01 Klapka induló Föl-föl vitézek a csatára A Szent Szabadság oltalmára Mennydörög az ágyú csattog a kard Ez lelkesíti a magyart Föl-föl látjátok lobogómat Indulj vidáman robogó had Édes hazánkért hősi vérünk Ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk Híres Komárom be van véve Klapka György a fővezére Büszkén kiáll a csatatérre Hajrá huszárok! Utánam előre! 02. Százados úr sejehaj Százados úr sejehaj, százados úr, ha felül a lovára. Visszatekint sejehaj, visszatekint az elfáradt bakára. Ugye fiúk, szép élet a katonaélet. Csak az a baj sejehaj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet. Diófából sejehaj, diófából nem csinálnak koporsót. A bakának sejehaj, a bakának nem írnak búcsúztatót. Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója. Szőke kislány sejehaj, barna kislány lesz a megsiratója.
03. Sorozó A kisvárdai sorozóra süt a nap megjöttek a vizitáló nagyurak. Sorozzák a legényeket sorjába sok kislánynak lesz katona babája. Engem babám ne sirass értem könnyet ne hullass. Beírták a nevemet a nagykönyvbe három évig ki se húzzák belőle. A kisvárdai bíró háza de magos köröskörül kilenc zsalugáteros, tizediken maga les ki a bíró. No legények itt van már a behívó engem anyám ne sirass, értem könnyet ne hullass. Beírták a nevemet a nagykönyvbe Tisza vize se mossa ki belőle. 04 Beállok rózsám katonának Beállok rózsám katonának, vagy huszárnak, vagy bakának. Szüksége van rám a királynak, a császárnak, a hazának. Ne sírj utánam Katikám, Katikám. Lesz még belőlem, kapitány, kapitány. Beállok rózsám katonának, vagy huszárnak, vagy bakának!
05 Szagos a rozmaring Szagos a rozmaring földre hajlik az ága Pántlikás kalapom a hideg szél fújdogálja Fújjad szellő úgy sem fújdogálod már Mert a Ferenc József Katonája leszek már. Sebesen forog a magyar gőzös kereke Mikor a belseje regrutákkal van tele Egy barna lány sírva kéri a mozdonyvezetőt Hogy hozza vissza a regruta szeretőt. 06. Harminckettes baka vagyok én Harminckettes baka vagyok én, Kék paroli mosolyog a blúzom elején Nincs még sarzsim, de holnapra lesz, Galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz. Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám. Nincsen lovam, de víg vagyok mindig ám! Mert harminckettes baka vagyok én, Recece gyalog masírozok én.
07. Esik az eső, ázik a heveder Esik az eső ázik a heveder Gyönge lábamat szorítja a kengyel Bársony lekötő szorítja lovamat Nehéz karabély nyomja a vállamat Megjön a levél fekete pecséttel Megjött a muszka száz ezer emberrel Kétszáz ágyúval áll a harc mezején Így hát jó anyám el masírozok én Fújnak riadót, verik a rézdobot, Sok tiszt kiáltja: Előre magyarok! Szólnak az ágyuk, ropognak a puskák, Szomorú nótát fújnak a regruták. Jön a kapitány piros pej paripán. Kardja megvillan az egyik oldalán. Kardja megvillan, az ágyú elrobban, Szép piros vére a földre kiloccsan. Pajtás, ha látod folyni a véremet, Töltsd meg fegyvered, lőj agyon engemet! Szuronyod végét szegezd a szívemnek, Ne hagyj sokáig szenvedni engemet! Sírhat - ríhat már az édesanyja, Kinek fiát viszik háborúba. Kezét vagy lábát a golyó ellövi; Meg sem hal szegény, már el is temetik.
08 Tüzérinduló Nem lesz az álom, ha majd a nyáron Tüzérek jönnek a határon Libeg a függöny, a csipkefüggöny Muskátlis kis ablakában Hány lány szíve dobban, Hány szív lángra lobban Nem szól a nóta jobban Mint ez a tüzér induló Házunk előtt tüzérek jönnek Szép legények édesanyám Minden mentén ott csillog egy-egy Gyémántszínben a napsugár Biztos az, hogy Gábor Áron lenéz az égből És a büszke tüzérekre vissza-visszanéz Édesanyám közéjük állok Én leszek a legszebb tüzér Hány lány szíve dobban, Hány szív lángra lobban Nem szól a nóta jobban Mint ez a tüzér induló Házunk előtt tüzérek jönnek Szép legények édesanyám Minden mentén ott csillog egy-egy Gyémántszínben a napsugár Biztos az, hogy Gábor Áron lenéz az égből És a büszke tüzérekre vissza-visszanéz Édesanyám közéjük állok Én leszek a legszebb tüzér
09 Előüzent Ferenc Jóska Előüzent Ferenc Jóska legény kell a háborúba kedves barátom. Viszik legénységnek szépit országunknak ékességit kedves barátom. Leányok keserű búba legények a háborúba kedves barátom. kisvárdai templom alja zászlókkal van támogatva kedves barátom. Fekete zászlók lobognak a leányok szépen sírnak kedves barátom. Előüzent az ellenség kössön kardot a legénység kedves barátom. Kardot kötött a legénység sok anyának keserűség kedves barátom. 10 Ezerkilencszáztiezennégyben Ezerkilencszátizennégyben még az úristen is lenézett a földre, Ferenc Jóska, ej-haj, háborút indított de sok édesanyát örökre megszomorított.
11 Azt üzenték Szerbiából Azt üzenték Szerbiából csata akar lenni, készülnek a magyar bakák el is fognak menni. Szólnak az ágyúk a gépfegyverek, mégsem jön a kapitányunk. Meggyilkolták a trónörökösünket, azért bosszút állunk! Szólnak az ágyúk a gépfegyverek, mégsem jön a kapitányunk. Meggyilkolták a trónörökösünket, azért bosszút állunk! 12 Fiumei kikötőben áll egy hadihajó Fiumei kikötőben áll egy hadihajó Az árbócán lengedez a nemzeti szín zászló Fújja a szél fújja, hazafelé fújja, Harminckettes magyar bakák mennek szabadságra. Vásárhelyi kaszárnyára rászállott egy gólya, Vizet viszen a szájában a regruták számára, Igyatok regruták, mert szomjasok vagytok, Azt csak a jó Isten tudja, mikor szabadultok. Este mikor én lefekszem, mindig kilenc óra, Nem jön álom a szememre, felnézek a polcra, Nincsen semmi rajta, csak egy rozsdás sajka, Ha meglátná öreg édesanyám szíve meghasadna.
13 Írtam én már a babámnak Írtam én már a babámnak levelet messze-messze csongorádra. Mégsem jött rá mégsem jött rá felelet a debreceni laktanyába. Százhúsz kis nap de sok az míg letelik mindig várom én a rózsám levelit. Édes rózsám ne várass már hiába a péterfia laktanyába. Százhúsz kis nap de sok az míg letelik mindig várom én a rózsám levelit. Édes rózsám ne várass már hiába a péterfia laktanyába. A ládámon, a ládámon sejehaj ott a tinta toll papíros. A babámnak, a babámnak sejehaj tábori levelet írok. Írok néki olyan könnyes levelet ha a szíve kőből is van megreped. Édes rózsám ne várass már hiába a vörös muszkák országába! Írok néki olyan könnyes levelet ha a szíve kőből is van megreped. Édes rózsám ne várass már hiába a vörös muszkák országába!
14 Ellőtték a jobb karomat Ellőtték a jobb karomat folyik piros vérem nincsen nékem édesanyám ki bekösse nékem. Gyere kisangyalom kösd be sebeimet, s gyógyítsd meg a bánatos szívemet. Gyere kisangyalom kösd be sebeimet, s gyógyítsd meg a bánatos szívemet. Odakünn a kárpátokban dörögnek az ágyúk. Szegény magyar honvédeknek elfagyott a lábuk. Nincsen aki megsajnálja, csak az a sok apró gyerek odahaza várja. Nincsen aki megsajnálja, csak az a sok apró gyerek odahaza várja. 15. Kárpátokban megfújták a trombitát Kárpátokban megfújták a trombitát, minden anya hazavárja a fiát, csak engemet nem vár haza az édesanyám, Kárpátokba lesz az örökös hazám. Édesanyám, ha föl akarsz keresni, Kárpátoknak hegyaljára gyere ki, megtalálod síromat a kőszikla alatt, édesanyám ki sírhatod magadat.
16. Mikor megyek Galícia felé Mikor megyek Galícia felé, még a fák is sírnak. Rezgő nyárfa hullatja levelét, az is engem sírat. Sirass, sirass rezgő nyárfa, boruljál a babám vállára. Súgd meg néki bele a fülébe, fáj, fáj, fáj a szívem érted babám, fáj, fáj, fáj a szívem érted. Édesanyám legszebb rózsafája, én vagyok az ága. Én vagyok az első Ferenc József vitéz katonája. Százhúsz éles nyomja a vállam, szívemet a fekete bánat. Itt kell hagyni a jó édesanyám, fáj, fáj, fáj a szívem érted anyám, fáj, fáj, fáj a szívem érted. 17. Vedd le a kalapot a honvéd előtt Vedd le a kalapod a honvéd előtt, hiszen megszolgálta, Ott kinn a zivatarban, muszkák földjén, érettetek járta! :Érettetek küzd a honvéd, esőben, meg sárban, Vedd le a kalapod a honvéd előtt, hiszen megszolgálta!: Vidd el az üzenetem, zúgó szélvész kis házunk tájára, Ezt a kis üzenetet százezer szív szívrepesve várja! :Mindannyian visszajövünk, kis házunk tájára, Vedd le a kalapod a honvéd előtt, hiszen megszolgálta!:
18. Lemberg mellett van egy kerek erdő Lemberg mellett van egy kerek erdő, közepében van egy gyásztemető, abban nyugszik sok szép magyar baka, eltemette gyászos Galícia. Édesanyám ne keressen engem, a többi közt úgyse talál engem, a fejfámra nincs a nevem írva, csak úgy fekszünk közösen egy sírban. 19. Kimegyek a doberdói harctérre Kimegyek a doberdói harctérre, feltekintek a csillagos nagy égre, csillagos ég merre van a magyar hazám, merre sirat engem az édesanyám. Én Istenem, hol fogok é n meghalni, hol fog az én piros vérem kifolyni, Itália közepébe lesz a sírom, édesanyám arra kérem ne sírjon. Feladom a levelem a postára, rátalál az édesanyám házára, olvasd anyám vérrel írott levelemet, Doberdónál hagyom az életemet. Édesanyám, nem írok több levelet, puskagolyó lőtte el a szívemet, eltemetnek az erdei gyöngyvirágok, meg siratnak engemet a leányok.
20. Fiuméből sebesülve jönnek a katonák Fiuméből sebesülve jönnek a katonák, de sok szőke, barna kislány várja a babáját, de csak minden tizediknek jön haza a párja, a többinek közös sírban nyugszik a babája. Széles az Isonzo vize keskeny a híd rajta, ne menj arra magyar honvéd, mert leesel róla, nem baj babám hadd essek az Isonzo vizébe, úgyse lesz a háborúnak soha-soha vége. 21 Három esztendeje negyedikbe fordult Három esztendeje, negyedikbe fordult, hogy az én édesem háborúba indult. A hosszú utakat elejébe vette, s e bút, s e bánatot magához ölelte. S e bút, s e bánatot magához ölelte, s e keserűséget az én szívemre tette. Kísérj el violám márcsak a kapuig, onnan elmegyek én szívem egyedül is. Fújdogál a szellő, azt sem tudom merről, alul-e vagy felül vagy édesem felől. Alul és fújdogál, felül es fújdogál, csak édesem felől arról nem fújdogál.
22. Fogolyének Ó, nézz le édes Szűzanyánk, Í hű magyarjaidra, vigasztaló erőt, napfényt, adjál fiaidra. : Kegyelmes jó anyánk, tekints a foglyokra, ó, nagy irgalmú Szűzanyám, vezesd őket haza. : Szűz Mária, magyar foglyok védő nagyasszonya, messze idegen országban, légy reménycsillaga. Messze idegen országban szenvednek fiaid, benned bíznak Szűz Mária segítsd őket haza. Ó, tekintsd az anya könnyét, gyermekek imáját, segítsd haza a fogságból fiút, testvért, apát.
23 Nem látlak én téged többé Nem látlak én téged többé soha, soha sem, hiszen te látod, te érted könnyes a szemem. nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod, hacok mezején, valahol tetőled távol, ott, ahol senki sem gyászol, ott halok meg én. Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puszta síromon, elesett katonák teste lesz a vánkosom, ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki, senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, elhordja rólam a földet, messze majd a szél. Szeretném, hogyha még egyszer itt lennél velem, Öledbe ringatnám lágyan őszülő fejem, szeretnék ajkadon égni, könnyezve, boldogan élni, csak egy éjszakát, azután akármi érhet, örömmel halok meg érted, kedvesem s hazám.