírlevél szerkesztői ÁMEN