Pályázati Azonosító: 3808/02433 SZAKMAI BESZÁMOLÓ Ünnepek és hétköznapok a régi Magyarországon sétálókoncertek a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításában A Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalom és Ismeretterjesztés Kollégiuma támogatásával 2015 áprilisa és novembere között hét alkalommal szólalt meg állandó történeti kiállításunk egy-egy terme: az Árpád-ház korától Mária Terézia uralkodásáig idéztük fel a Musica Historica és a Canlar együttes előadásaival az elmúlt időket. 2015. április 26-án, vasárnap 16.00 órakor állandó történeti kiállításunkban Deákok, lovagok, trubadúrok címmel az Árpád-kor zenéjét idézte fel a Musica Historica Együttes. Az első koncerten Szent Istvánra és Szent Lászlóra emlékeztünk a felhangzó művekkel. A keresztény középkort felelevenítő gregorián dallamok, liturgikus drámák részletei, latin diákdalok, kocsmadalok hangzottak el, meghallgattuk az első ránk maradt magyar nyelvű verset, az Ómagyar Mária-siralmat, majd a Magyarországot is megjárt trubadúrok énekes költészete mutatta meg, hogy irodalom és zene mennyire elválaszthatatlan volt egymástól, s hogy milyen nyugati hatások érződtek a magyarországi zenei életben. 2015. május 16-án, szombaton 11.00 órakor Királyi zászlók lobognak volt a címe az Anjou-királyok és Luxemburgi Zsigmond korának zenéjét (1387 1456) bemutató előadásnak. A magyar királyi udvar zenéje az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond korában is sok szállal kapcsolódott a nyugat-európai zenekultúrához, elég, ha Oswald von Wolkensteinre, az utolsó minnesänger -re utalunk, aki egész Európát bejárván Magyarországon is megfordult (sőt még tanult is magyarul, mint ez fennmaradt és koncertünkön is elénekelt verseiből kiderül), vagy az egész Európában közkedvelt saltarellók, ugróstáncok divatját említjük. 2015. június 14-én, vasárnap 11.00 órakor A roskadozó gyümölcsfa, azaz Mátyás király kora (1458 1490) volt terítéken. Hunyadi Mátyás dicsőségét, reneszánsz udvarát nem csupán a humanista költők versei, de a délszláv folklórban máig élő dalok, mesék is megörökítik, hallgathattuk meg a Musica Historica együttes előadásában. 2015. szeptember 12-én, szombaton 11.00 órakor állandó történeti kiállításunk 6. termében A végek dicsérete - a törökellenes harcok korának muzsikája (16 17. század) szólalt meg a Musica Historica avatott előadásában. Válogatás Tinódi Sebestyén históriás énekeiből, magyar indulókból, Balassi Bálint és ismeretlen szerzők költészetéből, Zrínyi Miklós korának magyarországi zenéjéből. Felhangzottak lengyel és német reneszánsz dalok, Szabadkai Mihály dunántúli nemes éneke a törökverő veszprémi püspökről, végül török udvari muzsika és hadizene Ali Ufki gyűjteményéből. 2015. szeptember 26-án, szombaton 11.00 órakor A szultán és a koldus címmel a Díszteremben került sor egy rendkívüli zenei csemegére: egy teljes keringő dervis szertartást hallgathattak meg az érdeklődők a Canlar együttestől. A keringő dervisek rendjének központi szertartása (ájin) a dervistánc, amelynek során a dervisek tengelyük körül forognak, s közben meghatározott rend szerint bejárják a
táncolóteret is: ezzel fejezik ki a makro- és a mikrokozmosz egységét, amelybe természetesen az ember is beletartozik. A szertartások rendkívül fontos eleme volt a zene, amelyet külön e célra komponáltak. A legkorábbi ismert szertartászene a Bejátí ájini, a 17. században élt Köcsek Dervis Musztafa Dede alkotása. Ez hangzott el koncertünkön Magyarországon első alkalommal. 2015. október 17-én, szombaton 11 órakor Gyönyörű világom, régi szabadságom című előadásával a Musica Historica együttes a történeti kiállítás 9. termében a kuruc kor muzsikáját idézte meg. A török kiűzése után a Habsburg-párti magyar főurak és az erdélyi fejedelmektől remélt függetlenség hívei között kiéleződtek az ellentétek. Az élesedő politikai viták, majd a Thökölyfelkelés és a Rákóczi-szabadságharc eseményei állandó témát szolgáltattak a korabeli énekszerzőknek mindkét oldalon. A koncert ezekből a történeti vonatkozású énekekből válogatott (köztük csúfolókkal és bujdosóénekekkel), de helyet kapott az egykorú táncmuzsika udvari és népiesebb rétege (dudával, töröksíppal), illetve Esterházy Pál nádor Harmonia Caelestisének egy Mária-himnusza is. 2015. november 21-én, szombaton 11 órakor Magyar menüett címmel a Musica Historica együttes a történeti kiállítás 10. termében a 18. századi Magyarország mindennapjaiba kalauzolt el minket. A műsor a korszak többrétegű kultúráját tükrözte a zenei forrásokon keresztül. A koncert még visszatekintett a Rákóczi szabadságharcra, mutatott egy kicsit a törökös zene divatjából, s eljutott az udvari kultúra újdonságaiig, az új zenei és táncdivatokig, a korai verbunkoshoz, az asztali nótákhoz, Pálóczi Horváth Ádám és Csokonai Vitéz Mihály költészetéhez. A koncerteknek sajátos hangulatot adott, hogy a közönség a kiállítóterekben, az egyes korokat bemutató eredeti műtárgyak között élvezhette végig a sorozatot (2., 6., 9-10. terem). A muzsika felhangzása előtt mindig rövid történeti, zenetörténeti bevezetőre került sor, s ennek során a jelentős műtárgyakra is felhívtuk a figyelmet. Különös figyelmet fordítottunk a hangszerek bemutatására. Nem csupán a kiállított hangszerekről esett szó, hanem a megszólaltatott instrumentumokról is, hiszen a sorozat egy hangszerparádé is volt: szinte megszámlálhatatlan zeneszerszám szólalt meg koncertjeinken, s ezeket az egyes előadások végén közelről is meg lehetett csodálni, sőt, megszólaltatni, kérdéseket feltenni róluk. A zenei programot tehát történeti/művelődéstörténeti, zene- ill. hangszertörténeti érdekességekkel gazdagítottuk. Arra törekedtünk, hogy mindenkihez szóljunk, minden látogatónak nyújtsunk valami újat, érdekeset, a kisgyermekektől a nyugdíjas koncertlátogatóig, a zeneértő, zeneszerető közönségnek éppúgy, mint a véletlenül betévedő, a komolyzene említésétől is megrettenő látogatóig. A magyar történelem korszakait egy szokatlanabb aspektusból mutattuk be, maximálisan kihasználva a múzeum adottságait, a múzeumi látványt, teret. A Musica Historica együttesben nagyszerű partnerre találtunk ebben a törekvésben, hosszú időre visszatekintő együttműködésünk során nagyon szerencsésen tudtunk kooperálni, s így szinte új műfajt teremtettünk előadásainkkal. Azt tapasztaltuk, hogy sorozatunk nemcsak a közreműködőknek fontos, hanem a látogatóknak is. A sétálókoncerteknek lelkes rajongótábora van: nagy örömmel láttunk régi látogatókat, köztük olyanokat is, akik már a sorozat indulásakor, 1997-ben is jártak koncertjeinkre, s bár minden alkalommal elmondtuk, hogy a koncert kötetlen, tovább lehet sétálni a legtöbben mégis az elsőtől az utolsó hangig végighallgatták az előadást. Sorozatunk elérte a célját: felcsillantott valamit a régi Magyarország zenei életéből, s ezzel a magyar történelmet is közelebb hozta a közönséghez.
Pontos látogatószámot nem tudunk adni egyrészt a koncertek sétáló volta miatt, másrészt azért sem, mert nem volt külön belépőjegy. A koncertekre minden alkalommal 60 db összecsukható széket készítettünk elő, ezek mindig megteltek, de sokan állva is végighallgatták (ill. meghallgattak egy-egy részt) az előadást. A pénztár adatait lekérve átlagosan 100 fővel kalkulálhatunk egy-egy alkalommal. A mellékelt fotók, filmfelvételek is mutatják, hogy nagy érdeklődés övezte az egyes előadásokat, az utolsó alkalommal sokan kérdeztek rá a folytatásra is. A fellépők létszáma 3 és 7 fő között változott. A Canlar Együttes (Sudár Balázs, Jablonkay Judit és Kasza Roland) három, a Musica Historica 5-6-7 fővel lépett fel. Az együttes tagjai: Csörsz Rumen István (művészeti vezető; ének, lant, koboz, gitár, tekerőlant, kontra, duda, töröksíp), Kasza Roland (csembaló, facimbalom, ütőhangszerek), Kovács Attila (ének, furulyák, töröksíp, lant, mandolin, ütőhangszerek), Palócz Réka (ének, furulyák, hárfa, doromb) Pribay Valéria (cselló), Széplaki Zoltán (ének, furulyák, barokk fuvola, töröksíp, zergekürt), Tövisházi Zsófia (fidulák, hegedű). A fellépők mellett minden alkalommal magam is részt vettem az eseményen, köszöntöttem a megjelenteket, bemutattam a fellépőket, rövid történeti áttekintéssel indítottam a műsort, felhívtam a figyelmet az előadáshoz kapcsolódó/kapcsolható műtárgyakra, ismertettem a következő alkalmak programját, ill. koordináltam a sorozatot, mint a rendezvények háziasszonya. Ezen túl minden koncertről fotók, ill. film- és hangfelvétel készült, ezekből bemutatásképpen beszámolómhoz is mellékelek. A csatolt válogatás minden koncertből merít, segít elképzelni a sorozatot. A hét hangfelvételből az első a Regis regnum idvez légy Szent László király kezdetű, amit Szent László hermájával szemben énekeltek el. Ezután Neidhart von Reuenthal bajor lovag két táncdala következik: Kint bereitet ich és Sinc an kezdetűek, majd Jacobus Barbireau művei (Een vroylic wesen Je suis d allemagne) Mátyás korát festik elénk. A végvári harcok időszakából ungaresca, azaz magyar, magyaros tánc hangzik fel dudaszó vezetésével, majd belehallgathatunk a dervisszertartás egészen más, misztikus világába. A kuruc kort (9. terem) Isten hozzád, Erdélyország Magyarország, Erdély, hallj új hírt blokkja képviseli, végül (10. terem) verbunkosok csendülnek fel. Koncertjeinket a múzeum honlapján, facebook-oldalán hirdettük, készült ingyenes szórólap, a múzeum előcsarnokában roll-up várta a programmal a látogatókat, ill. a múzeumkertben óriásplakát készült a tavaszi koncertekhez. A Kálvin téri és Astoria metrómegállókban is kitettünk plakátot az időpontokkal és címekkel. A Kossuth Rádió Belépő c. műsorában, a Lánchíd Rádió Tarsoly. c. műsorában, ill. a Klasszik Rádió 92.1 műsorában adtam interjút a sorozatról, a Pesti Est s a Pesti Műsor c. lapokban is hirdettük programunkat. Budapest, 2016. január 13. Radnóti Klára
Fotók: